2012. december 4., kedd

Elgondolkodtatók azon, mi miatt voltak rabok Egyiptomban a zsidók? Hova tűntek azok az iratok amiket Alexandriából megmentettek?




Háborús perekkel fenyegetik Izraelt
Nabíl Saat volt külügyminiszter, a Ciszjordániát irányító Fatah mozgalom egyik vezetője közölte: „több ország” arra kérte a palesztin hatóságot, ne használja új világszervezetbeli státusát arra, hogy háborús bűntények címén nyújtson be kereseteket Izrael ellen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon (ICC). Saat szerint azonban Izrael, „folytatva a telepépítések háborús bűntényét” a megszállt területeken, arra kényszeríti a palesztinokat, hogy az ICC-hez forduljanak.Izraeli katonák kedden leromboltak egy mecsetet Ciszjordániában, razziákat hajtottak végre, és őrizetbe vettek nyolc palesztint. A katonák két éven belül már másodszor rombolták le a Hebron melletti Mafgarra falu egyetlen mecsetét – közölték helyi lakosok. Az izraeli rádió híradása szerint a mecset, amelynek a második szintjén óvoda volt, engedély nélkül épült Ciszjordánia olyan körzetében, amelynek a közigazgatásáért az 1993-as oslói szerződések értelmében Izrael felel, illetve ügyel a biztonságra. Hebron kormányzója elítélte a mecsetrombolást, és kollektív büntetésnek nevezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy a falut nemrégiben felkeresték európai uniós diplomaták, akik szerint a mecsetrombolással Izrael kihívást intéz a palesztin jogok érvényesítése mellett kardoskodó országokkal szemben. (MNO, részlet)

Németország II. világháborús veszteségei

Németország a második világháború következtében iszonyú veszteségeket szenvedett úgy emberéletben, mint területekben. Mivel a németség e iszonyú sorstragédiája a magyar közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen, honlapunk célja ennek tömör összefoglalása és bemutatása. 
A háború alatt és az azt követő időszakban messze több német civil vesztette életét, mint katona harci bevetés közben. A háború német áldozatainak száma összesen 15,8 millió. Ebből a harci cselekmények közepette elesett katonák és eltűntek száma 4,3 millió (27%), a menekülés közben, bombazáporban, fogságban elpusztult polgári személyek száma 11,5 millió (73%).

Ez azt jelenti, hogy a német áldozatok háromnegyede polgári személy volt. Tehát a hadifoglyokat leszámítva elsősorban öregek, asszonyok és gyermekek.
A legtöbb áldozat nem a háború folyamán vesztette életét, hanem a háborús cselekmények befejeztével az elűzetés során, erőltetett menetekben és transzportokban, fogságban vagy a szövetséges megszállás alatt szenvedett éhhalált, fagyott meg vagy halt erőszakos halált.
Összesen 15,8 millió halott, ebből 4,3 millió katona, 11,5 millió civil
Németország területi szempontból is óriási veszteséget szenvedett. Olyan ősi német területek kerültek idegen megszállás alá, mint például Kelet-Poroszország, Nyugat-Poroszország, Posen, Danzig, Kelet-Brandenburg, Pomeránia, Szilézia.
Ezekről a területekről közel 11 millió németet űztek el otthonából! (Ehhez hozzá kell számítani még 2,5 millió népi németet, akiket Európa keleti országaiból telepítettek ki.)
Az alábbi térkép Németország háború utáni felosztását ábrázolja. Jól látható a három nyugati hatalom valamint a szovjetek megszállta zóna és az elveszett keleti területek.


(Német sorstragédia)

A francia harangöntők nem érzik a válságot

A Notre-Dame harangjainak felújításától a kápolnák renoválásáig harangokra folyamatosan szükség van Franciaországban, így a francia harangöntők nem érzik a gazdasági válság negatív hatásait.
„Nem érezzük a válságot, az utóbbi tíz évben kifejezetten jól megy az üzlet” – mondja Paul Bergamo, a Cornille-Havard öntöde igazgatója. Az ő cége kapta a megbízást, hogy készítsen nyolc új harangot a párizsi Notre-Dame részére, melyeket 2013-ra, a katedrális 850. születésnapjára rendeltek meg. Az 1865-ben alapított öntöde az elmúlt tíz évben 35 százalékos bevételnövekedést könyvelhet el; alkalmazottainak száma 1980-hoz képest négyről tizennyolcra nőtt.
Legfőbb francia konkurense, akinek a kezéből kicsúszott a Notre-Dame projekt, szintén nyereséges évet zár 2012-ben. „A gazdasági helyzet elég sötét, de ezt mi mint harangöntők, nem érezzük. Egy év alatt kiöntöttünk egy 48, illetve egy 25 harangból álló együttest, egy 6 tonnás harangot az orléans-i katedrális részére és egy 9 tonnásat San Franciscónak” – számolt be Anne Paccard, a Paccard öntöde kommunikációs igazgatója. Az 1796 óta működő vállalat tíz éve stabil, húszfős alkalmazotti csapattal dolgozik.
Bár a harmadik francia harangöntő cég, a Bollée helyzete nem ennyire fényes, Éric Sutter, a 140 tagot számláló Francia Harangegyesület elnöke úgy ítéli, hogy „a francia harangpiac jól tartja magát”. „Franciaországban 160 ezer harang működik 44 ezer egyházi épületben – és ez a szám lassú emelkedést mutat. Több száz új harang érkezik minden évben a tornyokba, és ezeknek csak egy része szolgál a régi harangok pótlására – folytatja Éric Sutter. „Előfordul, hogy olyan kápolnák is rendelnek, amelyekben már több mint kétszáz éve nincs harang.”
A jelenség hátterében a nemzeti örökséget védő egyesületek és az Egyház azon törekvése áll, hogy láthatóbbá tegye jelenlétét, elsősorban vidéken – magyarázza a harangegyesület elnöke. Az anyagi fedezetet elsősorban adományok képezik. A Notre-Dame harangjainak felújítási költségeit például teljes egészében adományokból fedezik.
La Croix/Magyar Kurír

A tartósan alacsony olajárról és a kimeríthetetlen készletekről

Egy amerikai tanulmány szerint a kőolajkitermelés csúcsának nincs alapja, a feltárt készletek nagyon gyorsan nőnek, a kitermelési technika rohamosan fejlődik. Mintha ezt támasztaná alá, hogy a kőolaj ára elkezdett csökkenni, és viszonylag tartósan eltávolodott a 100 dolláros szinttől. Az ördög azonban a részletekben lakik. A tanulmány egyik alapfeltevése a szakmai elemzők szerint hibás, a kőolaj alacsony ára pedig az amerikai tárolt készletek növekedése miatt állhatott elő - ami akár háborús készülődést is sejtethet. 
Külföldön komolyabb visszhangot váltott ki az a tanulmány, amelyet a Harvard Egyetem egy kutatója írt. A tanulmány fő állítása az, hogy a kőolajkészletek bővülése gyorsabb, mint a kitermelés, így aztán 2020-ra a mai szintet kb. 30%-al meghaladva 110 milió hordó lesz a napi olajkitermelés - az írásról magyarul Frei Tamás tudósított. Az nem furcsa, hogy a Frei-cikk a tanulmány fontos pontjait nem kritizálta, hiszen publicisztika és nem szakértői anyag volt, de eléggé meglepő, hogy G. Monbiot, a The Guardian újságírója egy cikkben szintén elfogadta a tanulmány alapvető állításait, lényeges kritika nélkül. Mindez azért érdekes, mert Monbiot korábbi írásai arról árulkodtak, hogy a szerző eléggé felkészült a témában, és nem feltétlenül fogadja el az ipar olyan (egyébként nem teljesen elfogadható) állításait, miszerint a palakészletek képesek megmenteni a világot a peak pil (kitermelési csúcs) okozta válságtól.
Cikkek tömege született válaszul a tanulmány kapcsán; megszólaltak olyan nagyágyúk is, mint pl. Szadad Al Husszeini, a szaúdi Aramco volt vezetője is. A tanulmány 3 fontos feltevésben is jelentősen téved, íme: 
1. A jövőbeli kitermelés alakulása helyett a kitermelési kapacitást jelzi előre 2020-ra, ami csúsztatás. Hogy mi a kettő között a különbség? Egy példán keresztül lehet illusztrálni mindezt. A szaúdi kitermelés jelenleg 10 millió hordó/nap körüli, de a kapacitás a szaúdiak állítása szerint 12 millió hordó. Ez többek között úgy érhető el, ha egy jelenleg is működő mezőn horizontális furatok is készülnek, azaz csak 1-2 éven belül. Mindeközben azonban a meglévő mezők hozama nem állandó, hanem esik, ennek éves %-os mértéke az ürülési ráta (decline rate), ez jelenleg kb. 5% körül van. Így, mire a "kapacitás"-ból valóság lesz, mondjuk 2 év múlva, az már nem a jelenlegi 10 millió hordó/nap, hanem csak ~9 millió hordó/nap-hoz adódik hozzá. Voilá, így lesz 12-ből két év alatt 11 millió hordó/nap. Sosem szabad azt a mezőt, amely bár fizikailag létezik, de rendszerbe állítása még évekig tart, a pillanatnyi termelésben figyelembe venni. A kitermelési kapacitás szónak nincs valódi jelentése.
2. Az előbb említett ürülési rátákkal kapcsolatosan a tanulmány szerzője megállapítja, hogy szemben a korábban 5% körülre becsült értékkel, ez a ráta jelenleg kb 2-3%, azaz mivel a felfedezések bőven nagyobbak, mint ez az éves csökkenés a kitermelésben, 2020-ra elérhető a 110 millió hordó naponta. Ezzel a jelenséggel csak egyetlen probléma van. A horizontális fúrások esetén a látszólagos ürülési ráta csökken, ennek az az oka, hogy a furat egészen működése utolsó percéig olajban áll, és csak akkor áll le belőle a kitermelés, ha a mezőben eső szint eléri ezt a horizontális furatot; a vertikális furatok esetén az ürülési ráta évről évre növekszik. Aki ekkora hibát képes elkövetni egy előrejelzésben, az nem ért az olajiparhoz. A megszokott, 4-5%-os ürülési rátákat tekintetbe véve a legjobb esetben is lényegében stagnálás várható 2020-ig, utána pedig a fogyó új projektek már jelzik a visszavonhatatlan hanyatlást a kitermelésben (termiall decline).
3. A nem hagyományos készletek hatalmas bővüléséből még nem következik, hogy ezek megoldást jelenthetnek a hagyományos készletek fogyása esetén. Ékes példa erre a kanadai olajhomok kitermelése, amely - bár önnön magában képes lenne a teljes Föld olajfelhasználását fedezni 6 évig , ha hozzá lehetne férni - a legderűlátóbb előrejelzések alapján is csak 5 millió hordó lesz naponta 2020-ra (szerintem még ennyi sem). Mindezeken túl a palakészletek kitermelése nem olyan könnyű, mint a hagyományos készleteké, a befektetett energia nagyobb, így az energetikai megtérülés, az EROI 3 körüli, összevetve a hagyományos kőolaj 10-es értékével. Összefoglalva: hiába van sok nem hagyományos mező, azok kitermelési rátája kicsi, energetikai hozam is kicsi a hagyományos könnyűolajhoz mérve.
A másik jelenség a kőolaj árának napok óta tartó esése, amely számos szakértőt, így a portfolio.hu elemzőit is arra vezette, hogy tartós jelenségként értelmezzék azt. Az ár esése egyébként csak a WTI olajárat érintette, amely alapvetően az USA készletezésétől függ, és az amerikai készletek jelentősen meghaladjáj az ilyenkor szokásos szintet, azaz nagy mértékű spájzolás zajlik. Ennek az árcsökkensnek kevés köze van a kitermeléshez, még kevesebb a hírekhez a nem hagyományos készletek kapcsán, inkább egy lehetséges háború előtti készletezés (vagy háború eshetőségére készülés) képe sejlik fel előttem - főképp azért lehet ez igaz, mert a többi fontos "nyersanyag" (réz, arany, ezüst) ára nem csökken, pedig hosszú ideje együtt mozogtak egyébként az olajjal.

(Hetesi Zsolt)