2009. június 13., szombat

Iránban vége az iszlám reformmozgalomnak

Vallási kötelezettség volt az Ahmadinezsád érdekében történő csalás
Valóban újraválasztották Mahmúd Ahmadinezsádot elnöküknek az irániak? - teszi fel a kérdést Christiane Hoffmann, a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája, aki a politikust aprótermetű, széldzsekis Holokauszt-tagadó provokatőrnek bélyegzi. Ráadásul majdnem kétharmados többséggel, már az első fordulóban. A szerző szerint felmerül a kérdés, vajon tényleg csak a városlakók egy kisebbségének jelentett-e reményt a kihívó, Mir-Husszein Muszavi. Akit Teherán utcáin hősként és üdvözítőként ünnepelt a változást követelő tömeg. És akit a nyugati tudósítások mint reménytkeltő, reformokat és nyitást ígérő jelöltként festettek le.
A politikus híveivel együtt biztos abban, hogy Ahmadinezsád csalt. Már a pénteki választás előtt figyelmeztettek a várható csalásra, a paramilitáris forradalmi gárdisták és a baszidzsik beavatkozására. Még a belügyminisztériumból is kaptak figyelmeztetést, hogy nagyszabású csalás készül. Egy Ghom városbeli ajatollah vallási kötelezettségnek titulálta az Ahmadinezsád érdekében történő csalást. Minderre az iráni választási rendszer bőséges lehetőséget biztosít. Mint a frankfurti lap szerzője megjegyzi, már négy éve is a gyanú árnyéka vetült arra, ahogy Ahmadinezsád a voksolás második fordulójába jutott.
Az idei választási kampány egy mélyen megosztott országról tanúskodik. Egy modern, városi lakosságról, amely szabadságot és demokratikus jogokat követel. Sokan közülük szekuláris politikai rendszert követelnek. A másik oldalon pedig ott állnak az egyszerű, vallásos emberek, akik számára a jelek szerint továbbra is hihető az igazságosság ígérete.
A publicista szerint Muszavi alulmaradása az iráni iszlám reformmozgalom végérvényes vereségét jelentheti. Sokan feladhatják a reményt, hogy az iszlám rendszer egyáltalán megreformálható. Minden bizonnyal átvertnek érzik magukat. Okkal-joggal lehet rettegni attól, hogy bosszúhadjárat indul azok ellen, akik az elnök ellen szólaltak fel. Ahmadinezsád ugyanis többek között megerősítette a sajtó-, és a művészeti cenzúrát; a vallási kesebbségeket, mint például a bahaiokat szisztematikusan üldözni kezdte.
Muszavinak, a kihívónak köszönhető a magas részvételi arány a választásokon - szögezi le a szerző. Az Iszlám Köztársaságban a voksolási hajlandóság a politikai rendszer elfogadásának fokmérője. Amennyiben alacsony, akkor a hatalmat gyakorlók úgy hiszik, hogy ki vannak téve a nyugati bírálatoknak: a rezsimkritikus irániak bojkottálják a szavazást. Így volt ez négy éve, amikor korábban soha nem tapasztalt kevesen járultak az urnákhoz. Muszavi ezért kapta azt a lehetőséget, hogy mobilizálja azokat is, akik akkor otthon maradtak: szokatlanul élesen támadhatta Ahmadinezsádot, a sajtószabadságról és a nők jogairól beszélhetett, sőt, feleségével együtt kampányolhatott, ami a konzervatív-iszlám beidegződések szerint kész botrány.

http://www.faz.net/s/RubAB001F8C99BB43319228DCC26EF52B47/Doc~E3E718B72CDA54E71BFFC3D93FF980987~ATpl~Ecommon~Scontent.html