Moszkva beavatkozik "Kelet-Ukrajnában"

Az orosz hatóságok megkezdték a Krím-félszigeten az orosz személyigazolványok kiosztását könnyített eljárás szerint. A térségbe érkező Leonyid Szluckij parlamenti képviselő azt is bejelentette, hogy a közeljövőben Krím beadhatja csatlakozási kérelmét az Oroszországi Föderációhoz, amit Moszkva "gyorsan ki fog vizsgálni".

Az orosz parlamenti képviselők javasolták ugyanis, hogy Ukrajna területén minden orosz kapja meg az állampolgárságot. "Nem fogjuk magukra hagyni Ukrajnában élő testvéreinket, akik az államhatalom meggyengülésével hamar nagyon nehéz helyzetben találhatják magukat."

Miután az atlantisták által elfoglalt ukrán parlament megszavazta a nyelvtörvény eltörlését, több orosz politikus is bejelentette, hogy Moszkva beavatkozhat az Ukrajnában élő oroszok védelmében. Vasárnap az amerikai külügy kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy Moszkva csapatokat küldhet Ukrajna területére. Ezt az orosz Külügyminisztérium mostanáig tagadja. Csakhogy eközben az orosz csapatok bevonultak a Krím-félsziget területére.

A Külügyminisztérium tagadása alapján lassan körvonalazódik: Moszkva valóban nem Ukrajna területére küldött csapatokat - az ukrán államiság a nyugatiak hatalomátvételével megszűnt létezni. Ahova az orosz alakulatok bevonultak, az Oroszország. Ahol a katona bakancsa, ott az ország határa. A Krím-félszigeten pedig orosz katonák orosz lakosságot védenek, vagyis a terület már papíron sem lesz sokáig Ukrajna.

http://www.hidfo.net/2014/02/25/moszkva-beavatkozik-kelet-ukrajnaban

Titokzatos tárgy a Jupiter közelében, ami a Föld felé tart!

Hihetetlen jelenséget sikerült rögzíteni február 24.én egy eget kémlelő szerencsés szemtanúnak. A képeket profi fényképezőgéppel készítették, és egy kékesen fénylő hatalmas tárgyat sikerült lencsevégre kapni.

A négy képen láthatjuk ahogy a világító forma egy útvonalon halad a Jupiter mellett, ahogy többen állítják, éppen a föld irányába.

Ahogy nézzük a felvételeket, mintha egy áttetsző ködszerű képződményt látnánk, de a méretéből következtetve, az is elképzelhető hogy ez a homályos fényesség csak körbeveszi a hatalmas repülő szerkezetet.

Bármi is ez az objektum, felénk halad, nem kizárt hogy többen is észlelni fogják ezek után. De vajon mi lehet ez?

Egy földönkívüli anyahajó, egy idegen bioszféra, vagy valami más?

Forrás: http://www.tudasfaja.com/kulonos-targy-halad-a-fold-fele-video

Az afrikai dzsungel magyar hőse

A világ egyik legnyomorúságosabb országában, a Kongói Demokratikus Köztársaság eldugott vidékein dolgozik közel húsz éve egy magyar szemorvos, akihez nyolcmillió páciens tartozik. Hardi Richárd átvészelte az elmúlt hatvan év legvéresebb konfliktusát, 10-15 éve vak embereknek adja vissza a látását egy 20 percig tartó, párezer forintba kerülő műtéttel, olyan helyekre jut el, ahol korábban még nem járt szemorvos, és olyan esetekkel találkozik, amelyeket lényegében nem ismer az orvostudomány. Most élete főművén dolgozik, hogy öregkorára visszatérhessen Magyarországra.

Richárd testvér alacsony, mokány ember. Az a típus, aki előszeretettel vesz fel pár számmal nagyobb, rövidujjú inget. Ha csak fényképen látnám az arcát, semmi különöset nem találnék rajta. Átlagos vonásai vannak, még egy valamirevaló testi hiba sem látható rajta. Ráncból, hajból, kilóból, fogból vagy éppen szemüvegből sincs se több, se kevesebb, mint egy tisztes 55 évesnek.

Mikor azonban elkezdem fürkészni a tekintetét, már érzem, hogy különleges emberrel állok szemben. Játékos szemei gyorsan cikáznak, lendületesen beszél, szembetűnő, milyen gyorsan kapcsol. Látszik, hogy nem idegen tőle az összpontosítás. Mozdulataiból árad valami rendkívüli dinamika, valami nyughatatlan tenni akarás. Legmegkapóbbak talán mégis a ráncai, amelyekből nem egy panaszos élettörténet olvasható ki, hanem egyszerre sugallnak harmóniát, életörömöt és tekintélyt.

„Olyan osztályba jártam, ahol rengetegen lettek nagyon sikeresek. Amikor viszont nemrég elmentem egy osztálytalálkozóra, két igazán boldog embert láttam. Az egyik egy olyan lány volt, aki megbukott matekból, de mára könyvelő cége lett. A másik pedig Riki volt”, erősít rá benyomásaimra a Richárdot becenevén említő általános iskolai osztálytársa. Holott aligha látott annyi borzalmat összesen az egész osztály, és aligha él mostohább körülmények között bárki közülük, mint Richárd.

A szerzetes ugyanis a világ egyik legnehezebb sorsú országa, a Kongói Demokratikus Köztársaság legeldugottabb vidékein találta meg a helyét. Richárd testvér 1995 óta dolgozik szemorvosként Kongó belső részén, Kasai Oriental megyében, ahol lényegében ő az egyetlen képzett szemorvos, közel nyolcmillió páciense van. Olyan helyeken praktizál, ahol korábban szemorvos még sosem járt, neki köszönhetően több ezren nyerték vissza a látásukat, többen 10-15 év után láthatták meg újra szeretteiket. A kongói dzsungel magyar hősével két napot töltöttünk el a kongói fővárosban, Kinshasában, ott mesélt az életéről.

A belső hang

Hardi Richárd 1958-ban született Budapesten egy hatgyerekes családba, általános iskolába a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcába járt. Éppen elvégezte a nyolcadikat, amikor építészmérnök apja Algériában kapott munkát, a család kiköltözött öt évre. Mindig is érdekelte a biológia, az élővilág, így a gimnázium után az orvosi egyetemet kezdte el Algériában, majd amikor 1978-ban hazaköltözött a család, a SOTE-ra vették át.

„A szegényes alapok miatt már az első évet bukdácsolva, keservesen végeztem el, a másodikat pedig halasztások és bukások után ’82-ben abbahagytam”, mesélte. Emiatt odalett a védettsége a besorozástól, egy barátja viszont azt tanácsolta, lépjen be a honvédkórusba, így kikerülheti a katonaságot. Három évig énekelt a kórusban, közben sok országba eljutott, és több egyházi kórusban is elkezdett énekelni.

Richárd testvér egy kongói páciensével. Forrás: Hardi Richárd

Bár katolikus családban nőtt föl, eléggé elfordult a vallástól. Ebben az időben azonban újra elővette a Bibliát, megtért, és ekkor döbbent rá arra is, hogy nem tudja, mihez kezdjen. „Hónapok óta töprengtem, hogy mi legyen velem. Egy este aztán sétáltam az utcán, és egy belső hangot hallottam meg. Azt súgta, eddig próbáltad nélkülem, most próbáld meg velem. Éreztem, hogy az orvosira utalt.” Bár eleinte kapálózott az isteni sugallat ellen, végül ’85-ben visszatért az orvosira, és öt évvel később már gond nélkül lediplomázott.

Az egyetem elvégzése után elkezdett munkát keresni. Két feltétele volt: egyrészt el akart kerülni Budapestről, mert nyugodtabb helyre vágyott, másrészt mindig is a mechanikus, manuális dolgok érdekelték, ezért valamilyen sebészmunkát keresett. Sehova nem vették fel, de végül adódott egy lehetőség egy tatabányai szemészeten. „Az irány érdekelt, de a szemészet nem nagyon, de gondoltam, megnézem. Aztán kiderült, hogy a szemészet nem arról szól, hogy az ember szemüveget ír fel egy szobában, hanem tele van műszerekkel, optikával. Teljesen lenyűgözött, ezután meg sem fordult a fejemben, hogy mást csináljak”, mondta Richárd, aki végül öt évig dolgozott Tatabányán.

Közben belépett egy francia alapítású szerzetesrendbe, a Nyolc Boldogság Közösségbe, 1993-tól már a rend péliföldszentkereszti kolostorából járt dolgozni. Később kiderült, hogy a közösségnek van egy, a Kongói DK-ban (akkor még Zairéban) fenntartott kórháza, ahová nagyon kerestek egy orvost. Algéria miatt visszavágyott Afrikába, és amúgy is nagyon szeretett utazni, így mindenképpen ki akart jutni. Végül 1995-ben el is indulhatott Kabindába, egy 200 ezres városba, amely Kinshasától 1200 kilométerre fekszik.

A legvéresebb háború frontvonalán

Hiába készítették fel, mi várja Kongóban, odaérve mellbevágó volt, amit látott. A megyében nagyon sokan éheztek, emiatt a missziónak az élelmezési programja volt a legfontosabb. A kórházban mindenhol emberek ültek, feküdtek a földön, az apró gyerekek szinte élő csontvázak voltak nagy pókhassal, a gyermekosztályon 300 százalékos volt a kihasználtság. Bár a rendelés lett volna a legfontosabb feladata, egy szemtükrön meg egy réslámpán kívül semmilyen eszközt nem kapott. Mivel nem volt mikroszkóp, a sebészeti részleg is leállt, az első években egyetlen képzett segítője sem volt a kórházban.

„A kiutazásom előtt magamban azt mondtam, hogy adjunk rá öt évet”, gondolta korábban, az élet azonban sokkal fajsúlyosabb feladatokat rótt rá. Nem sokkal érkezése után kitört az első kongói háború. Miután 1996-ban a ruandai népirtásban részt vevő hutu hadsereg és milicisták behatoltak az őket üldöző tuszik elől Kelet-Kongóba, a Mobotu Sese Seko diktátor ellen lázadó Laurent Kabila összefogott a tuszikkal és ugandai csapatokkal, és a Kinshasa felé menekülő hutuk után eredtek.

„A hutu menekülthullám átment a városon, de egyedül az jelentett veszélyt, hogy menekülő kormánycsapatok elviszik az autóinkat. Ezért elvittük őket az egyik elveszett kis faluba. Két hétig ott voltam, vigyáztam a kocsikra, közben néztem a madarakat”, mesél a háborús emlékekről. A felszabadítóknak mindenki örült, de nem sokkal később még nehezebb idők jöttek.

Évi több mint ezer embert operál meg. Forrás: Hardi Richárd

Két évvel a megérkezése után Richárdot megválasztották a kórházat fenntartó katolikus közösség vezetőjének, és pár hónap múlva kitört a második világháború óta legvéresebb háború, a második kongói. 1998-ban a közben elnökké vált Kabila megpróbált megszabadulni korábbi szövetségeseitől, a háborúba végül fél fekete Afrika beszállt. Angola, Csád, Namíbia, Zimbabwe Kabila oldalán lépett be, míg a tuszikat és az ugandaiakat a régi kongói hadsereg és Burundi támogatta a különböző milíciák mellett.

Az öt éven át tartó háborúban több mint 5 millióan haltak meg főleg éhezés és járványok miatt. A tuszik és szövetségeseik keletről támadtak, az ország kétharmadát megszerezték, de Richárdék városát, Kabindát nem tudták bevenni. Kabinda stratégiai fontosságú volt, mivel a közeli Mbuji-Mayit védte, amely gyémántbányái miatt volt fontos mindkét fél számára. Kabindát a jól felszerelt zimbabwei hadsereg védte, és a tuszik kéthetente be akartak törni a városba.

„Elképesztő pszichés feszültség volt rajtunk az ostrom másfél éve alatt, ráadásul én voltam a közösség vezetője” – emlékezik vissza Richárd, aki összesen harminc emberért felelt közvetlenül. A városból az összes nemzetközi szervezet elmenekült, csak ők maradtak, sőt, a 20-25 fős közösségükből is sokan elmentek, mindenki szabadon dönthetett erről. „Nagyon belekapaszkodtunk az imákba, órákig imádkoztunk, hogy érjen véget a háború. Ha otthagyjuk a kórházat, akkor szétlopkodták volna, semmi nem maradt volna belőle. Az ottmaradásunk egy nagyon komoly tanúságtétel volt”. Mint később kiderült, még annál is nagyobb szerepe volt a kitartásuknak, mint hitték. Az ostrom után tudták meg, hogy a kabindai lakosság mindig őket figyelte, hogy meddig tartanak ki, és a maradásuk tartotta bennük a reményt.

Nyolcmillió páciens

Kabilát végül 2001-ben megölték, és lassan véget ért a háború. Közben Richárd fokozatosan fejlesztette eszköztárát, és egyre több beteg érkezett hozzá a szemészeti szakrendelésre. Elemi problémákkal kellett megküzdenie: a víz- és az áramellátás megszervezésétől a legkülönfélébb műtétek elvégzéséig (többek között csinált császármetszést, távolított el méhet, végzett hasi és prosztataműtéteket). Ha ennyi nehézség van az ottani életben, nem merült fel benne, hogy hazajöjjön? „Komolyan sosem gondolkodtam azon, hogy elmenjek. Annyi teendőm van, hogy teljesen kitölti az időmet. Meg fantasztikus az a tudat, hogy segíthetek”.

A 8 milliós, két magyarországnyi megyében mindössze egy szemész szakorvos van rajta kívül, ráadásul a másik már nyugdíjas, és korábban sem nagyon operált. Richárdhoz rengetegen mentek Kabindába, a betegek mintegy 60 százaléka a megye kétmilliós székhelyéről, Mbuji-Mayiból érkezett. Bár a távolság csak 150 kilométer, a pocsék utak miatt 4-5 napos utat kellett megtennie pácienseinek, ez mindennel együtt akár két-háromszáz dollárba (44-66 ezer forintba) is kerülhetett, ami nagyjából megegyezik az egy főre jutó éves GDP-vel (ebben a mutatóban a Kongói DK a világ legszegényebb országának számít).

Richárd testvér a kormány mögött. Forrás: Hardi Richárd

Mivel sok beteg panaszkodott amiatt, hogy drága eljutni hozzájuk, elkezdett benne megfogalmazódni, hogy terjeszkedjenek. Végül 2006-ban Mbuji-Mayiban nyitottak egy szemészeti központot két ház kibérlésével. Itt egy belga civil szervezet komolyan támogatja őket, és a legmodernebb technikákat használják. Richárd testvér mind Belgiumban, mind Magyarországon rendszeresen képzi magát, amikor évente egyszer Európába jön. Úgy tudja, rajta kívül egész Kongóban húsz évvel ezelőtti szürekhályog-technikákat használnak. Gyakorlatilag nyolcmillió páciense van, akik közül évente 15 ezer embert vizsgál meg, és mintegy 1200 szürkehályogot operál. Azonban így is csak az összes beteg töredéke jut el hozzá, becslések szerint a tartományban 40 ezer szürkehályogos lehet.

Fény 15 év vakság után

Mivel nincs más szemész, állandóan hívják őket különböző helyekre, évente négy-hat, többnyire két-három hetes misszióra tud időt szakítani, de így is csak a meghívások elenyésző részének tud eleget tenni. Ilyenkor mindent felpakolnak a terepjárójukra, az áramforrástól a hosszabbítóig mindenre kell gondolniuk. Olyan kis falvakba is eljutott, ahol korábban még sosem járt szemorvos, olyan esetekkel találkozik, amelyekről lényegében nincs írásos dokumentáció, ismeretlenek az orvostudomány előtt.

A három hét alatt „dolgoznak, mint az állat”, 1100-1200 beteget lát el. Az egyik leggyakoribb betegség a szürkehályog, számos olyan embert operált meg, akik 10-15 évig vakok, pedig csak egy húszperces rutinműtétre és harminc dollárra lenne szükségük (a pontos ár betegenként változik, úgy próbálják megállapítani, hogy a beteg ne érezze megalázóan kevésnek, de még ki tudja fizetni). „Egy nappal később vesszük le a kötést a szemükről. Ezek hatalmas pillanatok, amikor valaki 15 év után meglátja a feleségét” – mondja, hozzátéve, hogy előtte azért általában visszafogottabbak.

Richárd a vidéki missziókon nem is szokott pénzt kérni a műtétekért, mivel a többségnek semmilyen vagyontárgyuk sincs, volt, hogy a piszkos szoknyájukat, vagy két pohár kávét tudtak volna csak felajánlani a műtétért, de a legáltalánosabb, hogy hoznak egy csirkét, úgyis kell etetni az összesereglett embereket. Az óriási tömeg miatt általános jelenség a misszióknál, hogy Richárd testvér csak a betegek egyik szemét műti meg, hogy minél több embert megműthessen. Általában a két nap rendelés, egy nap műtét ritmust követi, a missziók során napi 20 embert tud megoperálni, Mbuji-Mayiban 30-at is a jobb felszereltség miatt.

Vidéken legfeljebb csak egy csirkével tudnak fizetni. Forrás: Hardi Richárd

„Az őserdő közepén, egy primer erdőben lakó pigmeus telepen volt egyszer missziónk. Özönlöttek az emberek, a 120 megműtött beteg közül 50 volt teljesen vak szürkehályog miatt”. A misszió végére azonban teljesen kifogytak a szükséges szerekből, és hiába jöttek még, nem tudták őket megoperálni. „Rengeteg ilyen helyzet van, ilyenkor adunk nekik egy cetlit, hogy jövőre találkozunk”, magyarázza az elképzelhetetlenül drámai esetekről.

Amikor a harmadik évben is visszatértek a faluba, azzal köszöntötték, hogy van itt egy bácsi, aki már egy éve rá vár. A férfi kétoldali szürkehályogja miatt teljesen vak volt, fiával és lányával öt-hatszáz kilométert gyalogoltak az őserdőn keresztül az előző évben, hogy Richárd testvér visszaadja a látását. Késtek két hetet, de a bácsi azt mondta, hogy ő meg fogja várni a doktort, és letelepedtek az egyik faluban. „A szemükben én voltam az úristen. Én meg reszkettem, hogy műthető-e egyáltalán. Szerencsére az egyik szeme az volt” – mesélte az egy évvel későbbi találkozásról Richárd. Nem végződik azonban minden történet ilyen vidáman, volt olyan ember, aki hiába sétált vakon 500 kilométert, már nem lehetett rajta segíteni.

Szintén extrém eset volt, ami a Józsi bácsinak elnevezett betegükkel történt. A 70 körüli férfi pár hónap alatt megvakult a szürkehályogja miatt, emiatt felkeresett egy prófétát. A próféta egy gyors vizsgálat után azt mondta, hogy másnap menjen a temetőbe éjfélkor, és vigyen magával két lepedőt. Fogták, és elásták egy gödörbe, a feje látszott ki egyedül, de alig tudott lélegezni, végül a felesége mentette ki, amikor már alig élt. A férfi persze nem gyógyult meg, és ezért az őt kiásó feleségét okolta, el is kergette otthonról. Aztán végül kikötött Richárd testvérnél, és annyira elégedett volt a műtéttel, hogy azóta már több szürkehályogost is felkutatott, és természetesen a feleségét is visszafogadta.

Maradandót alkotna

Adódik a kérdés, hogy ha az ember nap mint nap szembesül azzal, hogy mindössze egy 20 perces rutinműtéttel és pár ezer forintért emberek százai nyerhetik vissza a látásukat sok év után, akkor hogyan tudja feldolgozni azt, ahogy például Budapestre hazatérve szembesül a fogyasztói társadalom lüktetésével? „Állandóan lázadozik az ember belül. Mindig megállapítom magamban, hogy teljesen magunk vagyunk”, válaszolja erre szűkszavúan Richárd testvér. Hiába vetem fel ezt neki többször, a lehető legtárgyilagosabban csak annyit mond: „ez van, nem tudok mit csinálni”. Pragmatikusságával nem először lep meg, ha valami távol áll tőle, akkor azok a patetikus megnyilvánulások.

Évente egyszer jön Magyarországra, 5-6 hétre. Kongóban a lakosság többsége napi egyszer eszik, akkor is főleg a manióka- és kukoricaliszt keverékéből készült fufut, így nem csoda, hogy elsősorban a magyar ételek hiányoznak neki. A Facebooknak köszönhetően a barátok hiányát könnyebben viseli. „Ilyen világból nekünk hazamenni stresszes, főleg az első hét. El kell érni egy villamost, jegyet kell venni, bemész a boltba, és zöldséget kell venni, ilyesmik. Egy idő után már vágyom arra, hogy visszajöjjek Kongóba, és megpihenjek” – sorolja a hétköznapi kihívásokat. Mindezek ellenére amikor hazajön, szívesen villamosozik, metrózik, mert szeret emberek között lenni, kíváncsi, hogy miről beszélnek, és ilyenkor sok durva dologgal találkozik.

„Sok negatív dolgot látok, főleg az emberi kapcsolatokban. Megy a tahózás, az anyázás. Biztos nagyon sok probléma van, meg nehéz az élet, de az emberek egyre többet akarnak”, és talán a beszélgetés során először komorul el egy kissé. „Egyre több őrjítő dolgot lát az ember a világban. Munkanélküliség van, és robot kasszák vannak a bevásárlóközpontokban”, mond még egy példát az elidegenedő társadalomra, amely szerinte egyre jellemzőbb Európában. Kongóban sok kis őserdei faluban részt vett problémamegoldó beszélgetéseken. Ezeken mindenki elmondhatja a véleményét, meg is hallgatnak mindenkit, és csak ezt követően dönt a vezető. Richárd testvér szerint ilyenekből is rengeteget tanulhatnánk.

A szemészeti centrum makettja tavaly decemberre készült el. Fotó: Fabók Bálint - Origo

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Richárd egy napon nem szeretne visszatérni Magyarországra. „Nem Kongóban szeretnék meghalni, de nagyon szeretném, hogy maradjon utánam valami”. Richárd testvér fejébe vette, hogy épít egy szemészeti centrumot, csak így látja biztosítottnak, hogy folytatódjon az, amit elkezdett. Mbuji-Mayiban már felvásárolt négy és fél szomszédos telket, amelyen olyan centrumot szeretne, ahol van műtő, rendelő, optikai centrum, gyerekszemészeti részleg, és ahol tovább képeznének orvosokat.

Richárdnak számos támogatója van. A budapesti általános iskolás osztálytársai létrehoztak egy alapítványt, rajtuk keresztül két építész utazott tavaly decemberben Kongóba egy makettel, hogy felmérjék a lehetőséget a centrum létrehozásához. Egykori osztálytársa, Bordás-Varga Nóra tervei alapján egy európai normáknak megfelelő kis szemészeti kórházat álmodtak meg, amelynek az alapkőletételt is megtartották decemberben egy mintegy 200 fős ünnepség során, és már az építkezési engedélyt is megkapták. Már csak a pénz hiányzik, hogy elindulhasson a centrum felhúzása. „Pénzt még nem kezdtünk el gyűjteni, de számtalan fejlesztői támogatást lehet szerezni az EU-tól vagy különböző NGO-któl. Sok pénz van, csak ki kell tudni járni őket. A jövő útja minél több afrikait kiképezni, akik hatékonyan vihetik tovább a művet”, mondja Richárd testvér, aki abban bízik, talán öt éven belül megépülhet a kórház.

Az osztálytársai által létrehozott alapítvány honlapján számos további fényképet és beszámolót találnak meg Richárd testvér tevékenységéről, misszióiról.

(origo )

Bankszektor: Jogtalanul adják tovább adósaik tartozás-kezelését

Súlyos szabályszegést követnek el a bankok és a behajtó cégek az új adatvédelmi törvény szerint

Az adósokkal szemben kibocsátott fizetési meghagyások, felszólító levelek többsége is jogszerűtlenné válhat az új adatvédelmi törvény egyik rendelkezése alapján. A szabály alapján a bankok, illetőleg egyéb (pl. telefon-, internet-) szolgáltatók követeléseikkel együtt adósaik adatait csak korlátozásokkal adhatják tovább az ún. behajtó cégeknek. Márpedig amennyiben ezeket a korlátokat megsértik, akár a büntetőjogi felelősségük is felmerülhet! Egyes vélemények szerint e rendelkezés alapján a fizetési meghagyások, illetőleg az azok alapján meginduló végrehajtási eljárások túlnyomó többsége válik támadhatóvá.

A magyar büntetőtörvénykönyv szerint aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, illetőleg az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, avagy az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja, és e magatartásával más vagy mások érdekeit jelentősen sérti, vétséget követel el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Bűncselekményt követnek el a bankok?

Ehhez a büntetőjogi rendelkezéshez szorosan kapcsolódik, hogy az új,  2012. január 1-én hatályba lépett adatvédelmi törvény számos változást hozott az adatvédelmi szabályozás kapcsán. (Egy részük egyébként az Európai Unió szerveinek vizsgálódása alá is került egyéb okok miatt.)

Egyes jogászi állásfoglalások szerint az új jogszabály alapján akár bűncselekményt is elkövethetnek a bankok, egyéb szolgáltatók (akár mobil, akár internet szolgáltatók is, vagy akár a közmű-szolgáltatók!), amennyiben a tartozásaik behajtása érdekében követeléseiket úgy adják tovább az ún behajtó, vagyis faktor cégeknek, hogy azzal együtt az adósaik személyes adatait is szolgáltatják. A személyes adatkezelésről szóló törvény szerint ugyanis nem adható ki személyes adat harmadik félnek, – csak abban az esetben, ha az adóst erről levélben tájékoztatják, és beleegyezését megkapják. A törvény 6. §.-nak (8) bekezdése szerint „Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg.”

Általános gyakorlat - , sőt, a vonatkozó törvény szerint kötelezettség is - , hogy a bankok tartozásaikat követeléskezelőknek, behajtó cégeknek, esetleg ügyvédi irodáknak adják tovább annak érdekében, hogy ők azt az adósokon hatékonyabban hajtsák be. Ennek célja tehát lényegében az, hogy minél több pénzt tudjanak bevasalni.

Eddig minden további nélkül az adósok személyes adatait, így nevét, címét, levelezési címét, esetleg telefonszámát is átadhatták a behajtóknak. Innentől kezdve azonban már ez csak jóval szűkebb körben lesz lehetséges!

Megállíthatóak lesznek a végrehajtási eljárások?

 Abban az estben, ha adósságot kezelő cégek megkeresik az adóst, hogy a nevesített szolgáltató, vagy bank kezelésébe, illetve tulajdonába adta az adósságot, felmerülhet a kérdés, hogy vajon jogában állt-e kiadni a személyes adatokat?

A szolgáltató, illetve bank nem jogosult az adatainak kiadására, mert az adós a szolgáltatóval, illetve bankkal kötött szerződést és nem a faktoring céggel.

A kiadott személyes adatokkal a behajtó cégek teljesen jogtalanul járnak el. Ebből a szempontból végső soron a követelések kezelésére sem jogosultak csak az a cég, akivel az adós szerződést kötött.

A jogszerű eljárás az lenne, ha a jogosult szolgáltató illetve bank kér az adós ellen fizetési meghagyást és annak alapján bírósági végrehajtást.

Tehát azokban az esetekben, amikor zaklat egy adóst bármilyen behajtó cég, bátran követleje nála a személyes adatainak azonnali megsemmisítését - továbbá írhat egy feljelentést is a nyomozati szervekhez (rendőrség, ügyészség), és ennek keretében kérheti az ügyészségtől a behajtó cég felszámolását.

Mindezek megkoronázásaként a szolgáltató, illetve bank ellen, aki a szigorúan titkos adatokat kiadta - kérheti a kártérítési kötelezettségük megállapítását, akár az ügyészségen is!

Ha az adós valamikor mégis szóban vagy írásban beleegyezését adta ezen adatok kiadására, írjon levelet a behajtó cégnek, hogy kéri az adatai azonnali törlését, mert nem velük szerződött, hanem a jogosult szolgáltatóval vagy bankkal. Továbbá az adós írjon egy levelet a szolgáltatónak vagy a banknak és szólítsa fel, hogy úgy rendelkezik, hogy ezentúl az adatait zártan kezeljék és megtiltja az adatok harmadik félnek való kiadását.

Gölöncsér Miklós

Lázár fenyeget: államosítás, bármi áron

Fekete napja lesz a közműcégeknek a szerdai, mert a kormány legközelebbi ülésén a szektor nonprofittá tételének irányába tesz lépéseket - lengette be a kaszát a rezsidémonok irányába Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár. De mire készülnek?

A Fidesznek - mint az sajtóhírekből kiderült - 42 nappal a választások előtt még egyáltalán nincs programja, sőt, a sajtóosztályuk azt sem tudja, egyáltalán készül-e ilyen szöveg a pártban. A kormányzat azonban gőzerővel harcol a rezsidémonok ellen, noha - a rezsicsökkentésért felelő Németh Sándor szerint - mindez nem kampánytéma, nem a választások megnyerése érdekében bunkózzák le államilag az árakat. Lázár tegnap azt találta mondani egy falusi rendezvényen: egyszerűen nem tudnak annyit vágni az energia árán, hogy a szolgáltatóknak ne legyen profitjuk, ezért a szerdai kormányülésen újra előveszik a témát, és sötét jövőt jósolt a szektorban tevékenykedő vállalatoknak. (Halkan jegyezzük meg: az elmúlt négy évben az energiaszolgáltatók mindegyike - eltérő mértékű - veszteséget realizált a lakossági ellátáson, vagyis a rezsivágások előtt sem érte már meg nekik ez az üzlet, azonban a törvények kötelezték őket erre.)
Hogy pontosan mire készül a kormány, azt senki nem tudja jelen pillanatban. Elvben a parlament már nem ül össze, így a nonprofit energiaszektor tervét nem lehet törvényben rögzíteni. Ennek ellenére a hatalom kezében még jelentős hatósági jogosítványok vannak, amelyekkel tovább keseríthetik a szolgáltató cégek életét.

- Vélhetően még a választások előtt valósággá akarja tenni a kabinet a közműszolgáltatások nonprofittá tételét - mondta a STOPnak Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. vezetője. - Azonban szakmai szempontból nehéz elképzelni piacgazdasági környezetben olyan energiaszektort, amelyben nincs üzleti alapú beruházás.

Hegedűs szerint a fentiek ellenére a kormány elkötelezte magát az energiaszektor államosítására, amelynek egyik, bevezető lépése a nonprofit működés kötelezővé tétele. Azonban a szakember állítja: ez a magyar helyzet teljes félreértésén alapuló logika. Ugyanis Magyarország energiaigényének 60 százaléka származik importból, vagyis a nemzetközi árszint alakulásának kitett rezsiköltségeket valakinek ki kell fizetnie mindenképpen.

- Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát - fogalmazott Hegedű Miklós. - A '60-as években tapasztalhattuk, hogy az árakat a hatalom erőszakkal eltérítette a globális folyamatoktól. Erre készülnek most is. Ez pedig lehetetlenné teszi a lakosság és az üzleti szféra számára, hogy megalapozott gazdasági terveket fogalmazzanak meg a jövőre nézve, hiszen alapvetően félrevezető számukra a nagyon olcsónak tűnő energia.

A szakember figyelmeztetett: ha nem az árakban, akkor más módon, de meg kell fizetni az energia valós árát. Ez történhet a termelő szektoroktól vagy a lakosságtól való fokozódó adóelvonásokban is, ami tovább rontja az ország versenyképességét. Emellett - így Hegedűs -, a nagyon olcsó energia mindig pazarlásra buzdít, a beruházások - ahogy ez a kommunizmus évtizedei alatt is történt - energiaigénye messze túlnő az ország valódi gazdasági fejlődésének mértékén.

- A rövid távú következményeit ennek a politikának már most is érezzük - jelentette ki Hegedűs Miklós. - Elég megnézni a szektor beruházási adatait, amelyek másfél éve meredeken zuhannak. A köbvetkező lépés már az ellátásbiztonságot garantáló fejlesztések elmaradása lesz. Az államosítás után pedig a kormányzat lesz a gazdája a szektornak, azt pedig Magyarországon nem szokta a hatékonyságot javítani, sőt...

Stop

900 buszvezetőt kirúg a BKVitézy-klán

A BKV idén hozzávetőleg 900 munkavállaló kiszervezésével és elbocsátásával számol, ami a buszágazatban dolgozók több mint negyede. 300-400 sofőrt kiszerveznek, körülbelül 500-an viszont állás nélkül maradnak. A cég idei büdzséjéből legkevesebb hat-hétmilliárd forint hiányzik, és ebbe nem számolták bele az amortizációt, az idén fizetendő 9,4 milliárdos hiteltörlesztést és a 4-es metró okozta többletköltséget.
Mindezek mellett a közlekedési szolgáltatást a BKK folyamatosan szervezi ki külsős cégeknek, a lap szerint a BKV-ban az idén is 300-400 busz kiszervezésével számolnak. Emiatt várhatóan kilencszázzal kevesebb munkavállalóra lesz szükség. A Volánbusz a lap szerint átvesz 320 járművezetőt, de várhatóan így is elbocsátanak 500-550 embert. Az elbocsátási lista élére pedig azok a buszvezetők kerülhetnek, akik elutasítják az üzemanyag-megtakarítás bérbe építését.
A cég menedzsmentje ugyanis átalakítaná az autóbusz-vezetők bérezését. A sofőrök a VT-Transmanhoz hasonlóan üzemanyag-megtakarításként kapnák meg a jövedelmük egy részét, amivel a BKV úgy takaríthatna meg bérköltséget, hogy közben a buszvezetők nettó jövedelme nem változna. Ehhez viszont módosítani kell a munkaszerződéseket, és ezt csak a munkavállalók egyetértésével lehet. A bértárgyalásra meghívott szakszervezeti vezetők erős fenntartásokkal fogadták az ötletet.
(monster)

Csúnyán eladósodott a magyar lakosság

A KKE-régióban az egyes országokra jellemző banki hitelfelvételi és megtakarítási szokások lényegesen eltérnek egymástól. Jól körülhatárolható azon országok köre, amelyek lakossága nagyobb arányban rendelkezik megtakarítással, mint hiteltartozással. A legtöbb régióbeli országban alacsony a banki megtakarítások hányada és ehhez képest nagyfokú a lakosság eladósodottsága – derül ki a Gfk egyik friss kutatásából. A régió országaiban végzett legfrissebb felmérés eredményei szerint a hitelek és megtakarítások szempontjából lényegesen eltérnek egymástól a kutatásba bevont 16 országban tapasztaltak: Csehország, Szlovákia, Németország és Ausztria négyes csoportja élesen elkülönül a többiektől. Kizárólag ezekre az országokra jellemző ugyanis, hogy a vizsgált 15 évesnél idősebb korosztály több mint a fele rendelkezik banki megtakarítással. Szintén csak erről a négy országról mondható el, hogy a lakosság lényegesen nagyobb hányadának van megtakarítása mint hiteltartozása. Ausztriában és Németországban több mint háromszor annyian rendelkeznek banki megtakarítással, mint hitellel; Szlovákiában és Csehországban is körülbelül kétszer annyi embernek van megtakarítása, mint banki adóssága.
A többi megfigyelt országban ugyanakkor 22 százaléknál is alacsonyabb a banki megtakarítással rendelkezők aránya, s ezen túl figyelmeztetően hatnak a lakossági eladósodottság mutatói is.
Szlovénia, Macedónia és Horvátország képez egyfajta választóvonalat a tanulmányban elemzett további 9 ország és az élmezőny között: esetükben a megtakarítással és hitellel rendelkezők aránya közel megegyezik, és a teljes lakosság körülbelül 20 százaléka tart valamekkora tartalékot bankbetétben.

A lista második felében szereplő Szerbiára, Ukrajnára és Törökországra jellemző leginkább, hogy a hitelfelvevők aránya meghaladja a megtakarítókét. Déli szomszédunknál a lakosságnak mindössze 2,6 százaléka nyilatkozott banki megtakarításról, viszont közel ötször ennyien vettek fel hitelt. A hitelek mintegy háromszor keresettebbek a betéteknél a képzeletbeli dobogó másik két helyezettjénél is.
Összességében elmondható, hogy a fogyasztók jobban tájékozódnak, tisztában vannak lehetőségeikkel és igénylik a kezdeményező fellépést, valamint az egyedi konstrukciókat mind a befektetések, mind a hitelfelvétel terén. Az általános ajánlatok veszítenek vonzerejükből”.
Lakossági hitelezés tekintetében Bosznia-Hercegovina, Bulgária és Lengyelország mutat növekedési potenciált; ezen országok különülnek el átlag alatti értékekkel a többi országtól, azaz ezekben az országokban az átlagnál alacsonyabb a hitellel rendelkezők aránya.
Magyarország esetében banki megtakarítási lehetőséggel a lakosságnak csupán 11 százaléka élt, azonban hitele minden negyedik magyarnak van a felmérés szerint. E két adat adta arányszámmal negyedikek vagyunk a régióban, magasnak számít a hiteltermékek felülreprezentáltsága a piacon.
(portfolio)

Újra szégyenpadra kerül Magyarország? Itt az új prognózis!

Az Európai Bizottság téli jelentése gyorsabb idei GDP-növekedést vár, a hiány viszont épp a maastrichti határon lehet, miközben egy esetleges újabb devizahiteles-mentés kockázatos lehet. A 2014-es magyar GDP-prognózison javított Brüsszel, a jövő évihez nem nyúlt a téli előrejelzésben. A deficitprognózisoknál épp fordított a helyzet: az idei előrejelzés 3 százalékon maradt, a jövő évi emelkedett, vagyis a bizottság sem számol azzal, hogy visszakerülnénk a túlzottdeficit-eljárás (edp) alá.
Magyarország esetében 2014-re és 2015-re egyaránt 2,1 százalékos reál GDP-növekedéssel számolnak, a GDP-arányos bruttó államadósság az idén 79,1 százalékra nőhet, majd 78,9 százalékra mérséklődhet, az államháztartási hiány idén pont a maastrichti küszöbön, 3 százalékon, jövőre 2,9 százalékon állhat – derül ki az Európai Bizottság friss, téli előrejelzéséből.
A bizottság a strukturális hiánnyra vonatkozóan megjegyzi: 2014-ben több mint 1 százalékos romlás következhet be, azaz idén a 2013-as 1,1 százalékos hiány idén 2,4-re hízhat, ami 2015-ben 2,3 százalékra mérséklődhet.
Magyarország esetében az őszi előrejelzés 2014-re még 1,8, 2015-re 2,1 százalékos gazdasági növekedéssel számolt, míg a költségvetési deficit tekintetében 2014-re 3,0 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt, 2015-re pedig 2,7 százalékos GDP-arányos deficitet jelzett előre, de hozzátették, hogy ezt nagy kockázatok övezik.
Az államadósság-prognózist a tavalyi adat lefelé korrigálásával párhuzamosan mérsékelte az EB.

Ősszel még azt jelezték, hogy óvatosságra intő körülmény lehet a rendkívül alacsony, nulla százalék körüli infláció, aminek nyomán csökkenhetnek a költségvetési bevételek, miközben a büdzsében előirányzott kiadások szintje nem változik. Hasonló kockázat lehet továbbá, hogy egyelőre nem látszanak a lakossági fogyasztás élénkülésének jelei.
Kockázatos forintgyengülés
A bizottsági jelentés összességében lefelé mutató kockázatokat lát. A jelentés szerint a szigorodó nemzetközi monetáris környezet jelentős negatív hatást gyakorolhat a magyar gazdaságira, főleg a devizában denominált adósságon keresztül.
A fő belső piaci kockázatot az esetleges újabb devizahiteles-mentés intézkedéseiben látja, amelynek a bankszektorra és a befektetői bizalomra is negatív hatása lehet.
(forrás: napi.hu )

A judeokommunizmus áldozatainak emléknapja – Százmillió áldozat világszerte

Magyarországon február 25-e a judeokommunizmus áldozatainak emléknapja, erről és az ezzel kapcsolatos megemlékezésről 2000. június 13-án döntött az Országgyűlés. A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban.

Azóta is minden évben megrendezik az emlékünnepségeket, emlékeztetőként és figyelmeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása:

Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit országgyűlési képviselő lévén mentelmi jog védett. A politikus letartóztatása az első állomása volt annak a folyamatnak, amelynek során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését, a kisgazdapárt feldarabolását szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovácsot 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, s bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszavonult. 1958. novembertől haláláig országgyűlési képviselő volt, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok 1989-ben rehabilitálták. Az Országház előtt álló bronzszobrát 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg" – írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata. A téma nincs lezárva, a számadatok nem véglegesek. Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. A világ számos pontján emlékművet állítottak a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak Prágától Budapesten át Washingtonig.

Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma eléri az egymilliót, ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

A magyar kormány 2012-ben úgy döntött, hogy 2013. január 1-jével 50 százalékkal emeli a kommunizmus áldozatainak juttatását. 2014-ben további 50 százalékkal emelkedik az érintettek juttatása a 2012. évben folyósított életjáradék-alapot figyelembe véve. A kormány a 2014-es költségvetés tartalékából 184 millió forinttal járul hozzá a kommunizmus áldozatai emlékmúzeumának létrehozásához.

MTI

Amerika most nem aggódik a demokráciáért

Susan Rice amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó egy az NBC-nek adott interjúban "súlyos hibának" nevezte, hogy az orosz haderő megkezdte a bevonulást Ukrajnába...

...pedig az volt a súlyos hiba, amikor Susan Rice lemászott a fáról.

Az ITAR-TASS hírügynökség tegnap hamar lehozta a választ: az orosz Külügyminisztérium felszólította az asszonyságot, hogy munkakörének megfelelően az amerikai nemzetbiztonsági hivatalnak osztogasson tanácsokat, ne Oroszországnak.

A lapnak nyilatkozó forrás kommentálta Susan Rice tanácsosztogatását. Felszólította, hogy ehelyett a világ különböző részein jelen lévő amerikai csapatok elhelyezkedéséről adjon szakértői értékelést. Különös tekintettel azokra az alakulatokra, amelyek arra hivatkozva tartózkodnak egyes országokban, hogy bevonulásuk előtt "veszélyben volt a demokrácia".

Ukrajnában igencsak "veszélyben van a demokrácia" a nyugatiak fegyveres lázadása miatt. Az amerikaiaknak semmi oka meglepődni, ha az orosz tankok felvonulnak Kijevbe is. Mint Medvegyev is mondta; jelenleg nincs kivel tárgyalni.

http://www.hidfo.net/2014/02/25/amerika-most-nem-aggodik-demokraciaert

A NATO megszállta Ukrajnát, már csak idők kérdése mikor lesz lerombolva Róma és Párizs. Az is csak idő kérdése, mikor fog szinte egész Európában nyilvánosan kommunista diktatúra kialakulni.

A tegnapi napon tartott sajtótájékoztatót Anders Fogh Rasmussen az ukrán helyzettel kapcsolatosan. A NATO főtitkára a hozzá illő, széles mosolyú "szimpatikus" nyilatkozatot adta. Oroszország mennyire jó barátja a NATO-nak, milyen jó szomszédi viszonyban is vannak, és különben is közös érdek, hogy az ukrán nép jól éljen.

Eddig a reklám szövegelés. Immáron sokadik olyan háború zajlott és zajlik, amely a szírializált háborúk sorába tartozik. A nyugat taktikát változtatott, és a nemzetközi egyezmények alá eső reguláris hadseregek helyett úgynevezett zsoldos civil hadseregekkel vív háborút. Ennek próba alakulata volt a Blackwater. A tesztelések egy évtizedig zajlottak főleg arabok lakta vidékeken. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Blackwater civil hadsereg, de éppolyan jogokat élvez mint a hivatalos hadsereg, légi támogatást kérhet, drónokat használhat, és bárhol beavatkozhat a világon. A haszon mindebből? Civil ruhában háborúznak, így semmilyen nemzetközi egyezmény nem vonatkozik rájuk. Ha bárhol bukás történik, a nyugati államok mossák kezeiket, ezek nem a hadsereg tagjai, semmi közük hozzá.

Érdekes módon a "tüntetők" jól szervezett katonai jellegű akciói nem keltették fel az aggódó nyugat figyelmét...

A nyugatnak nagy gyakorlata van ebben a módiban, az első ilyen hadsereg annak idején őfelsége kalóza Drake kapitány volt, aki kalóz hadával bántatlanul fosztogathatott, gyilkolt, erőszakolt, ember és rabszolga kereskedelmet folytatott. Ezeknek a hadseregeknek semmi köze a civil ruhás alakulatokhoz, mint a kémek, vagy hírszerzők, beépített ügynökök, ők ugyanis az államhatalomhoz tartoznak, és lebukás esetén az államok rendezik egymás között a nézeteltérést is. Rasmussen elszólta magát, örömét fejezte ki, hogy az ukrán hadsereg nem avatkozott közbe. Pedig kellett volna, ugyanis maga Putyin is megállapította egy riportban, jól felkészített katonai akció zajlott Kijevben. Márpedig Putyin nem szokott vaktában beszélni. Természetesen a hadsereg pillanatok alatt letörhette volna a civil zsoldosok szervezte és vezette akciókat. Csak akkor bukik az újabb cionista mutatvány. A csel bevált, az új kalózbanda ismételten civilnek álcázva magát elérte amit a nyugat akart. Rasmussen beszéde a széles mosoly mögött semmi egyéb, mint Moszkva altatása. Az EU és a nyugat katonáinak már nem kell bevonulni Ukrajnába, már ott vannak, csak éppen civilben.

Ukrajnában a nyugat és kelet közötti háború már zajlik.

http://www.hidfo.net/2014/02/25/nato-nem-szallja-meg-ukrajnat-vagy-megis

Szevasztopol ismét kiérdemelte a Hős város címet

Február 23-án Szevasztopolban az oroszok utcára vonultak, és kinyilvánították állásfoglalásukat, mely szerint nem ismerik el legitimnek a nyugat-ukrajnai atlantista puccs után létrejött kijevi vezetést, így annak döntéseit sem fogadják el.

Az 50 ezres tömegben (Szevasztopol nem sok milliós nagyváros) mindenki ott volt, minden orosz politikai/ideológiai irányzat képviseltette magát. A tengernyi orosz zászló mellett láthatóak voltak kommunista zászlók - Sztálin arcképek -, cári zászlók, - andráskeresztes zászlók, és nem utolsó sorban NATO-ellenes transzparensek is. Ekkora tömeget nem láttak a városban a 90'-es évek eleje óta. A tömeg ezt skandálta: Oroszország! Oroszország! A demonstráció végén a sokaság elénekelte a Szent háború című dalt, amely minden Győzelem napi díszszemlén felhangzik a zászló bevonulásakor

Lemondásra kényszerítették a város korábbi vezetését, amely a városi közigazgatási honlapon azt jelentette be, hogy a kijevi aktuális döntéseket illetően alávetik magukat azoknak. Erre vonultak az emberek utcára, és a városi körzet pártjai összeültek és lemondatták a még Janukovics által kinevezett megbízottat.

Szevasztopol helyzete speciális, a város élére egy az elnöki helyettes megbízott címmel illetett személyt nevez ki a mindenkori ukrán elnök a jogszabályok szerint.

Az egyik politikai párt elnöke, Gennagyij Basov bejelentette, hogy 24-én kinevezték az új városi vezetést, a népi milícia ellenőrzi az utcákat, és nem folyósítanak egyelőre semmit a bevételeikből a központi kijevi úgynevezett kormányzatnak. Ezt a napot el lehetne nevezni az orosz népi összefogás napjának. Szevasztopolt a Hős város címmel tüntették ki a II. világháborúban. Nem véletlenül.

A Határozat szövege rövidítve:

1. Jelenleg Ukrajnában egy puccs történt. A hatalmat magukhoz ragadták az ukrán nacionalisták (valójában soviniszták – a szerk.), akik azonnal megkezdték az elnyomást, a munkavállalók, a milícia, és a politikai ellenfelek ellen.

2. A Verkhovna Rada tevékenysége törvénytelen. Szevastopol nem ismeri el! Vissza kell állítani az eredeti helyzetet a jogalkotás terén. A határozat nevében Szevastopol Ukrajna egyik régiója, Autonóm Köztársaság, a Krím-félszigeten.

3. Utasítja a város megválasztott vezetését, hogy azonnal alakítsa meg a városi Végrehajtó Bizottságot, biztosítsa a jogállamiságot, valamint hozza létre az önkormányzati rendőrséget annak érdekében, hogy biztosítsák a normális életet a városban.

Hídfő.net

Orosz erődítménnyé alakul a Krím-félsziget

Tegnapi fotók a Szevasztopolban állomásozó orosz tengerészgyalogság laktanyáiból. 23.-án megérkezett a hadparancs, a tisztek 100%-a a laktanyákban van. Mostanra kijárási tilalmat rendeltek el, ellenőrzési pontokat hoztak létre. A Szavasztopolba vezető utakat BTR-ek őrzik, valamint jelentős orosz haditechnika van mozgásban a város felé. Egy gyalogsági ezredet elküldtek Kercs védelmére a partraszállást biztosítani. A Krím-félsziget mostanra egyetlen hatalmas orosz erőddé vált. A jelenleg zajló csapatmozgások egy nagyobb hadművelet kezdeti lépéseinek tekinthetőek.