A 2014-es
választás eredménye ha nem is sorsdöntő, de nagyon meghatározó lesz a
magyarság jövőjére nézve. Nem csak a választás végeredményét tekintve,
hanem a választás, mint össznépi állásfoglalás vonatkozásában is.
Különösen két kérdésben, úgymint a szavazatukat leadók számát, valamint a
munkás magyarok érdekeit képviselő megválasztottak számát illetően.
A
jelenlegi országgyűlést alkotó pártok tevékenységét nem szabad
külön-külön értékelni, mert lényegében egy pártot képviselnek, különböző
elnevezésekkel. Ez az "egypárti öt párt" a kapitalista-liberális
eszmeiség (ha ezt még eszmeiségnek nevezhetjük) képviselője, és a pártok
lényegében a frakciók elnevezései. Legnyilvánvalóbb bizonyíték erre az,
hogy ezek a pártok kivétel nélkül a polgári/kispolgári rétegre
építkeznek, a munkás magyarságról -mint társadalmi osztályról- tudomást
sem vesznek, érdekeiket nem képviselik. Nincs a földműveseknek
(kisgazdáknak), nincs az ipari munkásságnak, egyáltalán a dolgozó, az
értékeket teremtő magyarságnak parlamenti képviselete. Ennek az egypárti
öt pártnak van demokrata, hazafiaskodó, szabadelvű,
kereszténydemokrata, polgári szocialista pártformátumú frakciója, de
munkásérdekképviseleti nincs. Népképviseletről hangztos szövegeket
hallunk tőlül, csak épp a nép hiányzik a képviselők mögül.
A
munkás magyarok nem is tekintik sajátjuknak ezt a politikai felállást,
és ezért nem is mennek el szavazni. A részvételi arány ezért olyan rossz
annak ellenére, hogy mindenki valamiféle változást akar. Egy valóban
jóléti államban ha alacsony a részvételi arány, azt azzal lehet
magyarázni, hogy mindenki meg van elégedve a vezetéssel, minek ezt
álladóan bizonygatni. Viszont ahol óriási az elégedetlenek száma és
mégis alacsony a szavazáson résztvevőké, annak csak egyetlen oka lehet:
nincs kire szavazni, nincs olyan párt, mely ennek a rétegnek/osztálynak
az érdekeit képviselné.
Nem
igaz az az állítása a hatalmi szereplőknek, hogy nincs ilyesmire igény.
Az sem igaz, hogy egyetlen tömörülés sem alakult ennek az igénynek a
kielégítésére. Mert van ilyen igény, és van ilyen párt is.
A
munkás magyarság valóban munkás és magyar. Tehát számukra a munka, mint
értékteremtő (értékközvetítő-értékmegőrző) tevékenység egyben minősítő
tényező is. Nem fognak szavazni olyanokra, akik értelmes, a közösség
számára hasznos munkát soha az életükben nem végeztek, akik megvetik a
munkásembereket, akik szélhámossággal, a közösség megkárosításával,
hazaárulásnak is beillő tevékenységekkel és gátlástalan hazudozással
kapaszkodtak fel azokban a zavaros időkben, amikor ezt meg lehetett
csinálni. Ma már nyilvánvaló az is, hogy ez a hatalmi képlet -az
egypárti öt párt- alattomos taktikával, a másik démonizálásával vette rá
a szavazóit a "kisebb rossz" elfogadására. Valóban van nagyon rossz és
kevésbé rossz képlet, de jó nincs - látszólag. Pedig van!
A
munkás magyarság valóban magyar, rendelkezik népi-nemzeti öntudattal,
mely a munkásöntudatból, és a közösség kultúramegőrző lényegéből ered.
Nem jelszavakra alapozott, nemzeti színekre festett, melldöngető öntudat
ez, hanem csendes, de határozott alapállás. Politikai irányzatoktól
függetlenül képes ez az öntudat meghatározni azt, hogy mi szolgálja a
magyarság érdekeit és mi nem.
Társadalmunk
szétforgácsoltsága ellenére vannak olyan közös nevezők, melyek mentén
egységesíthető a magyarság. Nem csak természeti csapások, árvizek,
sportsikerek képesek erre, hanem a társadalmi igazság érvényesülésének
az igénye is. Ahogy nő az igazságtalanság, ahogy gazdagodnak a rablott
vagyonok birtokosai és ezzel párhuzamosan szegényedik az ország népe,
ahogy idegenek válnak hazánk sorsának irányítóivá, úgy növekszik az
össznépi igény a magyar érdekek védelmére, ezt képviselő politikai erő
megjelenésére.
A
közvélekedés szerint az ideológiák ideje lejárt, a jobb, illetve a
baloldal -mint ideológiák mentén működő politikai képlet-, elveszítette
jelentőségét. Ez így is van, ha a hagyományos, idejétmúlt ideológiák
szerepét vizsgáljuk csak.
Baloldali tömörülések
A
baloldal vezető ideológiája a kommunizmus közel 200 éves múltjával és
100 éves reformálásával képtelen érdemleges válaszokat megfogalmazni a
mai világunk kihívásaira. Dogmává merevített tételek, melyek némelyike
eleve, az akkori kor vonatkozásaiban sem volt igaz, ami pedig az volt,
azon már túllépett az idő. Az alaptételekkel (vezérelvekkel) vannak
gondok, ezért további ideológiai reformokat végrehajtani, és az azokat
vállaló kommunizmusokat így megjavítani nem is lehet.
Különös
vonulata volt a baloldali eszmevilág reformációjának a nemzeti
szocializmus. Magyarországon az első nemzetiszocialista pártot 1908-ban a
48-as pártból kivált ferencvárosi mesterlegények alapították. Több mint
100 éve.
Az idők folyamán ebből a baloldalról indult
ideológiából először jobboldali, majd szélsőjobboldali lett anélkül,
hogy alaptételeiben sokat változott volna. A kommunista alapideológiájú,
de a zsidóság befolyása alatt álló tömörülések változtatták azzá azzal,
hogy amíg oda zsidók tömörültek az internacionalizmus elveit magukévá
téve, a nemzetiszocializmusok nemzeti elkötelezettsége, és a zsidóság
céljaival ellentétes irányzata miatt a zsidóság úgy határolódott el, úgy
döntött, hogy a kezdetekben baloldali alapideológiájú
nemzetiszocializmusokat szélsőjobboldalivá minősítette. Ettől a
nemzetiszocializmus még nem lett szélsőjobboldali alapideológiájú, de
zsidóellenes igen.
Ezt
a különös állapotot mindenki igyekezett a saját érdekeinek megfelelően
hasznosítani. A nyilvánvaló különbözőség kihangsúlyozása okán a
nemzetiszocializmus fasizmus, a kommunizmus cionbolsevizmus lett - a
másik irányzat terminológiájában.
Minden
magyarországi párt baloldalinak nevezhető tömörülés, és erősen kötődik
valamelyik irányzathoz. Lényeges különbözőségük nem ideológiai, hanem
erkölcsi. A nagyon erkölcstelen, hazugokból és csalókból álló pártok és a
kevésbé hazugokból és csalókból állók között csak a teljesítményükben
van eltérés, erkölcsileg egy alapon állnak. Ezért nevezhető minden párt
és mozgalom baloldalinak Magyarországon, beleértve a keresztény, a
nemzeti és a népi jelzővel rendelkezőket is. Ezért nevezzük "egypárti öt
pártnak" az országgyűlés pártjait. Nemzetiszocialista jellegű pártok
nincsenek, ezért nem tudjuk azt meghatározni, hogy a mai körülmények
között mivé váltak volna.
Jobboldali tömörülések
Valódi,
tradicionális jobboldalinak, különösen szélsőjobboldalinak nevezhető
tömörülések Európában nincsenek. Kisebb csoportjaik minden országban
megtalálhatóak, de politikai szerepet nem játszanak. Az idealista alapú,
a szellemi értékek elsődlegességét mindenek fölé helyező eszmeiségű és
életérzésű, életvitelű közösségeket nevezzük jobboldalinak, ezekhez az
alapértékekhez különösképp kötődőeket szélsőjobboldaliaknak. Ez az
eszmerendszer hit alapú és a lovagkorral együtt véget ért, háttérbe
vonult. Mint örök értékek letétményese ma a tradicíonalitás és az
erkölcs síkján igyekszik újjáépíteni a lovagkor értékrendjét a modern
világ lehetőségei közepette. Szimbóluma a sárkánnyal harcoló lovag.
Ilyen
eszmeiségű és politikai szerepet is vállaló közösség nincs - de lesz.
Mivel örök értékeket képvisel, eljön újra az idő, amikor totális hatalmi
helyzetbe fog kerülni. Reményt sugároz az a tény, hogy Oroszországnak
újra ez a lovagi szimbólum a címerjelképe. A sárkánnyal harcoló lovag
Oroszországban jól összeegyeztethető a vörös csillaggal, katonai
parádékon egymás mellett lobognak az András-keresztes és a vörös
csillagos zászlók.
Viszont
vannak olyan közösségek, sőt még párt is, melyek ha lassan is, de
fokozatosan haladnak a lovagi eszmeiségű ideológia, a jövő ideológiája
felé. A lovagi jelszavak: "emeld fel az elesettet és alázd meg a
kevélyt" elvét zászlójukra tűző szervezetek, vagy a "becsület és hűség"
elvei szerint működők mind -attól függetlenül, hogy eredetileg a letűnt
világ melyik ideológiai irányzatát követték- jobboldaliak, vagy
szélsőjobboldaliak, vagy azzá nemesednek. De a nők tisztelete, az
igazság melletti minden körülmények közötti kiállás és a halálig tartó
hűség is jobboldal által vállalt értékek, szemben a reálpolitika és az
érvényesülési vágy jellemtelenségével, mely a legrosszabb baloldal
sajátja.
Ebből
a rövid eszmefuttatásból levonhatjuk azt a következtetést, hogy
nincsenek sem jobboldali, sem baloldali értékek. Örök emberi értékek
vannak, és hogy azokból ki mennyit vállal, az minősíti jobb, vagy
baloldalivá.
A
2014-es választásról kialakított véleményünk a fentiek ismerete nélkül
nem lenne érthető. Megvizsgáljuk a pártok és személyek
elkötelezettségét, és új besorolást készítünk az általuk képviselt
értékrend, vagy értéktelenségek halmaza alapján.
Kassai Ferenc