2012. november 21., szerda

Görbe párhuzam: Holokauszt tanítás Gáza iskoláiban

Vörös lett az ősz az új izraeli mészárlástól. Hétfőn késő este izraeli harci gépek bombázták Gázát és megöltek két gyereket és három felnőttet, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy fociztak a házuk előtt. Ugyanazon a napon a Haaretz közölt egy riportot azt panaszolva, hogy a Hamasz tiltakozik a gázaiak holokausztra tanítását célzó ENSZ tervezet ellen. Ezen a napon történt még, hogy a Knesset jóváhagyta a Nakba Törvényt ami tiltja a palesztinok számára a Nakbára való emlékezést.
Ez nem csupán a véletlen műve. Nem ez az első eset, hogy Izrael palesztin gyerekek lemészárlása után a zsidó áldozathozás palesztin iskolákban való tanításának abszurd követelésével áll elő, miközben azon igyekezik, hogy a palesztin polgárokat meggátolja saját tragédiájukra való emlékezésben.
Ez év februárjában a felháborodás tovább nőtt az ENSZ gázai iskoláiban a holokauszt tanítását előíró tervezetével szemben, miután egy ENSZ hivatalnok elmondta egy Jordán napilapnak, hogy az UNRWA (ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala) be fogja vezetni a jövő szeptemberben kezdődő tanévben a holokauszt történetének tanítását a gázai tanulóknak, mint emberjogi tananyagának részét.
A Haaretz közölte ENSZ és izraeli hivatalnokok kijelentéseinek egy sorát is, azzal vádolva a palesztinokat, hogy nem teljesen értik a tragédiát, ami a zsidókkal történt, elaprózzák a tényeket, kivesznek dolgokat szövegkörnyezetükből, és vonakodnak tudomásul venni a zsidók szenvedését. Az izraeli újság nem felejtette el a palesztinokat emlékeztetni, hogy a holokausztot túlélő százezrek számára mennyire fontos volt egy menedék léte, mely hozzájárult Izrael létrehozásához. A zsidók szerint a holokauszt palesztinok által való elismerése egy elengedhetetlen lépés a béke irányába.
Rengeteg történelmi iróniát tartalmaz ez az abszurd beszámoló. A legszembetűnőbb az, hogy a holokauszt, mint erkölcsi igazolás Izrael létrehozására, történelmileg meg van cáfolva. Egyszerűen azért, mert nem magyarázza meg azt a tényt, hogy az előkészületek egy zsidó állam létrehozására fél évszázaddal a holokauszt előtt elkezdődtek.
Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy el kéne fogadnunk ezt az erkölcsi logikát, mert ha lett is volna egy valós történelmi kapcsolat a két esemény között, a palesztinok akkor sem felelősek a holokausztért, és egy abszurd gondolat a holokauszt gyerekeknek való tanításának visszautasítását bűnrészességnek feltüntetni. Különösen mikor minden nap népirtásnak vannak kitéve az izraeli légierő által.
De, ami továbbra is érvényes maradt itt, hogy a palesztin Nakba és a Holokauszt összekapcsolása még mindig alapvetően fontos annak megértéséhez, hogyan volt az utóbbi felhasználva az előbbi megmagyarázására. Gáza lakóinak zöme szintén menekültekből áll, akiknek vagyonuktól és szabadságuktól való megfosztásuk a cionisták által, a holokauszt tragédiára való hivatkozással lett végrehajtva.
Izrael párhuzam vonása a Holokauszt és a Nakba történetei között félrevezethető egy egyszerű okból. A palesztinok szemével nézve a Holokauszt az európai történelem része és semmi köze nincs a palesztin tudathoz, de a Nakbát Izrael idézte elő és ezt még tanulni is kell az iskolákban, mint saját történelmünk a részét. Arról nem is beszélve, hogy a Nakba a palesztinok számára egy máig tartó tragédia. A menekültkérdés még nem megoldott és a palesztinok még mindig megszállás és elnyomás alatt élnek.
Fenn áll a kérdés, Izrael elismerte-e valaha is a palesztinok szenvedését és tragédiáját? A tény az, hogy miközben Izraelben és a Nyugaton számtalan könyv lett szánva a palesztin szenvedés letagadására és történelmének eltorzítására, Joan Peters ”Emberemlékezet-óta” írásától a mai napig nincs egy azokhoz hasonlítható palesztin tanulmány a holokauszt letagadásáról vagy érvényességének kétségbevonásáról.
Én magam tizenkét évet töltöttem az izraeli állam egy úgynevezett modern, demokratikus és liberális arab iskolájában, és sose hallottam a Nakba szót. Maga a palesztin szó is meg van tiltva az arab iskolákban évtizedek óta. Minket, palesztin diákokat sose tanítottak Palesztina iszlám korszakára, ami több mint tizenhárom évszázadon át tartott. Helyette, Izrael Függetlenségi Napjáról, Cionista Békegalambokról és palesztin terrorizmusról tanítottak. Élénken emlékszem azokra a pillanatokra, mikor kényszerítve voltunk megemlékezni az izraeli katonákról, akik saját népünket gyilkolták le.
Igen, a palesztinok tudatában vannak a tragédiának, ami zsidókkal történt. De annak is tudatában vannak, hogyan lett a zsidók szenvedése felhasználva az Ő vagyonuktól, szabadságuktól való megfosztásukra és elüldözésük megmagyarázására. Tudatában vannak annak, ahogy a sors különös fintora álltak hogyan lettek ők az áldozatok áldozatai. Hogyan változott át a cionista mozgalom áldozatból szörnyű ragadozóvá játszi könnyedséggel. Hogyan lett a zsidók szenvedéséből politikai ipar és egy igazoló eszköz gyarmatosító terveikre Palesztinában. Hogyan lett az a szenvedés felhasználva Izrael által politikai eszköz és ideológiai fegyverként.
Abban biztosak lehetünk, a palesztinok nem utasítják el a Holokauszt tanítását, vagy tanulását önmagában, csak annak cionista meglátását. Így válik a zsidók tragikus története most egy gázai civilizálós küldetéssé. Létezik bármi abszurdabb, mint üldözni egy népet, tönkretenni életüket, lemészárolni gyermekeiket, lerombolni iskoláikat és kórházaikat, majd visszajönni másnap leckét adni nekik szolidaritásból?
Talán majd egyszer, mikor a palesztinok nemzeti jogaik birtokában lesznek, mikor szabadságban és igazságban fognak élni hazájukban, akkor majd boldogan fogják a holokauszt történetét tanulni, zsidó irodalmat tanítani; és talán görög költészetet olvasni.
(palestinechronicle.com)

Fordította: Márton László
PALESZTÍNOK ERKÖLCSI GYŐZTESKÉNT KERÜLNEK KI EBBŐL A HÁBORÚBÓL
Általában elmondható, hogy mióta folyik a zsidó háború, azóta a hazai hírekben a legvadabb hazugságokat adják a fejleményekről és részletekről, egyértelműen az izraeli érdekeknek megfelelően. De ma némi kis változást történt és ez a palesztínoknak köszönhető. A ma esti ATV híradójában nagyjából elmondták a helyzetet, de akinek szeme és füle volt a hallásra az kiérezhette, hogy: A palesztínok nem hajlandók elfogadni Izrael ultimátumát és ahogy tegnap megírtuk, tovább lővik a terroristákat. Ma olyan jelenetet mutattak, hogy egyszerre legalább 10 rakétát lőttek ki egy indító állásból, ami arra enged következtetni, hogy ezek sorozatlövők lehetnek. Ezen rakétákról eddig nem tudtunk. Az biztos hogy ezek nem a hagyományos „katyusák”, hanem nagy távolságúak, csak a gyártmány típusa nem ismert. Beszámoltak a nagyjából a zsidó veszteségekről is, de őnáluk sem halottak, sem sebsültek nincsenek, mert úgymond ők „fölkészültek” erre és az iskolásokat is időben elszállították. Csupa olyan hamis nyilatkozókat adnak le, amiből arra lehet következtetni, hogy az ellenkezője az igaz, amit állítanak. Egy hír szerint a Fatah, a Hamas és a Dzsihad teljesen összefogott és tovább lővik a gyilkosokat. Figyelemre méltó a törökök kiállása, akik népirtóknak és terroristáknak nevezték a zsidókat. Az is figyelemre méltó, hogy az EU be ….rt, ugyanis attól rettegnek, ha nem állítják le a zsidókat, akkor emelkedik az olaj ára, az eddig is haldokló EU pénzügyei még rosszabbak lesznek és az EU-ban egymásnak ugranak a fő tagországok. Az még érdekesebb, hogy Kairóban az egyiptomi elnök és kormány védi a palesztín érdekeket az ENSZ és más országok előtt, ami igen nagy támogatás. Izrael a határra küldött tankokat akkor sem merte volna bevetni, ha az EU nem figyelmeztette volna őket arra, hogy ezt ne tegyék. A palesztínok a tankok javát elintézték volna. Közben Palesztína az ENSZ megfigyelői tagságát követeli és ebben igen sok ország, köztük nagyhatalmak is támogatják. Úgy tünik, hogy a közeli napokban nemzetközi erővel leállítják a vérgőzös zsidókat. Ugyanakkor azt is mondták, hogy a januári izraeli választások elmaradnak. Hát persze, a lerombolt házakat is helyre kéne hozni. Teljes hazugság az is, hogy a zsidók többsége egységesen kiáll Netanyahu mögött, miközben béketüntetők vannak, de ezeket nem mutatják, csak említik. Hát persze. A „legdemokratikusabb” országban totális cenzúra van.

Egy gázai megnémult lány


Gáza most nehéz időket él! Én Shijaeya-ban lakok, Gáza várostól keletre. Bármilyen izraeli invázióban az én vidékemet támadnák meg elsőnek. Három nappal ezelőtt, hat ember halt meg és körülbelül negyven megsebesült. Ma ugyanannyian vesztek oda, de úgy tűnik több lesz a sebesült.
Két éjszakán át nem aludtam, nem bírok koncentrálni, tanulni. Tegnap éjjel hajnali két órakor még ébren voltam, próbáltam pihenni miután kishúgaim nagy nehezen elaludtak. Elalvás után fél órával egy ház az utcánkban találatot kapott. Abban a pillanatban a nyolcéves kishúgom felébredt és elkezdett hozzám szaladni és sikítani “mama, mama, mama!” Átöleltem, próbáltam megnyugtatni, “Szedd össze minden erődet!” mondtam neki.
Leírhatatlan dolgot láttam a saját szememmel. Két mártír, vérpatak, emberek összecsődülve és le-föl szaladva az utcán, mentők, és a piros szín. Az egyik lány, aki velem volt mikor láttuk az izraeli rakétát becsapódni megnémult. Se beszélni nem tudott, se járni. Próbáltam lenyugtatni, segítettem neki menni. Reméltem, hogy meg tudom nyugtatni, az egyetlen dolgot mondtam neki, ami eszembe jutott: ”Ez a mi sorsunk, tartani kell magunkat amennyire bírjuk. Palesztinának áldozatot kell hoznia a szabadságáért!”
Hosszú utat tettünk meg és még mindig nem tudott megszólalni. Sokszor meg kellett állnunk, mert nem bírt menni és teste akaratán kívül rángatózott. Egy kocsit kerestünk, amivel gyorsabban hazaérhetne, de nagyon nehéz volt. Minden ötödik percben egy újabb bombát hallottunk becsapódni, amitől sikítani kezdtek az utcán.
A látvány, ahogy a lány állt szó nélkül, és a teste rángatózott megríkatott belül. Minden lépésemnél imádkoztam, hogy haza tudjunk érni és megint tudjon beszélni. Félóra gyaloglás után, találtunk egy kocsit. A lány még remegett és magához szorítva tartott. Még most is előttem van az arca. Visszaemlékezve rá, csak elsírni tudom magam. Végre hazaért. Meglátta anyját, odaszaladt hozzá, átölelte, elkezdett zokogni és felkiáltott: ”Nem igazságos!”
Mikor a kocsiban voltam, hazafelé a városhatártól keletre, öt új bomba robbant pont a határ környékén. Elértem a házunkig és megláttam a kishúgomat amint sír. Istenem, mit kéne tennem ilyen helyzetben, azon kívül, hogy tartom magam? Sose fogjuk feladni!

Fordította: Márton László


Izraeli atrocitások a gázai civil lakosság ellen (+18)


Könnyek közt küldöm ezt az üzenetet. Úgy sírok mint még eddig soha, de ez az épület 500 méterre van a házamtól, és a halott gyerekek képe felzaklatott. Az első felindulásom után meg akarom mutatni Gáza mindennapi valóságát az intenzív izraeli bombázások és támadások alatt. A világ „legerkölcsösebb hadserege”, az izraeli újabb mészárlást követett el 2012 november 18-án, vasárnap.
Az izraeli repülőgép egy ötszintes épületet bombázott Gáza városában, egy épületet, ahol negyven ember élt, akik a Dalou családhoz tartoznak. 12 ember halt meg a Dalou családból, köztük hat gyerek, három nő, és két idős. Huszonöten megsebesültek.
Elnézést a megrázó fotókért. A képeket egy fényképész barátom készített, aki ki van borulva a szörnyű képek miatt. Szerintem az emberi- és gyermekjogi szerveztek alszanak. Nem tudom mikor fognak felébredni. Egy újabb izraeli bűntett a gyermekeink és polgáraink ellen, újabb mészárlás az emberiség ellen…
És újabb csendes bűnpártolás azon országok részéről, melyek azt állítják hogy az emberi jogokat védik. Elküldtem ezeket a fotókat a barátaimnak, azoknak a jó embereknek, szervezeteknek, akik nemes ügyünket támogatják. Ezzel próbáltam meg csillapítani dühömet, a gázaiak haragját. Ezek a képek szörnyűek, borzasztóak, de a gázai valóság még keményebb. A gázaiak egyesülnek barátságban, erőben, bátorságban, méltóságban, emberségben.
A törvényesen megválasztott miniszterelnök, Ismail Haniyeh elítélte az izraeli támadást, és arra kérte a világközösséget, vállaljon kötelezettséget arra hogy foglalkozik Izrael Gáza elleni bűneivel. Az álszent Nyugat, miközben a demokrácia „védelmezőinek” kiáltják ki magukat, következetesen elmulasztják a kapcsolatfelvételt a kormányunkkal, melyet a palesztin emberek választottak, szabad, demokratikus választáson.
Ennek nem lehet más oka, csak az hogy nem szeretnek minket, mert a Palesztin nép politikai vezetői nem ismerik el a Izraelt Azonban amióta létrejött Izrael ők azóta sem ismerik el Palesztinát. Nem sikerült betartaniuk a határozatokat és nyilatkozatokat, melyeket Izrael állam létrejöttekor hoztak.
Dr. Sami Abu Zuhri, az Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamász) szóvivője szerint a Dalou család lemészárlása bizonyíték az izraeli hadsereg kudarcára. Ugyanis a zsidó állam katonailag impotens voltát bizonyítja az, hogy a hadsereg a kudarcait a civilek célbavételével kívánja ellensúlyozni. A Hamasz nyomatékosított, hogy Izraelnek nagy árat kell majd fizetnie mindezért.
 2012. november 18.
 Üdvözlettel Gázából
(sssawra.Info)
Fordította: Fehér Nándor


IRÁN ÁTADTA A HAMASNAK EGY RAKÉTA GYÁRTÁSI JOGÁT
A PressTV most jelentette, hogy az irániak átadták a Hamasnak a Farzs-5 nagyhatótávolságú rakéta gyártási jogát és technikai ismereteit. A mellékelt képeken iráni rakéták láthatók, ez a nagyhatású rakéta a kép jobb szélén van, a Global Securty oldaláról.


“Bombázzuk porig Gázát, küldjük vissza őket a középkorba, meg kell halniuk!”
Közéleti személyiségekből és köznapi emberekből egyaránt áradó Palesztina iránti gyűlölet hullám lepte el Izraelt. Ez az ellenségeskedés éles ellentétben van a Kairóban tett erőfeszítésekkel ahol arab vezetők és nyugati diplomaták próbálnak egy béketervet összehozni. Miközben vasárnap a Palesztin Felszabadítási Szervezet tisztviselője, Nabil Sheath kifejezte reményét, hogy a tárgyalások folytatódni fognak, teljesen más hangok jöttek Izraelből.
Eli Yishai izraeli belügyminiszter azt mondta, hogy a "Védelmi Oszlop Hadművelet" folytatódni fog és bővítve lesz miszerint már a szárazföldi támadásra is szabad utat kapott. A háborúnak Gázában ”olyan fájdalmasnak és gyötrelmesnek kell lenni, hogy a terrorista csoportok nem kétszer, hanem százszor gondolkozzanak el, mielőtt megint rakétákat indítanának Izrael ellen,” idézte a The Israel National News a politikust. ”Szét kell rombolni mindent, károkat kell okozni az infrastruktúrában, középületekben és a kormányépületekben. El kell érnünk, hogy a Hamas éveken át Gáza újjáépítésével legyen elfoglalva, és nem Izrael megtámadásával.” ”A művelet célja az, hogy Gázát visszaküldje a középkorba, csak akkor lesz Izrael nyugodt a következő 40 évben.” folytatta a zsidó belügyminiszter.
Gilad Sharon újságíró a volt miniszterelnök, Ariel Sharon fia, a vasárnapi Jerusalem Post-ban irt cikkében felhívást tett közzé, hogy Gáza úgy legyen porig bombázva, ahogy az Amerika bombázta porig Hiroshimát 1945-ben egy atombombával. Miközben a volt miniszterelnök fia a nyilvánosság előtt buzdította a katonaságot Gáza térképről való letörlésére, a Nemzeti Egységpárt és a Knesszet egy tagja, Michael Ben-Ari, felszólította az Izraeli katonákat a gázaiak gondolkodás és kegyelem nélküli legyilkolására. ”Nincsenek ártatlanok Gázában, ne hagyjátok, hogy bármelyik diplomata, aki jól akar kinézni a világban, veszélybe hozza életeteket – kaszáljátok le őket!” írta a Hakol HaYehudi weboldal. Michael Ben-Ari azt is mondta a katonáknak, ne törődjenek Goldstone-nal, utalva az ENSZ által készített Izrael 2008-2009-ben Gáza ellen végrehajtott mészárlást leíró Goldstone beszámolóra, amiben szó volt az izraeliek háborús bűneiről.
Israel Katz, az ország transzport minisztere felszólítást tett ”Gáza annyira szétbombázására, hogy a lakosság kényszerüljön Egyiptomba menekülni.” És Avi Dichter, a polgári védelem minisztere, Gáza bombák általi ”átformálására” sürgette az Izraeli Védelmi Erőket.
Még a vallási vezetők is belecsatlakoztak a csatába, egy híres izraeli rabbi, Yaakov Yosef, a volt főrabbi Ovadia Yosef fia, a hebroni Pátriárkák Barlangjában rendezett ceremónián megáldotta az IDF katonákat és a következő intelemmel látta el őket ”meg kell tanulni a szírektől hogyan kell mészárolni az ellenséget.” Gyilkosságra való felbujtás rabbik által nem új keletű dolog. 2007-ben, Eliyahu, Safad főrabbija, Izraelt egymillió palesztin meggyilkolására buzdította.
Hétköznapi izraeli polgárok is kimentek az utcára, hogy kifejezzék, szinte ujjongva, Gáza és más arab állam lakosaival szembeni faji gyűlöletüket. Csütörtök este, egy Tel Aviv-ban demonstráló izraeli csoport azt kiabálta: ”Nem érdemlik meg az életet, meg kell halniuk”, ”Pusztuljanak gyerekeitek” és ”Most vissza akarunk menni oda (Gázába) és kirúgni az összes arabot”. Léteznek háborúellenes hangok is, de azok kisebbségben vannak.
Az izraeli külügyminisztérium egy szóvivője, Paul Hirschon, erélyesen védelmezte Izrael akcióit az orosz Russian Today tévécsatornának. Mikor a belügyminiszter beszédéről lett kérdezve, miszerint ”Gázát vissza kell bombázni a középkorba,” ami az infrastruktúra, a vízellátás lerombolását jelenti, és így az egész polgári lakosság célbevételét, és az egy háborús bűntettel ér fel, azt válaszolta: ”Ami most történik, az teljesen más eset, és azt hiszem egyet fogsz érteni velem abban, hogy a múlt heti 1,400 katonai támadás, 47 tragikus halálesettel, azt hiszem egyet fogsz érteni velem abban, hogy az izraeli hadsereg mindent elkövet, hogy ne tegyen kárt civilek életében.”
De, a Hamas állja a bombákat félelem nélkül. Osama Hamden, a Hamas nemzetközi ügyeinek vezetője, azt mondta az Al-Jadeed Satellite csatornának, hogy ”A palesztinoknak nem sürgős egy tűzszünet, már hozzászoktunk az ilyen támadásokhoz.”
Sértések és fenyegetések olyan szabadon röpködnek mindkét oldalról, mint a bombák. Az Izraeli Védelmi Erők twitter-en fenyegetőztek, hogy ”A következő napokban se alacsony, se magas rangú Hamas tagnak nem lesz bátorsága kidugni fejét a föld alól”. Válaszul az Alqassam Brigád, a Hamas katonai szárnya, azzal vágott vissza, hogy: ”Megáldott kezeink el fogják érni vezetőiteket és katonáitokat bárhol is legyenek, magatokra nyitottátok a pokol kapuit.”
De, van egy óriási különbség köztük. A Hamas egy fegyveres szervezet, amit a világban sokan terroristának látnak. Izrael, viszont, egy civilizált demokrácia és egy gazdag, fejlett nemzet, és így a vezetőik szájából jövő túlzó kijelentések és méreg még sokkal sokkolóbb.

Fordította: Márton László

Julius Evola: A hanyatlás misztériuma

Aki a haladás és az evolúció mára szinte minden ponton megcáfolt mítoszát elutasítja és helyette a legújabb kori történelem magyarázatában a történelem igazi értelmeként egy, a magasabb értékekkel kapcsolatos involúciót állapít meg, szembekerül a hanyatlás problémájával. Amennyiben az evolúció egy logikai ellentmondáson alapul, mivel több nem eredhet kevesebből és magasabb rendű alacsonyabb rendűből (hacsak nem pusztán a létezés előtti, rejtett lehetőség kibontakozását értjük alatta), úgy látszólag hasonló nehézség lép fel, amidőn valaki az involúciót akarja magyarázni. Hogyan lehetséges ugyanis, hogy ami magasabb rendű, lehanyatlik, vagy – és főként ez az érdekes –, hogy egy adott spirituális és civilizációs nívó elvész?
A feleletet nem lenne nehéz megadni, ha egy hasonlattal megelégednénk: egy egészséges ember is megbetegedhet (noha ebben az esetben is gyakran külső tényezőket és hatóokokat kell feltételezni); egy megszokott természeti törvény eredménye, hogy minden organizmus miután megszületett, kibontakozott és életében kiteljesedett, megöregszik, elgyengül, s végül meghal. Ez azonban egy megállapítás, nem pedig magyarázat, továbbá azt is feltételezi, hogy a két rend között teljes hasonlóság áll fenn: amikor azonban civilizációkról és politikai–társadalmi szerveződésekről van szó, mindez kétséges, mivelhogy ezekbe a természeti jelenségekhez képest teljesen más szerepben az emberi akarat és szabadság is belejátszik.
Ez az ellenvetés természetesen Oswald Spengler elméletére is vonatkozik, amely teljességgel az organikus létezők nyújtotta tényeket veszi hasonlítási alapul, elfogadva azt, hogy az élő szervezetekhez hasonlóan a civilizációk összessége is rendelkezik hajnali fázissal, egy virágzó szakasszal, amit az őszi elöregedés követ, majd egy elmeszesedés, végül pedig halál és feloszlás.
A ciklus a kezdeti organikus, szellemi, heroikus, Spengler által Kulturnak hívott formáktól a materializálódott, inorganikus, eltömegesedett és lehanyatlott, a szerző által Zivilisationnak nevezett alakzatok felé halad. Ez az elmélet kétségtelenül visszaad valamit az úgynevezett „ciklus-törvényekből” , illetve abból, aminek ezek által tradicionális jellege van, s amely törvények mellesleg nagyon széles körre, akár még metafizikai területre is vonatkoznak. Mindez a jelen probléma elmélyült tanulmányozásában kissé előrevihet bennünket. Ez az elmélet valóban a magyarázat kiindulópontját adhatja, mivel tényleg valamifajta lépésről-lépésre kimerülő erőről van szó – ami egyszerű, de érzékletes képpel élve, olyasmi, mint amikor egy táguló mozgást előidéző erőt bocsátanak egy dugattyúhengerbe, amiben a dugattyú a hajtóerő kimerültével fokozatosan lelassul és megáll, hacsak nem történik új erőbebocsátás (ami jelen esetben egy új ciklust indítana útjára). A szóban forgó erőt az emberi világ szintjén lényegében egy felsőbb, organizáló erőként kell felfogni, ami az alsóbb erőkkel kapcsolatba lép, mégpedig egy formát nyomva ezekbe. Amikor az eredeti feszültség meggyengül, az alsóbb erők elszabadulnak és fokozatosan uralomra jutnak, feloldódási tüneteket produkálva.
Ez a felfogás alkalmazhatónak látszik abban a sajátos keretben is, ahol a hanyatlás problémáját akarjuk körülhatároltan megvizsgálni. A Spengleréhez csak felszínileg hasonló kiindulási pont: a civilizációk – egyszersmind tehát az államtípusok – dualizmusa. Egyrészt léteznek a kizárólag alakilag és esetleges tényezők vonatkozásában eltérő, de principiálisan mindenkor egységes tradicionális civilizációk: tehát azok, amelyekben az általános szerveződés, az alárendelt valóságok összességének kialakítása és igazolása vonalán szellemi, szupraindividuális erők és értékek alkotják a hivatkozások tengelyét és legvégső pontját.
Másrészt létezik az antitradícióval azonos modern civilizáció, amely kizárólag földi, emberi, individuális és kollektív tényezők munkájára épül, egy olyan típusú élet teljes térnyeréseként, amely teljesen elszakad mindattól, ami több, mint élet. A hanyatlás a történelem alapvető jellegzetességeként nyilatkozik meg, hiszen a hanyatlásban a „tradicionális” típusú civilizáció meggyengül és egy „modern”, új és globális civilizáció egyre határozottabb, általánosabb és áthatóbb eljövetelének ad helyet.
De a különös probléma nem is ez, hanem hogy mindez miként lehetséges. Szűkítsük le most a kutatás területét és vizsgáljuk meg azt, ami egy hierarchikus [vagyis egy szent uralmi rendben megnyilatkozó] struktúrával és a tekintély princípiumával megfelelő kapcsolatban áll, tekintve, hogy a problémához ez adja meg a kulcsot. A ciklus-törvények alapján a tradicionális hierarchiák és akciójuk kapcsán rögtön vissza kell utasítani azt az elképzelést, miszerint ezek alapvető és kizárólagos jellegzetessége a magasabb rendűnek az alacsonyrendű feletti kényszere, elnyomó és erőszakos uralma lenne. Amikor ugyanis létezik s kellőképpen hosszan fennmarad egy hierarchia, különös nyomatékot kap a spirituális akció. Tradicionálisan ezért „cselekvés nélküli cselekvésről” lehet beszélni (kínaiul: wei-wu-wei), de használatos a „mozdulatlan mozgató” (egy olyan princípium arisztotelészi megjelölése, amely anélkül, hogy maga mozogna, minden mozgás fenntartója) és a „pólus” vagy tengely szimbolikája is, amely körül az alsóbb erők minden rendezett mozgása zajlik; különösen fontos elem az igazi tekintély és egy „olümposzi” minőségű uralkodóiság megléte és közvetlen megszilárdítása, nem erőszak segítségével, hanem a puszta jelenléttel; végül olykor a mágnes hasonlatát is használják, ami miként alább látni fogjuk, a tárgyalt probléma megértésében döntő jelentőségű. Ugyanakkor minden hierarchikus és állami rendszer erőszakos eredetének az elmélete – ami oly kedves témája a baloldali történetírásnak és ideológiának – végletes egyoldalúsága, sőt igénytelen és torz volta okán teljesen elutasítandó.
Általánosságban szólva, miféle képtelenség lehet azt hinni, hogy egy valódi szellemi tekintély és tradíció képviselői emberek után futkosnának, hogy azokat megragadhassák és a nekik megfelelő helyre őket leköthessék, s érdeklődést tanúsítsanak aziránt, hogy létrehozzanak és fenntartsanak olyan viszonylatokat, amelyek révén ők mint látható vezetők tűnhetnének fel. Minden normális és tradicionális hierarchia lényegi alapja nem a puszta alávetés, hanem az alacsonyabb rendűek részéről történő elismerés és beleegyezés. Nem a felsőbbrendű az, akinek az alacsonyabb rendűre szüksége van, hanem éppen ellenkezőleg, amire már Platón is rávilágított; nem a vezető az, akinek követőkre van szüksége, hanem a követők azok, akik vezetőt igényelnek, különösen a kritikus helyzetekben.
Az igazi hierarchia lényege abban áll, hogy egyes létezőkben tényleges jelenlét és valóság formájában él az, ami másokban csak mint előérzet, tendencia vagy gondolat van jelen, ezért az előbbiek ezeket elkerülhetetlenül vonzzák és nekik az utóbbiak természetes módon alárendelődnek, mégpedig kevésbé egy külsőlegességnek, mint inkább az ő igazibb „Énjüknek”. Az ősi hierarchiák világában ebben rejlik az áldozatra való készség, minden fényes hősiesség, minden szabad és férfias odaadás rejtélye – és másrészről a tekintély, a nyugodt erő és befolyás titka, amit a legfelfegyverzettebb és legrettegettebb zsarnok sem lehet képes magának kivívni.
Mindennek belátása egyúttal azt is jelenti, hogy az ember más megvilágításban látja nemcsak a hanyatlás problémáját, hanem általában minden felforgató változtatás lehetőségét is.
Ki ne halotta volna már azt, hogy ha egy forradalom győzedelmes, akkor ez annak a jele, hogy a régi vezetők elerőtlenedtek, az uralkodó osztályok lehanyatlottak? Alkalmasint ez igaz lehet, a rátekintés azonban egyoldalú. Ez olyasmi eset lenne, mint amikor valakinek láncon tartott, hamis vérebei vannak, amik végül őt magát is megharapják: mindez nyilván azt bizonyítaná, hogy az állatok gazdája többé nem elég erős. Más viszont a helyzet, amidőn elvetjük az Állam kizárólagosan erőszakos eredetét és kiindulási pontként a hierarchiát vesszük, aminek az imént jeleztük a leglényegesebb alapját. Az igazi hierarchia csak egy módon dőlhet meg: amikor maga az egyén kezd hanyatlani, s elemi szabadságát arra használja, hogy saját életét minden magasabb perspektívától megfossza, s mint afféle csonkra pusztán önmagára építse. Ekkor a kapcsolatok óhatatlanul megszakadnak és meggyengül az a feszültség, ami a tradicionális organizmust egyesítette és ami a politikai folyamatokat az egyén felemelkedésével és integrációjával, a rejtett magasabb lehetőségek megvalósításával hozta párhuzamba. Ekkor minden erő meginog a pályáján és végül – miután az elveszett tradíció racionális vagy haszonelvű konstrukciókkal való helyettesítési kísérlete kudarcba fúl – erről elszabadul. A csúcsok fent akár tiszták és sérthetetlenek is maradhatnak, viszont minden más, ami normálisan úgymond ezeken függött, elveszítve stabilitását, olyan lavinához lesz hasonlatos, amely először érzékelhetetlen, aztán egyre gyorsuló mozgással zuhan le a mélybe egészen a völgyig; a politikai uralomban az ennek megfelelő egymást követő fokozatok: liberalizmus, szocializmus, a tömeg kollektivizmusa, a kommunizmus.
Ez a hanyatlás misztériuma ama korlátozott közegben, amelyre vizsgálódásaink e helyütt irányultak; ez minden felforgató forradalom titka és belső vonatkozása. A forradalmár azzal kezdi, hogy a hierarchiát önmagában megöli, megcsonkítva így a később általa külsőleg is ledöntött rend alapjául szolgáló lehetőségeket. Nem lehetséges – a hierarchiaellenes és antitradicionális felforgatás értelmében vett – forradalom egy előzetes benső pusztítás nélkül. S miután ez az előzetes szakasz a csak „tényeket” látó és értékelő rövidlátók tekintetét elkerüli, elterjedhet a nézet, hogy a forradalmakat irracionális és szenvedélyes jelenségekként kezeljék, vagy kizárólag olyan materiális és társadalmi tényezőkkel magyarázzák, amelyek minden normális civilizációban csak másodlagos és alárendelt szereppel, valamint a csak mellékes okok funkciójával bírnak.
Amikor a katholikus theológia a primordiális ember romlására mint magára az angyalok szabad akaratú „lázadására” hivatkozik, alapjában ugyanarra a magyarázó elvre utal vissza. Egy szörnyű, az emberrel vele született hatalomról van szó, amit az ember szabadsága folytán egy spirituális pusztítás értelmében használ, mindazt visszautasítva ezáltal, ami magasabb méltóságát megalapozhatná. Ez egy metafizikai döntés, és a történelmen végigterjedő, antitradicionális, forradalmi, egyénieskedő, humanisztikus, laikus s végtére is „modern” szellem különféle formáiban megjelenő egész áramlat e döntés manifesztációja és úgymond fenomenológiája. Ez a döntés az első aktív és meghatározó ok a hanyatlás, a tradicionális formák feloldódásának misztériumában.
Miután az ember ezt megérti, nem lesz nehéz felfognia az ősi tradíciók ama meglehetősen rejtélyes utalását sem, ami a bizonyos szempontból mindig létező vezetőkkel kapcsolatos, akik (maguk, vagy „pozícióik”) mivelhogy nem szűnnek meg soha létezni, különféle szimbolikus jellegű akciók révén felkutathatók: az ő keresésük valójában egy reintegrációval egyenértékű, egy különleges hozzáállás megteremtésével, s ez ahhoz az alaptulajdonsághoz hasonló, amely a vasat jellemzi, amikor úgymond megérzi vagy felfedezi a mágnest és feléje ellenállhatatlanul vonzódik. Most csupán e megjegyzésre kell korlátoznunk magunkat, amit ha valaki akar, adott összefüggésben továbbgombolyíthat.
A mai kort tekintve, nincs értelme, hogy egy mély pesszimizmus uralkodjon el. Most is vannak igazi vezérek, noha a jelen körülmények közepette nem lehet őket felismerni, vezéri kvalitásukat el kell titkolniuk, hiszen csak a társadalmi mítoszok demagógjaiként, agitátoraiként léphetnének fel. A monarchiák korszaka ennélfogva lezárult, hiszen korábban a rend fenntartása érdekében jórészt elég volt akár egy szimbólum puszta jelenléte is és még arra sem volt szükség, hogy aki mindezt emberként megtestesítette, a feladatra a legalkalmasabb legyen.
Fordította: Németh Norbert
(tradicio.org)

Szegénység és társadalmi kirekesztettség Európában

Athéntől Lisszabonig, Olaszországtól Ciprusig európai állampolgárok százezrei mentek ki az utcára, hogy tüntessenek a megszorító politikák ellen, aggódva saját és gyermekeik jövőjéért. Az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU), amely földrészünk és a világ egyéb országainak rádió és televízió csatornáit gyűjti egybe, november 29-ét ezért a következő témának szenteli: „Why poverty? Miért van szegénység?

A kezdeményezés része egy globális programnak, amely mozgósítani kívánja a közvéleményt. Ezen a napon számos dokumentumfilm, rádióadás, weboldal és közösségi oldal foglalkozik a szegénység különféle formáival. A szegénység elleni küzdelemhez csatlakozik a Vatikáni Rádió is nem csak november 29-én, hanem az elkövetkező hetekben – írja az Európai Horizontok 6. kiadásának szerzője, Pietro Cocco, a Vatikáni Rádió olasz újságírója.

Nyilvánvaló, hogy a válság nem pusztán gazdasági. Érinti a társadalmi modelleket, az egyéni és közösségi kapcsolatok etikáját. Olyan válságról van szó, amely vita tárgyává teszi a vezető rétegeket, a munka, a politikai élet, a polgári társadalom megnyilvánulásait. Mindennek váratlan következményei vannak. Mindenkitől egyenlő mértékben felelősségvállalást igényel, amelyet három kulcsszóban lehetne összefoglalni: mértékletesség, igazságosság, szeretetszolgálat.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az egyéni és közösségi magatartások azok, amelyeknek igazodniuk kell a politikai, gazdasági és közigazgatási döntésekhez. Ma a tömegkommunikációs eszközöket tehát arra használják fel, hogy ezek felé irányítsák a különböző magatartásformákat. A mértékletesség feltételezi a személyek méltóságának tiszteletben tartását, csakúgy, mint az anyagi források helyes felhasználását mindenki javára.
Ha a számokat tekintjük, az adatok önmagukért beszélnek. Európában számítások szerint 80 millió személy él szegénységben. Ez a szám az Európai Unió összlakosságának több mint 16%-át jelenti. Többségükben nőkről van szó, a szegénységben élő gyermekek száma 20 millió. (*1)

Helyet kell hát ismét teremteni az igazságosságnak, „amely azt követeli, hogy megadjuk a másiknak azt, ami az „övé”, ami léte és működése alapján megilleti” – ahogy ezt XVI. Benedek pápa „Caritas in Veritate” k. enciklikájában kifejtette az átfogó emberi fejlődésről (Bevezetés, 6. pont). A munkanélküliség, amely növekszik a fiatalok, a bevándorlók, a kevés szakképzettséggel rendelkezők körében, nem pusztán gazdasági probléma. (*2)
Megfosztja ezeket az embereket a társadalomban elfoglalt helyüktől, semmissé teszi lehetséges hozzájárulásukat hazájuk növekedéséhez, megakadályozza, hogy saját és családjuk jövőjét építsék.

Ebben a helyzetben, mint ahogy az olasz püspökök írták, fennáll annak a veszélye, hogy felélesztik a „becsületesek mérgét, akikhez csatlakozik a kirekesztettek kiáltása, azoké, akik ma lényegében idegennek érzik magukat a társadalomtól, nincs szavuk, nem hallgatják meg őket”.

Az Európai Unió meghirdette a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni évet, a társadalmi és területi kohézió európai megvalósítását. Mivel személyekről van szó, tegyük hozzá, hogy ebben az összefüggésben a szeretetszolgálatot alapvetően fontos elemként ismerhetjük el a társadalmi kapcsolatokban, a közéletben is, hogy okot adjunk a reményre és mindenki részvételére buzdítsunk. Ahogy XVI. Benedek pápa emlékeztet bennünket rá, az „ember városát” nem pusztán a jogok és kötelességek mozdítják elő, hanem sokkal inkább az ingyenesség, az irgalmasság és a szeretetközösség kapcsolatai.

A népek fejlődése mindenekelőtt attól függ, hogy elismerjük: egyetlen családot alkotunk, amely valódi szeretetközösségben működik együtt és olyan személyekből áll, akik nem közömbösek egymás sorsa iránt.


*1 - A statisztikai adatok szerint a „szegénység vagy társadalmi kirekesztettség” veszélye által leginkább fenyegetett személyek legmagasabb százalékaránya a következő az egyes országokban: Bulgária 41,6%, Románia 41,4%, Lettország 38,1%, Litvánia 33,4%, Magyarország és Írország 29,9%, Görögország 27,7%, Olaszország 24,5%.

Az európai összképet súlyosbítja, hogy a dolgozók, vagy „nagyon alacsony intenzitású munkával rendelkezők 22%-át fenyegeti a szegénység veszélye. A következő országokról van szó: Írország 22,9%, Egyesült Királyság 13,1%, Belgium 12,6%, Lettország 12,2%, Németország 11,1%, Dánia 10,3% és Olaszország 10,2%.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ez a probléma közvetlen hatást gyakorol az oktatásra és képzésre szánt erőforrások esetleges csökkentésére.

*2 – Az Európai Unióban a fiatalok átlagos munkanélkülisége 21,4%, de 11 országban ez a szám meghaladja a 25%-ot.

(radiovaticana.org)

Kadarkúti Égi üzenetek 165-166. Szűzanya-Jézus: A teremtés

ÉGI ÜZENETEK

2012.11.13.

Szűzanya: A teremtés I.
 

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Ma a hitetekhez tartozó nagyon fontos témasorozatot indítunk a teremtésről. A zsidóság és a kereszténység a Szentírás kinyilatkoztatása alapján egyértelműen vallja és tanítja, hogy a világot Isten teremtette.
 
 

A „Hiszekegy”-ben, a hosszabbik változatában így szoktatok imádkozni: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében…” Itt a menny a Mennyországot, a föld pedig, az egész világmindenséget jelenti, tehát az összes naprendszert, a hozzájuk tartozó bolygókkal, Napokkal, Holdakkal, Csillagokkal stb.. A „látható” az anyagi világot fejezi ki, a „láthatatlan”, a szellemi világot, Istent, az angyalokat, szenteket, a tisztuló és a kárhozott lelkeket és a gonosz lelkeket.
 
 

Bizony nem mindenki hisz a teremtésben. A materialisták azt állítják, hogy az anyagi világot nem kellett megteremteni, mert az öröktől fogva volt, az anyagi önmagát teremtette. Egy földrajz órán a tanárnő azt magyarázta, hogy a bolygók egyes elméletek szerint úgy keletkeztek, hogy a Napból szakadtak ki. Beszélt egy ősködről, ami mindig volt és ebből lett a világmindenség. Egy bátor hittanos kislány felállt és azt kérdezte: „Tanár néni, az ősköd miből lett?” „Erre is bizonyára van magyarázat, majd utána nézek.” Egy másik gyerek is jelentkezett és kifejtette, hogy az ember logikája azt kívánja, hogy legyen egy minden anyagnál fejlettebb lény, aki képes megalkotni ezt az ősködöt, mert az nem képes önmagát megteremteni. Csengettek és erre a tanárnő fellélegzett.
 


Drága Gyermekeim! A materialista világnézet és a keresztény világnézet szöges ellentétben van egymással. Mert mit is mond a materialista? Kezdetben volt az anyag, és csak az anyag létezik, és minden az anyagból van. És hogy szól a keresztény ember? Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és minden általa lett.
 


Először foglalkozzunk azzal, mit jelent a teremtés. A teremtés nem egyszerűen átalakítást, hanem létrehozást jelent a semmiből. Talán a művészi alkotás által válik ez legjobban érthetővé. Gondoljatok a középkor nagy művészóriására, Michelangelóra. Szerzett egy kissé hibás nagy márványtömböt és kifaragta belőle Dávid szobrát. De ez még nem teremtés, mert az ifjú Dávid alakja már elkészülte előtt is létezett, benne volt a márványtömbben, csak még nem volt kifaragva. Arról nem is beszélve, hogy a szobrásznak szüksége volt eszközre: a márványra és a vésőre. Istennek ahhoz, hogy megteremtse a világot, nem volt szüksége anyagra, eszközre. Ő csak kimondta, hogy legyen, és lett. A teremtés tehát a semmiből való létrehozást jelenti, de azt nem állítjuk, hogy a mai formájában teremtette Isten a világot. Az látható, hogy van fejlődés és változás: lekopnak a magas hegycsúcsok, új források bukkannak fel, mélyülnek a folyómedrek, feltöltődnek a medencék, új állatok és növények fejlődnek ki. De a világmindenség még nem egészen ismert ősanyagát Isten kezdetben megteremtette és ez továbbfejlődött, alakult az Ő teremtő tevékenysége által, az általa adott természeti törvények szerint. A hittudomány ezt úgy magyarázza, hogy van első és második teremtés. Az első teremtés a nem lévő dolgok létrehozását jelenti. A második teremtésnél Isten már a meglévőket ereje és törvényei felhasználásával alakítja és belőlük új dolgokat hoz létre. A hittudománynak ez a magyarázata a Szentírásból alakul ki. Évámat megkérem olvasson fel nektek a Teremtés Könyvéből idevágó részleteket.
 


„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította. Isten szólt: Legyen világosság és világos lett. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig, éjszakának… Azután este lett és reggel: az első nap. Isten újra szólt: Teremjen a föld zöldellő növényeket… Este lett és reggel: harmadik nap. Akkor megint szólt Isten: Legyenek világító testek az égbolton és válasszák el a nappalt az éjszakától. Este lett és reggel: negyedik nap. Isten szólt: A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak. Este lett és reggel: az ötödik nap. Azután szólt Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszó-mászókat és mezei vadakat fajuk szerint. Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert saját képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket: szaporodjatok, töltsétek be a Földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt, amely magot terem és minden fát, amely gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. Este és reggel lett: a hatodik nap. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett… Megáldotta és megszentelte a hetedik napot.” Ez a története az ég és föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
 

 
Felvetődhet bennetek a kérdés, hogy a szent szerzők mikor írták le ezt a teremtéstörténetet, ahogyan most hallottátok. A babiloni fogság után, Krisztus előtt az V. században. Még egy fontos dolgot szeretnék mondani nektek. Ti emberek hajlandók vagytok az „Isten” fogalomnál kizárólag az Atya Istenre gondolni. A világot a háromszemélyű egy Isten teremtette.
 


Drága Kicsinyeim! Azt látom, hogy mi mindannyian egy sötét, koromfekete űrben, a semmiben vagyunk. Csak a dicsőséges Szentháromságot látjuk szemünk előtt. A három személy egymás felé fordul, összefonódnak úgy, hogy átölelik egymás vállát. A Mennyei Atya megszólal: „Kedveseim, mi hárman egyek vagyunk a szeretetben, és ez boldoggá tesz minket. De ugye milyen jó lenne boldogságunkat szétosztani, hogy mások is részesüljenek benne? Szeretetünkben teremtsük meg a világot!” Mindhárman keblükből kiemelik lángoló Szent Szívüket, és egymáshoz érintik. A Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek Szíve egyetlen nagy Szívvé olvad össze. E közös Szent Szívben egy fényes, forró, piros gömb keletkezett. A Szív megnyílt és elvált tőle a gömb. A sötét űrben elkezdett forogni nagy sebességgel és apró kisebb-nagyobb részekre oszolva beterítette az űrt.
 


Ez a piros fényes forró gömb az ősanyag, melyet Szíve szeretetével és akaratával a semmiből teremtett a Szentháromság. Ez az úgynevezett „első teremtés”. Ebből az ősanyagból származik minden, úgy, mint ahogy a Szentírás lejegyezte. Isten végtelen mindenhatóságából, ebből az Általa meglévőből, hosszú időszakok alatt mindent kialakított. Ez a második teremtés. E fenséges feladat utolsó lépéseként létrehozta az embert saját képmására, mint a teremtés koronáját.
 

 
Drága Engesztelőim! Legyetek hálásak a Szentháromságnak az egész világmindenségért, a Földért, a Mennyországért, a tisztítóhelyért és a pokolért. Édesanyai szeretetemmel megáldalak benneteket a teremtésben vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 


ÉGI ÜZENETEK
 

2012.11.20.

Jézus: A teremtés II.
 
 

Jézus: Drága Gyermekeim! A múlt alkalommal arról volt szó, hogy Isten a világot a semmiből teremtette. Ma hallani fogjátok, hogy mielőtt nekifogott a nagy feladatnak, gondolataiban mindent eltervezett.
 

Már az ősanyag semmiből való létrehozása előtt az egész világmindenség minden apró részlete meg volt tervezve az Ő isteni értelmében. Előre tudta, mekkora lesz az univerzum, hány naprendszer lesz, megtervezte a természeti törvényeket, melyek mozgásban tartja a bolygókat. Látta maga előtt még a teremtés előtt a Föld bolygót a szárazföldekkel és tengerekkel, hegyeket, síkságokat, tavakat, folyókat. Látta a növény és állatfajtákat, az embereket és személy szerint még a teremtés megindulása előtt benne voltatok a tudatában ti is, akik itt ültök és hallgattok Engem.
 

Hát nem így van az építész is, mikor tervez egy családi házat? Minden helyiség rendre ott van az elképzelésében. Tervet készít és csak így áll neki az építésnek. Így van Isten is a teremtéssel.
 

Tehát a világot Isten örök eszméi szerint hozta létre. Gondoljatok csak a ti Földetekre. Oly tökéletes a forgása a tengelye körül, mely a nappalok és éjszakák váltakozását biztosítja nektek! Oly bámulatra méltó a Nap körüli keringése, mely az évszakokat különíti el! Isten teremtő erejét dicsérik a természeti törvények, melyek ezt a kétféle mozgást rendben irányítják. A gravitációs erő is az Ő nagyságát mutatja, hogy a Föld felszínén lévő összes teremtményt oda vonzza a Földhöz. Ha kint vagytok a természet lágy ölén és látjátok az elétek táruló hegyeket, erdőket, patakokat, jusson eszetekbe, hogy ezek is benne voltak Isten tervében, hogy boldoggá tegyen titeket velük.
 


Nézzük, hogy az Ő örök eszméi milyen kapcsolatban vannak a fejlődéselméletetekkel. Az Egyház csak azt tanítja, hogy a világmindenséget Isten teremtette. Isten a Szentírás teremtéssel kapcsolatos részeiben a hitre tanít titeket. A „hogyan”-ra a természettudományoknak kell felelni, feltárni a teremtést, amennyire képesek rá. A természettudománynak 3 féle fejlődéselmélete van: 1.) A kozmosszal kapcsolatos, 2.) Az élet megjelenésével kapcsolatos és 3.) Az ember fejlődéselmélete
 


1.) A kozmosszal kapcsolatos fejlődéselmélet azt kutatja, hogy mekkora a kozmosz, mikor kezdődött, véges vagy végtelen a világegyetem, hogyan keletkezett.
 A nevelői szobában egyik tanárnak, Dezsőnek és egy tanárnőnek Katinak lyukas órája van. Dezső fizika tanár, Kati földrajztanár. Dezső meggyőződéses ateista és materialista, Kati vallását gyakorló katolikus. Valahogy szóba került a világegyetem keletkezése. Dezső azonnal az un. NAGY BUMM elméletet hozta fel. Így magyarázta Katinak: - A kozmológiában az ősrobbanás, vagyis a NAGY BUMM, egy olyan tudományos elmélet, mely szerint a világegyetem egy rendkívül forró, sűrű állapotból fejlődött ki, nagyjából 13.7 milliárd évvel ezelőtt. Kati megkérdezte: -Mondd, ez a forró, sűrű állapotú anyag, ez miből lett? Dezső elgondolkozott, majd egy kissé bizonytalanul így válaszolt: - A semmiből. Kati erre így reagált: -Érdekes! Egy teológus barátom úgy tanulta, hogy Isten a semmiből teremtett egy ősanyagot, amiből lett az egész univerzum. Az interneten pedig azt olvastam, hogy ez az ősanyag egy forró, tüzes, sűrű állagú gömb volt, mely Isten akaratából a semmiből lett. Ezek szerint erősen hasonlít a Nagy Bumm elmélet a teremtéselméletre, csak abban különbözik, hogy a természettudós kihagyja Istent belőle, és a semmivel helyettesíti. Márpedig a semmiből nem lehet ősanyag. Hidd el, az emberi logika szerint ebben a hittudománynak van igaza.
 


2.) Az élet megjelenésével kapcsolatos fejlődéselmélet azt állítja, hogy az élet az élettelenből keletkezett, a magasabb rendű fajok az alacsonyabb rendűekből lettek és az ember a majomtól származik. Ezt az utolsó feltételezést már megdöntötték. Ha azt is mondja a tudomány, hogy az élet az élettelen anyagból lett, bármilyen fejlett fokon áll, képtelen előállítani egy fűszálat az élettelen anyagból, amely él, asszimilál és növekszik. Képtelen létrehozni pusztán az anyagból egy élő, mozgó egérkét, amely eszik, futkározik, egy robotot, amelyik képes növekedni és van lelke. Tehát, ha ma az élettelenből nem lesz élő, akkor kezdetben sem lehetett ilyen, csak egyedül Isten által.
 Régen szembeállították egymással a teremtést és a fejlődést. Ma már tudjuk, hogy egyik nem zárja ki a másikat. A teremtett világ a fejlődésen keresztül jut el a tökéletességig. Isten nemcsak akkor működött mikor az „első teremtéskor” a semmiből létrehozta az ősanyagot, hanem amikor a már meglévőből a fejlődés útján újabb és újabb dolgokat teremtett, tehát a második teremtéskor. A fejlődésben is Isten működik kétféleképpen: vagy az általa teremtett ősanyagba adott természeti törvények által, vagy közvetlenül megteremt valamit. A hittudomány még nem tudja eldönteni Istennek, mikor, melyik teremtő működése áll fenn. Egyet biztosan tud a katolikus hit, hogy az emberi lelkeket közvetlenül teremti, mégpedig egyenként a fogantatás pillanatában. Amikor megfogant az ember, azonnal benne van a lelke is, tehát már ott az új élet. Ezért olyan nagy bűn annak elpusztítása.
 


3.) Az ember fejlődéselmélete hosszú évtizedekig, mint a darwinizmus élt a tudomány elképzelésében. A kutatások leleplezték ezt a tévedést, mely szerint az ember a legfejlettebb majomtól származik. Isten az embert nem egy állat képmására teremtette, hanem önmagához hasonlónak és lelket lehelt bele, mely minden más teremtmény fölé emelte. Drága Kicsinyeim! Az a misztikus dolog, ami most következik szorosan kapcsolatban van az ember származásáról elterjedt téves, tudományos fejlődéselmélettel.
 Felülünk a képzelet szárnyára. Nyújtom a kezem, kapaszkodjatok bele és egy kórházban találjuk magunkat. Ott fekszik egy 55 éves szívbeteg férfi. Infarktussal hozták be. Most éppen 2 roham között van, tud beszélni és gondolkozni. Jöjjetek közelebb az ágyához. Kihasználom a kis időt, míg eszméleténél van. Megengedem neki, hogy lásson Engem fehér ruhában, aranyövvel a derekamon, glóriával a fejem körül. Elmondom neki, hogy Jézus vagyok, az ő Megváltója. Nem hisz Nekem, azt hiszi képzelődik, hallucinál. Ezt gondolja magában: „Olyan rosszul vagyok, hogy az agyam képeket és hangokat vetít elém. Hiszen egész életemben tudtam, hogy nincs Isten, nincs lélek, csak anyagból áll a testem. Hamarosan meghalok, és lassan feloszlok.” Ahogy ez kimondta, lelke azonnal a fején keresztül elhagyta a testét. Ott áll Mellettem a saját halott teste mellett elképedve, csodálkozva. Most már elhitte, hogy van lelke, hogy Én az a Jézus vagyok, akitől most függ az ő túlvilági élete. Félt, reszketett, nem tudta, mi vár ezután rá. Azt se tudta, mi a bűnbánat. Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ennek az embernek nagy szüksége van a ti segítségetekre, hiszen ellenségem, már itt leselkedik rá a háta mögött. Eszközömmel együtt álljatok fel és hívjátok a Szentlelket a „Jöjj, hívunk jöjj Szentlélek…” énekkel. Nézzétek már itt is áll Mellettem a megszentelő Lélek, hófehér, hosszú ruhában, szárnyakkal. A két kezét a remegő lélek feje fölé tartja, melyekből ragyogó fehér fény árad, beborítja az egész férfi lelkét tetőtől talpig. Érzi, hogy átjárja a fény és bűnbánatot ébreszt benne, tudással és bölcsességgel tölti el. Letérdel Előttem és bevallja hitetlenségét, materialista téveszméit és az összes bűnét, melyet élete folyamán elkövetett. Sírva kér bocsánatot tőlem. A Sátán nagy mohón már kap is utána, de Én egy pillantásommal elzavarom. Nyújtom a kezem a bűnbánó lélek felé. Felemelem, letörlöm könnyeit és így szólok hozzá: Látod, gyermekem, a te elméleted szerint csupán élő anyag vagy, mint a növények és állatok, halálod után megsemmisülsz. De te ember vagy, a Mi hasonlatosságunkra teremtettünk, neked örök életed van. Bűnbánatoddal, az Én irgalmammal és engesztelő gyermekeim segítségével elnyerhetted az Örök Életet. De téveszméid és bűnös életed miatt egy ideig még vezekelned kell. Őrangyalod, aki mindig veled van, elkísér a tisztítóhelyre.
 


Drága Kicsinyeim! Most megmentettetek egy egészen hitetlen lelket a kárhozattól, aki majdnem áldozata lett a Földön még mindig jelenlévő téves materialista tanításoknak. Megáldalak benneteket a teremtésbe vetett mély hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.