Az együttműködés káráról, vagyis a kínai vadászgépek külföldi nyomáról

2012. október 31-én került sor a senjangi repülőgépgyárban előállított J-31-es új kínai vadászgép első repülésére. Részletes adatokkal egyelőre nem rendelkezünk. Azonban a képek alapján állítható, hogy a J-31-es könnyű két hajtóműves vadászgép, amelynek méretei a MiG-29-éhez, ill. az F-16-oséhoz állnak közel. Az új kínai fejlesztés az RD-93-as, vagy – ami kevésbé valószínű – kínai megfelelőjük, a WS-13-as hajtóművet használja. Annak alapján, amit tudni lehet erről a repülőgépről, elmondható, hogy a kínai gépek új generációja első gépéhez, a J-20-ashoz hasonlóan, a J-31-es szintén a külföldi technológiák nyílt kölcsönzésére épül. E megközelítés legszembetűnőbb megnyilvánulása napjainkban a J-11-es vadászgépek kínai sorozatgyártása képezi. A J-11-esek gyakorlatilag a szovjet fejlesztésű és egykor a Kínába szállított SZU-27SZK hasonmásai. Megjegyzendő, hogy a szovjet és orosz fegyverzetek kínai lemásolásának problémája már régóta felmerült és nem szorítkozik csupán a SZU-27-esre.

A múlt század negyvenes-hatvanas éveiben Kína nagy mennyiségben kapott szovjet fegyverzeteket és termelősorokat és ennek alapján beindította a szovjet fejlesztésű technikai eszközök aktív gyártását. A termelést nem állította le azok után sem, hogy a Szovjetunió és a KNK viszonya a hatvanas években megromlott és megszakadt a haditechnikai együttműködés is.

Kína mindenféle fegyverzetet – lőfegyvert, aknavetőket, tüzérségi rendszereket, páncélozott harckocsikat, többek között tankokat is, légvédelmi rendszereket, repülőgépeket is – gyártott és lehetőségeihez mérten fejlesztett is, beleértve a Tu-16-os távoli rakétahordozó bombázókat, amelyek napjainkban is a H-16-os jelzéssel Kína távolsági légierőinek az alapját képezik.

Ezeket a termékeket exportálták is, méghozzá eléggé aktívan. A Kínában gyártott harci technikát élénken használták – és máig is használják – a harmadik világ országai, ill. azok az országok, amelyek nem szerezhettek be fegyvert a Szovjetunióban vagy a Nyugaton, többek között Albánia, a Pol Pot-i Kambodzsa stb. A kínai AK-47-es és a DSK géppuska megtalálta az utat minden nemű és fajtájú „felszabadító fronthoz”.

A fegyvert a Szovjetunió ellen is bevetették, többek között Afganisztánban, ahol a modzsaheddinek által használt lőfegyverek és aknavetők túlnyomó részét a KNK-ban gyártották. A szovjet rendszerek lekoppintása azok után is folytatódott, hogy endeződött Moszkva és Peking viszonya. Kína korszerű szárnyasrakéták, repülőgép-hajtóművek, és végül a SZU-27-es vadászgép hasonmásait mutatja be, amit már fentebb említettünk.

Sajnos, ebben a szférában Oroszország és Kína viszonyát rendezni egyelőre nem sikerült.

Ilja Kramnyik - Oroszország Hangja

Kína már a második 5. generációs vadászgépét teszteli

Az első teszt végre is lett hajtva a csúcstechnológiát képviselő repülőgépen. Ezzel az Egyesült Államok után Kína lett a világon a második ország, amely egyidejűleg két ilyen kategóriájú gépet is fejleszt. A vadászgép nem lett még hivatalosan bemutatva,  de ahogy már az első 5. generációs vadász prototípusnál is történt, ezúttal is kiszivárgott információ a gépről, és pont akkor, amikor Peking és a szomszédos országok nézeteltérései előtérbe kerültek.

A hivatalosan megerősített hír szerint a tesztrepülésre október 30-án került sor. A Shenyangi Repülőgépgyár által készített J-31-es vadászgép (az újságírók nevezték el J-31-nek a gépet a sorozatszáma alapján - 31001) útja mintegy tíz percig tartott. A harci gép kíséretét egyik "kistestvére", egy J-11 BS adta a Kínai források szerint.

Az első fotók a csúcstechnológiát képviselő vadászról szeptember közepén jelentek meg az interneten. A J-31 (amit az F-60 és J-21 neveken is emlegetnek az újságírók) akkor lett lefényképezve, amint épp a katonai repülőtérre szállították.

A jelentések szerint a J-31 lopakodó gép, tehát majdnem észrevehetetlen az ellenséges radarok számára. A fényképek alapján az új repülő egy közepes nagyságú vadász. A szárnyainak fesztávolsága körülbelül 10 méter lehet. A gép együléses, kétmotoros. A Chinese Military Review értesülései szerint a J-31-et  RD-93-as repülőgépmotorok hajtják, amiket az orosz JSC Klimov tervezett.

A fényképfelvételek tanulmányozása alapján úgy tűnik, hogy a gép nem képes a helyből fel- és leszállásra. Legvalószínűbb, hogy a "Shi Lang" (korábban Varyag) repülőgép-hordozóról történő üzemeltetésre optimalizálták.

A kínai gép törzsén található szellőzőjáratok elhelyezkedése hasonlít az amerikai F-35-öséhez. Sokan úgy hiszik, hogy a J-31 az F-22 Raptor elleni küzdelemre készült.

A másik kínai lopakodó gép – J-20 – első földi tesztjeiről megjelent hírek óta még csak 18 hónap telt el. A J-20 -ról akkor sokan azt mondták, hogy komoly konkurenciát jelenthet az orosz repülőgépgyártóknak a nemzetközi piacon, mivel jelentősen olcsóbb. Bár a gép még gyermekbetegségekkel küszködött: a motorja nem elég erős, nem képes hangsebesség feletti tempóra, a radarrendszere és az álcázó rendszerei sem tökéletesek – egyes szakértők szerint. Egyesek inkább 4+ generációs vadászgépnek tartották 5. generációs helyett.

Mindenesetre, a tempó, amivel Kína fejleszti a haditechnikáit lenyűgöző. Érdekesség, hogy a J-20–ról pont akkor szivárgott ki információ, amikor Kína és az USA viszonya megromlott. Most pedig a J-31 került elő „véletlenül” pont akkor, mikor Kína Japánnal keveredett területi vitába a Kelet-kínai tengeren. Pekingben tudják, hogy kell ügyesen alátámasztani egy diplomáciai álláspontot. Mutasd meg, hogy csúcstechnológiával felszerelt, felkészült fegyveres erőid vannak – és máris komolyabban veszik a szavadat.

(pravda.ru)
Fordította: Ligeti János

RÉGI ÚJ FÖLDESURAK, ÚJ RÉGI VILÁGREND.

Október elején, az LMP meghívására, hozzánk látogatott José Bové, a francia "Confédération Paysanne" ("Paraszt Szövetség") és a "Via Campesina" globalizáció-ellenes nemzetközi paraszt szervezet egyik kulcsembere. Ez alkalommal, José Bové találkozott a mi magyar Bovénkkal, azaz Ángyán József-fel, a narancs kormány lemondott államtitkárával, aki egy családi alapú, átlagosan 40-50 hektár birtokokból álló mezőgazdaságot szeretett volna létrehozni a 2010. hatalomátvétel-előtti Orbán Viktor szándéknyilatkozataival összhangban, de a hatalomátvétel-utáni Orbán Viktor politikai cselekvéseivel eltérően.

Látogatása során José Bové megtudhadta, hogy beindult nálunk két millió hektárnyi állami tulajdonban (azaz elvileg a magyar nép tulajdonában) lévő termőföld szétosztása oly módon, hogy eddig a 80%-ot huszonvalamennyi kormányhoz közeli személyek kapták meg. Nemrég az is kiderült, hogy Felcsút (miniszterelnökünk faluja) narancs polgármestere 1.300 hektárt, a narancspárt egyik fő kádere pedig 1.830 hektárt kapott.

Az európai földtámogatási rendszernek köszönhetően, amely rendkívül kedvez az óriás birtokoknak, az említett polgármester évente 264.000 eurót (kb. hetven millió forintot), a narancs pártpolitikus pedig 457.000 eurót (kb. százharminc millió forintot) vehetnek fel uniós támogatásként, amihez még hozzájön a földből kitermelt profit. Ez a támogatási rendszer alapvetően is igazságtalan, de José Bové szerint Magyarországon különösen az, mivel nálunk (az Európai Tanács adatai szerint) a 100 legnagyobb birtokos nagyjából annyi támogatást vesz fel, mint a többi 132.000 családi gazdaság együtt. Ez azért is botrányos Bové szerint, mert a támogatási rendszer lehetővé teszi a kormányok számára, hogy valamennyire korrigálhassák az ilyen mértékű aránytalanságokat, de a magyar kormányok (akár szegfű, akár narancs) nem szoktak élni a lehetőséggel.

A 2014-ig érvényes támogatási rendszer azért igazságtalan, mert nem korlátozza az összeget, amihez juthat egy földbirtokos személy vagy vállalat. A José Bové által képviselt francia parasztok támogatják az európai zöld pártok a követelését, miszerint 2014 után legfeljebb 100 ezer eurót kaphasson egy birtokos. A zöldek számításai szerint, hét milliárd euróval lehetne így csökkenteni a nagybirtokosok támogatását, amit a hagyományos családi gazdaságok támogatására kellene költeni. Magyarország esetében, 800 millió euróval (közel 200 milliárd forinttal) lehetne ezáltal növelni a kis és közepes gazdaságok támogatását. Mivel az Európai Néppárt, aminek lelkes tagja a narancspárt, nem hajlandó jelentősen korlátozni az egy birtokosnak járó támogatást, a döntés a szociáldemokrata csoport (lényegében az európai szocialista pártok csoportja) kezében van, de egyelőre nem világos, hogy a nagybirtokosokat vagy a családi gazdaságokat fogja támogatni.

A nagybirtokosoknak kedvező mezőgazdasági támogatási rendszer nem csupán az európai családi gazdaságok megélhetését veszélyeztetik (hiszen ők viszonylag csak morzsákat kapnak az uniós támogatásokból, ami által nem képesek árban versenyezni a nagy támogatási pénzeket lenyúló nagybirtokosokkal), hanem jócskán hozzájárul a szegényebb afrikai népek kizsákmányolásához is. Kevesen tudják például, hogy számos afrikai országban, az agrártermékekkel kereskedő multinacionális cégek által importált európai termékek olcsóbbak, mint a helybeli termékek, aminek következtében a helybeli parasztok sok esetben képtelenek eladni saját terméküket és, hogy túléljenek, fillérekért adják el földjeiket a mezőgazdasági multinacionálisoknak. Az európai agrártermékek azért lehetnek olcsóbbak ezeken a piacokon, mert dumping áron kerülnek a piacra, ami azért lehetséges, mert az európai óriásbirtokok agyongépesített termelési árai nem csak minimálisak, hanem jelentősen "támogatottak" is az európai adófizetők zsebéből. Különös politikai cinizmusra vall, hogy azok az európai pártok és pártcsoportok, akik a jelenlegi nyomorszaporító mezőgazdasági rendszerhez ragaszkodnak, "nép"-, "szocialista"-, "demokrata"- vagy "keresztény"-pártnak nevezik magukat.  

Bár tévednék, de szerintem nem igen lesz tömeges támogatottsága az európai zöldek javaslatának, mivel jelenleg az Európai Parlament mind a "jobb", mind a "bal" oldala el van kötelezve annak a "big is beautiful" eszmének az irányában (a "liszaboni szerződés" eszméje), amely szerint a gazdaság minden részét (ipar, szolgáltatások és mezőgazdaság) a nagytőkének kell uralnia, a "versenyképes" árak érdekében. Minden közgazdász tudja, hogy ha belegebbedünk is, alig ha lehetünk árban "versenyképesek" olyan gazdasági hatalmakkal szemben, mint például Brazília, India, vagy Kína. Valóban arról van szó, hogy az európai gazdasággal együtt a pénzhatalom egy maroknyi euromilliárdos család kezébe kerüljön és mivel a nyugati világunkban a pénzhatalom egyre inkább megegyezik a politikai hatalommal, egy olyan "újvilágrendi" rendszer jöhessen létre, mely valóban egy új feodalizmust jelent az átlag ember számára. Jól látjuk ezt Magyarországon, ahol a "rendszerváltás" óta, de most már piszokul cinikusan, a mezőgazdaság egy kevés kiválasztott pártember (ezelőtt szegfű-, most narancs pártember) kezébe kerül azáltal, hogy a "versenyképesség" nevében ("big is beautiful") a földek és az uniós támogatások égbekiáltóan aránytalanul vannak elosztva. Ennek következtében olcsó munkaerővé (közmunkás jobbággyá) válhat hamarosan a magyar paraszt, amikor nem egyenesen hajléktalanná, az új földesurak pedig élvezhetik a milliárdosok életét. Vajon tisztában van-e azzal az új magyar föld-arisztokrácia, hogy hasonlóan a habsburgi birodalom magyar nemeseihez, csupán egy nála jóval hatalmasabb arisztokrácia (pénz-arisztokrácia) csicskása lehet?

Egy valamivel látszólag nem szívesen néznek szembe azok a politikusok, akik egy új feodális világ létrejjötében sántikálnak: minél inkább összefutnak a gazdasági szálak az óriásvállalatok és óriásbirtokok kalapja alá, annál kevesebb a munkahelyek száma. Ugyanis, amikor valahol egy nagy vállalat elfoglalja tíz (vagy tízezer...) kis és közepes regionális vállalat helyét vagy amikor egy nagy birtok elfoglalja sok kis és közepes gazdaság helyét a "versenyképesség" nevében, sokkal kevesebb emberre van szükség ugyanannyi termék vagy termés létrehozásához. Azok pedig, akiknek nem jut munka, nem képesek már vásárolni ("fogyasztani") és ezáltal az egész rendszer az összeomlás felé halad, amikor már nem lesz többé "pénz elit", hiszen nem lesz többé biznisz és így nem lesz többé profit sem. Magyarországon nem tartunk messze ettől az állapottól, hiszen az aktív korú lakosság legalább a fele nem dolgozik rendszeresen (vagy egyáltalán) és ha az államnak lenne is elég pénze egy óriási közmunkarendszer működtetéséhez (ugyan miből, ha egyre kevesebben képesek adót fizetni?), akkor sem lehetne megélni és még kevésbé gyereket vállalni közmunkabérből.

Nemrég, közeledő éhséglázadásokat jósolt Orbán Viktor, ami arra utal, hogy talán maga is képes az orránál tovább látni. Akkor pedig mire számít? Netán tömegpusztító világháborúra vagy járványokra, amik elsöprik majd azokat, akik nem férnek az újvilágrendi rendszerbe, mint ahogy egy időjárási front elsöpri maga előtt a levegőben lévő porszemcséket? Vagy talán arra, hogy az állandó megfigyelés alatt tartott és szándékosan elbutított tömegek bele fognak nyugodni a nyomorba, miközben odafenn a kastélyokban keringenek a krinolin szoknyák és koccintanak a kristálypoharak? Ugyan már Orbán Viktor miniszterelnök, biztos vagyok benne, hogy Te sem szeretnél egy ilyen világban élni.

Szélvéső.

A tervek szerint az Internet felügyeletét az ENSZ kapná meg

Sokak szerint ez lesz az eddigi legkeményebb kiber diplomáciai csata.

A jóslatok szerint az idén decemberben, a kívülállók számára homályos céllal tartandó ENSZ összejövetelen komoly harc várható a globális telekommunikációs szabályok átalakításával kapcsolatban. Az eddig ismerhető javaslatokból az derül ki, hogy az Internet feletti hatalmat az ENSZ kapná meg. Oroszország, Kína és még néhány ország azt szeretné, ha ezt a hatalmat a Nemzetközi Telekommunikációs Szövetség (ITU), az ENSZ globális telekommunikációs technikai szabványokért felelős leányszervezete kapná meg.

Amerikai illetékesek szerint a lépés aláásná a kibertér szabadságát, ami eddig a szabad kereskedelmet és a szólás szabadságát támogatta, és lehetővé tenné bizonyos országok számára, hogy lecsapjon az ellenállókra. Megfigyelők szerint a diktatórikus államok támogatni, míg a legnagyobb nyugati országok ellenezni fogják a kezdeményezést, ami azt jelenti, hogy a fejlődő országok kezében lehet a döntés a kérdés felett.

„Nagy esély van a döntetlenre és amennyiben tényleg ez történik, nem várhatók drámai változtatások, bár ez még megváltozhat, amennyiben a fejlődő országok valamelyik oldal mellé állnak,” mondta James Lewis, a washingtoni központú Stratégiai és Nemzetközi Kutatóközponttól. „Sok az elégedetlenség az Internet jelenlegi szabályozásával kapcsolatban és az Egyesült Államok előbb-utóbb kénytelen lesz foglalkozni ezzel a kérdéssel.”

Lewis szerint a köztudatban még mindig az él, hogy az Internet az Egyesült Államok tulajdona és övé a világháló feletti hatalom is. Az ellenzők egy globális Internet szabályozási hatóság felállítását akarják, de Lewis szerint „olyan megoldásra van szükség, amely során az emberi szabadságjogok nem sérülnek.” Terry Kramer, a tárgyalásokon az Egyesült Államokat képviselő küldött megerősítette, hogy Washington nem ért egyet az orosz, kínai és még néhány más ország által javasolt változtatásokkal, hogy az ITU fennhatóságát kiterjesszék az Internet szabályozására is.

„Az Internet pontosan azért volt képes oda fejlődni, ahol ma tart, mert nem egyetlen kormány vagy multi cég tulajdonában van, így nem ezek mikro-menedzselik,” mondta Kramer egy fórumon. „Nincs központi Internet hivatal. Az Internet legnagyobb ereje éppen nyitottságában és decentralizáltságában rejlik.”

Hamadoun Toure, az ITU vezetője szerint hivatala „komoly tapasztalatokkal rendelkezik, ami abból adódik, hogy ez az egyik legrégebbi kormányközi szervezet.”

Harod Feld, az amerikai Public Knowledge nevű szervezettől azt mondta, hogy az új szabályok rendkívül negatív hatással lennének a világhálóra. „Az orosz kormánytól és számos arab országtól származó javaslatok elfogadása azt eredményezné, hogy a világháló történelmében először, egy vagy több kormánynak beleszólása lenne az online kommunikáció irányításába és az Internet szolgáltatások akadályoztatásába,” írta Feld egy blog bejegyzésben. „Az ilyen intézkedések általában sértik az emberi szabadságjogokat.”

Paul Rohmeyer, a Stevens Technológiai Intézet kiberbiztonsági munkatársa elmondta, hogy a találkozóval kapcsolatos „aggodalmak” leginkább annak átláthatatlansága miatt keletkeztek. Nem világos, miért akarnak szerepet adni az ITU-nak az Internet szabályozásával kapcsolatban, mondta. „Az ITU mindig is a telekommunikációs ipar szabályozásával foglalkozott. Nem ismert egyetlen olyan tevékenységük sem, aminek köze vagy hatása lett volna az Internetre,” nyilatkozta az AFP-nek.

Egyesek összefüggést látnak a javaslat és a között, hogy az ITU egy orosz kiberbiztonsági céget bízott meg a Flame vírussal kapcsolatos nyomozással.

Rohmeyer szerint egyelőre nem tudni, hogy összeesküvésről van-e szó, de a „felvetést, hogy az Internet egy veszélyes hely, a nagyobb hatalom megszerzésére is használhatják.”

A folyamatot figyelő szakértők azt az európai javaslatot is aggasztónak tartják, ami a kommunikációs költségeket a fogadó féltől a küldőre hárítaná. Ez óriási extra kiadásokat jelentene a Facebook-hoz és Google-hoz hasonló amerikai óriásoknak. „Ez új bevételi lehetőség lenne a korrupt, diktatórikus rezsimek számára, a nemzetközi weboldalak és online információk elérhetőségi költségeinek növelésén keresztül,” mondta Eli Dourado, a George Mason Egyetem munkatársa.

Milton Mueller, a Syracuse Egyetem informatika professzora és az Internet szabályozás szakértője szerint a legtöbb aggodalom eltúlzott. „Az ITU most is elismeri a nemzetek szuverén jogát az országba érkező és az onnan távozó kommunikációk korlátozására.”

„A tartalomszabályozás körüli zűrzavarban elvész a kormányok igazi indítéka, ami nem más, mint saját érdekeik védelme a versenytársakkal szemben, amit a telekommunikáció liberalizációja eredményezett és aminek az Internet csupán egyik tényezője,” mondta.

Forrás: Business Insider

A Szűzanya-szobor túlélte a hurrikánt ... Készüljünk 4 hétre való nem romló élelmiszerrel...

Nagy pusztítást végzett a Sandy hurrikán New Yorkban. Több mint száz ember vesztette életét az Egyesült Államokban, egy pedig Kanadában a hatalmas erejű trópusi ciklon következtében. Az amerikai elnök New Yorkban súlyos katasztrófaállapotot hirdetett ki. Mintegy 6 és fél millió ember maradt elektromos áram nélkül a vihar átvonulásakor az éjszakai sötétségben. Az utcákon se autókat, se embereket nem lehetett látni.

A víz elöntötte Manhattant, az aluljárókat, a metrókat és sok családi házat is. Queensben több épületegyüttes is leégett. A mentőosztagokat a város több kerületébe nem tudtak eljutni az áradások miatt. Számos kórházat és családi házat is evakuálni kellett, a halálesetek nagy többségét lezuhanó faágak okozták.

 Egy az interneten megjelent fotó tanulsága szerint egy ismeretlen helyen az óriási mértékű pusztítást csupán egy Szűz Mária szobor vészelte túl épségben.

Mintha atomtámadást érte volna azt a városrészt ahol ma már csak a Szűzanya szobor hirdeti büszkén a hit erejét és szeretetét, lelket öntve a megkeseredett helybéliekbe, és a teljes keresztény világba.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Harangozó Árpád


Mit tanulhatunk Sandy-től!
Egy természeti katasztrófát követő 72 órát tekintik az „udvarias” időszaknak. A lakosság ilyenkor még nyugodt: a kormány majd mindent szépen megold, küld ételt, vizet, benzint, ruhát és mindent, ami kell. Így az első három napban az emberek betartják a szabályokat és jól viselkednek.

Úgy a harmadik nap vége felé elfogy a türelem. Az emberek elkezdenek éhezni és felhevülnek az indulatok. Egyre többen kezdenek kétségbeesni és úgy érzik a kormány cserbenhagyta őket. Ami három napja még egy viszonylag udvarias társadalomnak tűnt, most vészjóslónak tetszik. Az egyén túlélési ösztönei kezdik átlépni a társadalmi szabályokat és lassan elszabadulnak az indulatok.

Egy viszonylag friss tanulmány szerint a legtöbb ember nagyjából háromnapi élelemmel és egyéb létfontosságú cikkel rendelkezik otthon a kamrában, tehát látszólag stabil társadalmaink csupán kilenc étkezésre vannak az anarchiától. Mivel a legtöbb ember megszokta, hogy mindig mindenhova azonnal eljuthat, csak nagyon kevesen gondolnak arra, hogy felkészüljenek egy szükséghelyzetre, érkezzen az bármilyen formában.

Ahogy a mostani helyzetből láthatjuk, nincs szükség teljes gazdasági összeomlásra ahhoz, hogy egy nagyvárosban káosz alakuljon ki. Elég egy viszonylag gyenge hurrikán is.

„Az egyre fogyó üzemanyagok miatt az emberek között nő a feszültség,” jelenti a Fox News. „A kilométeres sorokban álló autósok New York, New Jersey és Connecticut államok, a Sandy miatt legnagyobb pusztítást szenvedett területek benzinkútjainál többször is összezörrentek. Az emberek harcolnak a még rendelkezésre álló benzinért, felvásároltak minden elemet, a telefonszolgáltatás akadozik és a legalapvetőbb árucikkek beszerzése is probléma.”

A benzinkutakhoz rendőröket állítottak, hogy megakadályozzák a lassan lázongásra hasonlító konfliktusokat. A Twittert elárasztották a benzinhiánnyal és egyéb problémákkal kapcsolatos üzeneteket:

Tudod, hogy nagyon rossz a helyzet, amikor a benzinkutast arról kérdezve, hogy mikorra várható több benzin, csak röhög rajtad. – Prede (@predederva) November 1, 2012
Ez egyszerűen borzalmas! Valaki kést rántott a Greenpoint benzinkútnál, ahol több órás a sor. – Camila Xavier (@camilaxavier) November 1, 2012
Éppen figyelem, ahogy összeomlik a társadalom egy Long Island-i benzinkútnál. – Christina (@wooly_says) November 1, 2012
Teljesen magam alatt vagyok. Égő házak bűze, az emberek verekednek az ételért. Totál sötétség. (link)
Több napja nem aludtam vagy ettem rendesen. Remélem hamarosan jobb lesz. (link)

Vannak azonban más jellegű tweetek is:

Én Utah államban élek, ahol az emberek hisznek a felkészülésben… Pont a múlt héten beszélgettem New Yorki rokonaimmal és kinevettek. Azt mondták bolond vagyok, mert fegyvert tartok, van tartalék benzinem, vizem és saját generátorom. A legtöbb ember teljesen vak aziránt, hogy milyen káosz lehet, csupán egy komolyabb áramkimaradás esetén, ami mondjuk a fél vagy az egész országot érinti. Nem kell több mint egy hét ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol és a lázongás legyen az új társadalmi norma.

Az ABC News riportjában egy lakó a következőket nyilatkozta:

„Meg fogunk halni! Meg fogunk fagyni! Itt 90 éves emberek vannak!” mondta Donna Solli, a helyszínre látogató tisztségviselőknek. „Maguk, nem értik. A teherautóiknak már itt kellene lenni a sarkon! Három nap telt már el!”

Egyesek olyan rossznak tartják a helyzetet, hogy már a Vöröskeresztet vádolják, mert nem érkezett meg a segélyszállítmányokkal:

„Ez Amerika, nem egy harmadik világbeli ország! Nekünk étel és ruha kell,” mondta Jim Molinaro, Staten Island kerületének elnöke. „Azt tanácsolom Staten Island lakosságának, hogy ne adjanak adományokat az amerikai Vöröskeresztnek. Adják a pénzüket másnak.”

Sokak szerint a helyzet még jelentősen romlani fog mielőtt javulna. A CNBC arról írt, hogy a benzinhiány még egy hétig is eltart, pedig a kétségbeesés már három nap után is komoly volt.

Mi a helyzet az áramszolgáltatással? A helyi szolgáltató (Consolidated Edison Inc.) szerint az áramellátás november 11-re állhat helyre mindenhol, bár Manhattanben akár már ma visszatérhet az áram a lakásokba. A CNN szerint még mindig 2,7 millió ember van áram nélkül. Áram nélkül pedig a kutak nem tudnak üzemelni. Az amerikai életstílus elképzelhetetlen benzin nélkül. Hogy mást ne is említsünk, a legtöbb ember manapság képtelen bárhová is gyalog menni, biciklije pedig szinte senkinek nincs.

Vonatkoztassunk el egy kicsit a Sandy okozta zűrzavartól. Mi történik, amikor sok millió, sűrűn lakott városokba zárt ember nem jut ételhez, benzinhez vagy áramhoz?

Természetesen kétségbeesnek. A kétségbeesett emberek pedig könnyen elveszítik türelmüket, konfliktusba, verekedésbe keverednek. A kormány ilyen helyzetben nem lesz képes segíteni, hiszen sok millió emberről és sok millió adag ételről van szó és azok, akik nem készültek fel, komoly bajban lesznek.

Hirtelen nagyon sokan rájöttek, hogy milyen jó lett volna, ha ők is felkészülők (elterjedtebb nevén „prepperek” – jelentése felkészülő) közé tartoztak volna.

A tartalék ételek, vízszűrők, elemek és egyéb fontos eszközök értéke egy szupervihar után hirtelen jelentősen megugrik.

Mi a megoldás a frusztráció és a pánik elkerülésére? A felkészülés.

Ha Staten Island vagy New York City lakói felkészültek volna a viharra, amiről tudták, hogy feléjük tart, most nem kellene ilyen kétségbeesett helyzetben lenniük. Ha lett volna néhány napi tartalékuk, most nem a Vöröskeresztet okolnák a bajért és nem a kormánytól várnák kimentésüket.

A Sandy levonulását követően a felkészülők sokak szemében zseninek tűnnek. Míg az emberek nagy része eddig csak nevetett rajtuk, a felkészültek most is gond nélkül, legalábbis kevesebb gonddal folytatják életüket.

Őket nem látjuk most a hírekben, amint segítségért könyörögnek, hanem otthonaik védelmében eszik saját ételüket, isszák a saját vizüket és kerülik az utcákat. A prepperek nem fosztogatják a boltokat, nem szidják a Vöröskeresztet és nem kukáznak arra várva, hogy megérkezzen a kormány segélyszállítmánya.

A prepperek sokak szerint az új próféták, a felkészületlenek pedig az új hajléktalanok.

Forrás: NaturalNews.com

Szép új világ- csecsemőkereskedelem

Orosz nyomozók csecsemőkre szakosodott emberkereskedői hálózatot számoltak fel az észak-kaukázusi régióban - jelentette be a moszkvai nyomozó testület csütörtökön.

A rendőrök őrizetbe vettek egy 62 éves asszonyt Csecsenföld fővárosában, amikor megpróbált eladni egy újszülött kisfiút 550 ezer rubelért (3,85 millió forint) egy érdeklődőnek, aki történetesen civil ruhás nyomozó volt. A nyugdíjas nő már egy másik alkalommal is üzletelt idén - akkor is egy civilbe öltözött rendőrnek adott el egy másfél esztendős kislányt. A hatóság honlapjára feltett közlemény szerint az üggyel összefüggésben őrizetbe vettek egy bábát a szomszédos Dagesztánban.
Az Interfax hírügynökség hivatalos forrást idézve arról számolt be, hogy a 62 éves asszony a hálózat más tagjaitól kapta az újszülött kisfiút, akit magával vitt Csecsenföldre, hogy ott eladja. Az orosz média szerint a banda 12 tagból áll. Néhányan közülük egy dagesztáni kórházban dolgoznak, és ott jutottak a csecsemőkhöz, akiket oroszoknak vagy külföldieknek próbáltak eladni. (MTI)
Hazánkban évente nagyjából 400 gyerek tűnik el, akik később sem kerülnek elő. (Sokkal több a bejelentés, ezek nagyobb része idővel megoldódik, a csavargó - rossz bizonyítvány miatti menekülés otthonról, bandázás, elhúzódó bulizás, aggódó szülők, stb. -, a gyerekek előkerülnek, de így is nagyon sok, akikről később semmi hír - vajon velük mi történhetett?) - szerk.

Furcsa érzések

Furcsa érzés azokkal találkozni, akik tegnap még a testvéreid voltak. És ma is azok, mégis ellened ágálnak - egyoldalúan. Furcsa érzés ugyanazt tapasztalni náluk, mint korábban közénk nem tartózók között. Amikor még együtt mentünk olyan közösségekbe, ahol kisebb az erkölcsi vagy szervezeti rend. Mint amikor farkasok jelennek meg a birkanyáj környékén. Az arcokról lehervadó mosoly, az elkapott tekintetek, lesütött szemek, érezhető zavar. Furcsa érzés.

Furcsa érzés, amikor mosolyogva kezet fog veled, aki virtuálisan árulónak nevez. Még furcsább, hogy nem is tudsz rá haragudni, legszívesebben jól meglapogatnád. Nem azért, mert tudod, hogy az igazságérzete előbb-utóbb úgyis visszasodorja melléd. Egyszerűen csak azért, mert a testvéred.

Furcsa érzés, amikor azt hallod közösséged nevében szónokolni, aki a közösség bírálata alól menekülve kitaszíttatta magát abból. Furcsa érzés a munkáról szóló szónoklatot hallgatni attól, aki évek óta kerüli a munkát, inkább a bajtársaitól kapott, majd lenyúlt pénzekből él. Még furcsább belegondolni, hogy a közösség tékozló fiúként ölelte volna keblére - ha nem az ambícióit választja.

Furcsa érzés bebocsátásra várakozó lemaradtakat nézni, ahonnan már ismerősként jössz ki. Furcsa érzés tudni, hogy amit fel akarnak fújni, csak egy lufi, és már semmi nincs mögöttük. Hadd játszanak, ez maradt nekik!

Furcsa érzés azokat a testvéreket látni, akik tudatlanul tévedtek el. De még furcsább annak utána nézni, aki tudva lép az ingoványra, és indul el a mocsár felé. A vakok szeme még megnyílhat, de akik látva látnak...

Furcsa érzés, hogy van, aki azt hiszi, ha a testvére elbukik, ő győz. Furcsa érzés látni, hogy valaki elbukott, de fel sem ismeri.

Furcsa érzés, ha a ház építése helyett az alapokat vernék szét, kalyibát tákolva helyére. De a legfurcsább, hogy neked várat kell építened!

Bánfalvi Béla