Melyik az ország "bűnös városa"? Itt a rangsor

Melyik a legbiztonságosabb megyeszékhely, hol számíthat nagyobb eséllyel arra, hogy meglopják, kizsebelik, esetleg feltörik az autóját? A legfrissebb statisztikai adatok és rendőrkapitányok beszámolói alapján a hvg.hu elkészítette a "bűnös megyeszékhelyek" rangsorát. Feltéve persze, hogy a statisztikák külön-külön a valós helyzetet mutatják.

Máig nem került a helyi közgyűlés elé a legrosszabb bűnügyi statisztikai adatokkal rendelkező Székesfehérvár rendőrkapitányának beszámolója a tavalyi évi munkájukról. A legtöbb megyeszékhelyen már tavasszal, illetve a nyár elején túlestek ezen, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság azonban még azt sem volt hajlandó elárulni a hvg.hu-nak, hogy a megyei rendőrfőkapitány mikor áll jelentésével a közgyűlés elé.

Pedig a megyei és országos adatokat átböngészve valószínűleg minden rendőri vezetőnek lenne miről beszélnie. A Legfőbb Ügyészség szeptember 17-én közzétett tájékoztatójából például az derült ki, hogy a rendszerváltás óta soha nem zártak le annyi nyomozást eredménytelenül, mint tavaly. A növekedés jelentős: míg 2011-ben 245 ezer ilyen eset volt, tavaly már 274 ezer. Abból a szempontból persze nem meglepő ez az adat, hogy az ország számos régiójában romlott a bűnügyi helyzet, különösen a vagyon elleni, illetve a garázda jellegű bűncselekmények száma ugrott meg.

Rendőr Székesfehérváron. Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Székesfehérvárról a beszámoló híján olyan kapitányságok jelentéseiből kellett következtetéseket levonni, ahol szerepelnek összehasonlítható nagyvárosi adatok. Ez alapján a listavezető városban tavaly 18 449 bűncselekmény jutott a rendőrök tudomására, vagyis százezer lakosra kiemelkedően sok, 18 135 bűnügy jutott (a második helyen álló Kecskeméten ennek kevesebb, mint a fele). Ennek okát a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság részéről azzal magyarázták a hvg.hu-nak, hogy a székesfehérvári kapitányságon egy 2010-ben megkezdett nyomozást tavaly fejeztek be.

Az ügyben egy szabálysértési értékre üzletszerűen elkövetett, 12 303 rendbeli csalás-sorozatot derítettek fel eredményesen. Ez a 2012-ben regisztrált bűncselekmények 37,4 százalékát tette ki. A bűncselekmény elkövetői újsághirdetést adtak fel otthon végezhető munkalehetőségről, melyhez pár ezer forintos regisztrációs díjat szedtek be, azonban munkát nem biztosítottak a sértetteknek. A 100 000 lakosra jutó regisztrált bűncselekmények száma e nélkül a Székesfehérvári Rendőrkapitányság illetékességi területén elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan 4 544,6, az egész megyére vonatkoztatva pedig 4 847,5 lenne, amely a jelenleginél 61,3 százalékkal alacsonyabb értéket jelent – tették hozzá.

	megyeszékhely	bűncselekmények száma	százezer lakosra jutó bűncselekmény
1.	Székesfehérvár	18 449	18 136,6
2.	Kecskemét	10 049	8 797,4
3.	Salgótarján	2 816	7 576,8
4.	Szolnok	5 154	6 932,9
5.	Miskolc	11 626	6 930,3
6.	Budapest	118 600	6 815,9
7.	Eger	3 647	6 451,4
8.	Győr	8 151	6 195,4
9.	Szeged	9 727	5 720,0
10.	Nyíregyháza	6 115	5 197,2
11.	Kaposvár	3 475	5 111,8
12.	Debrecen	10 550	5 082,0
13.	Pécs	7 959	5 075,8
14.	Tatabánya	3 391	5 004,9
15.	Zalaegerszeg	2 846	4 783,2
16.	Szekszárd	1 568	4 571,9
17.	Szombathely	3 545	4 571,4
18	Békéscsaba	2 814	4 413,9
19.	Veszprém	2 244	3 635,7

Székesfehérvár már 2011-ben is első volt a megyei jogú városok rangsorában, akkor 11 341 bűncselekményt követtek el. A feltűnően magas bűnügyi indexet a megyei kapitányság szóvivője, Németh-Kész Mónika őrnagy egy éve azzal magyarázta a HVG hetilapnak, hogy két nagyszabású csalássorozatra is fény derült a városban. Az egyik eset egymagában 2669 ügyet tette ki - akkor valótlan álláshirdetésekkel csaltak ki kisebb összegeket a sértettektől, akiknek emelt díjas telefonszámon kellett jelentkezniük.

A sorozat-bűncselekmények valóban torzíthatják a statisztikát. Így került például 2011-ben a lista élére Hajdú-Bihar megye és Debrecen, ahol egyetlen eljárásban több mint tízezer, gazdasági jellegű bűncselekményt derített fel a rendőrség.

Az aktuális lista második helyén Kecskemét áll: Bács-Kiskun megye székhelyén több mint tízezer bűncselekményt regisztráltak, vagyis 8 797 jutott százezer emberre. A városi rendőrkapitány tavalyi évre vonatkozó beszámolójából kiderül, hogy mi lehet ennek az oka: 35 százalékkal nőtt a vagyon elleni bűncselekmények száma. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság a statisztikára vonatkozóan a hvg.hu-val azt közölte, hogy a kapitányság területén tavaly a regisztrált bűncselekmények emelkedésében alapvetően a közrend elleni, a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények számának növekedése volt a meghatározó. Hangsúlyozták, hogy az egyes bűntetteket vizsgálva megállapítható, hogy az úgynevezett járulékos bűncselekmények száma a korábbi évekhez képest 2012-ben jelentősen megnövekedett, elsősorban a gépkocsi feltörések miatt.

Helyszínelő rendőrök Kecskeméten. Fotó: MTI / Donka Ferenc

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például egy gépkocsi feltörése esetén, amennyiben a járműből az elkövető ellopta valaki otthagyott táskáját, akkor annyi rendbeli közokirattal visszaélés és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést is regisztrálnak, ahány okirat (igazolvány, lakcímkártya stb.) és bankkártya volt a táskában. Azaz: egyetlen gépkocsi feltörés további, akár 8-10 járulékos bűncselekményt is eredményezett. A kecskeméti regisztrált bűncselekmények több mint egyharmada ilyen járulékos bűncselekmény volt. A Kecskeméti Rendőrkapitányság illetékességi területén regisztrált bűncselekmények száma 2013. év első félévében csökkenést mutat, 100 000 lakosra vetítve 2 018,6.

Módszertan

Bár nem nagyságrendi eltérésről van szó, van némi különbség a kapitányságok saját beszámolóinak számai, illetve a békéscsabai kapitány összehasonlító, minden megyeszékhely adatait tartalmazó adatai közt. Ez valószínűleg abból fakad, hogy nem mindig esik egybe a város közigazgatási területe és a kapitányság illetékességi köre. Az összehasonlíthatóság kedvéért cikkünkben következetesen a békéscsabai rendőrkapitány által megadott adatokat használjuk, amikor a bűncselekmények számáról írunk.

A harmadik helyre került Salgótarján, ahol tavaly 7576 bűncselekmény jutott százezer lakosra (a regisztrált bűnügyek abszolút száma 2816 volt). A rendőrkapitány jelentése alapján a bűncselekmények száma kismértékben csökkent 2011-hez képest – az összes ügy majdnem fele vagyon elleni bűncselekmény –, nőtt viszont a személy elleni támadások száma. A lopások számának 17,9 százalékos növekedése repítette a negyedik helyre Szolnokot, ahol 6932 bűncselekmény jutott százezer lakosra.

Az ötödik helyen álló Miskolc (ahol tavaly 6930 bűncselekmény jutott százezer főre) több szempontból is érdekes. Már többször írt a hvg.hu a miskolci rendőrkapitány jelzéséről, miszerint a gyerekkorúak fiatalkorúként útonállásszerű bűncselekményeket hajtanak végre. Ezt alátámasztja a Legfőbb Ügyészség statisztikája is, amely szerint legtöbb gyermekkorú tettest (483 fő) Borsodban regisztrálták. A miskolci kapitányság vezetője kiemelte annak a fiúnak az esetét, aki kihasználta, hogy nem büntethető, és 2012-ben több mint tíz rablást hajtott végre. A rendőröknek egészen addig fájt a fejük miatta, amíg el nem tudták helyezni az aszódi zárt intézetben.

Mi van a számok mögött?

Nem függ össze a rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika a közbiztonsággal, mert az adatok csak azt mutatják, hogy a testület ügyforgalma mekkora volt egy adott évben, mennyi esetben jártak el. Ez azonban nem azonos az elkövetett bűncselekmények számával – mondta a hvg.hu-nak Kó József szociológus, közgazdász, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztályának munkatársa. Nyugat-Európában a bűnügyi adatokat ezért összevetik a lakosság körében elvégzett úgynevezett viktimológiai felméréssel. Magyarországon ilyen jellegű vizsgálat eddig egy volt, az OKRI készítette el 2003-ban.

Salgótarján - forró nyomon Fotó: MTI / Komka Péter

„Ezekre a felmérésekre azért lenne szükség, mert vannak olyan bűncselekmények, amelyeknél nincs áldozat (mint például egy adócsalásnál), illetve a kisebb értékű lopások vagy a nemi erőszak esetében magas a látencia.” A kutató szerint sem jó hozzáállás a rendőrök, főleg a parancsnokok részéről, hogy az eredményességüket ezzel az ügyforgalmi statisztikával próbálják igazolni. „Tíz éve mondogatom a rendőröknek, hogy rosszul értelmezik a statisztikát, mégsem változtatnak a szemléletükön” – mondta Kó József. Az sem szerencsés, hogy a bűnügyi statisztikákat éppen azok készítik, akikre vonatkozik – vélte a szakember.

Egy volt rendőri vezető szerint az 1976 óta használt bűnügyi statisztikákat rosszul használják, nem vizsgálják a hosszabb távú, öt-tíz éves tendenciákat. Az egykori parancsnok szerint nemcsak a Kó József által emlegetett viktimológiai felmérésekre lenne szükség, hanem a testület tagjainak teljesítményét is mérni kellene, de – mint hangsúlyozta – nem a bűnügyi statisztikával.

Pintér megmondta előre

A bűnügyi statisztikák romlása elvileg egybevág Pintér Sándor belügyminiszternek a kormányváltás idején tett nyilatkozatával: ő akkor azt jósolta, hogy "látszólag romlani fognak a bűnügyi statisztikák", ami szerinte annak a jele, hogy "jobban dolgozik majd a rendőrség". A 2012. évi bűnözésről szóló beszámolókból azonban kiderül, hogy nem egyszeri, átmeneti emelkedésről van szó: a bűncselekmények száma három éve folyamatosan nő. 2012-ben például 472 ezer bűnügy jutott a hatóságok tudomására, ami 1999 óta a legmagasabb szám. A számok annak ellenére emelkedtek, hogy 2012. április 15-én hatályba lépett az új szabálysértési törvény, így az 50 ezer forintnál kisebb értékű lopások kikerültek a bűnügyi statisztikából. 2007-ben, amikor legutóbb felemelték (20 ezer forintra) ezt az értékhatárt, hirtelen esett regisztrált bűncselekmények száma. Ehhez képest tavaly a 2011-es 183 ezerről 186 ezerre nőtt a lopások száma. Több lett a betörés is: tavaly 46 857 ilyen bűncselekményt regisztráltak, mintegy 1500-zal többet, mint 2011-ben. Ráadásul az értékhatár emelésével a szabálysértési értékre elkövetett lopások száma is nőtt, a 2011-es 43 951-ről 69 402-re.

Amit szépen kozmetikáztak is a parancsnokok, hogy igazolják az eredményességüket – említette meg Kó József. „A rendszerváltástól 2003-ig mintegy 18 vezetőt függesztettek fel azért, mert manipulálta a bűnügyi adatokat. Könnyű volt másolt CD-kel több ezres felderítést kreálni. Aztán az is rendszeres, hogy a lopásoknál az okozott kárt a szabálysértési érték alatt állapítják meg, és abból nem lesz nyomozás, nem kerül be a statisztikába” – sorolta az OKRI munkatársa.

A viktimológiai felmérést az USA-ban – tette hozzá – 1972 óta minden évben elvégzik egy százezres mintán. „Mivel nálunk egy készült, ezért az inkább egy pillanatfelvételt mutatott. Azt többek között, hogy a bejelentések és a tényleges elkövetés különbözik. Másfélszer-kétszer több lehet a valós ügyszám” – mondta Kó József. Szerinte a viktimológiai vizsgálatokat nemcsak rendszeresen végre kellene hajtani, hanem ki is kellene terjeszteni a jogi személyek felé, hiszen a bűncselekmények negyven százalékát cégek sérelmére követik el.

Egyszer bűn volt, már nem az?

Csak a statisztikát alapul venni azért sem jó tehát, mert – mint arról többször írt a hvg.hu – több eljárás is indult amiatt, hogy manipulálták a bűnügyi adatokat. Így például két évvel ezelőtt az országos rendőrfőkapitány statisztika-hamisítás miatt tett feljelentést az ügyészségen az Óbudai és a Gödöllői kapitányság illetékesei ellen. A Pest megyei város rendőrkapitánya egyébként a vizsgált időszakban Mihály István volt, aki jelenleg épp a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője.

A késedelmes vagy a hibás statisztikai adatszolgáltatás jelenleg közigazgatási bírsággal sújtható. A kormányhivatalok által kiszabható bírság természetes személy esetében 200 ezer forintig, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnél 200 ezertől kétmillió forintig terjedhet.

A büntetőeljárások indításának oka az volt, hogy a Legfőbb Ügyészség akkori országos vizsgálata tízezres nagyságrendben tárt fel hibákat, hiányosságokat és szándékos torzításokat a statisztikákban. Ezért az akkori legfőbb ügyész, Kovács Tamás levélben kérte Pintér Sándor belügyminisztert, tegye világossá munkatársai előtt, hogy a hamis statisztikai adatszolgáltatás miatt a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülhetetlen.

Pintér Sándor - jó munkát végeztek? Fotó: MTI / Kovács Tamás

Arról is írtunk, hogy egy rendőr a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon 2010 áprilisában arról számolt be, hogy nem létező bűntény beismerésére akart egy gyanúsítottat rávenni a felettese, majd ugyancsak fiktív bűnesetekkel akarta a kapitányság statisztikáját javítani. Az adatok „buherálásánál” számos trükköt lehet alkalmazni. A hvg.hu-nak névtelenül nyilatkozó rendőr szerint például egy ügyszámra tesznek két olyan ügyet, amelyekben sikeres felderítés nem várható. Amennyiben nehéznek ígérkezik a felderítés, a rendőr inkább bejelentést javasol feljelentés helyett, mert az nem kerül be a bűnügyi statisztikába. Ezzel szemben bekerül a bűnügyi adatok közé, ha az eljárást érdemi nyomozati cselekmény nélkül felfüggesztik, de nem számít bele sem az eredményes, sem az eredménytelen ügyek közé.

Ma már nem kell attól tartaniuk a rendőri vezetőknek, hogy az adatvariálások miatt „megüthetik a bokájukat.” Idén február 1-jével ugyanis kikerült a Büntető törvénykönyvből a hamis statisztikai adatszolgáltatás. Jelenleg az, aki azt nem a valóságnak megfelelően végzi, vagy az adatszolgáltatással kapcsolatban a valóságnak meg nem felelő felvilágosítást ad, szabálysértést követ el. Erről azonban már nincs szó akkor, ha azt vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy követi el. Úgy tudjuk, hogy magas beosztású vezetők részvételével tartott értekezleten „viccelődtek” is ezzel a jogszabály-módosítással, hogy milyen jól jött ez a parancsnokok számára.

A korábbi országos rendőrfőkapitány, Hatala József feljelentésének sem lett nagy következménye. A Gödöllői Rendőrkapitányság ügyében vizsgálódó Pestvidéki Nyomozó Ügyészségen valamennyi gyanúsítottal szemben megszüntették az eljárást - közölte a megyei főügyészség szóvivője. Gyugyi Csilla tájékoztatása szerint a megszüntetés oka az volt, hogy a gödöllői kapitányság rendőrei téves gyakorlatot folytattak és a gépkocsifeltörések során az elvitt személyi okmányokkal kapcsolatban nem minden esetben állítottak ki statisztikai adatlapot közokirattal való visszaélés miatt. Vagyis kevesebb bűnügyet rögzítettek a rendszerben, s ezekben az ügyekben nem is nyomoztak. A szóvivő elmondta, a gyanúsítottak azzal védekeztek a büntetőeljárás során, hogy a "helytelen hiányosságot és a téves gyakorlat folytatását az okozta, hogy a rendőri vezetők közül az eljárást senki nem kifogásolta és kérdőjelezte meg."

HVG

Felkelés

Mára a bőség világában élhetnénk technológiánknak köszönhetően, amit csak azért nem érzékelünk, mert a korrupt és pénzéhes elit és politikusaink elveszik tőlünk munkánk gyümölcsét. Össze kell fognunk, hogy a vérszívó piócákat lerázzuk magunkról!

Itt a lista: milliókat kaszálnak Orbán emberei

Közzétette megbízási, vállalkozási és támogatási szerződéseinek listáját a Miniszterelnökség. A kormányzati honlapon csaknem 250 megállapodás adatai olvashatók, a legértékesebb megbízások kommunikációs és rendezvényszerzői feladatokról szólnak.
IMG: 1,3 milliárd forint, Young&Partners Kft.: 315 millió forint

A legnagyobb értékű vállalkozási keretszerződéseket – ahogy már korábban nyilvánosságra hozták – az IMG Inter Media Group Kft.-vel kötötte a Miniszterelnökség. A cég összesen 1 milliárd 338 millió forintot kaphat 2012 októbere és 2014 májusa között médiastratégia-alkotási, médiatervezési és -vásárlási, gyártási, reklámügynökségi és kommunikációs feladatokért. A Young&Partners Kft. rendezvényszervezői és ahhoz kapcsolódó tájékoztatási és PR-tevékenységet végzett a Miniszterelnökségnek 2012 márciusa és 2013 májusa között 315 millió forintért.
Tanácsadók: több tízmillió forint
Alig változott tavaly óta a miniszterelnökségi tanácsadók köre és díjazásuk. Új név a listában Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, aki sportágakkal kapcsolatos kormányzati koncepciók kidolgozásában vesz részt évi 9 millió forintért.
Hegedűs Zsuzsanna szociológus a társadalmi felzárkóztatás segítésére, a társadalmi konfliktusok kezelésére és megoldására szolgáló stratégiák kidolgozására, a rendszerváltás után az SZDSZ, az előző ciklusban a Fidesz képviselőjeként dolgozó Tellér Gyula a kormánypolitika társadalomelméleti háttérének tanulmányozására, politikai elemzések készítésére és tanácsadásra szerződött, Balogh Gábor öttusa-világbajnok pedig ugyancsak sportügyekben ad tanácsokat Orbán Viktornak.
Hegedűs Zsuzsnna évi 12 millió forintot és költségtérítést, Tellér Gyula 7 millió, Balogh Gábor pedig 9 millió forintot kap. Félegyházy-Megyesy Jenő korábbi denveri tiszteletbeli konzul 12 millió forintért és ezen felüli költségtérítésért ad tanácsokat a nyugati magyarsággal, valamint civil és jótékonysági szervezetekkel összefüggő külkapcsolati kérdésekben, míg Pindroch Szilárd a “területi koordináció erősítése” tárgykörben segíti tanácsaival a Miniszterelnökséget 2012 júliusa és 2014 májusa között összesen csaknem 14 millió forint díjazásért.
Nagy István miniszterelnöki főtanácsadóként évente legfeljebb 20 millió forint költségtérítésben részesülhet, amiért eljár a kormányprogramban megjelölt fejlesztési célkitűzések megvalósításáért és az ország gazdasági mozgásterének bővítéséért.
Benkő László Gábor a Miniszterelnökséget vezető Lázár János államtitkárnak ad gazdasági-humánpolitikai tanácsokat bruttó 6,3 millió forintért májustól az év végéig, Böröcz László pedig jogalkotással kapcsolatos szakpolitikai elemzéseket, javaslatokat készít két évig összesen 9 millió forint megbízási díj fejében.
A Gate Open Kft. személyes tanácsokkal segíti Lázár Jánost “társadalompolitikai és médiapolitikai tevékenységében” 15 hónapig összesen csaknem 6 millió forintért.
Krakkó Ákossal, a Fidesz-frakció korábbi sajtófőnökével – aki azóta a Hír Tv műsorvezetője – bruttó 9 millió forintos szerződést kötött a Miniszterelnökség. A kormányhonlapon olvasható adatok szerint ezért 2012 novembere és 2013 vége között Lázár János sajtókommunikációs tevékenységében működik közre.
A beszédíróknak is jó
Többekkel kötött szerződést a Miniszterelnökség beszédírásra. Kránicz Gábor a miniszterelnök beszédeinek előkészítésében, lektorálásában és összegyűjtésében vesz részt, egy évig tartó megbízásáért 4,7 millió forintot kap. A Szépirodalmi Kft. évi 6 millió forintért ír és fordít közleményeket, beszédeket a Miniszterelnökségnek. Kántor Szilvia szintén részt vesz Orbán Viktor beszédeinek előkészítésében, lektorálásában, évi 2 millió forintért.
A miniszterelnök honlapját évi 3,7 millió forintért üzemelteti a Vármegye Kft. A Mega Film Kiadó Kft. tavaly 2 millió forintért látta el a kormányfő Facebook-oldalának “vizuális adminisztrátori” feladatait, míg idén Kobza Miklóssal kötött szerződést a Miniszterelnökség arra, hogy öt hónapig összesen több mint 2 millió forintért tartalmakat osszon meg Orbán Viktor közösségi oldalán, és készítsen statisztikát a közzétett információk terjedéséről, hatásairól.
A Calpe Bt. idén is évi 8,2 millió forintért működik közre a miniszterelnök levelezésében, az Orbán Viktornak címzett hivatalos levelek “irodalmi igényű megválaszolásában”, továbbá protokollfeladatokat is ellát.
Fellegi 17 milliója
Fellegi Tamás volt nemzeti fejlesztési miniszter és IMF-főtárgyaló nyolc hónap alatt 17 millió forintot kapott azért, hogy előkészítse egy egyesült államokbeli alapítvány, a Friends of Hungary létrehozását.
A Miniszterelnökség több ügyvédi irodával is szerződött. A Buczkó Ügyvédi Iroda évi 20 millió forintért látja el az ott dolgozók jogi képviseletét az általuk vagy velük szemben indított személyiségvédelmi perekben, például sajtóhelyreigazítási, illetve jóhírnév megsértése miatt indított eljárásokban.
Az Ormai és Társai – CMS Cameron McKenna LLP Ügyvédi Iroda három, összesen 70 millió forint értékű megbízási szerződést kötött Fürjes Balázs kiemelt jelentőségű budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos feladatköréhez kapcsolódó jogi tanácsadásra 2012 kezdetétől 2013 októberéig.
1 milliárd egy alapítványra
A Miniszterelnökség több mint egymilliárd forinttal támogatta az Egyesült Államokban bejegyzett Friends of Hungary alapítványt, 100 millióval az erdélyi székhelyű Árpádházi Szent Erzsébet Alapítvány fenntartásában lévő katolikus gimnázium tornatermének felújítását, 200 millió forinttal a Rubik-kocka és ami mögötte van című interaktív kiállítást.
A több mint negyven támogatási szerződés adataiból kiderül, hogy a Miniszterelnökség 25 millió forinttal segítette Széll Tamás felkészülését a világhírű Bocuse d’Or szakácsversenyre, 20 millióval járult hozzá a budapesti egyetemek közötti evezőverseny megszervezéséhez, 50 millióval támogatta az Élet Menete Alapítvány rendezvényeit, 58 millió forinttal pedig a Zsidó Nyári Fesztivált.
(Hir24)

Stadionépítési láz – hozza vagy viszi a szavazatokat?

Az ellenzék egyik legnagyobb reménye a jövő évi választások megnyerésére az alacsony színvonalú, korrupt, a politikai klientúra kiépítésére használt magyar labdarúgásban van – véli Hadas Miklós szociológus, számos, sporttal és futballal kapcsolatos tanulmány szerzője, aki nem csodálkozik azokon, akiknek a kormány „a foci mindenekelőtt” politikája az ’50-es éveket juttatja eszébe.

– A következő években 160 milliárd forintért nőhetnek ki stadionok a földből, és az állam más módon is évi több tízmilliárddal támogatja a labdarúgást. Igaza van annak, aki szerint ez már sok? – Az, hogy a kormány a korábbiakhoz képest jóval többet költ sportra, és ezen belül kiemelten a labdarúgásra, még nem lenne baj. Csakhogy rosszak a hangsúlyok. A sportolás kimutathatóan hasznos pszichológiailag, egészségügyileg, ráadásul fair playre tanít, ami kihathat egy ország kultúrájára, akár a politikára is. Éppen ezért mindenki számára hozzáférhetővé tenni a sportot, na, az tényleg egy fontos, hosszú távú befektetés lenne! Csakhogy nem az élsportot szolgáló stadionokat kéne építeni közpénzekből, hanem a tömegsportra kellene koncentrálni: például azt követően kellett volna kezdeményezni, hogy nyolc órát töltsenek az iskolában a gyerekek, amikor az ország valamennyi iskoláját és települését már ellátták az ingyenes tömegsport művelésére szolgáló tornatermekkel és színvonalas, ingyenesen használható sportlétesítményekkel. A kormány futballprogramjából egyébként is a legfontosabb elem, a társadalmi bevonás, a szegények és rászorulók helyzetbe hozása hiányzik, e nélkül álltak neki az irdatlan összegek elköltésének. Az én szememben ez több mint hiba, ez bűn.
– Lehetne ezt jól is csinálni?
– Nagy-Britanniában a ’90-es évektől Tony Blairék bebizonyították, hogyan lehet a futball a szociálpolitika hatékony eszköze, hogyan lehet a jelentős pénzeket befektető piaci szereplőket is rábírni a szociális felelősségvállalásra. Ma Magyarországon tulajdonképpen ennek a programnak az ellentétét látjuk. Az állam vezetői a saját szórakoztatásukra költenek közpénzeket az alacsony színvonalú, pénzmosáson és bundázáson alapuló, maffiaviszonyokat újrateremtő magyar futballra.
– A politika sportba nyomulását látva sokakban felsejlenek az ’50-es évek.
– Nem ok nélkül. Mindkét korszak közös vonása, hogy a nagypolitika középpontjában a fenyegetettségtudat, a külvilág ellenségként való beállítása áll, amellyel szemben harcolni kell, és amely harcnak fontos eszköze a sport. De indulhatunk korábbról is, mint az ’50-es évek, hiszen a mostanság eszményiként emlegetett, két világháború közötti klebelsbergi kultúrfölény politikája is jelentős részben a sportpolitikán alapult, nem véletlen a jó szereplés az 1936-os berlini olimpián. Tulajdonképpen minden, diktatúrára hajlamos rendszerben fontos a sport, amely részben belső mobilitási csatornaként, részben pedig az elnyomó hatalom legitimációs eszközeként jelenik meg. Az olimpiai eredményességen keresztül világosan kimutatható a trend, miszerint minél inkább diktatórikusabb egy ország, annál inkább fontosak számára a sportban rejlő propagandalehetőségek. Gondoljunk csak a szovjet blokk országaira, amelyek a sporton keresztül akarták demonstrálni a szocializmus kapitalizmussal szembeni magasabb rendűségét! Nem véletlen, hogy Magyarországon a Kádár-rendszer hanyatlása együtt járt a sport hanyatlásával.
– Akárhogy is, a korábbi évtizedekben működött a dolog, azaz a sport, és főként a futball képes volt valamiféle konszenzust teremteni, társadalmi kötőanyagként funkcionálni. Ma is így van ez?
– Nem, mert már nem az ’50-es években vagyunk, nincs információs monopólium, nincs a futballnak, és egyáltalán az élsportnak ilyen jelentős szerepe. A fiatal korosztály számára szinte ismeretlen a meccsre járás intézménye, és ha valaki mégis úgy dönt, hogy megnéz egy mérkőzést, akkor már a legjobbat akarja, márpedig a Bajnokok Ligája egy gombnyomással hozzáférhető. Egy Premier League-derbi után megnézni mondjuk egy Pápa–Pécs meccset olyan, mintha más sportágat látna az ember, ezt én a mazochizmus kategóriájába sorolnám. A lokálpatriotizmus jelentősége is csökken, az új generáció inkább külföldi csapatot választ kedvencnek. Ráadásul nem úgy van, mint régen, hogy az ember egy életre Fradi- drukker lesz, hanem ha kell, évről évre más csapatokat, más bajnokságokat kísér figyelemmel, attól függően például, hogy épp hova igazol Szalai vagy Dzsudzsák.
– Lehet-e ma szavazatokat nyerni a futballal?
– Véleményem szerint nem. Ez egy illúzió, annak a néhány Fidesz-vezetőnek a vaksága, akik egyébként – tanúsíthatom – valóban szeretik a focit, és azt hiszik, hogy ha újra felemelik, az elhozza majd az általános elégedettséget. Ők tényleg nem látják, hogy a társadalom 98 százalékának a futball már egyáltalán nem olyan fontos. Sokan esetleg a válogatott meccset még megnézik, de aztán hamar elfelejtik. Szóval Magyarországon már nem lehet politikai tőkét kovácsolni a futballból.
– És bukni lehet vele?
– Mégpedig nem is kicsit! A bumerángeffektus lehetősége sokkal inkább benne van a pakliban. A magyar foci erősen negatív jelentéstartalmakat sűrít magába: mindinkább a bűn, a romlás, a tehetségtelenség metaforájává válik, így nem csoda, hogy egyre többen teszik fel a kérdést: miért erre költ az állam tízmilliárdokat – mondjuk az egészségügyi rendszer fejlesztése helyett? És tényleg, miért? Még ha némileg demagóg is, de kétségkívül hatásos állítás, hogy évente emberek ezrei halnak meg az egészségügyi ellátórendszer szűkössége és az eszközpark fejletlensége következtében, noha a futballstadionok árából sok értelmetlen és korai halál elkerülhető lenne.
– Mikor üthet vissza ez a kormányra?
– Már most is látni ennek a jeleit, a magyar futballcsapatok kudarcai esetén káröröm van sok magyar emberben, ami egy nagyon szerencsétlen bumerángeffektus. Mégis megértem. Furcsa volt hallani például sokaktól a bukaresti 3-0-s zakó után, hogy „megérdemelték”. Kik érdemelték meg? – kérdeztem, mire a válasz az volt: „Hát a Fideszék!” Ebből is látszik, hogy önpusztító lehet ilyen módon kötődni valamihez, ami ráadásul ennyire kétes értékű. Vagy, hogy a miniszterelnök faluja bekerül az NB I-be? Hát ilyet legutóbb Ceauşescu Romániájában láttunk! Ha Fidesz közeli politikai tanácsadó lennék, mindenképpen arról igyekeztem volna meggyőzni a kenyéradóimat, nehogy bejusson a Felcsút az első osztályba, pláne pofozógépnek, hogy mindenki röhögjön rajta. Hihetetlen öngól az egész.
– Miért ragaszkodhat valaki mégis ezekhez az álmokhoz, ha tudja, vagy legalábbis mondhatják neki, hogy ezzel támadási felületet teremt?
– Valamiféle gyerekkorban berögzült fikcióról lehet szó, és ha ezt nem veszik észre a döntéshozók, annak nagy koppanás lehet a vége. Mert miközben ezt a délibábot kergetik, adukat adnak a politikai riválisok kezébe. Feltételezem, hogy ezt a saját politikai marketingeseik is mondják nekik, mert aki nem veszítette el teljesen a realitásérzékét, az nem mondhat mást, mint hogy nagyon gáz most a magyar futballtól várni a népszerűséget. Az emberek ugyanis a focisták ügyetlenségét a kormány tehetetlenségével, a futballközeg fertőjét pedig a hatalmon lévők erkölcstelenségével fogják azonosítani. Ha a románok elleni meccs első perceiben egy magyar játékos oda passzolja a labdát az ellenfél csatárának, aki ebből gólt szerez, akkor azt vagy úgy értelmezzük, hogy ennyire béna a csapat, vagy pedig úgy, hogy megbundázták a meccset. Egyik alternatíva rosszabb, mint a másik.
– Ezek szerint aligha elkerülhető, hogy kampánytéma legyen a foci is.
– Szerintem az ellenzék egyik legnagyobb reménye lehet a magyar labdarúgás. Óva intenék viszont mindenkit attól, hogy egyszer majd a futballon akarja elverni a port, netán az egész sportvilágnak csapjon oda – még ha vélhetően ez a nép többségének teljes egyetértésével is történne. Akkor én leszek az első, aki megvédi a sportolókat, akik csak áldozatok ebben a történetben. Most is sajnálom azokat, akikre rávetül a politikusok iránti harag, mert hát a többség csak nyerni akar, és ha valaki ebben segít, azt persze, hogy nem utasítja vissza. Nem várható el egy sportolótól vagy sportvezetőtől, hogy azt mondja: „Figyelj, helyettem inkább a kórháznak kellene adnod ezt a pénzt” – ezt mások dolga lenne mérlegelni.
Begyötört öngól
Szégyen. Sokaknak ma ez a kifejezés jut eszükbe elsőként arról a magyar futballról, ami egykoron valódi nemzeti ügy volt. Ma már nem vagyunk focinemzet, de a labdarúgás társadalmi beágyazottsága még mindig nagyobb, mint gondolnánk. Nagyon tudunk mi örülni a vízilabdások vagy a kajakosok sikerének, de intenzív beszédtémává, ha úgy tetszik, közüggyé még mindig csak a foci válhat. És válik is, nem csak köz-, hanem többnyire politikai üggyé, most éppen a gazdaság teljesítőképességének határán – egyesek szerint azon is túl – mozgó állami költésekkel, amikkel kapcsolatban egyre többen teszik fel a kérdést: kell ez nekünk?
Kínosan alacsony színvonal, borzalmas állapotban lévő létesítmények, a klubok átláthatatlan gazdálkodása és gyomorforgató rigmusok a lelátón – sajnos ezek is részei a mai magyar futballvalóságnak. Nyilvánvaló, hogy ha a magyar labdarúgás vissza akar nyerni valamit a renoméjából és újra tömegeket akar a pályákra csábítani, akkor mindegyiken változtatni kell. A kérdés csak az: melyikkel kezdjük? Adja magát a válasz, hogy először tessék letenni valamit az asztalra, eredményeket felmutatni, utána lehet szó állami segítségről. Ezzel szemben a jelenlegi Fidesz-kormányzat egyértelműen amellé teszi le a voksot (és a milliárdokat), hogy először a keretet kell megteremteni, azaz stadionokat építeni, ami elindíthatja majd a színvonal-emelkedést. Dénes Ferenc sportközgazdász szerint is – aki 1998 és 2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium sportügyekért felelős helyettes államtitkára volt – olyan környezetet kell létrehozni, ahova jó program lehet a családdal, barátokkal kimenni szórakozni – ahogy az tőlünk nyugatra teljesen bevett dolog.
Ettől azonban most meglehetősen messze vagyunk. „Az emberek a szórakozásba menekülnek az élettől. De ha a stadionokban is csak azt kapják, amit a villamoson, akkor nem akarnak majd kijönni” – mondta lapunknak George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa. A legfrissebb hírek szerint a stadionépítési láz a kispestieknek otthont adó Bozsik-stadiont is eléri, Hemingway viszont leszögezte, a vandáloknak kár új stadiont építeni, a lelátókról először száműzni kell a gyűlöletet. Ő maga nemrég be is záratta a Honvéd ultraszektorát, ahonnan a szélsőséges rigmusok leggyakrabban elindulnak, és ami miatt a klubnak 50 ezer eurós, mintegy 15 millió forintos bírságot kellett fizetnie. Ez önmagában több, mint amennyi bevétel ezen drukkerek jegyvásárlásából származott.
Dr. Stocker Miklós, a Corvinus Egyetem Üzleti Gazdaságtan Tanszékének tudományos munkatársa éppen ezért azt mondja, szemrebbenés nélkül kellene kitiltani mindenkit, aki nem képes kulturált módon viselkedni. A jegybevételek úgyis annyira alacsonyak, hogy ez nem járna nagy veszteségekkel, és legalább megteremtenénk az esélyt, hogy a helyüket átvegyék a kulturált kikapcsolódásra vágyók. Ha ez sikerülne, egyszer talán George F. Hemingway vágya is teljesülhetne, amit a Vasárnapi Híreknek így fogalmazott meg: „Mikor idejöttem, az volt az álmom, hogy egyszer majd ott álljak én is a szurkolók közt, és kiabáljam, hogy »csak a Kispest«. Na jó, esetleg még azt, hogy »lázban ég az egész város, kikapott a Ferencváros«. Az még belefér.”
TAOizmus ideje
Azt, hogy az épülő új stadionok hatására tényleg növekszik-e a magyar bajnokság jelenleg mintegy 3000-es átlagnézőszáma, és hogy mindez magával hozza-e a színvonal növekedését, majd az idő eldönti. Dénes Ferenc jelenleg inkább egy másik területen, az összesen mintegy évi 100 milliárdra rúgó kormányzati támogatások másik nagy szeletét jelentő átengedett társasági adó- (TAO) program kapcsán lát hatékonysági problémákat. Erről időnként megpróbálják elhitetni, hogy valójában nem közpénz, de Dénes Ferenc is megerősítette: egyértelműen az. Ha nem lenne a program, akkor ugyanezek a pénzek az államkasszában kötnének ki, vagyis most onnan hiányoznak. Ez egyben válasz arra a kérdésre is, közpénzből épül-e a miniszterelnök kertjének szomszédságában a felcsúti stadion. Igen.
A TAO-programot az EU annak idején csak úgy engedélyezte, hogy a lehívott pénzek a profi futballra (pl. játékosok bérére) nem költhetők, azaz létesítmények fejlesztése mellett az utánpótlás céljait szolgálhatják. Mielőtt a milliárdok megérkeztek, az utánpótlás sok helyen a mostaninál tízszer-százszor kevesebb pénzből gazdálkodott, így irreális volt azt várni, hogy a rendszer majd egyik pillanatról a másikra hatékonyan tud gazdálkodni a megnövekedett forrásokkal. Hallani olyan történeteket, hogy egyes kluboknál az első csapat játékosait papíron utánpótlásedzőként alkalmazzák, így a TAO-ból kaphatják a fizetésüket, ami elvileg profiként tilos volna. Akárhogy is, pénzt vissza senki nem küldött, így az összegeket valahol valakik felhasználták.
A TAO egyébként tökéletesen rámutatott a magyar futball talán legnagyobb problémájára, a szponzorációs piac „különös” működésére is. Bár pontos elemzések még nem születtek a témában, de „érzések” már vannak, amelyek azt mutatják, a TAO jelentősen visszavetette a szponzorok költéseit. Azaz sok cég a társasági adó átengedésével letudottnak tekinti a támogatást, ezen felül már nem áldoz a csapatra. Igen ám, csakhogy a szponzorációval ellentétben a TAO nem járhat reklámfelülettel, vagyis ma sok cég ugyanúgy költ egy klubra, mint korábban, csak most már nem jelenik meg cserébe a mezen, hirdetőtáblán stb. Ez elég rossz üzletnek tűnik, de rávilágít arra, hogy a vállalatok a magyar futballra eddig sem a reklámért költöttek, az egész inkább valamiféle mecenatúrára hasonlít, ahol senki se remélheti pénze közvetlen megtérülését. A hangsúly a „közvetlenen” van.
A nyereséges futballvállalat Magyarországon szinte ismeretlen fogalom. Az NB I-es klubok szezononként összesen mintegy 4 milliárd veszteséget halmoznak fel, a lyukakat rövid lejáratú hitelekből igyekeznek betömni. Na, de ki adna ma hitelt egy folyamatosan eladósodó cégnek? – vetődik fel jogosan a kérdés. Többnyire maguk a tulajdonosok, hozzájuk közel álló vállalatok, akik később – minden adós álmaként – sokszor el is tekintenek ennek visszafizetésétől. Nem véletlen tehát, hogy közgazdászkörökben is tartja magát az állítás, a magyar focinak ma nincs olyan eleme, amelynek köze lenne a piacgazdasághoz. Az üzlet logikája helyett a kapcsolatépítés kerül előtérbe: lehet, hogy a futballvállalkozás veszteséges lesz, de a megszerzett ismeretségeknek hála egyéb területeken ennek a többszöröse is visszajöhet. Máshogy nagyon nehéz magyarázni például az olyan műveleteket, mint hogy 2010-ben a Videoton csapatának 2,1 milliárd forintnyi tőke- és kamattartozását engedték el. A klub gazdasági jelentéseiből nem derül ki, hogy ki volt ilyen nagylelkű, de feltételezhetjük, hogy azért tette, mert úgy gondolta, másutt viszontláthatja a pénzét.
Pedig az ország gazdasági teljesítőképességét alapul véve a magyar futball termelhetne sokkal több „tiszta” pénzt is. Az Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cég elemzése szerint például a jelenlegi 7 milliárd forint helyett akár évi 18 milliárdos bevételre is szert tehetnének az NB I-es klubok, ha a cégek és az emberek arányaiban nálunk is annyit áldoznának a focira, mint a régió más, összehasonlításra alkalmas országaiban (pl. Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia). Hogy ennek a gyenge színvonal mellett milyen okai lehetnek még, annak megoldásához George F. Hemingway üzleti tapasztalatának felhasználása vitt közelebb: „A cégek irtóznak attól, hogy olyan dolgokhoz kössék őket, mint a rasszizmus, az antiszemitizmus, a homofóbia, az ordenáré viselkedés.”
Átverés hetente egyszer
Mindehhez pedig olyan átláthatatlan viszonyok társulnak, amelyek miatt a legtöbb potenciális befektető fejvesztve menekül innen. John Marshall angol üzletembert például Egerben és Vácott is átverték, mert nem volt elég körültekintő, hiszen, mint mondta, nem feltétezte, hogy a világ legmocskosabb üzletébe csöppen, amikor a magyar fociba fektet. Néhány fiók mélyéről előkerülő szerződés és kiderülő százmilliós tartozás után be is dobta a törülközőt, az Index internetes portálnak pedig sokatmondóan azt nyilatkozta: „Jöhet egy olyan egri üzletember, aki kiismeri magát a helyi módszerek közt.” Marshall szerint a belterjes magyar futballközegben az emberek 10%-a abból él, hogy átver, meglop másokat. E sorok írója is régen hallott olyan kitörő nevetést, mint mikor megkérdezte Hemingwaytől, nem próbálták-e átverni az elmúlt hét évben. „Hetente csak egyszer” – hangzott a válasz.
Félő tehát, hogy egy alapjaiban rosszul működő rendszer csak elnyeli majd a milliárdokat, a stadionok pedig egy erőltetett kormányzati költekezés drága és ürességtől kongó mementójaként maradnak ránk. A milliárdok pedig, amelyek nemzetközi futballviszonylatban amúgy alig észrevehetőek, idehaza számos területről nagyon is hiányoznak majd.
Már bejelentett stadionépítések (milliárd forint):
Puskás Ferenc-stadion: 70–90
Országos stadionfelújítási program: 40
Albert-stadion (FTC): 13,5
Nagyerdei stadion (Debrecen): 11,5
Haladás-stadion (Szombathely): 9,6
DVTK-stadion: (Miskolc) 4
Felcsúti stadion: 3,8
Mezőkövesdi stadion: 0,4
A politika persze pontosan tudja, miért pont a mindig is kitüntetett szerepet élvező futball hóna alá nyúl. Voltak idők, amikor ezzel népszerűségre lehetett szert tenni, sőt legitimálni lehetett egy elnyomó hatalmat. Most viszont már öngólt is lehet vele rúgni.
(vh)

EY: az eurózóna átlagának duplája a magyar nem teljesítő hitelek aránya

Noha Magyarországon az eurózóna átlagának duplája a banki nem teljesítő hitelek aránya, és régiós szinten is az egyik legmagasabb ez a mutató, a magyarországi hitelintézetek nem követik a Nyugat-Európában már elterjedt hitelportfólió-eladási gyakorlatot, amellyel az EY könyvvizsgáló és üzleti tanácsadó szerint a szektor újra növekedési pályára állhatna. Mik ezek?
A cég csütörtökön az MTI-hez eljuttatott közleményében ismerteti: míg az eurózóna országaiban átlagosan 7, addig Magyarországon 14 százalék volt az összesített nem teljesítő hitelek (NPL) aránya a teljes hitelállományon belül 2012 év végén.

A bankok azonban nem követik a Nyugat-Európában már elterjedt hitelportfólió-eladási gyakorlatot, holott az EY álláspontja szerint a magyarországi hitelintézeteknek is meg kell szabadulniuk ezen eszközöktől annak érdekében, hogy újra növekedési pályára állhasson a bankszektor. A rosszhitel-portfólió eladásával a bankok kitisztíthatják mérlegüket, csökkenthetik tőkeköltségüket, növelhetik likviditásukat.
Nyugat-Európában már fejlett tranzakciós piac működik, de a régióban például Lengyelországban is már kialakult keretek között zajlik a nem teljesítő hitelekre vonatkozó banki követelések adásvétele. Magyarországon azonban még hiányoznak az intézményi keretek a nagy volumenű NPL akvizíciókhoz. A magyarországi pénzintézetek a nem teljesítő hiteleiket csupán esetenként, és kisebb csomagokban adják el.
Rendszeres tranzakciókhoz befektetési bankoknak, alapoknak és a hibrid finanszírozást alkalmazó mezzanine tőkének kell megjelennie a piacon. Ezen társaságok jellemzően a tőkét biztosítják, és szinte minden esetben olyan helyi közreműködőt vesznek igénybe, aki ismeri a jogi és adókörnyezetet, illetve az eljárási és engedélyeztetési folyamatokat. A kiforrottan működő rendszerben a felek NPL értékesítési keret-megállapodást kötnek, amely egy előre lefektetett szabályrendszer szerinti rendszeres követelés-átruházást tesz lehetővé - ismerteti az EY.
Hozzáteszik, hogy a vállalatfinanszírozás komplexitása miatt inkább a homogénebb lakossági hitelek, azon belül is a fedezetlen hitelek alkalmasak a nagyobb volumenben történő értékesítésre.

Az EY korábbi előrejelzése szerint az idén tetőznek a nem teljesítő hitelek az euróövezetben, arányuk elérheti a teljes hitelezés 7,5 százalékát. Jövőre már javulás várható ezen a területen is, 2017-re pedig 4,3 százalékra csökkenhet a nem teljesítő hitelek aránya az eurózónában.

Fapipa

Marschalkó Lajos - VILÁGHÓDÍTÓK - AZ IGAZI HÁBORÚS BŰNÖSÖK

A könyvet itt találod.

Norman Finkelstein kimondja az igazságot Izraelről

Norman Finkelstein az izraeli propaganda-hadjáratnak legfőbb ellenzéke az Amerikai Egyesült Államokban. Könyvei részletesen ecsetelik Izrael hadi vétkeit, történelem-hamisítását és kegyetlenségeit. Ő maga is zsidó származású, ellenfelei ezért "self-hating jew-nak", azaz önutáló zsidónak aposztrofálják.