A józsefvárosi polgármester a kisemberek életére tőr

Kocsis Máté, a budapesti Józsefváros polgármestere be akarja záratni a kínai piacot, mondván, hogy az állam sok adóbevételtől esik el és sok a bűncselekmény. Polgármester úr 2013 májusában 800 ezer forint bruttó tiszteletdíjat és 278 ezer forint választókerületi pótlékot kapott, mint képviselő. Polgármesterként 583 ezer forintot keres, továbbá vállalkozásából évi 2-4 millió forint osztalékot kap. Nyilván nem a kínai piacon vásárol. Könnyedén rúg bele a kisemberekbe, a szegényekbe, azokba, akik havi 60 ezerből vagy még kevesebből élnek meg. Nekik a kínai piac az életet jelenti. Polgármester úr az életüket veszi el.

Bezárják az aranybányát Budapest szívében

Néhány hónapon belül eltűnhet mostani helyéről a legendás józsefvárosi piac, ugyanis a kerület és a Nemzeti Vagyonkezelő megelégelte az árusokat. Az 1993 óta működő, nagyon népszerű, de legalább olyan hírhedt piacot évek óta be akarják zárni, de eddig soha nem sikerült. Pedig baj mindig volt vele, és a legendák szerint még Pintér Sándor szívét is megdobogtatta.

"Bátor ember" - a pletykák szerint ezt az üzenetet kapta a kormány egyik tagjától Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, amikor előállt azzal az ötlettel, hogy megszünteti a józsefvárosi piacot. Kocsis vasárnap jelentette be nyilvánosan is a tervét, amelyet azzal indokolt, hogy a piac Budapest bűnügyi gócpontja és a feketepiac melegágya. Kocsis ötlete termékeny talajra hullott, a Nemzeti Vagyonkezelő azonnal utasította a terület tulajdonosát, a MÁV-ot, hogy mondja fel a józsefvárosi piac bérleti szerződését. A MÁV-nál már szövegezik is a felmondást, ami után az árusoknak 150 napjuk lesz arra, hogy elhordják a sátorfájukat.

A kerület szociális lakásokat, valamint kulturális és sportberuházásokat tervez a piac helyére, így akarják kárpótolni a kerület lakóit azért, hogy a Közszolgálati Egyetemet is befogadó Ludovika-campust az Orczy-kert rovására fogják kiterjeszteni. Kocsis Máté azt ígérte, hogy a piac tisztességes árusainak továbbra is lesz helyük Józsefvárosban, dolgoznak azon a koncepción, amely szerint ők könnyített módon juthatnak üzlethelyiséghez, ahol ugyanúgy alacsony áron, de ellenőrzött körülmények között árulhatják a termékeiket - így talán azokat a vásárlókat is sikerülne kárpótolni, akik a kétes minőségű, de nagyon olcsó áruért az egész országból jöttek a piacra.

Egy sikeres vállalkozás

A rendszerváltás után még az állam tulajdonában, de már akkor is a MÁV kezelésében álló 260 ezer négyzetméteres józsefvárosi területen a korabeli beszámolók szerint 1993 táján jelentek meg az első távol-keleti árusok. A józsefvárosi piac azonban akkor még egészen mást jelentett, mint most: 1993-ban az MTI-ben megjelent egy felhívás, amelyben a II. Béke Nyugdíjas Oázislánc invitálta a nyugdíjasokat, mozgássérülteket és időskorúakat a Kőbányai út mellett megrendezett vásárra, amelyen "elsősorban napi szükségleti cikkek kerülnek árusításra olcsó áron".

A józsefvárosi piac bódévárosa a magasból

Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

A területen tanyát verő távol-keleti árusoknak hamarosan gazdájuk is lett: a Szetlik Ferenc vállalkozó tulajdonában álló Komondor Kft. Kérdeztük a MÁV-ot, hogy mikor kötöttek először szerződést a kft.-vel, de kérdésünkre egyelőre nem kaptunk választ. Az MTI archívumában fellelhető adatok szerint hivatalosan először 1997-ben kötöttek szerződést, az azonban biztos, hogy a Club Tihanyt is birtokoló vállalkozó és cége már a kezdetekkor is ott volt a piacon. Legalábbis egy 1997-es sajtótájékoztatón egy konkurens vállalkozó, a később megszüntetett Gubacsi úti kínai piacot is irányító Novák Tamás azt mondta, hogy "a józsefvárosi piac körül is sok a gond: az üzemeltető Komondor Kft. 1995 óta nem számolt el a Novák and Novák Rt.-vel, holott már 1993-ban megállapodtak abban, hogy a bérleti bevétel 50-50 százalékában részesednek. Az rt. az ügyészség útján próbál hozzájutni több százmillió forintos kintlévőségéhez."

Az alapító, Szetlik Ferenc a kilencvenes évek második felében meghalt, az özvegye, Pápa Marianne vitte tovább a céget és a józsefvárosi piacot is, amelynek máig ő az üzemeltetője. Az üzletasszony teljesen elzárkózik a nyilvánosságtól, így soha senki nem tudta még megkérdezni tőle, mi igaz a cégét és személyét övező pletykákból.

Tasnádi fecsegett

A piac belső működéséről eddig szinte csak egyetlen ember beszélt nyilvánosan: Tasnádi Péter, aki szerint 1999-es letartóztatását is a piac körüli hatalmai harcoknak köszönhette.

Annyi biztos, hogy Tasnádi egy időben nagyon otthon volt a józsefvárosi piacon, mert az 1990-es évek közepétől az ő emberei őrizték a piacot, szedték az árusoktól a bérleti pénzt, és védték a tulajdonost. A 983 nap a Fidesz börtönében című riportkönyvben Tasnádi azt állítja, hogy a feltételezések ellenére nem zsarolással szerezte ezt a megbízást, hanem Szetlik kereste meg őt, és ajánlott az őrző-védő feladatokért cserébe 25 százalékos részesedést a cégben.

Árusok egy csoportja nézi a vámosok munkáját a Józsefvárosi piacon

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

"Emlékszem, ült velem szemben, és kicsit fáradt, de amúgy határozottan komoly hangsúlyokkal közölte: havonta körülbelül 20-25 millió forintos bevételre számíthatok. Kinevettem, egyszerűen szamárságnak tartottam azt, amit mondott. Ebből következően aztán mindjárt közöltem is vele, hogy egy lyukas garast sem adok az üzletbe. - Nem is kell - bólintott Szetlik úr. - Egyvalami érdekel csak: körülöttem is, a piacon is rend legyen. - Eleinte nem nagyon értettem ezt a körülöttem kitételt, de aztán ez ügyben is eljött a megvilágosodás pillanata. Velem ellentétben, sokan mások nagyon is jól tudták, micsoda aranybánya a józsefvárosi piac! Tényleg akadtak olyanok, akik kényszeríteni akarták Szetlik Ferencet a közösködésre" - írja Tasnádi a könyvben.

Tasnádi sok helyen - köztük a bíróságon is - elmondta, hogy az egyik ilyen jelentkező az akkor még kormányzati tisztséget nem viselő Pintér Sándor volt, aki Tasnádi szerint szerette volna megszerezni a józsefvárosi piac őrző-védő munkáit a Preventív Kft. nevű cégének. Tasnádi szerint Pintér egyszer az egész cégre benyújtotta az igényét: kínai kereskedők nevében érkezett tárgyalni Szetlikhez, és tízmilliárd forintot ajánlott fel a piacért. Állítólag Szetlik ezt kevésnek tartotta, Tasnádi szerint azt mondta, hogy legalább 12 milliárdot kér a piacért, de ilyen bagó összegért is csak azért adná el, mert már belefáradt.

Bár Tasnádi szerint Pintér a meghiúsult józsefvárosi üzletek miatt állt rajta bosszút, amikor már belügyminiszterként "elrendelte" az ő letartóztatását, Pintér Sándor korábban többször tagadta, hogy bármiféle köze lett volna a józsefvárosi piachoz. "Azzal a céggel, amelyet civilként létesítettem, semmilyen piac őrzésében nem is vehettem volna részt, hiszen cégem bankok és pénzintézetek számára látott el biztonsági feladatokat, ezenkívül biztonsági nyomdáknak dolgoztam - senki másnak. Amikor távoztam az ORFK-ról, csak a munkahelyem változott meg, az erkölcseim nem" - idézte a Magyar Narancs 2001-ben a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatát.

Harc az asztalokért

Becsülni is nehéz, hogy a hivatalosan Négy Tigris névre keresztelt piac ér-e annyit, ajánlhattak-e érte annyit, mint amennyiről Tasnádi beszélt. Bár Kocsis Máté szerint a piac bezárása most körülbelül ötszáz árust érint, a hatalmas területen a piac fénykorában egyes becslések szerint több ezer asztalról, bódéból árulták a kétes eredetű és minőségű portékát, és fél Európát innen látták el távol-keleti áruval.

A zártan működő piac életébe az árusok 2000-es demonstrációja és sztrájkja engedett egy kis bepillantást. A megemelt bérleti díj miatt napokig tiltakozó árusokat a Komondor Kft. többször is csak a rendőrség segítségével tudta kiszorítani a piac területéről. A Magyar Nemzet akkor azt írta, drasztikus áremelés vezetett a sztrájkhoz: az árusítás díját - amiért addig 60 ezret fizettek - 150 ezerre emelte a piac vezetősége, és egyben megtiltotta az asztalról árusítást, ugyanis míg az asztalozás esetén a piac felelőssége, ha a vámkommandó csempészett árut talál, a pavilonokért a kereskedők felelnek.

Vámosok a józsefvárosi piacon

Forrás: MTI/Illyés Tibor

A területet bérlő Komondor Kft.-nek a cégnyilvántartás szerint az elmúlt években közel kétmilliárd forintos forgalma volt - igaz, nem feltétlenül csak a piacon beszedett bérleti díjakból. A MÁV az Indexnek két éve azt mondta, a kft. havonta 30 millió forint körüli bérleti díjat fizet a területért (kértünk frissebb adatokat, de a MÁV-tól eddig nem kaptunk választ). Ehhez képest, ha csak a 2000-es (azóta biztosan megemelt) bódépénzzel és ötszáz árussal számolunk, a Komondornak akkor is legalább havi 75 millió forint bevétele van a piaci bérleti díjakból.

A legrosszabbtól a legjobbig

A piac vezetői nem hiába próbálták már 2000-ben áttolni a felelősséget a kereskedőkre, ugyanis a hatósági ellenőrzések szinte mindig találtak komoly hibákat a piacon. Jellemző például annak a razziának az eredménye, amelyet 2009 februárjában hajtott végre a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Vám- és Pénzügyőrség, az APEH és az ÁNTSZ közösen. A hatóságok 212 üzletet ellenőriztek, ezek 94 százalékában találtak valami szabálytalanságot, és összesen több mint 30 millió forint bírságot szabtak ki.

De ahányszor bementek, annyiszor találhattak több tonna hamisított vagy veszélyes árut és áfacsalókat. A piacon a sok silány dolog mellett egyetlen kiváló dolog biztosan van: az a vietnami leves, amelynek a kedvéért még a gasztroforradalmárok is csapatostul indultak el a kényelmes belvárosból a bizarr sátorvárosba, hogy aztán egymás után írhassák le a blogjukba, hogy ettek az ország legjobb phójából.

Nehezen érthető, miért nem tudtak a hatóságok az elmúlt húsz évben megoldást találni a mindenki számára nyilvánvaló szabálytalanságokra. Pedig nem Kocsis Máté nekibuzdulása az első kezdeményezés a piac megszüntetésre: az elmúlt tíz évben többször is tényként jelentették be, hogy a piacnak vége. A MÁV 2003-ban állítólag már fel is bontotta a szerződést - aztán 2004-ben mégis meghosszabbították, arra hivatkozva, hogy a kétszeresére emelték a bérleti díjakat, és így a piac működése már a vasúttársaság érdekeit szolgálja. Az akkor egy évre kötött szerződést aztán kétszer meghosszabbították, majd 2007-ben újra határozatlan idejűre változtatták.

A MÁV-nál 2007 végén úgy döntöttek, hogy hosszabb távon a területet ingatlanfejlesztésre fogják használni, ennek ellenére 2008-ban, amikor újra felmerült, hogy kilakoltatják a piacot, mert a terület kisebb részének tulajdonosa, a Magyar Posta vissza akarja kapni a területét, a MÁV újra megkegyelmezett az árusoknak.

A szabálytalanságok ellenére nem léptek a hatóságok sem. Az Index egy korábbi cikke szerint azért, mert az árusítást engedélyező önkormányzat - illetve a jegyző - tehetetlen volt, mivel a Komondor mindig megfelelt az előírásoknak. Kocsis Máté szerint a korábbi kerületi politikusok is felelősek azért, hogy eddig nem zárt be a józsefvárosi piac. "Több korábbi VIII. kerületi baloldali politikus is személyesen vagy anyagilag érdekelt lehetett abban, hogy a piac ne zárjon be" - jelentette ki Kocsis, és sokat sejtetően hozzátette: "Tisztában vagyok vele, hogy komoly anyagi érdekek sérülhetnek a piac bezárása miatt, de bárhogy támadnak, a piac bezárását végigcsinálom, mert ez Józsefváros érdeke."

Vorák Anita

A sokasodó bankellenes perek miatt aggódik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete.

Szász Károly levélben kérte a Kúriát, hogy a társadalmi hatásokra is ügyeljen, mielőtt a devizahitelesek javára ítélne. Nyíltan nem kéri azt a bíróságtól, hogy támogassa a bankokat a perekben, de figyelmeztet rá, hogy a számukra kedvezőtlen ítéletek következménye beláthatatlan.

"Itt nem a devizahitelesek megsegítéséről, és nem is a bankok profitjáról van szó, hanem egy potenciális bankpánik lehetőségéről (amely szélsőséges esetben akár államcsődben is végződhet)" - olvasható abban a május 31-i levélben, amelyet Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke írt a Kúria tanácselnökének címezve a devizahiteles perekről.

Az Origo birtokába jutott, és az egyik adósvédő szervezet, a PITEE honlapjára is feltett két és fél oldalas levélben Szász Károly kifejti, hogy miért tartja veszélyesnek, ha a bíróság az adósok javára, vagyis a bankokkal szemben ítélkezik a bankellenes perekben. Végkövetkeztetésként arra jut, hogy: "egy- vagy kétszázezer devizahiteles jelenlegi gondja, több millió betétes jövőbeli problémájává is eszkalálódhat, ami nyilvánvalóan nem lehet cél". (A teljes levelet és a hozzá tartozó 33 oldalas mellékletet innen töltheti le.)

A levél egyébként a Kúria által feltett devizahiteles kérdésekre született válaszként, és azért érdekes, mert eddig nem volt annak nyoma, hogy az egyre szaporodó bankellenes perekben bármilyen állami szerv megpróbált volna iránymutatást adni a Kúriának, vagy a független hazai igazságszolgáltatás bármelyik szervének. Szász Károly mostani levele nem tartalmaz nyílt utasítást arra vonatkozóan, hogy miként járjon el a Kúria vagy a bírók, de a bankpánik és az államcsőd felemlegetésével, valamint a bírói karra nehezedő felelősség taglalásával a PSZÁF véleményének mégiscsak az az üzenete, hogy jobb, ha a bíróság az össztársadalmi hatásokat is fontolóra veszi, amikor arról dönt, hogy az adott ügyben az adott adósnak egyébként igaza van-e, vagy sem.
hirdetés

Ez az indoklás nyilván a bankoknak kedvez, hiszen a törlesztőrészletet nehezen fizető devizahitelesek közül egyre többen mennek a bíróságra, és közülük mind többen nyernek is a bankokkal szemben. Vannak, akik jogerősen és egyénileg nyertek már pert, akár a legnagyobb bankkal, az OTP-vel szemben, és olyanok is, akik pertársaságokba szerveződve harcolnak a maguk igazáért. A jogerős ítélet azonban még nem minden, hiszen a végső szót sok esetben a Kúriának kell kimondania, ezért is van jelentősége, hogy milyen támpontokra hagyatkozik az igazságszolgáltatás legfőbb szerve.
A végtörlesztés ötszöröse

A levélhez fűzött mellékletben a PSZÁF "banküzemtani alapvetésekkel" és "háttérjellegű gazdasági információkkal" is eligazítja a Kúriát. Bizonyos részletkérdésekre, a perekben tipikusan előforduló felvetésekre válaszul például határozottan kijelenti, hogy a devizahitelek igenis devizahitelek, vagyis "a deviza és devizaalapú hitelek mögött mindig devizaforrások állnak", ami azért fontos, mert egyes adósvédő szervezetek és ügyvédek érvelésében ez visszatérő elem.

A legérdekesebb azonban annak számszerűsítése, hogy mi történne, ha a bíróságok kimondanák a devizahitel-szerződések érvénytelenségét, és valamilyen módon a bankok és adósaik végleg megpróbálnának elszámolni egymással. Az első változat szerint az elszámolás úgy történne, hogy az eredeti kölcsön forintban kifejezett összegét felkamatoztatnák a jegybanki alapkamattal, és ehhez viszonyítanák az eddig befizetett törlesztéseket, vagyis, mintha nem is devizahitelt vett volna fel az adós.

Egy konkrét példában a PSZÁF szerint ez azt jelentené, hogy a 2005-ben felvett 7 millió forintnak megfelelő (közel 45 ezer svájci frankos) hitel 2013-ra 12,17 milliósra duzzadna (az elmúlt nyolc évben ennyit tenne rá az alapkamat), de ebből a tartozásból le kellene vonni az eddig törlesztésként befizetett 7,5 millió forintot. Az adósnak tehát még bő 4,6 millió forintot ki kellene fizetnie a bankjának, amelynek pedig veszteségként 1,5 millió forintot kellene leírnia, de ezt követően a banknak és adósának már semmi dolga nem lenne egymással.

Ha minden devizahitelessel így számolnának el, akkor az adósoknak 2796 milliárd forintot kellene összeszedniük, és ez a bankoknak összesen 1697 milliárd forint veszteséget okozna. A PSZÁF számítása szerint ez a veszteség a végtörlesztés több mint ötszöröse, a bankrendszer saját tőkéjének 70 százaléka volna, és mivel a bankoknak a mögöttes devizaforrásokat egyszerre vissza kellene fizetniük, a forint is nagyon meggyengülne.
Kisebb-nagyobb jogi hibák nem zárhatók ki

A PSZÁF még két másik elszámolást is megvizsgált. Mindegyikben az jött ki, hogy az adósoknak valamennyit még be kellene fizetniük, ha semmissé nyilvánítással meg is nyernék a pert, és végleg le szeretnék zárni a szerződésüket, a bankoknak pedig nagy vagy még nagyobb veszteségük keletkezne.

A felügyelet szerint ez azért is problémás, mert az adósok többsége nem is tudna végső búcsúként pluszbefizetést teljesíteni, másrészt pedig a devizaalapú hitelek úgy általában, mindenestül nem voltak jogellenesek vagy tisztességtelenek, vagyis a semmisségre vonatkozó kérelem sem lehet helytálló, legalábbis általánosságban. Azt ugyanis a PSZÁF sem zárja ki, hogy számos olyan egyedi szerződés született, amely valamely kisebb-nagyobb jogi hibától szenved, így ezeket a jogszabályi keretek között orvosolni kell, és egy-egy alkalommal akár a semmisség kimondása is indokolt lehet.

Origo

Más országokban már tisztázták, hogy az ilyen ügy - letek semmisek és kártérítéssel tartoznak a bankok. Ne fizessen senki, és pusztuljon a férges összes bank. Ezt a sok hazaáruló csicskát akik a bankosokat támogatják ,meg fel az első oszlopra. Legyen válság, ott legalább tudja az Magyar kire számíthat, ott legalább meglesz az összetartás. Az adósok meg már most is éheznek csakhogy fizetni tudják a hitelt. Na ez kell neked birka? Ébresztő Magyar! Lassan már ha dolgozol, akkor is éhen halsz. Addig is míg felébred a nép várunk és várunk, majd más megoldja a gondokat.

Aranyvásárlási pánik Kínában: Tízezrek állnak sorban

Egy napon a nyugati országok lakói is ráébrednek majd, hogy a fizetésre jelenleg használt valuták az általuk gondoltnál is gyorsabb ütemben veszítenek értékükből, bár Magyarországon ezt valószínűleg nem kell külön kihangsúlyozni, hiszen legtöbben már az élelmiszerboltokban érzik ennek következményeit.
Egyelőre az áremelkedést a hivatalos nyilatkozatok és „szakértő” magyarázatok népiképp tompítják és elvileg, de legalábbis papíron, 2% alatt tartják. És persze ott az ígért kilábalás reménye is. Az egyes kormányok és központi bankok mindent megtesznek, hogy a stabilitás látszatát minél tovább fenntartsák.
Mi történik azonban, ha minden igyekezetük hiábavalónak bizonyul a következő tőzsdei összeomlás és valutaválság során?
Pánik.
Ilyenkor történik az, hogy az emberek tömegesen próbálnak túladni értéktelenné vált eszközeiken és tőkéjüket értékálló fizikai árukba fektetni.
Kínában, ahol a központi kormány évtizedek óta manipulálja a nemzeti valuta árfolyamát valamint a pénz- és gazdasági piacokat, az emberek sok mindent láttak már és nem kockáztatnak.
Miközben a papírarany és papírezüst árfolyama 25 százalékot esett ebben az évben, egyértelmű, hogy a való világban emelkedik az igény a nemesfémekre.
Aki kíváncsi arra, hogy milyen képet mutatnak majd a nemesfém kereskedések, miután az emberek tömegesen veszítették el hitüket a kormány válságkezelési képességében, nem kell mást tenni, mint megnézni, hogy mi történik Kína utcáin a napokban.
Az alábbi képek Csinanban, Shandong tartomány 7 millió lakost számláló fővárosában készültek a múlt hét során, ahol hozzávetőleg 10.000 kínai állampolgár vár a sorára, hogy fizikai aranyat vásárolhasson, újabb bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy az arany igenis pénz.
A képek magukért beszélnek.
Amikor az igény egy bizonyos áru iránt, legyen az élelmiszer vagy iPhone, ugrásszerűen megemelkedik, szinte lehetetlen ésszerű áron beszerezni.
Talán jobb lenne most felkészülni…
Képek: Caixin via Zero Hedge


Forrás: shtfplan.com

Szétesés várhat Ukrajnára

Ukrajnában fellángoltak a nacionalista érzelmek. Ennek komoly okai vannak, és nem a véletlen váltotta ki. Ukrajna egy érdekes, a történelem nagy viharaiban megszületett ország, amely ahogy az ottaniak mondják nem is létezik. Ilyen nép, hogy ukrán, pedig voltaképpen nincs is.

Ezt persze nem kívánjuk ennyire leegyszerűsíteni. Tény, hogy maga az ukrán nemzet voltaképpen lengyelek, oroszok, más szláv népek, kozákok, tatárok keveredéséből alakult ki. Természetesen mi magyarok sem panaszkodhatunk, sok nép telepedett le hazánkban, és olvadtak a magyarságba, jászok, kunok, szerbek, és más népek. Tehát önmagában ezzel nem is lenne gond, a kérdés az, hogy ki vállalja a sors- és elvközösség felelősségét. 

Ukrajna az elmúlt években rendkívül rossz politikát folytatott, éppen olyat, amelyet most Orbán Viktor próbál megvalósítani. Vagyis nyugat és kelet között mi legyünk a kapu, az átjáró, amely jóban van nyugattal és kelettel egyaránt. Csakhogy ez a politika már az ukránoknak sem jött be, nekünk sem fog, egész egyszerűen azért, mert egyik oldal sem viseli el a kétkulacsos játékot. 

Mivel Ukrajna hosszas billegés után még mindig a nyugati kapcsolatait részesíti előnyben, az orosz vezetés elvben támogatni kezdte azokat a politikai szervezeteket, melyek az orosz régiók elszakadását tűzték ki célul. Ukrajna egy jelentős része közigazgatásilag Sztálin ideje alatt került Ukrajnához, és ennek a területnek a lakossága a mai napig orosz. Ez Ukrajna területének közel egyharmada, a lakosságnak pedig megközelítőleg a 40%-a. Mivel ezek a törekvések megerősödtek az orosz területeken, teljesen természetes, hogy ezzel együtt az ukrán nacionalizmus is erősödik. A kérdés csak az, hogy az egészséges patrióta nacionalizmus erősödik, vagy a soviniszta elmebaj. 

Így került a nacionalisták célkeresztjébe a magyarság is. Tisztában kell lenni azzal, hogy a rendszerváltások és a Szovjetunió szétesése idejében hazánk tekintetében terület visszaadási szándékkal kizárólag Moszkva jelentkezett, Kárpátalja vonatkozásában. Csakhogy a kedves kecskeszakállas cion-atlantista külügyminiszterünk, Jeszenszky úr buzgón jelentette ki, hogy nincs rá szükségünk. Mára az ukrán nacionalisták Kárpátalját saját területként kezelik. Az ukrán nacionalizmus fellegvára nem Kijev, hanem éppen a kárpátaljai területekkel szorosan határos megyék, melyek lakossága jószerével lengyelekből áll. 

Abban az esetben, ha megkezdődik egy ukrán szétesési folyamat, akkor bizony Ukrajna területei szanaszét fognak hullani. Harkov és Odessza vonalán egy nagy terület fog leszakadni, amely voltaképpen orosz terület. Belorusszia és Oroszország északon fog fellépni területi igényekkel, mivel itt szintén közigazgatásilag kerültek át területek 60 évvel ezelőtt. A háborúban a Szovjetunió nagy területet tartott meg Lengyelországból is, amely nagyjából Khmelnyicki vonaláig követelne területeket. Kárpátalja kényszerűen visszakerülne hozzánk. Ebből a folyamatból Ukrajna erősen meggyengülve, és a területei 2/3-nak elvesztésével kerülne ki. Nem csoda hát, hogy a magukat ukránnak valló réteg, megérezve a veszélyt, önvédelmi reakcióba lépett, és most felvonulnak, kiabálnak, festegetnek, erősködnek, amennyire csak lehet. 

Kérdés, ki fog előbb kifulladni. Az orosz politikai nyomás, vagy az ukrán fellángolás. Kinek lesz több lehetősége, és nem utolsó sorban hogyan alakulnak a világpolitikai folyamatok. Ha Szíriában győz az orosz támogatottság, akkor Moszkva oly mértékben erősödik meg, hogy befolyása elsöprő lesz a térségben. Ha veszítenek, akkor az Ukrajnára kifejtett nyomás is csökken, és Kijev belátható időn belül az nyugati érdekszféra bábja lesz. Ebben az esetben Orbán óvatos hintapolitikája is leáll, és újrakezdődik a hatalmas és látványos talpnyalás a nyugat felé. 

Nem kell tehát csodálkozni sem emlékművek összefirkálásán, sem a felvonulásokon. Bajban vannak az ukránok, és érthető a védekezésük.

Kemény Gábor

Katasztrófa Izrael számára

Egy bennfentes izraeli stratéga, aki a vezérkar tanácsadójaként dolgozik, figyelmeztető jellegű üzenetet tett közzé. Mélységesen elítélte az amerikai kormány azon döntését, hogy felfegyverzi a terroristákat Asszad ellen. Véleménye szerint az Egyesült Államok az elmúlt években sorra hozta a rosszabbnál rosszabb katonai stratégiai döntéseket. Elsőként említette Líbiát, ahol a rendszerdöntő műveletük hatalmas káoszba torkollott, és ami sokáig kezelhetetlen, veszélyes góc fog maradni.

Az Asszad ellen harcolók felfegyverzése olyan eredménnyel fog járni, amely akár Izrael végét is jelentheti - mondta a stratéga. A Szíria elleni agresszív nyugati fellépés miatt Oroszország leszállítja a korszerű légvédelmi fegyvereket Szíria számára, ami azt jelenti, hogy Izrael komoly veszélybe kerül. A sorozatos hibás amerikai döntések miatt Izrael politikai kapcsolatai még soha nem voltak annyira mélyponton Oroszországgal, mint most, sőt könnyen vezethet nyílt katonai szembenálláshoz a két ország között. Elképzelhető, hogy háborúba keveredik a két ország egymással. Egy esetleges repüléstilalmi övezet kialakítása, amelyben részt vesz Izrael is, a modern légvédelmi technika miatt nagy veszteségeket fog okozni a légierőknek, emiatt a háború azonnal eszkalálódni fog (Palesztina és Libanon irányába). Ebben az esetben valamennyi oroszokkal szimpatizáló ország háborúban fog állni, és teljes orosz segítséget fognak kapni.

A szakértő szerint az Egyesült Államok rendkívül rosszul kezeli az egész közel-keleti kérdést, és biztonságpolitikai szempontból megbuktak. 

Hídfő.net

Csendes siklórepüléssel “szárnyalunk” az újabb egymillió munkahely megszűnése felé!

Leépít a Dunamenti Erőmű

(Az ajándékátadási ceremónia.)

A végleges bezárás elkerülése érdekében átszervezési programot indít a francia GDF Suez tulajdonában lévő Dunamenti Erőmű. Ennek érdekében több ütemben csoportos létszámleépítést hajtanak végre.
A szinte ajándékba megkapott-egykoron Százhalombattai Erőmű néven ismert-erőmű gazdái tisztes profittal a zsebükben úgy döntöttek, hogy már nem éri meg nekik a “rendes” működtetés.

(Készült a Magyar Népköztársaságban. Made by Hungaryan Peoples Republic)

Magyarországon egyik legnagyobbnak számító – gáztüzelésű erőműben folyamatosról szakaszos üzemre állnak át, és költségcsökkentési intézkedéseket vezetnek be – írja a Népszabadság. A Magyar Nemzet úgy értesült, gyakorlatilag felhagy az áramtermeléssel az erőmű, amely a leginkább villamosenergia-igényes napokon kívül a jövőben csupán Százhalombatta, és szakaszosan a helyi Mol finomító hőigényét szolgálja majd ki. Mint Jászberényi Zoltán, az erőmű vezérigazgatója elmondta, a jelentős elbocsátással járó lépés nem a rezsicsökkentés, hanem a piaci folyamatok eredménye. A jelenlegi gázárak mellett az eredetileg hőerőműnek épült egységben egyszerűen nem éri meg az áramtermelés. A lap úgy tudja, a leépítést követően mindössze száz dolgozó marad.

(Várja őket a KÖZMUNKAPROGRAM és a havi 47 ezer forint)

A végleges bezárás egyenlőre még várat magára.
Döbrögisztán viszont csendes siklórepüléssel közelit újabb egymillió munkahely megszűnéséhez.
Közel félmilliót már teljesitettünk!

http://balrad.wordpress.com/2013/06/17/csendes-siklorepulessel-szarnyalunk-az-ujabb-gymillio-munkahely-megszunese-fele/

Figyelnék a német internet 20 százalékát

A német szövetségi nemzetbiztonsági szolgálat (Bundesnachrichtendienst – BND) újabb, 100 millió eurós fejlesztésbe kezd, hogy növeljék az internetes kommunikáció ellenőrzését – olvasható a Der Spiegel vasárnapi számában megjelent riportban. A tudósítás szerint a projekt fő célja, hogy a Németország és a külföldi államok közötti kommunikáció megfigyelésének minőségét növeljék: jelen pillanatban az adatforgalomnak és a telefonos kapcsolattartásnak csak az öt százalékát monitorozzák, a fejlesztés után ez felmehet a törvény biztosította 20 százalékra. A százmillió euróból a szolgálat 100 új alkalmazottat vesz majd fel, illetve számítástechnikai kapacitását fogja bővíteni. A lap beszámol arról, hogy a Hans-Peter Friedrich belügyminiszter állítása szerint a BND nem gyűjt, nem tárol adatokat, hanem csak terrorveszély után kutatva szűrik a forgalmat, hogy ráakadjanak a gyanús tevékenységekre. Erre viszont mindenképp szükség van a mai világban, mondta el a miniszter, aki hozzátette, hogy az elhárítás nem maradhat le a bűnözők mögött technikai értelemben sem.

Forrás: http://index.hu/tech/2013/06/17/figyelnek_a_nemet_internet_20_szazalekat/

DÖBBENETES! - MILYEN IS A GONDOSKODÓ ÁLLAM?

Egy sorstársunk megdöbbentő történetének a hitelességét a kétségbeesett férj által hozzánk eljuttatott dokumentumok igazolják. Az, hogy egy életet becsületesen végigdolgozó házaspárt hogyan nullázott le a feleség betegsége, a nem mindennapi történetükből döbbenettel olvashatjuk:

A tündérmesének induló életút ma inkább rémálomra és pokoljárásra hasonlít. A 60 év körüli házaspárnak a „jóléti” rendszerváltás legutóbbi kb. 8 éve megpecsételte a sorsát. A feleség ápolása miatt állástalan mérnök férj, és az egykor középvezetőként dolgozó technológus feleség, aki ma már súlyos „Arzheimer-kóros” beteg, 39 éve jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. A sok baj ellenére is boldog házasságban élnek.

Az asszony kálváriája a munkahelyének elvesztésével kezdődött. Több mint 30 évet dolgozott ugyannál a vállalatnál. Munka mellett képezte magát tovább. A munkahelyén megbecsült középvezetőként csalódottan fogadta, hogy átszervezésekre hivatkozással, viharos gyorsasággal a régi törzsgárda szakemberek fizetését felére csökkentették volna. A munkaköreikben is lefokozták őket. Egyre többet és egyre gyakrabban sírt az asszony. Elkerülhetetlen volt a munkahelyének elvesztése az örökös átszervezés következtében. Idegösszeomlást kapott. A talpra állásban a férje segítette, hogy ismét álláshoz juthasson. Újabb tanfolyam elvégzése következett, más területen történő foglalkoztatással, mint a 30 éve megszokott előző munkakörben való foglalkoztatása.

Az új munkahelyét is elvesztette 2008. évben, a több kereskedelmi egység fuzionálása következményeként. Az újabb munkanélküliség olyannyira megviselte, hogy állandó szorongás, félelemérzet, mély depresszióval társuló, folyamatos stressz lett úrrá az asszonyon. Állapota rendkívül gyorsan romlott, melynek következtében 2009. évben 40% mértékű egészségromlást állapítottak meg nála az NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálaton. Ez a 40% nem volt elég ahhoz, hogy pénzbeli ellátást kaphasson. Az akkori törvények szerint ugyanis, az 50% mértékű össz-szervezeti károsodásra, vagy afelettire járt csak pénzbeli ellátás. Az újabb soros felülvizsgálati időpont 2011. év végére szólt. Miközben a beteg egészségi állapota még a laikus számára is érzékelhetően romlott, az NRSZH I. fokú szakhatósági szakvélemény szerint ismét 40% össz-szervezeti károsodást véleményeztek nála. Ez ellen fellebbezéssel élt. Ezután, a NRSZH II. fokú szakhatóság 64% mértékű össz-szervezeti károsodást vélelmezett, az akkor már súlyos állapotban lévő rokkantnál, aki Arzheimer-kór III. fázisú betegként, akkorra már önálló életre képtelenné vált.

A pénzbeli ellátásának összege mindössze 58.900,- Ft/hó összeggel került megállapításra.

A szolgálati ideje hiába volt 41 év a visszaigazolás szerint. A nők 40 éves munkaviszonyával nem vehette igénybe a teljes jogú öregségi nyugdíjat, mert abba az ipari tanuló évek nem számítanak be. Ezzel, az ördögi kör bezárult a beteg számára. Miközben makkegészséges nők, akár 54 évesen elmehetnek teljes jogú öregségi nyugdíjba, addig ez a 60. éves asszony önálló életre képtelenül sem mehet el. Mindössze annyi a bűne, hogy egy élet munkájába megrokkant? A törvény mindenhol keresztbe tesz neki.

Az asszonyt egészségi állapota miatt a férje nem hagyhatja magára, nem hagyhatja felügyelet nélkül. A férj földméréseket végző és térképek szerkesztésével foglalkozó mérnök, akinek gyakran kellene utazni a munkája kapcsán a helyszíni bejárást igénylő terep felmérések miatt. Ez a munka a súlyos beteg feleség ápolása miatt meghiúsult. A férj a munkáját, a vállalkozását kénytelen volt feladni. A férj is beteg, neki is kíméletes életvitelre lenne szüksége, mert a koszorúereibe 5 db stant van beültetve. A munkanélküli, szintén mérnök fiuknak és a munkanélkülivé vált pedagógus menyüknek is el kellett, hogy költözzenek a szülők lakókörnyezetéből, hogy az ország másik végében állást találhassanak végre magunknak. A sok száz km-es távolság így, még a gyermek-szülő napi kapcsolatot, és az esetleges ápolásban való besegítést is ellehetetlenítette a család számára. Így, a magára maradt 60 év körüli házaspár, a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatár csapdájába került. Hiába dolgoztak egy életen át, mindketten 40 év körüli szolgálati idővel rendelkeznek, de a ketyegő nyugdíjbomba áldozataivá váltak, Ratkó-korszakos gyermekként. A helyzet súlyosságát tetézi, hogy a férj hiába ápolja és felügyeli a súlyos kórban szenvedő feleséget a nap 24 órájában, ápolási díjra mégsem jogosult a nagybeteg asszony után.

A helyzetük reménytelenségét tovább fokozza:

Az Arzheimer kórban szenvedő betegek után nem jár a fogyatékossági támogatás sem. A férj segítségével benyújtott fogyatékossági támogatási kérvényre a Magyar Államkincstár (MÁK) lakóhely szerinti illetékes hivatala elutasító határozatot hozott I. fokon. Ezt megfellebbezték azzal az indokkal és a pszichikai klinikai szakorvosi véleménnyel 2013. június elején, hogy a feleség önálló életvitelre, csak felügyelet melletti segítséggel képes. Az IQ tesztvizsgálat elvégzése és a mérés pedig nem lehetséges a betegnél a súlyos egészségkárosodás miatt.

A házaspár bámulatra méltó küzdelme a törvények és a hivatali bürokratizmus ellen óriási energiákat emészt fel az ő kilátástalan helyzetükben. A bajokat tetézi, hogy bedőlt hitelük, adótartozásuk is van. Mindennapi súlyos megélhetési gondokkal küzdenek, hiszen csak az asszonynak a nevetségesen alacsony rokkantsági pénzellátás (58.900,- Ft/hó) összegéből kellene fizetniük mindent. A méregdrága gyógyszereket, a lakhatás, a megélhetési költséget, a hiteleket, az adótartozást. A férfi elkeseredésében azt írta nekünk: „Én az államot szeretném végrehajtani! Én az államot szeretném becsukni”!

Kérünk, minden együtt érzőt, hogy amennyiben megtehetik, hogy bármilyen formában segíteni akarnak és tudnának, az alábbi elérhetőségen vegyék fel a kapcsolatot a súlyos beteg feleséget ápoló férjjel:

E-mail: terkepesz@t-online.hu

Tel: +36/ 30.223-3198

Mi teljes szolidaritással kiállunk a súlyos beteg sorstársunkért.

Minden jóérzésű honfitársunkat kérünk, hogy tiltakozzunk együtt a korhatár alatti rokkantak ellen hozott embertelen törvénykezések ellen!

MSZF ”Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

(mszf.hu )

Nehéz helyzetben a dombóvári kórház is

Néhány éve még a dombóvári kórház azon kevés kórházak közé tartozott, amelyiknek nem volt semmi tartozása, és minden évben nullán vagy plusz bevétellel zárta az évet. A Fidesz sikeresen odatette a saját megbízható emberét aki kicsit több mint egy év alatt 530 milliós tartozást csinált a kórháznak. Majd mint aki jól végezte a dolgát távozott a székből, és visszakerült a korábbi gazdasági igazgató a helyére. A felelősségre vonás elmaradt, és az amúgy is keveset kereső dolgozók fizetésének csorbításával akarják csökkenteni a kórház tartozását. A több százezret kereső, és a kórházat nehéz helyzetben sodró emberek fizetéséhez természetesen nem akarnak nyúlni.

Sántosi Károly

Egy rendőr levele az Otthonvédőkhöz

Tisztelt Bal-Rad!

Az utóbbi napokban Önök folyamatosan tudósítottak rendőri erőszakkal érvényesített kilakoltatásokról.

Önök – OTTHONVÉDŐKKÉNT – voltak jelen, én pedig társaimmal, – RENDŐRKÉNT!

Nem mi voltunk a népszerűbbek, hanem Önök!

Nem kivánok hosszan irni a rendőri állomány lelkiállapotáról a történések kapcsán.

Arról sem szeretnék irni, hogy mi a mi véleményünk a történésekről, a kilátásokról, Magyarország közállapotairól! Önök magyarokként, magyar embereket, magyar családokat próbálnak megmenteni a hajléktalanságtól.

Mi magyar emberekként, magyar rendőrökként lettünk önök ellen kivezényelve! Az állomány túlnyomó többsége (parancsnokoktól a legényekig-leányokig), frusztrált állapotban fogadja ezeket a kivezényléseket, amiknek szívünk szerint nem engedelmeskednénk!

Nem mentségeket keresek a rendőri állomány számára!

A legtöbben azt reméljük, hogy ez a szembenállás tisztességes magyar ember és magyar rendőr között nemsokára véget ér.

Amennyiben önöknek bármilyen sérelmet okoztunk, azért én most bocsánatot kérek minden tisztességes társam nevében is.

Sok sikert kivánva önöknek: egy magyar rendőr

Forrás: Bal-Rad

R-H komment:

Sokan vádolnak minket, ezt a portált is konkrétan, hogy bolsevik lap vagyunk (és ha az?), ezért most egy idevágó, messze nem bolsevik idézettel kezdem:

“Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” – Máté 6:24

A levél írójának feltétlen tisztelete mellett az a véleményem, hogy ez a bibliai mondás itt és most nagyon helytálló!

Mert szent meggyőződésem, hogy a rendőr nem arra esküdött fel, hogy azok mellé álljon, akik a Gonoszt szolgálják!

Minden diktatúra addig tart, ameddig feltétlenül bírja a fegyveres testületek támogatottságát.

Önök, rendőrök ezért itt és most éppen hogy a megkerülhetetlen, kulcsfontosságú résztvevői az eseményeknek, még ha csak vétlenül csöppentek bele az események sodrába, akkor is.

Azt is tudom én is személy szerint (elég jól értesült lévén a dolgokról), hogy nyilván felléphettek volna akár keményebben is az “ellenállókkal” szemben, mint ahogy annek idején, 2006-ban ezt meg is tették többen. Itt is most afféle húzd meg – ereszd meg játék folyt, tudom. Amennyire csak lehetett, nyilván Önök is vigyáztak, hogy ne legyen legalább személyi sérülés, egy ilyen akció során.

De éppen Ön, a levél írója jelezte, hogy reméli, ez az állapot hamarosan véget ér.

Könyörgöm: mikor, és miért érne véget?

Azt kell mondjam: a megoldás kulcsa éppen Önöknél van, ha kis szikrányi emberség van, akkor megtagadják a parancsot, és azonnal leszerel, lelkiismereti okokra hivatkozva.

Igen, mert ez háború a magyar nemzet ellen, ezt Önöknek is látniuk kell!

A háború pedig áldozatok nélkül nem megy!

Az otthonvédők már beáldozták magukat, többen, mert eljárások sora indult ellenük, “bepiszkították” a renomét többen is közülük, ráadásul másokért, akiket sosem ismertek, de ezen túl egy másik, igazi nemes célért: a HAZÁÉRT!

Ők, az OTTHONVÉDŐK, az első áldozatai éppen ennek a harcnak, ami értünk, mindnyájunkért folyik, így ÖNÖKÉRT IS természetesen!

Az Otthonvédők már bizonyítottak, hoztak áldozatot, ezért véleményem szerint most éppen hogy Önökön a sor, hogy áldozatot hozzanak!

Egy diktatúrával szembeni kiállás első lépcsője lenne, ha a karhatalom megtagadná az engedelmességet egy hasonló esetben, mivel SEHOL A VILÁGON NEM HASZNÁLJÁK A RENDŐRSÉGET ILYEN CÉLRA, csak ha konkrét terrorcselekmény gyanúja áll fenn, mint az volt nemrég Németországban, ahol robbantással fenyegetőzött a kilakoltatott bérlő!

Egyszer és mindenkorra: NEM A RENDŐRSÉG FELADATA egy végrehajtó, vagyis: egy magánszemély jogérvényesítése, mivel az nem a köz javára való cselekedet, ha egy bérleményből, vagy más ingatlanból az utcára tesznek családokat! Ez abszurdum!

Tehát, egyszer és mindenkorra: Önöket, rendőröket igenis felelősség terhel a korábbi, és a mostani, ill. a még hátralévő hasonló események eldurvulásával kapcsoaltban, mivel a teljesen nyilvánvalóan embertelen, szegényellenes intézkedést foganatosító MAGÁNSZEMÉLY mellett sorakoznak fel, ÉS SOHA NEM SORAKOZNAK FEL A KILAKOLTATOTT VÉDELMÉBEN!

Megkérdezem: miért?

Miért előbbvaló érték az Önök számára egy végrehajtó, mint egy átlagos, szegény magyar család sorsa?

Mindenesetre, köszönjük az Ön levelét, és természetesen külön köszönjük, hogy fontosnak tartotta elmondani, hogy nem ért egyet az intézkedésekkel.

De ne feledje a történelmi példát: a nürnbergi per leghíresebb mondatát:

ÉN PARANCSRA CSELEKDETEM!

És az utókor pedig MEGÍTÉL!

Bal-Rad – Red-Help

Szabad Riport Tudósító Iroda

Na, ilyen egy válság: „Minden megváltozott. Szó szerint egy nap alatt”

Marco a Sovereign Man oldalt üzemeltető Simon Black chilei jobb keze. Amit fontos tudni róla, hogy érti az oldal által képviselt filozófiát, mert átélte, amiről szól. Marco argentin. Tud egyet, s mást arról, hogy hogyan is néz ki egy szuverén csőd és valuta összeomlás.

De meséljen ő maga:

2001. december 1-én Argentína gazdasága bajban volt. Magas volt a munkanélküliség, sok volt az adósság, és érezni lehetett a válság hatásait. Az élet ennek ellenére viszonylag „normálisan” folyt.

Az alapvető szolgáltatások működtek és senkinek sem kellett aggódnia… a napi betevője miatt. Volt ivóvíz is. Azután minden megváltozott. Szó szerint egyetlen nap alatt.

December 2-án a csődbe jutott kormány olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek lényegében befagyasztották a lakosság bankszámláit. El lehet képzelni milyen az, amikor az ember egyik nap még hozzá tud férni a pénzéhez, a következő napon pedig mindentől el van vágva.

Az emberek néhány napon belül az utcán voltak és a rendőrökkel harcoltak. A kormány rövid idő alatt fizetésképtelenné vált és a nemzeti valuta értéke szabadeséssel zuhant.

Én akkoriban Bostonban tanultam. Külföldiként nem kaptam munkát, így megtakarított pénzemből kellett kijönnöm, ami eleve nem volt egyszerű.

A hazai események miatt viszont egyik napról a másikra nem tudtam hozzáférni a pénzemhez. Semmim nem volt.

Aznap este felhívtam a családomat Argentínában és rájöttem, hogy az ő helyzetük sokkal rosszabb.

Mindent nehéz volt beszerezni. Rendszeresen lekapcsolták az áramot és a boltok élelmiszerkészletei is megcsappantak. Az emberek azt ették, amit a kamrában találtak.

Bizonyos értelemben az étel vált a legfőbb fizető és csereeszközzé. Mindössze néhány nap alatt az emberek teljesen elvesztették a bizalmukat nemzeti valutájukban.

Senki nem fogadott el pénzt, főleg nem olyan értékes dolgokért, mint amilyen az étel volt.

Amikor nagy ritkán kivételt tettek, az ár a korábbi két-háromszorosa volt. Muszáj volt hazarepülnöm, hogy a családommal lehessek.

Apám elmondta, hogy minden megtakarítását amerikai dollárban őrizte egy banki széfben és a segítségemre volt szüksége, hogy visszaszerezhesse.

A bankhoz érve láttuk, hogy ezrek tüntetnek az utcán. A rendőrség kommandós felszerelésben próbálta uralni a helyzetet. Le kellett fizetnünk valakit, hogy egyáltalán bejuthassunk a bankba.

Hála Istennek hozzá tudtunk férni a széfhez, azonban hátra volt még az autóhoz visszavezető út, a dühödt tömegen át, apám megtakarításával a zsebünkben. Visszagondolva őrültség volt, amit csináltunk, de akkor nem láttunk más kiutat.

A pénzt kijuttatni az országból még nehezebb volt. Néhány barátunk evezős csónakkal ment át a szomszédos Uruguayba, de ezt túl kockázatosnak tartottuk.

Az egyetlen hivatalos módja a pénz kijuttatásának a New Yorki Tőzsdén jegyzett argentin papírokon keresztül volt és az is csak protekcióval működött. A jutalék 20 százalék volt és mondanom sem kell, hogy a papírok árfolyama azonnal zuhanni kezdett.

Apám végül a pénze felét elvesztette, csupán azért, mert rossz időben próbálta kijuttatni az országból.

Végül sok ezer másik honfitársammal egyetemben bepereltük a kormányt, mert nemcsak az emberek megtakarítását tették tönkre, de a nyugdíjalapokat is lefoglalták.

A per évekig, majdnem egy évtizedig húzódott. A kormány abban reménykedett, hogy a nyugdíjasok időközben meghalnak és a probléma szép csendben magától megoldódik.

Végül megnyertük a pert, de a bíró „felfüggesztett” ítéletet hozott, így a kormánynak nem kellett fizetnie.

Most már mosolyogva tudok visszagondolni ezekre az eseményekre, de akkor rendkívüli stresszben éltünk. A stressz a legrosszabb ilyen helyzetben, mert a kétségbeesés és reménytelenség rossz tanácsadó. Amikor az ember nem tudja, hogyan fog enni adni a családjának minden nehezebbé válik és sokszor rossz döntések születnek. Ilyenkor minden a túlélésről szól.

Az egyik leggyakrabban visszatérő gondolat azokban a napokban az volt, hogy „Miért nem láttuk ezt előre? Miért nem léptünk korábban?”

Mint a régi mondás: Jobb egy évvel (vagy egy évtizeddel) túl korán, mint egy nappal túl későn. Ne gondoljuk, hogy máshol nem gyorsulhatnak fel az események ugyanilyen mértékben.

Forrás: Simon Black, shtfplan.com

Elfelejtett szavak világa

Amit az ember nem használ nap, mint nap, azt lassan-lassan idővel elfelejti. Vannak olyan szavak, amelyek már kezdenek kiesni, lemaradni a mindennapi szóhasználatunkból, és velük együtt lemaradnak életünkből azok az érzések, emlékek, élmények is, amiket hozzájuk fűznek. De nem halnak meg, nem szűnnek meg létezni. Ott maradnak a kimondatlan szavaink világában és csendbe óvják lelkünket.

Milyen jó is lenne elmagyarázni a fiamnak, hogy mi is az a sarjú, bárcsak érezné a nyári hajnalokban frissen kaszált fű illatát, s szaladgálna mezítláb a puha harmatban felém. Délután meg a csűrben, belevetné magát a száraz széna közé. Vajon fogja-e tudni, hogy mi is a pajta, s milyen érzés, amikor a kicsi kezére ragad a készülő kenyér tésztája dagasztás közben? S hogyan is mondjam el neki, hogy mi is az a nyári konyha, s milyen mennyei is az az illat, amikor frissen kiveszik a kemencéből a káposztalapiban sült kenyeret s jól leverik a héját? S vajon lesz-e alkalma végig sétálni egy gyönyörű tornácon, de úgy, hogy léptei alatt kicsit összezizzenjen a padlózat? Na meg a pitvar, s a spájz, s a hokedli, s az a régi kredenc, amiben féltett edényeit tartja az ember s őrzi kenyerét, s a családi képek díszelegnek rajta. S hogyan magyarázzam el neki, hogy milyen is vasárnapi mise előtt várakozni a cinteremben, és vecsernye után, miután az esti harangszó békésen felcsendül, kiülni a kapuba s várni a csordát, s megetetni a pipéket, a lavórban meg kútvízzel arcot mosni?

Nem féltem a fiamat, csak ezeket a szavakat. S azt a sok többi szót, ami még neked is talán eszedbe jutott soraimat olvasva, s azokat a szép élményeket, emlékeket, amik felelevenedtek talán benned is.

Olyan személyes és közös kincsek ezek, amelyeket kár lenne elfelejtve tartogatni a világukban, megérdemlik, hogy felelevenedjenek, hogy éltessük őket, akár csak a napi nap erejéig is, ezért, ha van ilyen kedvenc szavad, amit rég nem használtál s valamilyen élmény fűz hozzá, bátran oszd meg velünk is!

Birtalan Katalin

Önleleplező Al-Dzsazíra, avagy egy arab televízió a cion-imperializmus szolgálatában

A cion-imperializmust vezérelvként alkalmazó atlantisa világdiktatúra egyik legveszedelmesebb agymosó fegyvere Közel-Keleten a katari Al-Dzsazíra televízió, mely közismerten együttműködött a CIA-val, és álhírek gyártásával avatkozott bele a líbiai eseményekbe a nyugati intervenció támogatása céljából. Ezt jó lesz, ha minden még gondolkozni képes hazafias erő eszébe vési. A cion-atlantista erőkkel való kollaborálásra két éve - a különböző közel-keleti rendszerváltások idején - figyelhettek fel a szemfülesek. Amit viszont a minap sugárzott a televízió, az a legrosszabb rémálmokat idézi.

Magyarországra látogatott a televízió stábja, hogy úgymond feltárja a fasizmus magyarországi erősödésének hátterét. Leírjuk ezredszerre is, ha kell: a fasizmus az olaszoké. Az idióta propagandafilmben Adolf Hitler Németországával hozták párhuzamba Orbán Viktor Magyarországát, hiszen szerintük hazánkban hitleri munkatáborok mintájára vezették be a közmunkaprogramot. Ez annyira agyalágyult elképzelés, mely elmegyógyintézeti kezelésre szorul. Konrádhoz és Hellerhez látogattak el interjút készíteni, magyar értelmiségiekként tüntetve föl őket. Ez is többet mond minden szónál; kár is több szót vesztegetni a cionista propagandaanyagra. El lehet tehát felejteni az Al-Dzsazírát, mint hiteles forrást. Nem ellensége ez a televízió a haldokló cion-nyugatnak. Sőt, utolsó közel-keleti csatlósként próbálja meg dezinformálni az ébredező térséget.

Életbevágóan fontosnak tartjuk azonban felhívni a figyelmet, hogy mi volt a gondolkozó emberek számára kreténségnek számító propagandafilm valódi célja. Emlékeztetünk, hogy az Al-Dzsazíra televízió a terror és a diktatúra államának nevezte korábban Szíriát és Líbiát. A nyugati destabilizáló szervezetek tehát a felforgató tevékenységet ilyen irányú propagandával kezdték el, ezekkel kezdték mintegy legitimálni a köztudatban a nyugati beavatkozást, majd az intervenciót. Magyarország esetében az úgynevezett fasizmust jelenítette meg a cion-propaganda a gonoszság netovábbjaként. A legmocskosabb, legaljasabb hazugságokkal illetik a hazafias erőket. A ravasz cionista propaganda pedig - trükköt alkalmazva - a jelenleg hatalmon lévő atlantista helytartókat nevezi meg a fasizálódás fő gerjesztőjeként.

Az Al-Dzsazíra propagandaanyaga tehát a felforgató/destabilizáló szándék - a nyitott szemmel és füllel járók számára - nyílt bejelentése. Egyben figyelmeztetés is az atlanista nyugati vonaltól elszakadozó Orbán Viktor számára is, hogy óvatosan táncoljon a pengén. A legjobban azonban a hazafias erőknek kell figyelniük. Készülnötök kell, magyar hazafiak, eljön a Ti időtök!

Vass Balázs