2008. július 16., szerda

Az agresszivitás jegyében

Új orosz külpolitikai koncepció
Kommerszant
Július közepén, zárt ajtók mögött rendezték meg Moszkvában az Orosz Föderáció nagyköveteinek éves értekezletét. A rendezvény jelentőségét emelte, hogy azon beszédet mondott Dmitrij Medvegyev államfő, és ismertette az ország új külpolitikai koncepcióját. A Kommerszant hosszú elemzést szentelt a ténynek, és – név nélkül – megszólaltatott olyanokat is, akik jelen voltak az értekezleten. Valamennyien egybehangzóan állították, hogy az elnöki beszéd nem Medvegyev korábbi stílusát tükrözte, hanem inkább “kifejezetten Putyin stílusában” fogalmazódott. És az is feltűnést keltett, hogy a vezető politikus a nagykövetektől több „aktivizmust”, sőt egyenesen az orosz érdekek agresszív képviseletét követelte.
Oroszország visszanyerte erejét – indította beszédét Medvegyev –, így ma már képes válaszolni azokra a kihívásokra, amelyek mind globális, mind pedig regionális szinten érik. Sőt, a világnak olyan vidékei, melyek eddig tudomást sem vettek Moszkváról, most várakozással tekintetnek az itt születő döntések elé. Épp ezért változtatni kell az eddigi orosz stíluson a diplomáciában, határozottabban kell fellépni a nemzetközi jogot sértő lépések ellen, mint amilyen – egyebek mellett – Koszovó függetlenségének kikiáltása volt. Könnyebben tudták volna kommunikálni a világgal az orosz álláspontot, ha idejekorán nevén nevezik a problémát, azaz, hogy Koszovó ugyanaz az Európai Unió számára, mint Irak az Egyesült Államoknak.
Nevek említése nélkül Medvegyev hosszan ostorozta azokat az országokat, amelyek „könnyedén megfeledkeznek a történelemről, ha rövidtávú érdekeik úgy kívánják”, és azokat amelyek „civilizációs és felszabadító missziókról beszélnek”, épp úgy, mint egykoron a fasiszta hatalmak és csatlósaik.
Ezt követően a külügyi koncepció ismertetésére került sor, mely – állapítja meg a Kommerszant – csak első ránézésre hasonlít ahhoz a stratégiához, melyet nyolc évvel korábban, még Putyin elnöksége idején dolgoztak ki. Ezek alatt az évek alatt az ország helyzete, céljai és lehetőségei drámaian megváltoztak. Jól jelzi ezt, hogy míg a korábbi dokumentum hevesen kritizálta az unipoláris világot, és kilátásba helyezte, hogy „Oroszország egy többpólusú világért fog küzdeni a nemzetközi kapcsolatokban”, addig az új koncepció már elégedetten konstatálja, hogy a nyolc évvel korábban megfogalmazott célok teljesültek, „a Nyugat elveszítette monopolhelyzetét a globális folyamatokban”.
A mostani koncepció elmozdulást tükröz a regionális politikában is. Míg a korábbi dokumentum megszövegezői úgy fogalmaztak, hogy „szorosabbá kell tenni a kapcsolatokat Oroszország és Fehéroroszország (Belarusz) között”, és ezt tekintették a fő feladatnak, addig a mostani koncepció mintha már elkönyvelte volna ennek lehetetlenségét, s megelégszik annyival, hogy a kapcsolatokban „a fokozatosan át kell térni a piacgazdaságra”. Általában is megfigyelhető, hogy a „közelkülföld” veszített jelentőségéből a globális folyamatok, illetve kapcsolatok előtérbe kerülése miatt, említésre méltónak már csak a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok bizonyultak, azok is inkább csak az Eurázsiai Gazdasági Közösség (EurAsEC) – nyilvánvalóan gazdasági érdekeket előtérbe állító – fontossága okán. Ugyanakkor Medvegyev a „közelkülföld” vonatkozásában is több agresszivitást, az orosz érdekek hangsúlyosabb védelmét követelte. A Kommerszant úgy értesült: új ügynökség alakul a külügyminisztérium keretében, mely a jövőben összefogja a volt szovjet térség kapcsolatainak intézését.
Míg a putyini érában Moszkva abban volt érdekelt, hogy az EBESZ kiegyensúlyozott fejlődést mutasson, addig ma már az orosz diplomácia temeti a szervezetet, és kifejezetten állást foglal amellett, hogy „a következő európai csúcson új biztonsági megállapodásra kell törekedni”, amihez nyilvánvalóan egy új – Moszkvának inkább tetsző – intézmény társulna.
Míg nyolc évvel korábban az akkori koncepció Moszkva legfontosabb európai partnereiként Nagy-Britanniát, Németországot, Olaszországot és Franciaországot említette, addig a mostaniból már hiányzik Nagy-Britannia, ugyanakkor a sor kiegészül Spanyolországgal, Finnországgal, Görögországgal és Hollandiával, nagyjából tehát azokkal – jegyzi meg a Kommerszant –, amelyek Oroszország partnerei a gázüzletben.
A dokumentumban viszont szokatlanul nagy hangsúlyt kap az úgynevezett stratégiai partnerekkel történő kapcsolatépítés, mint India, Kína és Brazília. Igen érdekes módon a mostani dokumentumban Iránt csak mellékesen érintik, olyan államok között, mint Törökország, Egyiptom, Algéria, Szaúdi-Arábia, Szíria, Líbia és Pakisztán, vagyis azok az államok, melyek törzsvásárlói az orosz fegyveriparnak.
Érdekes különbség az egykori, Putyin elnök által szignált, valamint a mostani koncepció között, hogy ez utóbbi megállapítja: „az Orosz Föderáció kormánya alakítja és valósítja meg az ország külpolitikáját”, a korábbi viszont a külügyek intézését az akkori elnök, azaz Putyin kezében hagyta. Ma, amikor Putyin már nem az állam, hanem a kormány élén áll, a jelek szerint a szálak megint csak nála futnak össze.
A lap több diplomata véleményét kérdezte a nagyköveti értekezlettel, s ezen belül főként a koncepcióval kapcsolatban. Legtöbben név nélkül nyilatkoztak, és eléggé kiábrándultan vették tudomásul, hogy a hibákért a felelőséget Medvegyev „egyedül a diplomáciai karra tolja”, hisz a meghirdetett „profilváltás” annak egyértelmű beismerése, hogy a nagykövetek nem végezték elég jól munkájukat.
Nem így Dmitrij Rogozin, Oroszország Nyugat-ellenességéről hírhedt NATO-nagykövete, aki nagyon is helyeselte az „agresszív” stílusváltást: „Medvegyev modern ember – mondta –, mindig is jó menedzser volt és hatékonyságot követel, illetve a hatékonyság érdekében fellépő agresszív diplomatákat akar látni”. A Kommerszant kérdésére, hogy vajon változások fognak-e bekövetkezni a külügy struktúrájában, Rogozin ezt felelte: „Ó igen, ebben egészen biztos vagyok.”

http://www.kommersant.ru/doc.aspx?fromsearch=0103abb1-63c1-40b3-8d97-9ea750b72586&docsid=912790