2013. május 13., hétfő

Álom

A mezőn áll egy férfi, kezében a kardja,
de nem mindegy hogyan áll, és mit mutat az arca.
Ha izzik, szikrázik le súlyt mint a villám,
akkor kérdőre von minden, hátul maradt társát.
De ha kardja, földbe szúrva pihen és imára szólít lelke,
akkor arca szelíd hisz szárnyal fel a mennybe.
Így használd a kardod, csak így lesz fegyver,
gonosz ellen küzdj , csak így lehetsz ember!

Kásler Árpád rádióüzenete a Magyar Országgyűléshez

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy küldjék meg saját országgyűlési képviselőiknek, hadd szembesüljenek azzal, hogy mihez asszisztálnak, hadd tudják meg, hogy miért lesznek törvényszék elé állítva.

A gyermekszegénység öröklődik

Ha egy kormány addig nem foglalkozna semmi mással, amíg egyetlen éhező gyermek is akad az országban, minden szimpátiánkat elnyerné. Vajon miért nem így működik a világ? Magyarországon minden második gyerek nélkülöz – ez derült ki az UNICEF hazai szervezete által készített legutóbbi jelentésből. Az adat túlmutat a jövedelem alapján meghatározott szegénységnél, szen egyéb tényezőket is figyelembe vesznek. Farkas Zsombor szociálpolitikustól, a Gyerekesély Egyesület tagjától megtudtuk: ha csak a jövedelmet nézzük, a 2–2,2 millió magyar gyermek körülbelül 20-23%-a él szegénységben. Leginkább veszélyeztetettek a három, vagy több gyereket nevelő, illetve egyszülős családok, de nyilvánvalóan ott is nagyobb eséllyel élnek nélkülözésben, ahol nincs foglalkoztatott a háztartásban. Kiterjedtebb a gyermekszegénység a roma családokban is, ezenkívül a lakóhely is meghatározó. Jelenleg 33 hátrányos helyzetű kistérség van hazánkban, ezek jellemzően Észak-Magyarországon, illetve az Alföld északi részén, a Dél-Dunántúl, valamint az Ormánság területén találhatók. Ami pedig a vidék és város közti különbséget illeti: míg a nyugat-európai országokban a szegénység a nagyvárosokban koncentrálódik, nálunk ez inkább falusi jelenség. A nélkülöző gyermekek körülbelül kétharmada vidéken él.
ehes vagyok
Nagy probléma, hogy a szegénység öröklődik. „Természetesen nem arról van szó, hogy ezekben a hátrányos helyzetű családokban a szülők nem szeretik a gyerekeiket, ám az alacsony iskolai végzettség, tartós munkanélküliség miatt képtelenek őket támogatni” – mondta Farkas Zsombor, és hozzátette: „Akadnak persze néhányan, akiknek sikerül kitörniük a nélkülözésből, vannak roma-, illetve szegénytelepről származó egyetemisták, értelmiségiek, de ez nem gyakori. Ha nem avatkozunk be központi, szociálpolitikai eszközökkel, vagy Európai Uniós programokkal, akkor a helyzet nem fog javulni. Amit a gyermek nem kap meg otthon a szülőtől, azt állami beavatkozással – ha lehet – pótolni kell”. A hátrányos helyzetű kistérségek többségében már elindult egy komplex, sokrétű szolgáltatást, segítséget nyújtó projekt, az úgynevezett kistérségi gyerekesély program. A gond az, hogy a jelenlegi szociálpolitikai intézkedések, többek között a közfoglalkoztatás szigorítása, a segélyek összegének csökkentése ellehetetlenítik ezeket a kezdeményezéseket.
A legnagyobb mértékben a gyermekek egészséges társas kapcsolataival, kortárs kötődéseivel kapcsolatos szükségletek vannak veszélyben. A gyermekek 42%-a nem tudja rendszeresen meghívni magához a barátait, 35% nem jut el nyaralni, 29% anyagi okok miatt nem vesz részt szabadidős tevékenységekben (sport, zene, stb.).

A kutatási eredmények szerint a jóllét/nélkülözés szempontjából különösen veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek szülője alacsony iskolai végzettségű, munkanélküli vagy egyedül gondoskodik gyermekéről.
Az adatfelvétel idején a jövedelmi viszonyok alapján a magyarországi gyerekek tizedrésze számított relatíve szegénynek, és az ő fejükre jutó jövedelem 11,7 százalékkal maradt a szegénységi küszöb alatt. Az első adat a többiekéhez képest közepes, a második kifejezetten jó. Csak hát minden szegény a saját országához képest az. Az a gyerek számít szegénynek, akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el az adott ország statisztikai középértékének a felét. Luxemburgban nagyjából ugyanolyan arányban élnek ilyen értelemben szegény gyerekek, mint Magyarországon, csak többször annyi pénzből. Ettől persze ők még ugyanúgy érzik a szegénységet, a hátrányt, a megfosztottságot. Az ugyanakkora vásárlóerővel rendelkező gyerek Magyarországon pedig nem érzi. Az érzés, a relatív helyzet nagyon fontos, de persze az sem mellékes, hogy a luxemburgi szegény gyerek tanulásának, egészségének objektív feltételei mégiscsak sokkal inkább adottak, mint a magyarországi szegény gyereké.

Magyarországon olyan gyerek is nélkülözheti a normális gyermeki lét feltételeit, aki nem számít szegénynek, Luxemburgban pedig az a gyerek is szegénynek számíthat, akinél ezen feltételek egyike sem hiányzik. Ezért kell a relatív és az abszolút mutatókat együtt kezelni.
Na de kik is azok a szegények? A deprivációs index (lásd külön) segít az eligazodásban. Egy feltétel hiánya még belefér, így azokat a gyerekeket sorolják a nélkülözők közé, akiknél kettő vagy több hiányzik. Ebben a tekintetben már 2009-ben is a legrosszabbak között voltunk. Akkor gyermekeink harmadát számíthattuk a nélkülözők közé. A 35 ország közül csak Romániában és Bulgáriában volt rosszabb a helyzet és Lettországban ugyanolyan. A mienkével összevethető helyzetű országok, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Észtország, Litvánia 8–20 százalékos mutatókkal sokkal jobban álltak.
Kiváltképp rosszak nálunk a lakásviszonyok. Nálunk jut a legkevesebb helyiség (0,8) egy főre, és csak Romániában, Lengyelországban és a balti államokban laknak annyian (vagy többen) sötét, vizes, fürdőszoba, angolvécé nélküli lakásokban, mint nálunk.
A védőoltásokat nézve kiváló helyzetben vagyunk, viszont a koraszülések aránya kirívóan magas, a kicsi (2500 gramm alatti) súllyal születettek aránya pedig csak Görögországban nagyobb.

Az UNICEF hisz abban, hogy minden gyermek egyenlő, ezért egyenlő jogok, lehetőségek és életesélyek illetik meg. Nem mondhatjuk, hogy mindent megtettünk a jövőnk érdekében, amíg nem tettünk meg mindent azért, hogy egyetlen gyerek se maradjon hátra, egyetlen gyerek se legyen árnyékban.
(VG.hu)

Átfogó biometrikus adatbázis rejtőzik a bevándorlási reformban

A személyik, azonosítószámok, biometrikus adatokat tartalmazó egyéb iratok, amellett, hogy a globális adatbázis állományát bővítik, hozzászoktatják az embereket a gondolathoz, hogy ez manapság az élet elengedhetetlen része. Minél többet beszélnek róla, minél többször hangsúlyozzák a rendszer előnyeit, annál kevésbé tűnik felháborítónak. Ez egy jól bevált módszer a reklámiparban. Csupán elegendő idő és pénz kell hozzá. Az emberek fokozatosan megszokják, hogy egyre több helyen és egyre több irathoz szükséges az ujjlenyomatuk és persze a chip. Miután a technológia kellő mértékben elterjed, csupán a régi azonosítási módszereket kell szép csendben leépíteni, így amikor eljön az idő, úgy tehetik egyetemessé és kötelezővé, hogy szinte semmilyen ellenállásba nem ütköznek majd. A végállomás nevét pedig, amely felé gyorsabb ütemben haladunk, mint gondolnánk, jól tudjuk a Jelenések könyvéből: a Fenevad Bélyege. (Joseph Candel)


Illusztráció: National Institutes of Health
Az Egyesült Államok szenátusában múlthét pénteken kezdődött a bevándorlási reform vitája. A 800 oldalas kétpárti törvényjavaslat megfogalmazásában csendesen megbújik egy ártalmatlan hangzású „fotóeszköz”, valójában egy országos biometrikus adatbázis létrehozásáról szóló rendelkezés, amit a Belbiztonsági Minisztérium felügyelne. Az adatbázis minden olyan amerikai állampolgár nevét, korát, társadalombiztosítási azonosítóját és fényképét tartalmazná, aki rendelkezik jogosítvánnyal vagy más hivatalos fényképes igazolvánnyal.
A javaslat szerint minden munkáltató köteles lenne minden újonnan felvett munkavállaló fényképét/személyazonosságát ellenőrzi az adatbázisban. A Bevándorlási Modernizációs törvény célja elvileg az iratokkal nem rendelkező bevándorlók munkavállalásának ellehetetlenítése, az adatvédelmi aktivisták szerint azonban a törvény küldetése óhatatlanul mellékvágányra terelődne és egy idő után egyre több helyzetben követelnék az adatbázissal való egyeztetést, a szavazásoktól, az ingatlan bérlésen át a fegyvervásárlásig vagy a bankszámlanyitásig.
Képzeljük el a Foursquare állami  verzióját, ahol Nagytestvér rögzít minden egyes bejelentkezést.

„Az állampolgár és az állam kapcsolata kezd megváltozni. Arra felé haladunk, hogy mindenért engedélyt kell kérni,” mondta Chris Calabrese, az Amerikai Polgárjogi Egyesülés (ACLU) kongresszusi lobbistája. „Ami pedig ennél is fontosabb, hogy ez lehet a kezdete annak, hogy mindent rögzítsenek.”
Egyelőre a törvény munkavállalási célokra engedi az adatbázis használatát, de a történelemből tudjuk, hogy az ilyen korlátozások rövid életűek. A társadalombiztosítási kártyát például eredetileg azért hozták létre, hogy nyomon kövessék a nyugdíjjárulékokat, most viszont már az egészségbiztosítás megkötéséhez is szükség van rá.
David Bier, a Versenyképes Vállalkozás Intézettől egyetért az ACLU aggodalmaival.
„Ami a legaggasztóbb, hogy bizonyos tevékenységeket így elvileg engedélyhez köt, de ugyanakkor arra is használhatják, hogy bizonyos tevékenységeket korlátozzanak. Tulajdonképpen létrehozzák a nemzeti azonosítót, csak éppen kártyát nem gyártanak hozzá.”
Időkjelei: Az Uniótag Magyarországon felsorolni is nehéz lenne azoknak az azonosító kártyáknak a számát, amikben ma már chip van, és amelyeket naponta használni kényszerülünk. Valószínűleg elmondhatjuk, hogy az EU messze az Egyesült Államok előtt jár a chipes igazolványok és az ujjlenyomatokat tartalmazó útlevelek bevezetésével, ráadásul itt minden adat a rendőrség adatbázisában kerül rögzítésre. Az Egyesült Államokban úgy tűnik rájöttek, hogy kártyára nincs is szükség, hiszen idővel úgyis az emberek testébe vándorolna. Egy fázist megspórolhatnak.


Forrás: wired.com

Föderális Unió, avagy az Európai Egyesült Államok

José Manuel Barroso egy interjúban beszélt erről, de valamiért a magyarországi cionmédia nem sietett ezt hírül adni, ezért kénytelenek vagyunk foglalkozni vele.
Szerinte, ami ma sokak számára csak sci-fi, nemsokára valósággá válik. Meg kell szüntetni a különálló államokat, és egységes, föderális államot kell létrehozni a 27 tagállamból. Barroso bejelentette, hogy a következő EU választások előtt, 2014-ben benyújtják a módosítási tervezetet. Ahogy fogalmazott, ez egy intenzív politikai unió, vagy más néven politikai és gazdasági unió.
Érezhető az EU-n belül az a törekvés, hogy már nem csak a kis államok, hanem Nagy-Britannia is gondolkodik a kilépésről (az interjú ennek kapcsán készült). Hogy ez egyáltalán felmerül, indokot ad arra, hogy a szövetséget szorosabbra fűzzük, komoly átszervezéseket hajtsunk végre, létrehozva egy teljes érdekű szövetséget. Az egész elmélet alapja, hogy a sok saját monetáris politika az, amely gyakorlatilag szétveri az uniót. A rosszul teljesítő országok és a jól teljesítő országok egymásnak tökéletesen ellentmondó lépéseket tesznek, amely aztán komoly belső feszültségeket okoz. A megoldás, a saját monetáris politika megszüntetése, és hogy a jól teljesítő országok gazdasági vezetői határozzák meg majd a gazdasági politikát. Jelenleg az is akadályozó tényező, hogy azok miatt a gazdasági intézkedések miatt, melyeket most meg kell hozni, a tagországok kormányai között kell egyeztetni, és ez a helyzet lehetetlenné tesz bármilyen gyors intézkedést.
Mivel Európa-szerte megerősödtek a kilépést szorgalmazó pártok és mozgalmak, ezért Barroso felszólította a brüsszeli vezetést, hogy gyorsítsák fel ezt az eljárást. Amennyiben a kilépést szorgalmazó szervezetek döntési helyzetbe kerülnek, és népszavazásokat írnak ki, akkor az EU szét fog esni. Ezt nem szabad megvárni, ezért létre kell hozni a Föderális Uniót. Barroso úgy ítéli meg, ebben a kérdésben győztesen fognak kikerülni.
Legalábbis ezt gondolja Barroso. A tények azt mutatják, hogy míg pár EU tagállam élősködik az egész Unión, addig a lecsúszott államoknak kivan a hátsó fele a gatyából, és semmi reményük sincs a változásra. Az a bohóckodás, amit a magyar vagy román, illetve a lengyel vezetés művel a túlélés érdekében, csak időpocsékolás. Ezek az államok menthetetlenül sodródnak a kilépés felé, mert vagy kilépés lesz, vagy népfelkelés. Adóztatás, népnyúzás, hazudozás felsőfokon, hatalomkoncentráció, saját gazdasági klientúra megerősítése (és a beruházásoknál egyharmad megy a pártkasszába). Ennyi, semmi több.
A jelenlegi politikai képletek mindenképpen eltűnnek majd a palettáról, akár így, akár úgy. Az EU-t egyben tartani azért nem lehet, mert a kezdetektől nem az egyetértés és a valódi együttműködés és az esélyegyenlőség vezette, hanem az élősködési akarat, valamint a kizsákmányolási szándék. Ezzel nem lehet fenntartani hosszú távon egyetlen rendszert sem. Már így is túl sokáig tartott. Az EU mindenképpen bukni fog, mert a jelenlegi formájában fenntarthatatlan. Barroso okoskodhat amit akar, az EU kérdés vagy békésen oldódik meg kilépésekkel, vagy az utcákon fog eldőlni.

Az USA ismét provokál

Az amerikai haditengerészet USS Nimitz anyahajója Dél-Koreába érkezik, hogy ott hadgyakorlatot hajtson végre. A hadgyakorlat helyszíne a Japán-tenger. Az Egyesült Államok tovább folytatja a világ több pontján a háborús állapotok előidézését. Észak-Korea nyílt provokációnak minősítette az újabb USA-Dél-Korea hadgyakorlatot.
A KNDK hadügyminisztere kijelentette: "Ne higgye az USA, hogy megijedünk egy atommeghajtású ladiktól. Ha a hajók megtámadnák az országot, vagy megközelítik a vitatott területeket, egyszerűen elküldjük a tenger fenekére". Ha Észak-Korea hozzájutott a Yakhont rakéták iráni vagy kínai változataihoz, akkor nem is jelent ez különösebb problémát. Hozzátesszük, a sorozatos provokációk ellenére nem valószínű, hogy háború fenyegetne.
Hídfő.net