2013. december 28., szombat

Idén először az Economist megválasztotta az év országát.

Az év országának teljesítményéhez nem gazdasági mutatókat vettek figyelembe. 2013-ban a legnagyobb GDP-növekedés ugyanis Dél-Szudánban volt, a világ legfiatalabb országában azonban polgárháború dúl, és éppen az anarchia felé tart. Írország idén a szakadék széléről táncolt vissza, Európában pedig Észtország dicsekedhet a legalacsonyabb adósággal. De mint tudjuk, a gazdaság messze nem minden.
Másik probléma, hogy kormányokat vagy az embereket kell-e értékelni. Itt van például Ukrajna, ahol Viktor Janukovics novemberi pálfordulása aligha értékelhető egyértelműen pozitívan, viszont több mint egy hónapja tüntetnek ellene folyamatosan az egyre hidegebb kijevi télben – írja az Economist.
Az is kérdés, mit lehet egyáltalán országnak tekinteni. Szomáliföld 2013-ban meglehetősen sikeres volt. Idén nem történt egy kalóztámadás sem partjainál és az iszlamista szélsőségeseket is féken tudták tartani. Szomáliföld azonban – ha gyakorlatilag független is – még mindig Szomália része.
Az is kérdés volt az Economist szerkesztői szerint, hogy mit értékeljenek. A Time magazin például az év embere választásánál azt nézi ki, volt az adott évben legnagyobb hatással a világra. Így lehetett náluk az év embere Vlagyimir Putyin, vagy éppen Adolf Hitler 1938-ban.
Ezzel szemben a szerkesztőség úgy döntött, hogy olyan országot állít példaként, amely szerintük példamutató volt 2013-ban, és olyan reformokról döntött, melyek nem csupán saját lakóinak tesz jót, hanem az egész világnak. Így esett választásuk Uruguayra. A melegházasság az egyik olyan tabudöntő szabályozás, mely hozzájárul a globális boldogsághoz, ellenben semmiféle költsége nincsen. Uruguay az egyneműek házasodásán túl engedélyezte a kannabisz termelését és fogyasztását is. Ez egy érzékeny döntés, de sok előnye mellett lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy a valóban súlyos bűncselekményekre koncentráljanak – így az Economist. Ha mások is követnék Uruguay példáját, és beszüntetnék akár más narkotikumok üldözését is, világszerte csökkenne a kábítószerek okozta ártalom.
Sőt, maga az elnök, José Mujica személyesen is különleges példával jár elől. A világ legszegényebb elnöke politikusokhoz szokatlan nyíltságával maga is úgy nyilatkozott az új drogtörvényről, hogy az egy kísérlet. José Mujica egy meglehetősen szerény házban lakik, munkába egy régi VW bogárral jár, és turista osztályon hajlandó csak repülni. Szerény de bátor, liberális és vidám; ezért lett Uruguay az év országa az Economistnál.

José Mujica piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, túlhajszolt életről és boldogságról

Rejtőzködő zsidók



SZERB ANTALRÓL, RADNÓTIRÓL ÉS MÁRAIRÓL
Az elfojtott zsidóság
Az is közelebb hozza az olvasóhoz Szerb emberi arcát, hogy megtudjuk, első feleségéhez, Lakner Amáliához csak azután került komolyabb kapcsolatba, hogy a testvérénél, Kláránál kudarcot vallott.
Szerb zsidósága végigvonul a könyvön, külön fejezetet is kap, és valószínűleg sokan, sokáig elemzik majd még, az egyszerűség kedvéért olvassuk el, mit mond erről Bán Zoltán András, akit Havasréti is idézett egy vonatkozó tanulmányában, 2007-ben: "Zsidóként tagadta zsidóságát, zsidóként mondott nemet zsidó igenjére, holott minden igyekezete arra irányult, hogy nemzsidóként ébredjen, nemzsidóként igya reggeli kávéját, nemzsidóként élje és halja nemzsidó életét. Minden hiábavalónak bizonyult, nemzsidó nemje zsidó igenné változott." Szerb családja az erősen asszimilált magyar zsidósághoz tartozott, keresztapja maga Prohászka Ottokár volt, nagy tanítómestere pedig piarista irodalomtanára, Sík Sándor (akinek zsidó szülei még gyermekük születése előtt tértek át a katolikus hitre). Ahogy haladunk előre az időben, úgy jelenik meg egyre jobban addig elfojtott zsidósága Szerbben, lehull róla az "européer író maszkja" , és sokkal inkább közösséget érez a zsidósággal, mint mondjuk Radnóti, aki mindent megtett, hogy semmilyen vallási irodalomhoz se sorolják. Annak a folyamata is feltárul, ahogy halála után a Kádár-korszakban zsidóságát véletlenül sem említve a mártír jelző telepedett meg közhelyszerűen neve előtt, ahogy elpusztult pályatársai esetében is, de Havasréti olyan momentumokra is kitér, mint például Babits, illetve Márai esete. Ortutay Gyula ugyanis naplójában számol be arról, hogy Márai, úgy is mint Szerb és barátainak egyik hőse, egy kocsmában egyszer olyasmiket mondott, hogy "a faj a fontos és nem az egyén" és a zsidók bűneit sorolta (Szerb sírva fakadt), de ugyanilyen érdekes Babits is, aki zsidósága miatt jutalmazná Baumgarten-díjjal Szerbet, de amiatt veti is el a jelölését. (Szerb 1935-ben megkapta már a díjat, de évekkel később, amikor a zsidótörvények miatt egyre nehezebb anyagi helyzetbe került, már nem tüntették ki.) (kotvefuzve)
MÉG AZ EREDETI CSALÁDNEVÜKET SEM VÁLLALJÁK
Milyen jó, hogy nekünk magyaroknak nem kell rejtőzködni és nincs állandóan tudathasadásos azonosságtudatunk. De mi a fenének erőltetik ránk ezt az elfajzott, beteges fajtát? Máig sem értjük..Ami ennél is fontosabb az, hogy ezek a betegek igen sokféle területen, szakmában és munkahelyen rejtőzködnek, azt a beteg szerepet eljátszva, mintha magyarok lennének. Ránézve ezekre a pofákra rögtön az jut eszünkbe, hogy ezek se bányásznak, kohásznak, kőművesnek születtek. Kép: a három rejtőzködő irodalmár, akik eredeti nevüket sem vállalták

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/rejt%C5%91z%C3%B6d%C5%91-zsid%C3%B3k

Milyen névvel született.. Mi az eredeti neve? Mikor született?
Agárdy Gábor - Gabriel Arkalijan (1929-2006)
Audrey Hepburn - Edda Hepburn van Heemstra (1929-1993)
Alfonzó - Markstein József (1912-1987)
Básti Lajos - Berger Lajos (1911-1977)
Ben Kingsley - Krishna Banji (1943)
Bilicsi Tivadar - Grawátsch Tivadar (1901-1981)
Bíró Ica - Boruzs Ilona (1957)
Bob Dylan - Robert Allan Zimmermann (1941)
Bud Spencer - Carlo Pedersoli (1929)
Bujtor István - Frenreisz István (1942-2009)
Charles Bronson - Charles Dennis Buchinsky (1921 - 2003)
Cher - Cherilyn Sarkisian LaPiere (1946)
Cipő - Bódi László (1965-2013)
Cliff Richard - Harry Roger Webb (1940)
Csákányi László - Zsigovits László (1921-1992)
David Bowie - David Robert Jones (1947)
Dobó Kata - Kovács Katalin (1974)
Dolly - Penczi Mária (1949)
Donovan - Philip Leitch (1946)
Edvin Marton - Csűry Lajos (1976)
Elton John - Reginald Kenneth Dwight (1947)
Enya - Eithne Ni Bhraonain (1961)
Flipper Öcsi - Jeszenszky Béla (1962-2008)
Freddie Mercury - Farouk Bulsara (1946-1991)
Garas Dezső - Grósz Dezső (1934-2012)
Gárdonyi Géza - Cziegler Géza (1863-1922)
George Michael - Georgikosz Kyriakosz Panayiotou (1963)
Honthy Hanna - Hügel Hajnalka (1893-1978)
John Denver - Henry John Deutschendorf (1943-1997)
Kabos Gyula - Kann Gyula (1887-1941)
Kabos László - Krausz László (1923-2004)
Kállai Ferenc - Krampner Ferenc (1925-2010)
Kiki - Patkó Béla (1957)
Kirk Douglas - Yssur Danielovics Jemszkij (1916)
Koós János - Kupsa János (1937)
Korda György - Klein György (1939)
Madonna - Veronica Ciccone (1958)
Maria Callas - Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz (1923-1977)
Michael Caine - Maurice Joseph Micklewhite (1933)
Moldova György - Reif György (1934)
Natalie Wood - Natasa Gurdin (1938-1981)
Omar Sharif - Michael Shalhoub (1932)
Pink - Alicia Beth Moore (1979)
Puskás Öcsi - Purczeld Ferenc (1927-2006)
Radnóti Miklós - Glatter, később Radnóczi Miklós (1909-1944)
Ruttkai Éva - Russ Éva (1927-1986)
Seress Rezső - Spitzer Rudi (1889-1968)
Simándy József - Schulder József (1916-1997)
Székely Mihály - Spagatner Mihály (1901-1963)
Szepesy György - Friedländer György (1922)
Szirtes Ádám - Szvitek Ádám (1925-1989)
Szuhay Balázs - Szluha Balázs (1935-2001)
Sting - Gordon Matthew Thomas Sumner (1951)
Terence Hill - Mario Girotti (1939)
Tina Turner - Anna Mae Bullock (1939)
Tony Curtis - Bernard Schwarz (1925-2010)
Vitray Tamás - Neufeld Tamás (1932)
Vujity Trvrtko - Balogh Szilárd (1972)
Winkler Róbert - Kulcsár Szabolcs (1968)
Woody Allen - Allen Stewart Königsberg (1935)
Zala Márk - Márkus László (1949-1985)
Zalatnay Sarolta - Charlotte Sacher (1947)

Putyinnak írt nyílt levelet, most már nincs munkája

A Moszkovszkij Komszomolec című lapban közölt, Vlagyimir Putyin orosz elnöknek szóló nyílt levél miatt távozott posztjáról pénteken a Moszkvai régió Társadalmi Kamarájának elnöke- foglalta össze az eseményeket az MTI tudósítója.
Pavel Guszevet, aki egyben a népszerű orosz napilap főszerkesztője, Andrej Vorobjov, a Moszkvai régió kormányzója szólította fel csütörtökön arra, hogy mondjon le a végrehajtó hatalmat ellenőrző testület vezetéséről. A kormányzó faragatlannak és sértőnek minősítette az újságban szerdán közölt, Vlagyimir Putyin orosz államfőnek címzett írást.
Alekszandr Minkin ismert publicista a Moszkovszkij Komszomolec című lapban megjelent "Kegyelmes Úr" című nyílt levélben némi szarkazmussal megkérdőjelezte az orosz elnöki kegyelem őszinteségét Mihail Hodorkovszkij, a múlt pénteken börtönéből szabadon engedett volt olajmágnás esetében. A korrupcióellenes harcáról ismert orosz zsurnaliszta kifejtette, hogy a volt olajmágnás kiengedése pontosan megtervezett akció volt. Azt írta, hogy szerinte Hodorkovszkij nem bűnösebb, mint az orosz elnök "oligarcha barátai". A levelet azóta eltávolították a lap internetes oldaláról, de több független internetes hírportálon még megtalálható.
Pavel Guszev a Moszkovszkij Komszomolec hasábjain válaszolt Vorobjov kormányzónak, aki a kormányzó Egységes Oroszország párt parlamenti frakcióvezetője, 2012 november elejéig pedig az orosz duma alelnöke volt. A főszerkesztő nem talált semmi sértőt Alekszandr Minkin levelében, annak egyedi hangvételében. Kifejtette: minthogy mindig a szólásszabadságot támogatta, lehetővé tette, hogy olyan szerzők véleménye is megjelenjen lapjában, akiknek az álláspontjával személy szerint nem mindig értett egyet.
A Moszkovszkij Komszomolec főszerkesztője emlékeztetett arra, hogy Vlagyimir Putyin személyes megbízottja volt a tavalyi elnökválasztáson, de elfogadta Andrej Vorobjov véleményét, ezért mondott le.
Kitekintő

Oroszország - a paraziták új célpontja?

A paraziták, amikor tönkreteszik a gazdatestet, egy új gazdadatestet keresnek maguknak, hogy tovább vegetálhassanak. Ez egy, a természetben is megfigyelhető jelenség. Az előrelátóbb -emberhez hasonló külalakot magukra öltő- paraziták nem várják meg a gazdaállat kimúlását, hanem már a haldoklás stádiumában keresik a lehetőséget az áttelepedésre (patkány módra elhagyják az elmerűlni készülő hajót), és olyan tenyészhelyet -birodalmat- keresnek, amely várhatóan a világ új vezető hatalma lesz. Itt újra megpróbálkoznak beférkőzni a hatalomba, illetve a vezetés számukra előnyös irányba történő befolyásolásával. Nem is kell sietniük, elég, ha a gyerekeik és unokáik kerülnek megfelelő pozícióba, mert ők hosszú távra terveznek (lásd galíciai bevándorlást Magyarosrszágra 1867 után). 
A zsidó azért tud beférkőzni mindenhová, mert folyamatosan az emberek alantas ösztöneit használja ki. Nincs benne erkölcsi gát, hogy akár a saját lányát kurvának kényszerítse, sőt eleve úgy neveli, hogy még büszke is legyen rá. Nincs semmiféle erkölcsi gondjuk azzal, hogy kupiba tegyék a lányukat, vagy meztelenkedő sztárrá neveljék. Megfigyelhető, hogy a női sztárokat eleve a szülők vezették abba az irányba, ott van Madonna esete, vagy akár Liz Taylor és a többi. Ha meg akarnak szerezni egy országot (gazdatestet), bármilyen ármányra legyen is szükség, nincs semmiféle visszatartó erő számukra. Egyetlen egy céljuk van, a hatalomba be kell jutni. Ezt folyamatos aknamunkával, az adott országban épp regnáló vezető elit alantas ösztöneinek kihasználásával, majd ezzel való zsarolással érik el legkönnyebben és leggyorsabban. Azt, aki a hatalomban van, és alantas vágyai vannak, a zsidó megcélozza, és ezen vágyait minden eszközzel teljesíti, mindegy hogy kit vagy mit kell beáldozni. Cserébe pedig posztot, pozíciót kér magának, ahová már nyomja befelé a saját zsidajait, akik újabb és újabb sötét vágyakat dédelgetőket keresnek, és pontosan úgy terjeszkednek alattomosan, mint a rák. Egy normális ember, egy épp közösségben élő ember erre képtelen. Így teljesíti be a zsidó a sátán munkáját. Ő semmi egyéb, csak fúrógép és kalapács a sátán kezében. 
Azonban van egy másik, talán még az előzőnél is veszélyesebb csoportja a hatalomba beférkőzni akaró parazitáknak. Egy részük kifejezetten intelligens és tanult. Hibátlanul használja az adott ország nyelvét - akár még le is szólja nyelvet rosszul beszélő vagy hibásan írót a gazdanép soraiból, hogy micsoda bunkó-, sőt, tanár vagy nyelvész is lesz belőle, és számos más területen képes magas képzettségre szert tenni. Ez csak arra jó, hogy rájuk hivatkozhat a többi zsidó, és reprezentálhatják velük a fajtájuk kiválóságát. Az a veszély is fennáll, hogy egy-egy szakterület vagy tudományág kontraszelektálttá válik és a zsidókon kívül nem marad kimagasló művelője - ezért a zsidók rendszerből való esetleges kikerülése után nem marad senki, aki megfelelő szinten értene hozzá.
Ismert mondás: "nem a hatalmat kell szidni, hanem közé kerülni". Ezek is ezt teszik évezredek óta, van hozzá valami különleges érzékük. Megérzik, amikor váltani kell és úgy helyezkednek, hogy előre kerüljenek - szabálytalan előzés -, kérdés, hogy az oroszok mennyire tudják ezt kezelni. Ha a sztálini irányvonalat előveszik, akkor az jelenthet egyfajta védelmet, de teljesen biztosak akkor sem lehetnek a sikerben, Roza Kaganovicsék Sztálint is megmérgezték, mint tudjuk.


http://www.hidfo.net/2013/12/28/oroszorszag-parazitak-uj-celpontja

Töviskesné Dsupin Judit Ibolya: A Magyar Nemzet és a Magyar Államhatalom iszonyú viszonya

Szomorú, hogy a választás minden esetben a menekülést jelenti ebben az országban.
A választásnak nem az volna a feladata, hogy a törvények, a jóerkölcs felrúgása, a tisztességtelen, mások kihasználásán alapuló állandó újraprivatizáció, a támogatási és pályázati rendszer során tapasztalható korrupció miatt kelljen az embereknek keresni olyan pártot, amelyben bíznak.
OLYMPUS DIGITAL CAMERADe úgy tűnik, a “rendszerváltás” óta eltelt időben mindvégig fennállt az a probléma, hogy az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom engedte a korrupciót, az elvtelen felszámolásokat, végrehajtásokat, sőt, az ellenőrzéseknek döntően az volt a célja, hogy ellehetetlenítsék azokat az embereket, cégeket, akik felépítették magukat, vagyonhoz jutottak, vagy hírnévhez, s ezt el akarták tőlük venni.
A bírságok kiszabása, a jogtalanul számolt adóhiányok megállapítása felszámolási eljárásba és végrehajtási eljárásba hajszolta az egyéni vállalkozókat, magáncégeket.
A felszámolási eljárások és a végrehajtási eljárások akár egy magánember kezdeményezésére indultak, akár maga a hatósági megállapítás miatt lettek elindítva, mindig ott áll a bíróság, hiteltartozások esetén a közjegyző, ők azok, akik a jogerős határozatot meghozzák, mielőtt az állam által beindulnak a felek közötti elszámolások illetve elvileg a magyar állam, illetve a bankok indítványozzák ezen folyamatokat.
A bíróságokon pedig kimondatik, hogy a cég felszámolásra kerül, hogy a végrehajtás megindítható, és a közjegyzők által a záradék elkészíttetik, miután a banki felmondáskor elkészül a ténytanúsítvány az adós tartozásáról, aminek nincs közhiteles bizonyítéka a közjegyzői okirat mellett. A Bank bemondására, nyilvántartásának tartalmára épül.
Tehát: az ország tönkretételében az igazságszolgáltatás mindvégig hozta a maga határozatait. Minden felszámolási eljárás megindítása, minden végrehajtási eljárás megindítása egy-egy bírósági határozattal, közjegyző által készített végzéssel kezdődött, és sok esetben egy-egy adóhatósági határozat miatt került a bíróság gazdasági kollégiuma elé az ügy.
Meg lehet nézni, hány év ma Magyarországon egy-egy cég, vállalkozás élete.
Meg lehet nézni, milyen csekély összegekért pocsékolták el a cégek, egyéni vállalkozók vagyonát, és mennyi adóteher maradt a nyakukba a vagyonelvesztés miatt, éppen a vagyon csekély áron történő újra privatizációja miatt.
Miért kellett mindvégig azért a fejünk fölött állnia a hatóságoknak, közjegyzőknek, bíróknak, hogy az életünket ellehetetlenítsék?
Kinek az emberei ők?
Miért nem avatkoztak be mindebbe a politikai pártok?
Miért gazdagodtak meg a politikusok?
És elérkeztünk a végkifejlethez.
A devizaalapú forinthitelezéssel a jogellenes követelés miatt a lakosság és a kis-és középvállalkozói szektor ellehetetlenült, vagyonát, jövőbeli bérét a közjegyzők és a bírók a bankok javára ítélik meg, s mindeközben a vagyonelem maga újraprivatizálva van semmi áron. Valakiknek. A kiváltságosaknak. Akik ezzel legálisan meg tudnak gazdagodni, miközben miránk azt mondják, hogy a felvett hitelt vissza kell fizetni.
Hányszorosan?
És maga a föld is veszélyben van. Amit nem lehet létrehozni. Amit még Soros György sem tud létrehozni semmi pénzen.
Szóval. A választások eddig csak névlegesek voltak.
Mert mindvégig az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom kezében voltunk.
Pedig nekik hová is kell betagozódni?
Nem a magyar nemzet felé.
A magyar állam nem terpeszkedhet a magyar nemzet felé.
Mert akkor az már nem magyar állam.
És nem is volt mindezidáig az.
Akkor milyen választások lesznek most?
Választani kell végre, hogy az államhatalom ellenünk dolgozzon-e vagy értünk.
A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM PÁRT azt tűzte ki célul, hogy a magyar állam a nemzetet szolgálja.
A magyar nemzet tagjai mit tűztek ki célul?
szent koronaA TÖRVÉNYHOZÓ TESTÜLET, AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÉS A VÉGREHAJTÓ HATALOM MINDVÉGIG ELLENÜNK DOLGOZOTT. A magyar nemzet hol van? A politikai választás maga az az álszent, névleges lehetőség, amit felkínáltak eddig az embereknek. De mindaddig, amíg nem jön egy párt, amely tudja, hogy mi a dolga, addig rabok maradunk. A magyar államhatalmi szervek rabjai. A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM PÁRT tudja, hogy a magyar nemzet fennmaradása a tét. Még nincs helyreállítva a Történelmi Alkotmány jogfolytonossága, de
A MI PÁRTUNK TUDJA, HOGY A MAGYAR NEMZETNEK JOGA VAN EZT HELYREÁLLÍTANI, ÉS EZZEL AZ ÁLLAMHATALMI BERENDEZKEDÉS A HELYÉRE KERÜL:
a magyar nemzetet mindenek elé helyező, AZT SZOLGÁLÓ SZERVEZETTÉ.

http://kaslerarpad.hu/?p=6006

Kisiklatták éjszaka a soproni motorvonatot

Valaki egy húszliteres olajostartályt tett péntek este a sínekre Sopronban, ami miatt kisiklott a GYSEV Bécsújhelyre tartó motorvonatának eleje. A tartályt maga alá gyűrő szerelvényen nem volt utas, sérülés nem történt. Úgy tudjuk, a mozdonyvezető egy 44 éves osztrák férfi volt, aki szintén megúszta a balestet.
1 A szerelvény a városon belül, a Béke útnál siklott ki egy nagy csattanás után, valamivel este 11 óra előtt, a gyalogos átjáró mellett. „A kocsi nem borult fel, az eleje viszont a sínek közé szaladt, a vasúti átjárótól kb 25 méterre állt meg. A tűzoltók, rendőrök és a műszaki mentők hamar kiérkeztek a helyszínre” – írta egy szemtanú a Kisalföldnek.
2 A tettes, aki a vágányba beépített, „nyomkarima kenő” olajtartályt tette a sínre, egyelőre nincs meg. A rendőrség Győr-Moson-Sopron megyei szóvívője az Indexnek azt mondta, hogy „közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény gyanúja miatt” nyomoznak.
Rázó László, a GYSEV szóvivője nem tud arról, hogy korábban is történt volna hasonló, szándékos balesetokozás a környéken. A műszaki vizsgálat ideje alatt és a motorkocsi elszállításáig vágányzár volt a Sopron és az országhatár közötti szakaszon, a pálya megrongálódása miatt a teljes helyreállításig 10 km/órás sebességkorlátozás van érvényben.
(Index)

A hazugság arcai a tájékoztatásban – Igazság vs. Kúria

Ha innen nézem vemhes, ha onnan nézem nem vemhes
A BAMA.hu „Szenteste késeltek meg egy nőt Pécsett, a saját kapujában” címmel megjelent megrázó olvasói levélben megírt eset körülményein túl, az úgynevezett rendőrségi tájékoztatás is felháborító.
„A Pécsi Rendőrkapitányság súlyos testi sértés kísérlet elkövetésének gyanúja miatt indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen.”
A rendőrségi információ ismét félinformáció, nem találjuk kielégítően korrektnek.
Hogy-hogy „súlyos testi sértés kísérlet elkövetésének gyanúja” miatt indították az eljárást?
Ez nem elkövetési kísérlet volt, hanem elkövetés, nem gyanú, hanem tény. A kísérlet leginkább az emberölésre irányult a súlyos testi sértés tette azonban megtörtént. Olyannyira, hogy a hölgy kórházi ellátásra, sőt műtétre is szorult miatta.
Ez a bagatelizáló értelmezés igen álságos, de nem egyedi és nem meglepő! Az az érzése keletkezhet az embernek, hogy valamit palástolni igyekeznek.
A Soroksári kocogó asszony brutális legyilkolását, majd az azt követő gyalázatot is ilyen „szemérmesen” szűkszavú, tényeket elhallgató közleményt adott ki első lépésben a rendőrség.
igazsáf_és_pénz_justice_and_moneyNem jogász szemmel
A fenti elleplező módon közölt tájékoztatás egy másik hasonló stílusú politikai „tájékoztatást” juttatott eszünkbe. Legutóbb elképedtünk az igazságot letagadó és határtalan cinizmussal közreadott, kúria magyarázkodáson, miszerint
„ … a devizahiteles szerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, hiszen azért kötötték meg, mert az adós célja az volt, hogy a forint-kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz.”
Ez a típusos magyarázat az aljas csúsztatás mellett, komoly etikai kérdéseket vet fel.
Először is a jó erkölcs igen „sajátos” átértelmezése az, ami felháborító.
Hányféle jó erkölcsöt ismerünk? Normális esetben egyfélét. Mégpedig az emberek elsöprő többségének erkölcsi alapállását (még az agymosottakét is). Ám most azt látjuk, hogy a bankár és multi világ ismét, immár jogilag is megerőszakolja az emberek normális erkölcseit a saját deformált és káros értelmezésével.
Ha a multi bankok egy x milliós kölcsönért annak négyszeresét követelik, az igenis a jó erkölcsbe ütköző uzsora. Még akkor is, ha hatalmi pozícióban lévő jogvégzettek a fosztogatók szócsöveként ennek az ellenkezőjét állítják.
Ha az egyik szerződő fél a saját (pénz)érdekei szerinti szerződést egyoldalúan kényszerít rá a másik szerződő félre, méghozzá hatalmával, erejével visszaélve, az nem szerződés, hanem DIKTÁTUM. (akárcsak csak az ún. békeszerződések, vagy a multik ún. általános szerződési feltételei) Ezek az úgynevezett „szerződések” az igazság és a jó erkölcs teljes semmibevételét valósítják meg rendszerint több szabályt is átértelmezve saját hasznukra.
szerzödésHa egy multi (bank) egy „szerződést” egyoldalúan utólagosan akár többször is megváltoztat, az nem csupán a jó erkölcsbe ütközik, hanem még jogszerűtlen is. Tehát arra hivatkozni, hogy az ilyen „devizaszerződésekre” nem volt külön jogszabály igencsak álságos, hiszen a kereskedelmi szerződések tartami és formai vonatkozásban kötöttek, azaz bizonyos jogi keretek közé vannak zárva.
Ezek a jogi keretek azonban nem teszik lehetővé a szerződések egyoldalú módosítását, átértelmezését. A hitelszerződések pedig lényegében kereskedelmi szerződések, egy áru, termék értékesítéséről szólnak. (Bár a hitelszerződésekről ma már bebizonyosodott, hogy hibás termékek.)
Legjobb védekezés, a támadás
„ … a devizahiteles szerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, hiszen azért kötötték meg, mert az adós célja az volt, hogy a forint-kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz.
Ebben a mondatban a legaljasabb ez a megfogalmazás, mely azt sugallja, hogy az adós kapzsisága volt az oka a szerződések ilyen formájú létrejöttének. Kvázi, ha a fránya, kölcsönre szoruló fogyasztó nem akart volna nyerészkedni, akkor ilyen szerződések nem kerültek volna megkötésre. Az meg már szintén elhallgatott tény, hogy a nem létező „piaci versenyben” (bank kartell) jóformán csak félrevezető és kizsákmányoló hitelszerződésekből volt bő választék.
Ennek az ellenkezőjével is megvádolták a fogyasztókat, mikor némely tájékoztatások arról szóltak, hogy a kölcsönigénylő, a saját ostobaságának az áldozata, mert nem ért a pénzügyekhez, mert nem értette meg, vagy rosszul értelmezte a szerződést. E közben az eladók, a közvetítők, és jogászok (közjegyzők) tájékoztatási kötelezettségének elmulasztásáról egy árva szót sem ejtettek. Ahogyan arról sem, hogy a devizaszerződések kifizethetetlenségéről, buktatóiról, a várható következményekről és átveréséről magukat a banki alkalmazottakat sem tájékoztatta saját felső vezetésük. Ezekkel a tényekkel csak az extraprofit haszonélvezői, és a beavatottak voltak képben.
Vádolták már a fogyasztókat azzal is, hogy felelőtlenek voltak, amikor a devizahitel mellett döntöttek.
Azért két dolgot ehhez a vádhoz ne felejtsünk el, még ha banki pénzügyi machinációk tekintetében szándékosan a mélytudatlanság kómájába is tartják a lakosságot, azért a fogyasztók nem voltak felelőtlenek. Nem voltak azok, mert mielőtt kölcsönért folyamodtak, alaposan körülnéztek a rájuk zúduló – és mint utólag kiderült, alaposan megtévesztő – hitelajánlatok között, és számoltak. Próbálták kiszámolni, melyik hitel lesz számukra a legkedvezőbb feltételű, melyik az, amit normál körülmények esetén be tudnak vállalni, akár hosszabb távra is. Vagyis a tőlük elvárható alapossággal döntöttek. Arra, hogy az átadott információk, hamisak és csapdába ejtők voltak, csak utólag derült fény. Ráadásul az épp regnáló kormány, a politika folyamatosan azt szajkózta – mely szintén hazugság volt –, hogy a munkahelyek megtartása és új munkahelyek teremtése zajlik. Ergo reálisnak tűnhetett, hogy akinek van munkahelye az meg is marad, de legalábbis fog új munkahelyet találni.
ház_ilyen_volt_ilyen_lettA másik, és talán leglényegesebb, hogy a fogyasztók, azaz a hitelre kényszerülők, legalább 90%-a a hitelt nem hedonizálásra, nyerészkedésre, hanem értékteremtésre használta fel. – ellentétben a hitelnyújtókkal.
A Kúria magyarázkodásának csupán egyetlen mondatát jártunk körbe.
Noha, a többi mondatának hátsó szándékát is könnyen pellengérre állíthatnánk. – Sajnos!
De már ennek az egyetlen mondatnak a megvizsgálása után levonhatjuk a következtetést a bankoligarchiával egy követ fúj a mindenkori hatalom minden ágának minden képviselője, legfeljebb a motivációikban lehet némi eltérés.
A hitelről, pénzről, hitelezőkről, hatalomról, és hazugságról …
Alább néhány ismert és kevésbé ismert vélekedést gyűjtöttünk össze a témában.
A hitel eredeti célja, hogy tőkét biztosítson a fejlődéshez, fejlesztéshez, értékteremtéshez. Mára ezt az eredeti célt a kufárok, az élősködő pénzkölcsönzők önös haszonra, extraprofitra és életfogytig tartó kamatrabszolgaságra változtatták.
(Audie)
„…A valóságban nem is volt kockázat vállalásra kötelezhető az adós – mi köze lenne már adósnak ahhoz, hogy honnét fedezi a bank a kihelyezett hitelt – az nem az adós, hanem a bank kockázata…”
„Aki törvényes kamatnál többet kíván, az előttem uzsorás, akárhogy hímezzük a dolgot. De nálunk sok ember jó szívvel adná pénzét 5- s 6-tal 100-túl, ha tőkepénze feneken s nem levegőn, hypothekán s nem hypothesisen állhatna, és sokkal szívesebben, mint 10- s 20-szal 100-túl bizonyosság s hitel nélkül; s ha ezen utolsót teszik is, sokan eleintén a törvénynek ebbeli hiányos létével csendesítik el lelkiisméreteket; mint sok katona ellenség előtt szükségből csak egyszer élvén máséval, végre megrögzött rablóvá lesz; úgy ama pénzes nehány megilletődés után rendes uzsorássá válik, ki többé pirulni nem tud. S erre a törvények hiányossága vezet, melyeknek az embert éppen ellenkező útra kellene idézni s kénszerítni!”
(Széchenyi)
„A pénzteremtéshez pénz kell, de nem feltétlenül a sajátod.”
(Robert Toru Kiyosaki)
„A bank egy olyan hely, ahol pénzt adnak neked kölcsön, amennyiben bebizonyítod, hogy nincs rá szükséged.”
(Bob Hope)
„A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.”
(Mark Twain)
„Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja.”
(William Shakespeare)
„Senkitől se lehet többet követelni, mint amennyije van. Durva hibát követ el az a hitelező, aki adósának életerejét elvágja.”
(Krausz Simon)
„Mikor nagyobb pénzösszegekről van szó, nem ajánlatos megbízni senkiben.”
(Agatha Christie)
„Kedves barátom, csak azt az egyet tanulja meg, hogy adós sose legyen. Soha adósságot! Soha. Minden bűnnek az a melegágya, az adósság. Inkább koplalni, nélkülözni, dolgozni, csak adósság ne legyen.”
(Móricz Zsigmond)
„Akinek a sors több előjogot, hatalmat vagy vagyont juttatott, arra több kötelezettséget is rótt.”
(Krausz Simon)
„A tudás nem csupán az emberek létének megjavítására használható, de félelemkeltésre és meghökkentésre is.”
(Héron)
„Amikor az emberek félnek a kormánytól, az önkényuralom. Amikor a kormány fél az emberektől, az szabadság.”
(Thomas Jefferson)
„Akit a hatalom képes rövidlátóvá tenni, azt a korlátlan hatalom előbb vagy utóbb meg fogja vakítani.”
(Fonyódi Tibor)
„A politikus a következő választásra gondol; az államférfi a következő nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán csodálkoznak, hogy rossz államférfiakat kaptak.”
„Amíg a politikus csak jelölt, látja az egyedi szenvedést; amint felért a csúcsra, mindez statisztikává válik.”
(Szent-Györgyi Albert)
„Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá.”
(Mikszáth Kálmán)
„Amikor a törpék megszerzik a hatalmat arra, hogy mindenkit egyenlővé tegyenek, csak egyféle módot ismernek rá. Levágják a fejét azoknak, akik magasabbak.”
(Wass Albert)
„A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől.”
(William Shakespeare)
„Az a kormány, amely cenzúrája révén visszatart lényeges tudnivalókat, nem demokratikusabb, mint az a kormány, amely egyszerűen csak hazudik.”
(Morgan Scott Peck)
„Hol az uralkodó nem önkény, hanem csak élő törvények szerént uralkodhatik, a sajtó szabadságában inkább támaszra, mint ellenségre talál a kormány.”
(Kossuth Lajos)
„Az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.”
(Kossuth Lajos)

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

Államosítás - népátvágás, de van még jövőnk

Sokan még az úgynevezett baloldalon is megelégedéssel hallják, amikor Orbán államosított ezt vagy azt, de valójában ez akkora népámítás, hogy azt csak azok tudják, akik a megfelelő alapállásból szemlélik mindezt.
Alapvetően arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy egy állam -beleértve a kapitalista államokat is-, gazdasági stabilitását kizárólag az állami tulajdon és megrendelés, valamint a közszféra adja. A magán -verseny- szektor soha nem stabil. Termelékeny és produktív lehet, de stabil soha. Franciaország meghatározta, hogy mekkorának kell lennie egy kapitalista berendezkedésű országban az állami tulajdon aránynak ahhoz, hogy az ország stabil maradjon gazdaságilag. Ezt ők 35 százalékban állapították meg. Ezt az értéket el is fogadja valamennyi kapitalista ország, és ha megnézzük a kimutatásokban az állami tulajdon hányadot, az atlantista országokban nagyjából ezt az arányt fogjuk látni.
Jelen helyzetünkben, Orbán államosításának kezdetén ez az érték Magyarországon volt az európai államok közül a legalacsonyabb, 6 százalék! Vagyis valamennyi állam közül minket árusítottak ki és loptak szét a legalaposabban. A maradék 6 % pedig nagyrészt inproduktívnak nevezhető tulajdon, olyan értelemben, hogy pénzt nem termelő erdőkben, rossz minőségű földekben, kihasználatlan bányajogokban voltak. Csak kis részben álltak termelő egységekből. Még azokhoz képest is rosszul álltunk, akik alapvetően kapitalista országok. Az egykor 100% állami tulajdonú volt szocialista országokról már ne is beszéljünk. Orbánék államosítása után ez az érték még a 10 százalékot sem éri el.
Mi a leglényegesebb, amit ezzel kapcsolatosan tudnunk kell? Az, hogy Orbánék államosításának szándéka nem az ország szociális irányba való elmozdítása, hanem a kapitalista kizsákmányoló rendszer stabilizálása. Azzal, hogy pár százalékot emelkedik az állami tulajdon aránya, még senkinek nem lesz több munkahelye. Minden marad a régiben, a külsős nyugati cégek gigászi összegekért bedolgoznak, az állam csak felügyeleti tulajdont vásárolt vissza. Nincsenek új gyártó sorok, állami fejlesztések, sem szociális lakásépítés, semmi nincs, csak a bársonyszékben más ül. Így legalább propaganda célokból lehet pár ezer forintot csökkenteni a rezsin, de szigorúan csak addig a határig, amely még csak az extraprofithoz nyúl hozzá, de a profitot nem érinti. Semmi az ég világon nem változik meg. A kizsákmányoló rendszer marad.
Ahogy Thürmerék jelszava nagyon helyesen megállapítja, a rendszerrel van a baj. A mai rendszer helyett pedig teljesen alapjaitól kell egy újat felépíteni, mert a mai rendszer annyira nemzetidegen, hogy gyakorlatilag nincs is rendszer. A rendszer feladata, hogy segítse, támogassa, és felemelje azokat, akik a rendszeren belül élnek. A jelenlegi rendszer célja, hogy profit termelést biztosítsa a kapitalista egyének és konglomerátumok számára. Vagyis a rendszer nem megreformálható, nem javítható, csak lecserélhető, egy népiszocialista rendszerre, mert más nincs. Minden régi elv elcsépelt, tönkrement, lehet az hungarista vagy kommunista. Csak egy új, a népet szisztematikusan és radikálisan képviselő szocialista rendszer lehet a jövő. Nincs más kiút. Vagy ez, vagy az egyre szűkülő szociális háttér, megszűnő kórházakkal és óvodákkal, egyre nehezebben finanszírozható iskolákkal, és egyre nehezebb élettel - vagy pedig leváltani a rendszert. Minden a nyugati kapitalista "Európához" köt minket, de csak látszólag. Mert a valóságban csak a pártjaink kötnek minket Brüsszelhez. Semmi más.

http://www.hidfo.net/2013/12/28/allamositas-nepatvagas-de-van-meg-jovonk

Régészeti tények, melyeket eltitkolnak

A 20-21. században régészek, kutatók olyan meghökkentő és döbbenetes leletekre bukkantak, amelyek az ember őstörténeti múltjával kapcsolatban megváltoztathatják a történelmet, mégis, a jelen tudósainak többsége számára elfogadhatatlanok. A tudósok tehát tudnak a hihetetlen bizonyítékokról, ám azokat elhallgatják, nem publikálják a nagyközönség és a nemzetközi közvélemény számára. Ha véletlenül mégis szóba kerülnek, a tudósok tévedésről, vagy szándékos hamisításról beszélnek. Pedig általában azok, akik rábukkannak egy-egy ilyen hihetetlen leletre, többször ellenőrzik eredményeiket, hiszen maguk is tisztában vannak azok rendkívüliségével.
12_sw_www.kepfeltoltes.hu_
Nem is olyan régen, hatalmas szenzációt okozott, amikor Moszkvában, az ottani paleontológiai múzeumban bemutattak egy az őstörténeti korból származó bölénykoponyát. Az állat homlokcsontján található kicsiny, kerek nyílás ugyanis megdöbbentően hasonlít egy golyó ütötte lyukra. A koponya korát tudósok legkevesebb négyezer évesre becsülik.
A délkelet-afrikai Zimbabwében folytatott ásatások során felszínre került egy negyvenezer éves emberi koponya, amelyen hasonló lövésnyom látható. Sőt, a koponya hátsó részén lévő szétroncsolódott csontok arra utalnak, hogy a lövedék áthatolt az agyán, majd a másik oldalon távozott. Ebben a történetben csupán az a furcsa, hogy a 16. századig, elvileg nem léteztek lőfegyverek.
Kattints a képre a teljes mérethez!
Az 1900-as évek második felében, dél-afrikai bányászok sok száz fémgolyót találtak, melyeket a 2.8 milliárd évvel ezelőtt kialakult üledékes rétegben fedezték fel. Akkoriban pedig – a tudomány mai állása, vagy állítása szerint –értelmes élet nem létezett a Földön, és egyáltalán semmi nem élt a sekély tengerfenéken vegetáló növényeken kívül. Márpedig nem valószínű, hogy a fémgolyók maguktól jöttek létre.
Előkerült egy amerikai lelet is, mely szintén ellentmond a hivatalos álláspontnak. Paleontológusok éppen egy masztodon csontjait ásták ki, amikor legnagyobb meglepetésükre, egy méternyire a csontok alatt, széles, kőből épült útra leltek, amely gondosan kifaragott, pontosan egymáshoz illesztett kőtáblákból állt.
1891-ben egy Morisonville-i amerikai asszony, szénlapátolás közben, gazdagon díszített arany nyakláncra bukkant. A szénrögöt összetörve, először a középső láncszemek kerültek napvilágra, majd a nyaklánc mélyebben fekvő rétegei is. Vagyis a láncnak már a szén kialakulásakor, mintegy 200 millió évvel korábban ott kellett lennie.
A 20. század végén találták Skóciában azt a szöget, mely egy gránittömbbe volt beágyazódva. Ez az egyértelműen emberi kézzel készített fémszög, legalább 600 millió éves, ugyanannyi, mint az a fadarab, melyet hasonlóan kőbe ágyazódva találtak Németországban. 600 millió éve azonban még nem voltak fák, így érthetetlen, hogyan alakult ki.
Továbbá, számos helyen több millió éves emberi csontokat találtak: nem voltak ritkák a 30-40 millió éves csontvázak sem. Mai tudásunk szerint 30 millió éve még nem is létezett az ember. Akkor mi a magyarázat? Egy amerikai ásatás során több esetben kerültek elő porcelánok és különböző kerámiák is. Nem valószínű, hogy ezeket a Herendi porcelángyár készítette, ám mégis emberi kezek nyomaira utalnak. Honnan hát az akkori tudás? Sőt! Honnan az akkori ember? Ám ha tovább megyünk, fel kell sorolnunk a különböző kultikus kőépítményeket is, már ha részben, vagy szorosan kapcsolódnak a témához: a Húsvét-szigeteki szobrok, a piramisok, Stonehenge, csak hogy néhányat említsek…
A mai elméletek egy része szerint – ha nem is mindenben, de legalábbis részben –, felvetődik a földönkívüliek szerepe – már ami a fejlődést illeti. Erre több dolog is utal. Ha a hihetetlen és döbbenetes leletek igazak – akkor az arra enged következtetni –, hogy a történelemben és őstörténetben nem úgy zajlott le minden, ahogyan azt a tudósok és a szakemberek megírták. Több helyütt, főként a távoli múltban, nagyon-nagyon sántít a jelenlegi elmélet és tudásanyag. Ezzel mindenki tisztában van, mégsem tesz senki semmit a jelenlegi álláspont felülírására, sőt, mivel a fent említett furcsa, de igaz leletek rendkívülisége annyira hihetetlen és irracionális, ezért a velük kapcsolatos híreket elhallgatják.
forrás:rejtelyekszigete.com

A szegényekre szállt rá az adóhatóság

Még az adóhatóság is “megtalálta” azt a szociális szövetkezetet, amely – a többi hasonló szervezettel együtt – a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség késlekedése miatt nem jut hozzá a pályázati pénzekhez. A hátrányos helyzetű térségek számára kiírt pályázat eredményét már szeptemberben ki kellett volna hirdetni. Az adóhatóság azért zárolta a bódvalenkei szövetkezet számláját, mert az elnök, aki már a saját pénzéből fizeti az embereket, a bérek után nem fizette be az adót, illetve a járulékokat. Közbe óriási a szegénység a településen, egy néhány hónapos csecsemő például egy hétig csak teát ivott, mert az anya teje elapadt, tápszerre pedig nem futotta.
Hát emeld fel azt a fejszét magyar…! Elmondani nem tudom, hogy milyen színe volt a kisbabának, “úgy nézett ki, mint egy auschwitzi gyerek. Az anyukája már várt engem, és azt kérdezte, tudok-e tápszert adni”. Pásztor Eszter, a bódvalenkei Freskófalu Szociális Szövetkezet vezetője mesélt erről lapunknak. Nemrég élelmiszeradományt osztott szét a falu lakóinak, a pénzből húst, lisztet, cukrot, olajat, krumplit, lencsét, narancsot, pudingport vitt a településre. Ekkor találkozott az éhező csecsemőjét a karján tartó kétgyermekes anyukával. A pár hónapos kisbaba akkor már egy hete csak teát kapott. Az édesanya is éhezik, ezért elapadt a teje, tápszerre pedig nem volt pénze. Pásztor Eszter megvette az egy hónapra elegendő tápszeradagot, de hogy mi lesz az után, nem tudja.
Bódvalenkén 60 család él, ebből 20 már nyugdíjas korú. Idén februárban, amikor még közmunka sem volt, a segélyből az egy főre jutó havi átlag nem érte el a 8000 forintot, vagyis naponta kevesebb mint 300 forint jutott fejenként. Ez már tiszta középkor – fogalmazott Pásztor Eszter.
Munkalehetőség nincs a környéken, ezért a freskófaluként híressé vált településen szociális szövetkezetet alapítottak – ennek vezetője Pásztor Eszter – és pályáztak a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyik projektjére. Azt találták ki, hogy miközben rendben tartják a környékbeli erdőket, hasznosítják az erdészetileg értéktelen fahulladékot. Azokat a kisebb gallyakat, melyeket eddig csak elégettek vagy hagytak elrohadni, most összegyűjtik, aprítják, és eladják a hőerőműveknek. Ahhoz, hogy a munka rendesen beinduljon, mindenképpen szükség lenne a projekttel elnyerhető pénzre, hiszen a munkálatokhoz szükséges eszközöket, védőruházatokat meg kell venni. A legnagyobb beruházás az aprítógép lenne. Pénz nélkül is nekiláttak a munkának, hiszen ha ezt nem teszik, a hőerőművek mással szerződnek.
A pályázatot rögtön a kiírás után, tavasszal beadták. Az elbírálás általában két-három hónap alatt megtörténik, a szerződésre pedig onnantól számítva 6-8 héten belül rákerül az aláírás. Eszerint legkésőbb szeptemberben hozzájuthatott volna a falu az 50 millió forinthoz, ám egy nappal karácsony előtt még mindig nem hirdették ki a nyerteseket. A végső határidő az év vége, ugyanis ha jövő keddig nem kötnek szerződést a kedvezményezettekkel, akkor az uniós pénz elvész.
Nincs magyarázat a késlekedésre, pedig a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége petíciót írt és az Európai Bizottság csalás elleni hivatalához is fordult. Nem tudni, hogy miért, de csak a szociális szövetkezeteknek kiírt két pályázaton nem hirdettek nyertest, mindenki más megkapta a pénzét. Az egyik projektben 180-340, a másikban 140-180 pályázót támogattak volna. Ha egy szövetkezet 15 munkanélkülit foglalkoztat, akkor a legjobb esetben 7800 ember a jövőben nem segélyen, vagy a megalázóan alacsony közmunkabéren élhetne, hanem 90-100 ezer forintot kereshetne.
Most úgy tűnik, a bódvalenkei szövetkezet – és vélhetően az összes többi – csődbe megy. Bódvalenkén eddig nem volt árbevétel a szövetkezeti tagok által végzett munkából, az elsőt január 2. hetére várják. De a munkásoknak abból egyetlen forint sem jut, a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) ugyanis inkasszót tett a számlájukra, és ezen felül 5000 forintra büntette a szövetkezet. Az volt a bűnük, hogy a bérek után fizetendő adókötelezettséget nem teljesítették november 12-éig. Mivel a decemberit sem fizették be, ezért az adóhatóság követelése fennmarad.
Így amikor megérkezik az első bevétel, az adóhatóság azonnal ráteszi a kezét és levonja a számláról. Pedig a munkások novemberben és decemberben is úgy kaptak bért, hogy Pásztor Eszter “összekunyerálta, meg a saját pénzéből” fizette ki azt. Mindez nem így lenne, ha az NFÜ kihirdette volna a pályázati eredményt, akkor lenne pénz bérre, járulékokra és tisztességes védőfelszerelésre is. Most sokan lyukas cipőben dolgoznak a sáros erdőben, meleg ruhájuk sincs az embereknek.
Pásztor Eszter most azt mondta, ha januárban nem tudja meghosszabbítani a “fiúk” január 15-éig szóló szerződését, akkor a családoknak marad a 22 500 forintos segély. Még rosszabbul is járnak, mintha nem akartak volna kitörni a nyomorból, így ugyanis kimaradtak a közmunkaprogramból. Aki nem a szociális szövezkezetben dolgozott, most iskolapadban ül. Az önkormányzat két programot szervezett a közmunkásoknak. Az egyik a kompetenciaképzés, amelyre “lasszóval” fogták az embereket. Öten vannak a faluban, akik csak 4-5 osztályt végeztek, “de intelligens emberek, tudnak írni-olvasni, a szövegértés is megy” nekik.
Ők a képzés végén bizonyítványt kapnak arról, hogy elvégezték az általános iskolát. Mások viszont szakmunkáképzőbe jártak, mégis napocskát rajzolnak, és írni tanulnak. De azt kell mondani, hogy mégis ők jártak jól, mert most melegben ülnek, és a “tanulásért” legalább megkapják a közmunkásbért. A másik képzésen minősített hegesztői végzettséget adnak. Ez nagyon szépen hangzik – mondta Pásztor Eszter, de 6 hónap alatt, alapképzés nélkül ennek semmi értelme, viszont most legalább ők is kapnak 49 ezer forintot. Az mnás kérdés, hogy ki merné majd a gázcsövek hegesztését rájuk bízni – tette fel a kérdést.
Szócsata a nélkülözőkről
Egyre több család egyre nehezebben éli meg az ünnepeket a Fidesz kormányzása miatt – jelentette ki a karácsony tapasztalatait összegezve Bangóné Borbély Ildikó. Az MSZP elnökségi tagja arról beszélt, hogy Magyarországon ma 4 és fél millió ember a létminimum alatt, másfél millió a szegénységi küszöb alatt él, 500 ezer gyermek pedig éhezik, és számuk napról-napra növekszik. Karácsonykor a háztartások nyolcada nem tudott ajándékot vásárolni és csak 4 százalék költhetett többet az ünnepre, mint tavaly – idézte a Tárki felmérését a szocialista politikus. Eközben a kormány cinikusan viselkedik, Balog Zoltán erőforrás miniszter a Hilton szállodába hívott meg szegény gyerekeket, hogy megtudják, mi különbözteti meg őket a gazdagoktól. A Fidesz szerint viszont képmutatás a karácsony féltése és a szegény emberek felemlegetése a szocialistáktól, mert “politikájuk családok százezreit taszította a mélybe”. Hoppál Péter, a párt szóvivője szerint ugyanakkor ma nő a foglalkoztatottság, csökken a munkanélküliség és családok százezrei jutnak munkalehetőséghez.
(Népszava)

Bal-Rad komm : Miközben több mint tizezer-milliárd forintot “nézett el” az APEH-NAV pribékhorda a Nagyoknak-megtalálja a pártizezres “adócsalókat”-akik csupán nem akarnak éhen dögleni! “… A pár hónapos kisbaba akkor már egy hete csak teát kapott. Az édesanya is éhezik, ezért elapadt a teje, tápszerre pedig nem volt pénze…” Erre már bicska kellene hogy nyiljon a zsebekben, és ökölbe kellene hogy szoruljanak a kezek! A fejszékkel már nem a fát kellene apritani! De az egykori legvidámabb barakk lakói már lassan úgy legyengülnek az éezéstől, a fagytól, és a betegségektől, hogy már nincs erejük kezüket ökölbe szoritani? Bicskát nyitni, és fejszét felemelni? Szedd hát össze minden maradék erődet magyar! Vagy véged!
“Szócsata a nélkülözőkről” Ez honi politikai maffiáink szerencséje! Hogy szócsatában intézik a magyarok sorsát! Akik ebben a négyévente szirénekként éneklő rablóhordák szócsatáiból már nem képes kihámozni az alapigazságot:
MINDEGYIK KIVETTE RÉSZÉT A MAGYAROK TÖNKRETÉTELÉBŐL!
A rablóhordák nyugalma majd akkor ér véget, ha a nyomorba döntött nép már nem a szócsatáikra figyel! Hanem maradék erejét összeszedve, minden dühét és elkeseredettségét beleadva-keze ökölbe szorul! Zsebében bicska nyilik, és felemeli a fejszét! És feltépi az utcakövet, és megmarkolja a fegyvert!
És megvivja a maga csatáját kirablóival!

MEGÉRTE MAGYAR? EZT AKARTAD MAGYAR?

Erdogan vízágyúkkal védi hatalmát

Török rohamrendőrök vízágyút vetettek be pénteken a Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök és kormánya lemondását követelő tüntetők ellen Isztambulban.

Egyes hírügynökségi jelentések szerint a kemény rendőri fellépés már azelőtt megindult, hogy a tüntetések megkezdődtek. A kabinet lemondását követelő mintegy tízezer demonstráló közül egyesek válaszul kövekkel és petárdákkal dobálták meg a rendőröket. A megmozdulást eredetileg a Taksim térre hirdették meg, de az ezer fővel felvonuló biztonsági erők elzárták azt a tüntetők elől, sőt a közeli mellékutcákban és egy bevásárlóutcában is üldözték a demonstrálókat.
Júliusban a téren a rendőrök brutálisan levertek egy tüntetést, amely eredetileg a tér melletti Gezi park beépítése ellen indult, de később országszerte kormányellenes demonstrációkká fajult. A török rendőrség fellépése akkor heves bírálatokat szült mind bel-, mind külföldön, és egyes híradások a mostani eseményekkel kapcsolatban a júliusihoz hasonló brutalitásról számoltak be.
Péntek este Ankarában, Izmirben, Mersinben és Antakyában is tüntettek a kormány ellen, de ott békésen zajlottak a demonstrációk. Ezekkel párhuzamosan ezrek vonultak utcára a kormány mellett is. A pénteki tüntetés oka az a megvesztegetési botrány, amely miatt a héten Recep Tayyip Erdogan kormányfő átfogó kormányátalakításra kényszerült. A botrány december 17-én tört ki, amikor ötven embert, köztük Erdoganhoz közel álló, ismert üzletembereket vettek őrizetbe egy pályázati csalások és megvesztegetések gyanújával 14 hónapja indult, nagyrészt titokban lefolytatott vizsgálat eredményeképpen. A tüntetők a botrányra utalva pénteken azt skandálták a rendőröknek: “Kapjátok el a tolvajokat!” Ez volt a harmadik jelentős demonstráció a héten a korrupciós üggyel kapcsolatban.
A kormánnyal szembeni indulatokat tovább tüzelte, hogy az ügyben eljáró egyik ügyész csütörtökön azt állította, hogy a rendőrség beavatkozott a nyomozásba és akadályozta azt. A botrány vádlottjai között van három miniszter fia is, a tárcavezetők ezért szerdán beadták lemondásukat. Ezt követően Erdogan szerda éjjel a 26 fős török kabinet tíz tagját leváltotta.
Politikai elemzők egyetértettek abban, hogy az őrizetbe vételek mögött a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és Fethullah Gülen hitszónok befolyásos vallási mozgalma közötti rejtett harc állhat. Mindkét tömörülés iszlamista, de éveken át tartó szoros szövetségük az utóbbi időben felbomlani látszik.
Mindazonáltal ez az első eset, hogy ilyen méretű botrány érinti Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök közvetlen környezetét, ráadásul teljesen váratlanul, néhány hónappal a jövő év első erőpróbája, az önkormányzati választások előtt.
(HVG)



Reagált a kormányát fenyegető súlyos korrupciós vádakra Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök, aki ismét az igazságszolgáltatást, vetélytársait és az utcán tüntetőket hibáztatta.

Törökországi életkép tegnap… Egy nappal a tucatnyi török városban, köztük Ankarában és Isztambulban tartott, a lemondását követelő tüntetések után Erdogan a dél-törökországi Manisa térségében tartott beszédében élesen bírálta a kormányt megrengető korrupciós botrány feltárásán dolgozó bírókat, mondván, “bizonyos bűnözői csoportokkal és médiumokkal egyetértésben dolgoznak, hogy ártatlan embereket keverjenek bajba”.
Hívei éljenzése közepette ugyancsak kipellengérezett olyan “mozgalmakat, médiumokat és üzleti vagy politikai köröket, amelyek levezényelték ezt a gyűlöletes összeesküvést”. Ezzel nyilvánvalóan Fethullah Gülen hitszónok befolyásos vallási mozgalmára utalt, amelyet az ügy hátterében gyanít. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjával (AKP) korábban szövetséges mozgalom nemrégiben hirdetett háborút a kormány ellen, mert az be akar záratni bizonyos magániskolákat, amelyek a mozgalom anyagi hátterét biztosítják.
Kemal Kilicdaroglu, az ellenzéki Köztársasági Néppárt elnöke élesen bírálta Erdogant. “A miniszterelnök azokat védi, akik érintettek a korrupcióban. Ez azt jelenti, hogy nem az ország miniszterelnöke, hanem a korruptaké” – mondta.
Pénteken három újabb parlamenti képviselő hagyta el az Igazság és Fejlődés Pártját, hogy így tiltakozzon amiért a kormány, nyomást gyakorolva az igazságszolgáltatásra, el akarja tussolni a botrányt. Velük együtt már ötre emelkedett azon képviselők száma, akik rácsapták az ajtót a kormányzó pártra.
Törökország mély belpolitikai válságba süllyedt a december közepén kirobbant, a miniszterelnök közvetlen környezetét is érintő korrupciós botrány miatt. Szerdán lemondott három kulcsfontosságú miniszter, majd néhány órával később Erdogan tíz kormánytag leváltását jelentette be.
(HVG)

11 milliárd eurót húzott ki a német zsebekből az afganisztáni misszió

Berlin, 2013. december 28., szombat (MTI) - Több mint 11 milliárd euróba került eddig a német államkincstárnak Németország részvétele az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) missziójában - olvasható a Rheinische Post napilap szombati internetes kiadásában.

A lap összesítéséből kiderül, hogy az ISAF-misszióban való közvetlen katonai részvétel 8,15 milliárd euróba került, a külügyminisztérium egymilliárd, a fejlesztési tárca pedig kétmilliárd eurót költött a műveletben való részvételre. A 2002-től 2013-ig számított 8,15 milliárd euró közvetlen katonai kiadás nem tartalmazza a katonák zsoldját, amelyet odahaza vesznek fel - mutat rá a lap. A honlap idézi André Wüstner alezredest, az aktív és nyugalmazott katonák érdekvédelmi szervezetének vezetőjét, aki sürgeti a politikusokat, hogy mielőbb tisztázzák az afganisztáni békefenntartás további teendőit.

Angela Merkel kancellárnak és Barack Obama amerikai elnöknek szerinte mielőbb egyértelmű jelzést kellene adnia azzal kapcsolatosan, hogy a Nyugat korántsem közömbös Afganisztán további sorsa iránt, és folytatja majd erőfeszítéseit az ország stabilitása érdekében.

A katonai tisztségviselő szerint Frank-Walter Steinmeiernek, a német diplomácia új vezetőjének közvetítő szerepet kellene játszania Kabul és Washington között egy biztonsági megállapodás mielőbbi aláírása érdekében.

A német hadsereg október 6-án adta át - a Guido Westerwelle akkori külügyminiszter részvételével tartott ceremónia keretében - a helyi biztonsági erőknek az észak-afganisztáni Kunduzban addig használt támaszpontját, ahol katonáik mintegy tíz évig állomásoztak a nemzetközi erők kötelékében. A támaszpont átadása része volt a nyugati erők fokozatos kivonásának a közép-ázsiai országból. A bázis 250 kilométerre északra fekszik Kabultól.

A misszió 2002-es kezdete óta 51 német katona és három rendőr vesztette életét a közép-ázsiai országban. Thomas de Maiziere német védelmi miniszter azt mondta, hogy a második világháború óta sehol sem halt meg harcban annyi német katona, mint Afganisztánban.

A német katonák fokozatos kivonását két éve kezdték meg. Akkor még a Bundeswehr 5350 katonája szolgált Afganisztánban, számuk mára mintegy 3100-ra csökkent.

Az afganisztáni misszióval kapcsolatos kiadások 2002 óta a kezdeti évi 306 millió euróról fokozatosan évi csaknem 1,3 milliárd euróra nőttek. 2014-ben befejeződik ugyan a küldetés, de a megtakarítás egyelőre alig érződik majd, mert járművek és konténerek ezreit kell visszaszállítani Németországba költséges légi vagy tengeri úton. Jelentős veszteség keletkezik abból is, hogy a felszerelések egy része Afganisztánban marad.

A sebesült vagy lelkileg sérült katonák későbbi otthoni gyógykezelését és az egyéb káros következményeket is figyelembe vevő más szakértői becslések szerint az afganisztáni bevetés összköltsége hosszabb távon elérheti a 18 milliárd eurót is Németország számára - írta a Rheinische Post.