2012. január 5., csütörtök

Gazdasági diagnózis

Ahogy egyre több gazdasági elemzést tanulmányozok a felhozatalból, egyre jobban látszik, hogy még az értékkel bíró elemzések is a pillanatnyi helyzetből indulnak ki, figyelmen kívül hagyva az okokat, és a magyar "válságot" elindító eseményeket. A "válság generálói" megtervezték az európai államok kifosztását. Magyarországon hat csoportból tevődik ösze, (a "kiindulásként szolgáló" 22,6 milliárd dolláros, 1990-es állapot) gazdasági mutatók alakulásai: a hitelfelvételekből, a privatizációkból, a bankkonszolidációkból, a módszeres gazdaságrombolásból, a csak a gazdaság megsegítésére fordítható IMF -és Világbanki hitelekkel való kirablásból, és utoljára hagyva az egyetlen bevételi forrást, a GDP, vagyis az alap üzemeltetési költségek levonása után fennmaradó felhasználható költségvetési bevételi alapból.

Kezdjük talán a hitelekkel: A hitelekért kamatot kell fizetni, nagyjából 3-5 százalékot, és a tartozását csak akkor küzdhetnénk le, ha a magyarországi vállalatok reálnövekedése (amit a statisztikák Gross National Income címen mérnek) ezt meghaladná. A fölvett hitelek fölhasználását mindig az adott bank szakemberei ellenőrzik. Megfelelő támogatást kapnak a könyvvizsgáló cégek, természetesen ezt pénzért, 10-15 százalékért évente. Szinte fölfoghatatlan, de igaz, hogy a hitelből mi még kifizetjük a szakértőnek álcázott hitelezőket is, pedig a kelet-európai gyakorlatot jól ismerik a hitelezők. Tudják, hogy a hitelek jelentős része magánzsebekbe vándorol.

Az Antall-kormány privatizáció indítására, mi idősebbek emlékezhetünk. Sosem fogom elfelejteni a Parlamentben ordítva hadonászó "képviselőt", aki azt üvöltözte, hogy "akár egy forintért is el kell adni a veszteséget termelő vállalatokat, cégeket"! Az ilyen "egyforintos" privatizációkból gazdagodtak meg a mai "elit" tagjai, mert azt elfelejtették megemlíteni, hogy a mélyen ár alatt eladott cégek állóeszköz és ingatlan vagyona a vásárlási érték minimum 20-50, de esetenként a több százszorosát érték, ami az új tulajdonos gyorsan el is adott. Természetesen mindenkinek nem járt lehetőség, csak azoknak, akik vagy a korábbi MSZMP tagjai voltak, vagy rendelkeztek a részesedési lehetőséghez "üzleti", baráti, rokoni kapcsolatokkal. Természetesen nem csak veszteséges cégeket, vállalatokat privatizáltak, hanem a nagyértékű, nagy nyereséget termelő ágazatokat is, amit a privatizációba bevont külföld vásárolt fel nagyrészben. Így került az olajipar, a világhírű gyógyszergyártás, vagy a világ második legnagyobb világítótest gyártója, a Tungsram is "idegen kézre". A cégek listája hosszú és siralmas. Korrupcióval, kenőpénzekkel, átgondolt gazdaságrombolással az Antall -és Boross kormány olyan lejtőn indította el az országot, amitől "vérszemet kapott" az összes hevenyészve összetákolt párt. A privatizált cégek "költséghatékonysági", gazdaságossági indokokkal leépítésre, majd felszámolásra kerültek, de a zsebeik tömködésével elfoglalt rablóelit nem elégedetett meg a privatizációkból kilopható országvagyonnal. Az Antall-Boross duó gazolinlopásból, és más költségvetés fosztogatási bűncselekményekből, az Orbán-Pintér páros a maffiaügyletek, szesz, olajszőkítés, vám megcsapolásából, és korrupciós "szolgáltatásokból", a Horn-Kuncze alakulat többek közt olajügyletekből, a Gyurcsány-Apró(Klein)-klán pedig mindenféle csalásból, lopásból, lenyúlásokból "egészítette ki" a rablóprivatizációs "bevételeit"! Németh és Medgyessy előkészítő tevékenysége eltörpül az előzőekben felsorolt "legfelső vezetés" bűncselekményei mellett, de ezek sem elhanyagolhatóak.

A bankkonszolidációk azért képeznek külön kategóriát, mert ugyan szorosan kapcsolódnak a privatizációkhoz, de a "világválság kezdete" után már az európai bankrendszerhez is közvetlen a kicsatolás. A privatizációknál mindig volt egy-két bank, pénzintézet, amely kijelölésre került, mint általános privatizációs hitelfinanszírozó. A tűzhöz közeli "elit tagjai", és holdudvaruk, gyakran vettek fel nagy összegű hiteleket "vásárlásaikhoz", amit "elfelejtettek kifizetni, ezért ez a hitelösszeg átkerült a bank konszolidációs számlájára. 100-250 milliádos hiány esetén, a "kormány" megsegítette a pénzintézetet a költségvetésből, amely összeg soha nem került vissza! Sok ilyen tranzakcióra került sor, szinte minden kormány fosztogatási ciklusa alatt. Az USA-ban szándékosan generált "ingatlan túlfinanszírozási válság" óriási pénzeket vitt el az európai bankok kihelyezett tőkéjéből, amit a tagországok IMF is és Világbank hitelekkel pótoltak, a tagországok költségvetéséből. A bennünket jelenleg kifosztó bankok, Európa lakosságának adójából maradtak életben!

A módszeres, előre kitervelt gazdaságrombolás egyre jobban szűkíti a foglalkoztatási lehetőségeket, így az adóbevételeket, és a refinanszírozási lehetőségeket is. A stratégiai ágazatok eladása is csökkenti az állami bevételt, mivel az emelkedő szolgáltatási költségek kevesebb vásárlóerőt hagynak meg, ami újabb munkahelyek megszűnéséhez vezet. A mezőgazdaság ellehetetlenítésében "elévülhetetlen érdemei" vannak a nyugatnak, akár a feldolgozóipar felvásárlása és jelentős részének megszüntetését, akár az Uniós csatlakozással, a nyugati európai országoktól számottevően kisebb mezőgazdasági támogatás biztosítását nézzük. A nyugati termelő már akkor olcsóbban árut tudott kínálni, amikor a többletfinanszírozása miatt árban a magyar termelő önköltségi árai alá tudott menni. A magyar termelő csak veszteségesen maradhatott versenyképes, tartalékképzési lehetőség nélkül, és erre még a feldolgozóipar felvásárlása, ill. megszüntetése, a tároló és szállítási kapacitás felvásárlása, lekötése is "rátett néhány lapáttal".

A gazdaság megsegítésére bankoknak kötelezően kiadatott, de az ország lakosságával megfizettetett IMF és világbanki hitelekből szinte semmi sem jutott el a rendeltetési helyére, kivéve a multikat, és néhány "bennfentest". 1,8-2 milliárd dollárnyi, az ország adósságaként felvett hitelre fizetünk a gazdaság megsegítésére (nem)"hitelező" bankoknak óriási, a világon is példátlanul magas jegybanki alapkamat melletti kamatjutalékot a költségvetésből, az MNB számláikon elhelyezett pénzünk után.

Utolsóként maradt a költségvetés zsugorodó bevételi forrásainak vizsgálata. A bruttó hazai termék (GDP, Gross Domestic Income) növekedése jelentős mértékben, a kivitel 80 százalékát adó multiknak "köszönhető", akik viszont kiviszik megtermelt profitjukat. Ebből az következik, hogy Magyarországnak előbb-utóbb hiteleinek átütemezését kell kérnie, ami valutaválsággal (a forint árfolyamának példátlan zuhanásával), hiperinflációval, még nagyobb munkanélküliséggel és elszegényedéssel járna, bár az utóbbi kettő már most is növekvő tendenciával adott.

Lokális megoldást jelent minél több helyi pénz bevezetése: ahol van kereslet és kínálat, ott a pénz mennyiségétől és értékétől, valamint az adósságok nagyságától függetlenül egymásra találhatna a vevő és az eladó. Ha a helyi pénz forgási sebessége nagy (sokan és sokat használják), akkor előbb-utóbb össze lehet kapcsolni a forinttal (kérdés, hogy érdemes-e).

Az Orbán-kormány adósságcsökkentési "elképzelései", több mint 14 milliárd dolláros befizetés mellett elérték, hogy elúsztak a nyugdíjalapok, és az adósság a látszólagos bankok elleni hősködésnek köszönhetően ugyanott van ahol volt, de közben romlottak az ország nemzetközi gazdasági mutatói, és a befektetési megítélése is.
Nevezhetnénk az 1989-óta tartó folyamatot elhibázott gazdaságpolitikának, ütődött, korrupt és kapzsi, országellenes gazdasági vezetések által okozott hibák sorozatának, de ilyen nincs a mesében sem! Ez szándékos, megtervezett, és kifejezetten Magyarország ellen, az ország lakossága ellen irányuló csalássorozat.

1990-1993 között az Antall-féle bagázs 66,%-ról 88,7%-ra növelte a GDP arányos államadósságot, és papíron 3,3 milliárd dollárnyit privatizált, de felélt 17,7 milliárdot. 2002-re már 41 milliárd dolláros államadósság, 13,3 milliárd privatizációs bevétel, és 13,4 milliárd dolláros felélt, de többnyire ellopott, és törlesztésekre fordított mutatók jellemzik a korántsem hitelesnek tekinthető sarokszámokat. A Gyurcsány-kormányzás alatt már 2007-re több mint duplájára nőtt az államadósság, és még utána, 2008-2009-ben szervezték meg a lakosság nagyarányú átverését a deviza-alapú hitelekkel, létrehozva hozzájuk a törvényi szabályozást, a bankok számára a kiskapukat. A FIDESZ-kormányzat még 2010-2011-ben is folytatta, a becsapott adósok szankcionálásához szükséges törvények meghozatalát.

2010. márciusában az államadósság a GDP 82,5%-át tette ki, ami jelenleg is hasonló értéken mozog, vagyis a hozzávetőleg 25.000 milliárd forintos éves állami bevétel 82%-a az adósság, de közben adósságot is csökkentett a "kormány" 3000milliárd forinttal. Hamár felhasználásra kerültek a nyugdíjalapok, fel lehetett volna használni a kisvállalkozások beindítására is (500 ezer vállakozás kaphatott volna 6 millió forint támogatást), de a még 80%-ban eladott termőföldek mellett is lehetővé tette volna a mezőgazdság újbóli beindítását. Igaz a gazdaság megsegítésére kapott hitelekből is megvalósítható lenne, de akkor a multiknak felkopna az álla, mert a mezőgazdasági támogatási különbség is megszűnt. Most hasonló indokkal az Orbán-kormány az ország devizatartalékait akarja megcsapolni, ami miatt tovább lehet inflálni a forintot. A tavaly júliusi 265 forintról 320 forint környékére sikerült a média-törvénnyel, a diktatórikus alkottákolmánnyal, és a lózungokat hangoztató, bankok elleni látszatfellépéssel, IMF-nek azonnal lefekvő bábkormányával lerontani. A forint átlagos árfolyama 2011. negyedik negyedévében 10%-kal gyengült az euróhoz és 16%-kal a dollárhoz képest, miközben a záróárfolyamok rendre 7 és 12%-os gyengülést mutattak. Összeségében 18% körüli inflációt hozott össze Orbán és Matolcsy, fél év alatt. Kilóg a lóláb!

Az MNB-ben a "madarak" már államcsődről csiripelnek, de még nincs minden kiárusítva, ellopva, elrabolva. Az időzítés szinte tökéletes! Az idén esedékes "törlesztést" már csak a megemelt, szaporodó adókból és adónemekből, valamint a készenléti IMF hitelkeret lehívásával lehet teljesíteni, mert egyre szélesebb rétegeket sodornak a tönk szélére. A "3 millió koldus országán" már régen túl vagyunk! Az országrablásért felelősök kapcsolati összefonódásai, és bűncselekményeinek listája megtekinthető a Tempo (már nem párt), és a TempoHirek.com web-oldalon, bár a Legfelsőbb Ügyészségnél és az ország legtöbb bíróságánál is megtalálhatók az 500 politikus-bűnőző elleni feljelentések, és bűnlajstromuk.
Az országtól ellopott közvagyon, és költségvetési bevételek értéke csak százezer milliárd forintokban mérhető, az okozott felbecsülhetetlen értékű életellenes károk mellett. Sokak szerint Magyarország lesz hamarosan Európa Lehman Brotherse! A 135 milliárd dolláros államadósság egy része szerencsére megtalálható, csak vissza kell venni a tolvajoktól, de jelentős része már befektetésekben és aranyban van elrejtve külföldön. Az elkövetők is felkutathatók, jelentős részük most is ott ül a Parlamentben és a "zsíros" állásokban tovább szívva az ország "vérét"!.

Tulok