2011. október 27., csütörtök

Magyarország ki fog lépni az Európai Unióból

Az európai pénzügyi rendszer leépülésével párhuzamosan Európa-szerte megnőtt a "parlamenti szélsőjobb" támogatottsága. Általánosnak tekinthető, hogy az önmagukat jobboldalinak nevező szervezetek kezdik felismerni az újabb szavazatszerzési lehetőséget, és igyekeznek meglovagolni a hullámot. Jelen helyzetben minden olyan szervezet támogatottsága csökken, ami az EU tagság mellett foglal állást, és a kormánypártok számára is azonnali népszerűségvesztést jelentene az európai gazdasági kormányzatnak való nyílt alárendelődés. A jobboldali önmeghatározású parlamenti pártok két tűz közé kerülnek: meg kell felelniük a rendszernek, amihez alkalmazkodnának, de meg kell felelniük saját szavazóiknak is. A radikális szélsőjobbnak nevezett irányzat támogatottságának növekedése pedig a jobbközép pártokat is rákényszeríti, hogy saját szavazóiknak egyre radikálisabb kijelentéseket tegyenek, miközben egyre nyilvánvalóbbá válik a külföldről való irányítottság.
Angliában nemrég a konzervatív-liberális kormánykoalíció elvetette azt a népszavazási indítványt, aminek tétje Nagy-Britannia EU tagságának fenntartása vagy megszüntetése lett volna. Az indítványt a konzervatív jobboldal nyújtotta be, és korábban több mint százezer választópolgár írta alá a petíciót. Cameron szerint a jelenlegi válságos időszak nem a legjobb alkalom az EU tagság kérdésének megvitatására, mert az csak tovább növelné a bizonytalanságot az Unión belül. Cameronnak igaza van: az EU tagságot még azelőtt kellett volna megvitatni, mielőtt megszületett, így megelőzhettük volna a bajt. Az EU tagságról szóló vita nemsokára az európai politikai élet középpontjába kerül, és egy ország kilépése is láncreakciót indíthat el. Azonban nem érdemes hiú reményeket táplálni: az angol példa is jól mutatja, hogy egy ilyen népszavazással való kilépés - ameddig az a rendszernek nem érdeke - nem történhet meg.
Magyarországon a Jobbik is ezt a helyzetet használja ki a terjeszkedésre. Vona Gábor szerint népszavazást kellene kiírni arról, hogy Magyarország tagja maradjon-e az Európai Uniónak, amit egy fél éves társadalmi vitának kellene megelőznie. Ez a felvetés két szempontból is célba talált.
Egyrészt szól a magyar társadalomnak, ami minden társadalmi felmérés szerint többségében ellenzi az EU tagságot. A Jobbik ígéreteit korábban szembesítettük a jelen hazugságaival, így a népszavazás kérdésének felvetése több szempontból is égetően szükségessé vált. A jobbikos szavazók elvárják, hogy a párt betartsa korábbi ígéreteit. Így a Jobbik két tűz közé került: polgárinak és "haladónak" kell mutatkozni, meg kell felelni a parlamenti mentalitásnak, és egyúttal meg kell felelni az egyre türelmetlenebbé váló szavazóknak. Azonban egy ilyen népszavazás nagy valószínűséggel nem jönne létre. A Fidesz kétharmad nem fogja engedni, mivel tisztában vannak azzal, hogy ha nem hamisítják meg az eredményt, a magyarországi lakosság többségi egyetértéssel kinyilvánítja, hogy ki kell lépni az Európai Unió szervezetéből. Ebben az esetben megszűnne a demokratikusságnak a látszata is, mivel nyilvánvalóan nem lépnének ki. Ezért Vona Gábor kijelentése különösebb veszélyek nélkül növeli a Jobbik szavazóbázisát. Mikor a Fidesz kétharmad elutasítja az előterjesztést, a Jobbik abban a szerepben tetszeleghet, hogy "mi megpróbáltuk", a "Fidesz miatt nem sikerült". Ami mentesíti a Jobbikot a saját ígéretek megszegésének terhe alól, és drasztikusan növelheti a párt szavazóbázisát, miközben a Fideszét csökkenti.
Másrészt az a kitétel, hogy a népszavazást fél éves társadalmi vitának kell megelőznie, egyfajta üzenetet hordoz a hatalomnak. Fél évnyi propagandával a lakosságot akármiről meg lehet győzni. Ha a Jobbiknak valóban célja lenne az Európai Unió szervezetéből való kilépés, miért akarná azt fél évet késleltetni? A lakosságot nem kell meggyőzni arról, hogy ki kell lépni. Viszont az ellenkezőjéről - kellő mértékű fenyegetettséggel - meg lehet. Ilyen fenyegetettség érzését alakítja ki például, ha a média hangsúlyozza, hogy kilépés esetén a pénzügyi "védernyő" megszűntével több százezer munkahely szűnhet meg, rengetegen utcára kerülhetnek, drasztikusan megemelkednének az élelmiszerárak, stb. A tömeget mindenről meg lehet győzni, és a Jobbik ebben a tekintetben ismét összekacsint a hatalommal. Vona Gábor sikeresen mutogatott mumusként a Fideszre, hogy a Jobbik így lovagolja meg ugyanazt a hullámot, amit Európa-szerte felhasznál a radikális jobboldal.
Ennek azonban végletesen káros következményei lehetnek. Ha a Jobbik sikeresen megvezeti a lakosságot, azzal hozzájárul a demokratikus rendszer fennmaradásához. Most a nemzeti radikális irányvonal az, ami az alaptalan reménnyel tarthatja bilincsben a magyarságot. A változások időszakára való felkészülés helyett az emberek ismét várakoznak: várják a következő választásokat, hogy elmehessenek a radikálisokra szavazni. Akik ha hatalomra kerülnek, majd kilépnek az Európai Unióból. És mikor behúzzák az ikszet, nem gondolnak arra, hogy a négy év elmúltával egy másik párt ígéreteire fognak várakozni, miközben a magyarság elöregszik, és lassan tolószékbe kényszerül.
Jelen helyzetben az egyetlen, ami valós megoldást jelent a társadalom önpusztítására, az a hungarista munkásállam kiépítése. Magyarország ki fog lépni a NATO-ból és az Európai Unióból. De nem a Jobbiknak köszönhetően!
Fenyvesi Áron

Gazdag István: Tel-Avivi börze: záráskor egy Gilád Salit 1027 palesztint ért

A Netanjahu-kormány és a Hamasz között egy izraeli hadifogoly több mint ezer palesztin politikai fogolyra való kicserélése tárgyában létrejött megállapodást a tranzakció vallási-ideológiai és geopolitikai aspektusainak figyelembe vételével kell elemezni. Aki átfutotta a cionista ideológiát és gojellenes rasszizmusát tápláló Talmudot, az jól tudja, hogy egy zsidó élet árát nem lehet összevetni egy nem zsidóéval. Ez az eszme, így vagy úgy, minden cionista zsidó tudatalattiját átitatja, és végül megfertőzte az Izrael iránt elkötelezett gojokat is, amint azt az ismert anticionista aktivista, Izrael Sahak hangsúlyozza könyvében (Zsidó vallás, zsidó történelem. 3000 év súlya).
Ezek után rögtön érthető, hogy a szám kérdése fel sem vetődik egy cionista számára, mert az alkudozás nem azonos kategóriák között zajlik. A gojok közötti konfliktusokban általában abból az elvből indulnak ki, hogy egy fogoly=egy fogoly, és a cserét nagyjából egyenlő alapon bonyolítják le, persze az adott politikai kontextusra tekintettel. Izraellel kapcsolatban ez az okoskodás érvényét veszti. A cionista entitás számára arról van szó, hogy (legalábbis emberéletekben mérve) bármi áron meg kellett menteni Gilad Salit tizedest, egyszerűen csak azért, mert zsidó, és így par excellence más, „felsőbbrendű” lényegű, mint a többiek. Tekintélyes rabbik állítják, hogy valójában egyedül a zsidók számítanak emberi lényeknek.
Ebben az ügyben egyértelműen a vegytiszta cionista logika vezérelte a tel-avivi vezetést. Izrael Sahak szerint a vallásos cionisták számára a kérdésnek ráadásul van egy másik aspektusa is: ha ugyanis egy zsidó halála a judaizmus rituális ceremóniáin kívül következik be, az maga a botrány. Egy zsidó ugyanis még holtában is a közösségéhez tartozik, amelyet állításuk szerint a cionisták képviselnek, és minden zsidónak tudnia kell, hogy „Izrael” nem fogja engedni, hogy úgy hagyja el az árnyékvilágot, mint bármelyik közönséges halandó. Márpedig ez történhetne, ha háború robbanna ki a térségben. Tehát a Közel-Kelet állandó háborús légköre alapján kell megvizsgálni ezt a fogolycserét, különös tekintettel arra, hogy ki avatkozott be az alkudozás sikere érdekében.
Cionista források szerint Salit szabadon bocsátásáról Leon Panetta amerikai hadügyminiszter izraeli és egyiptomi látogatásán született megállapodás október elején. Az Obama-kormány és az USA-ban hivatalosan terrorista szervezetnek nyilvánított Hamasz vezetői közötti kapcsolat az egyiptomi Muzulmán Testvérek radikális iszlamista mozgalom révén jött létre, amelyre az amerikaiak Mubarak bukása óta kiemelt szerepet osztottak annak érdekében, hogy Egyiptom továbbra is az amerikai-izraeli érdekszférában maradjon. A Hamasz lényegében az egyiptomi testvériség palesztinai filiáléja, és Obama erre a hagyományosan Irán-ellenes irányzatra akar támaszkodni, hogy leválassza a Hamaszt Szíriáról és Iránról. Az amerikaiak végső soron egy mérsékelt és Nyugat-konform, vagyis USraellel szövetséges szunnita blokk létrehozásán ügyködnek Szaúd-Arábia és a Muzulmán Testvérek bevonásával.
Könnyedén kitalálható, hogy mindez az anticionista ellenállás nemzetközi frontja, vagyis Szíria és Irán, következésképpen Libanon és főleg a Csáhál legyőzhetetlenségének mítoszát alaposan megtépázó síita Hezbollah ellen irányul. Ez a stratégia magába foglalja a Hamasz „helyzetbe hozását”, amelyet Mahmud Abbasznak némileg sikerült háttérbe szorítania azzal, hogy az ENSZ-ben szembeszállt Obamával és Izraellel, és egy palesztin állam elismerését kérte az 1967-es határok között (amivel ugyan a Palesztin Hatóság lényegében elismeri a cionista fait accompli-t, vagyis a szentföldi latorállam de iure létét is, Tel-Aviv számára azonban ez sem elég engedmény).
Mindazonáltal a palesztin diplomáciai offenzíva arra kényszerítette Obamát, hogy végül levegye az elfogulatlanság álarcát, és megvétózza Mahmud Abbasz felvetését, mégpedig olyan diskurzust használva, amely egy választási kampányt folytató Likud-jelölthöz is méltó lett volna. Az amerikaiak „megbüntették” tehát Mahmud Abbaszt az önállósodási törekvéseiért, és ismét nyeregbe ültették a Hamaszt, lehetővé téve számára, hogy learathassa a babérokat a palesztin közvélemény és az érintett családok körében a foglyok kiszabadításáért.
Íme a végeredményben meglehetősen mérsékelt ár, amelyet a cionista entitás fizetett Salit tizedes szabadságáért: ezeregynéhány palesztin, akik közül egyeseket lakhelyelhagyási tilalommal fognak sújtani, még „szabadon” is! Ami pedig a többieket illeti, ha az ilyesféle megállapodásokat kísérő titkos kitételek dacára sem maradnak nyugton, akkor nagyon könnyen az izraeliek által világszerte gyakorolt „célzott likvidálások” áldozatainak számát gyarapíthatják - Obama áldásával és a cionizmusnak alávetett „humanista” tekintélyek közönye mellett.
Az USA és a Muzulmán Testvérek közös patronálásával a Hamasz és Izrael között létrejött „üzleti” tranzakció tehát egy újabb lépést jelent az Irán-ellenes szunnita blokk létrehozásának folyamatában. Egyszerűen arról van szó, hogy a közel-keleti hatalmi játszma cinkelt kártyalapjainak az újraleosztása során Washington köré gyűjtsék mindazokat az állami és politikai tényezőket, amelyek jobban félnek az iráni iszlám forradalom kisugárzásától, mint az amerikai imperializmustól és az izraeli expanzionizmustól együttvéve.
Addig is, amíg ez az amerikai Izrael-lobbi által kifőzött machiavellisztikus terv megvalósul, Washington a biztonság kedvéért magasabb fordulatszámra kapcsolja a korábbi háborúi közhangulati előkészítésében bevált atrocitás-propagandát, ez alkalommal Iránra hangolva azt. Augusztusban szenátorok egy csoportja levélben arra szólította fel Obamát, hogy az USA „juttassa csődbe az iráni központi bankot”. Legutóbb pedig, miután felröppent a rémhír Szaúd-Arábia amerikai nagykövetének a meggyilkolására szőtt állítólagos iráni összeesküvésről, az előbbi akció egyik főkolomposa, a republikánus Mark Kirk kijelentette, hogy „az amerikai politikának az iráni pénz összeomlását kellene megcéloznia”. Az nyilván fel sem vetődött a közismert „héja” kolibri-agyában, hogy országa totálisan lestrapált állapota láttán sokkal inkább a saját központi bankja és a saját valutája miatt kellene aggódnia. De talán már nem sokáig...
MD 2011. X. 25.


A gyémántipar Izraellel kapcsolatos kettős mércéje

 Mindannyian tudatában vagyunk annak, mennyire káros hatással van az üzletre, ha az háborús bűnökkel hozható összefüggésbe. A gyémántipar nagy igyekezettel próbálja megúszni azokat a kérdéseket, amelyek Izrael emberjogi visszaéléseivel fennálló kapcsolatait firtatják - és ez idáig megmenekült a felügyelő szervezetek tüzetes vizsgálata alól.

Izrael elsőszámú exportcikke a gyémánt Az ENSZ Folyamat - Tanúsító Tervezet 75 tagállamának képviselői a héten a Kinshasa-i közgyűlésen nem tudtak megegyezésre jutni a Zimbabwe-ból exportált, vérrel szennyezett gyémántok ügyében. Az „elefánt a porcelánboltban” éppen Izrael gyémántexportja volt, amely hárítja a Zimbabwe gyémántexportjára irányuló szigorú bírálatokat.
Az általam jegyzett „hónap levele” amely a Retail Jeweller magazin áprilisi számában jelent meg, feltárja azt a kettős mércét a Kimberley Folyamatok (Kimberley Process) szabályzatában, amely lehetővé teszi a vértől csöpögő gyémántokkal való üzérkedést Izraelből és Zimbabwe-ból. (Letters, Retail Jeweller Magazine, April 2011).
A levél „szörnyülködést” váltott ki egyesekben a gyémántipar berkeiben, és azt eredményezte, hogy egy rangos svájci ékszervásáron levették a polcokról az említett folyóiratot. (“Gems editor sorry for ‘blood diamond’ boycott letter,” The Jewish Chronicle, 7 April 2011).
A levél lerántotta a leplet az izraeli gyémántipart irányító hagyományos érdekszövetségről és annak vezetőiről. Azok válasza az újság májusi számának „Levelek” oldalán bemutatta, mennyire érzékeny a globális gyémántipar az izraeli gyémántok és az izraeli háborús bűnök közötti kapcsolat bármilyen közzétételére. Mindhárom levél, amelyet a globális gyémántipar 6 kiemelkedő tagja írt alá, ugyanazt a mantrát ismételgették Izrael elhiteltelenítéséről, lejáratásáról. Az írók figyelmen kívül hagyták a kulcskérdést: Izrael metszett és csiszolt gyémántexportja kibújik a nyersgyémánt exportra vonatkozó emberjogi vizsgálatok alól.
Míg a gyémánt ipar továbbra is a gyémántnak, mint a vágyak tárgyának homályos képét népszerűsíti, a nyilvánosság, egyre fokozottabb aggályokkal az általuk vásárolt termékek etikai háttere irányában, már nem fogadják el „készpénznek”, hogy az Izraelben előállított gyémántok konfliktusoktól mentesek.
Izrael gyémánt kereskedelme háborús bűnöket pénzel
Az Izraeli Gyémánt Iparág elnöke Moti Ganz mondta nemrég: „Az amerikaiak még mindig gyémántot vásárolnak a szeretet és hűség jelképeként” (“IDI plans its largest participation at JCK Las Vegas,” Diamond World, 17 May 2011).
A gázai lakosok számára, akikre Izrael gyémántból pénzelt fehér foszfor- és repesz bombái hullnak, a gyémántok nagyobb valószínűséggel jelképeznek gyilkosságot, csonkítást és véráztatta terrort, mint szeretetet és hűséget.
Shir Hever, izraeli politikai-gazdasági szakember, így nyilatkozott a Russel Vizsgálóbizottság előtt bizonyítékként Palesztina ügyében (evidence to the Russell Tribunal on Palestine) 2010 novemberében: „Összegezve, az izraeli gyémántipar körülbelül 1 milliárd USD-val járul hozzá évente az izraeli hadsereg és biztonsági szolgálatok költségeihez...minden egyes alkalommal, amikor valaki egy gyémántot vesz, ami izraeli exportból származik, annak a pénznek egy része az izraeli katonaságnál köt ki, szóval a pénzügyi kapcsolat teljesen egyértelmű.” (“Day 2, Part 1 of London Session, Russell Tribunal on Palestine,” 21 November 2010).
A Kimberley Process (KP) rendelkezések 2003-as bevezetésének feladata lett volna meggátolni az emberi jogok megsértését a gyémánt iparban. Mindazonáltal a KP rendeletek hiányosan fogalmazzák meg a „konfliktus-” illetve „vérgyémánt” fogalmát, eleve kizárva a metszett és csiszolt gyémántokat (a szigorú vizsgálat látóköréből / ford.). Ez a visszásság megteremti a lehetőségét annak, hogy az ékszerészek a metszett és csiszolt gyémántjaikat „konfliktusmentesnek” (azaz erkölcsileg tiszta eredetűnek/ ford.) címkézzék, és ez által adóbevételeket halmozzanak a háborús bűnökkel vádolt izraeli katonaság pénzügyi támogatására.
Ennek eredményeképpen, de facto az izraeli „vérgyémántok” beszennyezik a világpiacot. A „konfliktusmentes” (azaz tiszta eredetű/ford.) gyémánt törvényi meghatározásának hiánya elősegíti ezt a csalást. A nemzetközi palesztin szolidaritási aktivisták egy csoportjának, a Global Palestine Solidarity-nak (GPS) nyilvános petíciója, amit a Kimberley Process tagjaihoz intéztek, sürgős felülvizsgálatát követeli az úgynevezett „konfliktusgyémánt” meghatározásának, azaz minden olyan metszett, csiszolt gyémánt e körbe sorolását, amelyek az emberi jogok megsértését pénzelik (“Stop Israel’s Blood Diamond Trade,” accessed 1 June 2011).
Cenzorok az online forgalmazóknál
A világ számos gyémántkereskedő cége cenzorokhoz folyamodott, hogy elkerülje a válaszadást az ő úgynevezett „konfliktusmentes” gyémántjai eredetét kutató kérdésekre.
A Seattle-i székhelyű Blue Nile, egy NASDAQ-listázott vállalat, a világvezető online gyémánt forgalmazója. A cég állítása szerint gyémántjaik „garantáltan konfliktus-mentesek”. Az utóbbi hat hónapban viszont a Blue Nile Facebook oldalon regisztráltak számtalan esetben vetették fel a kérdést: hogy tudja igazolni a cég, hogy az Izraelben megmunkált gyémántok „konfliktus-mentesek”, amikor az általuk befolyó adóbevételek azt az izraeli hadsereget támogatják, amelyet háborús bűnök terhelnek?
Válaszként a cég cenzúrázza Facebook oldalát, rengeteg embert kizárva és blokkolva az ő 90 000 Facebook „rajongójának” az új üzenetei vagy képei elhelyezését az üzenőfalon. A 2010. november 5-ét megelőző négy héten át írországi emberek részéről kitartóan beérkező kérdőre vonásokat követően a Blue Nile az összes ír IP címhasználóval szemben általános tiltást vezetett be.
Ez nem az egyedüli példa arra, hogy a Blue Nile igyekszik hárítani Izrael vértől ragadó gyémántjainak ügyét.
A Blue Nile 2011 februárjában beadta éves jelentését az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsde Bizottságának (the file is accessible via the Blue Nile website, accessed 21 June 2011). A Blue Nile éves jelentésének egy olyan teljes körű bevallásnak kellene lennie, mely tartalmaz minden olyan információt, amelyek szükségesek a befektetőknek a cég jövőbeli üzleti teljesítménye kockázataival kapcsolatos teljes körű tájékoztatások alapján hozott döntéseihez. Míg ez, a cég kereskedelmi teljesítményéről szóló, törvénynél fogva kötelező nyilatkozat 16 oldalon át sorolja a vállalkozást érintő lehetséges kockázati tényezőket, elmulasztja megemlíteni, hogy a cég Izraelben megmunkált gyémántokat árusít, amelyek célpontjai egy nemzetközi kampánynak, amelyik azért küzd, hogy azok a gyémántok „konfliktus- vagy vérgyémántokként” legyenek osztályozva. A jelentés azt sem említi, hogy a cég a Facebook oldalán kitérő manőver alkalmazásával gátolta meg az embereket abban, hogy az úgynevezett „konfliktus-mentes” gyémántok eredetét firtassák.
A forgalmazók próbálják hárítani a felelősségre vonhatóságot
Időközben más gyémántforgalmazók is próbálták elkerülni az izraeli gyémántüzérkedésben való részesedésük szigorú vizsgálatát. Az utóbbi hat hónapban egy másik online kereskedő cég, a Brilliant Earth, amelyik gyémántjait „erkölcsi követelményeknek megfelelő eredetűként” hirdeti, szintén letiltott a Facebook üzenőfaláról rengeteg embert, akik azt tudakolták, hogy az úgynevezett „konfliktus-mentes” gyémántjaik között van-e olyan, amit Izraelben dolgoztak fel.
Áprilisban aztán, a Független Ékszerészek Szervezete (Independent Jewellers Organization IJO), egy 800, „a legmagasabb erkölcsi színvonalú ékszerész” tagot számláló amerikai egyesület negyven tagja gyémánt-felvásárló utat tett Izraelbe (“IJO makes pilot diamond buying trip to Israel,” Israeli Diamond industry website, 1 May 2011).
Amikor Facebook oldalukon a hozzászólók számon kérték rajtuk, mivel tudják igazolni azt, hogy egy olyan országban vásárolnak gyémántot, amelyiket háborús bűnökkel vádolnak, az adminisztrátoraik átcenzúrázták az oldalt és töröltek minden izraeli útjukkal kapcsolatos hivatkozást.
Ezek csupán néhány példa azokra a gondokra, amikkel azok az ékszerészek szembesülnek, akik az általuk forgalmazott izraeli gyémántokról azt állítják, hogy konfliktus-mentesek. Az ékszerészek népszerűsíteni akarják saját erkölcsös eljárásukat, de ha ők izraeli gyémántokat árulnak, hozzájárulnak a háborús bűnös katonai rezsim pénzügyi finanszírozásához. A nemzetközi gyémántpiac izraeli gyémántokkal való szennyezése hatalmas előnyt ad a palesztin szolidaritási aktivistáknak a gyémánt-lobbival szemben helyi, nemzeti és nemzetközi szinten.
Izrael legnagyobb exportja
Izrael elsőszámú exportcikke a gyémánt, ez teszi ki az összkivitel egynegyede és egyharmada közötti arányt. 2008-ban a gyémántexportot 19,4 milliárd USD-ra becsülték, ami körülbelül 10 milliárd nettó értéket jelent (with a net value of approximately $10 billion) - ez messze meghaladja az elektronika vagy a gyógyszer export akár bruttó értékét is.
A gyémántipar Izraelben 5%-kal járul hozzá a GDP-hez, és egy jelentős forrása az adóbevételeknek, amelyek fenntartják Izrael megszálló-politikáját, a gázai ostromot (siege on Gaza)és a törvénytelen telepeket (illegal settlements).
A palesztin föld elrablása és a palesztin nép brutális leigázása egy nehéz terhet helyezett az izraeli kormányzat pénzügyeire. Az USA kormányzati statisztika adatai szerint Izrael katonai kiadásai a GDP több, mint 7%-át emésztik fel, vagyis körülbelül 16 milliárd USD-t évente (CIA World Factbook - Israel).
Míg az évi 3 milliárd dolláros amerikai katonai segély jelentős, az izraeli hegemónia sok aspektusának fenntartásához szükséges pénz-tömegeket ki kell vonni a gazdaságból az adók ilyen vagy olyan formájában.
Akárhogy is, az amerikai fogyasztók, Washington segély-csomagjánál jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá az izraeli gazdasági bevételekhez, (egyebek mellett!/ford.) az izraeli gyémántok vásárlása révén. Az izraeli gyémántipar weboldala szerint az Egyesült Államokban vásárolt összes gyémánt kb. 50%-a Izraelből származik (“The Israeli diamond industry - A leading center of the diamond world”).
Az USA a legfontosabb gyémántexport piaca Izraelnek, ez durván az export 40%-át teszi ki.2010-ben az Amerikába irányuló izraeli gyémántexport 5,8 milliárd USD volt (“IDI plans its largest participation at JCK Las Vegas,” Diamond World website, 17 May 2011).
Izrael gazdasága, széleskörűen elszigetelődve a saját természetes piacaitól a szomszédos arab államokban, a termékek és szolgáltatások terén súlyosan Európa-, USA- és Ázsia-függő. Izraeli stratégák rég felismerték az olyan, nagy értékű export-irányú iparágak igényét, amelyek behoznák azt a valutát, ami szükséges a cionista terv fenntartásához Palesztinában.
Zimbabwe ellentétben Izraellel
Izrael túlságos függése a luxus divatcikkektől kiszolgáltatottá és sebezhetővé teszi egy, az izraeli gyémántok fogyasztók általi visszautasítása révén. Az izraeli gyémántipar elutasítása jelentős csapást mérhet a gazdaság egyéb ágazataira is, Izrael tőzsdéjére és annak képességére, hogy idegen közvetlen befektetőket vonzzon az országba.
A gyémántipar nagyon is tudatában van annak, hogy egy hosszú évtizedek alatt bevezetett márka hírnevét milyen könnyen rombolhatja le töredék idő alatt bármilyen undorító képzettársítás. Az izraeli előválasztásokra ébredve, megtámadták az ostromgyűrűben nyomorgó gázai lakosokat 2008-2009 telén (assault on the besieged residents of Gaza in the winter of 2008-09). Az ENSZ Emberjogi Bizottsága vizsgálata folyamán bizonyítékokat talált arra vonatkozólag, hogy Izrael háborús bűnöket követett el és valószínűleg emberiség ellenes bűnök elkövetésében is felelős. Az izraeli gyémántipar által előteremtett (évi) 1 milliárd dollár adó hozzájárult a gázai támadás pénzeléséhez- ez egy egyértelmű indoklása az izraeli gyémántok „vér-gyémántokkénti” címkézésének.
A Kimberley Folyamatokban megfigyelői státussal rendelkező Nem-kormányzati Szervezetek (Nongovernmental Organizations NGO), mint például a Globális Szemtanú (Global Witness) és mások felelőssége, hogy megbizonyosodjon: támogatásukkal nem él vissza a gyémántipar.
Izrael jól dokumentált emberjogi kihágásai ellenére, egyetlen NGO sem emelt kifogást Izrael folytatólagos tagsága ellen a Kimberley Folyamatokban.
Ehelyett, figyelmüket főleg Zimbabwe gyémánt exportjára összpontosítják, ahol a kormányerők a jelentések szerint több, mint 200 embert öltek meg a Marange gyémántmezők erőszakos átvételekor 2008-ban (“Zimbabwe: End Repression in Marange Diamond Fields,” Human Rights Watch, 26 June 2009).
2008-ban Izrael gyémánt exportjának értéke több mint 1200-szorosa volt a Zimbabwe-i gyémánt kivitelnek. Az NGO-k nem maradhatnak az emberi jogok hiteles védelmezői, ha ők továbbra is figyelmen kívül hagyják Izrael gyémánt által pénzelt terület-foglalásait, gyémánt által pénzelt háborús bűneit, gyémánt által pénzelt ostromát, gyémánt által pénzelt gyarmatosítását és gyémánt által pénzelt etnikai tisztogatását Palesztinában.
Seán Clinton egy írországi palesztin szolidaritási aktivista. Ő tagja egy nemzetközi palesztin szolidaritási csoportnak, a Globális Palesztin Szolidaritásnak (Global Palestine Solidarity), amely első sorban Izrael gyémántiparára összpontosít.
Forrás: Seán Clinton The Electronic Intifada
Fordítás: Bartha László

A spanyol példa

Ugye emlékeznek még, hogy nemrégiben mennyit hallottuk ezt: a spanyol példa! Ezt kell követni hazánknak. Irány az EU. Mert állítólag az EU itt "csodát" művelt.
Spanyolország 1936-tól 1939-ig élte át a rendkívül véres polgárháborút. A polgárháború a nemzeti és a köztársasági (zsidó-kommunista) erők között zajlott, és a nemzeti erők győzelmével végződött. A kezdetekben rendkívül egyszerűen felszerelt harcoló felek később a szovjet és német tanácsadóknak köszönhetően jó felszereléssel és komoly haditechnikával rendelkeztek, ezért húzódott el a polgárháború sokáig. A kommunista oldal, de legfőképpen a SIM (spanyol köztársasági titkosszolgálat) olyan szörnyűségeket követtek el, ami hosszú évtizedekig fenntartotta Franco tábornok támogatottságát.
A kommunista oldalt teljes egészében a zsidó liberális és cionbolsevista vonal támogatta. Felbujtóként, politikai agitátorokként szinte kivétel nélkül zsidók özönlöttek Spanyolországba (például Rosa Luxemburg, vagy Kun Béla). A szabadkőművesek is a köztársasági oldalt támogatták, valamint a Szovjetunió fegyverekkel (amit jól fel is számoltak az ellopott aranytartalékból). Ezek együttese eredményezte, hogy azonnal lebontottak 30 templomot, bevezették a válást és a gyerekgyilkosságot (abortuszt). Papokat végeztek ki brutálisan, 30 000 apácából több ezret gyilkoltak meg, erőszakoltak halálra a legbestiálisabb módokon, amerre jártak. A vallásos Spanyolországból semmi nem maradt. Sem egy szobor, sem egy útszéli kereszt. Ez a módszer eredményezte, hogy a polgárháború végével Franco tábornokra hatalmas társadalmi nyomás nehezedett, hogy megbosszulják a történteket.
A harcokban senki nem segítette eleinte a tábornokot, csak Németország, majd Olaszország. Az Antant hatalmak tartózkodtak. Az USA-nak voltak befektetései Spanyolországban, de nyilvánosan nem merte segíteni a tábornokot, ezért Németországon keresztül (!) adtak el fegyvereket, bombákat és teherautókat (40 000 darabot, többet mint a németek-olaszok együtt). Spanyolországnak a köztársasági szovjet segítség miatt a Szovjetunióval szinte semmilyen kapcsolata sem volt az elkövetkező évtizedekben.
A II. Világháború végével - mivel Franco ha nem is támogatta a németeket, pusztán annyival hogy nyersanyagokat adott el nekik -  erős német szimpatizáns viselkedése miatt teljesen elszeparálódott, kirekesztődött. Semmi egyébbel nem tudta stabilizálni a helyzetet, mint azzal, hogy nagyon erős kézzel vezette az országot. 1945-ig nagyjából lezárultak a bírósági perek, 350 000 kommunistát ítéltek el vagy végeztek ki. Az országban rend lett. A polgárháború gyakorlatilag az ország nagy részén megszüntette az ipart, lerombolt gyárak, tönkretett gépek mindenütt. A felújítás ipari háttér nélkül nagyon nehéz helyzetbe hozta az országot. A német háttér, akiktől vehettek volna valamit, megszűnt. Egész Európa romokban hevert, és minden ország, még Németország is amerikai gépeket vásárolt a hiány pótlására. Spanyolország senkihez sem tudott fordulni. A béreket befagyasztották, a nép nehéz körülmények között stabilizálta a belső gazdaságát. Aztán az USA kezdett lassan nyitni Franco felé. Leginkább azért, mert nagy szüksége volt a fegyvergyártáshoz nélkülözhetetlen wolframra, amiből itt bányásszák a legtöbbet, és a legjobb minőséget. A lassú nyitás, amelynek során Spanyolország külföldi piacokat talált, 1950-ben már érezhető volt, a gazdaság lassan kezdett élénkülni, és 1955-ben felvették az országot az ENSZ-be. Innentől számítják az úgynevezett "spanyol csodát". A gazdaság hamar magához tért, az ipar és a mezőgazdaság gyorsan fejlődött, a 60-as évektől kezdve beindult az idegenforgalom. Franco kölcsönök nélkül rendbe tette a gazdaságot, és kijelenthető, hogy a spanyolok igen jól éltek. A gazdaság az egyik legjobb, de inkább legstabilabb lett, mivel semmilyen külső elkötelezettsége, adóssága nem volt. A harcjárműtől a személyautóig mindent gyártani kezdtek, erős hadsereg, és stabil politika volt jellemző az országra. Valójában egy nemzeti és szociális rendszer volt, ami mérsékelten, de beengedte a "nyugati behatásokat". Egy keresztényi alapú autokratikus államrend épült ki.
1975-ben meghalt a tábornok, és utódjául I. János Károly trónörököst jelölte meg, aki ezt elfogadta és azonnal 'demokratizálódási' folyamatokba kezd.
És mi van most?
A lecsúszás a lejtőn 1978-ban kezdődött, új parlament, új alkotmány. 1981-ben a szocialisták megnyerik a választást. 1986-ban csatlakoznak az Európai Közösséghez (EU). Eddig a pontig élvezték a Franco hatalom stabil gazdaságának eredményeit. A demokratikusan megválasztott kormányok liberalizálják a gazdaságot, privatizációba kezdenek, az országba belép az IMF. Megkezdődnek a hitelfelvételek. Spanyolország belekeveredik az USA támogatójaként a szerb háborúba, majd részt vesz az afganisztáni és iraki hadműveletekben is. Az ország folyamatosan veszi fel a hiteleket, lassan eladósodik. Elég volt egy apró kis megingás, és az ország az egyik legeladósodottabb, leginstabilabb országgá vált. Megsegítésén - a görögökkel együtt - töri a fejét az EU, de a gazdaság mára romokban hever, adósságai az eget verik a GDP-hez képest. A fiatalsága pedig még hazánkénál is katasztrofálisabb állapotban van, drogok, alkohol, és teljes konzumidiotizmus. A szabadkőműves társadalomrombolás megtette hatását.
Nos, a "spanyol példáról" amiről annyit hallottunk, miért is kell nekünk az EU - csak ennyit. Ennyit értek el ott is, egy jó és stabil gazdaságot tettek tönkre. Tehát nem igaz az, hogy azért vagyunk rossz helyzetben, mert húz a kommunista hagyaték, vagy alapvetően elmaradott lett volna az iparunk. Azért vagyunk itt, mert az Európai Uniót is zsidók vezetik és ők ennyire képesek!
Tálas András

A demokrácia legitimációs válságban van

A nyugati demokrácia a feje tetején áll. A tiltakozások, melyek Spanyolországban és Görögországban kezdődtek, az elmúlt hétvégén több mint 80 országra terjedtek ki. Németországban is több mint 10.000 ember demonstrált a parlamentáris demokrácia ellen, melynek döntéshozói már csak a piacok és a hitelminősítő ügynökségek érdekei szerint cselekszenek. A rendszer kérdése újra itt van, a demokrácia legitimációs válságban van.

Egy, a Német Bankszövetség megbízásából 2010 novemberében elvégzett közvéleménykutatás alkalmával a megkérdezett németek 52 százaléka azon a véleményen volt, hogy a német gazdasági berendezkedés nem vált be. A pénzügyi válság, a drámai eladósodás és nem utolsó sorban a rossz demográfiai helyzet megingatják a bizalmat. A nyugdíj már nincsen biztonságban, az egészségügyi rendszer már régóta elérte korlátait és az iskolai képzésben a pénztárca dönt inkább, mint a tehetség és a szorgalom.

Az egyre inkább elharapódzó hitetlenség szükséges következménye a tekintély elvesztése - és eddig egyetlen német állami vezetés sem küzdött olyan mértékű tekintélyvesztéssel, mint a mostani kormány. Az emberek túlnyomó része felismerte, hogy a demokraták a magas elvárások tekintetében végleg kudarcot vallottak és nincsenek új ötleteik a válság leküzdésére.

A demokratáknak valójában nem is lehetnek új ötleteik - mert egy ősrégi, a 19. századi felvilágosodás korának gondolatvilágában leledzenek, miszerint minden ember egyenlő. Akkoriban úgy képzelték, hogy az emberek mint üres zsákok jönnek a világra, majd iskolázottsággal és demokratikus eszmével töltik meg őket, azután pedig megegyező tudattal rendelkeznek és csak azt a kívánságot hordozzák magukban, hogy egy pacifista, békeszerető, internacionális közösséget valósítsanak meg.

Ám ez nem így van. Ennek ellenére ez nem akadályozza a demokratákat abban, hogy továbbra is a valótlan és életidegen elméletek régi "alapjaira" építsenek és ebből az álláspontból kiindulva politizáljanak. Ez alapjában véve olyan, mintha az ember már az első kereszteződésben a rossz irányba ment volna, azonban dacból ehhez a döntéshez ragaszkodik és nem képes arra, hogy ezt az első döntést valaha is megkérdőjelezze.

Nos, manapság nagyon is úgy van, hogy a tudományos eredmények alapján el kellett ismerni az emberek különbözőségét - ám ahelyett, hogy ebből levonták volna a szükséges következtetést, arra szólítottak fel, hogy az emberek adják fel a különbözőséget, alkalmazkodjanak a nagy tömeghez és ezt elnevezték "integrációnak".

Ha azonban egy résznek egy másikba integrálódnia kell, mindkettőnek meg kell változnia. A mai napig csak kevesen ismerték fel, hogy egy ilyen, a saját természet elleni magatartásnak végül fatális következményekkel kell járnia, mely egészen a népek felbomlásáig vezet.

A korábban meglévő sokszínűség azonos formájú együgyűséggé válik - és mivel az emberek természetükből adódóan mindig azt teszik, amit feltétlenül tenniük kell, a magasabb felé való törekvés megfullad. Ennek ellenében pedig mindent, ami magasabban áll, a mélybe rántanak és az eltűnik az egyforma tömegben.

De ezzel még nincsen vége: A másik eszelős gondolat az emberiség fejlődésébe vetett azon hit, miközben éppen az "emberiség" szenved annak a sajnálatos hiányában, hogy nincs is - ugyanúgy, mint ahogyan a fákat vagy az állatokat sem lehet egy általános egészként kezelni. Az ebbe a "fejlődésbe" vetett hit azonban ahhoz a végzetes következtetéshez vezet, hogy a ma élő emberek úgy gondolják, hogy ennek a fejlődésnek a legmagasabb fokán állnak és ezért megvetően tekintenek minden elmúlt dologra.

És ezenkívül ez a téves hit vezet azon téves öntudathoz, ami a jelen minden magasabb rendű dolgát megvetés tárgyává teszi és a mocsokba rántja, hogy magát jobbnak láttassa. Mert semmit sem gyűlöl jobban korunk egyforma tömegembere, mint az egyformaságot. És így elsimerésre törekszik. Mivel azonban napjaink lusta tömegembere maga sem ismeri el a valódi teljesítményt, az elismerésre törekvésében azt hiszi, hogy lemondhat az elismerésről - és így puszta önábrázolóvá válik.

Napjaink önábrázolója kétségtelenül a mai tömegemberek túlnyomó részének a típusát jeleníti meg - vezérszava: "Többnek látszani, mint amennyinek lenni." És semmi sem áll tőle távolabb, mint az egészséges önkritika. Így az ilyen önábrázolótól nem lehet elvárni új ötleteket és új megoldásokat. A valóság is azt mutatja, hogy ezeknek az önábrázolóknak a politikája legjobb esetben is csak arra alkalmas, hogy a hanyatlást egészen a keserű végig kezelje. Természetesen mindig annak a reményében, hogy ez lehetőleg minél hosszabb ideig ne legyen feltűnő.

Ebben a helyzetben vagyunk ma. Napjaink politikai küzdelme a hitért, az öntudatért és az új ideálokért folytatott küzdelem lett. Mialatt a kormányzók és természetesen hasonlóképpen a parlamentáris ellenzék is azon fáradoznak, hogy megőrizzék a látszatot és optimizmust terjesszenek, az egész rendszert a hitetlenség emészti és járulékosan bénítja is.

Magában a rendszer alapjaiban van benne, hogy a parlamentáris ellenzék nem tud valódi fordulatot hozni. Már Platon is felismerte 2500 évvel ezelőtt, hogy a jelenlegi kormányzási forma egyedül "a gazdagságban tapasztalható telhetetlenségben és a pénzcsinálás kedvéért minden más elhanyagolásában" jeleskedik. A "pénzcsinálásnak" azonban hamarosan szintén ugyanúgy vége szakad, mint a régi rendszernek és a régi hitnek. Akkor pedig elválik, hogy egy parlamenten kívüli mozgalom mozgósítani tud-e annyi erőt, hogy tiltakozást formáljon, a nép megmaradt maradékait összegyűjtse és egy új hitet, egy új eszmét hozzon létre, hogy ismét kiharcolhassuk magunknak az önállóságot, a munkát, a szabadságot és a tulajdont.
Forrás: spreelichter.info

Méghogy fellendülés: Növekvő szegénység az idősek körében

A hannoveri "Pestel-Institut" egy németország-szerte végzett felmérésben megállapította, hogy Dortmundban az idős emberek körében a szegénység növekedése drasztikus mértékben fenyeget. A biztos, megfelelő mértékű nyugdíjak már ma is privilégiumnak számítanak, amiről a legtöbb néptárs legfeljebb csak álmodozhat. Az elkövetkező években a helyzet tovább fog súlyosbodni.

Dortmundban jelenleg 6400 ember - akiknek a kora meghaladja a 65. életévet - van ráutalva az "állami alapbiztosításra", mely a létminimumot hivatott biztosítani. 2020-ig ez a szám 10.800 személyre fog nőni - csaknem a duplájára. Ebbe nincsenek belekalkulálva a további gazdasági válságok vagy más történések, melyek ezt a folyamatot még egyértelműbben megmutatnák. Az időskori szegénység következményei többek között a kényszerű költözések olcsóbb lakásokba, mivel a bérleti díjak a lakásviszonyok között már nem megfizethetőek. Sőt, ezek még a "Hartz-4" mércéi alatt is vannak. A "Pestel-Institut" 30-40 négyzetméteres alapterületű lakásokat tekint átlagosnak.
A gyermekek szegénységével és a középosztály letörésével együttesen, a szegények és a gazdagok közötti különbségek egyidejű, további növekedésével érthetővé válik, hogy a demokrata politikusok milyen viszonyok közé vezették a német népet. Csak egy radikális irányváltás képes elkerülni a bajt, hogy ne fenyegessen általános elszegényedés - ez előre van programozva, amennyiben nem következnek be alapvető változások.
Forrás: Ex-K3-Berlin.de, Infoportal Dortmund
Fordítás: Németh Krisztián

Az ország gazdasági kijátszásának lépései

A nagy cégek akik kiviszik a termelést kényszerböl cselekednek évtizedek óta.

1. - A politikusok engedélyezik az Import termékek árusítását, a nép örül, mert olcsóbban juthat hozzá mint eddig. Az ország felvásárlóereje még óriási.
2. Exponenciálisan növekszik a kereskedelem, a nagy mennyiségü és sok szálon kiépíitett szállítás lenyomja a vételi árakat, részben az eladási árakat, de még így is sokkal nagyobb az árrés, a haszon a kereskedök zsebébe vándorol.
3. A "hazai" termelés nem tud lépést tartani a dömpingárúval, lassan( vagy gyorsan) de biztosan elveszti az évek alatt kialakított vásárlókörét. A termelési ár leszorítása után, a kissebb haszonkulccsal eladott árúmozgás után néhány éven belül kényszerpályára kerül. Leépíti a munkahelyeket, rövidített munkaidot alakít ki, ha kell veszteséggel termel a túlélésre játszik...
4. Az egyre több álláskeresö, munkanélküli és a megélni képtelen cégek már nem képesek "vásárlóerö"-ként funkcionálni. A nagyobb cégek ekközben a termelésüket kiviszik az országból és ott próbálnak meg haszonnal dolgoztatni ahol a munkaerö még olcsó. Az EU pontosan ezt csinálta a kezdetektöl fogva s ezzel végigrabolta Európát és a mindenkori új ként belépett országokat.
5. A háttérhatalom haszonélvezöi természetesen termelés nélkül, a kereskedelemben így megszerzett óriási haszonból egyszerüen elveszik azt ami - az ö számításaik szerint - nekik jár.
6. Marad egy szétrabolt világ, az egyre több szegény és kifosztott. A lóvátett, önmagukat okosnak hívö politikusok csoportja valamint a korrumpált közép vagy felsöszinten megkapaszkodott, meggazdagodottak rettegnek.
7. A lebukást elkerülendö; "terrorveszély", "kölcsönfelvétel", a beigért szebb jövö, már a bukás elötti helyzetröl szól. Persze mindegyik "mesélö" azt hiszi, megússza.
8. Végsö lépés; Lokális, ha lehet világháború kirobbantása (ha ez sem sikerül...)
9. Patkányok menekülése a süllyedö hajóról...

...ez megy több ezer éve.

A másik - szerencsétlen oldal pedig hisz bennük. Hol ebben, hol abban a Pártban, hol Gyurcsány, máskor Orbán

http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/hatterhatalom/636-az-orszag-gazdasagi-kijatszasanak-lepesei