2013. július 19., péntek

Olaj ügyek, Orbán 500 milliárdos vagyona

"Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése előtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévő ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.
Már több szerző is leírta, hogy a FIDESZ a 90'-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekből, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezőségének biztosításához, a meglévő politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasműtől, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra..."



Pécsi Kálmán: Gergényi hasonmása (Magyar Világ,2006. máj.19.)
Avagy végrehajtási jog Kubicsek ingatlanán

Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány személyiségét vizsgálva a külső szemlélődőnek az a benyomása támadhat, hogy Gergényi Pétert, valamikor a késői Kádár-korszakban, donorként használták fel a tipikus, rendszerhű rendőri vezető személyének klónozására. Mint közismert, a klónozás egy olyan eljárás, amikor a donor sejtjeiből mintát vesznek, és a minta felhasználásával, a donorral egyező tulajdonságú hasonmásokat fejlesztenek ki, mesterséges úton. Miközben a magyar rendőrség bővelkedik a fiatalabb nemzedékekhez tartozó tehetséges, magasan képzett szakemberekkel, majd minden megyei kapitányságon találhatunk Gergényi Péter típusú, a Kádár-renzsimből hátramaradt őskövületet.

Emlékezzünk Pintér Sándorra, az ORFK egykori vezetőjére, aki a FIDESZ 1998-as hatalomra jutása után a belügyminiszterségig vitte. Ide tartozik dr. Kubicsek András kecskeméti városi rendőr-kapitány, Orbán Péter, az ORFK volt parancsnoka, jelenlegi Vas Megyei rendőr-főkapitány, Horváth György, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi vezetője, Kiss Ernő, a Budapest XIII. kerületi Rendőrkapitányság vezetője, Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságának vezetője. A nyugdíj korhatárhoz közeli, vagy azt valamivel meghaladott rendőri vezetők életpályája szinte szó szerint megegyezik. Mondhatni, gyerekfejjel, 17-18 évesen, szakmunkás bizonyítvánnyal kerültek a rendőrség kötelékébe, ahol a legalacsonyabb fokozatról emelkedtek lassan felfelé, miközben a káderképzési tervnek megfelelően végezték el a különböző rendőri tanfolyamokat, majd a rendőr-tiszti főiskolát. Mindegyik életpályájában közös, hogy valamennyien jogi diplomát is "lőttek" maguknak a "céllövöldében".

A jogi diploma megszerzésében csak Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány tekinthető kivételnek, akinek még érettségi bizonyítványt sem sikerült szereznie, így a rendőrtiszti főiskolán is csak egyéni felmentésekkel sikerült diplomát szereznie. Érdemes a részletekre figyelnünk. Az internetes tudósítások nem arról számolnak be, hogy Gergényi Péter elvégezte a főiskolát, hanem arról, hogy diplomát szerzett. A kettő között van egy árnyalatnyi különbség. A szakmai karrier tekintetében csak Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-Alföldi Regionális Igazgatóságának vezetője marad ki a sorból. A szegedi kollégák azt beszélik, Tóth Molnár István már 17 éves kora óta rendőrként tevékenykedett. A rendőri pályafutása alatt megszerezte ugyan a jogi diplomát, mégsem vitte túl sokra. Amikor a rendőrség kötelékében szolgált, környezete nem nagyon kedvelte. A helyi viszonyokat ismerők arról számoltak be, amikor a létrehozták az APEH bűnügyi igazgatóságait és Tóth Molnár István átkerült az APEH kötelékébe, volt rendőrségi környezete megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy megszabadulhatott a kellemetlen Tóth Molnár Istvántól. Aztán, amikor megszüntették az APEH bűnügyi igazgatóságait és létrehozták a Nemzeti Nyomozó Irodát, annak regionális igazgatóságaival, Tóth Molnár Istvánt áthelyezték a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságához. Ekkor a volt APEH-es munkatársai örültek, hogy megszabadulhattak tőle. Az alkoholizmus valamennyi őskövületre jellemző.

Túl vagyunk a választásokon. "Az új parlamentben 190 képviselője lesz a szocialista pártnak. A Fidesznek minden bizonnyal 141, a KDNP-nek pedig 23 (a két párt még nem állapodott meg véglegesen arról, hogy pontosan hány képviselő ül majd a kereszténydemokrata frakcióban.) Az SZDSZ frakciója 20 tagú lesz, az MDF-nek pedig 11 mandátum jutott. Az új Országgyűlésnek lesz egy független képviselője is." tudósított a királyi tévé csatorna egyik hétvégi kiadása. A választások nagy veszteséről, Orbán Viktorról annyit érdemes tudni, hogy politikai pályafutása valahol az átkos Kádár-rendszerben gyökeredzik. Aczél György, a Kádár korszak hírhedt MSZMP politikai bizottságának tagja hozzásegítette a névtelenségből előbukkanó Orbán Viktort ahhoz, hogy a magyar származású gátlástalan amerikai milliomos, Soros György alapítványának anyagi támogatásával külföldön is szerezhessen diplomát és a politikai karrierhez akkor már elengedhetetlennek látszó angol nyelvtudást. A "rendszerváltozásnak" gúnyolt '89-es fordulatot megelőzően Kádár János, az MSZMP főtitkára, valamint Aczél György, az MSZMP politikai bizottságának tagja tudatosan választotta ki a majdani ellenzéki szerepre a lelkes és tehetségesnek látszó KISZ aktívistákat. Így figyeltek fel és így emelték ki a névtelenségből Orbán Viktort is, akinek hithű ifjúkommunista beállítottságáról éppen eleget lehet olvasni.

Tény viszont, hogy a '89-es rendszerváltozás-ként emlegetett fordulat után országgyűlési képviselőként bekerült a parlamentbe, és azóta is képviselő. Köztudott, hogy csodás politikai karriert és ennek eredményeként csodás egzisztenciális emelkedést tudhat a magáénak, anélkül, hogy valaha is, egyetlen percet is tényleges munkával töltött volna.

Legfőbb támogatója, a munkásőrparancsnokból MDF-es belügyminiszterré, majd Antall József halála után miniszterelnökké lett Boross Péter, valamint jobb keze, Pintér Sándor, akkor országos rendőr-főkapitány sietett a segítségére. Boross Péter Orbán Viktort bemutatta a Bács-Kiskun Megyei helyi maffiának is. Itt ismerkedett meg Sepsi László dohány-nagykereskedővel, Flaisz Ferenc érsekhalmi bor- és olajvállalkozóval, valamint Stadler Józseffel. A helyi viszonyokat jól ismerők szerint Boross Péter belügyminiszter és Pintér Sándor országos rendőr-főkapitány mellett most már Orbán Viktor is a kiválasztottak közé emelkedett. A helybéli elemzők véleménye szerint Boross Péter és Pintér Sándor azért szorgalmazta, hogy a Bács-Kiskun Megyei maffiózók is ismerjék meg Orbán Viktort, mert az 1990-es választásokon hatalomra került MDF ekkorra már lejáratódott, érezni és tudni lehetett, hogy a következő választásokon már nem lehet meghatározó politikai tényező. A helyi megfigyelők szerint, 1992-től kezdődően, Orbán Viktor magánvagyona is folyamatosan gyarapodott. Egyes beszámolók szerint az AVANTI benzinkúthálózatban, Szajol és Szolnok között legalább 10 benzinkútra tett szert. 9000 hektáros, 40 aranykoronás szántót, legelőt és erdőt szerzett Békés megyében. Nagymaroson, egy kivágott ősgesztenyés helyén pazar kastélyt építtetett. 2000 darabos holstein-fríz szarvasmarha állománnyal rendelkezik és annak ugyanennyi éves szaporulata gazdagítja. Tokaj-Hegyalján szőlőt és feldolgozót szerzett a vissza nem téritendő állami támogatások kijárása révén. A felcsúti földek is Orbán Viktor vagyonát gyarapítják, amit állami juttatásokból szerzett. A gazdasági felemelkedés az egész Orbán-családot érintette. Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése előtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévő ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.

Már több szerző is leírta, hogy a FIDESZ a 90'-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekből, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezőségének biztosításához, a meglévő politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasműtől, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor egykori belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra.

A fekete vállalkozói szféra bolsevik gyökereit mi sem példázza jobban, mint Dékány István és Csikós József személye. Az Energol ügyből ismert Dékány István Csikós Józseffel feketézett olajügyben, a '90-es években. Csikós József 1990-ig a BM III-as ügyosztályán, ezredesi rangban szolgálta a Kádár-rezsimet. Most Dékány István a fő keresztapa Kiskunfélegyházán. Kiskunfélegyházát nyugodtan említhetjük a hazai olajpancsolás egyik meghatározó helyének, hiszen például 2000-ben egy mini olajfinomító működésére derült fény, amely 2000. áprilisában felrobbant. A helybéliek szerint az olajfinomítót a helyi jobboldali alpolgármester fia üzemeltette, de erre tényszerű bizonyítékot a Gergényi Péter és dr. Kubicsek András vezette rendőrség soha nem tudott feltárni. Visszatérve Dékány Istvánra, érdemes megemlíteni, hogy az Energol-ügy kapcsán több alkalommal is letartóztatták.

A helyi viszonyokat jól ismerők szerint 500.000 és 1 millió liter közötti gázolajat hozott Nagykőrösre Romániából és Szlovákiából, a Szlovnaft nevű finomítóból. A gázolajat 6-8 Ft/liter áron hozták be. Számlagyárak által gyártott hamis számlákkal igazolták az olaj eredetét. A vám- és pénzügyőrök elfogadták a valótlan tartalmú minőségi és származási bizonyítványt. A vámosok, a tevékenységükért, 1-5 Ft-ot kértek literenként. Ezért cserébe, azon túl, hogy elfogadták a hamis kísérő okmányokat, még azt is megtették, hogy az üzemanyaghoz nem keverték hozzá a színező anyagot.

A keresztapák a könnyen szerzett energia hordozót aztán 53-55 Ft-ért árulták a kutaknak. Literenként 43 Ft haszon maradt. A haszon egy részét az akkori politikai "elit" tagjai kapták és használták fel piszkos kis politikai üzérkedéseik finanszírozására. Az önmagát politikai elitnek nevező piszkos kis társaság köreiben össznépi játék volt az olajpancsolás. Mindenki lehúzta a maga sápját. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban az országban 3.000-nél több tartálykocsi rótta az országutakat, a pancsolt energiahordozóval. A bankokban oda-vissza áramlottak az olajpancsolásból származó adózatlan forint-milliárdok.

A vasutasok elsőbbséget biztosítottak az olajszerelvényeknek. A vám- és pénzügyőrség tagjai és vezetői soron kívül biztosították a vámügyintézést és elfogadták a hamis származási és minőségi bizonyítványokat, valamint nem keverték a tartályokba a megkülönböztető színezéket. Az olajpancsolási lázban a rendőrök is jelentősen kivették a részüket, hiszen ők biztosították a közutakon az üzemanyag szállító tankerek háborítatlan mozgását. Emlékezzünk azokra az információkra, amelyek a parlamenti olajbizottság vizsgálódásai során számtalanszor felmerültek: a rendőrség vezetői személyes kapcsolatot tartottak az olaj-maffiózókkal. Emlékeznek még kedves Olvasóink, szemtanúk - és az olajbizottsági jegyzőkönyvekből nyilvánosságra hozott vélemények szerint Pintér Sándor, aki az Antall-kormány idején az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője, az Orbán-kormány idején pedig belügyminiszter volt, rendszeresen, személyesen vette át az olajmaffiózóktól a politikusok részére szánt fekete pénzeket.

Gergényi Péter, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság egykori vezetője, a jelenlegi budapesti rendőr-főkapitány ugyancsak személyesen kapcsolatot ápolt az alvilág kiemelkedő képviselőivel. A rendőrség helyzetét jól jellemezte Labanc Ferenc, a Kattani-csoport egykori vezetője. Mint emlékezetes a rendőrségen belül létrehoztak egy különítményt az alvilág és a politikusok közötti kapcsolat feltérképezésére. Végül is nem értek el eredményt, mert amikor érdemi információkat tártak volna fel, munkájukat politikai körök leállították. Egy rendezvényen Labanc Ferenc a mai magyar rendőrségről alkotott véleményét az alábbiak szerint foglalta össze: "a rendőrség állapotára jellemző, hogy a rendőrség megragadta a pénzt és nem hajlandó a karmai közül kiengedni." Valószínűsítem, hogy Labanc Ferenc a rendőrségnek nem csak az olajpancsoláshoz való kötődését, hanem a drog-, a fegyver- és emberkereskedelemben, valamint a prostitúcióban való tevékeny közreműködését is sérelmezte.

A bűnüldözésre hivatott szervezetek: a rendőrség és az ügyészség pontosan tudta, melyik politikai erő hogyan veszi ki a részét az olajpancsolásból. Mégsem léptek fel hatékonyan. A Legfőbb Ügyészség vezetője, dr. Györgyi Kálmán, majd dr. Polt Péter és a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője, dr. Túri András minden erőfeszítése arra irányult, hogy az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság által feltárt tényeket és iratokat eltüntesse. Az olajpancsolás nyilvánvalóan nem a sajtó által maffiózónak kikiáltott "flajsz ferencek" és "stadler józsefek" egyéni akciója volt, hiszen elszigetelt helyi szinten ezt nem lehetett bonyolítani. Az olajpancsolás nagybani űzéséhez nyelveket beszélő kereskedelmi bonyolítók kellettek, akik a külföldi szállítókkal tárgyalták meg az üzlet részleteit. Jól képzett ügyintézőkre volt szükség, akik megrendelték, kifizették és okmányokkal látták el a szállítmányokat.

Az önmagát politikai jobboldalnak tekintő politikai csoport, az MDF-FIDESZ nevével meghatározóvá vált döntéshozó klikk ugyanúgy kivette a részét az olajpancsolásból, mint a kommunista gyökerektől mind a mai napig elhatárolódni elmulasztott és önmagát szociáldemokratává kisárgított vérvörös posztkommunista csoportosulás. Az olajpancsolásból mindegyik politikai párt kivette jócskán a részét. Eredetileg az MDF saját magát kívánta gazdagítani az olajpancsolás lehetővé tételével. Bevezette az energiahordozók forgalmazásának liberalizálását.

Az MDF egyik meghatározó személyisége, Lezsák Sándor, szűkebb hazájában, Lakitelek mellett folyt az olajpancsolás. Az MDF által a palackból kiszabadított szellemet aztán már nem lehetett megállítani. A "rendszerváltozásnak" hazudott politikai válságból lassacskán magához térő MSZMP utódpárt, az MSZP, a régi gazdasági kapcsolatrendszerét, valamint a volt titkosszolgálati ügynöki infrastruktúrát felhasználva vérszemet kapott, és maga is beszállt az olajüzletbe. Amikor már mindenki az olajból próbált meggazdagodni, az MSZP leállította az olajszőkítést és bevezette a halasztott vámfizetés rendszerét.

Az MSZP-SZDSZ kormány alatt csak az foglalkozhatott olajkereskedelemmel, akinek a szocialista vezetésű gazdasági minisztérium a halasztott vámfizetési engedélyt kiadta. Mindegyik politikai brancsnak megvolt a meghatározó olajpancsolási technikája. Az 1990 és 1994 között hatalmon volt MDF rögtön a hatalomra kerülése után liberalizálta az olajpiacot. Magánimportőrök sefteltek az üzemanyaggal és erre az időszakra volt jellemző a gázolaj szőkítése, vagy az a gyakorlat, hogy a megvásárolt vám- és pénzügyőrök nem keverték a színezéket az üzemanyaghoz. Erre az időszakra volt jellemző az Energol-ügy, a Transelektro-ügy, Kordax-ügy és ebben az időszakban tevékenykedett a korábbi számainkban jelzett, Dávid Ibolya MDF-es pártelnök nevéhez kötődő Zsibex Kft.

A korszak meghatározó személyiségei az MDF-es belügyminiszter, majd miniszterelnök, Boross Péter, valamint az ORFK akkori vezetője, a később FIDESZ-es belügyminiszterré lett Pintér Sándor volt. Horn Gyula szocialista kormánya 1994. nyarán lépett hatalomra. Az volt a célja, hogy az addig zavartalanul garázdálkodó és alapvetően az MDF érdekeltségébe tartozó olajmaffiózókat kiszorítsák az olajpiacról. A volt pufajkás, az 1956-os forradalom vérbefojtásában kiemelkedő érdemeket szerzett Horn Gyula miniszterelnök, bevezette a halasztott vámfizetést. Az 1994 és 1998 között hatalmon volt Horn-Kuncze kormány új technikát vezetett be az olajbűnözés zavartalan folytatására. 1994 nyarára már tömegessé vált a gázolaj szőkítése, ezért a politikai ellenfelek kizárására új jogszabályi környezetet teremtettek. Már nem volt szükség az üzemanyag savazással történő szőkítésére.

A szocialista-szabaddemokrata kormány megszüntette a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj közötti árkülönbözetet. Az olajjövedelem megszerzésének technikája a halasztott vámfizetés volt. Importálták a gázolajat, levámolta az importőr, de nem kellett azonnal a vámot befizetnie. Mire elérkezett a fizetési időpontja, az importőr céget eltüntették. Hogy mire volt mindez jó? Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka csak a hatalomra jutott, az önmagát politikai elitnek nevező posztkommunista hatalmi kör által kiválasztott cégek részére engedélyezte a halasztott vámfizetés kedvezményét. Az MSZP pénztárnoka, Karl Imre gyűjtötte be az extraprofitot azoktól a cégektől, amelyek részére Arnold Mihály vámparancsnok engedélyezte a halasztott vámfizetést. A halasztott vámfizetés időszaka 1997. december 31. napjáig tartott. Addigra már olyan méreteket öltött a költségvetés hiánya, hogy tarthatatlan volt az állapot. 1998. nyarától új politikai erő került hatalomra.

A FIDESZ-MDF kormány uralkodásának első időszakában sem kívánt a politikai "elit" lemondani az üzemanyag forgalmazásból származó adózatlan, ezért fekete extraprofitról. Bevezették hát a kőolajszármazékok segédanyagainak importját. Ezek olyan vegyi anyagok voltak, amelyek csak egy komponensben különböztek a gázolajtól. Rozsdagátló olajként, extra könnyű fűtőolajként, könnyű-műszerolajként, pakuraként vagy félkönnyű olajként importálták a gázolajat, amelyet aztán kamionok, traktorok hajtására, illetve a mezőgazdasági üzemek szárító berendezéseinek üzemeltetésére, valamint ipari ingatlanok fűtésére használták. Az időszak 2001 nyaráig tartott.

A Pallag László által vezetett parlamenti vizsgáló bizottság munkája nyomán már mindenki az olajpancsolásról beszélt, ezért lezárult az olajpancsolás mesés jövedelmeinek időszaka. A robbantásos merényletek egy részének hátterében az húzódott meg, hogy az MSZP-SZDSZ kormány bevezette a halasztott vámfizetést. Leszűkült az olajpancsolás lehetősége, mert csak azok a gazdasági szereplők kapták meg a vámhalasztási kedvezményt, akiknek a Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka, Arnold Mihály azt engedélyezte. Természetesen ezek az MSZP-s politikai döntéshozók holdudvarához tartozó vállalkozók voltak. Akik nem jutottak hozzá a megfelelő engedélyekhez, már csak brókerek lehettek a rendszerben. A brókerkedéssel viszont már korántsem volt olyan jövedelmező az olajüzlet, mint akkor, amikor maguk állították elő a szőkített üzemanyagot. Míg a szőkítés időszakában literenként 40-50 Ft volt az adózatlan extraprofit, a brókerkedéssel már csak legfeljebb literenként 5 Ft-ot lehetett kaszálni.

Az MSZP-n kívüli politikai erők holdudvarához tartozó bűnözői körök nem jutottak hozzá a hőn áhított húsosfazékhoz, ezért elkezdték egymást robbantgatni. Olyanokat robbantottak fel, akik vámhalasztási engedéllyel rendelkező cégnek voltak tulajdonosai. Göncz Árpád köztársasági elnök mindhárom olajpancsolási időszakból és technikából kivette a "nyereségét". Amikor Göncz Árpádot Mádl Ferenc követte a köztársasági elnöki székben, Göncz Árpád legfőbb segítőjét, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokát, Arnold Mihályt is menesztették, és helyére ültették a brüsszeli döntéshozók bábját: Nagy Jánost, aki mind a mai napig betölti a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának tisztségét. Már a választások előtt több elemző is megfogalmazta azt a véleményét, teljesen mindegy, melyik po litikai erőre szavaz a választók többsége. Úgyis az lesz, hogy a tolvajok maradnak hatalmon. Az OVB által kihirdetett végeredmény igazolta a borús várakozásokat.

Forrás: https://www.facebook.com/titkolthirek/posts/339086689518445
Fusz

"Féltestvérek" (!?!)

"Féltestvérek" (!?!)Valószínűleg köze lehet az EU izraeli finanszírozással kapcsolatos szigorítási döntéséhez, hogy Izrael a közelmúltban 40 ezer lakos tervezett kitelepítését jelentette be Palesztina "júdaizálásával" összefüggésben. A Jordán képviselőház sürgeti a nemzetközi közösség nyomásgyakorlását Izraelre, hogy elutasítsák a tervet. A terv szerint kényszerkiürítést hajtanának végre a palesztin sivataglakók kárára, akik az al-Negev területén falvakban élnek. Az izraeli vezetők lehetővé tették, hogy a rezsim elkobozzon 850 ezer hold földet ebben a régióban. Ezt a tervet elfogadta a Knesszet, 43 szavazattal 40 ellenében, ami felháborodást váltott ki az arab képviselőkből az izraeli parlamentben. Az izraeli rezsim dühösen reagált az EU bojkottra, mivel az 1967-óta megszállt területek, vagyis Ciszjordánia, Jeruzsálem keleti része és a Golán-fennsík területein (Magyarországot nem említik) az Európai Bizottság június 28-i, az alapok elosztásáról szóló közlönyében is megjelent szabályai, előnyösek lehetnek a nem izraeli projektek számára.


Brüsszelben, az EU szóvivője rámutatott arra, hogy az Európai Bizottság csak a múltbeli politika "tisztázása" után döntött és vitte a kérdést az Európai Parlament elé, vagyis a gazdasági szankciók az 1949 után megszállt területek gazdasági tevékenységére vonatkoznak. Sokáig az EU nem ismerte el az izraeli megszállást, a Golán-fennsíkon, Ciszjordániában, Gáza és Kelet-Beitolmoghaddasnál. Izraeli telepek létesítése a palesztin területeken, ellenkezik a nemzetközi joggal. Ezt a helyzetet a közelmúltban, tavaly decemberben ismét megerősítették a tagállamok külügyminiszterei. A szankciókat 2013. július 19-én kell közzétenni, amelyekben megtiltja mind a 28 európai uniós tagállamnak, minden gazdasági kapcsolat létesítését az 1949-es tűzszüneti vonalakon kívül működő izraeli "szervezetekkel.

Ezek a területek nagyban különböznek az 1967-es háború tűzszünet vonalaitól, és tartalmazza azt a 25% területet, amit Izrael Arutz Sheva egy cikke szerint "lefoglalt és elfoglalt" az esetleges gazdasági tevékenységei számára. Az EU-tisztviselő megjegyezte, hogy nem történt jelentős nyomásgyakorlás, hogy módosítsa, és korlátozza a szankciókat a jóváhagyásukkal kapcsolatban. A kérdés kapcsolódik Szíriához. A közlemény előestéjén Franciaország, majd Nagy-Britannia is bejelentette a korábban NSZK által is bejelentetteket, miszerint nem támogatják a Szíria elleni pro-izraeli csoportok "küzdelmét", és visszatartják az ígért katonai segítséget. Az Egyesült Államokban, bár szintén bejelentette, júniusban visszatartotta az ígért katonai segítséget, ha a szíriai kormány jelentős előrelépések tesz a lázadók elleni enklávé esetében.


Izrael helyzete bizonytalan. Az Európai Unió támadásának valószínűleg arányosan nics pozitív hatása és nem fog értelmes párbeszédhez vezetni a palesztin kérdés illetően. A vitatott területekre kapcsán Európa inkább Izraelt támadja, mint a nagyobb ellenfeleket, mert félnek a megtorlástól. Egy magas rangú izraeli tisztviselő elmondása szerint az izraeli álláspontot megerősítette külügyminiszter-helyettes, Ze'ev Elkin. A sajtónak tett nyilatkozatában Elkin hivatkozott az uniós irányelvek "hibáira", amelyek gyengíthetik a minden eddigi elérteket. "Nem vagyunk készek arra, hogy aláírjuk ezt a záradékot az Európai Unióval."

Elkin is idézett a vezető konfrontációról, amely, ahogy ő is kijelentette, "megállít minden együttműködést a közgazdaságban", és ez rendkívül káros Izrael össz-gazdaságára is, de az Arutz Sheva beszámolt a Palesztin válaszról is. Arról, hogy a palesztin vezetők tárgyalása alapján, az 1967 előtti vonalak visszaállítása esetén "lefagy minden Izraelben, beleértve a telepes tevékenységet is Júdeában és Szamariában" . Eddig, a világsajtó már ismertette ezeket a kibővített palesztin követeléseket. Azt is, hogy szükséges lenne, ne csak leállítsa az összes betelepülési tevékenységet az "elfoglalt", de a többi nagyobb területek esetében is. A betelepülések akár 1,8 millió izraelit érint, de már több mint 550 ezer izraeli él a "megszállt területeken", elsősorban a kelet-jeruzsálemi, az úgynevezett Al Quds részen és Ciszjordániában.

Az EU álláspontja hatással van az izraeli lakosság -és gazdaság közel egyharmadának gazdasági alapjaira, de minden a pénzről szól. Az igazi lendületet és nagyobb nyomást Izraelre a nyugati gazdaságok és valuták katasztrofális helyzete jelenti, bár Izrael "támogatásra" furcsa módon nem jelentett változást az amerikai hiány. Az elmúlt pénzügyi negyedévben az Egyesült Államokban, azt mutatja a nettó költségvetés, hogy ami nem fordult elő évtizedek óta, többletet mutat, ami meghaladja a 100 milliárd dollárt, a fentiek fényében érthetően és nem véletlenül.

Az üzenet világos volt az EU vezetői részéről, ahogy Amerika lehívott szerepéről is, mint "a világ rendőrállamáról". Az igazi biztonsági probléma mellett az esetleges gazdasági összeomlás már kevésbé komoly fenyegetés. Az amit nem valószínű, hogy elismernek, az az egyszerű tény, hogy az előrejelzés a katonai erők biztonsági forrásai, a multinacionális szervezetek erőforrásai, nagyon gyenge hozammal rendelkeznek. Az izraeli dilemma része, hogy mi a fontosabb. A gyengülő támogatás, és az erre való hajlam hiánya, vagy az emberjogi kérdések, amelyek megfelelő alapot biztosítanak a támogatások megvonásához. Itt vetődik fel az Európai Unió integritási kérdése is, amely szorosan kapcsolódik Magyarországhoz, az izraeli betelepüléshez, és az EU irányításának évek óta folyó átvételi kísérleteiről. Valószínűleg nem véletlen az EU kilépés fontolgatása egyes itthoni szervezetek részéről, bár ez nem egyszerű, ismerve a Lisszaboni Szerződés felépítését.


Izrael 2010-ben, a 171. légtérsértési tranzakciójával és a görög kormány németek által kifizetendő adósságának megtárgyalását Budapestre hívással jelezte a görögök felé. A Budapesti-klub, a Római -Londoni -Párizsi -és Berlini-Klubhoz hasonlóan, ténylegesen Európa Izraeli-Klubjának nevezhető. Az illegitim "magyar" bábkormány felett Izrael rendelkezik. 2010-ben a felfújt, "izraeli felderítőgépes X-dik hazatérő behatolás" izlandi vulkánkitörést, hamufelhőt és polgári légiforgalmi leállást idézett elő, amit a légtérzár ideje alatt 15 európai tagország légi hadgyakorlata követet taszári központtal, egyfajta erődemonstrációként Izrael ellen. Ezzel párhuzamosan a világsajtóban sorra jelentek meg az Izrael által elkövetett palesztin népirtás dokumentumai, beszámolók, és az izraeli bejelentetlen és ellenőrizetlen nukleáris fegyverek arzenáljáról szóló jelentések. Ezek közül kiemelném Warren D. Farr, ezredes, az USAF légierő tisztje által készített 1999-es jelentést (Link), amely után az atombombafejes rakéták kilövésére alkalmas vetőcsövekkel felszerelt német gyártmányú Dolphin tengeralattjárók is a
nyilvánosság látóterébe kerültek.

Látni illik, hogy faj-zsidó-kazár-zsidó, kazár-zsidó és kazár-zsidó elleni kazár-zsidó is, érdekcsoportoktól függően egymás ellen harcol a koncért, miközben a letiport, kifosztott népekével verik a csalánt. Ahogy Magyarországon a gyarmati irányítás díjaként lehetőségnek hagyott többlet zsákmányáért folyik a harc az MSZP-s és volt SZDSZ-es, MDF-es zsidók és a Likud-barát Fidesz-es kazárok között, úgy Európában, az USA-ban és Kínában is ez a helyzet. Az EU-s irányítás is megosztott, ahogy az USA-ban, amellett, hogy Obamba rákényszerült felsőbb utasításra tisztogatásra a választásokat követően. Ha "cinó a zsákmány", a "befektetők" is morognak...

/Tulok /

Izraeli vezetők szerint az Irán elleni háború 2013-ban elkezdődhet

Az elmúlt néhány hét során számos magas beosztású korábbi és jelenlegi izraeli tisztségviselő beszélt arról, hogy az Iránnal szembeni konfliktus a végjátékhoz közeledik és akár 2013-ban elindulhatnak a kritikus események.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elkezdte a nyilvánosság felkészítését a „katonai opció” lehetőségére. Ezért is jelent meg a CBS „Face of the Nation” vasárnapi adásában.
Netanjahu „messiási, apokaliptikus” rezsimnek nevezte Iránt, a Khamenei által is elfogadott sía végidős nézet alapján, ami szerint Irán feladata elpusztítani Izraelt és az Egyesült Államokat, hogy ezáltal elérkezzen a Tizenkettedik Imám kora.
Netanjahu „báránybőrbe bújt farkasnak” nevezte Irán nemrég megválasztott elnökét, Hasszan Rohánit, aki szerinte csak dicsekszik a nyugattal folytatott tárgyalásokkal, mert igazából titokban folytatja az urániumdúsítást. Ami ennél is aggasztóbb, hogy Netanjahu megesküdött, „nem fog túl sokáig várni” Irán megállításával.
Érdemes tehát figyelni az elkövetkezendő hetek diplomáciai lépéseit Netanjahu és szövetségesei részéről.
Az iráni helyzet miatt nevezte ki például legnagyobb bizalmat élvező külpolitikai tanácsadóját, Ron Dermert Izrael amerikai nagykövetének. Dermer feladata lesz az amerikai-izraeli kapcsolatok ápolása ezekben a kritikus időkben. Dermer, aki Miami Beach-en nőtt fel és angol az anyanyelve, komoly hangsúlyt fektet majd arra, hogy elmagyarázza Izrael álláspontját, céljait és tetteit az amerikai népnek az iráni válság előtt, alatt és után.
A legfontosabb információ, hogy az izraeli titkosszolgálat szerint Irán akár négy-hat hónapon belül rendelkezhet valamilyen „nukleáris szerkezettel”, egy éven belül pedig atombombával vagy atomtöltetű rakétával.
A legmagasabb szintű izraeli politikusok és katonai vezetők, a miniszterelnököt is beleértve, úgy gondolják, hogy nem várhatnak addig. Éppen ezért megteszik a háború elindításához szükséges végső előkészületeket. Egy olyan háború előkészületeit, ami szerintük akár az év vége előtt elindulhat.
Mintha már hallottuk volna ezeket a jóslatokat korábban is. A múltban azonban bizonyos titkos (Izrael részvételével indított) akciók segítségével sikerült lelassítani Irán atomprogramját és így elkerülni a háborút. Az izraeli vezetés azonban most úgy gondolja, hogy kifogytak az opciókból és Észak-Korea segítségével Irán hamarosan átlépheti azt a bizonyos vörös vonalat.
Ezért gondolják egyes vezetők, hogy a háború elkerülhetetlen és ezért akarják, hogy az USA és más hatalmak fokozzák az Irán elleni gazdasági és egyéb szankciókat és ezzel rákényszerítsék az országot az atomprogram feladására.
Attól is tartanak, hogy Hasszan Roháni megválasztásával, akiről sokan, valószínűleg tévesen, azt gondolják, hogy mérsékeltebb és reformok indítására kész politikus, Washington és a többi nagyhatalom elveszíti éberségét és lazít az Irán elleni nyomáson.
Nem hivatalos nyilatkozataikban vezető izraeli politikusok arról beszélnek, hogy, amennyiben ősz elejéig nem látnak határozott intézkedéseket Irán megfékezésére, készek arra, hogy akár egyedül cselekedjenek. Jelenleg úgy tűnik, hogy a biztonsági kabinet nagy része is készen áll ilyen lépésekre.
Közben Izraelben folynak a belbiztonsági gyakorlatok valamint a katasztrófavédelmi, sürgősségi szervek és civilek képzése, hogy felkészülten fogadják az esetleges rakéta és terroristatámadásokat a háború kitörése esetén.

Az új iráni elnök támogatja Assad-ot és a Hezbollah-ot


Az új iráni elnök Hasan Rouhani üzenetet küldött Szíria elnökének Bashar Al Assad-nak és a libanoni Hezbollahnak, amiben támogatásáról biztosítja mindkét szövetségesét.
Hasan Rouhani kijelentette, hogy annyira erősek a szír-iráni kapcsolatok, hogy képesek együtt szembeszállni a régió ellenségeivel és a cionista Izraellel is. A válságon pedig felül fognak kerekedni. Assad már a júniusi választások után gratulált Hasan Rouhani-nak a győzelméért. Az iráni elnök Hassan Nasrallah-nak a Hezbollah azt írta, hogy Irán támogatja a libanoni nép rendületlen harcát és a palesztinokat, ezzel Hamasz-ra is utalt. Rouhani ezzel az üzenetével is jelezte, hogy Szíria, a Hezbollah és a Hamasz is fontos szövetségese Iránnak a jövőben is.
Ungvári Bertalan

Pénzért árulják a szeretetszolgálatok adományait az out-let áruházakban

- Döbbenet: Outleteket nyit a plázaturkáló -
Outletek nyitásával terjeszkedett tovább a minőségi használt ruha piacvezető szereplőjének számító Háda Kft. A két új, Budapest melletti áruház (Budaörs és Budakalász) a hagyományos outletektől eltérő stratégiával jelentkezik, adta hírül a cég közleményében. Az új egységek nyitása további 32 fővel növelte a 640 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás létszámát.
Az 1995-ben alapított Háda Kft. Magyarország irányába kizárólagos szerződéssel, Nagy-Britanniából importálja a szigetország szeretetszolgálatai által összegyűjtött, és a tevékenységük fedezetének előteremtése érdekében pénzért értékesített használt ruhákat. Háda György, a Háda Kft. tulajdonosa ezzel kapcsolatban kifejtette: a brit öltözési szokások miatt az ottani, világmárkákat képviselő használt ruhák egész Európában keresett árucikknek számítanak, amelyek iránt a válság, az árakat felhajtva, tovább növelte a keresletet.
A 9 milliárdos forgalmú, 61 üzletet – ebből 20-at bevásárlóközpontokban – működtető magyar társaság, partner cégével közösen heti 500 tonna fertőtlenített használt ruhát válogat át. Ezek mintegy nyolc százaléka kerül a hazai üzletekbe, a többi bálás áruként indul Afrikába. A magyarországi üzletekbe kerülő ruhák a prémium minőséget darabonként forgalmazó – úgynevezett krém -, illetve a kilós, valamint a csúszó áras Háda üzletekbe kerülnek. A megmaradt árut a felsőbb kategóriákból havonta viszik az alsóbb árértékű üzletekbe.
Miközben a gazdasági válság egy jelentős hazai vásárló réteget a használt ruhák irányába fordított, korábbi vevőik számára kevesebb lehetőség nyílt a vásárlásra. A Háda Kft. ezért is nyitotta meg a napokban budaörsi és budakalászi outletjét, ahol a darabonként árusító áruházakban megmaradt terméket rendkívül alacsony áron értékesíti, áll a közleményben. Az új egységek nyitása további 32 fővel növelte a 640 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás létszámát.
Bal-Rad komm:
Micsoda undorító nyerészkedés! “A brit szeretetszolgálat összegyűjti, nálunk meg eladják. Tökéletes üzleti modell…” – Pénzért adják tovább az adományokat. Azokat, amelyeket ingyen kaptak! – És erre ráépült egy egész iparág: – “A brit öltözési szokások miatt az ottani, világmárkákat képviselő használt ruhák egész Európában keresett árucikknek számítanak, amelyek iránt a válság, az árakat felhajtva, tovább növelte a keresletet… A 9 milliárdos forgalmú, 61 üzletet – ebből 20-at bevásárlóközpontokban – működtető magyar társaság, partner cégével közösen heti 500 tonna fertőtlenített használt ruhát válogat át…”
Ingyen adományt pénzért tovább adni nemhogy a végtelenségig erkölcstelen, de hogy ebből egy több milliárdos forgalmú üzletet csinálni, mely maffia szerűen már egész Európát behálózza… már bűn is. – Valamelyik tagállamban biztos megsértik vele a hatályos törvényeket, – ha nem mindegyikben. Például nem tartjuk valószínűnek, hogy az ingyen szerzett adományok után adózni fognak.
Magyarországon csak egy cég 9 milliárdot csinál az adományokból, és az ezekkel együtt járó hulladékokból és akkor ott van még a többi “Second hand” bolt, cégérükön a brit zászlóval, s élünk a gyanúperrel, hogy ezek is eredetileg adományokat árusítanak.
Egy azonban biztos: Egyesek a szeretetszolgálatok szegényeknek küldött adományaiból gazdagodtak, s gazdagodnak most is meg!
(Bohun )

Tiszta Vadnyugat!


Helyszín: Magyarország, Kazincbarcika, valahol a Sajó mentén a legsötétebb borsodi térségben. 
Hát mi folyik itt Barcikán!? Katasztrófa! Ellopták a cigány lovát!
Sejtjük, hogy 100 évvel ezelőtt nem lett volna gond ilyen bejelentéssel, de a kazincbarcikai rendőrség pánikba eshetett, mert a szegény pára miatt a helyi Szuperinfóban jelentettek meg hirdetést az alábbi szöveggel: 
Szegény herélt Tornádó nevű ló műszaki paramétereit szépen felsorolva, rendszámát (besütési jelét) is megadva adták meg a ló paramétereit. A lovat megnyugtató, de körözik is! Arról nem szólt a hír, hogy esetleg nyereg, vagy hozzá tartozó pisztoly, vagy esetleg fegyvertáska volt-e hozzá. Arról nem kaptunk hírt, hogy a környéket a rendőrség hermetikusan lezárta-e. Pedig szerintünk ebben az esetben kellett volna 1-2 helikopter és a TEK erőit is mozgósítani illett volna a miskolci készenlétiekkel együtt.
Reméljük, hogy a lónak nincs baja és azt is, hogy a zsaruk találják meg hamarabb, mert ha esetleg a tesók között van a ludas, akkor ebből nagyobb baj is lehet ám! A ló ügy igazi cigány ügy, oda nem kell bíróság! Ilyen ügyben csak a cigánytörvények uralkodnak. Az biztos, hogy ha másiknál találják meg, akkor a rendőrök helyszínelni fognak, mert ez akkor vérre megy majd! A lótolvajokat meg általában fel is akasztották régen, tehát a hagyomány, az hagyomány.
Kedves kazincbarcikaiak! Aki látja a lovat, vagy felismeri, akkor azonnal hívja a 112-es számot! De ha esetleg valaki tragédiát fedez fel, magyarán valamelyik vásáron csak a bőrét találja meg a jószágnak, akkor is szóljon, hiszen az Indul a bakterházból tudjuk, mivel a patás lókupec említette, hogy legdrágább marad a lóbőr, tehát azt sem szabad veszni hagyni. 
Magyar Remény Közösség-Kazincbarcika

Mit ér az ember, ha magyar?

Azt hiszem, ezt a kérdést rengetegen feltettük már üres óráinkban, vagy éppen a nagy gyalázatok óráiban, amikor azért éreztünk dühöt, mert a nemzeti identitásunkat próbálták megkérdőjelezni; felvetették ezt a kérdést nagy íróink és költőink, gondoljunk csak egy pillanatra Ady Endrére vagy Krúdy Gyulára…
A mély lélekben barangoló ember előbb-utóbb elérkezik ehhez a kérdéshez, különösen igaz ez a mai időkre, a jelen korban tapasztalható ezernyi impulzus közepette beérkező negatív érzések idejére.
A válasz szubjektív volta teljességgel megkérdőjelezhetetlen, hiszen mindenkinek mást jelenthet a magyarsága, a nemzeti öntudata; ebben a kérdésben az objektivitás messzemenően illegitimmé válik. A nacionalizmus, mint gyarlóságnak beállított eszme, manapság nem élvez akkora népszerűséget, mint, mondjuk, száz esztendővel ezelőtt, akkor büszkén írtak és gondolkodtak magyarul, a magyar nyelv sokszínűsége, hihetetlenül kifejező ereje virágzott; akkoriban egészen mást jelentett valakinek magyarként élni, mint a XXI. században. Sokan elvetik a nacionalizmust, mondván, hogy a világban mindenki egyenlő, ma már nincs különbség a francia, az angol, a német, az orosz, és a magyar között, de ugyanolyan nép a brazil, az argentin, mint a kínai vagy a koreai; ezt mondják manapság, és én bizonyos fokig egyetértek azokkal, akik internacionalizmussal próbálnak felelni a nacionalizmusra. Nem kívánom a különböző népek érdemeit, rendeltetését kisebbíteni, csorbítani, elismerem a világ összes államát és annak polgárát, legyen bármerre ezen a bolygón. Azonban egy dolgot nem szabad elfelejteni!
Minden egyes népnek, nemzetnek külön rendeltetése van a Földön, mindnek más-más dolga van, ezért kifejezetten káros összemosni internacionalista eszmékkel a különböző, egymástól teljesen eltérő nemzeteket. Elsősorban, ahogy megvizsgáljuk a Föld lakosságát, azt láthatjuk, hogy emberek lakják, de ha lejjebb ásunk ebben a közösségben, mindjárt világosan kiviláglik, hogy különböző népek és nemzetek lakják a bolygót, más-más nyelveket beszélve, más kultúrákkal rendelkezve, teljesen mások a szokásaik, a jogrendszerük, az állami berendezkedéseik. Ezt nevezhetjük sokszínűségnek, a nemzetek és berendezkedéseik széles spektrumának. Rendkívül károsnak tartanék egy olyan szervezetet, amely mindezt egy kalap alá kívánná vonni, hogy a hatalom egy csoport kezében összpontosuljon, ráerőszakolva olyan különböző nemzetekre olyan törvényeket, amelyek az egyiknek megfelel, a másiknak semmilyen formában sem. Egy idő után, méghozzá nagyon rövid idő múltán súrlódásokhoz, szakadásokhoz vezetne ez, és az úgynevezett világuralom csúfos vereséget szenvedne.
A nacionalizmus nem egyéb, mint az egyén büszkeségének kifejezése, hogy egy adott nemzet tagja, szerves része, hogy megbecsüli és szereti a hagyományokat, országa történelmét; büszkén megy el a nemzeti ünnepekre, és a különböző himnuszok alatt még a könnye is kicsordul. Büszkeség, és nem vakon hirdetett soviniszta eszmerendszer, amelynek eredményeképpen mindenki másnál feljebbvalónak tekint magára egy-egy nemzet szülötte. Én, személy szerint, minden népnél jobban szeretem a magyarságot, de semmiképpen sem soviniszta módon, és hiába próbálják rám sütni a kirekesztő bélyeget, már csak mérhetetlen unalmat érzek.
Ha a fentebb leírt elméletet elfogadjuk, akkor máris megvan egyfajta válasz a kérdésre: Mit ér az ember, ha magyar? Egy Nemzet része, amelynek rendeltetése van, rendelkezik otthonnal, Hazával, egy olyan történelemmel, amely rendkívül színes és bőséges; ez a Nemzet olyan alkotókat adott a világnak, akikért nyugodtan csodálhatnak minket az egész világon. Minden ember annyit ér, amennyit tesz, nem többet, nem kevesebbet; sohasem a szavak számítanak, hanem a tettek, ezért figyeljük meg jól a környezetünket, és máris láthatóvá válik, ki az igaz ember, ki az, aki valóban magyar. Magyarként bármely másik néppel azonos az értékünk, egykoron Széchenyi István azt írta, nem vagyunk különbek egyik nemzetnél sem, de alávalóbbak sem! Mások vagyunk, a nyelvünk olyan egyedi, hogy komoly szakemberek foglalkoznak a mai napig azzal, honnan is ered valójában a magyar nyelv, merthogy nem vagyunk rokonságban a finn nyelvvel, az teljesen bizonyos.
Gyakran felteszem magamban ezt a kérdést, hogy vajon mennyit érünk, mi magyarok; vajon hol mérik az értékeinket; talán van valahol egy óriási mérleg, ahol az egyik serpenyőben mi vagyunk; és a másikban kik vannak? Népeket és nemzeteket összehasonlítani merő dőreség, ostobaság, azt is írhatnám, nagyon nagy luxus, mivel közös nevezőt úgysem fog találni senki, legfeljebb annyit, hogy emberek alkotják. Manapság erőltetik szerte a világban, hogy nincsenek nemzetek, csak emberek vannak; no de kérem, ha bemegyünk a zöldségeshez, akkor gyümölcsöt kérünk? Kérek egy kiló gyümölcsöt! Rendben van, de van alma, körte, dinnye, banán, narancs… Nem, kérem, gyümölcsöt kérek!
Rendkívül fontos, hogy emberek legyünk, ez tény, hiszek az emberi értékekben, a lélek halhatatlanságában, és hiszem, hogy a Jóisten teremtett mindannyiunkat, más-más célokkal persze, és éppen itt rejlik az egész életnek a kulcsa, hogy nem véletlenül születünk oda, ahova, és nem véletlenül vannak ma a világon magyarok, németek, dánok, üzbégek, kínaiak stb…
Krúdy egykoron így írt a történelemről és megtisztulásról: „Meg kell tiltani a régi világ betűpálinkásainak, hogy kalendáriumot, gazságot, agyvelő-rontást áruljanak. Régen fel kellett volna akasztani a ponyvanaptárak kiadóit. Az új emberi szellemben nemes és szép könyveket, hazugságmentes történelmet kell még ma íratni a népnek.”
Magyarnak lenni annyit jelent, mint az Igazságot, a Valóságot keresni, amely nélkül ember nem létezhet!
Hiszem, hogy magyarként érek annyit, mint bárki más, akár a Föld túlsó felén éljen, és azt is hiszem, hogy egy történelmi vonulat részese vagyok, hogy egy vagyok Árpáddal, Bethlen Gáborral, és Wass Alberttel, egy a múltunk, egy a nemzetünk, egy a jelenünk, és egy a jövőnk. Árpád több mint ezer esztendővel ezelőtt azon munkálkodott, hogy ma egységben éljünk, nem ő tehet arról, hogy ez nem következett be, arról sem ő tehet, hogy érkeztek utána aljas gazemberek, akik elherdálták az örökséget; néha azonban megcsillant egy-egy gyöngyszem a történelem fekete kanálisában, nagyot alkotva, valamit adva az utókornak: nagy műveket, bölcs mondásokat, vagy csak büszkeséget, de adtak valamit azok az emberek.
Ma arról van szó, hogy az ember merjen magyar lenni, merje magáévá tenni ezt a kegyetlenül kemény sorsfeladatot, vállaljuk a magyarság sorsát, mert nem véletlenül pottyantunk éppen ide, a Kárpát-medencébe; azért vagyunk itt, hogy büszkék lehessünk őseinkre, és hogy úgy cselekedjünk, hogy utódaink ránk lehessenek büszkék…


Sz. Kovács Péter

"Orbán Mercedese"

Egy "szép" példa arra, hogyan tekintenek a magyar dolgozókra a multinacionális vállalatok.
 
A magyar ipar egyik zászlóshajójaként emlegetett kecskeméti Mercedes gyár vendége volt nemrégiben Orbán Viktor. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, evett-ivott, körülnézett, mindent nagyon szépnek talált, mindennel meg volt elégedve. A fotósok gyönyörűségére szerszámot is fogott a kezébe, hogy lássa ország-világ, nem akármilyen vezetője van ám a magyarnak, hanem dolgos, egyszerű nép gyermeke, aki - lám - a gyárban is megállja a helyét, ha a sors úgy hozza. Majd a néhány órás kiszállás után furikázott még egyet egy újonnan legördült CLA Mercedessel, majd, mint aki jól végezte a dolgát, ahogy jött, el is távozott.
Irigykedünk rá? Nem.
Csak ez az egész sztori jellegzetes tünete, vagy kórképe egy összetett problémának, ami az egész társadalmat jellemzi. Nincs pénz a munkabérekre, nincs pénz semmire, de ugyanakkor a propagandára, a kéz kezet mos elvre, a sunyiságokra és a burkolt korrupcióra számolatlan...
A kecskeméti Mercedes gyárban súlyos problémák vannak a vezetőség és a dolgozók egy része között. Mint ahogy az lenni szokott, a legrosszabb helyzetben azok vannak, akik a tényleges termelést végzik. Az alábbiakban szót ejtek ezekről a konfliktusokról.
Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni, mert a kormány és a Mercedes emberei mindent megtesznek azért, hogy a problémák ne kerüljenek ki a gyár kapuin túl. Napi szinten fenyegetik az embereket a Facebookon vagy egyéb internetes fórumokon megjelent beírásaik miatt.
A kormány és a gyár vezetősége azt próbálja sugallni, hogy a gyár a megtestesült magyar csoda. Én erre csak annyit kérdezek: miért a heti sok tucat kilépő? Miért kell egy munkásgyűlésre megerősített biztonsági őri gárdával fenyegetni a dolgozókat? Miért kell a látogató Mercedes-vezetőt testőrnek kísérnie a saját munkásai között? És hosszan lehetne folytatni.
Na de menjünk szép sorjában.
Amikor az embertől megkérdik, hol dolgozik, és azt válaszolja, hogy Kecskeméten, a Mercedes gyárban, általában az következik, hogy „az jó hely, már sokat hallottam róla”. Igaz, mostanában már egyre többen azt felelik ehelyett, hogy „úgy hallom, nem fizetik agyon a dolgozókat”. Vagyis a hírek előbb-utóbb kiszivárognak a külvilágba. Persze ez nehéz dolog, mert az újságokban csak a Mercedes vezetősége által jóváhagyott, sokszor általuk fogalmazott hírek jelennek meg. Nyilván ez a versenytársaknak is szól, hiszen ezekben a hírekben rendre megemlítik, hogy óriási a kereslet „a világ legjobb autói” iránt, az emberek sorba állnak érte, és féléveket kell várni egy-egy B vagy C osztályos autóra. Nos, valóban ennyi a várakozási idő, mert egy-egy megrendelés után fognak csak hozzá az autó elkészítéséhez, vagyis nem azért, mert szétkapkodnák az emberek a raktáron levő autókat. Sőt sokáig azt sem értettük, hogyan lehetséges az, hogy a tervezett darabszámtól jelentősen elmaradó termelés hogyan lesz egyik pillanatról a másikra plusz. Nos, egyszerű a megoldás: sokan visszamondják az autót, és így változik az aktuális darabszám pozitív irányba...
A „világ legjobb autóival” kapcsolatban annyit, hogy a gyár kifelé ezt kommunikálja, de bent, a gyárban a munkásgyűlésen olyan táblázatokat mutatnak, hogy a Mercedes jelentősen el van maradva a legnagyobb versenytársaitól, az Auditól és a BMW-től. Olyannyira, hogy az idén jelentős megszorítást terveznek, ami milliárd eurókról szól. Ezt a gyár vezetése jelentette be a tavalyi év végén a munkásgyűlésen. Hogy aztán ezt a pénzt melyik gyárakból és hogyan vonják ki, arról nem szólt a fáma, de így utólag visszagondolva, lehet egy sejtésünk...
A gyár főleg fejlesztésekben van elmaradva a versenytársaktól, ami hosszú távon elég kellemetlen lehet nekik. Ezért célul tűzte ki a vezetés, hogy a Mercedesnek 2020-ra világelsőnek kell lennie.
Ahol igazán le van maradva a Mercedes, az az ún. prémiumkategóriás modellek eladása, bármilyen meglepő.
Hogy ez ránk, magyarokra miért is tartozik? Mindjárt... mert a gyár magyarországi vezetője, Frank Klein a legutóbbi, botrányosan véget ért munkásgyűlésen kijelentette, hogy minden forintot kétszer is meggondolnak, mielőtt kiadnák... Gondolom, ez főleg a munkabérekre vonatkozott...
A Mercedes gyárban, ha magyar az ember, kétféleképp lehet dolgozni. Saját, tehát Mercedes-alkalmazottként, illetve kölcsönzött munkaerőként. A kölcsönző cégek - Adecco, Workforce - jellemtelenségeiről szintén lesz szó.
Az alább következők az összeszerelő üzemben - Montage - érvényesek, de hasonlóak a Rohrbauban - fényező - illetve más, termelésben résztvevő üzemekben is a tapasztalatok.
Tehát:
Az ember belép a Mercedeshez mint Mercedes-alkalmazott. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ez a Mercedes nem az a Mercedes. Ez „csak” a Daimler csoport tagja, amint a neve is elárulja - Mercedes Magyarország Kft. Nagy különbség! Mert amit a német munkaerő vagy bármilyen más nemzetiségű is megkap, arról a magyar dolgozó legfeljebb álmodozhat.
Az átverés rögtön a belépésnél megindult. Az első néhány száz munkavállalót mindenféle igéretekkel csalták lépre. A hr-esek minden szépet és jót megígértek a leendő dolgozóknak, akiket nem ritkán az ország másik feléből csábítottak Kecskemétre. Ilyen ígéret volt a letelepedési támogatás - milliós összegekről beszéltek -, az átköltözési támogatás vagy éppen a lakbértámogatás. Ezekből egyedül az átköltözési támogatás valósult meg, nettó 180 ezer Ft értékben. Voltak, akiket a fizetési trükkökkel édesgettek magukhoz. Örömmel értesítették a dolgozót, hogy az általa kért bért biztosítani tudják, majd miután az ember kilépett az előző munkahelyéről és belépett a Mercedeshez, kiderült, hogy az összeg nem a kért nettó, hanem bruttó, de az munkába járási térítéssel és bónusszal együtt annyi... Ilyenkor mit tehet az ember: csikorgatja a fogait és tűr. Legalábbis amíg nem talál jobbat... Sok emberrel beszéltem, akik ilyen csalás áldozatai lettek és azt kell hogy mondjam, ezek nem egyedi esetek, hanem aljas módon, tömegével alkalmazott fogások voltak. Amikor Frank Kleint erről kérdezték, cinikusan megrántotta a vállát, és annyit mondott, itt egyelőre még ő a főnök, és az lesz, amit ő akar. Majd még hozzátette, hogy a hr-esek, akik ezeket ígérték, ki lettek rúgva... ami ordas nagy hazugság. Klein úr amúgy is elég ambivalens módon viszonyul a magyarokhoz. Amikor megemlítették neki, hogy hétről hétre rengeteg magyar megy el, azt mondta, hogy szarik rá, majd jönnek helyettük mások. Ennyit a megbecsülésről stb.
Az új munkavállaló, főleg ha az összeszerelőbe kerül, úgy érezheti elsőre, hogy megfogta az Isten lábát. Ugyanis 3 hónapra kiküldik Németországba tanulni, anélkül, hogy az itteni viszonyokat megismerné. Ezért van az, hogy visszatérve, amint megismeri a magyarországi valóságot, óriásit koppan, ahogy mondani szokás.
Erre a 3 hónapra megkapja az itteni alapbérét (bruttó 138 ezer Ft) valamint a kinti költségtérítést. Mindösszesen 300-350 ezer forint így a havi nettó keresete, az első 3 hónapban, ami egy magyar munkavállalónak maga a csoda. Igaz, az az apró betűs rész rendszerint elkerüli a figyelmét, hogy aláíratnak vele egy 3 éves szerződést, és ha ezen időszak alatt ki akarna lépni, vissza kell fizetnie az alapbérén felül eső részt. Ezt tán egy munkajogásznak is meg kéne piszkálni...
Ez így együtt még mindig töredéke a kinti munkások keresetének, akik hatalmasakat szoktak röhögni odakint, ha meghallják, hogy mennyi pénzért dolgozunk itthon. Nem is egészen értik, a 400 eurós keresetre megkérdezték: „hetente?” Aztán fejcsóválva csak annyit mondott egyikük, ennyit tankolt most a kocsijába...
A Mercedesnél az az alapelv, hogy minden munkavállaló egyenlő, nos, ez már rögtön az elején sérül. Ugyanis a németek repülővel járhatnak haza, míg a magyar munkavállalót 20 órás buszúton zötyögtetik haza, havonta egyszer.
Mindegy, még ezt is elviselnénk, elvégre béketűrő a magyar. Ha kölcsönzött munkaerő az ember, természetesen nem küldik ki sehová: és egyébként is, semmi jóra ne számítson.
Aztán eltelik a 3 hónap, visszatér, és szembesül az itteni munkakörülményekkel.
Az összeszerelő gépeit máshol már évek óta raktárban álló gépekből állították össze. Ha valaki csúcstechnológiára gondol, nagyon messze jár az igazságtól... Jellemzően: amit Németországban már robotok csinálnak, azt itt az emberek. A Rohrbau robotjainak egyharmada el sem indult a próbaüzemnél... a szórásuk irtózatosan nagy, nem lehet minőségi munkát csinálni velük. Hozzáteszem: más üzemekben is így van.
S fizetése persze rögtön visszaesik a bruttó 138 ezerre és a műszakpótlékkal, bónusszal együtt sem lesz magasabb 110-120 ezer forintnál. De sokan még ezt sem érik el.
Mindezért cserébe olyan megerőltető munkát kell végezni, amilyet nem hiszem, hogy más országban bárki is megcsinálna.
Ezért röhögte körbe mindenki az egyik műszakgyűlésen Fabio Belá urat, az összeszerelő vezetőjét, aki kijelentette, hogy „Magyarországon könnyebb a megélhetés, mint Németországban”, amikor a bérek nevetségesen alacsony voltát firtatták. Persze Belá úr, aki eddig a felvétellel kapcsolatos ügyeket intézte, nem éppen az éles eszéért van tartva, hanem mert - finoman szólva - bizalmas viszonyt ápolt az egyik nagykutya leányával. Így lehetséges az, hogy egy teljesen műveletlen, elemi iskolát éppen-hogy elvégzett ember a Mercedesnél E4-es kategóriájú vezető lehet. Ez a sógorság-komaság egyébként is érvényes a vezető kiválasztásnál. A művezetők, vagy Maisterek több mint 50%-a így került a poziciójába, és teljességgel alkalmatlan arra, amit csinál. Pedig hát ugye lenne egy Daimler-szabály, ami elég szigorúan szabályozza, hogy kikből válhat vezető... A Maisterek ilyen silány állománya - tisztelet a kivételnek - azt eredményezi, hogy napi szinten konfliktusok robbannak ki a dolgozók és a középvezetés közt. A Maister úr nem tudja, hogy mit csinálnak a munkásai, nincs tisztában a gyártási folyamatokkal, néha nem is ismeri az embereit, azt hiszi, hogy más csoportokba tartoznak. De hát csodáljuk? Van a Maisterek közt lakatos, fodrász, asztalos... csak éppen szakmabeli alig. El lehet képzelni, ők milyen érdemek alapján jutottak odáig.
A Mercedesről mindenkinek a csúcsminőség jut eszébe. Azt gondolnánk, maga a gyár is megfelel ennek a képnek. Ezzel szemben: elavult a technika, amit idehoztak. Jórészt Brazíliából kerültek ide porosodó gépsorok, de mondhatni, összekukáztak mindent, amit lehetett. Persze, ezeken a régi gépeken és gépsorokon gyártson az ember csúcstechnológiát és előírt darabszámot! Természetesen ez nagyon sokszor nem sikerül, és ilyenkor jönnek a retorziók. Van erre egy jó magyar kifejezés, ami hűen kifejezi a viszonyokat, méghozzá a szarból várat építés sikertelenségére vonatkozóan.
A retorziók kapcsán robbant ki végül is az a konfliktus, ami a mai napig tart, és amiről, gondolom, az olvasók még egy sort sem olvastak. Eddig.
Pár újságban, pl. HVG-ben megjelent, hogy a Mercedes magyarországi gyárában bevezetik a szombati munkanapokat is. De az már nem, hogy a gyár vezetése igen aljas módon tette ezt. Méghozzá úgy, hogy a leendő és ledolgozandó 6 szombat közül csak a 24 óra feletti munkaidőt fizetnék ki, de azt sem a szabadnapra járó 100%-os túlórapótlékkal, hanem csak 50%-kal. A többi ún. munkaidő-számlára menne, amit szabadnapként kapna meg az ember, ha áll a termelés. Ha erre valaki azt mondja, hogy egy szombati, 100%-os pótlékkal díjazott munkanap elcserélése mondjuk egy szerdai munkanapra neki nem nagy üzlet, akkor igazat adok neki. Persze a két szombatot is csak a negyedév végén fizetné ki a gyár, ha ugyan kifizetné... mert lehetősége van csúsztatni a dolgot szinte a végtelenségig. Tehát bemegy az ember dolgozni szombatonként, de pénzt ebből nemigen lát. És akkor rögtön itt álljunk is meg egy szóra: a gyár szerint a vadonatúj CLA típusú autóra óriási a kereslet, nem tudnánk annyit gyártani, amennyi kell. Ennek ellenére az új munkaidőkeretet azért így állították össze, mert már előre látják - saját elmondásuk szerint -, hogy nem lesz mindig ilyen nagy a kereslet, és le fog állni a gyár. Mondjuk augusztusban. Egy felfutóban levő modellnél…Több mint érdekes.
Amikor erről beszámoltak a legutóbbi munkásgyűlésen, óriási botrány tört ki. Nem olvastak erről sem? Nem csodálom...
Ott kezdődött, hogy Frank Klein úrék méretes biztonsági emberekkel állították körbe a dolgozókat, hogy érezzék a törődést...
A szakszervezet egy figyelmeztető demonstrációt szervezett, gondolom, erről értesültek Klein úrék...
A demonstráció alapja az volt, hogy Klein az utolsó pillanatban felrúgta a megállapodást az imént említett szombati munkarenddel kapcsolatban a szakszervezettel. Pedig az sem volt éppen acélos. A szakszervezet ugyanis azt szerette volna, ha legalább minden második szombatot kifizetnek... De nem. Értik?
Ebben a gyárban dupla munkát végeztetni a német munkásokkal, irtózatos pénzekért lehet, sőt kívánatos. Elszórni a pénzt mindenféle propagandára és újságcikkre, hogy kedvező színben tüntessük fel a gyárat, azt is lehet, de kifizetni a ledolgozott szombatot a magyar munkásnak, aki töredékéért dolgozik a németnek, azt már nem.
A szakszervezet által szervezett, igen erőtlen tiltakozás lényege az volt, hogy amikor Klein úr bejelenti a dolgot, akkor aki ezzel nem ért egyet, sípszóra feláll, és a fal felé néz balra. Jött tehát Klein úr, aki félórás önfényezés után, illetve az után, hogy közölte, milyen nyereséges a Mercedes, előrukkolt ezzel a tervvel. Felhangzott a sípszó a szakszervezeti vezető szájából, és a munkások nagy része felállt, és a fal felé nézett. Persze azok, akik az irodákban meresztik a seggüket egész nap, nem értették, mi a probléma, elvégre nekik nem kell dolgozniuk ingyen szombatonként...
Ezt a felállást Klein úr úgy vette, hogy hátat fordítanak neki a dolgozók, és iszonyatosan felhúzta magát. Persze a délutáni műszak egy picit karakánabb volt, és kerek-perec elküldték a kurva anyukájába, valamint több tucat autókarosszériát tettek tönkre. Ez persze elítélendő dolog, de felvetődik a kérdés: mi vezetett idáig? Hogyan lehetséges az, hogy a dolgozók semmi más tiltakozási formát nem tudnak találni?
A Munka törvénykönyve erre a munkaidőkeretre lehetőséget ad. Sőt egyéb más aljasságokra is. A dolgozónak gyakorlatilag nincsenek jogai, a munkáltató rendelkezik pl. a szabadságának a 3/4-ével is. Valamint gyakorlatilag korlátlan túlóra is elrendelhető. Na ez volt a másik, ami kiverte a biztosítékot az embereknél. Vagyis ha az aznapi darabszám nem készül el, meghosszabbítják a munkaidőt. Ezzel csak az a probléma, hogy nem tudnak hazajutni az emberek a gyárból - már persze aki nem autóval van -, mert a Mercedes gyárhoz külön járatok vezetnek, és ha ezeket nem rendeli oda a vezetés - márpedig nem rendeli -, akkor nem tud az ember hazajutni. Főleg egy éjszakás műszak után, hajnali kettőkor, ugyan kinek van kedve bolyongani? Erre az volt a válasz Klein részéről, hogy a vonatig elviszik az embereket. Egyrészt 3-kor nincs vonat hajnalban, másrészt a dolgozók legnagyobb része busszal jár be. De ez nem zavarja őt.
A tiltakozás ilyen formája persze nem tetszett Kleinnek, és azt kezdte fejtegetni, hogy „lám, a magyar kultúra” nem ehhez szokott hozzá. Persze ez csak olaj volt a tűzre. Kiváncsi lennék, egy német munkavállaló mit tenne ilyen intézkedések és ennyi fizetés esetén.
Egyébként ezt a „Daimler-kultúra” kifejezést nemrégiben már hallottuk az összeszerelő vezetőjétől, amikor sokan azt sérelmeztük, hogy az egyik török-német hibrid művezető rendszeresen sértegeti a magyar munkásokat, és segglyuknak hívja őket. Erre is az volt a válasz, hogy mi nem értjük a Daimler-kultúrát. Tök jó, hogy most ezt megkaptuk, egyenest Németországból.
Ha erre valaki azt mondja, hogy azt a szarházi törököt miért nem kalapáltuk el ilyenek miatt, azt kell hogy mondjam, ami késik, nem múlik. Viszont vegye figyelembe, hogy a kormány ilyen esetben bízvást nem a magyar munkavállalók mellett állna...
Visszatérve a lényeges részre: mi az alapvető probléma, ami miatt a Mercedes kecskeméti gyára nem képes az előírt darabszámot és minőséget teljesíteni?
Az, hogy az egyes autókra szánt időt borzalmasan rövidre szabták. Ugyanazt a munkát, amit nálunk egy ember csinál, Németországban kettő, sőt három munkás végzi, alsó hangon is 5-6 szoros fizetésért. Mi ez, ha nem a legundorítóbb kizsákmányolás?
És persze lehet szidni a magyar munkás töketlenségét és bénázását, hozzá nem értését.
Még egyszer: az adott idő alatt lehetetlen megcsinálni a kitűzött feladatokat, legalábbis azokban az üzemekben, amiket ismerek. Fokozottan érvényes ez az összeszerelőre. Nehogy valaki azt higgye, ez csak olyan költői túlzás. Tényleg a teljesítőképesség határain túl vannak szabva a feladatok.
A gépek, gépsorok alkalmatlanságáról már volt szó.
Miért csak most robbantak ki konfliktusok?
A problémákat hosszú idők óta ismeri a gyár. Hittünk annak a német szlogennek, hogy a hibáinkból tanulunk. Nos, érdemi intézkedés egyszerűen nincs. Nyáron szó szerint 40 fok van a csarnokban, mert légkondicionáló természetesen csak az irodákba jutott. Télen sem jobb a helyzet, mert akkor hideg van. Szintén csak az irodákban van kellemes hőmérséklet.
Azok, akik egyáltalán képesek volnának összefoglalni a problémákat, fent ülnek az irodákban és eszük ágában sincs az állásukat kockáztatni. Én írom le a nagyközönség számára először azt a tényt, hogy a magyarországi Mercedes gyárban az emberek kiszipolyozása, kizsákmányolása folyik, a létező legaljasabb módon. Bent a gyárban naponta felhívják a figyelmet arra, hogy semmiféle, gyárral összefüggő negatív dolog nem kerülhet napvilágra, mert ez lesz, meg az lesz. A cégvezetés nem felejt, és nem tanul semmiből. Az egyik munkást, aki kicsit indulatosabban szólalt fel az egyik munkásgyűlésen, másnap négytagú „delegáció” kereste meg a munkahelyén, hogy felelősségre vonják a szavai miatt. A szakszervezetist, aki a sípos - fal felé fordulós akciót szervezte, röviddel később a biztonsági őrök megfosztották belépőkártyájától, sőt még a sípjától is... Azokat, akik a pl. a török művezető elleni levelet aláírták, és eljuttatták annak feletteséhez, egyenként hallgatta meg - az a török művezető, aki ellen a levél szólt. Nonszensz? Az.
És még hosszan lehetne ezeket sorolni.
A Facebookot figyelik, az ottani kommentek is szigorú vizsgálatok tárgyai. Azt tudják, hogy a kormányközeli újságok nem fognak írni a visszásságokról. De persze a Kuruc.infóval nem számoltak...
Kétségeim ez ügyben nincsenek. Hamarosan megjelenik majd egy tiltakozó beírás is, az általam írt „valótlanságok” ügyében is. A Mercedes, mint valami nagy testvér, mindent figyel, mindent megjegyez, és alkalmasint megtorol.
A gyár büszke arra, hogy hány főt foglalkoztat. Nos, ennek csak egy része Mercedes-dolgozó bár - mint kiderült az előbbiekből - ők sem teljesen azok. Van két munkaerő-kölcsönző cég, az Adecco, illetve a Workforce, akik még a maguk sápját is leveszik az amúgy sem magas fizetésekből. Tudnék róluk is seregnyi negatív dolgot, írni, de azt hiszem, ez elég is a tevékenységükről.
Felvetődhet a kérdés: ha ilyen rossz a kecskeméti Mercedesben dolgozni, miért nem hagyjuk ott?
Mint már említettem, rengetegen otthagyják a céget. Volt olyan csütörtök, amikor 84-en adták be a felmondásukat. De egyáltalán nem könnyű bármiféle munkát találni. Ha az embernek elege lesz a kizsigerelésből és a megaláztatásból, naponta elküldheti X helyre az önéletrajzát, aztán vár, hogy történjék valami. A gyárvezetés most éppen borsodi hátrányos helyzetű munkavállalókat akar Kecskemétre telepíteni. Csak hogy, kecskemétiek, erről is tudjatok. El lehet képzelni, kifélék-mifélék ezek... Ha nekem nem hisztek, nézzetek utána. Már folynak az egyeztetések a város vezetőivel a munkásszállásról. Tudják azt, kedves kecskemétiek, hogy hamarosan több száz, nagyrészt cigány érkezhet Borsodból a városukba? Mit szólnak hozzá? A polgármestert meg kéne kérdezni ez ügyben is...
Jelenleg a munkások szervezkednek és keresik az amúgy nagyon kisszámú ellenállás lehetőségét. Úgy tűnik, csak a sztrájk vezethet eredményre, de ez a jelenlegi magyar jogszabályok alapján nehéz. De nem lehetetlen.
Hamarosan az ellenállás új formáit kell itt is bevezetni.
Az biztos, hogy a jelenlegi felállás nem tartható. Nem engedhetjük meg, hogy külföldiek a saját hazánkban a fejünkre csináljanak. Nektek üzenem, munkatársaimnak ott az összeszerelőben, hogy amikor egy halálosan fárasztó, kétségbeesett nap után azon gondolkodtok, hogyan is lehetne mindezt visszaadni a gyötrőiteknek - legyen az török, német, vagy azok magyar seggnyalója -, hogy igenis van lehetőség arra, hogy lényegesen javítsunk a körülményeinken, de ahhoz - és ez nem újdonság - össze kell fogni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy akár egyetlen brigád is képes megbénítani napokra a gyárat, ha majd úgy adódik.
A vezetőségnek pedig, akik azt mondták röhögve, hogy nem lesz itt semmi, mert a magyarok nem ismerik az összetartás fogalmát - ez így igaz, ahogy leírom - és a Daimler-kultúráról papolnak fizetés helyett, azt üzenem, hogy várjuk ki a végét.
Ami engem illet, én megteszek mindent, pedig - Isten látja a lelkemet - nekem van az egyik legtöbb veszítenivalóm.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/politikai-hirek/2618-qorban-mercedeseq