European Parliament
The President of the European Parliament...
Committee on Petitions
Rue Wiertz
B-1047 BRUSSELS
BELGIUM
Tárgy:
............ [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
............ [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
Jogalap: EUMSz 20. cikk (2) d), 227. cikk, Charta 44. cikk
Eljárás: EU Parlament Eljárási Szabályzata 201., 202., 203. cikkek
Nyelv: EUSz 50. cikk (1)
................. és .................... [mindkettő állampolgársága:
magyar, mindkettő állandó lakcíme: H-......................, a
továbbiakban: ügyfél vagy meghatalmazó] mint az Európai Unió polgárai
jogi képviseletében – a tagállami ügyvédi bejegyzésemet tanúsító
mellékelt ügyvédi igazolvány okmányával (P/0) és a mellékelt ügyvédi
meghatalmazással (P/1) igazoltan eljárva - az EUMSz 20. cikk (2) d),
227. cikk, Charta 44. cikk alapján petíciót nyújtok be az ügyfelemet
uniós polgárként az (1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján
megillető jogai sérelme, az (2) Irányelv nem megfelelő implementálásával
összefüggő sérelme, a (3) Szerződés megsértésével összefüggő sérelme
ügyében az alábbiak szerint:
(I) TÉNYÁLLÁS.
Magyarország
tagállamban működő pénzügyi intézmények (bankok, pénzügyi vállalkozások,
a továbbiakban: bank) a tagállamnak az Európai Unióba lépését (2004)
követően az addig nyújtott forint vagy deviza kölcsönök mellett a
lakossági hitelek piacán ún. deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére
tettek ajánlatot a fogyasztóknak. A deviza alapú kölcsönöket
devizakövetelésként vették nyilvántartásba, azonban annak folyósítása és
törlesztése is forintban történt. A devizakövetelés úgy jött létre,
hogy a bank a forintban meghatározott kölcsönt átszámította devizára
akként, hogy a fiktív (virtuális) devizát folyósításkori deviza vételi
árfolyamon megvásárolta ügyfelemtől forintért és ezt a forintot
folyósította [azonnali (spot) vételi kötési árfolyamon kötött deviza
határidős ügylet], míg a 10-15-20 év futamidő alatt a bank a havi
törlesztéskori deviza eladási árfolyamon eladta a fiktív (virtuális)
devizát forintért [törlesztéskori eladási kötési árfolyamon kötött
deviza határidős ügylet] és a kölcsön ezzel került törlesztésre. A
bankok a lakossággal egy rövid ún. kockázatfeltáró nyilatkozatot írattak
alá az árfolyamkockázatról és a kockázatviselésnek a fogyasztóra
történő egyoldalú telepítéséről anélkül, hogy a befektetővédelemről
szóló 2004/39/EK Irányelv normáinak megfelelően jártak volna el.
Magyarország tagállamban a bankok megkerülve a tőkepiaci szabályokat
kölcsön jogcímén tőzsdén kívüli deviza határidős tömeges – mintegy
1.000.000 db deviza alapú szerződési - ügyletet kötöttek a
fogyasztókkal. A bankok kölcsönbe burkolva kölcsön címén összetett
pénzügyi eszközt tartalmazó pénzügyi terméket értékesítettek a
fogyasztóknak – közte ügyfelemnek is – anélkül, hogy annak
következményeivel a fogyasztó (ügyfelem) tisztában lehetett volna. A
megkötött mintegy 1.000.000 db (kb. 250.000 db lakáscélú, kb. 250.000 db
szabad felhasználású jelzálog, kb. 500.000 db személyi- és fogyasztási]
kölcsönszerződés alapján a bankok forint bevételekre (és
árfolyamkülönbözet címén extraprofitra) tettek szert. Az „eredmény” a 10
milliós magyar lakosságból az 1 millió kölcsönszerződéssel az adósok
családjai révén érintett mintegy 5 milliónyi magyar lakosság tömeges
elszegényedése és társadalmi kirekesztettsége, ezzel a belső piac
összeomlása mint nemzetgazdasági méretű következmény.
Magyarország tagállam nem megfelelően implementálta és az Európai
Bizottság nem felügyelte a tőkepiaci szabályok megkerülésének szerződési
következményei szabályozásának hiányát, ezért a bankok szankciók nélkül
tehették meg azt, hogy a pénzpiacon tőkepiaci terméket kínálhattak.
Európai Unió pénzügyi eszközeinek piacára egységes normák vonatkoznak,
valamint a pénzpiaci és a tőkepiaci kockázatok elhatároltak.
Emlékeztetek arra, hogy (a) a pénzügyi kockázatok természete és
dinamikája eltér egymástól, és (b) kezelésük akkor lehet kielégítő, ha
azokat elválasztjuk egymástól, azokat külön-külön kezeljük. Az uniós
pénzügyjog a bankok jogosítványait a tagállami hitelintézeti szabályok
alá, míg a devizaügyleteket a tőkepiaci szabályok alá rendezi éppen
azért, hogy a kockázatok összekeverése ne vezethessen azok
kezelhetetlenségéhez. A deviza alapú hitel pont ezzel az
alapfelismeréssel és tagállami törvényekbe is iktatott szerkezettel megy
szembe, amikor a kölcsön hitelkockázatát összekeveri a tőkepiaci
devizaeszköz más természetű és dinamikájú árfolyamkockázatával. A
hitelkockázat az adós cash flowjának kimerüléséből (kiszáradásából) áll,
aminek több oka is lehet (állásvesztés, megbetegedés, családi gondok,
stb.), azonban ennek a kockázatnak a felméréséhez és kezeléséhez a
hitelintézetek rendelkeznek hagyományos eszköztárral. Az
árfolyamkockázat kezelésének eszközei egészen mások, mint a
hitelkockázat kezelés eszközei. Utóbbinál legfontosabb a LEZÁRÁS, vagy a
KISZÁLLÁS lehetőségének azonnali (prompt) biztosítása. A deviza alapú
pénzügyi termék éppen azzal, hogy összekeveri (összeházasítja) a két
eltérő kockázatot, mindkettő kezelését ellehetetleníti. A kölcsön
kockázatának felmérése lehetetlen, mert nem tudni, hogy a törlesztés az
adós jövedelmének mekkora hányadát fogja igénybe venni. Az
árfolyamkockázat kezelése pedig azért lehetetlen, mert a kölcsön
futamideje alatt azt nem lehet lezárni, abból nem lehet kiszállni, mert
5, 10, vagy annál hosszabb futamidőre nincs HUF/CHF FX forward piac,
ezért az adósságszolgálat végtelen. [E bekezdésben nagymértékben
támaszkodtam Dr. Róna Péter (Oxford) professzorral történt szakmai
konzultációs levélváltásunk során a professzor véleményére].
(II) SÉRELMEK.
Ügyfelem a pénzügyi intézménnyel a fent írt (I) tényállásnál már
levezetett tények és körülmények között a jelen petícióhoz mellékelt
kölcsönszerződést (P/2) kötötte. Ügyfelemnek az unió tevékenységi körébe
tartozó alábbi három sérelemben a petíciós joga gyakorlásához szükséges
közvetlen érintettsége igazoltan (P/2) fennáll. Előterjesztem az
ügyfelemet ért közvetlen (1)(2)(3) jogsérelem tényállását és jogi
alapjait, majd azt követően meghatározom a petíciós kérelmet.
(1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján megillető jog sérelme.
A bank által kínált és ügyfelem által igénybevett pénzügyi terméket nem
lehet lezárni, ezért ügyfelemet végtelen adósságszolgálatra
kényszeríti, amely megvalósítja az adósrabszolgaság, ezzel a Charta
által tilalmazott rabszolgaság sérelmét [EUSz 6. cikk (1), Charta 5.
cikk (1)]. A végtelenített pénzügyi termék értelemszerűen felemészti
ügyfelem jövedelmét és ennek kimerülésével csalárd módon megfosztja az
egyéb, így lakhatási körülményeit biztosító lakásától és egyéb
vagyontárgyaitól is, ezért a tulajdonától megfosztás az oltalmazott
tulajdonvédelem klauzulájába ütközik [EUSz 6. cikk (1), Charta 17. cikk
(1)]. Ügyfelem jövedelmétől és tulajdonától megfosztása társadalmi
kirekesztettségéhez és elszegényedéséhez vezet, azonban tisztes
megélhetést célzó szociális támogatása és lakástámogatása nem
biztosított [EUSz 6. cikk (1), Charta 34. cikk (3)]. Az ügyletben a
fogyasztóvédelem előírt magas szintjéhez képest még a megfelelő szintje
sem áll ügyfelem rendelkezésére [EUSz 6. cikk (1), Charta 38. cikk],
mert jogalkotással még a pénzügyi szolgáltatási szerződésére vonatkozó
fogyasztóvédelmi szankciós semmisségi okokat is elvették [1996. évi
CXII. tv. (Hpt.) 213.§ (1) bekezdés hatályon kívül helyezése 2010.
június 11. napjától], ezzel is lehetővé téve a kölcsönszerződések
fenntartása érdekében azok érvénytelenségi okai kiküszöbölhetőségét,
illetőleg a tagállami hatóságok a bankok ellen hatékony jogorvoslatot
nem biztosítanak.
(2) Irányelv nem megfelelő implementálásával összefüggő sérelem.
A bank a kölcsön pénzügyi termék részeként deviza tőkepiaci-befektetési
szolgáltatás nyújtásával megkerülte a tőkepiaci-befektetési
jogszabályokat és olyan ügyleti állapotot hozott létre, amellyel
lehetővé tette, hogy az összetett pénzügyi termékre vonatkozó magasabb
tájékoztatási követelményeknek ne kelljen eleget tennie, és ez a
befektetővédelemről szóló 2004/39/EK Irányelv nem teljes körű tagállami
implementálásának hiánya folytán szerződési következmények nélkül
maradhatott. Az Irányelvben fennálló szabályozás hiányában Magyarország
tagállamnak kellett volna az Irányelv 19. cikkének (4) és (5) bekezdését
átültető nemzeti jogszabályokban (Tpt., Bszt.) meghatározni a
szabályozott tájékoztatás hiánya és annak megkerülése szerződési
jogkövetkezményeit, ennek hiányában Magyarország tagállam lojalitási
[EUSz 4. cikk (3)] és a nem megfelelő implementálási mulasztása [EUMSz
114. cikk] okán, míg az Európai Bizottság az uniós jog alkalmazása
felügyeletének mulasztása [EUSz 17. cikk (1)] és ezzel összefüggésben a
tagállami jogsértéssel kapcsolatos eljárásának mulasztása [EUMSz 258.
cikk] okán a devizakitettségével azonos mértékű vagyoni hátrányt okoztak
ügyfelemnek. A 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv (a továbbiakban: befektetővédelmi irányelv vagy
Irányelv) 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja (befektetési tanácsadás az
ügyfél befektetői minőségére tekintettel), az Irányelv 19. cikkének (9)
bekezdése (befektetési szolgáltatás pénzügyi termék szerves részeként)
nem hagynak kétséget afelől, hogy a magyarországi bankok deviza alapú
kölcsön címén tőkepiaci kockázatoknak kitett, ezért összetett pénzügyi
terméket tartalmazó pénzügyi szolgáltatást értékesítettek és nem foghat
helyt olyan értelmezés, amelyben a bank a folyósításkor és törlesztéskor
csak és kizárólag a magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV.
törvény (Ptk.) 231.§-ában szabályozott egyszerű átszámítás jogára
helyezkedik, ezt az értelmezést a magyar tőkepiacról szóló 2001. évi
CXX. (Tpt.) és befektetési szolgáltatásokról szóló 2007. évi CXXXVIII.
(Bszt.) törvények, mint lex specialis lerontják, ezért a Ptk.
átszámítási jogát a deviza alapú ügyletre, mint a kölcsön és
devizaművelet folytán összetett pénzügyi eszközre csak az átszámítás
statikus aktusára lehet alkalmazni, de a devizaművelet azonnali és
határidős dinamikájára már nem. Az Irányelv 19. cikkének (4) és (5)
bekezdése előírja az ügyfélkockázatok értékelését és ez alól a 19. cikk
(9) bekezdésének felmentési klauzulájára nem lehet hivatkozni, mert a
hitelintézetekre vonatkozó európai előírások, valamint azokat
implementáló és ügyfelem szerződésére releváns magyar hitelintézeti
[1996. évi CXII tv.) törvény a befektetési szolgáltatás
ügyfélkockázatának értékelésére az Irányelv 19. cikk. (4) és (5)
bekezdéseivel azonos értékelési követelményeket nem tartalmaz. Az ügyfél
kockázatai értékelésére az Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdéseiben
előírt értékelési követelmények be nem tartásának szerződési
jogkövetkezményeit az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali
eljárásban 2013. május 30. hozott C-604/11. sz. ítélete a belső
jogrendben rendeli szabályozni, ami a magyar tagállami szabályozásból
kimaradt, ehhez a magyar Tpt. és Bszt. lex specialis szerződési (nem
hatósági) jogkövetkezményt nem fűz, ezért az Irányelv nem teljeskörű
implementálásával hozott magyar befektetési jogszabályokban [Tpt.,
Bszt.] a befektető védelem kötelezettségei [tájékoztatási ügyféljogok,
befektetési szolgáltató transzparenciáját biztosító jogok]
megkerülésének szerződési jogkövetkezményei szabályozási hiánya és ezzel
ügyfelemnek okozott vagyoni hátrány Magyarország tagállam és az Európai
Bizottság terhére esik arra is tekintettel, hogy a vagyoni hátrányt
befektetővédelmi újkeletű jogharmonizációval (jogközelítéssel) utólag
orvosolni nem lehet, mert az ügyfelemet utólag már nem lehet olyan
helyzetbe hozni, mintha "érvényes ismert kockázatok" ismeretében kötötte
volna a szerződést.
(3) Uniós alapszerződés (Szerződés) megsértésével összefüggő sérelem.
A magyarországi bankok a „deviza alapú” kölcsönszerződés
devizaforrására devizabetéteket felhasználva és swap ügyleteket kötve
devizában adósodtak el miközben csak forint bevételekre tettek szert,
következésképpen a devizabevételekkel nem rendelkező lakosság bankokkal
szembeni devizakitettsége a beruházásvédelmi egyezmények és a külföldi
tulajdonú bankokkal szemben a forint konvertibilitása folytán fennálló
forint/deviza konvertálási kötelezettség miatt abnormális méretű
államadósságot is keletkeztetett, amely a Központi Bankok Európai
Rendszerében (KBER) a tagállami devizatartalékokat kezelő Európai
Központi Bank (EKB) mulasztása [EUMSz 127. cikk (1)-(2)] folytán
következhetett be, ezért az EKB vagyoni hátrányt okozó közrehatása is
fennáll.
(III) KÉRELEM.
Kérem az Európai Parlamentet, hogy
Magyarország tagállam lakosságának mintegy felét érintő, valamint az
Európai Bizottság és az Európai Központi Bank felelősségét, továbbá
Magyarország tagállam felelősségét is felvető nagy horderejű – közte
ügyfelem – ügyében uniós parlamenti vizsgálóbizottság felállítását
kezdeményezni, előtte a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, és
Magyarország tagállamot nyilatkoztatni, valamint az ügy kivizsgálásáról
ügyfelemet – jogi képviselő személyem útján – értesíteni szíveskedjen.
Ügyfelem a parlamenti kivizsgálás eredményéhez képest mérlegeli az
Európai Unió Bíróságához fordulás lehetőségét.
Mellékletek:
P/0 ügyvédi igazolvány másolata
P/1/1-5 ügyvédi meghatalmazások
P/2/1-5 kölcsönszerződések
Tisztelettel:
................................................
az Európai Unió polgárai
jogi képviseletében
dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász