Így néz ki a hatalmi eltolódás: Barack Obama múlt heti ázsiai körútján
tapasztalta meg, hogyan tűnik el Amerika befolyása a régióban. Mialatt
az USA elnöke beszédeket tartott, addig Peking milliárdos
befektetésekkel, tényekkel állt elő. A G-20 csúcson a kínai delegáció
még egy kis diplomácia fricskát is megengedhetett magának. Az USA óriási
külpolitikai pofont kapott…
Így járatta le magát Obama a fél világ előtt
Obama legkedvesebb viccei közé sorolja, hogy ő tulajdonképpen a
második számú legfontosabb ember, Michelle Obama után a második.
Beházasodott, mondta és élvezte a hallgatósága jóindulatú nevetését
ázsiai körútjának egyik állomásán.
Barack Obama tíznapos ázsiai körútjának második napján Mumbaiba
látogatott, ahol egy gimnáziumban a felesége is “fellépett”. Michell
tizedikes diákok körében táncolt, miközben Obama a zene ritmusának adta
át magát. Hirtelen két indiai odalépett hozzá és arra kérték, hogy
táncoljon a feleségével. És ő táncolt… Aznap este a hírek tele voltak a
táncoló elnök képeivel. Felmerül a kérdés, hogy mégis milyen komolyan
veszik őt ebben a pillanatban? A világpolitika első számú embere
táncikál éppen?
A “Forbes” magazin adott erre a kérdésre nemrégiben kijózanító választ: Obama már tényleg csak a második.
Az első helyen olyasvalaki áll, aki bátran tud kezdeményezni, akár
ellenállással szemben is, ez pedig nem más, mint Kína elnöke, Hu Jintao,
aki még “folyókat is el tud terelni”, anélkül, hogy idegesítő
bürokraták és bíróságok beleszólnának a dolgába. Mit tud ezzel szemben
Obama felmutatni?
Pofáraesés világpolitikai szinten
Obama ázsiai körútja egy szánalmas próbálkozás arra, hogy elterelje a
figyelmet a vesztes belpolitikájáról és hogy a külpolitikára irányítsa
a figyelmet. Obama, aki magát nemes egyszerűséggel “az első pacifista
elnöknek” nevezte, Indiát, Indonéziát, Dél-Koreát és Japánt azért
akarta meglátogatni, hogy új kereskedelmi szerződéseket kössön,
munkahelyeket teremtsen országának, de azért is, hogy látványosan
elhatárolódjon Kínától és a tekintélyelvű kapitalizmustól.
Kína azonban felkészülve várta Obamát. Mialatt Obama Indiában
utazgatott fel-alá, Mumbai és Új-Delhi között, mialatt dicshimnuszokat
zengett az új gazdasági nagyhatalomról, Indiáról és az indiai
parlamentben a régóta áhított ígéretét tette arra, hogy az USA
támogatja India kívánságát, miszerint Indiának állandó helye legyen a
Biztonsági Tanácsban, addig Hu elnök Franciaországba utazott. Amikor
Obama Indiában nyilvánosságra hozta, hogy több mint tíz milliárd dollár
értékben kötött szerződéseket, Hu elnök is ismertette saját számait: ő
20 milliárd dolláros szerződéseket kötött, kétszer annyit.
Obama nyíltan elismeri az Egyesült Államok vereségét
Mumbaiban egyetemisták Amerika csökkenő hatalmáról is kérdezték
Obamát. Obama válasza meghökkentő volt: “Tény, hogy az USA életem nagy
részében egy olyan domináns gazdasági hatalom volt, hogy a világ többi
részének el kellett fogadnia feltételeinket. Ám India, Kína, Brazília
és más országok felemelkedése miatt versenyre kell berendezkednünk.”
A mangófa a ház előtti kertben
Obama ezután Indonéziába látogatott, ahol korábban 4 évig élt. Kína
itt már azelőtt padlóra küldte Obamát, mielőtt megérkezett volna a
reptérre. Egy nappal Obama érkezése előtt egy kínai gazdasági delegáció
6,6 milliárd dollár értékű új befektetést jelentett be Indonéziában:
utak, hidak, csatornák építéséről van szó, melyekre Indonéziának nagy
szüksége van. Na és Obama?
A jakartai kormányépületben Obama ott áll Indonézia elnöke, Susilo
Bambang Yudhoyono mellett és valamilyen szánalmas előadásba kezd:
erőlködik, megpróbál magából annyi indonéz szót kipréselni, amennyit
csak tud, a fiatalkoráról mesél, a jakartai házáról, a mangófáról a ház
előtti kertben, az egyetlen magasépületről, ami akkor Jakartában volt.
Csupa sületlenség. Amint a számokhoz érkezik, az exportszerződésekhez
és a közvetlen beruházásokhoz, mint amit a kínaiak bejelentettek, a
következő szavakkal végzi ki magát politikai értelemben: “Éppen most
értesültem arról, hogy Indonézia kereskedelmi partnerei között mi csak a
harmadikok vagyunk.”
Obama még néhány zagyvasággal állított ki magáról szegénységi
bizonyítványt: Kínára utalva azt mondta: Jólét szabadság nélkül, az
“csak egy másik formája a szegénységnek”. (Az ostobaság és a
tájékozatlanság azonban mindenképpen az – a szerk.)
A nagy találkozás
Csütörtökön aztán végre találkoztak: Obama és Hu. Ez már a hetedik
találkozásuk volt. Egy szállodai lakosztályban tartottak
sajtótájékoztatót. Kettejük között egy asztal áll, rajta egy csokor
virággal, mögöttük zászlók, két amerikai, két kínai. Obama keresztbe
tett lábakkal feszeng, Hu egyenesen ül, mindkét lábát a földön
nyugtatja. Diplomáciai szóvirágok hangzanak el, csak a legszükségesebb
dolgok, súly nélküli szavak, hogy lehetőleg ne kelljen kijönni a
fedezékek mögül.
“A kínai oldal becsüli a kapcsolatot az USA-val”, mondja a tolmács.
És Obama válaszol: “Csodálatos dolog Hu elnökkel találkozni.” És ez így
megy tovább, ebben a stílusban. Pár perc eltelik, de a szavaikat
nehezen lehet érteni, mert a kínai delegáció, mely Hu mellett áll,
fesztelenül társalog. Az amerikaiak idegesek, de nem tesznek panaszt.
Mert ez a nap nem igazán az udvariasságról szól, hanem arról, hogy ki
mit engedhet meg magának…
Forrás: Spiegel Online
Megjegyzés: A fenti összefoglaló a német Spiegel magazinban
megjelent cikk alapján készült. Mind a Spiegel, mind a Forbes
tekintélyes lapoknak számítanak. Milyen következtetések vonhatóak le
Obama körútjából? Barack Obama egy szánalmas kis mitugrászként,
paprikajancsiként leszerepelt Ázsiában, ezzel az USA újabb további
gyengülésének is bizonyságát adta. A diplomáciai hozzánemértésen kívül
valamiféle érthetetlen bárgyúság, ostobaság is ordít Obama
(le)szerepléséről. Még csak észre sem veszi(!), hogy mennyire
nevetségesen viselkedik. Primitív megnyilvánulásai (lásd anekdoták)
miatt mindenütt kiröhögik a háta mögött. Fogadják, mert mégiscsak elnök
a titulusa, de Obama már nem kívánatos vendég a térségben. Éppen nem
mondják közvetlenül a szemébe, de a diplomácia nyelvén igen. A
térségben már Kína diktál és Oroszország, de ez utóbbiról egyelőre még
nem mernek beszélni, amíg nem feltétlenül szükséges. Hamarosan eljön az
az idő is… Óriási változások vannak készülőben: a nyugati média immár
nyíltan beszél hatalmi eltolódásokról és a feltörekvő keleti
nagyhatalmakról. Az USA, az EU stb. már le vannak írva nemzetközi
szinten. A jövő a Kelet kezében van. Akár tetszik, akár nem. Ez
ökölszabály lesz.
Németh Krisztián
