
Kofi Annan június 30-án Genfi Egyezmény szerződése szerint, amely ilyen esetben előírja a békefenntartó erők telepítését, ha a szíriai kormány és az ellenzék is belegyezik, békefenntartókat telepítene Szíriába, amit viszont a "Szabad Szíriai Hadsereg" elutasított. Szíria esetében az "ellenzék" kifejezés nem politikai pártokat jelent, ezért pártoknak Damaszkuszban csak azokat az egyesüléseket tekintik, aki ilyen módon is képviseltetik magukat. Az etno-felekezeti megosztottság, a dzsihadista és a terrorszervezetek a diplomáciai testületek meghívást kaptak az OTSC Közel-keleti beavatkozás előkészítő ülésére.
Nikolai Bordyuzha, a szervezet főtitkár-helyettese, nyitóbeszédében világossá tette, hogy bár hasonló a helyzet Afganisztánnal kapcsolatban, a tevékenység nem terjed ki arra is, de Szíria estében indokolt orosz-kínai vezetéssel a békefenntartó erők telepítése. Valery Semerikov azt mondta, hogy 4000 embert már kijelöltek a békefenntartó erőknek, és további 46.000 követi, kialakítva egy gyorsan mobilizálható alakulatot.
Ebben az összefüggésben a nyugatnak ki kell vonulni Szíriából, ahol hivatalosan nincs is bent, mert a SAS, SBS, MI5, MI6 és a francia, amerikai különleges alakulatok, az al-Kaida fegyvereseivel, a Szaud-Arábiában, Törökországban és Katarban CIA által kiképzett és felszerelt bűnözőkkel nem képvisel hivatalos erőt, de ellenzéket sem. A Genfi Egyezménnyel egyetértésben a Biztonsági Tanács rendelkezése szerint ad hoc érvényt kell szerezni az ENSZ határozatának.
Még meglepőbb, hogy a NATO parancsnoka egymás után hatszor járt a törökországi Incirlik bázison, utasításokat adva a dzsihadistáknak, hogyan készítsenek elő súlyos gerilla-támadásokat, ami ugyan nem alkalmas hadviselés az izraeli és a Szíriai Arab Hadsereg számára, de mégis nagyon hatásos harcmodor lehet.Minden egyes alkalommal, amikor ilyen koncentrált erők köröztek a "Szabad szíriai hadsereg" körül, meg kellett semmisíteni. Az első alkalommal, azt gondolták, egy taktikai hiba miatt történt meg, a második alkalommal egy inkompetens, általánossá vált makacsság miatt, de a hatodik alkalommal már fel kell hívni a másik lehetőségre is figyelmet, hogy fontolják meg: a NATO szándékosan küldi e harcosokat a halálba.
Ellentétben az általános vélekedéssel, a dzsihádisták motivációja nem szigorúan ideológiai vagy vallási jellegű, hanem esztétikai. Nem akarnak meghalni egy ügyért és nem érdekli őket Jeruzsálem sorsa. Vesznek egy romantikus szemléletet és megpróbálják érzéseiket kábítószerekkel vagy halál közelségével fokozni. viselkedésük könnyen kezelhető: szélsőséges helyzeteket keresnek. Az elmúlt években, Prince Bandar bin Sultan volt a nagy ideológiai"építész" e csoportok szilánkjainál, köztük az al-Kaidával. Ő segít prédikációival megígérve nekik a paradicsomom, ahol 70 szűz kínál paroxizmális örömöket, nem pedig egy adott katonai vagy politikai cél, de csak akkor, ha mártírhalált halt ott, ahol szükségesnek látja Bandar. Úgy látszik, Allah és Mohamed állatkertje sem kicsiny...
Prince Bandar a július 26-i támadás óta eltűnt. Feltételezhetően meghalt, és a Marokkóból érkezett Xinxiang dzsihádisták valódi koordináció nélkül maradtak. Ezt a legutóbbi szolgáltatás, az amerikai nagykövet gyilkossága Líbiában is mutatja. Ezért Washington most meg akar szabadulni a bosszantó és veszélyes csatlósaitól, vagy legalábbis csökkenteni a számukat. A NATO és a Szíriai Arab hadsereg miatt két tűz közé kerültek, ami megszünteti ezeket a csoportosulásokat. Harmadik "tűz" az OTSC, sőt, a francia rendőrség is, akik lelőttek egy Salafistát, bár egy zsidó boltot támadott meg. Későbbi keresések eredményeként kiderült, hogy ő egy olyan hálózatba tartozott, amely arra ösztönzi az embereket, hogy Szíriában életre hívják a dzsihádot. A brit rendőrség is hasonló felfedezést tett négy nappal később.
Párizs és London hírei, a francia és brit titkos küldetésű ügynökök halála Szíriában, nincs összhangban a saját kezdeményezésére eljáró fanatikusokkal, mert ezek közül néhányan dzsihádisták. A Franciaország és az Egyesült Királyság által biztosított kommunikációs anyagok a NATO-szabványoknak megfelelőek, és ezeknek a produkcióknak a végén mindig kiderül, hogy többe került a leves, mint a hús. Egy fejezet bezárult.
Kárvallottként Törökország is elkönyvelheti, hogy egyedül fizet, mert a nagy vehemenciával megszavaztatott Szíria elleni háború, valamint a Moszkvából induló, Törökország felett földre kényszerített utasszállító orosz repülőgép utasainak vegzálása nem váltotta ki a kívánt hatást. Hiábavaló erőfeszítés: a NATO nem reagált Recep Tayyip Erdogan képzeletbeli vádaira. Törökország egyedül nézhet szembe az OTSC-vel, de első sorban az oroszokkal. Az egyetlen eddigi következmény, hogy Putyin október 15-re tervezett látogatását Ankarába törölték.

A török két szék közül a pad alá esés, csak a kisebbik hátrányos következmény rájuk nézve, mivel már korábban is említettem egyik cikkemben, hogy a britek szándékai szerint ismét létre akarják hozni Kurdisztánt. A mellékelt 1992-es CIA térkép szerint Törökország jelentős méretű területeit érinti.
Kurdisztán egy hegyes vidék Törökország, Irak és Irán határvidékén, kis mértékben Szíriába és Örményországba is átnyúlik. A helyzet érdekes feltételezések felállítását teszi lehetővé, és most ugrik a majom a vízbe:
- Törökországot régóta nem engedi be az EU-ba, mert lélekszámával, katonai potenciáljával felborítaná a brit-francia-német európai hegemóniát, de első sorban a britek egyeduralmát veszélyeztetné.
- Az EU-s belépés még nagyobb tömegű török állampolgárral árasztaná el az EU-t.
- Az EU nagyobb, de nem vezető tagországainak lehetőséget kínálna a konspirációra.
- A korábbi Irán, Törökország, Szíria katona szövetség blokkolhatná a jelenlegi Földközi-tenger térségéből kitermelhető fondorlatos módon megszerzett ciprusi, görög, izraeli, palesztin gáz -és olajmezők, a szíriai-iráni-iraki vezeték kiváltására való törekvését.
A palesztinok gáz -és olajmezőik miatti kiirtását 1975-ben döntötték el. Azóta Izrael megszerezte az összes kitermelési jogot. Ciprust, a görög-török ellentétre hivatkozva önálló államnak kiáltatták ki, és jelenleg is békefenntartók gondoskodnak a békés cementgyártás, marhalegeltetés, és burgonyatermelés zavartalan üzeméről. Az EU 16 milliárd eurós ciprusi kormányra kényszerített hitele, és az orosz befektetések szavatolják, hogy egy kanyit sem fognak látni a kitermelt természeti kincseikből.
Görögország, bár csak Goldman Sachs eladósító, aljasságokkal fűszerezett közbenjárásra, de bekerült az EU-ban, amikor is kezdetét vehette gáz -és olajmezőiérti eladósítása.
Nem mellékesen még Magyarországnak is jutott szerep az orosz-török csörtében, mert az örmény katonatársát agyonverő azeri baltás gyilkos révén kialakult konfliktus szervesen kapcsolódik az OTSC létrehozásának céljaihoz, egészen pontosan az orosz Fekete-tengeri kijárathoz, és a Közel-Kelet felügyeletéhez..
Tulok
A geopolitika mindig a társadalomtudományok mostohagyermeke volt.
Sokáig azt rótták fel neki, hogy „német tudomány”, főleg azonban a
kiterjedésének és a státusának a meghatározása okozott szüntelenül
problémát. A geopolitika a földrajz politikára és történelemre
gyakorolt hatását tanulmányozza, vagyis a tér és a hatalom közötti
kapcsolatokat. Ez a meghatározás azonban homályos marad, ami
megmagyarázza, hogy még tárgyának a valóságát is kétségbe lehetett
vonni. Gyakran tehát egy olyan diszciplínaként írták le, amely
történelmi események vagy politikai döntések utólagos törvényesítését
célozza, és amely csak egy ex eventu magyarázatokon alapuló mesterséges
tákolmány lenne. Ezt a kritikát erősítette az a tény, hogy a
geopolitika gyakran a politikai hatalom margóján fejlődött (még ha a
gyakorlatban ritkán is inspirálta azt).
Mások a determinizmusa miatt bírálták. A geopolitika egy bizonyos
számú állandó tényezőn alapul, amelyek a „földdel” kapcsolatosak, és
amelyekből kiindulva igyekszik megvilágítani különböző térbeli
logikákat. A „föld” azonban valóban mindig meghatározó? Hogy csak
Franciaországot említsük, kezdetben geopolitikailag nagyon
valószínűtlen volt, ami mégsem akadályozta meg a létrejöttét. Ráadásul
a világ megváltozott, és kiléptünk a tisztán területi hódítások
korszakából: manapság inkább a tér megszervezésével, mintsem a
meghódításával vagy a növelésével törődnek. Egy adott terület
meghódítása csak egyik módja a megszerzésének. „Minden térnek megvan a
politikai értéke”, mondta Ratzel. A térnek azonban már más az értelme,
mint valaha. Egy olyan világban élünk, amelyben a határok már nem
állítanak meg (és főleg nem garantálnak) semmit.
A geopolitikának mégis megvan a haszna, sőt nélkülözhetetlen rá
hivatkozni egy változó világban, amelyben világszinten újraosztják a
kártyákat. A geopolitika relativizálja a per definitionem laza
ideológiai tényezők súlyát, és emlékeztet a rendszereken és eszméken
túllépő állandó tényezők jelenlétére. Rasszizmusától elvakítva Hitler a
kontinentális hatalom Oroszországgal háborúzott, miközben a tengeri
hatalom Angliával szövetkezni akart: eklatáns példa arra, ahogyan az
ideológia teljes geopolitikai vakságot okozhat. Ma hasonló
szembenállást tapasztalunk a geopolitikai és a „civilizációs” logika
között. Egyesek a „civilizációk háborújáról” beszélnek, pedig akárcsak
a Nyugat, az iszlám sem alkot geopolitikai egységet.
Az összes geopolitikai fogalom közül az egyik legvitathatatlanabb
kétségtelenül a tenger és a szárazföld szembenállása. „A
világtörténelem a tengeri és a kontinentális hatalmak közötti harcok
története”, mondta Carl Schmitt, és ugyanez volt számos geopolitikus
véleménye is. A szárazföld különböző területek helye, és mivel
határozott megkülönböztetést támaszt a háború és a béke, a harcoló és a
nem harcoló felek, a politikai akció és a kereskedelem között,
kiváltképpen a politika és a történelem helye. „A politikai létezés
tisztán tellurikus (szárazföldi) jellegű” (Adriano Scianca). A tenger
egy egyforma kiterjedés, a különbözőségek, a korlátok és a határok
tagadása: a sivatag folyékony megfelelője. Nem lévén központja, csak
áramlatokat ismer, és ezáltal kerül rokonságba a posztmodern
globalizációval.
A jelenlegi világ egy „folyékony” világ, amely igyekszik eltörölni
mindent, ami „földi”, stabil, szilárd, állandó és változatos. Ez a
hálózatok által mozgatott áramlatok világa. Maga a kereskedelem,
ahogyan a tőke logikája is, áramlatokból áll. Az egyformaság, amelyet a
globalizáció és a kereskedelem valósít meg, a tenger logikája: a piac
monoteizmusát a tenger logikája szülte, és nem véletlen, hogy a
kapitalizmus mindenekelőtt a kalózkodással áll rokonságban.
Az emberiség történelmében a szárazföld és a tenger közötti
összecsapás megfelel az európai kontinentális logika és az előbb
Anglia, majd az Amerikai Egyesült Államok által megtestesített
„szigeti” logika közötti sok évszázados harcnak. Már Carl Schmitt
észrevette, hogy a modern technika által a tengert átalakította,
felváltotta a tér. „A tenger többé már nem egy elem, hanem térré vált:
ahogyan a levegő, az emberi tevékenység és a hatalomgyakorlás terévé.”
Ahogyan tegnap Anglia uralma, az amerikai hegemónia is a világtengerek
ellenőrzésén, ennek meghosszabbításaként a légtér ellenőrzésén és
persze mindenekelőtt az „eurázsiai nagytér” egységének a hiányán
alapul. Ezek ugyan régi problematikák, de immáron tágasabb dimenziókat
fejeznek ki. Amerika felváltotta az angol hatalmat, a valaha
Németországot megillető helyet pedig egész Európa birtokolja.
Ugyanakkor ismét feltűnni látjuk a „Nagy Játékot”, amely tegnap
szembeállította Angliát és Oroszországot, és amelynek lényegi bábui
változatlanul Közép-Ázsia, Mezopotámia, Irán és Afganisztán maradtak.
A múltban a geopolitika főleg az államok szintjén gyakorolta a
kényszerűségeit, amelyek napjainkban - legalábbis a nyugati féltekén -
látszólag visszafordíthatatlan válságba jutottak. Manapság a
kontinentális logikák része, amelyeket az államok rendezetlen
cselekményei sokáig elfedtek, ezentúl azonban alapvetőbbek, mint
valaha. A geopolitika segít abban, hogy többé már ne országok, hanem
földrészek fogalmaiban gondolkodjunk. A tenger a szárazföld ellen ma az
Amerika Egyesült Államok a „világ maradéka” ellen, mindenekelőtt pedig
az európai kontinentális blokk ellen. A Madrid-Párizs-Berlin-Moszkva
tengely ebben a perspektívában nyeri el minden fontosságát,
párhuzamosan a Moszkva-Teherán-Új Delhi tengellyel. A „világközpont”
szívében a német-orosz blokk marad, ezért a világ sorsa e két ország
szövetségétől függ. A szovjet rendszer bukása e tekintetben is
tisztázta a frontokat. Minden mást a kínai ismeretlen ural.
(ford.: Gazdag István)MD 2012. X. 23.