Norma
Lorre Goodrich Medieval Myths[1] (Középkori mondák) című könyvében a
jól ismert európai ősregéket és mondákat népszerűsíti, amint ezt
korábban a sumir, egyiptomi, krétai, görög, trójai, perzsiai,
afganisztáni, indiai és római mondavilággal tette.
"Hungária Bertája"
"Hungária Bertája"
A
középkori mondák között tárgyalja Skandinávia Beowulf, Wales Peredur,
Franciaország Roland, Ausztria Sifrit, Németország Tannhäuser, Írország
Cuchulain, Oroszország Igor Herceg és Spanyolország El Cid című, s a
tudományos érdeklődés középpontjából ki nem hagyható mondáit. Utoljára
említem meg a szerző által ugyan ide rangsorolt Hungária Bertája című
mondát, melynek létezéséről – tudomásom szerint, s ifjúkori
tanulmányaim során – soha szó sem esett. Jelen írásom csupán e monda
létezésére hívja fel a figyelmet, mely magyar és általános történelmi
szempontból rengeteg eddig figyelembe nem vett tényt vet tudatunk
felszínére.
Hungária
Bertájának élettörténetét 1270-ben véletlenül találta meg egy korában
nagy tiszteletnek örvendő Adenes li Rois nevű belga regős. Neve
fordításban Kicsi Ádám, a regősök királya. Életművét azért értékelte
kora, majd az utókor is nagyra, mivel az általában csak szóban terjedő
regéket ő le is írta, ami korában igen ritka jelenségnek számított.
Ezen írásai fenn is maradtak az utókor számára, műfajukat tekintve a
hősköltemény és szerelmi költészet közötti helyet foglalják el, s
legtöbbjét Charlemagne korával azonosítják. A Roland szerű
hősköltemények általában a nemesség szempontjából írták le
környezetüket. Adenes jobban otthon volt a nép, s a sűrű erdők és mezők
világában. Verseinek szóbősége, tökéletes rímei szokatlanok e korban.
Az általa elmondottakban könnyű szerrel a nyugati világ tündérmeséinek,
-- mint például a Csipkerózsika, a Hófehérke – előképét láthatjuk,
mondja Lorre. De akadnak költészetében olyan elemek, melyek korukat
századokkal előzték meg, s csak a jelen kor lélektan tudományának
részei.
Rosa rubicundior
Lilio candidior
Omnibus formosior
Semper in te glorior!
Lilio candidior
Omnibus formosior
Semper in te glorior!
Rózsánál pirosabb,
liliomnál fehérebb,
alakot tökéletesebb bárkiénél,
mindig benned gyönyörködöm!
liliomnál fehérebb,
alakot tökéletesebb bárkiénél,
mindig benned gyönyörködöm!
Költészetéből
vett e néhány sor nemcsak a Hófehérke meséjét juttatja eszünkbe, de a
Hungáriai Berta költeményeknek is szerves része e kép.
Másik állandóan visszatérő képként a rózsára fektet nagy hangsúlyt. Hogy ősidőkben milyen nagy fontosságú volt e virág kitűnik abból is, mondja a könyv írója, hogy a legősibb, s legnagyobb székesegyházak, mint a Chartres-i és a párizsi Notre Dame építészetében a rózsa mindig előkelő helyet kapott. Részben a Szent Szűz tiszteletkörével hozzák e rózsa-tiszteletet összeköttetésbe, de eredetét korábbi időkben kell keresni, s erre a későbbiekben térek ki.
Másik állandóan visszatérő képként a rózsára fektet nagy hangsúlyt. Hogy ősidőkben milyen nagy fontosságú volt e virág kitűnik abból is, mondja a könyv írója, hogy a legősibb, s legnagyobb székesegyházak, mint a Chartres-i és a párizsi Notre Dame építészetében a rózsa mindig előkelő helyet kapott. Részben a Szent Szűz tiszteletkörével hozzák e rózsa-tiszteletet összeköttetésbe, de eredetét korábbi időkben kell keresni, s erre a későbbiekben térek ki.
Maga Adenes véletlen folytán szerzett tudomást e monda létezéséről. A történet röviden ez:
Adenes
otthon unatkozván elhatározta, hogy elmegy Párizsba, hogy Szent Denis
templomában imádkozhasson. Itt megismerkedett egy Savary nevű
szerzetessel, aki meghívta könyvtárába, s megmutatta a Berta hagyományt
magába foglaló könyvet. a regőst annyira érdekelte a történet, hogy
péntektől keddig ott maradt a szerzetes otthonában, hogy
tanulmányozhassa e kötetet. Leírása szerint a történet írójának
verselése oly tökéletes volt, hogy nem kerülhetett ki egy egyszerű regős
tolla alól. Maga a történet Martel Károly idejével kezdődik, szent
János napjának ünnepén, a rózsák virágzásának idején. A történet szerint
amikor Martel fia számára feleséget keresett, minden tanácsadója
menyasszonynak a Hungáriai Berta királykisasszonyt javasolta. A
gondolatot tett követte, leánykérői Hungáriába mentek, ahol meg is
kapták királyuk számára Berta királykisasszony kezét, akinek leírása a
fenti költeményrészlettel tökéletesen kifejezhető. Ezen túl még
hangsúlyozta gödröcskés arcát, bájos mosolyát, szőke, göndör haját,
műveltségét, s jó szíve, kedvessége, szegények iránti gondoskodása volt
az idegenek csodálatának központjában.
Történetünk
tárgya népmeséink vonulatát követi: Hungária királyának és feleségének
egy gyermeke volt, a gyönyörű szép Berta királykisasszony. A királyt
Virágnak, feleségét Fehér Virágnak (más szóval: Béla-Virágnak) hívták.
Miután a királyi pár fiatalkorában töltött valamennyi időt nyelvtanulás
céljából a franciáknál, s meg is kedvelték e népet, leányukat minden
habozás nélkül oda is ígérték a francia királynak. Útra indulásakor
kísérőként a királynő saját pénzén megváltott idegen szolgálóját, annak
leányát és férfirokonát is Bertával küldte, hogy állandóan vigyázzanak
rá. Az idegen szolgáló leánya is gyönyörű volt, sokak szerint Berta
mása. A következő rész a Fekete menyasszony ismert története. A gonosz
boszorkány saját leányát csempészte a király nászágyába, Bertát pedig
rokonával sűrű erdő közepébe vitette, hogy ott elpusztuljon. A leírás
szerint abban az időben ott nemcsak medvék, de még oroszlánok is éltek.
Bertán először egy remete könyörült meg, néhány darabka ocsús
kenyérdarabot adva neki, majd útbaigazította az erdőben élő, jószívű
rendőr és családja házába. Berta el is jutott a házhoz, ahol boldogan
fogadták.
Közben a
boszorkány leánya az ország kincseit mind magának akarta, keményen
adóztatta a szegény népet, s általában gonoszul viselkedett
környezetével. De két fiút is szült a királynak, aki ezért megbocsátotta
viselkedését.
Végül
eljutott Berta királyleány halálának híre Hungáriába, a királynő elment
Párizsba, hogy számon kérje a királytól leánya sorsát. A király ekkor
döbbent rá a csalásra, megkereste Bertát, a boszorkányt és férfi
rokonát kivégeztette, két fia anyján megkönyörült, fiainak címet,
rangot adott, viszont mindhármuknak el kellett hagyniuk a királyi
udvart. Ezek után boldogan élt igazi feleségével, Berta királynővel.
Berta halálának éve 783.
A rege első olvasásakor már a következő képek ragadják meg az embert:
1. Hungáriának már volt neve 783 előtt.
2. Hungáriának királya is volt 783 előtt.
3. Hungária királyi udvarát a rege kora legműveltebbjének tudja.
4. A
Hungáriai Berta regéjét leíró regős korát megelőző verseléssel
emlékezett meg róla, feltétlenül magasan művelt embernek kellett lennie.
5. Berta regéjét a nyugat-európai ismert mesék előképének tartják.
6. A rege lélektani tartalma csak a XIX-XX. század Európájában talál esetleg párjára.
7. A
rege ősmagyar vonalvezetése és tartalma félreismerhetetlen. A Fekete
menyasszony regéje csak magyar közvetítéssel került a Kárpát-medencén
kívüli területekre, például Olasz (l.: Magyar Adorján Belraggio e
Bianchina története[2] és Franciaországba, ahol az átvevőknek fogalmuk
sem volt arról, hogy e történetek valójában a csillagos égen játszódnak
le. Berta története még ezen is túl mutat: Európa meséi is magyar
gyökerekből táplálkoznak.
8. A
regében megjelenő rózsatiszteletet nem a Chartres-i, vagy Notre Dam-i
építészetben kell keresnünk. E jelkép mély gyökerei a keresztes
hadjáratokat jóval megelőző korban gyökereznek. Néhány ezzel kapcsolatos
szempont:
a.
Erdélyi Zsuzsanna által gyűjtött ősi magyar imádságok fehér rózsa Mária
kezdetű imái ősemlékeinket szólaltatják meg a liliommal együtt.
b. Őseink istentiszteleti helyeként említik a rózsabástyát, melyben rózsapásztorok miséznek, s rózsalányok is vannak jelen.
c. A rózsa fordított alakja fényt jelent (pl. sárarany = fényes arany), s előkelő helyet kap a Szent Erzsébet legendákban.
d. A “rozetta” népi építészetünk szerves része, s innen vándorolt a Kárpát-medencén kívüli vidékre.
9. Berta
királykisasszony, a szüleinek neve a B-R szócsoport része, amit Magyar
Adorján ős avar-magyar nyelvjárásként tárgyal. A B, P, V-R szócsoport
erőnnyel, s anyaggal kapcsolatos szavai fénnyel kapcsolatosak, s közeli
rokonságban vannak a Palóc B,P,V-L szavakkal (Bar – Béla, Virág –
világ, stb.).
Ezen ősavar nyelvi, majd az avar népi csoportban egyesülő avarok embertani jellegzetessége a göndör, szőke haj, s ezt csodálták nyugaton Berta királyasszonyon a legjobban.
Ezen ősavar nyelvi, majd az avar népi csoportban egyesülő avarok embertani jellegzetessége a göndör, szőke haj, s ezt csodálták nyugaton Berta királyasszonyon a legjobban.
10.
Legutoljára, de nem legutolsó sorban: Bertának a nyugatitól elütő
kedvessége, jósága, tiszta lelke magyar szellemiséget áraszt, s méltó
párja szent Erzsébet királyleány legendájának.
11. A
legenda Bertát hangsúlyozottan egy gyümölcsfa, vagy vadrózsa rózsaszín
virágához hasonlítja. A vadrózsa avarjaink védősáncainak volt része, s
bárhol megfordultak, védelmi rendszerük e szokást fenntartotta.
Franciaországban utazva, úton-útfélen mára már elvadult
rózsasövényekkel találkozhat az ember éppen úgy, mint hazánkban is.
Csipkerózsika szép meséje ilyen környezetet tükröz. Nyelvünk az
egyedüli, mely a rózsaszín szót a rózsából, illetve annak ősalakját
virágzó vadrózsa színéből alkotta.
12. A
legenda azt is elmondta, hogy Berta édesanyjának még született egy
kislánya, akit Constance-nak nevezett, Berta jótevőjének emlékére, s ő
lett Hungária királynője.
13. Idővel Berta királynő lett Charlemagne édesanyja.
Berta királykisasszony legendájának értelmében a Hungár Királyság már a 700-as években nemcsak megalapozott volt, de az európai királyi körök példaképének számított. Hogy ez valóban így lehessen, századokra visszamenően megalapozott, törvényes államhatalomnak kellett lennie hazánkban. A tényként említett esemény, hogy Constance lett Hungária királynője, a férfi-női örökösödés közötti egyenlőséget, s emelkedett társadalmi rendszer jelenlétét árulja el. Ez ősműveltségünk folyománya, hiszen első elindulásunk nyelve már magába foglalta a feleség fogalmát.
Az Árpád-i honegyesítés előtti Hungária és Franciaország közötti kapcsolatok bővebb fényt vethetnek az avarok hirtelen pusztulására is, ami ezek szerint nem hódítás, de „rokonlátogatás” eredménye kellett, hogy legyen, hiszen senki nem akadályozta meg a kincsek alatt roskadó társzekereket kísérő „rokonokat” abban, hogy átlépjék az országhatárt. Az avaroktól elorzott kincsek váltak később Charlemagne és a Római egyház hatalmának alapjává. Az avar kincsek ma is látható csodálatos példánya az Aachen-i dómban levő hatalmas örökmécs csillár, melyet szét kellett vágni ahhoz, hogy be tudják vinni a dómba. Viszont senki nem beszél az avarok hatalmas templomáról, melynek e csillár dísze volt, s arról a műveltségről, mely ezt létrehozta.
Charlemagne koronázási legendája is érdekes adatokat szolgáltat e korról. Népünk azon hite, hogy a Szent Korona önmagától száll az Isten kiválasztottja fejére, a következőképpen elevenedett meg Charlemagne koronázásán: egy püspök a háta mögé settenkedett, s lopta fejére a koronát, mintha Isten tette volna. Lopott legenda és lopott korona, settenkedő koronázás nem hozhatott áldást e király népére.
Berta királykisasszony legendájának értelmében a Hungár Királyság már a 700-as években nemcsak megalapozott volt, de az európai királyi körök példaképének számított. Hogy ez valóban így lehessen, századokra visszamenően megalapozott, törvényes államhatalomnak kellett lennie hazánkban. A tényként említett esemény, hogy Constance lett Hungária királynője, a férfi-női örökösödés közötti egyenlőséget, s emelkedett társadalmi rendszer jelenlétét árulja el. Ez ősműveltségünk folyománya, hiszen első elindulásunk nyelve már magába foglalta a feleség fogalmát.
Az Árpád-i honegyesítés előtti Hungária és Franciaország közötti kapcsolatok bővebb fényt vethetnek az avarok hirtelen pusztulására is, ami ezek szerint nem hódítás, de „rokonlátogatás” eredménye kellett, hogy legyen, hiszen senki nem akadályozta meg a kincsek alatt roskadó társzekereket kísérő „rokonokat” abban, hogy átlépjék az országhatárt. Az avaroktól elorzott kincsek váltak később Charlemagne és a Római egyház hatalmának alapjává. Az avar kincsek ma is látható csodálatos példánya az Aachen-i dómban levő hatalmas örökmécs csillár, melyet szét kellett vágni ahhoz, hogy be tudják vinni a dómba. Viszont senki nem beszél az avarok hatalmas templomáról, melynek e csillár dísze volt, s arról a műveltségről, mely ezt létrehozta.
Charlemagne koronázási legendája is érdekes adatokat szolgáltat e korról. Népünk azon hite, hogy a Szent Korona önmagától száll az Isten kiválasztottja fejére, a következőképpen elevenedett meg Charlemagne koronázásán: egy püspök a háta mögé settenkedett, s lopta fejére a koronát, mintha Isten tette volna. Lopott legenda és lopott korona, settenkedő koronázás nem hozhatott áldást e király népére.
Farkas
Gábor könyvtáros úr segítségével – kinek ezért őszinte hálámat fejezem
ki – sikerült megtudnom, hogy Király Ilona Szent Márton című műve
(Budapest 1929) foglalkozik e korral, s a “nagylábú Bertával”.
Amerikában élve eddig nem sikerült e könyv nyomára bukkannom. Reméljük,
hogy valaki bővebb kutatás tárgyává teszi Berta királylány elfelejtett
magyar mondáját, s ennek tükrében átértékeli a nyugat-európai híres
legendákat is.
Az 1240-es legenda Bertát “debonnair”-nak nevezi. Későbbi legendái hozzák kapcsolatba a pogány Berchta lúdlábú istennővel. Ugyan ebből a korból hozzák kapcsolatba -- a magyar népmesékből jól ismert -- aranyat fonó királykisasszony alakjával.
Az 1240-es legenda Bertát “debonnair”-nak nevezi. Későbbi legendái hozzák kapcsolatba a pogány Berchta lúdlábú istennővel. Ugyan ebből a korból hozzák kapcsolatba -- a magyar népmesékből jól ismert -- aranyat fonó királykisasszony alakjával.
A Pallas Nagy Lexicon alanti, Bertával kapcsolatos bejegyzései között figyelmünkbe ajánlom a következőket:
a. 2. pont: “…vagy valamely magyar királynak a leánya…”
b. Az 1. pontban említett Kent folyónevei a legősibb magyar nyelvi rétegeket őrzik.
c. Az
említett ófelnémet Berchta, Perahta nevek ősavar fénnyel kapcsolatos
értelme az átvétel idején még ismert volt, s e szerint magyarázták.
Berta (ófelnémet: Berchta, Perahta a. m. a fénylő), több középkori félig-meddig mondai nőnek neve. E néven ismeretesek még:
1. B.,
Szent (Edithberga), Charitbert frank király és Ingoberga leánya,
560-ban Ethelbert, Kent királyának neje lett. Férjét és alattvalóit a
keresztény vallásra térítette, amiért az egyház szentté avatta.
Emléknapja: jul. 4.
2. B.
(Bertrada, Berthe au grand pied, a nagylábú B., a fonó B.), Nagy Károly
mondakörében Charibert laoni grófnak vagy valamely magyar királynak
leánya, Kis Pipin neje. Franciaországba való utazásakor gonosz kísérője
a megvesztegetett szolgáknak adja át, megöletés végett, saját leányát
pedig összeházasítja Pipinnel. A király egy vadászat alkalmával
fölfedezi a valódi B.-t és nőül veszi. E házasságból született Nagy
Károly. Így a mese, mely pogány Berchtára, a hattyú- vagy lúdlábú
istennőre emlékeztetett. Francia és burgundi templomok még ma is látható
a Peine Pédauque (a. m. Regina pedi aucoe) kőszobra. Számos költemény
is emlékszik meg róla. Ő reá vonatkoznak e közmondások: Al tempo que B.
filava, Die Zeit ist hin, wo B. spann, Ce n' est plus le temps ou
Berthe filait, melyek az arany kor letűntét sajnálják. V. ö.: Simrock
B., Die Spinnerin (Frankf. 1855). V. ö. Bertha 5.
(Megjelent: Magyarságtudományi Értesítő, 2002. évi 13.sz. 37.old.