Új orosz külpolitikai koncepció
Kommerszant
Kommerszant
Július közepén, zárt ajtók mögött rendezték meg Moszkvában
az Orosz Föderáció nagyköveteinek éves értekezletét. A rendezvény jelentőségét
emelte, hogy azon beszédet mondott Dmitrij Medvegyev államfő, és ismertette az
ország új külpolitikai koncepcióját. A Kommerszant
hosszú elemzést szentelt a ténynek, és – név nélkül – megszólaltatott olyanokat
is, akik jelen voltak az értekezleten. Valamennyien egybehangzóan állították,
hogy az elnöki beszéd nem Medvegyev korábbi stílusát tükrözte, hanem inkább
“kifejezetten Putyin stílusában” fogalmazódott. És az is feltűnést keltett,
hogy a vezető politikus a nagykövetektől több „aktivizmust”, sőt egyenesen az
orosz érdekek agresszív képviseletét követelte.
Oroszország visszanyerte erejét – indította beszédét
Medvegyev –, így ma már képes válaszolni azokra a kihívásokra, amelyek mind
globális, mind pedig regionális szinten érik. Sőt, a világnak olyan vidékei,
melyek eddig tudomást sem vettek Moszkváról, most várakozással tekintetnek az
itt születő döntések elé. Épp ezért változtatni kell az eddigi orosz stíluson a
diplomáciában, határozottabban kell fellépni a nemzetközi jogot sértő lépések
ellen, mint amilyen – egyebek mellett – Koszovó függetlenségének kikiáltása
volt. Könnyebben tudták volna kommunikálni a világgal az orosz álláspontot, ha
idejekorán nevén nevezik a problémát, azaz, hogy Koszovó ugyanaz az Európai
Unió számára, mint Irak az Egyesült Államoknak.
Nevek említése nélkül Medvegyev hosszan ostorozta azokat az
országokat, amelyek „könnyedén megfeledkeznek a történelemről, ha rövidtávú
érdekeik úgy kívánják”, és azokat amelyek „civilizációs és felszabadító
missziókról beszélnek”, épp úgy, mint egykoron a fasiszta hatalmak és
csatlósaik.
Ezt követően a külügyi koncepció ismertetésére került sor,
mely – állapítja meg a Kommerszant – csak első ránézésre hasonlít ahhoz a
stratégiához, melyet nyolc évvel korábban, még Putyin elnöksége idején
dolgoztak ki. Ezek alatt az évek alatt az ország helyzete, céljai és
lehetőségei drámaian megváltoztak. Jól jelzi ezt, hogy míg a korábbi dokumentum
hevesen kritizálta az unipoláris világot, és kilátásba helyezte, hogy
„Oroszország egy többpólusú világért fog küzdeni a nemzetközi kapcsolatokban”,
addig az új koncepció már elégedetten konstatálja, hogy a nyolc évvel korábban
megfogalmazott célok teljesültek, „a Nyugat elveszítette monopolhelyzetét a
globális folyamatokban”.
A mostani koncepció elmozdulást tükröz a regionális politikában
is. Míg a korábbi dokumentum megszövegezői úgy fogalmaztak, hogy „szorosabbá
kell tenni a kapcsolatokat Oroszország és Fehéroroszország (Belarusz) között”,
és ezt tekintették a fő feladatnak, addig a mostani koncepció mintha már
elkönyvelte volna ennek lehetetlenségét, s megelégszik annyival, hogy a
kapcsolatokban „a fokozatosan át kell térni a piacgazdaságra”. Általában is
megfigyelhető, hogy a „közelkülföld” veszített jelentőségéből a globális
folyamatok, illetve kapcsolatok előtérbe kerülése miatt, említésre méltónak már
csak a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok bizonyultak, azok is inkább
csak az Eurázsiai Gazdasági Közösség (EurAsEC) – nyilvánvalóan gazdasági
érdekeket előtérbe állító – fontossága okán. Ugyanakkor Medvegyev a
„közelkülföld” vonatkozásában is több agresszivitást, az orosz érdekek hangsúlyosabb
védelmét követelte. A Kommerszant úgy értesült: új ügynökség alakul a
külügyminisztérium keretében, mely a jövőben összefogja a volt szovjet térség
kapcsolatainak intézését.
Míg a putyini érában Moszkva abban volt érdekelt, hogy az
EBESZ kiegyensúlyozott fejlődést mutasson, addig ma már az orosz diplomácia
temeti a szervezetet, és kifejezetten állást foglal amellett, hogy „a következő
európai csúcson új biztonsági megállapodásra kell törekedni”, amihez
nyilvánvalóan egy új – Moszkvának inkább tetsző – intézmény társulna.
Míg nyolc évvel korábban az akkori koncepció Moszkva
legfontosabb európai partnereiként Nagy-Britanniát, Németországot,
Olaszországot és Franciaországot említette, addig a mostaniból már hiányzik Nagy-Britannia,
ugyanakkor a sor kiegészül Spanyolországgal, Finnországgal, Görögországgal és
Hollandiával, nagyjából tehát azokkal – jegyzi meg a Kommerszant –, amelyek
Oroszország partnerei a gázüzletben.
A dokumentumban viszont szokatlanul nagy hangsúlyt kap az
úgynevezett stratégiai partnerekkel történő kapcsolatépítés, mint India, Kína
és Brazília. Igen érdekes módon a mostani dokumentumban Iránt csak mellékesen
érintik, olyan államok között, mint Törökország, Egyiptom, Algéria, Szaúdi-Arábia,
Szíria, Líbia és Pakisztán, vagyis azok az államok, melyek törzsvásárlói az
orosz fegyveriparnak.
Érdekes különbség az egykori, Putyin elnök által szignált,
valamint a mostani koncepció között, hogy ez utóbbi megállapítja: „az Orosz
Föderáció kormánya alakítja és valósítja meg az ország külpolitikáját”, a
korábbi viszont a külügyek intézését az akkori elnök, azaz Putyin kezében
hagyta. Ma, amikor Putyin már nem az állam, hanem a kormány élén áll, a jelek
szerint a szálak megint csak nála futnak össze.
A lap több diplomata véleményét kérdezte a nagyköveti
értekezlettel, s ezen belül főként a koncepcióval kapcsolatban. Legtöbben név
nélkül nyilatkoztak, és eléggé kiábrándultan vették tudomásul, hogy a hibákért
a felelőséget Medvegyev „egyedül a diplomáciai karra tolja”, hisz a
meghirdetett „profilváltás” annak egyértelmű beismerése, hogy a nagykövetek nem
végezték elég jól munkájukat.
Nem így Dmitrij Rogozin, Oroszország Nyugat-ellenességéről
hírhedt NATO-nagykövete, aki nagyon is helyeselte az „agresszív” stílusváltást:
„Medvegyev modern ember – mondta –, mindig is jó menedzser volt és hatékonyságot
követel, illetve a hatékonyság érdekében fellépő agresszív diplomatákat akar
látni”. A Kommerszant kérdésére, hogy vajon változások fognak-e bekövetkezni a
külügy struktúrájában, Rogozin ezt felelte: „Ó igen, ebben egészen biztos
vagyok.”
http://www.kommersant.ru/doc.