2009. július 6., hétfő

Mi van akkor, ha a válság igazából csak most kezdődik?


„Csökkenteni kell a társadalombiztosítást, a tisztviselők számát és növelni kell az adókat”

A dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban július 4. és 6. között megtartott közgazdász-fórum (Rencontres d'Aix-en-Provence 2009) részt vett 150 szakember, köztük mintegy hatvan külföldi kutató. A nagy többség - tűnik ki Frédéric Lemaître összefoglalójából a Le Monde-ban - azonban nyugtatgatás helyett inkább riasztani kívánta a közvéleményt.
Ha Silvio Berlusconi a tudatalattit megérintő üzenetet akart küldeni a világnak, nem választhatott jobb helyszínt. A földrengés által lerombolt Aquila városánál nincs jobb hely a G8 vezetőinek eheti értekezletéhez. Semmi nem fejezheti ki jobban a jelenlegi világhelyzetet, mint az alkalmi eszközökkel épp hogy kifoltozott romok.
Igaz, az Egyesült Államokban, nevezetesen a pénzügyi szektorban, már hallani olyan hangokat, hogy a világ túl van a nehezén, hogy a 2008-as válság csak egy hitelbuborék kipukkadása volt, hogy a purgálás megtörtént és a dolgok ott folytatódnak, ahol abbamaradtak. Elvégre a bankok visszafizették az állam által nyújtott támogatásokat, és a bónuszok is visszatértek.
Az OECD elrémisztő adatokat tett közzé. 2008 áprilisától 2008 áprilisáig a leggazdagabb országokban 40 százalékkal nőtt a munkanélküliség. 2007-től 2010-ig a munkanélküliek száma várhatólag 26 millióval nő, ez példátlan, 80 százalékos ugrás ilyen rövid idő alatt. Martine Durand, az OECD foglalkoztatási illetékese szerint „a romlás java még csak ezután következik."
Patrick Artus (Natixis bank) véleménye szerint „a megszűnt munkahelyek véglegesen elvesztek. Kevesebb autót és tartós fogyasztási cikket fognak gyártani. Hol jönnek létre új munkahelyek? Senki sem tudja." Még Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is kétkedik: „Egy új entitást teremtettünk, a globalizált gazdaságot, és most felfedezzük törékenységét.... A jövőt pillanatnyilag senki sem ismerheti." Patrick Artus forgatókönyve szerint az OECD-országok adóssága 3-4 éven belül meg fogja haladni GDP-jüket. „Csökkenteni kell a társadalombiztosítást, a tisztviselők számát és növelni kell az adókat" - figyelmeztet.
Senki sem javasolt olyan nagy államkölcsönt, mint amilyennek kibocsátására Franciaország készül. Trichet a maga felszólalásában kifejtette, hogy a G20 nem elég, a globalizált világban minden országnak figyelembe kellene vennie, hogy politikája milyen hatással jár arra a legfőbb közös értékre, amit a világgazdaság képvisel. Más szóval a túlzott többlet (a mai Kína és a jövőben Németország) és a túlzott hiány (a mai Egyesült Államok és a jövőben Franciaország) révén a kormányok aláássák a globalizációt, amelyért nem érzik magukat felelősnek, bár mindenki hasznot húz belőle.
Ha van megoldás, az csak közös lehet, de erre nincs semmiféle biztosíték. 2008 második félévében Európa voluntarizmusa nélkül nem lett volna lehetséges a világméretű együttműködés. Mario Monti, volt európai biztos szerint azonban nem biztos, hogy ma Európának van „ajánlata", programja. Franciaország és Németország hátat fordít egymásnak, a brüsszeli Bizottság hívei hiányoznak, a britek csak arra ügyelnek, hogy csírájában elfojtsanak minden szabályozási kísérletet, így Európa már korántsem rendelkezik azzal a befolyással, mint 2008 novemberében a G20 washingtoni találkozóján. A G20 szeptemberi pittsburghi tanácskozásától már Christine Lagarde francia gazdasági miniszter sem vár sokat, és Robert Reich, Bill Clinton volt amerikai elnök gazdasági tanácsadója szerint a lobbik befolyása túl erős ahhoz, hogy Barack Obama nyerhessen a Wall Street-tel szemben. Ez pedig nagyon rossz hír lenne.
A Le Monde szerint azonban három ok mégis van az optimizmusra. A feljövő Ázsia azért nem teljesít olyan rosszul, és ahhoz, hogy 2050-ig a Föld 3 milliárd új lakót fogadhasson, hatalmas szükségleteket kell kielégíteni. És főleg: a közgazdászok korántsem csalhatatlanok - olvasható a Le Monde összefoglalójában.


http://www.lemonde.fr/opinions/article/2009/07/06/et-si-la-crise-economique-ne-faisait-que-commencer-par-frederic-lemaitre_1215722_3232.html

Mi van akkor, ha a válság igazából csak most kezdődik?


„Csökkenteni kell a társadalombiztosítást, a tisztviselők számát és növelni kell az adókat”

A dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban július 4. és 6. között megtartott közgazdász-fórum (Rencontres d'Aix-en-Provence 2009) részt vett 150 szakember, köztük mintegy hatvan külföldi kutató. A nagy többség - tűnik ki Frédéric Lemaître összefoglalójából a Le Monde-ban - azonban nyugtatgatás helyett inkább riasztani kívánta a közvéleményt.
Ha Silvio Berlusconi a tudatalattit megérintő üzenetet akart küldeni a világnak, nem választhatott jobb helyszínt. A földrengés által lerombolt Aquila városánál nincs jobb hely a G8 vezetőinek eheti értekezletéhez. Semmi nem fejezheti ki jobban a jelenlegi világhelyzetet, mint az alkalmi eszközökkel épp hogy kifoltozott romok.
Igaz, az Egyesült Államokban, nevezetesen a pénzügyi szektorban, már hallani olyan hangokat, hogy a világ túl van a nehezén, hogy a 2008-as válság csak egy hitelbuborék kipukkadása volt, hogy a purgálás megtörtént és a dolgok ott folytatódnak, ahol abbamaradtak. Elvégre a bankok visszafizették az állam által nyújtott támogatásokat, és a bónuszok is visszatértek.
Az OECD elrémisztő adatokat tett közzé. 2008 áprilisától 2008 áprilisáig a leggazdagabb országokban 40 százalékkal nőtt a munkanélküliség. 2007-től 2010-ig a munkanélküliek száma várhatólag 26 millióval nő, ez példátlan, 80 százalékos ugrás ilyen rövid idő alatt. Martine Durand, az OECD foglalkoztatási illetékese szerint „a romlás java még csak ezután következik."
Patrick Artus (Natixis bank) véleménye szerint „a megszűnt munkahelyek véglegesen elvesztek. Kevesebb autót és tartós fogyasztási cikket fognak gyártani. Hol jönnek létre új munkahelyek? Senki sem tudja." Még Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is kétkedik: „Egy új entitást teremtettünk, a globalizált gazdaságot, és most felfedezzük törékenységét.... A jövőt pillanatnyilag senki sem ismerheti." Patrick Artus forgatókönyve szerint az OECD-országok adóssága 3-4 éven belül meg fogja haladni GDP-jüket. „Csökkenteni kell a társadalombiztosítást, a tisztviselők számát és növelni kell az adókat" - figyelmeztet.
Senki sem javasolt olyan nagy államkölcsönt, mint amilyennek kibocsátására Franciaország készül. Trichet a maga felszólalásában kifejtette, hogy a G20 nem elég, a globalizált világban minden országnak figyelembe kellene vennie, hogy politikája milyen hatással jár arra a legfőbb közös értékre, amit a világgazdaság képvisel. Más szóval a túlzott többlet (a mai Kína és a jövőben Németország) és a túlzott hiány (a mai Egyesült Államok és a jövőben Franciaország) révén a kormányok aláássák a globalizációt, amelyért nem érzik magukat felelősnek, bár mindenki hasznot húz belőle.
Ha van megoldás, az csak közös lehet, de erre nincs semmiféle biztosíték. 2008 második félévében Európa voluntarizmusa nélkül nem lett volna lehetséges a világméretű együttműködés. Mario Monti, volt európai biztos szerint azonban nem biztos, hogy ma Európának van „ajánlata", programja. Franciaország és Németország hátat fordít egymásnak, a brüsszeli Bizottság hívei hiányoznak, a britek csak arra ügyelnek, hogy csírájában elfojtsanak minden szabályozási kísérletet, így Európa már korántsem rendelkezik azzal a befolyással, mint 2008 novemberében a G20 washingtoni találkozóján. A G20 szeptemberi pittsburghi tanácskozásától már Christine Lagarde francia gazdasági miniszter sem vár sokat, és Robert Reich, Bill Clinton volt amerikai elnök gazdasági tanácsadója szerint a lobbik befolyása túl erős ahhoz, hogy Barack Obama nyerhessen a Wall Street-tel szemben. Ez pedig nagyon rossz hír lenne.
A Le Monde szerint azonban három ok mégis van az optimizmusra. A feljövő Ázsia azért nem teljesít olyan rosszul, és ahhoz, hogy 2050-ig a Föld 3 milliárd új lakót fogadhasson, hatalmas szükségleteket kell kielégíteni. És főleg: a közgazdászok korántsem csalhatatlanok - olvasható a Le Monde összefoglalójában.


http://www.lemonde.fr/opinions/article/2009/07/06/et-si-la-crise-economique-ne-faisait-que-commencer-par-frederic-lemaitre_1215722_3232.html