Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2013. december 26., csütörtök
Kidobta magát a fával együtt: bizarr karácsonyi balesetek
Egy német férfi ugyan túlélte az ünnepeket, ám mégis majdnem a karácsony lett a veszte. Willy Thevessen ugyanis annyra meg akart szabadulni az elszáradt karácsonyfától, hogy azza együtt magát is kidobta az ablakon. Késő éjszaka volt, amikor a harmadik emeletről a háza előtt landolt, és nagyon súlyos fejsérüléseket szenvedett. Azonnal kórházba szállították.
Részegen ugrabugráló stoppos az autópályán, jogsi nélkül száguldozó autós, süket néniért aggódó szomszédok – mozgalmas karácsonyi napok vannak a rendőrök mögött. Szerdán összesen nyolcvankilenc embert fogtak el, közülük huszonkilencet bűncselekmény közben értek tetten. Az M7-es autópályán próbált meg stoppolni egy férfi, nem is akárhogy: a száguldó autók közé ugrálva próbálta meg elérni, hogy valaki felvegye. Finoman fogalmazva sem volt szomjas, amikor a rendőrök rátaláltak a leállósávban. A férfi elpanaszolta a zsaruknak, hogy a családja beszólt neki, hogy részeg – ezért úgy döntött, világgá megy. De legalábbis külföldre, autóstoppal. Hogy ott mit kezdett volna magával szál ruhában, miután kijózanodik, nem tudni. A rendőrök ezért inkább hazavitték a vedelésért mérges családhoz.
Az EU megijedt Magyarország függetlenségétől
Újabb botrány
jelenik meg az Európai Unió és Magyarország kapcsolatában. A londoni The
Financial Times újság szerint az EU vezetői úgy döntöttek, hogy
befagyasztják a korábban Magyarország számára már jóváhagyott a közös
EU-források összegeit. Ennek értéke 2 milliárd euró.
Úgy tűnik, hogy az Európai Unió komolyan aggódik Magyarország növekvő politikai és gazdasági függetlensége miatt és hajlandó egy meglehetősen kétes intézkedést alkalmazni annak érdekében, hogy visszanyerje az egyik tagországa feletti teljes irányítást.
„Az EU ellenőrzése jelentős hiányosságokat tárt fel az Európai Unió nyolc programjának irányítási és ellenőrzési rendszerében” – így hangzik a történteket megmagyarázó hivatalos verzió, amelyet az Európai Bizottság képviselője nyilatkozott a The Financial Times-nak.
A több milliárd eurót érintő, már elfogadott és elkülönített források befagyasztásának a gyakorlatát Brüsszel eddig csak a lesújtó Görögországgal szemben alkalmazta. Magyarországot eddig nem volt szokás a pénzügyileg és gazdaságilag ”problémás” országok közé sorolni. Politikai értelemben azonban Budapest egyre komolyabb problémát jelent az EU vezetői számára.
A londoni The Guardian napilap szerint az Európai Uniót nem is annyira a magyar miniszterelnök antidemokratikus intézkedései zavarják, hanem sokkal inkább a globális pénzügyi rendszertől való függetlensége. Jelenleg az Orbán-kormány az egyetlen olyan európai kormány, amely adót vetett ki a bankok tranzakcióira. 2013-ban az energiaipari és vízszolgáltatási vállalkozások adói 8%-ról 11%-ra nőttek. A Magyar Nemzeti Bank úgy döntött, hogy a gazdasági növekedés érdekében különleges kölcsönöket biztosít alacsony (10%-nál kisebb), egyes esetekben pedig 0%-os kamattal a kisvállalkozások számára. Az adott döntéseket felsorolva a The Guardian világossá teszi, hogy az ilyen intézkedések rossz példát mutathatnak a többi uniós kormány számára, elsősorban Magyarország szomszédjainak a Közép- és Kelet-Európai régióban. Ez pedig már veszélyt jelent az EU ”kifogástalan” válságkezelő modellje számára, amelyet a erős Németország nyomása alatt dolgoztak ki.
A Brüsszel és Budapest közötti konfrontáció újabb fordulóját a Magyarország és az IMF közötti kapcsolat szülte. Július közepén a Magyar Nemzeti Bank vezetője, Matolcsy György levelet küldött az IMF ügyvezető igazgatójának, Christine Lagarde-nak azzal a követeléssel, hogy zárják be az adott pénzügyi intézmény irodáját Magyarországon és hagyják el az országot. Ennek magyarázata az, hogy a magyar kormány a vártnál előbb, az idei év végéig szándékozik kifizetni a teljes külföldi adósságot, annak ellenére, hogy az IMF-megállapodás 2014 végéig szól.
Úgy tűnik, egyre növekszik Magyarország azon szándéka, hogy a mai feltételek melletti lehetséges legnagyobb távolságot tartsa meg mind a központi uniós intézményekkel, mind pedig a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben. Az ilyen törekvéseiben pedig aligha marad egyedül Budapest.
Úgy tűnik, hogy az Európai Unió komolyan aggódik Magyarország növekvő politikai és gazdasági függetlensége miatt és hajlandó egy meglehetősen kétes intézkedést alkalmazni annak érdekében, hogy visszanyerje az egyik tagországa feletti teljes irányítást.
„Az EU ellenőrzése jelentős hiányosságokat tárt fel az Európai Unió nyolc programjának irányítási és ellenőrzési rendszerében” – így hangzik a történteket megmagyarázó hivatalos verzió, amelyet az Európai Bizottság képviselője nyilatkozott a The Financial Times-nak.
A több milliárd eurót érintő, már elfogadott és elkülönített források befagyasztásának a gyakorlatát Brüsszel eddig csak a lesújtó Görögországgal szemben alkalmazta. Magyarországot eddig nem volt szokás a pénzügyileg és gazdaságilag ”problémás” országok közé sorolni. Politikai értelemben azonban Budapest egyre komolyabb problémát jelent az EU vezetői számára.
A londoni The Guardian napilap szerint az Európai Uniót nem is annyira a magyar miniszterelnök antidemokratikus intézkedései zavarják, hanem sokkal inkább a globális pénzügyi rendszertől való függetlensége. Jelenleg az Orbán-kormány az egyetlen olyan európai kormány, amely adót vetett ki a bankok tranzakcióira. 2013-ban az energiaipari és vízszolgáltatási vállalkozások adói 8%-ról 11%-ra nőttek. A Magyar Nemzeti Bank úgy döntött, hogy a gazdasági növekedés érdekében különleges kölcsönöket biztosít alacsony (10%-nál kisebb), egyes esetekben pedig 0%-os kamattal a kisvállalkozások számára. Az adott döntéseket felsorolva a The Guardian világossá teszi, hogy az ilyen intézkedések rossz példát mutathatnak a többi uniós kormány számára, elsősorban Magyarország szomszédjainak a Közép- és Kelet-Európai régióban. Ez pedig már veszélyt jelent az EU ”kifogástalan” válságkezelő modellje számára, amelyet a erős Németország nyomása alatt dolgoztak ki.
A Brüsszel és Budapest közötti konfrontáció újabb fordulóját a Magyarország és az IMF közötti kapcsolat szülte. Július közepén a Magyar Nemzeti Bank vezetője, Matolcsy György levelet küldött az IMF ügyvezető igazgatójának, Christine Lagarde-nak azzal a követeléssel, hogy zárják be az adott pénzügyi intézmény irodáját Magyarországon és hagyják el az országot. Ennek magyarázata az, hogy a magyar kormány a vártnál előbb, az idei év végéig szándékozik kifizetni a teljes külföldi adósságot, annak ellenére, hogy az IMF-megállapodás 2014 végéig szól.
Úgy tűnik, egyre növekszik Magyarország azon szándéka, hogy a mai feltételek melletti lehetséges legnagyobb távolságot tartsa meg mind a központi uniós intézményekkel, mind pedig a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben. Az ilyen törekvéseiben pedig aligha marad egyedül Budapest.
Oroszország Hangja
Braco a néma gyógyító – Rejtélyes gyógyulások a szeretet tudatszintjével
A néma
gyógyítóként emlegetik a horvát Braco-t, aki 1967 novemberében született
Zágrábban, Horvátországban és 24 éves korában szerezte meg közgazdász
diplomáját. Braco nem tartja magát spirituális gurunak, sem Mesterek
reinkarnációjának, hús-vér figura, akinek családja van, nem vegetáriánus
és saját bevallása szerint néha még cigarettázik is.
Braco
arra szentelte életét, hogy felébressze azokat a pozitív és gyönyörű
érzéseket és energiákat, amelyeket mindnyájan hordozunk magunkban, és
hogy segítsen a beteg, szomorú és reménytelen embereknek.
Egyre
több tudós igazolja, hogy testünk és lelkünk közvetlen kapcsolatban
vannak egymással és Braco munkájának lenyűgöző sikerei és az arról szóló
beszámolók nem lepik meg ezeket a tudósokat, mivel tudják, hogy az
egészséget befolyásolhatja a szellemi tudatszint.
Munkásságát
híres szakemberek követik nyomon és kutatják úgy az orvostudomány, mint
az ezotéria területéről, hogy megértsék a ”Braco hatást”.
A
szakértőkre nagy hatást tett, hogy Braco ilyen fiatalon negyven éves
korára olyan tudati szintet ért el, melyet még a leghíresebb mesterek
sem értek el idős koruk előtt. Braco sikereit nem tulajdonítja bármilyen
vallási formának vagy speciális módszertannak, mégis több ember érezi
energiáját és tudatát az egész világon.
De
legyen az Schneider professzor, Drago Plecko vagy Dr. Harald
Wiesendanger „Rendkívüli Gyógyítók Nemzetközi Intézete” – mindnyájan
igazolják, hogy valami olyan áramlik át Bracon, ami meg tudja
változtatni emberek tízezreinek az életét. Még olyan alapvető egészségi
problémákat is meg tud oldani, mint például a rák, epilepszia és
lélektani problémák.
Alex
Schneider professzor elmagyarázza, hogy: „Braco egy magasabb tudati
szintre viszi az embereket. Az alatt az idő alatt, amíg néz, felemel
minket erre a magasabb szintre ahol érezni tudjuk, hogy igazából kik is
vagyunk – és ez sokkal több mint a mi fizikai testünk. Haza vezet minket
önmagunkhoz!”
Dr.Harald
Wiesendanger kihangsúlyozza, hogy az általa kutatott és elemzett több
mint 1000 gyógyító közül Braco és eredményei kiemelkedők és egyediek.
Drago
Plecko a spirituális jelenségek híres tudósa és szakértője már több
mint három éve figyeli és kutatja Braco munkáját és eredményeit. A
találkozókat úgy jellemzi, mint „Egy szívtől a szívhez szóló
beszélgetést, egy olyan pillanatot, amelyben érezhetjük a szeretet
isteni nektárjának ízét, amely mindent meg tud változtatni az életünkben
és lehetővé teszi számunkra, hogy csodát vigyünk véghez magunkban és
életünkben.”

Braco
sosem ígér segítséget és gyógyulást a látogatóinak és azt is elmondja
magáról, hogy nem gyógyító. Azt mondja: „Normál ember vagyok,
megtaláltam ezt a láthatatlan energiát és meg akarom osztani
mindenkivel. Tudom, hogy mindenki más is érezheti és hordozhatja ezt az
energiát.”
Ma
Braco csak mereven nézi a látogatóit 50-1000 fős csoportokban anélkül,
hogy egyéni találkozót vagy kezelést adna nekik. Az embereket csak a
szemével érinti meg és közte és látogatói közötti egyetlen kapcsolat a
gondolatok, az energia és mély belső szeretet kapcsolata. Nyilvánvaló,
hogy a szeretet és az energia az, amely egy olyan speciális energiát tud
aktiválni az emberekben, amely lehetővé teszi számukra, hogy
megváltoztassák életüket és megoldják a problémáikat.
Braco
nem fogad el pénzt a segítségért és a találkozók vagy ingyenesek vagy
csak egy kis összeget kell fizetni a terembérletre és az adminisztrációs
költségekre.
„Mindannyiunkban van egy mag, ami egyszer gyönyörű gyümölccsé érik.” – Braco
Braco
az alábbi szavakkal írja le azokat a pillanatokat, amikor az emberek
előtt áll: „Megpróbálok minden ott lévő embert karjaimba venni és a
szeretet és a melegség láthatatlan és mély ölelésével átölelni őket.
Próbálom meggyújtani azt a szikrát, amelyet mindnyájan hordozunk és
amely a szeretet csodálatos lángját hozza létre bennünk.”
http://rejtelyekszigete.com/rejtelyek/braco-nema-gyogyito-rejtelyes-gyogyulasok-szeretet-tudatszintjevel/
Nem vesznek meg többé külföldi termékeket Oroszország vés(cis!)delméhez
Dmitrij
Medvegyev orosz miniszterelnök megtiltotta több külföldi gyártmányú
termék beszerzését a nemzeti védelem és biztonság céljából. Kivételt
csak olyan esetek képeznek, amikor hasonló berendezéseket nem gyártanak
Oroszországban, vagy ha az nem felel meg az állami megrendelő
igényeinek. A kormány úgy véli, hogy a
rendelet végrehajtása elősegíti a nemzeti gazdaság fejlesztését, az
orosz termelők és a hazai piac védelmét, szavatolja hazánk védelmét és
biztonságát. A rendelet 2014. január 1-jén lép hatályba.
Oroszország Hangja
Két újabb Sz-400-as rakétavédelmi rendszert adtak át csütörtökön az orosz hadseregnek.
Az
Almaz-Antej orosz hadiipari tervező és gyártó cég a Volgográd közelében
lévő Kapusztyin Jar-i katonai gyakorlótéren adta át a fegyverzetet a
védelmi minisztérium képviselőinek. A gyárnak 2020-ig 28 Sz-400-as
rakétavédelmi rendszerre van megrendelése.
Azt még nem tudni, hol állítják hadrendbe a rakétakomplexumokat. A lenta.ru
orosz hírportál közlése szerint az első öt rakétavédelmi ezredet
Moszkva környékén, a Balti-tengeri és a Csendes-óceáni hadiflottánál,
valamint a déli katonai körzetben telepítik.
Vlagyimir
Putyin orosz államfő november végén a Fekete-tenger partján lévő
Szocsiban jelentette be a két újabb Sz-400-as rakétakomplexum év végi
hadrendbe állítását. Azt is közölte, hogy jövőre további hármat adnak át
használatra ebből a fegyverzetből. Az orosz elnök az állami hadiipari
megrendelésekről szóló tanácskozáson megállapította, hogy a terveknek
megfelelően zajlik az orosz hadsereg újrafegyverzése.
Az
Sz-400-Triumf típusú orosz hadászati rakétavédelmi komplexum 2007 óta
áll hadrendben Oroszországban. A NATO rendszerében SA-21 Growler néven
szereplő rakétákkal felszerelt komplexum szakértők szerint alkalmas az
úgynevezett lopakodók megsemmisítésére is.
Sokkal boldogabb a Közgép karácsonya, mint gondoltuk
Akár radioaktív, akár lakossági hulladékról van szó, a Közgép megbízható partner. December 23-án egy, december 26-án négy másik tendergyőzelmét hirdettek ki. Egy komplett ültetett fenyőerdő alá sem férne be az a rengeteg meglepetés, amit a Simicska Lajos által tulajdonolt Közgép Zrt. karácsonykor kapott. A december 23-i Közbeszerzési Értesítőből még csak egy 1,7 milliárdos, az eredeti becsült ár másfélszereséért elnyert tenderről értesülhettünk, december 26-án viszont négy darab sokmilliárdos közbeszerzés nyertes ajánlattevői között is szerepel a Közgép Zrt. neve. Ha nem tudja követni: a lényeg az, hogy már 27 milliárd felett járnak.
De inkább nézzük, mi minden fog ebből épülni az országban!
Paks biztonságosabb lesz, mint valaha Először
is 5,8 milliárdért épül a paksi Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának
legújabb fázisa. Erre és a kapcsolódó fizikai védelmi rendszerek
átalakításának kerítés- és műtárgyépítési munkáira kért
ajánlatot a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft.
Kapott is, igaz, csak egyet, viszont azt senki sem állíthatja, hogy a
verseny hiánya okvetlenül magasabb árat is jelentene: a Közgép és a
Pintér Művek – Pintér József egyéni vállalkozó nyertes párosa ugyanis az
eredetileg becsült 5,878 milliárd helyett mindössze 5,877 milliárdból
kihozza cakumpakk. Plusz áfa.
Ugyancsak
a radiaktív hulladékkezelő pályázatán, ugyancsak egyetlen indulóként
nyert a Mecsekérc Környezetvédelmi Zrt. és a Közgép közös ajánlata:
7,873 milliárd forint értékben a budai agyagkő formáció földtani kutatásainak felszíni fázisában vesznek majd részt.
Az eredetileg becsült összérték itt 7,242 milliárd forint, vagyis ennél
a szerződés végleges összértéke több mint 630 millióval lett drágább.
Láttuk, az előző kicsit kevesebb lett, ez meg most kicsit több, van
ilyen.
A lakossági szeméttel sem lesz gond
Paksról most térjünk át a Dél-Alföldre!
Egy
ottani, 3,8 milliárdos pályázaton már két ajánlattevő is indult, ennek
jótékony hatásaként a pályázat két részének eredetileg becsült 4
milliárdos értéke helyett a Közgép-vezette DAREH-II. konzorcium 3,87
milliárdért bizonyult jobbnak. (A hülye rövidítés a Délkelet-Alföld
Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszerből van.) A pályázat egyébként
Csongrád és Békés megyei elhagyott szilárdhulladék lerakók
rekultivációjáról szól, szóval a régi szeméttelepekkel csinálnak valamit.
Logikus,
hogy ahol vannak elhagyott szeméttelepek, oda újak is kellenek: lesznek
is, és a DAREH-ÉP konzorcium a Közgép vezetésével ezért mindent meg fog
tenni. Itt is két pályázó volt, az eredetileg 7,793 milliárdosra
becsült szerződés helyett a nyertes pályázókkal 8,295 milliárdról kötnek
szerződést, ez meg plusz félmilliárdos eltérés. A munka hivatalos
nyelven nem más, mint a települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszer fejlesztésének tervezése és építése.
Az előkarácsony se volt rossz Akár
radioaktív, akár lakossági hulladékról van szó, a Közgép megbízható
partnernek tűnik: egy december 23-án közzétett döntés szerint egy másik
konzorcium főtagjaként 1,74 milliárdért az Őrség szemétproblémáin is ők enyhíthetnek.
Akkor a tender eredeti becsült értéke 1 milliárd 120 millió forint
volt, a Közgép-vezette konzorcium legjobb ajánlata ennek
másfélszereséért, 1 milliárd 740 milliót forintért lett a legjobb.
(Index)
Fradi-stadion után holokausztközpontot
5
487 288 070 forint közpénzből építheti fel a Market Építő Zrt. a bezárt
Józsefvárosi Pályaudvar területén a Holokauszt Gyermekáldozatainak
Emlékhelye – Európai Oktatási Központot, derült ki a kozbeszerzes.hu
értesítőjéből. A
már októberben ismertetett tervek szerint 17 ezer négyzetméteren zajlik
majd az építkezés, egyebek mellett parkot, parkolókat is hoznak létre. A
régi állomásépület mementóként szolgál majd, a kiállítási komplexum
pedig a föld alatt lesz, míg az épület előtt installációs tornyokat
állítanak fel.
A
holokauszt gyermekáldozatainak sorsát bemutató emlékközpont helyszíne
azért lett az évek óta használatlanul álló Józsefvárosi pályaudvar, mert
ez volt a MÁV első pályaudvara, ahonnan az 1944-es deportálások
indultak. A projektgazdák elképzelései szerint ezen a helyszínen a 21.
századi fiatalok is átélhetik majd a holokauszt gyermekáldozatai és az
őket menteni próbáló emberek sorsát.
A
Józefvárosi pályaudvarról, mint leendő holokauszt emlékközpontról
azonban megoszlanak a vélemények. Schweitzer József nyugalmazott
Országos Főrabbi például nyílt levelet írt az ügyben és másik helyszínre
tett javaslatot:
“Noha nem kérdeztek meg, szeretném elmondani a véleményemet a
Józsefvárosi pályaudvarra tervezett „Sorsok Házáról”, amely a Soá idején
a Magyarországról deportált és meggyilkolt zsidó gyerekeknek kíván
emléket állítani.
Nézetem szerint a helyszín megválasztása nem megfelelő, mert a
Józsefvárosi pályaudvar nem köthető a hazai zsidóság tömeges
deportálásához, beleértve a gyermekek deportálását is. Ha már
felvetődött egy új holokauszt emlékezethely kialakítása, erre az egykori
budapesti gettó területén fekvő Rumbach utcai épülete lenne megfelelő.
Ez a megoldás véleményem szerint a helyszín szimbolikáján és szakralitásán túl költségkímélőbb is lenne.”
A
Wallis-csoporthoz tartozó Market Építő Zrt. egyébként márciusban is
kapott állami megbízatást: megnyerte az új Fradi-stadion építésére kiírt
állami tendert. A milliárdos árbevételű vállalat. korábban
bankvezéreknek, ingatlanvállalkozóknak épített családi házakat és
nyaralókat, márciustól pedig már Láng Zsolt II. kerületi fideszes
polgármester rózsadombi házán is ők dolgoznak.
(index)
Itt az adócsaló állampapír
Amiről mindenki azt gondolta, hogy mégsem fogják bevezetni, az
adócsalókat és pénzmosókat kiszolgáló állampapírt, most
meglepetésszerűen mégis bevezették.
Aki nem ismerné a terméket: ha van legalább ötmillió forintod és nem akarod leadózni (mert adózzanak a hülyék és a csórók ugye), akkor inkább tedd be adócsaló állampapírba 5 évre és tisztára mosva kapod vissza az állam asszisztálása mellett. Berakod a bankba, a bank nem jelenti le a neved és ha eltelt az öt év, visszakapod a pénzed egy igazolással együtt, hogy te ezt már tisztára mostad.
Az egész termék egy agyrém, ami nekifutásból szembeköpi mindazt, amit közös teherviselésnek és tisztességes adózásnak nevezünk. Azt, hogy ilyet be lehet vezetni az országban, mutatja, hogy már tényleg nem vagyunk jobbak, mint a közép-ázsiai diktatúrák. Lassan újra lehet követelni a közös teherviselést, mint 1848-ban.
Az egészben az a legpofátlanabb, hogy nem a már elcsalt pénz hazahozatalára biztatnak, mint az eddigi lehetőségek, hanem egyenesen egy állandósult adóelkerülésre. Miért adózzak, ha elég 5 évre állampapírt venni és felvenni a pénzt utána tisztán kamatokkal együtt, természetesen. Ja, nem mondtam még: kamatadóval sem terhelik a szegény adócsalókat. A korrupciós pénzeket is jól el lehet ide dugni, hiszen el is évül az ügy, mire visszakapja az, aki betette. (Gondolom, ilyesmi miatt találták ki maguknak, semmi másért.)
Mindegy, ha téged érdekel, ”A nemzetgazdasági miniszter 62/2013. (XII. 17.) NGM rendelete a Stabilitás Megtakarítási Számla vezetésére” néven jelent meg a rendelet a Magyar Közlönyben.
Azért felhívnám a figyelmedet, hogy mire letelik az öt év, nem egy, hanem két választás is lesz és nagyon remélem, hogy lesz, aki számon kéri ezt a pénzt azokon, akik élnek ezzel a lehetőséggel. S talán azért az Uniónak is lesz egy-két szava hozzá, ilyen illegális pénzmosási lehetőséget csak a legeldurvultabb offshore országok kínálnak, nem uniós
Aki nem ismerné a terméket: ha van legalább ötmillió forintod és nem akarod leadózni (mert adózzanak a hülyék és a csórók ugye), akkor inkább tedd be adócsaló állampapírba 5 évre és tisztára mosva kapod vissza az állam asszisztálása mellett. Berakod a bankba, a bank nem jelenti le a neved és ha eltelt az öt év, visszakapod a pénzed egy igazolással együtt, hogy te ezt már tisztára mostad.
Az egész termék egy agyrém, ami nekifutásból szembeköpi mindazt, amit közös teherviselésnek és tisztességes adózásnak nevezünk. Azt, hogy ilyet be lehet vezetni az országban, mutatja, hogy már tényleg nem vagyunk jobbak, mint a közép-ázsiai diktatúrák. Lassan újra lehet követelni a közös teherviselést, mint 1848-ban.
Az egészben az a legpofátlanabb, hogy nem a már elcsalt pénz hazahozatalára biztatnak, mint az eddigi lehetőségek, hanem egyenesen egy állandósult adóelkerülésre. Miért adózzak, ha elég 5 évre állampapírt venni és felvenni a pénzt utána tisztán kamatokkal együtt, természetesen. Ja, nem mondtam még: kamatadóval sem terhelik a szegény adócsalókat. A korrupciós pénzeket is jól el lehet ide dugni, hiszen el is évül az ügy, mire visszakapja az, aki betette. (Gondolom, ilyesmi miatt találták ki maguknak, semmi másért.)
Mindegy, ha téged érdekel, ”A nemzetgazdasági miniszter 62/2013. (XII. 17.) NGM rendelete a Stabilitás Megtakarítási Számla vezetésére” néven jelent meg a rendelet a Magyar Közlönyben.
Azért felhívnám a figyelmedet, hogy mire letelik az öt év, nem egy, hanem két választás is lesz és nagyon remélem, hogy lesz, aki számon kéri ezt a pénzt azokon, akik élnek ezzel a lehetőséggel. S talán azért az Uniónak is lesz egy-két szava hozzá, ilyen illegális pénzmosási lehetőséget csak a legeldurvultabb offshore országok kínálnak, nem uniós
Kiszámoló
A nemzetiszocializmus jelene, és jövője.
A II. világháború,
és a Hitleri Németország vélt és valós tettei mindennapos témát
jelentenek hazánkban, és az európai kultúrkörben egyaránt. Az európai
kultúrkör jelzőt bár lassan idézőjelbe tehetjük, mégis érdemes
megvizsgálni azt, hogy ennek a gyakorlatilag megkerülhetetlen témának mi
ad ekkora teret, mi a valós háttér.
Érdemes
lenne statisztikákat csinálni arról, hogy a fiatalok és idősebbek
mekkora arányban mutatnak érdeklődést a német haditechnikára a
szovjethez, és az angolszászhoz képest. Legyen az akár számítógépes
játék, makettezés, katonai hagyományőrzés (hányan szeretnek szovjetnek,
és hányan németnek öltözni). Tapasztalható a német csodafegyvereket,
illetve kiemelkedő háborús fegyvereket és hadműveleteket övező magas
érdeklődés, amely nem mentes már a túlzásoktól, sőt a felmagasztaló
mítoszok gyártásától sem. Sokan izgalommal latolgatják a lehetőséget:
Hitler elmenekült Németországból, és egy titkos helyen csodafegyverekkel
körülvéve új világot épített magának. És mi lett volna, ha győz? Miért
nem győzött, szándékosan vesztett? Szinte már vádló, elégedetlen
kérdések ezek!
Mi
az oka annak a beteges félelemnek, ami a baloldali és liberális köröket
áthatja és arra ösztönözi, hogy naponta százszor farkast kiáltsanak?
Pitiáner politikai fogás ez csak, vagy valóban van valós alapja a
félelemnek? Felmerül a kérdés, hogy ennyire gyengék az állítólagos
humanista és demokrata eszmék, hogy csak így lehet őket fenntartani?
Vajon tényleg csak a holokausztra alapozott mitológia, és rész-vallás az
oka ennek a fogcsikorgatásnak, vagy a nemzetiszocialista eszmének a mai
napig vannak lappangó tartalékai? Úgy gondolom, hogy vannak. Az
embereknek pedig tömegesen kezd elege lenni abból, amit evvel a
témakörrel művelnek - sokakat már csak ez a túlzott vergődés jó irányba
indít el. A jól kidolgozott, és egyben hamis ellenségkép tartja életben
az eszmét - mivel kiragadja az érdektelenségből. Bár hozzáteszem, meg
vagyok róla győződve, hogy ezt az eszmét megfelelő történelmi
pillanatban bármikor fel lehetne támasztani halottaiból. Hiszen a
problémák, amelyekre működő megoldást kínál, ha más formában is de
léteznek, és egyre súlyosbodnak.
Magát
az eszmét 1945-ben nem győzték le. Csak és kizárólag katonai, és ebből
kifolyólag politikai-szervezeti jellegű megsemmisülés érte. Az
politikai-eszme már csak azért sem nevezhető halottnak, mivel a
körülményekhez képest elég sok ember igyekezett azt tovább éltetni a
háború után is. Tőlük függetlenül pedig egykori vitathatatlan társadalmi
sikereinek, úttörő vívmányainak híre egyre inkább bekerül a mai
köztudatba - hála az agymosásra és ellenőrzésre felhasznált internetnek,
a fagyi duplán visszanyalt. A "nácik" köré épített bugyuta és
trükkösebb elemekből álló hazugsághegyek időről időre megroskadnak,
ahogy egyenként dőlnek meg a konkrét, közhelyessé vált tételek. Sokkal
többről van itt szó, mint arról hogy egyesek a "holokauszt újra
megtörténtétől" rettegnek - és hogy pár "lelkileg sérült proli"
horogkereszteket fújkál a falakra. Már a 80-as, 90-es években fénykorát
élő szubkultúra sem ad politikai muníciót az antifasiszta
propagandistáknak, annál inkább fáj a fejük a nosztalgia, és a terjedő
leleplezések töretlen megléte miatt. A szubkultúra romjain pedig lassan
olyan politikai mozgalmak bontakoznak ki, melyek felnőttek a feladathoz,
és erejüket a liberális demokrácia gyengeségéből merítik.
Előbb utóbb nyíltan megjelenik az a farkas, amiről beszélnek?
Én
valamiféle burkolt, homályos, mégis rettentő erős nosztalgiát érzek a
"német oldallal" kapcsolatban, ami igen széles tömegekben foglal teret.
Ez a nosztalgia első olvasatban úgymond ártatlan, és mentes a szilárd
politikai állásfoglalásoktól. Mégis rengeteg embert indított el azon az
úton, ami a politikai titkok változó mértékű ledöntéséhez, a tabuk
felnyitogatásához vezetett. Ebben nagy segítséget nyújt a mindennapi
médiával, és a polkorrektséggel szemben érzett egyre erősödő undor, és
gyűlölet. Még nem is kell a múlt kérdéseihez visszamenni ahhoz, hogy ez
az undor kialakuljon: elég a mostani háborúkkal, és válságokkal
kapcsolatos gusztustalan játszmákat átgondolni, a velük kapcsolatos
képtelen hazugságok sorozatát felismerni. Ezek teljesen ugyanazok az
erők, amelyek a Hitleri Németországot legyőzték - mindenki tudja.
Vajon
akkor, ha a média által gerjesztett kényszeredett polkorrektség és a
politikai elnyomás valamilyen módon meggyengül, az emberek ugyanúgy
vissza fogják fogni magukat a témakör kapcsán? Vagy már csak bosszúból
is előveszik?
Két
dolog van, ami a nemzetiszocializmus feltámadását akadályozza: az eszme
nyílt felvállalásának egzisztenciális akadályai, és az ennek megfelelő
politikai helyzet hiánya. Mi történne akkor, ha már most mindenki
felvállalná, amit valójában gondol? Úgy gondolom rettentő kellemes
meglepetéseknek lehetnénk szemtanúi: nyíltan tisztázódna, felcserélődne a
hazug elnyomó, és az igaztalanul elnyomott szerepe. De előbb be kell
következnie annak, ami elkerülhetetlen: az embereknek a saját bőrükön
kell érezniük azt, hogy a mai rendszer valóban felelős a létük
veszélyeztetéséért, és sokaknak valójában nem szabad, hogy
vesztenivalójuk legyen többé. Ez az a feltétel, ami ha teljesül, még az
esetleges állami terror is hasztalan lesz.
Talán
most már feltehetjük a kérdést: ha Európa eléri a végromlás olyan
mértékű állapotát, amit komoly átalakulásoknak kell követnie, mi lesz az
az eszme ami felveheti a harcot a túlélésért, és az újrakezdésért? A
kommunizmus, illetve a baloldali eszmék, amelyek saját magukat
bontották, illetve bontják le folyamatosan? A liberális eszmék, amik
pont hogy magáért a bukásért lesznek nyilvánvalóan felelősek?
Mindkettőnek az "antifasizmus" és a "holokausztozás" a fő jellemző
vonása, amit a hétköznapi ember már összekapcsolt önmagában.
Nem
csak hogy a nemzetiszocializmus nem halt meg, és kellőképpen kialakult
elemeinek jó része ott van életrevaló emberek tízmillióiban, hanem
egészen a közép, illetve ókorig visszanyúló tradicionális világ, és
szellemi elit igénye is egyre erősebb. Erősödőben van egy szellemileg
igen erős intellektuális vonal, ami a XXI. század új keresztes
lovagságának magját alkothatja, ami ugyanúgy a III. Birodalomra is
hatással volt a háttérben.
Ha
vallási, illetve etnikai jellegű problémák az embereket az élet, és a
halál közti választásra ösztönzik, vajon érdekli-e majd őket az
öngyilkos kettős-mérce, amit eddig beléjük tápláltak? Nos aki nem tud
majd haladni a korral, az szolgája lesz a régi-új betolakodóknak, de
leginkább halott.
Ha
elszabadul a pokol, bizony elő fognak kerülni a keresztes, és
horogkeresztes zászlók Európa-szerte. És a hétköznapi emberekben is
tudatosulni fog az, hogy végig gusztustalan módon átverték,
lekenyerezték, és elaltatták őket. Az ő átverőik mindent tönkretettek a
beteges a civilizáció és természetellenes eszméikkel, ami a biztonságot,
kultúrát, gazdagságot jelentette Európának, szélesebb értelemben a
fehér kultúrkörnek. Ekkor fognak az emberek közismert, tekintélyes, és
egyértelműen kifejező jelképekhez és megoldásokhoz nyúlni. A hazugságok
és az öncenzúra pedig egy-kettőre köddé válnak.
Vésztői Gyula NAV által engedélyezett online pénztárgépes csalók húztak csőbe ezreket
Tisztelt Szerkesztőség!
Ismét
beleesett néhány száz - de az oldalon egyre növekvő tömeg alapján
lehet több ezer is, szóval rengeteg - ember a kormány csapdájába.
Mindannyian
egy beregisztrált, a NAV által engedélyezett társaságnál rendeltünk
pénztárgépeket, és most nagyon úgy néz ki, hogy az lelépett a pénzzel,
és itt maradt ismét pár ezer ember gép, állami támogatás nélkül úgy,
hogy hivatalosan még nem is léphetünk, hiszen még nem járt le a
határidő.https://www.facebook.com/onlinekasszaaldozatai
Igazából azért küldöm ide, mert ez az oldal legalább nyíltan, nem elferdítve közli a tényeket. Köszönöm, hogy elolvastak!
(Olvasónktól )
Erdogan megőrült?
Úgy látszik a
putyini politika félreértelmezői között kitört egy újfajta betegség.
Vlagyimir Putyin, a jelen kor egyik legnagyobb formátumú politikusa, így
érthető, hogy egyre többen próbálnak példát venni róla, köztük Orbán
Viktor is. Csakhogy vannak olyanok, és egyre többen sajnos, akik
igencsak félreértelmezik Putyint, és nem egy hazafit látnak benne, hanem
egy hataloméhes harácsolót. Ezen személyek között kitört a
terjeszkedési és hatalom bebetonozási elmebaj.
Putyin
valóban központosítja az államvezetést, erősíti a hierarchiát, és
kordában tartja az erkölcsöt. Az országban azonban nagyfokú politikai
szabadság van, és a tisztesség határain belül minden politikai harc és
szervezet megengedetten működik, sőt az ellenzék bent is van a
parlamentben. Itt a hangsúly a tisztességen van.
A
putyini politikát félreértelmezők nem ezt látják az ő politikájában,
nem a hasznosat szűrik ki, hanem azt, amely mellékes hozománya az ő
politizálásának. Putyin fő célja ugyanis a birodalom újraélesztése
tisztességes módszerekkel, és a két, illetve hárompólúsú világrend
megteremtése. A hatalomban való rögzülés mint olyan, ezen tevékenység
velejárója, de semmiképpen sem cél és nem is lehet az. Viszont a putyini
út "követői" elsősorban a hatalmi folytonosságot tekintik etalonnak. Ők
úgy vélik, ezt a beágyazódást Putyin különféle hatalmi eszközökkel,
törvényekkel és háttéralkukkal éri el, így ők is hasonló törvényeket és
intézkedéseket hoznak, illetve felébredt a területi terjeszkedési vágy
is. Orbán hasonlóan rosszul képzeli el, és másolja Putyint, és
meglátásai eleve hibásak. A magyar szabályozás és törvénykezés, amely a
Fideszt hatalomba akarja betonozni, Oroszországban sincs. Olyan elmebaj
sincs, mint amit éppen Erdogan agyalt ki, aki az oszmán birodalom
terjeszkedései nyomán kijelentette, hogy még Bulgária és és Montenegró
is Törökország része. Oroszországban ilyen terjeszkedési politika ebben a
formában nem jelenik meg. Szövetségi terjeszkedés van, amely először a
FÁK államok keretein belül zajlott, ezután pedig az Eurózsiai Unió
keretein belül fog. Ráadásul Törökország fogja be a száját, mert a mai
napig katonai módon, fegyverekkel és bombázásokkal tartja elnyomva a
kurd népet. Ez persze nemsokára változni fog, ezzel egy másik cikkben
foglalkozunk majd.
Az,
hogy mennyire aljas és undorító a politikai vezetése az európai
államoknak, semmi nem példázza jobban, mint az, hogy egy ilyen kvalitású
politikai vezető egész működését mennyire félre értelmezik, és milyen
kicsinyes és aljas módon próbálják másolni. Persze a saját szintjükön,
megmutatva milyen mélységekben léteznek valójában.
http://www.hidfo.net/2013/12/26/erdogan-megorult
A dagadó korrupciós botrány miatt a 26 fős török kabinetből Erdogan tíz miniszter leváltását jelente
“Ne hozd magad kellemetlen helyzetbe haver! Gyere el hozzánk, és megtanitalak néhány fogásra!” Nagyarányú
kormányátalakítást hajtott végre Recep Tayyip Erdogan török
miniszterelnök szerdán, azt követően, hogy három fontos minisztere
lemondott egy kiterjedt megvesztegetési botrány miatt, amelyben
vizsgálat indult fiaik és más, a kormányfőhöz közel álló személyek
ellen.
A
26 fős török kabinetből Erdogan tíz miniszter leváltását jelentette be
az éjjel, miután az ország legnagyobb városaiban az este tüntetők ezrei
követelték távozását. A kormányfő Abdullah Gül államfővel tartott késő
esti találkozóját követően állt a török televízió kamerája elé.
A
nap folyamán lemondott Zafer Caglayan gazdasági, Muammer Güler belügy-,
valamint Erdogan Bayraktar környezetvédelmi és várostervezési miniszter
mellett a miniszterelnök menesztette az Európai Uniós ügyek befolyásos
miniszterét, Egemen Bagist – akinek neve szintén felmerült a botrányban
-, s három olyan tárcavezetőt is, akik indulnak a márciusi önkormányzati
választásokon.
A kormányfőt is magukkal rántják?
Lemondása
bejelentésekor Caglayan kétségbe vonta, hogy jogszerű lenne a nyomozás,
amelynek középpontjában építőipari megrendelések érdekében Iránba
utalt, állítólag törvénytelen pénzek állnak. Ő és Güler egyaránt
politikai összeesküvés áldozatának nevezte magát. Bayraktar azonban –
két társától eltérően – nem csak ártatlanságát hangoztatta, de a
felelősségben való osztozásra szólította fel a miniszterelnököt, azt
sugallva, hogy neki is le kell mondania, mivel minden lépéséről tudott.
Az
utóbbi napokban nem egy török elemző hívta fel a figyelmet arra, hogy a
városi építési projektekkel kapcsolatos korrupció legtöbbször az
Erdogan közvetlen ellenőrzése alatt álló állami lakásalaphoz kötődik.
Többezres tüntetések a nagyvárosokban
Szerda
este Isztambulban, Ankarában, Izmirben és további hét török városban
ezrek tüntettek a miniszterelnök lemondását követelve. Az Isztambul
ázsiai felében összegyűlt mintegy ötezer tüntető egy része összecsapott a
kivezényelt rohamrendőrökkel.
A
pályázati csalások és megvesztegetések gyanújával 14 hónapja indult,
nagyrészt titokban lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a hatóságok
közel ötven embert, köztük Erdoganhoz közel álló, ismert üzletembereket
vettek őrizetbe december 17-én, s 24 ellen vádat is emeltek, köztük a
szerdán lemondott három miniszter fiai ellen.
Politikai
elemzők egyetértettek abban, hogy az őrizetbe vételek mögött a
kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és Fethullah Gülen hitszónok
befolyásos vallási mozgalma közötti rejtett harc állhat. Mindkét
tömörülés iszlamista, de éveken át tartó szoros szövetségük az utóbbi
időben felbomlani látszik.
“Mocskos művelet”
Mindazonáltal
ez az első eset, hogy ilyen méretű botrány érinti Recep Tayyip Erdogan
miniszterelnök közvetlen környezetét, ráadásul teljesen váratlanul,
néhány hónappal a jövő év első erőpróbája, az önkormányzati választások
előtt. Erdogan összeesküvésről, a kormánya ellen bel- és külföldi erők
által folytatott “mocskos műveletről” beszélt, s a múlt hét keddi
őrizetbe vételek után a kormány mintegy száz rendőrfőnököt menesztett
vagy helyezett át máshová. Köztük volt Isztambul rendőrfőnöke is, aki a
háttérben Iránnal illegális aranyügyleteket bonyolító Halkbank elleni
vizsgálatot felügyelte.
Az
elbocsátott tiszteket “hatalommal való visszaéléssel”, “állam az
államban” típusú viselkedéssel vádolta a kormányfő, arra hivatkozva,
hogy nem tájékoztatták a politikai hatóságokat az ellenük folyó
vizsgálatról. A kormány ezért rendeletben tiltotta meg, hogy a jövőben a
legfelső politikai vezetés előzetes tájékoztatása nélkül rendőrségi
vizsgálat indulhasson, ügyészi utasításra. Az újságírókat pedig
kitiltották a rendőrkapitányságokról.
Az
Erdogant bíráló Today’s Zaman című lap szerdán arról számolt be, hogy
Isztambulban újabb 400, a nyomozásban részt vevő rendőrt helyeztek át.
A
kormánnyal szemben kritikus médiumok ugyanakkor úgy kommentálták a
rendkívüli intézkedéseket, mint amelyekkel a kormány akadályozni
próbálja a vizsgálatot, hogy eltussolhassa az Erdogan hatalmát
megrengető megvesztegetési ügyet.
(hir24)
Bal-Rad komm
: A “félázsiai” Törökországban-melynek miniszterelnöke Döbrögink kiváló
haverja-”A pályázati csalások és megvesztegetések gyanújával 14 hónapja
indult, nagyrészt titokban lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a
hatóságok közel ötven embert, köztük Erdoganhoz közel álló, ismert
üzletembereket vettek őrizetbe december 17-én, s 24 ellen vádat is
emeltek, köztük a szerdán lemondott három miniszter fiai ellen.”
Tehát ebben a “félázsiai” országban-még ha “titokban is”-de nyomoztak-eredményesen a jelek szerint-a hatalommal birók ELLEN!
(Döbrögisztánban az ilyesmi elképzelhetetlen!)
A haver most menti a még menthetőt-a HATALMÁT! Minisztereket meneszt-és újakat nevez ki! Csakhogy ő maga maradhasson!
Döbrögisztánban ilyesmi elképzelhetetlen!
Döbrögisztán a keresztény erkölcsiség szilárd alapjai épül-és teljesit jobban!
Ha valakinek van tanulnivalója az ügyben, az Recep Tayip Erdogan. Török Főnök!
Akitől
tanulhat: a Jobban teljesitő Döbrögisztán Ura és Parancsolója, a mélyen
keresztény, és izig-vérig magyar miniszterlnök! Aki gátat vetett
mindenféle mismásolásnak és korrupciónak!
DÖBRÖGISZTÁNBAN CSAK LOBBITEVÉKENYSÉG LEHETSÉGES! AZ VISZONT TÖRVÉNYES!
Ezek ráöntötték a pénzt a világra!
Az életünk
szempontjából legfontosabb közgazdasági terület, a makroökonómia
teljesen megbolydult az utóbbi években. A kapitalista világ régi
betegségére a mennyiségi lazítást és a jegybanki útmutatást adjuk mára
gyógyszerül, méghozzá óriási dózisban! Az amerikai jegybank havi szinten
85 milliárd dollárt öntött a világ nyakába és a korábbi vérszegény
próbálkozásaik után a japánok is bekeményítettek. Az öreg kontinens
jegybankárai türtőztették magukat a leginkább, és ha jogos volna az
USA-val való összevetés a válságkezelésben, akkor bizony azt
mondhatnánk, hogy elvesztettük a versenyt 2013-ban.
Mi történt a világ legbefolyásosabb intézményében?
A már 60 éves Ben Bernanke szakálla láthatóan sokat őszült az elmúlt időszakban, de ennek meg is van az oka: az Egyesült Államok a nagy gazdasági világválság óta nem látott akkora recessziót, mint amit a 2008-as pénzügyi válság okozott. 2006-os kinevezésével pedig megkapta azt a nem csekély kihívást, hogy a pénzügyi szféra pánikreakcióját kell lecsillapítania, majd pedig a gazdaság elszenvedett sebeit begyógyítani. Így pedig Bernankenak megadatott a lehetőséget, hogy az akadémiából hozott makroökonómiai elméleteit kipróbálhassa élesben is és ő nem volt rest élni a lehetőséggel! Így a nulla kamatküszöb elérése után a Fed belevágott történetének legagresszívebb lazítási programjába, aminek immár a harmadik körénél járunk és 2013-ban is még csak a lassítás került előtérbe, de a végét még egyáltalán nem látni.
Azt, hogy mennyire egy agresszív programról van szó, mi sem érzékelteti jobban, minthogy a Fed mérlege 2007 augusztusában még pusztán 869 milliárd dollárnyi eszközből állt, ami mára közel 4 billió dollárra hízott. A Fed 2013-ban jó alaposan bevásárolt a másodlagos piaci kötvényekből: nem kevesebb, mint 85 milliárd dollárt "nyomtatott" ehhez fizetségül minden egyes hónapban. Elképesztő mértékű likviditás került a piacra, ráadásul a QE3 jellegzetessége az volt, hogy nem jelentették be előre a végét. A részvénypiacok természetesen óriásit raliztak ennek köszönhetően, amikor pedig május körül mégiscsak felmerült, hogy ennek egyszer márpedig vége lesz, akkor nagyokat bukdácsoltak.
A Fed másik új mágikus fegyvere a kommunikációban bontakozott ki, ami lényegében a hosszútávú elköteleződéseket jelentette. A Fed megígérte, hogy nem fog szigorítani ameddig a munkanélküliségi ráta el nem éri a 6,5 százalékot, azt remélve, hogy emiatt a hosszú hozamok majd nyugton maradnak. Bár voltak megingások, de az általános konszenzus az, hogy ez a "forward guidance" elnevezésű módszer nagyon is sikeres volt a várakozások befolyásolásában. Sőt, egyes elemzések szerint magánál a mennyiségi lazításnál is sok szempontból hatásosabb eszköz lehet, bár a leendő Fed-alelnöknek, Stanley Fischernek vannak ezzel fenntartásai. Mindenesetre 2014-ben a cél ennek a megerősítése lehet (talán újabb célok meghatározása), ami a mennyiségi lazítás visszafogása mellett is fenntartja a piac hitét, hogy laza és felívelő környezet vár rá.
És mit értek el ezzel az egésszel?
Természetesen rengeteg kritika érte a Fedet és Bernanket személyesen is, amiért ennyire erőltették az eszközvásárlásokat. Míg egyesek a program hatástalanságáról beszéltek, addig mások a kockázatokat próbálták hangsúlyozni, újabb eszközárbuborékokat vizionálva. Az nyilvánvalóan látszik, hogy a pénzügyi válságot követő pénzpiaci nyugtalanságot a Fed hatásosan lecsillapította, az is jól látszik még, hogy 2013-ban a munkaerőpiac sokkal egészségesebb képet mutat, mint korábban. Természetesen a látott növekedési többletet nehéz számszerű és oksági kapcsolatba hozni a Fed lépéseivel, de több feltáró elemzés is pozitív összefüggést mutatott ki.
Hogy az egésznek jövőre miként lesz vége, nem tudjuk. Egyáltalán nem biztos, hogy 2014-ben teljességgel kivezetik az eszközvásárlásokat és bizonytalan az is, hogy a pénz- és tőkepiac miként reagál majd az újabb fejleményekre.
Japán viszont még csak most lendül bele igazán
Amikor az USA-ban azon kezdték a jegybankárok törni a fejüket, hogy mikor is kellene már lassítani a pénznyomdát, a japánok még csak éppen kezdtek belelendülni. 2013 áprilisában dörrent el az ágyú és meglehetősen nagyot szólt. Majdnem olyan méretű mennyiségi lazításba kezdtek, mint az USA, csak éppen ők durván harmad akkorák. A cél az volt, hogy végre leküzdjék a sok éve velük élő deflációs szörnyet, illetve az egykor csillogó gazdaságba újra életet leheljenek.
Valami sikerült, de messzinek tűnik még a cél. Olyannyira, hogy a legújabb értesülések szerint a Bank of Japan jövő áprilisban a forgalmi adóemelés után kénytelen lesz tovább növelni az eszközvásárlásait. Már 2013 végén is a jegybanknál pihent a kibocsátott államkötvények 15 százaléka, de hogy hol lesz ennek a vége, azt egyelőre senki sem tudja. A jen óriásit esett a jegybanki csapásra, ugyanakkor a dollárral szembeni 100-as szintet mégsem tudta véglegesen maga mögött hagyni.
A jegybanki szándéknak megfelelően az infláció valóban enyhe emelkedést kezdett mutatni az év második felében, ugyanakkor ezt túlnyomó részt az atomkatasztrófa miatt száguldásnak indult energiaáraknak köszönhette. Az igazán fontos tényező a jövő évi reformfolyamatok lesznek, különösen az adóváltoztatások és a belföldi keresletnek arra adott reakciója. A konszenzus szerint, ha minden így megy mint most, akkor 2014 áprilisban jönnie kell egy még nagyobb monetáris dózisnak.
Az öreg kontinens jegybankja is öreges...
Az eurózóna a válságot követő években egy ponton még hasonló szinten volt az Egyesült Államok makromutatóihoz, de mára már végérvényesen lemaradt. A periféria letört a kontinensről és még 2013 végére is alig látszanak az életjelek. Bár az eurózóna egésze kikerült élete leghosszabb recessziójából negyedéves alapon nézve, de valójában nagyon töredezett a fellendülés. A németek jelentik a motort, de az igazság az, hogy még Angela Merkel kancellárasszony erős keze sem lehet képes a saját hajánál fogva kihúzni magát a mocsárból. Ez alatt azt értem, hogy Németországnak még mindig az Európai Unió jelenti a legfontosabb kereskedelmi kapcsolathálót, és ha ott nem lesz növekedés, akkor a német export sem lesz képes igazán turbófokozatra kapcsolni.
A rendkívül gyenge növekedést természetesen a kereslet alászállása kísérte és így az infláció annyira megszűnt, hogy 2013 negyedik negyedévében már konkrétan attól kezdtek sokan félni, hogy a deflációs rém úgy dönt, Japánból hozzánk költözik át. Mario Draghi, EKB-elnök ezt a lehetőséget természetesen kizárja, de ahogy Barry Eichengreen neves amerikai közgazdász nem túl optimista Európa-képéből kitűnik, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen (a termelői árindex például deflációban van).
Mit csinált hát akkor a sok ország bölcs jegybankelnökeiből és sztárszakembereiből álló Európai Központi Bank egy ilyen helyzetben? Lecsökkentette a kamatszintet nulla közeli szintre és visszahozta a halálból a perifériaországok kötvénypiacát. Ez egyáltalán nem tűnik olyan vad viselkedésnek, de érdekes módon már ezért is komoly támadás érte a jegybankot: német bírák azt vizsgálták, hogy nem lépte-e túl a jegybank a hatáskörét. Hát kiderült, hogy nem. Nagyon nem. Bár a jegybank hosszú hiteleket is nyújtott a bankoknak, mostanra már az kis növekmény is kezd eltűnni a mérlegéből (az LTRO-kat akár indirekt mennyiségi lazításnak is tekinthetjük, hiszen olcsó hitelt adott a bankoknak, akik azt szépen betették állampapírba, hogy learbitrálják a kamatkülönbséget. Ennek az egésznek azonban a jelentősége eddig nem volt túl nagy, reálgazdasági hatása pedig még Mario Draghi EKB-elnök szerint sem volt túl sok. Az elnök elmondása szerint a jövőben elképzelhető a részükről hasonló próbálkozás, de azt már sokkal inkább reálgazdasági fókusszal szeretnék csinálni.
Ezen kívül igazából az EKB nem csinált semmi érdekeset. Rendszeresen fenyegetőzött, hogy készen áll a betéti ráta negatív tartományba vágására, ugyanakkor ezt 2013-ban nem merték megtenni. Az is lehet, hogy ők maguk sem gondolták komolyan, csak verbális intervenciót próbáltak csinálni. A nagyon aggasztóan alacsony inflációra (október: 0,7 százalék) elsütött újabb 25 bázispontos kamatvágást decemberben már nem követte újabb. Draghi elégedett hangot ütött meg a kamatvágásra adott reakciók kapcsán a döntést követő sajtótájékoztatóján, és ebből az következik, hogy jövőre sem számíthatunk már semmi igazán merészre az európai jegybankároktól.
2014-ben is folytatódik a laza történet
Az egész évben jellemző volt, hogy a piaci szereplők örömmel fogadtak egy-egy újabb rendkívüli intézkedést (a japán tőzsdeindex 50 százalékot emelkedett, a Dow Jones és az S&P 500 index pedig minden eddiginél magasabb szintre került), holott a gazdasági mutatókban azért nem látunk ezek mértékét indokló előrelépést. Az amerikai gazdaság gyorsabban növekszik ugyan, de a foglalkoztatottsági számok tekintetében minimális az előrelépés, az európai országok többsége pedig továbbra is recesszióban van. Az IMF októberi előrejelzése szerint egyébként a fejlett országok teljesítménye idén rosszabb lehet, mint tavaly.
Éppen ezért sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyire végeztek/végeznek jó munkát a központi bankok a világ egyes részein. Még a jegybankok jegybankjaként számon tartott BIS (Bank for International Settlements) is kételkedik a sikerben. A szervezet nyári, éves jelentésében arra kérte a jegybankokat, hogy vegyék számba mindazt a kockázatot, amit "lazaságukkal" okoztak, a Feden kívül azonban eddig egyetlen másik jegybank sem volt, amelyik jelezte volna, hogy iránymutatást kíván adni a rendkívül laza korszak lezárásával kapcsolatban. 2014-ben ezért a történet tovább folytatódik.
Portfolio
A már 60 éves Ben Bernanke szakálla láthatóan sokat őszült az elmúlt időszakban, de ennek meg is van az oka: az Egyesült Államok a nagy gazdasági világválság óta nem látott akkora recessziót, mint amit a 2008-as pénzügyi válság okozott. 2006-os kinevezésével pedig megkapta azt a nem csekély kihívást, hogy a pénzügyi szféra pánikreakcióját kell lecsillapítania, majd pedig a gazdaság elszenvedett sebeit begyógyítani. Így pedig Bernankenak megadatott a lehetőséget, hogy az akadémiából hozott makroökonómiai elméleteit kipróbálhassa élesben is és ő nem volt rest élni a lehetőséggel! Így a nulla kamatküszöb elérése után a Fed belevágott történetének legagresszívebb lazítási programjába, aminek immár a harmadik körénél járunk és 2013-ban is még csak a lassítás került előtérbe, de a végét még egyáltalán nem látni.
Azt, hogy mennyire egy agresszív programról van szó, mi sem érzékelteti jobban, minthogy a Fed mérlege 2007 augusztusában még pusztán 869 milliárd dollárnyi eszközből állt, ami mára közel 4 billió dollárra hízott. A Fed 2013-ban jó alaposan bevásárolt a másodlagos piaci kötvényekből: nem kevesebb, mint 85 milliárd dollárt "nyomtatott" ehhez fizetségül minden egyes hónapban. Elképesztő mértékű likviditás került a piacra, ráadásul a QE3 jellegzetessége az volt, hogy nem jelentették be előre a végét. A részvénypiacok természetesen óriásit raliztak ennek köszönhetően, amikor pedig május körül mégiscsak felmerült, hogy ennek egyszer márpedig vége lesz, akkor nagyokat bukdácsoltak.
A Fed másik új mágikus fegyvere a kommunikációban bontakozott ki, ami lényegében a hosszútávú elköteleződéseket jelentette. A Fed megígérte, hogy nem fog szigorítani ameddig a munkanélküliségi ráta el nem éri a 6,5 százalékot, azt remélve, hogy emiatt a hosszú hozamok majd nyugton maradnak. Bár voltak megingások, de az általános konszenzus az, hogy ez a "forward guidance" elnevezésű módszer nagyon is sikeres volt a várakozások befolyásolásában. Sőt, egyes elemzések szerint magánál a mennyiségi lazításnál is sok szempontból hatásosabb eszköz lehet, bár a leendő Fed-alelnöknek, Stanley Fischernek vannak ezzel fenntartásai. Mindenesetre 2014-ben a cél ennek a megerősítése lehet (talán újabb célok meghatározása), ami a mennyiségi lazítás visszafogása mellett is fenntartja a piac hitét, hogy laza és felívelő környezet vár rá.
És mit értek el ezzel az egésszel?
Természetesen rengeteg kritika érte a Fedet és Bernanket személyesen is, amiért ennyire erőltették az eszközvásárlásokat. Míg egyesek a program hatástalanságáról beszéltek, addig mások a kockázatokat próbálták hangsúlyozni, újabb eszközárbuborékokat vizionálva. Az nyilvánvalóan látszik, hogy a pénzügyi válságot követő pénzpiaci nyugtalanságot a Fed hatásosan lecsillapította, az is jól látszik még, hogy 2013-ban a munkaerőpiac sokkal egészségesebb képet mutat, mint korábban. Természetesen a látott növekedési többletet nehéz számszerű és oksági kapcsolatba hozni a Fed lépéseivel, de több feltáró elemzés is pozitív összefüggést mutatott ki.
Hogy az egésznek jövőre miként lesz vége, nem tudjuk. Egyáltalán nem biztos, hogy 2014-ben teljességgel kivezetik az eszközvásárlásokat és bizonytalan az is, hogy a pénz- és tőkepiac miként reagál majd az újabb fejleményekre.
Japán viszont még csak most lendül bele igazán
Amikor az USA-ban azon kezdték a jegybankárok törni a fejüket, hogy mikor is kellene már lassítani a pénznyomdát, a japánok még csak éppen kezdtek belelendülni. 2013 áprilisában dörrent el az ágyú és meglehetősen nagyot szólt. Majdnem olyan méretű mennyiségi lazításba kezdtek, mint az USA, csak éppen ők durván harmad akkorák. A cél az volt, hogy végre leküzdjék a sok éve velük élő deflációs szörnyet, illetve az egykor csillogó gazdaságba újra életet leheljenek.
Valami sikerült, de messzinek tűnik még a cél. Olyannyira, hogy a legújabb értesülések szerint a Bank of Japan jövő áprilisban a forgalmi adóemelés után kénytelen lesz tovább növelni az eszközvásárlásait. Már 2013 végén is a jegybanknál pihent a kibocsátott államkötvények 15 százaléka, de hogy hol lesz ennek a vége, azt egyelőre senki sem tudja. A jen óriásit esett a jegybanki csapásra, ugyanakkor a dollárral szembeni 100-as szintet mégsem tudta véglegesen maga mögött hagyni.
A jegybanki szándéknak megfelelően az infláció valóban enyhe emelkedést kezdett mutatni az év második felében, ugyanakkor ezt túlnyomó részt az atomkatasztrófa miatt száguldásnak indult energiaáraknak köszönhette. Az igazán fontos tényező a jövő évi reformfolyamatok lesznek, különösen az adóváltoztatások és a belföldi keresletnek arra adott reakciója. A konszenzus szerint, ha minden így megy mint most, akkor 2014 áprilisban jönnie kell egy még nagyobb monetáris dózisnak.
Az öreg kontinens jegybankja is öreges...
Az eurózóna a válságot követő években egy ponton még hasonló szinten volt az Egyesült Államok makromutatóihoz, de mára már végérvényesen lemaradt. A periféria letört a kontinensről és még 2013 végére is alig látszanak az életjelek. Bár az eurózóna egésze kikerült élete leghosszabb recessziójából negyedéves alapon nézve, de valójában nagyon töredezett a fellendülés. A németek jelentik a motort, de az igazság az, hogy még Angela Merkel kancellárasszony erős keze sem lehet képes a saját hajánál fogva kihúzni magát a mocsárból. Ez alatt azt értem, hogy Németországnak még mindig az Európai Unió jelenti a legfontosabb kereskedelmi kapcsolathálót, és ha ott nem lesz növekedés, akkor a német export sem lesz képes igazán turbófokozatra kapcsolni.
A rendkívül gyenge növekedést természetesen a kereslet alászállása kísérte és így az infláció annyira megszűnt, hogy 2013 negyedik negyedévében már konkrétan attól kezdtek sokan félni, hogy a deflációs rém úgy dönt, Japánból hozzánk költözik át. Mario Draghi, EKB-elnök ezt a lehetőséget természetesen kizárja, de ahogy Barry Eichengreen neves amerikai közgazdász nem túl optimista Európa-képéből kitűnik, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen (a termelői árindex például deflációban van).
Mit csinált hát akkor a sok ország bölcs jegybankelnökeiből és sztárszakembereiből álló Európai Központi Bank egy ilyen helyzetben? Lecsökkentette a kamatszintet nulla közeli szintre és visszahozta a halálból a perifériaországok kötvénypiacát. Ez egyáltalán nem tűnik olyan vad viselkedésnek, de érdekes módon már ezért is komoly támadás érte a jegybankot: német bírák azt vizsgálták, hogy nem lépte-e túl a jegybank a hatáskörét. Hát kiderült, hogy nem. Nagyon nem. Bár a jegybank hosszú hiteleket is nyújtott a bankoknak, mostanra már az kis növekmény is kezd eltűnni a mérlegéből (az LTRO-kat akár indirekt mennyiségi lazításnak is tekinthetjük, hiszen olcsó hitelt adott a bankoknak, akik azt szépen betették állampapírba, hogy learbitrálják a kamatkülönbséget. Ennek az egésznek azonban a jelentősége eddig nem volt túl nagy, reálgazdasági hatása pedig még Mario Draghi EKB-elnök szerint sem volt túl sok. Az elnök elmondása szerint a jövőben elképzelhető a részükről hasonló próbálkozás, de azt már sokkal inkább reálgazdasági fókusszal szeretnék csinálni.
Ezen kívül igazából az EKB nem csinált semmi érdekeset. Rendszeresen fenyegetőzött, hogy készen áll a betéti ráta negatív tartományba vágására, ugyanakkor ezt 2013-ban nem merték megtenni. Az is lehet, hogy ők maguk sem gondolták komolyan, csak verbális intervenciót próbáltak csinálni. A nagyon aggasztóan alacsony inflációra (október: 0,7 százalék) elsütött újabb 25 bázispontos kamatvágást decemberben már nem követte újabb. Draghi elégedett hangot ütött meg a kamatvágásra adott reakciók kapcsán a döntést követő sajtótájékoztatóján, és ebből az következik, hogy jövőre sem számíthatunk már semmi igazán merészre az európai jegybankároktól.
2014-ben is folytatódik a laza történet
Az egész évben jellemző volt, hogy a piaci szereplők örömmel fogadtak egy-egy újabb rendkívüli intézkedést (a japán tőzsdeindex 50 százalékot emelkedett, a Dow Jones és az S&P 500 index pedig minden eddiginél magasabb szintre került), holott a gazdasági mutatókban azért nem látunk ezek mértékét indokló előrelépést. Az amerikai gazdaság gyorsabban növekszik ugyan, de a foglalkoztatottsági számok tekintetében minimális az előrelépés, az európai országok többsége pedig továbbra is recesszióban van. Az IMF októberi előrejelzése szerint egyébként a fejlett országok teljesítménye idén rosszabb lehet, mint tavaly.
Éppen ezért sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyire végeztek/végeznek jó munkát a központi bankok a világ egyes részein. Még a jegybankok jegybankjaként számon tartott BIS (Bank for International Settlements) is kételkedik a sikerben. A szervezet nyári, éves jelentésében arra kérte a jegybankokat, hogy vegyék számba mindazt a kockázatot, amit "lazaságukkal" okoztak, a Feden kívül azonban eddig egyetlen másik jegybank sem volt, amelyik jelezte volna, hogy iránymutatást kíván adni a rendkívül laza korszak lezárásával kapcsolatban. 2014-ben ezért a történet tovább folytatódik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)