2012. október 31-én került sor a senjangi repülőgépgyárban
előállított J-31-es új kínai vadászgép első repülésére. Részletes
adatokkal egyelőre nem rendelkezünk. Azonban a képek alapján állítható,
hogy a J-31-es könnyű két hajtóműves vadászgép, amelynek méretei a
MiG-29-éhez, ill. az F-16-oséhoz állnak közel. Az új kínai fejlesztés az
RD-93-as, vagy – ami kevésbé valószínű – kínai megfelelőjük, a WS-13-as
hajtóművet használja.
Annak alapján, amit tudni lehet erről a repülőgépről, elmondható,
hogy a kínai gépek új generációja első gépéhez, a J-20-ashoz hasonlóan, a
J-31-es szintén a külföldi technológiák nyílt kölcsönzésére épül. E
megközelítés legszembetűnőbb megnyilvánulása napjainkban a J-11-es
vadászgépek kínai sorozatgyártása képezi. A J-11-esek gyakorlatilag a
szovjet fejlesztésű és egykor a Kínába szállított SZU-27SZK hasonmásai.
Megjegyzendő, hogy a szovjet és orosz fegyverzetek kínai lemásolásának
problémája már régóta felmerült és nem szorítkozik csupán a SZU-27-esre.
A múlt század negyvenes-hatvanas éveiben Kína nagy mennyiségben
kapott szovjet fegyverzeteket és termelősorokat és ennek alapján
beindította a szovjet fejlesztésű technikai eszközök aktív gyártását. A
termelést nem állította le azok után sem, hogy a Szovjetunió és a KNK
viszonya a hatvanas években megromlott és megszakadt a haditechnikai
együttműködés is.
Kína mindenféle fegyverzetet – lőfegyvert, aknavetőket, tüzérségi
rendszereket, páncélozott harckocsikat, többek között tankokat is,
légvédelmi rendszereket, repülőgépeket is – gyártott és lehetőségeihez
mérten fejlesztett is, beleértve a Tu-16-os távoli rakétahordozó
bombázókat, amelyek napjainkban is a H-16-os jelzéssel Kína távolsági
légierőinek az alapját képezik.
Ezeket a termékeket exportálták is, méghozzá eléggé aktívan. A
Kínában gyártott harci technikát élénken használták – és máig is
használják – a harmadik világ országai, ill. azok az országok, amelyek
nem szerezhettek be fegyvert a Szovjetunióban vagy a Nyugaton, többek
között Albánia, a Pol Pot-i Kambodzsa stb. A kínai AK-47-es és a DSK
géppuska megtalálta az utat minden nemű és fajtájú „felszabadító
fronthoz”.
A fegyvert a Szovjetunió ellen is bevetették, többek között
Afganisztánban, ahol a modzsaheddinek által használt lőfegyverek és
aknavetők túlnyomó részét a KNK-ban gyártották. A szovjet rendszerek
lekoppintása azok után is folytatódott, hogy endeződött Moszkva és
Peking viszonya. Kína korszerű szárnyasrakéták, repülőgép-hajtóművek, és
végül a SZU-27-es vadászgép hasonmásait mutatja be, amit már fentebb
említettünk.
Sajnos, ebben a szférában Oroszország és Kína viszonyát rendezni egyelőre nem sikerült.
Ilja Kramnyik - Oroszország Hangja
Kína már a második 5. generációs vadászgépét teszteli
Az
első teszt végre is lett hajtva a csúcstechnológiát képviselő
repülőgépen. Ezzel az Egyesült Államok után Kína lett a világon a
második ország, amely egyidejűleg két ilyen kategóriájú gépet is
fejleszt. A vadászgép nem lett még hivatalosan bemutatva, de ahogy már
az első 5. generációs vadász prototípusnál is történt, ezúttal is
kiszivárgott információ a gépről, és pont akkor, amikor Peking és a
szomszédos országok nézeteltérései előtérbe kerültek.
A hivatalosan megerősített hír szerint a tesztrepülésre október 30-án
került sor. A Shenyangi Repülőgépgyár által készített J-31-es vadászgép
(az újságírók nevezték el J-31-nek a gépet a sorozatszáma alapján -
31001) útja mintegy tíz percig tartott. A harci gép kíséretét egyik
"kistestvére", egy J-11 BS adta a Kínai források szerint.
Az első fotók a csúcstechnológiát képviselő vadászról szeptember
közepén jelentek meg az interneten. A J-31 (amit az F-60 és J-21 neveken
is emlegetnek az újságírók) akkor lett lefényképezve, amint épp a
katonai repülőtérre szállították.
A jelentések szerint a J-31 lopakodó gép, tehát majdnem
észrevehetetlen az ellenséges radarok számára. A fényképek alapján az új
repülő egy közepes nagyságú vadász. A szárnyainak fesztávolsága
körülbelül 10 méter lehet. A gép együléses, kétmotoros. A Chinese
Military Review értesülései szerint a J-31-et RD-93-as repülőgépmotorok
hajtják, amiket az orosz JSC Klimov tervezett.
A fényképfelvételek tanulmányozása alapján úgy tűnik, hogy a gép nem
képes a helyből fel- és leszállásra. Legvalószínűbb, hogy a "Shi Lang"
(korábban Varyag) repülőgép-hordozóról történő üzemeltetésre
optimalizálták.
A kínai gép törzsén található szellőzőjáratok elhelyezkedése hasonlít
az amerikai F-35-öséhez. Sokan úgy hiszik, hogy a J-31 az F-22 Raptor
elleni küzdelemre készült.
A másik kínai lopakodó gép – J-20 – első földi tesztjeiről megjelent
hírek óta még csak 18 hónap telt el. A J-20 -ról akkor sokan azt
mondták, hogy komoly konkurenciát jelenthet az orosz repülőgépgyártóknak
a nemzetközi piacon, mivel jelentősen olcsóbb. Bár a gép még
gyermekbetegségekkel küszködött: a motorja nem elég erős, nem képes
hangsebesség feletti tempóra, a radarrendszere és az álcázó rendszerei
sem tökéletesek – egyes szakértők szerint. Egyesek inkább 4+ generációs
vadászgépnek tartották 5. generációs helyett.
Mindenesetre, a tempó, amivel Kína fejleszti a haditechnikáit
lenyűgöző. Érdekesség, hogy a J-20–ról pont akkor szivárgott ki
információ, amikor Kína és az USA viszonya megromlott. Most pedig a J-31
került elő „véletlenül” pont akkor, mikor Kína Japánnal keveredett
területi vitába a Kelet-kínai tengeren. Pekingben tudják, hogy kell
ügyesen alátámasztani egy diplomáciai álláspontot. Mutasd meg, hogy
csúcstechnológiával felszerelt, felkészült fegyveres erőid vannak – és
máris komolyabban veszik a szavadat.
(pravda.ru)Fordította: Ligeti János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése