European Parliament
 The President of the European Parliament...
 Committee on Petitions
 Rue Wiertz
 B-1047 BRUSSELS
 BELGIUM
 Tárgy: 
 ............ [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
 ............ [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
 Jogalap: EUMSz 20. cikk (2) d), 227. cikk, Charta 44. cikk
 Eljárás: EU Parlament Eljárási Szabályzata 201., 202., 203. cikkek 
 Nyelv: EUSz 50. cikk (1) 
 ................. és .................... [mindkettő állampolgársága: 
magyar, mindkettő állandó lakcíme: H-......................, a 
továbbiakban: ügyfél vagy meghatalmazó] mint az Európai Unió polgárai 
jogi képviseletében – a tagállami ügyvédi bejegyzésemet tanúsító 
mellékelt ügyvédi igazolvány okmányával (P/0) és a mellékelt ügyvédi 
meghatalmazással (P/1) igazoltan eljárva - az EUMSz 20. cikk (2) d), 
227. cikk, Charta 44. cikk alapján petíciót nyújtok be az ügyfelemet 
uniós polgárként az (1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján 
megillető jogai sérelme, az (2) Irányelv nem megfelelő implementálásával
 összefüggő sérelme, a (3) Szerződés megsértésével összefüggő sérelme 
ügyében az alábbiak szerint:
 (I) TÉNYÁLLÁS.
 Magyarország 
tagállamban működő pénzügyi intézmények (bankok, pénzügyi vállalkozások,
 a továbbiakban: bank) a tagállamnak az Európai Unióba lépését (2004) 
követően az addig nyújtott forint vagy deviza kölcsönök mellett a 
lakossági hitelek piacán ún. deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére
 tettek ajánlatot a fogyasztóknak. A deviza alapú kölcsönöket 
devizakövetelésként vették nyilvántartásba, azonban annak folyósítása és
 törlesztése is forintban történt. A devizakövetelés úgy jött létre, 
hogy a bank a forintban meghatározott kölcsönt átszámította devizára 
akként, hogy a fiktív (virtuális) devizát folyósításkori deviza vételi 
árfolyamon megvásárolta ügyfelemtől forintért és ezt a forintot 
folyósította [azonnali (spot) vételi kötési árfolyamon kötött deviza 
határidős ügylet], míg a 10-15-20 év futamidő alatt a bank a havi 
törlesztéskori deviza eladási árfolyamon eladta a fiktív (virtuális) 
devizát forintért [törlesztéskori eladási kötési árfolyamon kötött 
deviza határidős ügylet] és a kölcsön ezzel került törlesztésre. A 
bankok a lakossággal egy rövid ún. kockázatfeltáró nyilatkozatot írattak
 alá az árfolyamkockázatról és a kockázatviselésnek a fogyasztóra 
történő egyoldalú telepítéséről anélkül, hogy a befektetővédelemről 
szóló 2004/39/EK Irányelv normáinak megfelelően jártak volna el. 
 Magyarország tagállamban a bankok megkerülve a tőkepiaci szabályokat 
kölcsön jogcímén tőzsdén kívüli deviza határidős tömeges – mintegy 
1.000.000 db deviza alapú szerződési - ügyletet kötöttek a 
fogyasztókkal. A bankok kölcsönbe burkolva kölcsön címén összetett 
pénzügyi eszközt tartalmazó pénzügyi terméket értékesítettek a 
fogyasztóknak – közte ügyfelemnek is – anélkül, hogy annak 
következményeivel a fogyasztó (ügyfelem) tisztában lehetett volna. A 
megkötött mintegy 1.000.000 db (kb. 250.000 db lakáscélú, kb. 250.000 db
 szabad felhasználású jelzálog, kb. 500.000 db személyi- és fogyasztási]
 kölcsönszerződés alapján a bankok forint bevételekre (és 
árfolyamkülönbözet címén extraprofitra) tettek szert. Az „eredmény” a 10
 milliós magyar lakosságból az 1 millió kölcsönszerződéssel az adósok 
családjai révén érintett mintegy 5 milliónyi magyar lakosság tömeges 
elszegényedése és társadalmi kirekesztettsége, ezzel a belső piac 
összeomlása mint nemzetgazdasági méretű következmény. 
 
Magyarország tagállam nem megfelelően implementálta és az Európai 
Bizottság nem felügyelte a tőkepiaci szabályok megkerülésének szerződési
 következményei szabályozásának hiányát, ezért a bankok szankciók nélkül
 tehették meg azt, hogy a pénzpiacon tőkepiaci terméket kínálhattak. 
Európai Unió pénzügyi eszközeinek piacára egységes normák vonatkoznak, 
valamint a pénzpiaci és a tőkepiaci kockázatok elhatároltak. 
Emlékeztetek arra, hogy (a) a pénzügyi kockázatok természete és 
dinamikája eltér egymástól, és (b) kezelésük akkor lehet kielégítő, ha 
azokat elválasztjuk egymástól, azokat külön-külön kezeljük. Az uniós 
pénzügyjog a bankok jogosítványait a tagállami hitelintézeti szabályok 
alá, míg a devizaügyleteket a tőkepiaci szabályok alá rendezi éppen 
azért, hogy a kockázatok összekeverése ne vezethessen azok 
kezelhetetlenségéhez. A deviza alapú hitel pont ezzel az 
alapfelismeréssel és tagállami törvényekbe is iktatott szerkezettel megy
 szembe, amikor a kölcsön hitelkockázatát összekeveri a tőkepiaci 
devizaeszköz más természetű és dinamikájú árfolyamkockázatával. A 
hitelkockázat az adós cash flowjának kimerüléséből (kiszáradásából) áll,
 aminek több oka is lehet (állásvesztés, megbetegedés, családi gondok, 
stb.), azonban ennek a kockázatnak a felméréséhez és kezeléséhez a 
hitelintézetek rendelkeznek hagyományos eszköztárral. Az 
árfolyamkockázat kezelésének eszközei egészen mások, mint a 
hitelkockázat kezelés eszközei. Utóbbinál legfontosabb a LEZÁRÁS, vagy a
 KISZÁLLÁS lehetőségének azonnali (prompt) biztosítása. A deviza alapú 
pénzügyi termék éppen azzal, hogy összekeveri (összeházasítja) a két 
eltérő kockázatot, mindkettő kezelését ellehetetleníti. A kölcsön 
kockázatának felmérése lehetetlen, mert nem tudni, hogy a törlesztés az 
adós jövedelmének mekkora hányadát fogja igénybe venni. Az 
árfolyamkockázat kezelése pedig azért lehetetlen, mert a kölcsön 
futamideje alatt azt nem lehet lezárni, abból nem lehet kiszállni, mert 
5, 10, vagy annál hosszabb futamidőre nincs HUF/CHF FX forward piac, 
ezért az adósságszolgálat végtelen. [E bekezdésben nagymértékben 
támaszkodtam Dr. Róna Péter (Oxford) professzorral történt szakmai 
konzultációs levélváltásunk során a professzor véleményére]. 
 (II) SÉRELMEK.
 Ügyfelem a pénzügyi intézménnyel a fent írt (I) tényállásnál már 
levezetett tények és körülmények között a jelen petícióhoz mellékelt 
kölcsönszerződést (P/2) kötötte. Ügyfelemnek az unió tevékenységi körébe
 tartozó alábbi három sérelemben a petíciós joga gyakorlásához szükséges
 közvetlen érintettsége igazoltan (P/2) fennáll. Előterjesztem az 
ügyfelemet ért közvetlen (1)(2)(3) jogsérelem tényállását és jogi 
alapjait, majd azt követően meghatározom a petíciós kérelmet.
 (1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján megillető jog sérelme.
 A bank által kínált és ügyfelem által igénybevett pénzügyi terméket nem
 lehet lezárni, ezért ügyfelemet végtelen adósságszolgálatra 
kényszeríti, amely megvalósítja az adósrabszolgaság, ezzel a Charta 
által tilalmazott rabszolgaság sérelmét [EUSz 6. cikk (1), Charta 5. 
cikk (1)]. A végtelenített pénzügyi termék értelemszerűen felemészti 
ügyfelem jövedelmét és ennek kimerülésével csalárd módon megfosztja az 
egyéb, így lakhatási körülményeit biztosító lakásától és egyéb 
vagyontárgyaitól is, ezért a tulajdonától megfosztás az oltalmazott 
tulajdonvédelem klauzulájába ütközik [EUSz 6. cikk (1), Charta 17. cikk 
(1)]. Ügyfelem jövedelmétől és tulajdonától megfosztása társadalmi 
kirekesztettségéhez és elszegényedéséhez vezet, azonban tisztes 
megélhetést célzó szociális támogatása és lakástámogatása nem 
biztosított [EUSz 6. cikk (1), Charta 34. cikk (3)]. Az ügyletben a 
fogyasztóvédelem előírt magas szintjéhez képest még a megfelelő szintje 
sem áll ügyfelem rendelkezésére [EUSz 6. cikk (1), Charta 38. cikk], 
mert jogalkotással még a pénzügyi szolgáltatási szerződésére vonatkozó 
fogyasztóvédelmi szankciós semmisségi okokat is elvették [1996. évi 
CXII. tv. (Hpt.) 213.§ (1) bekezdés hatályon kívül helyezése 2010. 
június 11. napjától], ezzel is lehetővé téve a kölcsönszerződések 
fenntartása érdekében azok érvénytelenségi okai kiküszöbölhetőségét, 
illetőleg a tagállami hatóságok a bankok ellen hatékony jogorvoslatot 
nem biztosítanak. 
 (2) Irányelv nem megfelelő implementálásával összefüggő sérelem.
 A bank a kölcsön pénzügyi termék részeként deviza tőkepiaci-befektetési
 szolgáltatás nyújtásával megkerülte a tőkepiaci-befektetési 
jogszabályokat és olyan ügyleti állapotot hozott létre, amellyel 
lehetővé tette, hogy az összetett pénzügyi termékre vonatkozó magasabb 
tájékoztatási követelményeknek ne kelljen eleget tennie, és ez a 
befektetővédelemről szóló 2004/39/EK Irányelv nem teljes körű tagállami 
implementálásának hiánya folytán szerződési következmények nélkül 
maradhatott. Az Irányelvben fennálló szabályozás hiányában Magyarország 
tagállamnak kellett volna az Irányelv 19. cikkének (4) és (5) bekezdését
 átültető nemzeti jogszabályokban (Tpt., Bszt.) meghatározni a 
szabályozott tájékoztatás hiánya és annak megkerülése szerződési 
jogkövetkezményeit, ennek hiányában Magyarország tagállam lojalitási 
[EUSz 4. cikk (3)] és a nem megfelelő implementálási mulasztása [EUMSz 
114. cikk] okán, míg az Európai Bizottság az uniós jog alkalmazása 
felügyeletének mulasztása [EUSz 17. cikk (1)] és ezzel összefüggésben a 
tagállami jogsértéssel kapcsolatos eljárásának mulasztása [EUMSz 258. 
cikk] okán a devizakitettségével azonos mértékű vagyoni hátrányt okoztak
 ügyfelemnek. A 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és 
tanácsi irányelv (a továbbiakban: befektetővédelmi irányelv vagy 
Irányelv) 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja (befektetési tanácsadás az
 ügyfél befektetői minőségére tekintettel), az Irányelv 19. cikkének (9)
 bekezdése (befektetési szolgáltatás pénzügyi termék szerves részeként) 
nem hagynak kétséget afelől, hogy a magyarországi bankok deviza alapú 
kölcsön címén tőkepiaci kockázatoknak kitett, ezért összetett pénzügyi 
terméket tartalmazó pénzügyi szolgáltatást értékesítettek és nem foghat 
helyt olyan értelmezés, amelyben a bank a folyósításkor és törlesztéskor
 csak és kizárólag a magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. 
törvény (Ptk.) 231.§-ában szabályozott egyszerű átszámítás jogára 
helyezkedik, ezt az értelmezést a magyar tőkepiacról szóló 2001. évi 
CXX. (Tpt.) és befektetési szolgáltatásokról szóló 2007. évi CXXXVIII. 
(Bszt.) törvények, mint lex specialis lerontják, ezért a Ptk. 
átszámítási jogát a deviza alapú ügyletre, mint a kölcsön és 
devizaművelet folytán összetett pénzügyi eszközre csak az átszámítás 
statikus aktusára lehet alkalmazni, de a devizaművelet azonnali és 
határidős dinamikájára már nem. Az Irányelv 19. cikkének (4) és (5) 
bekezdése előírja az ügyfélkockázatok értékelését és ez alól a 19. cikk 
(9) bekezdésének felmentési klauzulájára nem lehet hivatkozni, mert a 
hitelintézetekre vonatkozó európai előírások, valamint azokat 
implementáló és ügyfelem szerződésére releváns magyar hitelintézeti 
[1996. évi CXII tv.) törvény a befektetési szolgáltatás 
ügyfélkockázatának értékelésére az Irányelv 19. cikk. (4) és (5) 
bekezdéseivel azonos értékelési követelményeket nem tartalmaz. Az ügyfél
 kockázatai értékelésére az Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdéseiben 
előírt értékelési követelmények be nem tartásának szerződési 
jogkövetkezményeit az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali 
eljárásban 2013. május 30. hozott C-604/11. sz. ítélete a belső 
jogrendben rendeli szabályozni, ami a magyar tagállami szabályozásból 
kimaradt, ehhez a magyar Tpt. és Bszt. lex specialis szerződési (nem 
hatósági) jogkövetkezményt nem fűz, ezért az Irányelv nem teljeskörű 
implementálásával hozott magyar befektetési jogszabályokban [Tpt., 
Bszt.] a befektető védelem kötelezettségei [tájékoztatási ügyféljogok, 
befektetési szolgáltató transzparenciáját biztosító jogok] 
megkerülésének szerződési jogkövetkezményei szabályozási hiánya és ezzel
 ügyfelemnek okozott vagyoni hátrány Magyarország tagállam és az Európai
 Bizottság terhére esik arra is tekintettel, hogy a vagyoni hátrányt 
befektetővédelmi újkeletű jogharmonizációval (jogközelítéssel) utólag 
orvosolni nem lehet, mert az ügyfelemet utólag már nem lehet olyan 
helyzetbe hozni, mintha "érvényes ismert kockázatok" ismeretében kötötte
 volna a szerződést. 
 (3) Uniós alapszerződés (Szerződés) megsértésével összefüggő sérelem.
 A magyarországi bankok a „deviza alapú” kölcsönszerződés 
devizaforrására devizabetéteket felhasználva és swap ügyleteket kötve 
devizában adósodtak el miközben csak forint bevételekre tettek szert, 
következésképpen a devizabevételekkel nem rendelkező lakosság bankokkal 
szembeni devizakitettsége a beruházásvédelmi egyezmények és a külföldi 
tulajdonú bankokkal szemben a forint konvertibilitása folytán fennálló 
forint/deviza konvertálási kötelezettség miatt abnormális méretű 
államadósságot is keletkeztetett, amely a Központi Bankok Európai 
Rendszerében (KBER) a tagállami devizatartalékokat kezelő Európai 
Központi Bank (EKB) mulasztása [EUMSz 127. cikk (1)-(2)] folytán 
következhetett be, ezért az EKB vagyoni hátrányt okozó közrehatása is 
fennáll. 
 (III) KÉRELEM.
 Kérem az Európai Parlamentet, hogy 
Magyarország tagállam lakosságának mintegy felét érintő, valamint az 
Európai Bizottság és az Európai Központi Bank felelősségét, továbbá 
Magyarország tagállam felelősségét is felvető nagy horderejű – közte 
ügyfelem – ügyében uniós parlamenti vizsgálóbizottság felállítását 
kezdeményezni, előtte a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, és 
Magyarország tagállamot nyilatkoztatni, valamint az ügy kivizsgálásáról 
ügyfelemet – jogi képviselő személyem útján – értesíteni szíveskedjen. 
Ügyfelem a parlamenti kivizsgálás eredményéhez képest mérlegeli az 
Európai Unió Bíróságához fordulás lehetőségét.
 Mellékletek:
 P/0 ügyvédi igazolvány másolata
 P/1/1-5 ügyvédi meghatalmazások
 P/2/1-5 kölcsönszerződések          
 
 Tisztelettel:
 
 ................................................
 az Európai Unió polgárai
 jogi képviseletében
 dr. Kriston István ügyvéd
 európajogi (pénzügyi) szakjogász