A II. világháború,
és a Hitleri Németország vélt és valós tettei mindennapos témát
jelentenek hazánkban, és az európai kultúrkörben egyaránt. Az európai
kultúrkör jelzőt bár lassan idézőjelbe tehetjük, mégis érdemes
megvizsgálni azt, hogy ennek a gyakorlatilag megkerülhetetlen témának mi
ad ekkora teret, mi a valós háttér.
Érdemes
lenne statisztikákat csinálni arról, hogy a fiatalok és idősebbek
mekkora arányban mutatnak érdeklődést a német haditechnikára a
szovjethez, és az angolszászhoz képest. Legyen az akár számítógépes
játék, makettezés, katonai hagyományőrzés (hányan szeretnek szovjetnek,
és hányan németnek öltözni). Tapasztalható a német csodafegyvereket,
illetve kiemelkedő háborús fegyvereket és hadműveleteket övező magas
érdeklődés, amely nem mentes már a túlzásoktól, sőt a felmagasztaló
mítoszok gyártásától sem. Sokan izgalommal latolgatják a lehetőséget:
Hitler elmenekült Németországból, és egy titkos helyen csodafegyverekkel
körülvéve új világot épített magának. És mi lett volna, ha győz? Miért
nem győzött, szándékosan vesztett? Szinte már vádló, elégedetlen
kérdések ezek!
Mi
az oka annak a beteges félelemnek, ami a baloldali és liberális köröket
áthatja és arra ösztönözi, hogy naponta százszor farkast kiáltsanak?
Pitiáner politikai fogás ez csak, vagy valóban van valós alapja a
félelemnek? Felmerül a kérdés, hogy ennyire gyengék az állítólagos
humanista és demokrata eszmék, hogy csak így lehet őket fenntartani?
Vajon tényleg csak a holokausztra alapozott mitológia, és rész-vallás az
oka ennek a fogcsikorgatásnak, vagy a nemzetiszocialista eszmének a mai
napig vannak lappangó tartalékai? Úgy gondolom, hogy vannak. Az
embereknek pedig tömegesen kezd elege lenni abból, amit evvel a
témakörrel művelnek - sokakat már csak ez a túlzott vergődés jó irányba
indít el. A jól kidolgozott, és egyben hamis ellenségkép tartja életben
az eszmét - mivel kiragadja az érdektelenségből. Bár hozzáteszem, meg
vagyok róla győződve, hogy ezt az eszmét megfelelő történelmi
pillanatban bármikor fel lehetne támasztani halottaiból. Hiszen a
problémák, amelyekre működő megoldást kínál, ha más formában is de
léteznek, és egyre súlyosbodnak.
Magát
az eszmét 1945-ben nem győzték le. Csak és kizárólag katonai, és ebből
kifolyólag politikai-szervezeti jellegű megsemmisülés érte. Az
politikai-eszme már csak azért sem nevezhető halottnak, mivel a
körülményekhez képest elég sok ember igyekezett azt tovább éltetni a
háború után is. Tőlük függetlenül pedig egykori vitathatatlan társadalmi
sikereinek, úttörő vívmányainak híre egyre inkább bekerül a mai
köztudatba - hála az agymosásra és ellenőrzésre felhasznált internetnek,
a fagyi duplán visszanyalt. A "nácik" köré épített bugyuta és
trükkösebb elemekből álló hazugsághegyek időről időre megroskadnak,
ahogy egyenként dőlnek meg a konkrét, közhelyessé vált tételek. Sokkal
többről van itt szó, mint arról hogy egyesek a "holokauszt újra
megtörténtétől" rettegnek - és hogy pár "lelkileg sérült proli"
horogkereszteket fújkál a falakra. Már a 80-as, 90-es években fénykorát
élő szubkultúra sem ad politikai muníciót az antifasiszta
propagandistáknak, annál inkább fáj a fejük a nosztalgia, és a terjedő
leleplezések töretlen megléte miatt. A szubkultúra romjain pedig lassan
olyan politikai mozgalmak bontakoznak ki, melyek felnőttek a feladathoz,
és erejüket a liberális demokrácia gyengeségéből merítik.
Előbb utóbb nyíltan megjelenik az a farkas, amiről beszélnek?
Én
valamiféle burkolt, homályos, mégis rettentő erős nosztalgiát érzek a
"német oldallal" kapcsolatban, ami igen széles tömegekben foglal teret.
Ez a nosztalgia első olvasatban úgymond ártatlan, és mentes a szilárd
politikai állásfoglalásoktól. Mégis rengeteg embert indított el azon az
úton, ami a politikai titkok változó mértékű ledöntéséhez, a tabuk
felnyitogatásához vezetett. Ebben nagy segítséget nyújt a mindennapi
médiával, és a polkorrektséggel szemben érzett egyre erősödő undor, és
gyűlölet. Még nem is kell a múlt kérdéseihez visszamenni ahhoz, hogy ez
az undor kialakuljon: elég a mostani háborúkkal, és válságokkal
kapcsolatos gusztustalan játszmákat átgondolni, a velük kapcsolatos
képtelen hazugságok sorozatát felismerni. Ezek teljesen ugyanazok az
erők, amelyek a Hitleri Németországot legyőzték - mindenki tudja.
Vajon
akkor, ha a média által gerjesztett kényszeredett polkorrektség és a
politikai elnyomás valamilyen módon meggyengül, az emberek ugyanúgy
vissza fogják fogni magukat a témakör kapcsán? Vagy már csak bosszúból
is előveszik?
Két
dolog van, ami a nemzetiszocializmus feltámadását akadályozza: az eszme
nyílt felvállalásának egzisztenciális akadályai, és az ennek megfelelő
politikai helyzet hiánya. Mi történne akkor, ha már most mindenki
felvállalná, amit valójában gondol? Úgy gondolom rettentő kellemes
meglepetéseknek lehetnénk szemtanúi: nyíltan tisztázódna, felcserélődne a
hazug elnyomó, és az igaztalanul elnyomott szerepe. De előbb be kell
következnie annak, ami elkerülhetetlen: az embereknek a saját bőrükön
kell érezniük azt, hogy a mai rendszer valóban felelős a létük
veszélyeztetéséért, és sokaknak valójában nem szabad, hogy
vesztenivalójuk legyen többé. Ez az a feltétel, ami ha teljesül, még az
esetleges állami terror is hasztalan lesz.
Talán
most már feltehetjük a kérdést: ha Európa eléri a végromlás olyan
mértékű állapotát, amit komoly átalakulásoknak kell követnie, mi lesz az
az eszme ami felveheti a harcot a túlélésért, és az újrakezdésért? A
kommunizmus, illetve a baloldali eszmék, amelyek saját magukat
bontották, illetve bontják le folyamatosan? A liberális eszmék, amik
pont hogy magáért a bukásért lesznek nyilvánvalóan felelősek?
Mindkettőnek az "antifasizmus" és a "holokausztozás" a fő jellemző
vonása, amit a hétköznapi ember már összekapcsolt önmagában.
Nem
csak hogy a nemzetiszocializmus nem halt meg, és kellőképpen kialakult
elemeinek jó része ott van életrevaló emberek tízmillióiban, hanem
egészen a közép, illetve ókorig visszanyúló tradicionális világ, és
szellemi elit igénye is egyre erősebb. Erősödőben van egy szellemileg
igen erős intellektuális vonal, ami a XXI. század új keresztes
lovagságának magját alkothatja, ami ugyanúgy a III. Birodalomra is
hatással volt a háttérben.
Ha
vallási, illetve etnikai jellegű problémák az embereket az élet, és a
halál közti választásra ösztönzik, vajon érdekli-e majd őket az
öngyilkos kettős-mérce, amit eddig beléjük tápláltak? Nos aki nem tud
majd haladni a korral, az szolgája lesz a régi-új betolakodóknak, de
leginkább halott.
Ha
elszabadul a pokol, bizony elő fognak kerülni a keresztes, és
horogkeresztes zászlók Európa-szerte. És a hétköznapi emberekben is
tudatosulni fog az, hogy végig gusztustalan módon átverték,
lekenyerezték, és elaltatták őket. Az ő átverőik mindent tönkretettek a
beteges a civilizáció és természetellenes eszméikkel, ami a biztonságot,
kultúrát, gazdagságot jelentette Európának, szélesebb értelemben a
fehér kultúrkörnek. Ekkor fognak az emberek közismert, tekintélyes, és
egyértelműen kifejező jelképekhez és megoldásokhoz nyúlni. A hazugságok
és az öncenzúra pedig egy-kettőre köddé válnak.
Vésztői Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése