Érdekesen
alakul az iráni külpolitika. Az új elnök negyed órát beszélget
Obamával. Az eddigi iráni állásfoglalásokkal szemben kijelenti, micsoda
gonoszok voltak a nácik. Majd békülékeny hangot üt meg az ENSZ
közgyűlésen New York-ban. Emiatt a pálfordulás miatt ellenségeik már
dörzsölik a kezüket, a barátaik meg néznek meglepődve, mi történik
Teheránban.
Az
ellenségek azt is tudják, hogy minden olyan országot, amelyek
egyezkedni kezdtek az Egyesült Államokkal, és bármilyen egyezségre is
jutottak, fegyverek pusztítottak el, méghozzá amerikai fegyverek. Kiváló
példa erre Líbia. Irán önként dugná a fejét a hurokba? A barátok pedig
összehúzott szemekkel néznek, és azon törik a fejüket, hogy ez egy újabb
vezércsel, vagy valóban megbolondultak néhányan Iránban?
Az
éremnek két oldala van. Irán szemszögéből nézve kezd kissé aggasztó
lenni a helyzet. Hiába a harcias hozzáállás, az ország ellen bevezetett
embargó érezteti a hatását. Magasak a fogyasztási árak, az árucikkekben
kezd hiány mutatkozni, emiatt erősödik a csempészet és a fekete piac.
Olajból nem tudnak annyit eladni, amennyi fedezné a mezőgazdaságból és
az iparból származó bevételek kiesését. Irán pénzügyi tartalékai erősen
megcsappantak. Egyes elemzők szerint fél év, mások szerint három hónapra
elegendő tartalékokkal rendelkezik Teherán. Rohani elnök tehát előre
elgondolt stratégia alapján kezdett nyitni a Nyugat felé, hátat fordítva
az eddigi harcos kiállásnak, de ha ennek csak az az indítéka, hogy
megtartsa hatalmát, akkor háborúba fogja dönteni az országot.
Az
USA részéről is itt az idő tárgyalni Iránnal. Obama elnök arról
próbálta állítólag meggyőzni Rohanit, hogy feloldanak minden tilalmat és
embargót Teheránnal szemben, ha átláthatóvá teszi az atom programot, és
befejezik Szíria támogatását. Ebből a szíriai kérdés a nagyobb
jelentőségű, mert a Nyugat katonai hanyatlását okozhatja egy újabb
vereség. Felboríthatja a hosszútávú katonai terveket, helyzetbe hozza a
keleti erőközpontot az arab világban. Csakhogy ők is tisztában vannak
vele, hogy Teherán tartalékai erősen fogyóban vannak és a tartalékok
kimerülésével megkezdődnek az utcai megmozdulások. Ha pedig Rohani
bukik, akkor a Forradalmi Gárda támogatásával egy sokkal radikálisabb
vezetés fog hatalomra kerülni, és akkor pedig minden marad a régiben,
Teherán tovább támogatja Damaszkuszt – kerül, amibe kerül - az iráni
néppel könnyűszerrel elfogadtatják, hogy azért szükséges mindez, mert
Szíria után Irán következik. A pénzeket elnyeli a háború támogatása és a
hadsereg, Irán pedig egyre jobban elszegényedik. A keleti blokk,
Moszkva és Peking tudna segíteni, de akkor viszont sokat kellene feladni
az önállósági politikából, melyet Irán nem nagyon akar feladni.
Iránnak, amely nemrég még Törökországhoz hasonlóan birodalmi álmokat
kergetett, át kell gondolnia hozzáállását, és azt, hogy jobban nyit a
Kelet, vagy a Nyugat felé.
Ez
voltaképpen a 22-es csapdája. Ha nyitnak a nyugat felé, sokat fel kell
adni a függetlenségből, sőt előbb-utóbb a liberalizmus és a durva
kapitalizmus is beteszi a lábát, végül pedig elkerülhetetlen a
gyarmatosító háború és a kőkorszakba visszabombázás. Ha kelet felé nyit,
akkor sokkal komolyabb katonai együttműködést kell kialakítani,
megjelennek a keleti tömb katonai struktúrái, katonai megfigyelő
állomások, hadi kikötő, és titkosszolgálati együttműködés. Ez szintén
annak a függetlenségnek a feladása, melyet eddig Teherán élvezett. Ebben
az esetben annyi a különbség, hogy a keleti tömbbel való szorosabb
együttműködés nem végződik háborúval. Bár abban az esetben még mindig
lehetséges egy nyugati bombázás, de ahogy látjuk, Moszkva hathatós
támogatása képes még ezt is megakadályozni a jelenlegi világpolitikai
helyzetben. Rohani elnök talán azzal próbálkozik, amivel Ukrajna is
egyre sikertelenebbül? Kétkulacsos politikát folytatni az időhúzásra
apellálva? Eléggé méltatlan lenne az eddigi iráni politikához, de a
muszáj nagy úr, és a szükség néha törvényt bont.
Irán
mindenesetre nehéz helyzetben van. Az iszlám világ egyik legfejlettebb
országa, amely óriási eredményeit magának köszönheti, most válaszút elé
kerül. Az a világpolitikai berendezkedés, amely az elmúlt évszázadban
kialakult és két pólusra osztotta a világot, most látványosan
visszarendeződik. Mondhatnánk, hogy jobb lenne sok-sok független állam
színes világa, de ebbe a képletbe belerondít a cion-atlantista törekvés,
az imperialista expanzió, a harácsolás, újragyarmatosítás, amely tovább
folytatta alattomos tevékenységét akkor is, mikor a másik fél
összeomlott, illetve összeomlasztotta a nyugati ideológia beférkőzése. A
két pólusú rend megszűnése után azt hihette volna a világ, hogy
ledőlnek a falak, szabadok lesznek az országok, a Nyugat is visszafogja
magát és engedi, hogy a népek és nemzetek felvirágozzanak a saját
szabadságukban. Ehelyett éppen az ellenkezője történt, megindult a
bankokon, gyárakon, koncessziókon keresztüli gyarmatosítás. Ennek
következtében kezdett visszarendeződni a két pólusú rend. Ebből pedig
nem maradhat ki senki, színt kell vallani, jobbra vagy balra. Irán most
érkezett el ehhez a választóvonalhoz, és nem lesz túl sok ideje
választani.
Kemény Gábor
Irán bemutatta hazai gyártású drónját

A
Yasir névre keresztelt drón egyik tulajdonsága, hogy képes távoli
célpontokat felismerni és célba venni. A pilóta nélküli repülőgép a
legmodernebb felderítő rendszerrel lett felszerelve. A szárazföldi erők
drónjait Irán keleti és délkeleti határvidékén használják a biztonság
megerősítésére.
Irán
pénteken jelentette be, hogy megkezdte az UAV Shahed 129 katonai drón
tömegtermelését, amely egyszerre nyolc bombát vagy hazai gyártású Sadid
rakétát képes hordozni.
(CRI)