Felforrósodott a levegő a két
Korea között az elmúlt hetekben. Többen emlegetnek háborút, atomháborút,
meg világvégét az atomfelhők alatt. Az elmúlt évek hatalmas
sakkmérkőzése alapján azonban kijelenthetjük, sokkal több van a látszat
mögött, mint ami látszik.
Abból kell kiindulnunk, hogy Kína és Oroszország végérvényesen
elhatározta, befejezi az USA kivégzését. A tíz évvel ezelőtt megkezdett
folyamat utolsó fázisa következik. Azzal, hogy a BRICS országok
kijelentették, kivonják a dollárt a kereskedelmükből, valamint nem
tartanak dollárban pénzt, jelentős veszteségeket okoztak saját maguknak,
de ebből is látszik, már nem törődnek a következményekkel, még akkor
sem, ha ezen száz és száz milliárdot vesztenek. Ausztrália most
jelentette be, szüksége van a kínai kereskedelmi kapcsolatra, és ha
kell, lemond a dollár alapú kereskedelemről is. Vagyis a BRICS
stratégiája már érezteti hatását. Ezáltal elképesztő mennyiségű dollár
szabadul fel, ami elindul a szabadpiacok felé, és mivel hatalmas
túlkínálatot okoz a dollárkereskedelemben, először a dollár gyengülését,
majd akár bedőlését is okozhatja. A dollár bedőlése pedig világméretű
gazdasági válságot fog okozni. Látható tehát, hogy ezek az államok
mindenre elszánták magukat.
Ebben a helyzetben, mikor az USA békülékeny hangot ütne meg,
agresszív cion-imperialista politikát folytató képviselőit félreállítja,
hirtelen kirobban a koreai válság. Ki állhat Észak-Korea mögött, hogy
ennek a kis harcias országnak a vezetése kardot csörgetve merészel
beleköhögni a nagypolitikába? Elsősorban Kína. Érdeke, hogy az USA
takarodjon el a térség óceánjáról, méghozzá jó messzire. Amennyiben ez
megtörténik, megalakulhat a keleti unió, vagy ázsiai unió, élén Kínával.
Ebbe pedig az USA mellőzésével belépne valamennyi keleti ország,
Malajziától kezdve Vietnamon keresztül Koreáig mindenki. A kiszorítás
első fázisa, hogy ki kell szorítani az amerikaiakat a koreai
félszigetről. Három évvel ezelőtt a két Korea békés úton tett lépéseket
ebbe az irányba, valamint Dél-Korea nyitott Oroszország felé is. Abban a
pillanatban, amit az USA felmérte a térvesztés lehetőségét, azonnal
támadásba lendült, és beindult a világméretű propaganda, a déli részen
pedig egy háborúpárti, észak ellenes politikust juttattak hatalomra.
Újabb embargók, és folyamatos provokatív hadgyakorlatok, berepülések, és
behajózások vitatott területekre. Amire minden északi választ
felnagyítanak, és úgy tálalják, mintha azt az északi fél kezdeményezte
volna. Valójában mindkét fél tisztában van vele, hogy ha az USA kiszorul
a koreai félszigetről, a Csendes-óceán ezen térségében megpecsételődött
a sorsa. Hagyja mindezt politikai folyamatokkal levezényelni, vagy
lépjen be egy újabb háborúba, amelyet semmiképpen sem tud megnyerni? Az
USA szemmel láthatóan a háborút választaná, főleg azért, mert cionista
politikusai az óvópincékből küldik a halálba a fehér és fekete
amerikaiakat, a koreaiakat, és amúgy bárkit. A kérdés, mit szólnak
mindehhez maguk a koreaiak, mindkét térfélen?
Valószínűleg ők jól tudják, nem lesz ebből háború. Valamennyi hír,
melyek szerint Kína felsorakozott a határra és elítéli Észak–Koreát csak
figyelemelterelés. Kína igen hathatós támogatást biztosít Északnak a
háttérből, aminek az oka nagyon egyszerű, stratégiai érdekei ezt
kívánják. A többi a befolyásolható idióták figyelmének elterelését
szolgálja. A háttéralku pedig világos. Észak-Korea fiatal elnöke, aki
nyugati egyetemeken végzett, értelmes és jó gondolkodású fiatal, nagyon
jól tudja, hogy az a fajta politikai vezetés nem maradhat fent sokáig,
egyszerűen azért, mert a politikai berendezkedés idejétmúlt, elavult.
Képtelen lenne ebben a formában beilleszkedni egy nagy területi
egységbe, az ázsiai unióba. Így a politikai vezetés a hatalmából veszít,
de helyet kap egy erősen feltörekvő gazdasági vezetésben. Bevezetik azt
a hatalomgyakorlást, ami Kínára is jellemző, nyitott gazdasággal,
magánvagyonokkal, de központi kormányzással. Ezt pedig dél is elfogadja,
mert ha nem teszi, akkor erővel fogják rákényszeríteni. Nagyon jól
tudják ezt Szöulban is, ezt a háborút nem nyerhetik meg. Észak-Korea meg
harciasan válaszol minden provokációra, megfenyegeti az Egyesült
Államokat, annak támaszpontjait, teszi mindezt azért, mert ha ebben a
helyzetben az USA nem fog kezdeményezni rövid időn belül, akkor szedheti
a sátorfáját, és mint egy kivert kutya eloldaloghat. Ha pedig háborút
kezd, annak olyan megrendítő hatása lesz, hogy az egész USA belerokkan.
Washingtonnak végre be kell látnia, olyan mértékű a nyomás vele szemben
az egész világon, amellyel szemben képtelen ellenállni. Dél-Koreának
pedig annyi a vesztenivalója, hogy a most annyira jellemző hedonista,
buzikultuszú életformát lapátra kell tennie.
A mozaikkockákat teljes egészükben szemléljük, világos, hogy egy
globális jellegű visszarendeződés folyik. Kína vezetésével kialakul a
keleti tömb, orosz vezetéssel az eurázsiai tömb, Brazil-venezuelai
vezetéssel a dél-amerikai áll fel. Irán és Törökország küzd az muszlim
világon belüli elsőségért. Nyugat-Európa, gazdasági ereje miatt
német-francia vezetéssel nyugodna meg. Az USA pedig bezárkózhat az
észak-amerikai kontinensre. Dél- Afrika vezetésével Afrika déli fele, az
északi iszlám rész pedig az iszlám vezetéssel. Gyakorlatilag
helyreállna az ezer évvel ezelőtti állapot modern változata itt-ott
kilógó államokkal (Ausztrália, India). De mi a világfelforgatók – tudjuk
kik - baja ezzel? Az egyre nyilvánvalóbbá váló folyamat, hogy mindennek
az alapja a konnacionalizmus, amely egyértelműsíti a tagállamok
nacionalista berendezkedését. Kína nyíltan zsidóellenes retorikába
kezdett. Valószínűleg van rá oka. De ezzel mindenki tisztában van, hogy
maga a cionizmus egy olyan fertőt terjeszt a világban, amely minden
nemzet szuverenitását veszélyezteti, pénzügyi hatalmasságok kényének
kiszolgáltatva egész kontinenseket. Ebből pedig már senki nem kér, ez a
folyamat egyre világosabb. Ennek az egész hatalmas politikai
sakkjátszmának a csendes-óceáni sarokköve Korea.
Oroszországnak szüksége van a dél–koreai ipari fejlettségi szintre,
valamint a komoly fegyver megrendelésekre. Kínának az egységre, és ha a
két Korea egyesül, már önmagában óriási katonai erő lenne szövetségben
Kínával, egy olyan birodalom, amely minden idegen érdeket kiszorítana a
területéről, legfőképpen az USA-t. Oroszországnak pedig a mai napig
fejlesztett atomereje miatt nincs félnivalója. Az USA a nyolcvanas évek
óta nem épített új rakétákat, és semmit sem fejlesztett a stratégiai
nukleáris erején, egyes szakemberek állítása szerint az USA csapásereje
töredéke annak, amekkorának állítják, az atomfejek műszaki állapota
miatt. Mindent összevetve jó esély van rá, hogy pár év alatt távozásra
kényszerülne az amerikai hadsereg a térségből.
Ennek a keleti átrendeződési folyamatnak a kirakati bábúja a koreai
vezető. Kiabál, harcias, fenyegetőzik, de mindez csak formalitás. A
háttérben folyik az igazi háború, a gyárakban. És ott az USA erősen
vesztésre áll. Belemegy-e Amerika a háborúba? Ha mindent el akar
veszíteni, ha az egész Amerikai Egyesült Államokat a feje tetejére
akarja állítani egy polgárháborúval, akkor belemegy. Mert egy újabb
háborúnak ez lesz a vége.
Kemény Gábor
Csak nem a lenézett kommunista állam tanítja meg őket kesztyűbe dudálni?
“Rakétás embernek – Rocket Man”-nek
nevezte az amerikai felső tízezer magazinja; a “Forbes”, – Kim
Dzsong-Un-t, Észak-Korea vezetőjét, a Koreai Népi Hadsereg
főparancsnokát.

“Nem
is olyan régen, az amerikai szakértők elutasították az észak-koreai
fenyegetőzést, teljes mértékben “propagandisztikus fecsegésnek” tartván
azt. Ám most, hogy az észak-koreaiak sikeresen tesztelték nagy
hatótávolságú rakétáikat, – ezeket a figyelmeztetéseket már komolyan
kell venni!” – írta vezércikkében a Forbes. Majd felteszi a kérdést:
“Meg tud-e birkózni az USA védelmi rendszere, egy támadó ballisztikus
észak-koreai rakétával?”
“A Sztálinista remete állam”, – ahogyan
Loren Thomson, a cikk írója Észak-Koreát nevezi, – alapvetően hibásan,
nem tudván, vagy nem véve figyelembe azt, hogy kik és mik állnak
Észak-Korea mögött. Vagyis szó sincs “remete államról” – igaz
sztálinistáról viszont igen.
“Tehát, a Sztálinista remete állam
stratégiai arzenálját összehasonlítván a kínai, vagy az orosz
haderővel,” – így a Forbes, – “az meglehetősen kicsinek és primitívnek
tűnik. Fiatal erő, amelynek még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy valóban
komoly fenyegetést jelentsen. A rakétáik még nem megbízhatóak, és a
távolságok is túl nagyok számukra ahhoz, hogy elérjék, céljukat, s
pontosak is legyenek.
Ez a helyzet ma. De csak ma! – Ám
rövidesen gyökeresen megváltoztathat a helyzet.” – emeli ki a Forbes. –
“Amikor Robert Gates volt az Egyesült Államok védelmi minisztere, (2006 –
2011 között – a szerk.) – akkor azt jósolta, hogy Észak-Korea 5 éven
belül képes lehet nukleáris rakétatámadást indítani az amerikai
szárazföld ellen. – És ebből az 5 évből, már több mint 2 le is telt!”
A Forbes szerint: “Phenjanban a vezetők
keményen dolgoznak azon, hogy Gates jóslata valóra is váljon. Mivel 2012
decemberében sikeresen tesztelték a több lépcsős interkontinentális
rakétájukat, az amerikai szakemberek előtt nem lehet kétséges, hogy az
észak-koreaiak teljes mértékben bírják a ballisztikus rakéták célba
juttatásához szükséges technológiát, – amellyel akár amerikai
szárazföldi célokat is elérhetnek.

Mindezek
után ez év februárjában Észak-Korea elvégezte a harmadik földalatti
atomrobbantását, – melyhez az amerikai szakértők szerint dúsított uránt,
nem pedig plutóniumot használt. Az Egyesült Államok minden erőfeszítést
megtett, hogy ezt megakadályozza, ám nem járt sikerrel.
Mivel Észak-Korea vezetője az amerikai
szakemberek számára a legteljesebb mértékben kiszámíthatatlan, – nem
lehet tudni, hogy mit fog tenni a következő hetekben, napokban, vagy
akár a következő percben. – De a szavait már nem lehet üres
fenyegetőzésnek venni. – Ezért a hagyományos amerikai védelmi doktrína
már idejét múlta.” – állapítja meg a Forbes. Majd így folytatja:
“Egy esetleges megelőző támadás az
észak-koreai nukleáris létesítményekre már egyáltalán nem járható út, –
mert ebből rövid úton egy, az egész koreai-félszigetre kiterjedő háború
lehet, sok-sok millió áldozattal. – Ezért Washington számára szinte az
egyetlen lehetőség, – hogy saját országának védelmét erősíti meg, az
észak-koreai ballisztikus rakéták ellen…”
(A Szabad Riport megjegyzése: Józan
ésszel, sem Észak-Korea, sem a vezetője nem kiszámíthatatlan. Nagyon is
logikus cselekvési programot követnek, s csak azt teszik, amit országuk
védelmben meg kell tenniük. Természetes, hogy az ellenségeik számára
kiszámíthatatlanságot mutatnak, – hiszen ez minden védelmi startégia
fontos része. – Ráadásul az észak-koreaiak évtizedek óta nyomás alatt
vannak, évtizedek óta nem akarják elfogadni a nyugati értékrendet, –
minden porcikájukkal küzdenek, a nyugati propaganda, s a gazdasági és
pénzügyi nyomás ellen.
Így tehát évtizedek óta résen vannak, s
készen állnak katonailag is. – Ezt a nyomást az amerikai vezetés a
végletekig már nem fokozhatja, – előbb, vagy utóbb, de számolnia kell, a
válaszcsapás lehetőségével. Vagyis azzal, hogy nem csak ő mérhet
nukleáris csapást Észak-Korea területére, hanem az is övére, akár az
amerikai szárazföldre.)
A Forbes hosszasan elemzi az amerikai
nukleáris védelmi koncepciót. Mely minden valószínűség szerint
eredményes lehet, egy észak-koreai rakétatámadás elhárítására. De mi
van, ha nem? Egyetlen védelem sem lehet százszázalékos, minden pajzson
van rés, és az eredménytelenség lehetősége akármilyen kicsi, adott
esetben végzetes lehet sok millió ember, egész városok számára. – Ezért
hát a Forbes szembesít mindenkit azzal a ténnyel; hogy az észak-koreai
ballisztikus rakéták nagyon rövid időn belül technológiailag olyan
fejlettek lesznek, – hogy a célpontjuk lehet akár Guam, Hawaii, Alaszka,
vagy Kalifornia, – melyeket egy 7000 mérföld óránkénti (11200 km/óra),
sebességgel repülő ballisztikus rakéta akár mindössze fél óra alatt is
elérhet!

Ezen
rövid idő alatt kellene megsemmisíteni, az amerikai nukleáris rakéta
elhárításnak, az MDA-nak, mely réteges és többsoros védelmet épített ki.
Mindazonáltal elég nehéz mindössze ennyi idő alatt cselekedni, és 15
perc is eltelik a kilövéstől, mire be tudják lokalizálni a rakéta
célpontját. A maradék 15 percben, – lehetetlenség a célpontul szolgáló
város lakosságát az óvóhelyekre küldeni…”
Ilyen és ehhez hasonló információkkal
“kedveskedik” az amerikai felső tízezernek a Forbes, – s ezekkel is
magyarázza azt, hogy miért “bástyázzák körbe” Korea partjait amerikai
hadihajókkal, ám melyek közül mindössze kettő az “Aegis” különleges
rakéta elhárító hajó.
De mindenesetre nem gúnyolódnak az
észak-koreaiakon és vezetőjükön, mint a liberális “magyar” média. Lehet
tán azért, mert annak ellenére, hogy szinte lehetetlennek tűnik, – mégis
érzik a valós veszélyt.
Lassan ők is rájönnek, hogy Észak-Korea
egyáltalán nem az az állam, amilyennek a nyugati média beállította.
Katonái és katonanői, egy európai és amerikai szemével nézve, –
hihetetlenül fegyelmezettek és a kiképzéseken szokatlanul kegyetlenek.
Ha a folyamatos nyugati provokációknak
“köszönhetően” végül is kirobban egy világháború, az Észak-Koreai
hadsereg könnyen válhat a megalakuló Keleti Katonai tömb első lépcsős
támadó alakulatává. Hiszen kemény katonai kiképzést kaptak a koreai nép
egész nemzedékei, immáron évtizedek óta. – (S itt kell megjegyeznünk; a
Koreai háború befejezése, pontosabban szüneteltetése óta (1953) –
hivatalosan sosem létezett béke, “csak” fegyverszünet a két Korea (észak
és dél) között.
Azt a pusztítást, pedig, amit az amerikaiak 1950-53 között végeztek országukban, nem felejtették el az észak-koreaiak.
Na és a tengeralattjárók…
Persze most a XXI. században mindenki
ballisztikus rakétákra gondol, a tengeralattjárók meg sem fordulnak a
fejekben? Amerika talán nem is nagyon védelmezi a saját területét, a
part menti vizeken és a part menti szárazföldön? Bár igaz, az rendkívül
sok energiát, időt, üzemanyagot, s technikát igényel, mert a partvidéke
olyan hosszú, hogy azt eredményesen megvédeni, ha nem is lehetetlen, de
rendkívül nehéz. – De mindenesetre hihetetlenül költségigényes. Vajon
léteznek-e erre forrásai az amerikai kormányzatnak, mikor egyszerre több
háborút is visel, s Korea lehet az újabb hadszíntér.
A második világháborúban nem egyszer
megtörtént, hogy német U-boatok torpedóztak meg amerikai felségjelű
hajókat, szinte közvetlenül az amerikai partok mellett. A német
tengeralattjárókról lehetett látni New York fényeit, de még a parton
közlekedő autók fényszóróit is.
Észak-Koreának pedig van néhány
tengeralattjárója. – Ez ismert. Ki tudja, lehet köztük akár 1-2 modern,
kínai gyártású tengeralattjáró is, – mint például a nukleáris tölteteket
is szállító “095″-ös osztályú tengeralattjáró.

Észak-Korea
akár ezekkel is könnyen megtörheti az amerikai szárazföld
sérthetetlenségének mítoszát, – és megtörténhet az, mely az amerikaiak
rémálma: idegen csapás éri őket a saját földjükön
És arra pedig úgy látszik egyik nyugati politikus sem gondol: Aki Észak-Koreára támad, az Kínával találja szemben magát.
Kína ősi védelmi koncepciója szerint, a
kínai határral szomszédos területek, így Korea, így Indokína, – “Kína
előkertjének” számítanak, – s ezt a kínaiak úgy fogják védelmezni, mint a
saját földjüket. Éspedig pontosan azért, mert tudják, hogy egy
esetleges támadó, aki az “előkertben győz”, – az a következő lépéssel
átlép Kína határvonalán, – amit a “Mennyei Birodalom” nem enged meg
semmiképpen sem.
Ha Amerika valóban békét akar
Kelet-Ázsiában, ha nem akar egy újabb pusztító koreai háborút, – amiből
mostmár könnyen válhat akár egy világháború is, – ami az USA saját
területét is elérheti, – akkor sürgősen hazatakarodik Dél-Koreából és az
Észak-Korea körüli vizekről, – amíg még megteheti.
Fort András – Szabad Riport Tudósító Iroda