2010. augusztus 19., csütörtök

Kadarkúti Égi üzenet - 72 - Jézus: Boldogok a szomorúak.......

2010. 08.18.  Jézus: Boldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Jézus: A múlt héten az 1. boldogságról, lelki szegénységről beszéltünk nektek. Ma a 2. és 3. boldogságról lesz szó. Nézzük meg közelebbről, mit jelent a 2. boldogság: „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.”
Már többször mondtam nektek, Gyermekeim, hogy a földön ne keressétek a boldogságot, mert azt nem találjátok meg. A földi örömök ideig, óráig tartanak, mulandók. A földön a szeretet lehetne az öröm alapja, de mivel ez sem örök, vele együtt elmúlik a boldogság is. Hányszor lehet látni eget verő szerelemmel kezdődő házasságokat, boldogságban úszó párokat és ahogy telik az idő elhalványul ez a szerelem, megszokottá, unalmassá válik. Megismerik egymás hibáit, eltérő szokásait, veszekedés, harag, gyűlölet támad közöttük és elválnak. És mindennek mi az oka? A bűn és szeretetlenség. Minél nagyobb a bűn, és minél jobban eltűnik a szeretet a szívekből, annál több a szomorú, bánatos ember. Egy példát mondok az életből erre, hogyan tud tönkremenni egy békés, nyugodt élet. Van egy középkorú házaspár. 3 gyermekük már kirepült, családot alapított. Mindig anyagi gondokkal küszködtek, de azért nagy áldozatok árán diplomát adtak gyermekeik kezébe. Vallásos nevelést kaptak, felnőttként is szelíd, jóindulatú emberekké váltak. A három gyermek közül, csak leányuk, a legfiatalabb gyermekük házassága nem sikerült. Egy jólszituált, gazdag családba került bele. Az apa igazgató főorvos, a fia adjunktus az orvosi egyetemen. A pazar külföldi nászút után nem volt semmi baj, úgy tűnt boldogságban éltek a fiatalok, de azután kezdődtek a problémák. Lívia, mert így hívták az új menyecskét, diplomájának megfelelően szeretett volna tanítani, mint eddig. De az após, az anyós és a férj hallani se akartak róla. Hiába tiltakozott, könyörgött, minden maradt a régiben. Lívia szomorkodott magában: „Hát ezért tanultam 4 évig? Úgy szerettem a gyerekeket, és most a közelükbe se mehetek?” A másik, ami nagyon elkeserítette, hogy vasárnap mindig kitaláltak valami családi programot, rokonlátogatást, autós-kirándulást, és így nem tudott szentmisére járni. Ha pedig fellázadt, hogy ő inkább itthon marad, és szentmisére megy, akkor nagy patáliát csaptak, gúnyolódtak maradiságán, vallásos nevelésén. Férje mindig egy dudát fújt szüleivel. A baj még csak ezután kezdődött igazán. Hamarosan áldott állapotba került és boldogan újságolta férjének, hogy kisbabájuk lesz, de az nem örömmel fogadta, hanem dühös eltorzult arccal és közölte Líviával, hogy van az egyetemen egy nőgyógyász barátja, az majd elvégzi a kürettet. Ellenkezett, nagy zokogásba tört ki. Este összeült a család és megállapították, hogy gyerek csak néhány év múlva kell, még szórakozzák ki magukat, elég fiatalok hozzá. Anyósa vigasztalta hogy majd a következőt megtarthatja. A vége az lett, hogy férje elvitte a nőgyógyászhoz, de Lívia hangosan sírva elszökött az orvos kezeiből, nem engedte az abortuszt. Férje tombolt a dühtől és otthon kezet emelt rá. „Majd én kirugdosom belőled, ha már nem vetetted el!” Szegény Lívia elment egyik nap az Édesanyjához panaszkodni, aki együtt sírt vele, és bíztatta jöjjön haza. De ő az egyházi esküvőre hivatkozott, hogy örök hűséggel tartozik. Bátran kihordta gyermekét, megszülte és ez a pici baba volt egyetlen öröme. Mikor délutánonként tologatta az utcán a babakocsival, mindig megállt a templom előtt és behozta Nekem a kicsit megmutatni. Én az Oltáriszentségből odaléptem hozzájuk, letöröltem az Én szomorú kislányom könnyeit és megáldottam mindkettőjüket. Lívia igaz, hogy nem láthatta ezt, de érezte a szívében. Ennek a gyermekemnek kemény sorsa van e kíméletlen család mellett, de a templomi találkozásunk óta sok-sok lelki vigasztalással árasztom el. Az ő keserves élete a túlvilágon fogja igazán bizonyítani a hegyi beszéd 2. boldogságát: hogy boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Tudjátok, drága Gyermekeim, hogy akik a példabeli Líviához hasonlóan ennyit szomorkodnak a földön, azok nem ízlelik meg a tisztítótűz szenvedéseit, hanem eltörlöm adósságaikat és egyenesen a Mennybe kerülnek, ahol Atyám ölelő karjai várnak rájuk. Mivel vigasztalják a szomorúakat a Mennyországban? A Szentháromság és a Szűzanya látásával, az angyalok szépségével és jóságával, szeretteikkel való találkozással, a szentekből rájuk sugárzó szeretettel és az Örök Haza tündöklő fényével, soha nem látott színek, fények orgiájával. Ugye, milyen jó lenne már ott lenni? Csakhogy nektek még és sok feladatotok van itt lent. A 3. boldogság: Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Drága Gyermekeim! A szelídség nagyon szép erény, a Szentlélek egyik legszebb gyümölcse. Mi a szelídség ellentéte? Az indulatosság. Hasonlítsuk össze a szelíd embert az indulatossal. A szelíd ember mindenkivel szemben kedves és barátságos, ezért sokan szeretik. Az indulatos embert mindig hangulata befolyásolja, hogy hogyan bánik másokkal. Mivel kiszámíthatatlan a viselkedése, nehezebben fogadják el a többiek. A szelídek nem sértődnek meg, ha rendreutasítják őket, vagy ha hibáikra rámutatnak, inkább ilyenkor önvizsgálatot tartanak, és ha megtalálják magukban a gyengeséget, igyekszenek kijavítani. Az indulatosak nagyon érzékenyek, a legenyhébb bírálatra felfortyannak, kiabálnak és megsértődnek. Ők képtelenek felfedezni magukban a bűnt, inkább mindig másban keresik a hibát. A szelídnél az önszeretet helyes mederbe van terelve, csak annyira szereti önmagát, mint mást. Az indulatosban túl nagy az önszeretet és önsajnálat, ezért dühöng, ha más őróla alkotott véleménye nem tetszik neki, még akkor is, ha igaz. A szelíd ember türelmes, kivárja a sorát, az indulatos nagyon türelmetlen, zúgolódik, ha várni kell, kiabál, ha nem az ő akarata teljesül, ha beteg káromkodik, hogy miért éppen ő. Egy példa az indulatos emberre. Az ABC-ben a pénztár előtt hosszú sor áll. Elől, kb. az 5. helyen van egy asszony, de hirtelen leteszi a teli kosarát a sor mellé és elszalad tejfölért, amit elfelejtett. Mire visszaér a helyén már áll valaki. Nagy hangon, szinte üvöltve mondja: Nem szégyelli magát? Ez az én helyem! És még lök is egyet azon, aki ott áll. Még a pénztárost is leszidja, hogy miért nem figyel az ilyen szemtelen vevőkre. A gorombaságát elszenvedő nő, csak ennyit mond: Bocsánat, nem láttam, hogy ott a kosara, nem néztem le a földre. A pénztáros azt felelte, hogy neki más dolga van. A hosszú sorban összenéztek az emberek és megbotránkoztak ezen a durva és nagyszájú asszonyon. Drága Gyermekeim! Ha családtagjaitok, rokonaitok, ismerőseitek között van indulatos természetű, higgyétek el minden szeretetlen, goromba szaváért felelnie kell Előttem egy napon. Viszont a béketűrőkre, a szelídekre, a türelmesekre a Mennyben a nekik előkészített hely vár.
Drága Gyermekeim! Merítsetek az Én szelídségemből. Szelíden tűrtem a farizeusok és az én népem csúfolódását, köpködését, karjaim, lábaim kíméletlen kirángatását, az egész felszegezést, mert aki szeret úgy igazán, az szelíd.
Kicsinyeim! Itt állok most előttetek Éva helyett. Két kezemmel széthúzom ruhámat a mellemen és megjelenik rajta Szentséges Szívem töviskoronával, lánggal a tetején. Természetesen nem láthattok, mert keveseknek adom meg ezt a kegyelmet. Most Szívem sebéből ragyogó fényt bocsátok rátok, mely lelketekből eltüntet minden indulatot, türelmetlenséget és eltölt benneteket az Én szelídségemmel.
Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.