2012. június 26., kedd

Képzeljük el, hogy az Ács Mester szerszámai konferenciát tartanak. Kalapács testvér elnököl, de számosan javasolják, hogy távozzék a gyűlésről, mert túl zajos. Kalapács testvér így válaszol: “Ha távoznom kell ebből a műhelyből, akkor Csavar testvérnek is mennie kell. Újból és újból körül kell fordítani ahhoz, hogy valamit elérjenek vele.” Csavar testvér fölszólalt: “Ha akarjátok, távozom, de Deszka testvérnek is mennie kell. Minden munkája felszínes. Erőfeszítéseiben nincs mélység.” Ekkor Deszka testvér így felelt: “Vonalzó testvérnek is vissza kell vonulnia, mert mindig méregeti az embereket, mintha ő lenne az egyetlen, akinek igaza van.” Vonalzó testvér panaszkodott Csiszolópapír testvérre: “Neki is távoznia kellene, mert annyira durva, és az ellenkező irányban dörzsöli az embereket.” Erre nagy volt az összevisszaság. E beszédek közben belépett a Názáreti Ács. Elkezdte napi munkát. Fölkötötte kötényét, odament a gyalupadhoz, hogy szószéket készítsen, ahonnan prédikálja az evangéliumot. Használta Kalapács, Csavar, Deszka, Vonalzó és Üvegpapír testvéreket és az összes többi szerszámot. A napi munka után, amikor a szószék elkészült, Fűrész testvér felemelkedett és megjegyezte: “Testvéreim, megfigyeltem, hogy mindnyájan együttmunkálkodtunk az Úrral.”

Miért mondott le a görög pénzügyminiszter?

A frissen kinevezett görög pénzügyminiszter mindössze két napot töltött hivatalában, ebből egy napot kórházban töltött. Miért került kórházba a miniszterelnök és a pénzügyminiszter ugyanazon a napon? A hírek szerint a miniszterelnök szemét műteni kellett, a pénzügyminiszter pedig elájult, majd egészségügyi okokra hivatkozva lemondott. A következményeket látván viszont elgondolkozhatunk azon, hogy a miniszterelnök szemműtéte nem csak a médiában történt-e meg, és a pénzügyminiszter lemondása körül és kezdenek érdekes dolgok történni.
Ennek a két esetnek a következménye egy szinte azonnali bejelentés volt, miszerint a június végi EU-csúcson - amin az Európai Egyesült Államok létrehozásának lépcsőfokairól döntenek - nem vesz részt görög képviselet. A találkozón a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert egy személyben helyettesítő Lukász Papadímosz még formálisan sem tekinthető görög képviseletnek, ugyanis Papadímosz az EKB volt alelnöke, akit Brüsszel ültetett a görög nép nyakába. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy az uniós csúcsértekezleten egy kilépés szélén táncoló EU tagállamot nem a tagállam lakosságának legitim képviselete, hanem az EKB embere fog képviselni. Az még hagyján, hogy demokratikus legitimitással nem rendelkezik (ha rendelkezne, az se nyomna többet a latban), de Papadímosz valószínűleg nagyon jól meg fogja érteni magát egy másik lepukkant perifériaállam miniszterelnökével, Orbán Viktorral, ugyanis mindketten a Trilateriális Bizottság tagjai.
Visszatérve a miniszterelnök szemműtétére: a sajnálatos balesetek kapcsán le kell vonnunk a következtetéseket. A demokrácia Görögországban láthatóan kifinomultabb színjáték, mint nyugaton. Nyugaton még a klasszikus módszerrel zajlanak a dolgok: az emberek szemébe hazudnak, majd a sajtóban lejáratják egymást - de egy szemműtét összehazudozása minden eddigi várakozást felülmúl.
A pénzügyminiszter hasfájásának okáról szintén beszéljenek inkább a következmények. Az Orbánhoz hasonló szabadkőművesek mesterkedése lassító tényezőkbe ütközik, különösen az Európai Egyesült Államokkal kapcsolatos tervek során, ugyanis beleütköznek a saját maguk által létrehozott demokratikus hangoskodásba. Az emberek még mindig annyira komolyan veszik a demokráciát, hogy amiatt ellenzik a központosított európai állam létrehozását, vagyis ha Barossoék a csúcsértekezleten bármit el akarnak érni, annak legalább a látszat szintjén demokratikusnak kell lennie. Legalább egy pénzügyminiszteri szavazásnak történnie kell - akárminek, ami szavazás, és utólag rá lehet mondani, hogy ezt közösen döntötték el és mindenki egyetértett.
A június végi EU csúcson döntenek az egyesített európai bankrendszer létrehozásáról. Ezt nyilvánvaló, hogy a pénzügyminiszterekkel fogják megszavaztatni, vagyis ezesetben hivatalosan a pénzügyminiszter látja el a nép képviseletét.
A görög pénzügyminiszter pedig nem vesz részt a találkozón - mert fáj a hasa!
Fenyvesi Áron


Az Európai Unió ismét sorsdöntő csúcsot tart a héten. De most már tényleg. A konyhafőnök ajánlata ezúttal a „növekedés”, az euró megmentéséhez szükséges tervből szerintük még mindig hiányzó összetevő. Egyesek szerint ezúttal „más a helyzet”, mert mostanra Görögország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország képes lehet sarokba szorítani a németeket és elérni, hogy lazítsanak a számukra szent és sérthetetlen megszorítás rögeszmén. Ez a csúcs igazi „koldusok a díszlakomán” látványosságnak ígérkezik.
Milliárdok a semmire
Az előző európai csúcsok eredményeire visszatekintve ez a legújabb sem kecsegtet sok reménnyel. Nehéz elképzelni, hogy ezúttal valami igazán kézzelfogható ötlettel álljanak elő, ami nem egy még nagyobb központi banki intervenció, mint ahogyan tavaly nyáron a „Marshall-terv” csúcson, vagy a december 10-i „10 nap van az euró megmentéséig” találkozón történt.
A válság négy évvel ezelőtti kirobbanása óta eltelt időszakból az EU egyetlen intézkedést, irányelvi változtatást vagy akár egy értelmes nyilatkozatot sem tud felmutatni, amit később ne kérdőjeleztek volna meg, vagy vetettek el teljes egészében tagállamai vagy intézményei.
Az egyetlen dolog, amit Európa eddig elért, hogy némileg meghosszabbította monetáris uniója életét egy egész sor körbetartozás-adósság-mentőakció segítségével. Sok drága időt és sok milliárd, különböző mentőcsomagokba öntött eurót pazaroltak a válság „kezelésére”. Most is a korábban már hallott, ünnepélyes komolysággal előadott, sürgető és reményt keltő üzenetekkel készítenek elő bennünket a következő találkozóra, azzal a kivétellel, hogy ezúttal az eufória gyökerét szerintük egy „növekedési megállapodásban” kell keresnünk.