2013. július 9., kedd

A lényegről hallgattak a szovjet témájú filmben




NEM SZOVJET, HANEM ZSIDÓ „SZTORI”

A LÉNYEGRŐL HALLGATTAK A FILMBEN

A HírTV 2013. noveber 2-án éjjel (!) bemutatta azt a filmet, ami a You Tube-on is látható „Szovjet sztori” címmel, a szovjet „bolsevikok” több évtizedes (több mint 80 éves!) népirtásáról, ahol az áldozatok számát nevetségesen lecsökkentve közölték és nem beszéltek a kommunista ideológia és gyakorlat kitalálóiról, a nemzetközi zsidókról. A film nem most készült, hanem évekkel korábban, egy lett származású rendezővel, de a zsidóknak megfelelő tálalásban. A filmben – többek között – elhallgatták azt, hogy Trockíjt (Bronstein) a New York-i zsidó bankárok tömték tele pénzzel, hogy menjen el Oroszországba és ott a másik zsidóval, Leninnel csinálják meg a cári birodalom bolsevizálását, a kommunista terrorállamot. A filmben arról is hallgatnak képmutató módon, hogy ezt a terrorállamot Amerika 1933-ban diplomáciailag elismerte, sőt az 1917-es Lenin-i puccstól kezdve, egészen Gorbacsovig pénzzel, műszaki eszközökkel és fegyverekkel is támogatták a szovjet terrorendszert. Tehát a szovjet terrorendszer valójában Amerikában született meg, zsidó agyakban. És a II. világháború előtt és alatt Amerika és a nyugat a szovjet gyilkosokkal összeszövetkezett, az európai nemzetállamok ellen. Mi több, Amerika és Anglia voltak a világ legnagyobb gyilkosai és ők rendeztek bosszúpert 1946-ban Nürnbergben, Németország ellen. Ahol az angolok, franciák és amerikaiak (mint vádlók) tudtak a Katyn-i tömegmészárlásról, amit a másik vádló, a szovjetek követtek el. Hogyan lehetett „győztes” állam és nürnbergi vádló az a Franciaország, amely „lefeküdt” Németországnak 1941-ben és létrehozták a Németországgal együttműködő, kollaboráns francia államot? Ez a film is hülyének nézi a világ közvéleményét, annak ellenére, hogy több tény igaz benne, csak nem úgy ahogy bemutatják és  az országok közötti összefüggéseket egyáltalán nem említik. Először talán az angolokról és amerikaiakról kellett volna népirtási filmet csinálni, hiszen őmögöttük is a zsidók voltak a kitalálók és végrehajtók. Lényeg az, hogy a szovjet terrorendszer közel nyolc évtizedét nem szabad kiragadva tálalni, az előzmények nélkül, hiszen a gyilkos, népirtó eszemerendszer zsidó agyakból pattant ki (Marx, Párizsi Kommün 1871, Lenin 1917, Sztálin 1922, stb.) A film másik bűne, hogy Hitler rendszerét, amely egyfajta válasz volt a kommunista világrendszer ellen, összemossák Sztálin rendszerével. Ezt írta a MNO a film ismertetőjében: „Még ma sem oktatják az iskolákban, hogy a németek a Szovjetunióban tanulmányozták a koncentrációs táborok működését. Két évig tartott a szovjet–náci szövetség, a totalitárius ikertestvérek sokat tanultak egymástól.” Itt két hatalmas hazugságot sütöttek el egyszerre. A történelmet -főleg nálunk- és más országokban a zsidók miatt nem tanítják hitelesen. A mai Oroszországban még mindig a szovjet korszak hazugságait hirdetik és tanítják! Nálunk még mindig kommunista és marxista történészek írják a tankönyveket és csinálják a műsorokat. És ezen a gyalázatos állapotokon nem is óhajtanak változtatni a bűnkormányok, amelyek az oktatásért és műsorokért felelősek. Az 1939-es augusztusi német-szovjet paktum lényegét is lehazudják, elhallgatják. Itt nem arról volt szó, hogy Hitler és Sztálin „barátságot” kötött volna egymással, hanem az I. világháború után kialakul csalásos területi kérdéseket (Versailles-Trianon) beszélték meg és osztották fel egymás között, az őket érintő területeket. A Szovjetunió bekebelezte a három kis, addig független balti államot és Besszarábiát, míg a németek visszaszerezték a lengyeleknek igazságtalanul juttatott ősi keleti területeiket, amelyeket az I. világháború után raboltak el tőlük. Hitler teljesen jogosan ezek visszszerzését tűzte ki célul, amikor hatalomra került. A II. világháború után újból visszaállították a szovjet rablott területeket, a nyugat beleegyezésével (Jalta-i egyezmény, 1945!). A filmben hallgatnak arról, hogy az első koncentrációs táborokat az angolok csinálták Dél-Afrikában, majd az amerikaiak a japánok ellen. Németországban csak köztörvényes bűnözőket zártak táborba, míg a szovjetek egész társadalmi osztályokat irtottak ki, ideológiai alapon. A két ellentétes előjelű politikai rendszert összemosni, egy lapon emlegetni a legnagyobb történelmi hazugság. Európában először az olaszok (Mussolini, 1922), majd Hitler rendszere (1933) szállt szembe következetesen a gyilkos szovjet kommunista rendszer ellen, már 1936-ban, amikor a Sztálin-i Szovjetunió Spanyolországot is kommunistává akarta tenni. Előzőleg, 1918-ban és a 20-as években Németországot akarták kommunistává tenni és az egész világot kommunista világforradalomba kergetni. Ám Magyarország mindkét nemzetállamot megelőzte 1919-ben, amikor Horthy nemzeti hadseregével leverte a vérgőzős kommunista terrorbandát, Kun Bélával és társaival, a Lenin-fiúkkal az élen. Egyébként is Magyarországnak volt a legnagyobb vesztesége a kommunista rendszer miatt, amely máig sem szünt meg. A filmben kilóg még máshol is a zsidó lóláb, hiszen az angol történész professzort szólaltatják meg, aki úgy beszél a régen és mindenki által tudott dolgokról, a sztálini népirtásról, mintha ezt ő fedezte volna fel. A történész bezzeg hallgat az angol gyarmatósítók I. világháború előtti és II. világháború utáni népirtásairól! A képmutató történész hallgatott Churchill terrorbombázásairól és az amerikai atombombákról is. A filmben hallgattak az amerikai zsidó Morgenthau-tervről, amiben a német férfiakat akarták sterilizálni és megmérgezni a II. világháború után. Kép: az MNO reklámja zsidó magyarázóval és Bukovszkíj, orosz emberjogi harcos, aki a sok üldözés és kínzás után elmenekült a Szovjetunióból, de a nyugatban is csalódott

Bénulást okozó rovarok Baranyában és Somogyban?

Rajokban támadnak

Ismeretlen bogaraktól rettegnek a somogyiak. A csípések akár járásképtelenséget is okozhatnak.
Bénulást okozó rovarok Somogyban?
Az idén tűntek fel először Kaposvár környékén a rajokban támadó, ismeretlen rovarok. A szúrások heves bőrtüneteket, duzzanatot, akár járásképtelenséget is okozhatnak. Beszámolók szerint belemegy az ember fülébe, szemébe, támadnak, nagyon csípnek; a csípés helye felhólyagosodik, bedagad – írja a kapos.hu Azt egyelőre a szakemberek sem tudják, hogy milyen fajta rovar támad a környéken, ehhez mikroszkópos vizsgálatra lenne szükség.
Súlyos rovarcsípés miatt egyre többen keresik fel a kaposvári kórházat. A napi járóbeteg-rendelésben legalább 8-10 rovarcsípéses beteg van, és volt olyan délután, amikor gyakorlatilag 15-en jelentkeztek a legkülönbözőbb testtájakra lokalizálódó aktív és súlyos tünetekkel.

Százezrek élnek teljesen kilátastalanul

Folyamatos kommunikációs küzdelmet vív egymással a kormány és az ellenzék a foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok kapcsán. A politikai küzdelem arról szól, hogy sikeres-e a magyar kormány gazdaságpolitikája, vagy éppen a munkahelyek elvesztését hozza magával. A Policy Agenda heti elemzésében azt vizsgálta meg, hogyan is állunk a munkaerőpiac kapcsán nemcsak 2010-hez, hanem a gazdasági válság előtti időszakhoz viszonyítva. Annak érdekében, hogy összehasonlítható legyen a három év teljesítménye azonos időszakokat hasonlítottunk össze, és néztük meg, hogy jelenleg a munkanélküliségi adatok miképpen alakulnak 2008-hoz és 2010-hez képest. A számok azt mutatják, hogy a válság előtti időszakhoz képest 141 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Ez 44%-os emelkedést jelent négy év alatt. Ezen a jelenlegi kormány nem tudott jelentősen változtatni, igaz kb. 20 ezer fővel csökkent azoknak a száma, akik a KSH adatgyűjtése során arról számoltak be, hogy az elmúlt időszakban nem volt munkájuk. Ennek oka lehet, hogy míg 2010. májusában 104 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatás keretében, most 124 ezer főt mutatott ki a KSH.
Ezzel a folyamattal együtt egy másik, társadalmi szempontból nagyon veszélyes változás következett be. A munkaügyi rendszer nyilvántartása szerint a válság kezdete óta 120 ezerrel nőtt azoknak a száma, akik semmilyen ellátást sem kapnak az államtól. 2008 májusában még 155 ezer voltak olyanok, akik szerettek volna munkát találni, és ezért rendszeres időközönként megjelentek a munkaügyi szolgálatnál, de valamilyen kizáró ok miatt még szociális ellátásra sem voltak jogosultak. 2010-re a számuk meghaladta a 223 ezer főt, míg a legfrissebb adatok szerint már 276 ezren vannak az ellátás nélküliek. Ez azt jelenti, hogy 2013-ban a munkaügyi rendszer ügyfeleinek 54%-a olyan személy, aki nem kap tanácsadáson és információn kívül segítséget az államtól ahhoz, hogy elhelyezkedhessen.
Csökkenő álláskeresési idő eredménye Európa legrövidebb ideig tartó álláskeresési támogatási rendszerét vezette be a jelenlegi kormány. Ennek hamar megjelent a társadalmi hatása, mivel 2010-hez viszonyítva 104 ezer fővel csökkent az álláskeresési támogatásban részesítettek száma. Ez mintegy 60%-os csökkenést jelent, amely rendkívül radikális ilyen rövid idő alatt.
Nehéz felmérni, hogy mi történik azokkal, akik elvesztették a jogosultságukat a munkanélkülieknek járó támogatásra. Ha valaki egyedülálló, vagy olyan a család jövedelmi helyzete hogy a háztartásban vele együtt élőknek lényegében nincsen jövedelmük, akkor bekerülhet az illető a szociális segélyesek rendszerébe. Az adatok azt mutatják, hogy ezen háztartásokban élők száma 159 ezer főről 187 ezer főre nőtt. Azaz az álláskeresési támogatás letelte után 28 ezer fő átkerült a segélyezettek közé.
41 ezer fővel csökkent azok száma, akik kikerültek a munkaügyi hálózat nyilvántartásából. Véleményünk szerint ezek jelentős része olyan személy, akik a munkanélküli ellátás letelte után semmilyen segítséget sem kapnak az államtól, és nem is látják értelmét, hogy időközönként megjelenjenek a munkaügyi szolgálat irodáiban.
Amennyiben ehhez hozzászámoljuk azt az 53 ezer fő növekedést, amennyivel megugrott az ellátás nélküliek száma 2010-hez képest, akkor már 122 ezer fővel számolhatunk. Nagyságrendileg megkaptuk azokat, akiket kiszorított az állam az álláskeresési támogatási rendszerből.
Összességében az látszik, hogy a jelenlegi kormány nem tudott kitörni abból a helyzetből, amit a gazdasági válság okozott. Természetesen nehéz pontosan megítélni, hogy ebben mekkora az ad-hoc döntésekre épülő unortodox gazdaságpolitika szerepe. Az azonban egyértelműen látszik, hogy a költségvetési hiány mindenáron történő lefaragásának áldozatul esett a munkanélküliek jelentős része. Számukra még a szociális rendszer sem tudott védelmet adni, hanem állami segítség nélkül kénytelenek napról napra élni. Rajtuk láthatólag még a közmunka sem segített, hiába fordít rá jelentős összegeket a kormány.
(Policy Agenda)

Rövid mese az elmélyülő közel-keleti konfliktusokról