Karácsony előtt
rokonlátogatóban voltam Németországban, eme néhány sort óvatosságra intő
és figyelmeztető jelzéssel vetem papírra. Németország. Az egykoron
boldogabb időket megélt ország, a hajdanvolt Birodalom. Első benyomásom
az volt, hogy mióta utoljára itt jártam teljesen eltűntek a németek,
mert inkább török, színesbőrű és egyéb nem ide való népség töltötte meg
az utcákat. Ezek dominanciája érezhető a német élettérben. Feltűnően sok
a homoszexuális, persze Budapesten is lépten-nyomon lehet velük
találkozni, de itt az volt az érzésem, mintha egy buzeráns fesztivál
kellős közepében lennék. A boltok zsúfoltak a vásárló tömegektől, német
beszédet keveset hallok, annál több érthetetlen makogást. Groteszk
látvány a népviseletbe öltözött, nagybajúszú, német férfi és koromfekete
felesége, ahogy három gyerekükkel tolakodnak a kígyózó soron keresztül.
Az utcákon bandák lebzselnek, ők az úgynevezett autonóm anarchista
fiatalok, láthatóan jól benarkózva. Az egyikük kabátján egy feiratot
pillantok meg: Smash Fascism! - hát azt érezhetően legyőzték errefelé.
Ahogy az utcákat róttam, nyomasztóan hatott rám a bábeli tömeg és
egyfajta posztapokaliptikus rémálomként zúdult rám a dekadens,
pusztulásba tartó Németország kálváriája. Rokonaim felvilágosítottak,
hogy a bűnözés és kábítószer kereskedelem is reneszánszát éli az utóbbi
időben. Összegzésképpen elmondható, hogy bár egy fokkal jobb a
helyzetünk, ha így folytatódik elérjük a Németországban tapasztalható
métely szintjét. Kelet-Németország is azért élhetőbb még egy fokkal
nyugathoz képest, mert a kommunizmus nem csinált átjáróházat belőle és
nem csalogatta két kézzel a Karib-térség összes bennszülöttjét
Germániába. Őket kizárólag a német gazdaság összeomlása képes
kimozdítani halálba tartó menetelésükből, míg nekünk lényegesebben több
lehetőségünk maradt a harc megvívásához.
Hadnagy Ármin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése