2009. május 14., csütörtök

A szomáliai kalózfőnök kész lenne az alkura

Riport a fővezér otthonában
Absir Bojah, az impozáns termetű, híres szomáliai kalózfőnök, aki nem tagadja, hogy több mint 25 hajót rabolt el és hogy tagja a csak A Cég néven ismert titkos kalóztanácsnak, kész lenne megállapodásra a szomáliai hatóságokkal. A The New York Times riporterei Puntland - a kalózkodás fő fészkének tekintett félig önálló északi tartomány - székhelyén, Garowe városában fényes nappal, egy vendéglőben készítettek interjút a 43 éves kalózzal. Miután a tengeren erősödő haditengerészeti nyomással kell szembenéznie, és ma már a szárazföldön is erősödik az ellenérzés, Bojah elmondta: arról igyekszik meggyőzni a véneket és a vallásos sejkeket, akiknek elegük van ebből az üzletből, hogy bizonyos feltételek mellett ő maga is kész felhagyni vele.
Ezúttal először lehet tapasztalni, hogy azoknak a közösségeknek némelyike, amelyek a kalózdollárok nyomán virágoztak fel - menedéket, támogatást, asszonyokat, tekintélyt és még kormánytámogatást is nyújtva a jól ismert bűnözőknek - ma igyekeznének szabadulni tőlük. Kalózellenes milíciák alakulnak, a sejkek és a kormányzati vezetők kampányt indítottak annak érdekében, hogy a rablók hagyják el a várost, sőt a mecsetekben arról prédikálnak az asszonyoknak, hogy ne menjenek férjhez ezekhez a „tengeri banditákhoz". Egy parkolóhelyen az idők jeleként tábla tűnt fel: Kalózoknak tilos a behajtás.
A kalózkodás, akárcsak az erőszak, az éhínség és a hadurak, a 18 éve tartó polgárháborús időknek, a működőképes központi kormány hiányának, a gazdasági összeomlásnak a folyománya. Garowe-ban azonban egyre inkább úgy tekintenek rájuk, mint akik bemocskolják az iszlám hitet és a nomád kultúrát, és behurcolják az olyan nagyvárosi átkokat, mint a kábítószer, az alkohol, az utcai verekedés és az AIDS. „A kalózok megrontják társadalmunkat" - hangoztatja Abdirahman Mohamed Mohamud, Puntland új elnöke, aki azt ígéri, hogy el fogja őket tiporni.
Az elmúlt 18 hónap során a szomáliai kalózok nemzetközi hajózási források szerint mintegy 100 millió dollár bevételre tettek szert több tucat hajó elrablásával és váltságdíjak kicsikarásával - ennyi pénzt semmiféle más tevékenységgel nem szerezhetne ez a térség. Mintegy két tucat hírhedt puntlandi kalózfőnök azonban a napokban egy tanácskozáson, amelyre a legtöbben a köreikben divatos gyors Toyota Surf kocsikon érkeztek, mégis azt hangoztatta: készek lennének felhagyni mesterségükkel, ha a sejkek hozzásegítenék őket más tevékenységhez, nevezetesen ahhoz, hogy parti őrséget hozzanak létre az ország 1880 mérföld hosszú partjának megvédésére az illegális halászattól és a szemétlerakástól. „Hiszünk a tárgyalásban" - jelentette ki egyikük.
A puntlandi hivatalosságok elismerik, hogy a kalózok legalább felhívták a figyelmet a térségre. „Szomorú, de tény: a sok szenvedés után a világ most végre odafigyel fájdalmunkra, mert kapott belőle egy kis ízelítőt" - mondta Fara Dalah, Puntland nemzetközi együttműködési minisztere. Áprilisban, egy amerikai kapitány elrablása után a donor országok több mint 200 millió dollárt ajánlottak meg Szomáliának, részben a kalózkodás elleni harcra.
Bojah nem tagadta az interjúban, hogy a kalózkodás kockázatosabbá vált, de megjegyezte, hogy az óceánon még nyüzsögnek a kereskedelmi hajók. „Ez olyan, mint a vadászat - mondta a kalózfőnök, akinek szavait egy tolmács fordította a vendéglőben. Néha szarvast ejtünk el, néha csak dikdiket, egy csenevész antilopot".
Boja Ejl városában, a part egyik kalózfészkében született. Hamar kimaradt az iskolából, halász lett, s miután a külföldi orvhalász hajók tönkretették a parti halászatot, az 1990-es évek közepétől a kalózkodás „egyik megbecsült úttörőjévé vált" - mondja róla Juszuf Hasszán, a Garowe Online internetes újság szerkesztője.
A kalózt abban a - pontosan az elnöki palotával szemben lévő - vendéglőben is tucatnyian üdvözölték, ahol az interjú készült. Boja érkezésekor keresztülvágott puntlandi katonák egy csoportján, az interjú előtt pedig egy magasrangú rendőrtiszt mellett üldögélt.
Puntland előző elnöke, Mohamud Musze Hirszi korábban hadúr volt, akit a kalózokkal való együttműködéssel gyanúsítottak, Abdirahman, az Ausztráliában nevelkedett új elnök technokrataként ismert, szakemberek sokaságát hozta magával és kalózkodás ellenes bizottságot is létrehozott. Ennek ellenére az orruk előtt grasszáló kalózoknak haja szála sem görbült, a hatóságok talán óvakodnak háborúba bocsátkozni a fegyveresek százai által támogatott alvilági főnökökkel. Arra a kérdésre, hogy miért nem tartóztatják le a nagy halakat, Abdirahman így válaszolt: „Sok a híresztelés, de nekünk bizonyítékokra van szükségünk."
A városban nehéz elképzelni, hová tűntek a kalózkodásból szerzett milliók. Akad néhány csinos ház, pár új hotel, köztük egy szögesdrót övezte, Hölgyek Keble nevű szálloda, ahol a kalózok lebzselnek, néhány poros Toyota Surf, de más alig. Bojah, aki egyszerű kis házban él, azt mondja: „Amikor valakinek sohasem volt pénze és hirtelen szert tesz rá, az nem tart sokáig". Mint mondja, saját néhány százezer dolláros része partikra, esküvőkre, ékszerekre, autókra és qatra ment el - ezt az élénkítő növényt rágcsálják a szomáliaiak. A törzs- és klánbeliek kiterjedt hálózata azt jelenti, hogy „nem három ember osztozik a millió dolcsin, hanem inkább háromszáz". És persze, fűzte hozzá, jövedelme 15 százalékát jótékonysági célokra fordítja, főleg öregeket és rokkantakat támogat.
Még többet is szeretne adni nekik.
„Tudjuk, hogy amit teszünk, az rossz. Bocsánatot kérek az Istentől, az egész világtól, mindenkitől" - mondta komor arccal a kalóz. Ekkor azonban megszólalt ezüstös Nokia mobiltelefonja. Bojah nem közölte, milyen dolga akadt, csak annyit, hogy most mennie kell.