1999. május 31., hétfő

Spanyolország Baszkföld Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA)

A Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA) a spanyolországi baszk területek elszakadásáért, és az egységes Baszkföld (Euskadi) megteremtéséért küzdő, a nyílt összecsapásokat kerülő, egyéni terrorista akciókkal operáló (akció-represszió taktika), egyszerre marxista és nacionalista terrorista mozgalom. A szervezet 1959-ben, Frederico Krutwig Sagredo vezetésével, Francisco Franco Bahamonde (1892-1975) tábornok regnálása alatt föld alatti szervezetként jött létre (leválva az általuk megalkuvónak tartott Baszk Nacionalista Pártról (Basque Nationalist Party, Partido Nacionalista Vasco, PNV)), válaszul arra, hogy a falangista kormány a baszkoktól megvonta a köztársasági időszakban, 1936-ban kapott teljes területi és kulturális autonómiát, illetve rendszeresen terrorizálta a helyi lakosságot. Az ETA a diktatúra ideje alatt teljes mértékben maga mögött tudhatta a lakosság támogatását. Így volt ez 1970-ben is, amikor a december 3. és 8. között megtartott úgynevezett Burgos-i Per (Trial of Burgos, Processo de Burgos) során az ETA hat vezetőjét Franco katonai bírósága 28-án kihirdetett ítéletében halálra ítélte. A kormány ugyanis a heves baszk tüntetések és nemzetközi tiltakozások hatására kénytelen volt döntését visszavonni és a halálos ítéleteket 31-én 30 éves börtönbüntetésekre átváltoztatni. A szervezet 1961-ban, amikor szerte az országban a spanyol polgárháborút kirobbantó falangista felkelés (1936) 25. évfordulóját ünnepelték, lépett ténylegesen a terrorizmus útjára, akkor hajtotta végre az első merényletét. Az ETA terroristák ekkor ugyanis megpróbáltak kisiklatni egy, falangista polgárháborús veteránokat az ünnepségekre, Donostiába szállító vonatot, azonban ez a merényletük még sikertelen maradt. 1968. augusztus 2-án azonban tagjai megölték legelső áldozatukat, Meliton Manzanast, San Sebastian (Guipúzcoa) baszk város titkosrendőrségének (Szociálpolitikai Brigád, Socio-Political Brigade, Brigada Político-Social) szadista vezetőjét, a rendszer rettegett jelképét, a korábbi náci kollaboránst. Leghíresebb és legsikeresebb akciójukat kétségkívül 1973. december 20-án hajtották végre, amikor is Madridban egy ETA bomba megölte a Franco tábornok politikai örökösének és lehetséges utódának tartott Luis Carrero Blanco admirális miniszterelnököt. Franco tábornok 1975-ös halála – talán e merényletnek is köszönhetően – így egyben a rendszer végét is jelentette. A spanyol demokratikus fordulat (1977) után, 1979-ben újból intézményesült a baszk autonómia, és az oldottabb környezetben az ETA politikai esernyőszervezete, a Népi Egység (People’s Unity, Herri Batasuna, HB) mint legális politikai párt jelent meg a közéletben. A rendszerváltás azonban nem hozta meg az ETA által remélni vélt fordulatot: az addigi harcostársak, a korábbi spanyol demokratikus ellenzék kormányra kerülve, az érdekszövetség elmúltával egyre erőteljesebben utasította el a baszk terrorizmust. A diktatúra elmúltával és a merényletek hatására a szervezet iránti rokonszenv is fokozatosan csökkent, 1980-ban, az ETA legvéresebb évében már 118-an vesztették életüket. 1983-ban egy titokzatos szervezet is feltűnt a színen, az Antiterrorista Felszabadító Csoport (Anti-Terrorist Liberation Group, Grupos Antiterroristas de Liberación, GAL). A GAL, amely valójában a spanyol titkosrendőrség tevőleges támogatását élvező szélsőjobboldali szervezet volt, ez időben (1987-ig) sorra tette el láb alól az ETA prominenseit, szám szerint 17-et. Az ETA 1987. június 19-én Barcelonában felrobbantotta a Hypercor bevásárlóközpontot, 21 ember meghalt, 45 pedig megsérült. Ez volt az első olyan merénylet, amely kizárólag civilek ellen irányult. Az ETA mindezek hatására egyre inkább radikalizálódott és 1995-ben sikertelen merényleteket kísérelt meg már Jose Maria Aznar mai spanyol miniszterelnök (1996 óta) és János Károly király ellen is. Aznar, aki akkor még csak pártjának, a baszkok által a falangisták örökösének tartott konzervatív Néppártnak (People’s Party, Partido Popular, PP) volt az elnöke, csak páncélozott autójának köszönhette az életét, amikor április 19-én Madridban egy autóba rejtett bombát robbantottak fel mellette. Augusztus 10-én a rendőrség hiúsította meg Palma de Mallorcán az ott nyaraló király elleni merényletet, akinek a jachtját kívánta egy orvlövész egy kikötőre néző lakás ablakából célba venni. A rendőrség rövid időn belül letartóztatta az ezekért a merényletekért felelősnek tartott Jose Javier Arizkurent, az ETA vezetőjét, akit később bűnösnek találtak és 13 éves börtönbüntetésre ítéltek. Az ETA 1997. július 10-én Eibar vasútállomásán elrabolta Miguel Angel Blancót, a Néppárt egyik helyi politikusát, azzal a követeléssel, hogy 500 baszk elítéltet baszk börtönökbe szállítsanak át. A követelés teljesítésére szabott két napos határidő eredménytelen eltelte után azonban túszukat hidegvérrel meggyilkolták. 1998. június 25-én egy másik helyi konzervatív politikus, Manuel Zamarreno esett a terror áldozatául. E merényletek ellenére 1998. szeptember 16-án megszületett az első, azonban akkor még véglegesnek tekintett fegyverszünet (Lizzara Egyezmény, Pact of Lizzarra, ?Patto di Lizzarra), ám a béke csak egy rövid évig tartott, és az ETA azóta meghirdette a harcot többek között még a módszereikkel egyet nem értő, mérsékelt baszk nacionalisták, illetve tehetősebb baszk üzletemberek (forradalmi adó) ellen is. Az ETA és esernyőszervezete, a HB között helyezkedik el az 1975-ben, a Franco-éra utolsó hónapjaiban alapított, szintén illegális Hazafias Szocialista Koordináció (Patriotic Socialist Coordination, Koordinadora Abertzale Sozialista, KAS), illetve annak 1999-es betiltása utáni jogutódja, – az egyébként az ETA egykori közvetlen jogelődjének számító diákszervezettel azonos nevű – Cselekedni (EKIN), amely sokak szerint valójában az ETA agytrösztje, az ETA erőszakos akcióinak kitervelője és szellemi irányítója. Az ETA vezetők kiváló kapcsolatokat ápolnak és rendszeresen találkoznak az IRA prominenseivel, az általuk sikeresebbnek ítélt IRA-modell átvétele céljából.