Furcsa érzés azokkal találkozni, akik tegnap még a testvéreid
voltak. És ma is azok, mégis ellened ágálnak - egyoldalúan. Furcsa
érzés ugyanazt tapasztalni náluk, mint korábban közénk nem tartózók
között. Amikor még együtt mentünk olyan közösségekbe, ahol kisebb az
erkölcsi vagy szervezeti rend. Mint amikor farkasok jelennek meg a
birkanyáj környékén. Az arcokról lehervadó mosoly, az elkapott
tekintetek, lesütött szemek, érezhető zavar. Furcsa érzés.
Furcsa érzés, amikor mosolyogva kezet fog veled, aki virtuálisan
árulónak nevez. Még furcsább, hogy nem is tudsz rá haragudni,
legszívesebben jól meglapogatnád. Nem azért, mert tudod, hogy az
igazságérzete előbb-utóbb úgyis visszasodorja melléd. Egyszerűen csak
azért, mert a testvéred.
Furcsa érzés, amikor azt hallod közösséged nevében szónokolni, aki a
közösség bírálata alól menekülve kitaszíttatta magát abból. Furcsa
érzés a munkáról szóló szónoklatot hallgatni attól, aki évek óta kerüli
a munkát, inkább a bajtársaitól kapott, majd lenyúlt pénzekből él. Még
furcsább belegondolni, hogy a közösség tékozló fiúként ölelte volna
keblére - ha nem az ambícióit választja.
Furcsa érzés bebocsátásra várakozó lemaradtakat nézni, ahonnan már
ismerősként jössz ki. Furcsa érzés tudni, hogy amit fel akarnak fújni,
csak egy lufi, és már semmi nincs mögöttük. Hadd játszanak, ez maradt
nekik!
Furcsa érzés azokat a testvéreket látni, akik tudatlanul tévedtek
el. De még furcsább annak utána nézni, aki tudva lép az ingoványra, és
indul el a mocsár felé. A vakok szeme még megnyílhat, de akik látva
látnak...
Furcsa érzés, hogy van, aki azt hiszi, ha a testvére elbukik, ő
győz. Furcsa érzés látni, hogy valaki elbukott, de fel sem ismeri.
Furcsa érzés, ha a ház építése helyett az alapokat vernék szét,
kalyibát tákolva helyére. De a legfurcsább, hogy neked várat kell
építened!
Bánfalvi Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése