2013-as
év is bővelkedett terrorakciókban, szerte a világon mindenütt. az
elkövetett bűncselekmények száma ijesztően magas. A legutóbb az
oroszországi Volgográdban az év utolsó napjaira esett. Kirívó esetek is
történtek szép számmal, ilyen volt a bostoni maraton elleni terror
cselekmény, melyet alapos szereplő válogatás is megelőzött. Bár
természetesen tudjuk, hogy nem csak fizikai terror létezik, hanem ennek
sok kifinomult formája is van. Mégis a fizikai terror az, mely meg a
leginkább szemebe szökő, legelborzasztóbb.
Azonban a többi formája
még ennél is károsabb, még ennél is több áldozatot szed. Épp azért mert
alattomos, nehezen felismerhető.
Most azonban a terrorizmus fizikai megnyilvánulásával foglalkozunk cikkünkben, épp a volgográdi támadások kapcsán.
A merényleteket célpontjai és célja
A célpont többnyire a védtelen civil lakosság, vagy egy kiválasztott személy, csoport, vagy objektum.
Mégis mindegyik merénylet típusra jellemző a vétlen civil sérültek és halálos áldozatok magas száma.
Lényegében
a civilek ellen elkövetett terrorbűncselekmények célja a megfélemlítés.
Illetve ezen megfélemlítésen keresztül próbálnak nyomást gyakorolni az
emberekre és a politikusokra, továbbá kikényszeríteni a maguk számára
kedvező intézkedéseket, valamint a nekik nem tetsző egyéneket
likvidálni.
Mindegyik
terrortámadást külön-külön is érdemes alaposan megvizsgálni, elemezni,
az elkövetők, de főként azok támogatói, az áldozatok, a felhasznált
eszközök és háttérszándékok tekintetében.
Most a volgográdi terrormerényletek kapcsán igyekeztünk utána járni, hogy milyen érdekek húzódnak meg a háttérben.
Akik a terrorizmus mögött állnak
A terrorizmus háború – mégpedig annak legaljasabb fajtája – a háborúhoz
pedig tudjuk három dolog szükségeltetik: pénz pénz és még több pénz.
Nos, ez a tény már önmagában is elég jól behatárolja a kiagyalókat azaz a
finanszírozók körét, illetve a velük kapcsolatban álló kivitelezőket.
Lássuk a konkrét esetet.
A volgográdi terror belső háttere
A két terrorista támadás során Oroszország déli városában Volgográdban
24 óra leforgása alatt több mint 30 ember meghalt és közel 70 megsérült.
“Az utálatos bűncselekmény, amit itt Volgográdban követtek el nem
igényel külön kommentárt” – mondta Putyin, hozzátéve: “Nem számít, hogy a
bűnözők is megindokolják, mert semmi sem indokolja a civilek, különösen
a nők és gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeket.”
Tényként le
kell szögezni, hogy az idén több terrortámadás is történt
Oroszországban az Észak-Kaukázus vidéki föderációk területén.
Ahhoz, hogy az alábbiakat megértsük, néhány további tény felidézése is szükséges.
A 1990-es években Oroszországban, az Észak-Kaukázusban szeparatista
mozgalmak jelentek meg. A szeparatisták szórványos támadásai különösen
az autonóm köztársaságok területén, Dagesztánban és Csecsenföldön
fordultak elő.
Az elmúlt 20 évben szinte minden terrorista
bombatámadást, mely oroszországi aluljárókban, vagy egyéb nyilvános
helyeken történt a szeparatisták követték el. Azonban csak kevés
esetben, azonosították az ilyen terrorcselekmények elkövetőit.
Amikor Putyin 2000-ben hatalomra került, igyekezett nyugalomra inteni,
rábeszélni Dzhokhar Dudayevet és Aslan Maskhadovot akiknek befolyása
volt a csecsen és dagesztani csoportokra, hogy működjenek együtt az
orosz kormánnyal, segítsenek maguk is megtisztítani a szeparatista
mozgalmakat. Ez a politika nagy mértékben sikeresnek bizonyult, de nem
sikerült teljesen felszámolni az elégedetlenség gyökereit.
A legutóbbi robbantások két szempontból jelentősek
1. A robbantásokat néhány nappal a közelgő 2014-es téli olimpiai
játékok előtt hajtották végre. Láthatóan az volt a terv, hogy
megfélemlítsék a sportolókat, akik részt vesznek a játékon. Már tavaly
júliusban, Emirate Doku Umarov a kaukázusi csecsen csoport vezetője
kiadott egy videó nyilatkozatot, amelyben azzal fenyegetőzött, hogy “a
maximális erőt” szabadítja fel, hogy megzavarják a szocsi téli olimpiát.
2. A két bombamerénylet azt a Volgográdot sújtotta, amely messze kívül
esik az Észak-Kaukázus területén és amelynek muzulmán lakossága nem
szélsőséges. Ezért a Putyin-ellenes aktivisták koncepciója arra,
irányult, hogy a válsággal sújtsák a Volga folyó muzulmán dominanciájú
köztársaságait, mint Tatársztán és Baskíria, amelyek már megtapasztaltak
terrorista cselekményeket az elmúlt években és amelyek, főként a
muszlimok lakta területek, mégis alig mutatnak hajlandóságot a
szeparatizmus iránt, ellentétben a muzulmán többségű észak-kaukázusi
autonóm köztársaságokkal.
A volgográdi terror külső háttere
A külpolitikában Oroszország (más országokkal egyetemben) végig
kitartott azon álláspontja mellett, hogy Szíria legitim kormánya az
Assad kormány, és hogy e kormány megdöntésére az atlantista érdekek
mentén szított konfliktust a cionisták által pénzelt lázadó banditák és
külföldi zsoldos fegyveresek terrorját meg kell állítani, illetve a
külső beavatkozást meg kell szüntetni.
A
szaúdi Bandar herceg egy sor ígérettel és fenyegetéssel állt elő a
2013-as látogatásai során, sőt még a megvesztegetéssel is
megpróbálkozott, hogy Putyin cserébe visszavonja Moszkva támogatását a
szíriai Bashar Al-Assad kormányától.
Például
a következő kijelentéseket tette (az augusztusi 4,5 órás találkozó
során): “Én garanciát adhatok, hogy (értsd: Putyin) megvédje a jövő évi
téli olimpia biztonságát, melyet az irányításunk alatt álló csecsen
csoportok veszélyeztetnek”
Ez a “garancia”, hogy nem aktivizálják a
csecsen terroristákat a szocsi olimpia elleni támadására, nyilvánvalóan
burkolt fenyegetés; ha Oroszország nem hagy fel a szír kormány
támogatásával, a terrortámadások zöld utat kapnak. Sőt
nyomatékosításként Bandar egyértelművé tette, hogy az ő álláspontját
támogatja az amerikai kormány.
Majd Bandar következő (decemberi)
látogatása során – mikor kiderült, hogy Oroszország a fenyegetés
ellenére, nem csak nem hagyott fel Szíria támogatásával, de döntő
hatással volt arra, hogy megakadályozza az Obama-adminisztrációt Szíria
bombázásában – már másféle, enyhébb húrokat pengetett meg.
Nem kevesebbel állt elő, mint a következő ötlettel.
Ugyanis
Bandar Bush puhább feltételeket “ajánlott”, mégpedig, hogy a tervezett
januári második genfi békekonferencián beleegyezik abba, hogy Bashar
Al-Assad megmaradhat elnöknek, de az igazi hatalmat át kell adnia egy
ideiglenes “ellenzéki” kormánynak, melynek élén (a Rijád által
irányított) “lázadók” állnak. Sőt, Bandar Bush elvárja Oroszországtól,
hogy hagyja jóvá az ideiglenes kormányt, és gyakoroljon nyomást
Assad-ra, hogy ne induljon a 2014 elnökválasztáson, valamint hozzon tető
alá egy új szíriai alkotmányt még a választások előtt. Ha Moszkva
betartja, ezen feltételeket, akkor Szaúd-Arábia több, mint hajlandó lesz
“hozzájárulni” annak a Szíriának az újjáépítési költségeihez, amelyet
segített elpusztítani, az általa is finanszírozott felfegyverzett
zsoldosok keresztül.
Putyin
válasza igen egyértelmű volt ennek a hatalmi tébolyban szenvedő
középkori kényúr eszement durva beavatkozást tükröző diktátumára.
Leszögezte a tényt, hogy a Szaúd-Arábia és Katar által finanszírozott
ellenzéknek nevezett fegyveres banditák (sorozatosan) vesztettek. Putyin
egyértelműen kijelentette azt is, hogy a szaúdi-támogatású
“ellenzék”-nek semmi köze a demokráciához, ezek a “lázadók” valójában
terroristák.
Sem Damaszkusz sem Moszkva nem tart igényt a szaúdi
forrásokra Szíria újjáépítésében, mert Oroszország, Irán és Kína fogja
ezt a munkát elvégezni. Sőt, Oroszország és az Egyesült Államok
megegyezett, hogy a takfiri* terrorizmus veszélye nem csak az amerikai
biztonságot, de az orosz és a globális biztonságot is veszélyezteti, és
ezzel az európaiak is egyetértenek.
Putyin azt javasolta, hogy
Bandar Bush, hogy hagyjon fel “szektás uszítással és a terrorizmus
támogatásával, mert ez egy kétélű kard, Szaúd-Arábián belül is
visszaüthet olyan lendülettel, melyet nem lesz képes ellenőrizni.”

The
chief of staff of the so-called Free Syrian Army (FSA) is to meet the
commanders of foreign-backed militants fighting against Syrian troops in
the Turkish city of Istanbul.
Ugyanakkor
tény az is, pár nappal a Putyin-Bandar Bush találkozó után – mikor
Salim Idris, a Washington által támogatott szabad szíriai hadsereg, az
SMC (Supreme Military Council-Legfelsőbb katonai Tanács) vezérkari
főnöke (aki a szíriai hadseregből dezertált) menekülni kényszerült,
miután központját, kulcsfontosságú ellátási raktárait átadta a Bandar
Bush brigádoknak, és a szaúdi támogatású úgynevezett Iszlám Frontnak
Washington bejelentette, hogy befagyasztja a támogatást. De azért a
raktárakból eltűnt fegyver arzenál megszerzésére zöld utat adott a
szaúdi, a katari és az emirátus béli zsoldosoknak. Valamint a CIA-n
keresztül továbbra is szoros kapcsolatban maradt banditákkal, a két főbb
Al-Kaida*** csoportot is magába foglaló Bandar Bush brigádokkal és
talpnyalójával az Iszlám Fronttal, valamint az ISIL**-el. Így aztán a
Bandar Bush brigádoknak lényegében mindenhez hozzáférése van
Washingtonban, ami számít. És mellesleg az amerikai “támogatás” ugyan
nem nyíltan, de továbbra is folytatódik Jordánián keresztül, míg
Törökország “diszkréten” nem csinál semmit, hogy megakadályozza ISIL
bevetését, szétterjedését mind Szíriában, mind Irakban.

The
file photo shows the funeral procession for the border guards killed in
a terror attack in southeastern Iran on October 25, 2013.
2013
decemberben több terrorista műveletet hajtottak végre Irán délkeleti
Sistan-Beludzsisztán tartományban is. Majd a Moszkvába érkező Bandar bin
Sultan, a hírszerzési főnök értésére adta vendéglátójának, hogy céljuk
Iránt és Oroszországot megosztani Szíria támogatásának kérdésében,
valamint a költségeiket növelni, így kikényszeríthetnek szigorúbb
biztonsági intézkedéseket és korlátozásokat a hétköznapi emberekre,
különösen a muszlimokra nézve.
Más kérdés, hogy az elvakult
terrorista műveletek és ártatlanok megölése, azokkal szemben okoz több
gyűlöletet, akik nem követtek el ilyen cselekményeket, de mégis ők
fizetik meg az árát, mert az elkövetők velük azonos vallás követőinek
hazudják magukat.
Tekintettel
a fenti tényekre, nem csoda, hogy Oroszország nem hagyja magára az
Assad kormányt és a szír népet, nagy bosszúságára a Szaúd-Arábiának,
amely az elsődleges szállítója az Assad-ellenes lázadó dzsihádistáknak,
azt kell gondolnunk, hogy, a volgográdi merényletek (is) bizonyítják
Szaúd-Arábia, közvetlenül a Bandar klán részességét a terror
támadásokban.
Mint
látható a terrorcsoportokat a szemforgató szaúdi, katari, usa és
emirátus béli vezetők és pénzmágnások finanszírozzák, illetve támogatják
közvetlenül is.
Ráadásul Oroszország most szerződést kötött
Szíriával a szír olaj kitermelésére, mely ez esetben szintén ellenérdekű
úgy Rijád, mint Washington érdekeivel. Vagyis a pénz, az üzleti érdekek
állnak elsősorban a terror cselekmények hátterében. Az erővonalak pedig
igen jól kivehetők. egyik oldalon az atlantista szemléletű cionista
kamat vezérelt pénzvilág (arab és más csatlósaival együtt) a másik
oldalon pedig az eurázsiai szemléletű blokk áll egymással szemben.
Valójában két jól elkülöníthető értékrendet képviselő irányzat.
Előbbiek kezében a terrorizmus csupán fegyver. Igaz, olyan fegyver, mely
mindkét oldalra is elsülhet. Erre az egyik legeklatánsabb példa éppen
maga az al-Kaida, mely a kezdeti nagy összeborulás után esküdt ellensége
lett az USA-nak. De ugye az al-Kaidánál is van az a pénz amiért …
Egy
dolgot azonban kimondhatunk, bár a fizikai terror fenyegetettségre való
hivatkozással kordában, de legalábbis félelemben tarthatóak egy ideig
az emberek. Azonban ez nem az a módszer, ami hosszabb távon hatékony
eredményt hozhat. Sőt egy idő után a megtámadottak összefogása és
elszánt harca várható. Mert a terrorcselekményeket minden egészséges
erkölcsű ember és nemzet elutasítja, sőt harcol ellene, ha kell.
Amint most Putyin is háborút indított a terrorizmus ellen.
A bomba nem válogat, megöl bárkit, akit ér, vallásra, nemzetiségre,
nemre, korra, vagy erőnlétre tekintet nélkül, jót, rosszat, okosat és
butát.
Ezért óriási felelőtlenség iszlám- vagy keresztény- netán
nemzetellenességet szítani. A gonoszság és a bűn ellen kell harcolni. A
terrorizmus pedig minden formájában bűn, mégpedig megbocsájthatatlan
bűn.
Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda
források: RT/PressTV/The Truth Seeker/USA Today/
*
takfiri – hitehagyott, tisztátalan szunnita muszlim, mely a Salafi
mozgalomhoz köthető. A szalafizmus egyfajta “iszlám
fundamentalizmus”-nak tekinthető, amely megengedi a terrorizmust, az
erőszakos cselekményeket legitim alkalmazott módszereknek tekinti
vallási vagy politikai célok megvalósításához.
**ISIL – Iszlám Állam Irakban Szíriában és a Levante-ban. Betű szó Irak Siria és Levant
nevek kezdőbetűje, lényegében takfiri szunniták. Levant ma áll Ciprus,
Libanon, Szíria, Palesztina, Jordánia, Izrael, és része a Dél-
Törökország (volt Aleppo vilajet )
*** al-Kaida (al-QA “IDA) –
Oszama bin Laden által 1988-89-ben (Peshawar, Pakisztán) alapított
globális militáns iszlamista és takfiri radikális szunnita muzulmán
mozgalom. A hontalan hadsereg úgy működik, mint egy multinacionális
hálózat. A sharia törvény szigorú értelmezésével globális dzsihádot
hirdet. Al-Kaida egyik közvetlen partnere az Iszlám Állam Irakban és a
levantei