Vissza Amerikába, esetleg Európába is?

Érdekes hír látott napvilágot az elkezdődő gazdasági visszarendeződésről, melyhez "szeletenként" magyarázattal is illik szolgálni. A General Electric tavaly visszatelepítette a fűtőtestek és hűtőszekrények gyártását Ázsiából az Egyesült Államokba. A döntés egyik legfontosabb oka az volt, hogy a tervezést újra közelebb akarták helyezni a gyártáshoz. "Manapság, amikor a termékbevezetés sebessége rendkívül fontos, már nem volt értelme elválasztani a fejlesztést a gyártástól" - magyarázta nemrég Jeffrey Immelt ügyvezető igazgató. "A csak a bérköltségek miatti kiszervezés egy kifutó modell" - tette hozzá.

2000 környékén az órabérek a dél-kínai gyárakban 58 amerikai cent körül mozogtak, ami két százaléka volt az akkori amerikai bérnívónak. A GE és sok más gyártó az USA-ban és Európában egymás után igyekezett ezt a bérkülönbséget kihasználni a gyártás Ázsiába való áthelyezésével. 2004-ben a Boston Consulting Group azt mondta ügyfeleinek, hogy már nem az a kérdés, hogy külföldre mennek-e, hanem hogy milyen gyorsan.

A tőke olcsó munkaerővel való helyettesítése egyszerű stratégia volt: miért kellene egy iPhone összeszereléséhez gépekbe befektetni, ha kínai vállalatok fél millió dolgozóval rögtön hozzá tudnak kezdeni? Az internetnek, telefonnak és az olcsó repülőutaknak hála könnyű volt a munkát távolból koordinálni. Ehhez jöttek még az alacsony szállítási költségek.
Ugyanezeknél az iPhone készülékeknél a most a Foxcon tajvani cég, 8 millió készüléket kénytelen 256 millió dollár értékben újragyártani, mert a kínai gyáraiban az alacsony szintű ellenőrzési követelmények miatt magas a selejt aránya.

Visszatérve Kínára, ez ahhoz vezetett, hogy az USA 2000 és 2010 között hat millió munkahelyet veszített el, a gyári munkahelyek mintegy egyharmadát. Kína megelőzte az Egyesült Államokat és a világ legnagyobb áru előállítója lett. A hatás azonban a makroökonómiai statisztikákon túlmutat. Gary Pisano és Willy Shih a "Producing Prosperity"című könyvükben a gyártás kihelyezését "az iparmentesítés nagyvonalú kísérletének" nevezik.
Ők és más közgazdászok úgy gondolják, hogy az igazi következmények sokkal károsabbak, mint amit a munkahelyek elvesztése sugall. A műszakilag igényes ágazatokban az innovációkat csak nehezen lehet elválasztani a gyártástól, mivel a gyártás részleteinek megértése nélkül nem lehet egyre versenyképesebb termékeket tervezni. Idővel a fő kompetenciák, mint a tervezés és anyagismeret is elveszhetnek.

Újabban megfordultak a gazdasági trendek. Dél-Kínában az órabérek hamarosan elérhetik a 6 dollárt, ami kb. Mexikó szintjének felel meg. A Boston Consulting Group - mint minden tanácsadócég, amely az ügyfeleit sebtében Ázsia irányába tanácsolta - most már azt mondja, hogy itt az ideje Kínát újraértékelni. A vállalat most úgy becsli, hogy az ottani gyártás haszna egyes termékek esetében 2015-re teljesen eltűnhet. Ezen kívül az elmúlt évek természeti katasztrófái – pl. a japán cunami és a thaiföldi áradások - előtérbe helyezték a hosszú beszállítói láncok kockázatait. A magas olajár pedig szép csendben emeli a szállítási költségeket, mialatt az új gázlelőhelyek egy viszonylag olcsó telephellyé változtatják az USA-t a vegyipar számára.

Az olyan termékek gyártása, amelyeknél a munkabér a fő költségtényező, bizonyára sosem fog visszatérni az alacsony bérszintű országokból. Öt millió iPhone összeszerelése egy termékbevezetéshez továbbra is csak Kínában lehetséges. De a legújabb gazdasági eltolódások lehetőséget adnak a vállalatoknak az irányvonaluk korrigálására. Az igényes technológiák, mint pl. a szimuláció, digitális tervezés, robotika és nanotechnológia nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy új munkahelyek keletkezzenek és nem csak Kínában.

A Reise cikke bár gazdaságossági érdekek felsorolásával logikusan közelíti meg a problémát, de csak az "érem" egyik oldalát mutatja. Az ipar jelentős részének visszatelepítését az is indokolja, hogy csökkenti Kína, de a Távol-Kelet gazdasági potenciálját azon kívül, hogy abból nem lesz profit, ha egy termék gyártása a lehetséges vevők "likviditási hiánya", vagyis pénztelensége miatt hiúsul meg. A távol-keleti gyártás kihúzta a talajt az európai lakosság munkalehetőségei alól, főként a kelet-európai régióban, Közép -és Dél-Amerikában.

Van egy másik, stratégia oka is a cégek visszatelepítésének. A kínai ipar exporthiánya miatti leépülése társadalmi elégedetlenséget válthat ki, ami zavargásokhoz, súlyosabb esetben polgárháborús konfliktushoz is vezethet. A BRICKS tagországok, de minden korábban olcsó munkaerővel rendelkező ország számára piacvesztést, növekvő munkanélküliséget, társadalmi instabilitást okoz az ipari kiesés. Látszólag nyereséget jelent egy amerikai vagy európai cég számára az olcsó távol-keleti munkerő, de az árú eladásához vevők is kellenek. Az elszegényedő polgár kevesebbet vásárol. Sem Kínának, sem Oroszországnak nem kedvez, ha a világ két legnagyobb felvevő piacának csökken a vásárlási képessége. Az exportbevételektől való függőség kialakítása is a katonai stratégia része, amit be is kalkuláltak.

Természetesen a kelet-európaiaknak, így számunkra is jó hír, hogy esetleg a kínai átlagbér elérésével megemelkedhetne a minimálbér a több, mint kétszeresére.

Tulok

Hadgyakorlat Bostonban

A 2013. április 15-i bostoni "false-flag" merénylet valós célja az volt, hogy ürügyet szolgáltasson az amerikai belbiztonsági minisztériumnak (DHS) arra, hogy az lebonyolítsa az USA történetének legnagyobb ún. "terror ellenes gyakorlatát". Valójában azt gyakorolták be, hogy rendkívüli állapot ("martial law") kihirdetése esetén hogyan lehet megszállni, átfésülni és ellenörzés alá vonni egy egész városrészt, melyben lázadás tört ki, vagy kaotikus állapotok uralkodnak. Mivel gyakorlatozni embereken azok tudta és beleegyezése nélkül illegális, így kellett egy ürügy.

Mint ahogy a szlovákiai magyar Új Szó napilap hírében is szerepel:

Háborús állapotok Bostonban

http://ujszo.com/napilap/cimlapcikk/2013/04/20/haborus-allapotok-bostonban

"Kilencezer rendőr több harckocsival üldözte a 19 éves terroristát (...)

... zárva tartott sok iskola és három egyetem, sok üzlet ki sem nyitott, a tömegközlekedést leállították, a hatóságok felszólították a lakosságot, ne menjenek az utcára, maradjanak otthon és senkinek ne nyissanak ajtót. Lezárták a Boston feletti légteret is. Az egyik előváros, Watertown egyik negyedét helyi idő szerint tegnap reggel páncélozott járművekkel teljesen lezárták, a biztonsági erőket helikopterrel is megerősítették. Tegnap estig a kívánt terület 60–70%-át fésülték át, eredménytelenül."

Gondolom, világos, hogy egy 19 éves vézna fiúcska ellen - akinél, mint kiderült, még fegyver se volt - felvonultatni egy 9000 föböl álló hadsereget páncélozott jármüvekkel, helikopterekkel, s légtérzárlattal (!), teljesen abszurd. Hacsaknem... a müvelet valójában másról szólt, mint a fiúcska elfogásáról!

Az akció kimondottan megfélemlítö hatású volt, de nemcsak a "terroristákra", hanem föleg a lakosokra nézve.

A rendőr pisztolyt rántva üvöltötte, hogy menjek haza
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130419-a-rendor-pisztolyt-rantva-uvoltotte-hogy-menjek-haza.html

"Teljes a káosz azon a környéken, ahol a rendőrök a hétfői bostoni robbantás második gyanúsítottjára vadásznak. Környéken lakók azt mondták az [origo]-nak, hogy rendőrök vannak mindenütt, bevilágítanak a házakba.

...

A felfegyverzett rendőrök kettesével járnak házról házra, az ott élőket arra figyelmeztetik, hogy számítsanak arra, hogy elemlámpákkal világítanak be az ablakaikon. A boltok zárva maradnak, a dolgozóktól azt kérik, hogy maradjanak otthon."

Ez a "bevilágítás az ablakon" is valójában úgy történt, hogy helyenként a tisztelt állampolgárokra rájuk törték az ajtót, majd hajtották öket ki utcahosszat. A rendörök pedig nem kettesével, hanem csordában, "huszasával" jártak!

Sokkoló felvételek: az amerikaiakat rájuk fogott fegyverrel hajtották ki a házaikból a SWAT kommandók

(Shocking Footage: Americans Ordered Out Of Homes At Gunpoint By SWAT teams)

http://www.infowars.com/americans-ordered-out-of-homes-at-gunpoint/

Ez bizony nem úgy néz ki, mintha azt a 19 éves fiúcskát keresték volna, hanem az akció nagyonis a lakosság ellen irányult.

Szép új világ.

Szóval ehhez kellett a false-flag merénylet is, melyet valójában nem a két, CIA által kreált, mindössze bünbaknak használt csecsen "operett terrorista" hajtott végre, hanem ezek a fekete kabátos, fehér nadrágos alakok, akik ottlétét nagyon titkolták a tudósításaikban a fösodratú médiumok annak ellenére, hogy ott nyüzsögtek a merényletek helyszínén, mivel állítólag "terrorgyakorlatot tartottak".

Forrás: http://www.prisonplanet.com/photo-surfaces-of-the-craft.html

Egy az amerikai belbiztonsági minisztérium (DHS) által szerzödtetett, "Craft International" nevü ( http://thecraft.com/ ), izraeli kapcsolatokkal is rendelkezö "magánhadsereg" tagjairól van szó. Ök vitték a helyszínre a hátizsákjaikban a bombákat. Mivel hivatalosan "terror ellenes gyakorlatot" hajtottak végre, a többi biztonsági erö szemében lényegében gyanú fölött álltak.

S hogy mindez megtörténhetett, az nyilván azért van, mert legfelsöbb szinten jóvá lett hagyva. A kérdés tehát az: vajon mi várhat Amerikára, hogy ilyen hadgyakorlatokat tartanak. A ciprusihoz hasonló, totális banki összeomlás szelei tán már csapkodják az USA-t is?


http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=103:hadgyakorlat-bostonban&catid=21:kuelfoeld&Itemid=58

Brutális számok: sosem volt ennyi munkanélküli Magyarországon

Az idén az első negyedévben 11,8 százalékos volt a munkanélküliségi ráta Magyarországon. Ez pontosan megegyezik a három évvel ezelőtti történelmi csúccsal, ahová az utóbbi hónapok folyamatosan romló munkapiaci folyamatai vezettek el.

A magas munkanélküliségi rátában alapvetően négy tényező játszhat közre: (1) technikai hatásnak tekinthető a szezonális sajátosság, az első negyedévet jellemzően magasabb munkanélküliség jellemzi, (2) a közmunkaprogramok év eleji leállása megemelhette azok számát, akik a kérdőíven munkanélkülinek vallották magukat, (3) a munkapiaci korlátok szigorítása (nyugdíjkorhatár-emelés, inaktivitásba vonulás feltételeinek szigorítása stb.) folyamatosan emeli a munkapiacon lévők számát, akik egy részéből törvényszerűen válik munkanélküli, (4) annál is inkább, mert a pangó gazdaságban nincs, ami felszívja a munkaerő-kínálatot. Utóbbi hatás erősödhetett az elmúlt negyedévekben, hiszen 2012 október-decembere gyászosan gyenge gazdasági aktivitást mutatott, ám az szomorú, hogy az első negyedévben mégis tovább tudott emelkedni a munkanélküliségi ráta.

2012 közepe óta csaknem másfél százalékponttal emelkedett a munkanélküliségi ráta, és ez akkor is figyelmeztető, ha a megelőző időszak csökkenése miatt a mutató csak 0,1 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A KSH közlése szerint a hét régióból mindössze kettőben (Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl) 10% alatti a munkanélküliségi ráta. Az előző év azonos időszakához képest Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon csökkent a munkanélküliség, míg a többi régiót stagnáló, vagy növekvő munkanélküliség jellemezte.

A munkanélküliség kezelésére szolgáló eszközrendszer működtetésére és értékelésére kialakított adminisztratív nyilvántartásból származó adatok szerint 2013. március végén 620,1 ezer fő volt a nyilvántartott álláskeresők összlétszáma, ez 4,9%-os növekedést jelent 2012 azonos időszakához képest.

Hasonlóan szomorú folyamatokat figyelhetünk meg a foglalkoztatásban is. Az a jelenség, hogy a kétféle statisztika ellentmondásos képet festett a munkapiaci konjunktúráról ezúttal nem kell, hogy óvatossá tegyen minket az értékelésben. Az utóbbi két negyedévben ugyanis már a mintavételes adatok is ugyanazt mutatják, mint az adminisztatív adatgyűjtés eredményei: a foglalkoztatás csökkenését. A szezonálisan igazított adatok szerint tavaly a harmadik negyedévben értük el a csúcsot, azóta mintegy 25 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma.

Az adatokban javulást abban az esetben remélhetünk, ha a gazdaság élénkülése tartós lesz. Az első negyedév (feltételezhető) technikai korrekciója után tovább kellene folytatódnia a bővülésnek, amit a munkapiacon tovább segíthet, ha a közmunka programok újraindulnak, illetve a célzott járulékcsökkentési program meghozza a várt eredményeit. Addig is megállapíthatjuk: az utóbbi fél évben a munkanélküliség emelkedett, a foglalkoztatás pedig csökkent.

Kapcsolódó cikkeink:
Gyalogoshíd épülhet a Dunán: megszólal a főépítész - exkluzív interjú
Sosem gondolnád, mennyire veszélyes a munkahelyi étkezde
Egyre többen maradnak otthon reggel munka helyett

Bankcsapda Facebook csoport-Falus Zsolt beszéde a Devizahiteles kerekasztal megbeszélésen



Portfolio.hu

A sólyom ismét végveszélyben?

Gyorsreagálású amerikai egységet telepítenek Dél-Spanyolországba

- Megérkeztek Dél-Spanyolországba annak a gyorsreagálású amerikai egységnek az első tengerészgyalogosai, amely azt a feladatot kapta, hogy szükség esetén amerikai állampolgárokat, kormányzati tisztségviselőket és képviseleteket védelmezzen meg Afrikában, különösen a kontinens északi részén – jelentette pénteken a CNN.

A gyorsreagálású erő a moróni légi bázison állomásozik majd, Gibraltártól mintegy 150 kilométerrel északra. A teljes felfejlődése esetén 500 fős egység első tagjai szerdán érkeztek meg, Spanyolország pedig pénteken adta meg a végső beleegyezést az amerikai jelenléthez.

A tengerészgyalogosoknak a riasztás után hat órán belül kell majd készen állniuk a légi szállítású bevetésre. A Pentagonnak 2012. szeptember 11-én, a kelet-líbiai Bengáziban működő amerikai konzulátus elleni támadás idején nem állt rendelkezésére ilyen erő. A külképviselet és a helyi CIA-iroda körül összecsapás következtében három amerikai állampolgár, köztük az Egyesült Államok tripoli nagykövete, életét vesztette.

A dél-spanyolországi amerikai tengerészgyalogos egység állománya a tervek szerint 30 napon belül éri el a teljes létszámát. A gyorsreagálású erőben mások mellett 225 szárazföldi műveletekhez felszerelt tengerészgyalogos szolgál majd, hírszerzési és kommunikációs szakemberekkel együtt, további 225 fő pedig hat V-22-es Osprey (Halászsas) típusú repülőgép és két C-130-as légi utántöltő gép üzemeltetését fogja biztosítani.

Az egység képes lesz harci körülmények között, a helyi kormány beleegyezése nélkül behatolni a kritikus övezetekbe. A tengerészgyalogság a dél-spanyolországi erő telepítése mellett ezer fővel erősíti meg az amerikai nagykövetségek védelmét, különösen a kockázatosnak tartott országokban. A fegyvernem ezen felül létrehoz egy 100 fős különítményt is, amely szükség esetén amerikai területről kiindulva nyújt majd erősítést a külképviseletek védelméhez.

MTI

A Szabad riport megjegyzése:

Nem fér a bőrébe a jenki kormányzat, nagyon nem fér.

És a spanyol kormány pedig asszisztál ehhez, talán nem véletlenül. Spanyolországban egyre nagyobb a hitelválság, a spanyol nép egyre elégedetlenebb. A kormány úgy gondolhatja; talán majd a spanyol kormányzati tisztviselőket is kimentik az amerikaiak, – ha egyszer rájuk zúdul az összeomlás. De nem tanultak még úgy látszik eléggé Spanyolország történelméből, s elfelejtették hogy milyen az, amikor a nép átveszi a hatalmat. -

De nem tanul az amerikai kormányzat sem. Ismét újabb és újabb frontokat nyit a világban… Ismét lesznek az amerikai népnek tehát feláldozható katonái, akik úgymond “kiviszik a frontot az országból, idegen földre”. – Így az átlagember figyelmét megint elterelik az egyre súlyosabbá váló belső bajokról, – azt gondolván, hogy az egyre jobban izzó belső elégedetlenség parazsát kiszórják a világba.

Működik ez az ősi katona-politikai taktika, – egy darabig. De majd, amikor ismét fekete műanyag zsákok tömegei érkeznek vissza Amerikába, mint a Koreai, vagy a Vietnami háború idején, – majd, amikor csonkolt végtagú veteránok bicegnek majd az amerikai városok utcáin, – akkor már késő lesz az eszmélés. Az elégedetlenség parazsát, ezek a katonák fogják visszavinni szülőföldjükre.

És nem kell ahhoz egy nagy háború, mint amilyen a koreai, vagy a vietnami volt, hogy a parázs ismét visszahulljon a kormány fejére. Elég ehhez egy helyi konfliktus is, amikor az amerikaiak a “a helyi kormány beleegyezése nélkül hatolnak bea kritikus övezetekbe.”

Ilyen volt például a szomáliai is 1993-ban. Október 3-án, közel 100 ejtőernyős amerikai katonát dobtak le Mogadishuban, Szomália fővárosában, Mike Steele kapitány vezetésével. A polgárháborút az amerikaiak szerint szító hadúr és szárnysegédei voltak a célpontok. A 45 percesre tervezett villámakció 16 órás vérfürdőbe torkollott. 18 katonát és két Black Hawk típusú hipermodern harci helikoptert veszítettek az amerikaiak. A sikertelen akció a szomáliai amerikai akciók beszüntetésére hangolta az otthoni közvéleményt.

Erről nagy sikerű film is készült, melynek bemutatója itt látható:

POS az elektronikus pénzszivattyú- szabadalombitorlók (is ) a Bankok !!!!

Nap mint nap használjuk - Mégis mi folyik a kijelző mögött?

Heves társadalmi és szakértői vita övezi a bankkártya-piac körüli terveket, hisz a változások szinte mindenkit érintenek majd. A kártyás fizetések terjedése a készpénz rovására ugyanis jelentős, akár több tíz milliárd forintos megtakarítást is hozhat éves szinten. A kereskedők magas díjakat fizetnek a kártya elfogadásáért, ami hátráltatja az elfogadói oldal fejlődését. A boltosok által fizetett kereskedői jutalék nemcsak a bankok pénztárába kerül, hanem ezzel fedezik a POS-terminálok bérlését, üzemeltetését is. De mit is kell tudni ezekről a hétköznapjaink részévé vált eszközökről?
Drága a kártyaelfogadás - De miért?

A kereskedői jutalék az a díj, amelyet a kártyákat elfogadó kereskedők fizetnek az elfogadó bankoknak a szolgáltatásért cserébe. Ez általában tartalmazza az elfogadás költségeit (amelynek fix részét képezi az interchange díj), valamint a POS-terminálok bérlésére és üzemeltetésére fordított összeget. A kereskedői jutalék minden egyes kereskedőnél alku tárgya, amelyet az elfogadókkal kell megkötnie, ezért nehéz megállapítani, hogy átlagosan mekkora a mértéke, de összességében körülbelül 1 és 5 százalék között mozog. Ez a teher főleg a kisebb kereskedők hasznát teljesen elviheti.


Hogyan szerződnek a kereskedők az elfogadókkal?

Magyarországon jellemzően az a gyakorlat, hogy a terminálok az elfogadást biztosító szolgáltató tulajdonában vannak, erre pedig vagy egy bérleti díjat számolnak fel, vagy az amortizációt, és ezt beépítik a kereskedői jutalékba. A bérleti díjas konstrukciókat jellemzően a kisebb kereskedőknél alkalmazzák, mert náluk általában nincs meg az a kellő mértékű forgalom, ami a terminál árát "kipörgetné". Egy másik fontos oka annak, hogy a POS-terminálokat általában az elfogadók tulajdonolják, hogy a kereskedőknek sokszor egyszerűen nem áll rendelkezésére a terminál megvételére elegendő összeg, ezért inkább a bérlés mellett döntenek. Fontos megjegyezni azt is, hogy az elfogadók által biztosított terminálokon nem mindegy, hogy milyen szoftver fut, ezeket ellenőrzött körülmények között kell telepíteni, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Ez úgy történhet, hogy a megvásárolt POS-terminálra az elfogadó utólag telepíti a szoftverét, vagy előre kötnek szerződést, és a gyártónál kiválasztott POS-ra ez után kerül fel a szoftver.


A fentinél Magyarországon jóval kevésbé elterjedt módszer (de külföldön létező megoldás), amikor a kereskedő megveszi a terminált, így elvileg megspórolhatja a bérleti díjat, azonban ez utóbbi nem feltétlenül teljesül. Ugyanis elképzelhető, hogy gyenge alkupozíciója miatt egy kiskereskedő nem tudja a POS-terminál bérlés teljes költségét megspórolni, mivel a vele szemben erőfölényben lévő elfogadó a saját POS-bérlés címszó alatt beszedett prémiumát (vagy annak egy részét) is bevasalja rajta (vagy egyszerűen nem kínál olyan konstrukciót, amiben a kereskedő saját maga veheti meg a POS-terminált).

Mitől függ, hogy mennyit fizet a kereskedő?

1. A POS-terminálok üzemeltetésétől: az elfogadó bankok a POS-terminálok üzemeltetését nem mindig saját maguk végzik, hanem sokszor kiszervezik. Ilyen POS-üzemeltető cégek Magyarországon például a First Data, vagy a SIA. Ez azért is fontos, mert a kereskedői jutalék egy jelentős részét az elfogadók a POS-terminálok üzemeltetési költségéből eredeztetik. Ide tartozhat például a terminálok telepítése, karbantartása, a tranzakciók kezelése, elszámolása, az adatok eljuttatása a banki vagy kártyatársasági rendszerekbe, a terminálok engedélyeztetése és integrálása a kereskedő pénztárgépéhez.

2. A kereskedő méretétől: a kisebb kereskedők általában jóval nagyobb díjat fizetnek, mint a nagykereskedők. A kereskedői jutalék ugyanis nagyban függ attól, hogy egy szereplő mekkora forgalmat bonyolít, hiszen az elfogadónak ebből származik a bevétele. Ugyanakkor a nagykereskedők, benzinkút-hálózatok alkupozíciója jóval erősebb, mint egy sarki fűszeresé, hiszen a multik olyan nagy tranzakciós forgalmat bonyolítanak, amelyért az elfogadók erős árversenyre kényszerülnek.

3. A kereskedő kockázatától: egy másik fontos szempont a kereskedői jutalék árazásánál az is, hogy egy POS-terminál kihelyezése jelentős kockázatokkal jár az elfogadóknak. Például egy kiskereskedőnél elhelyezni, üzembe helyezni a terminált, telepíteni rá a szoftvereket, az alkalmazottaknak oktatást tartani egy kezdeti befektetést igényel részükről. Ha azonban a kiskereskedő néhány hónap múlva valamilyen okból bezár, akkor ezek a költségek soha nem térülnek meg, illetve akár maga az eszköz is könnyen "eltűnhet".

4. A kereskedői szegmensre jellemző kártyatípustól: a kártyaelfogadás fix eleme az interchange díj, ami viszont a belföldi és a nemzetközi kártyás tranzakcióknál, illetve például kártyatípusonként is eltérő lehet. Ezért az sem mindegy, hogy egy adott kereskedő vagy szolgáltató melyik üzleti szegmensben fogadna el kártyát. Így például egy hotelnek adott ajánlat, ahol jellemzően több a nemzetközi tranzakció, jelentősen eltérhet egy azonos forgalmú és kockázatú élelmiszerboltnak tett ajánlattól.


Mennyibe kerül egy POS-terminál?

Egy modern POS-terminál beszerzési ára körülbelül 80-100 ezer forintra tehető, de a technológiai tulajdonságok változásával ez az összeghatár jelentősen módosulhat. Fontos jellemző, hogy milyen kártyákat képes elfogadni az eszköz, vagyis hogy csak mágnescsíkos, vagy ezen felül chipes, illetve érintésmentes fizetésre alkalmas kártyákat is kezel-e a terminál. A különböző dizájnelemeken és kijelzőkön kívül a mobilan használható, hordozható eszközökért felárat kell fizetni, utóbbiak például futárszolgálatoknál, mozgó kereskedőknél használatosak. Összességében akár 2-300 ezer forintba is belekerülhet egy profi, modern, prémium terminál.


Hogyan kommunikál a terminál a bankkal?

Fontos jellemző még az adatkapcsolat gyorsasága is a kártyaolvasóknál: a régebbi, elavult, "betárcsázós" gépeknél akár egy percig is eltart egy tranzakció feldolgozása, az újabb, gyorsabb adatkapcsolatra alkalmas eszközök néhány másodperc alatt elküldik a tranzakciós adatokat. A terminálok ebből a szempontból "szűk keresztmetszetnek" számítanak, de ha a mögöttes telekommunikációs kapcsolat nem megfelelő minőségű, az ugyanúgy lassíthatja az elfogadást. A betárcsázós terminálok üzemeltetésére bérelt telefonvonalat kell fenntartani, de léteznek már SIM-kártyával ellátott gépek is, amelyek GPRS-adatkapcsolatra képesek. Ezek mellett a modernebb eszközök interneten, vagy 3G mobilinternet hálózaton küldik a tranzakciós adatokat az elfogadóknak.

Változóban az elfogadói piac

Az elfogadókat tekintve már nem csak a bankok versenyeznek az ügyfelekért, egy uniós irányelv ugyanis lehetővé tette, hogy nemzetközi szolgáltatók is megjelenjenek a magyar piacon. Az új szereplők nem bankok, hanem kifejezetten az elfogadásra specializálódott cégek, amelyek alaptevékenységként foglalkoznak a kártyaelfogadással. A legnagyobb ilyen szereplő a Six Payments Services, amely néhány év alatt jelentős ügyfélkörre (és forgalomra) tett szert Magyarországon.

Emellett az elmúlt néhány évben a hazai pénzforgalmi szolgáltatók közül is többen kezdték el kiépíteni az elfogadói hálózatukat. A legnagyobb szereplő ugyanakkor továbbra is az OTP Bank, amely nem hivatalos információnk szerint közel 60 százalékát uralja a piacnak, nagyobb szereplő mellette még a K&H Bank. A versenyt várhatóan élesebbé teszi a közeljövőben a Sixhez hasonló nemzetközi cégek piacra lépése, illetve az, hogy az Európai Bizottság a folyamatot további szabályozásokkal készül támogatni. A verseny szorosabbá válása összességében a kereskedői jutalékok csökkenésének irányába hathat.

Svájcban már "váltogathatják" az elfogadókat

Ami viszont erősebb versenyhelyzetet teremthet az elfogadói oldalon, az egy olyan konstrukció, mint amilyet már Svájcban is alkalmaznak. Itt a díjstruktúra úgy alakul ki, hogy a kereskedő külön fizet a terminálért, és külön az elfogadásért.

Ez egy olyan megoldás, amely során egy kereskedő lízingel, vagy megvesz egy POS-terminált, és a terminál mögött az elfogadókkal kötött szerződéseket lehetősége nyílik megváltoztatni. Ehhez azonban egy olyan fejlesztést kellett elvégezni, amely lehetővé teszi az elfogadók közötti "váltogatást". Ez úgy valósítható meg, ha a terminál üzemeltetője (network service provider), aki a tranzakciókat képes küldeni az elfogadó bankoknak, már felépítette az elfogadó pénzintézetekkel az ehhez szükséges technikai kapcsolatokat.

Okostelefonból mobil kártyaolvasó

Már létezik több olyan eszköz is, amely okostelefonokat és táblagépeket képes kártyaolvasó terminállá alakítani. Az európai piacon már a svéd iZettle, a német Payleven, a brit mPowa, és a két amerikai, az Intuit és idén nyártól a PayPal megoldásai érhetőek el. Ezen kívül egy induló olasz cég, a Jusp is nemrég kezdett saját eszköze sorozatgyártásába. Magyarországon többnyire a hagyományos mobil kártyaolvasók terjedtek el egyelőre.

A Jusp eszköze audio jacken keresztül, a többi Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál a mobiltelefonokkal és táblagépekkel. A kapcsolat létrejötte után egy alkalmazáson keresztül válik használhatóvá az "instant" POS-terminál. A megoldások chipes kártyákat kezelnek, az érintésmentes fizetésre jellemzően nem alkalmasak. Főleg olyan kiskereskedőknek és szolgáltatóknak jelenthet ez a hibrid eszköz jó megoldást, akik mobil fizetéseknél akarnak kártyát is elfogadni (például taxisok vagy mozgóárusok).

A kártyát elfogadó az okostelefon kijelzőjén megadja a fizetendő összeget (a Paylevennél például opcionálisan az eladott termékről készített fotót és megjegyzést is lehet csatolni a tranzakcióhoz). Ezután a kártyát a leolvasóba kell helyezni, a vásárló pedig megadja a PIN-kódját, és megtörténik a tranzakció. A számlát SMS-ben vagy e-mailen keresztül küldik el a vásárlónak, a fizetési adatokat pedig a kereskedő bármikor megtekintheti személyes platformján.

Az eszközök közül a legolcsóbb a Jusp megoldása, amely 39 euróba kerül majd, az elfogadást pedig 2,7 százalékos jutalékkal biztosítják az eszközön. Az iZettle és a Payleven 2,75 százalékos, az mPowa 2,95 százalékos jutalékkal, a PayPalról annyit tudni, hogy 3 százalék alatti jutalékkal dolgozik majd). A költségek számításánál fontos az is, hogy a táblagép vagy okostelefon megvétele is kiadást jelent.


Magyarországon még nem ez a kérdés

A hazai bankkártya-elfogadói piac fejlesztési irányairól az elmúlt néhány hónapban heves vita alakult ki, ugyanis a kártyapiaci szereplők között jelentős érdekellentétek állnak fenn. A legfrissebb hírek szerint az állam a nemzetközi interchange díjakban korlátozná a belföldi kártyáknál alkalmazott bankközi jutalék szintjét. Ezzel az lenne a cél, hogy a fejlettebb, de az európai átlagtól még mindig elmaradó kártyakibocsátói oldal helyett az elfogadói oldalt támogassák, és végső soron a készpénz-használatot visszaszorítsák. Ebben a vitában gyakran felmerül az az érv is, hogy a bankközi jutalék csökkentése valójában nem segíti kellően az elfogadói oldal fejlődését, csak a kibocsátást akadályozza, mert a kereskedők valódi terhe a POS-terminálok bérléséből, megvételéből fakad.

Fapipa

Ahová egyszer az USA és vele a globális pénzoligarchia beteszi a lábát…

Az USA, – persze csupa emberszeretetből – aktivizálta magát Pakisztánban is, no meg az egész térségben.
Ahol az USA és a multi cégek megjelennek, ott valójában mindig a háttérhatalom, azaz a globális bankvilág lép színre inkognitóban.
A történet mindig így kezdődik, először jön a politikai mézes-mázas győzködés, no meg a nem kívánatos szomszédok közti ellentétszítás, annak érdekében, hogy kipöccintsék az esetleges ellenlábasokat. Majd ezt követően betolja a globális pénzoligarchia a tulajdonában és irányítása alatt lévő multi cégeit (ezek titkos rendeltetése, egy országból a profitot kiszivattyúzni). Teszi mindezt arra hivatkozva, hogy munkalehetőséget teremt (értsd: rabszolgamunkát)

Ez a hír sem szól másról:
Richard Olson, Amerika pakisztáni nagykövete nyilatkozta, hogy “USA támogatja TAPI-t (Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India Pipeline,) de nem támogatja a Pakisztán-Irán gázvezetéket” mivel segíteni akar Pakisztánnak leküzdeni az energia válságot. (mert ők már csak ilyen önzetlenek.) Mint mondta, már világos iránymutatásokat is adott a Pakisztán-Irán gázvezetékkel kapcsolatban.

Ugyanis Pakisztán és Irán a közelmúltban aláírt egy megállapodást Iszlámábádban a gázvezeték megépítéséről, mikor Asif Ali Zardari elnök is látogatást tett a szomszédos országban a múlt héten, hogy megvitassák az iráni vezetéssel a kapcsolatok fejlesztésének és a gázvezeték kiterjesztésének lehetőségeit.

“Van egy világos politikánk Pakisztán-Irán gázvezetékről” mondta Olson, keddi Tarbela Dam*-nál tett látogatása során, a témára kitérve azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak érdekében áll, hogy továbbra is segítse a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India (TAPI) gázvezeték projektet, hozzátéve, hogy így csökkentse az országot sújtó energia válságot.

* A Tarbela Dam project egy Világbank projekt, melyet még 1968 júliusában hagytak jóvá a világ legnagyobb földtöltési típusú gátja az Indus-on. A projekt teljes befejezése 1984-ben volt, költsége pedig 1490 milliárd $-ra rúgott. A Világbank, valamint még két Nemzetközi Fejlesztési Társaság banki hitel formájában támogatta. A Tarbela koncon a következő multik osztoztak: az Impregilo a projektre közös vállalatot hozott létre és vezetett, a közös vállalt tagjai: Costruzioni generali Farsura, Impresa Astaldi Estero, Compagnie de Constructions Internationales, Compagnie Francaise d’Entreprises, Societe de Construction de Batignolles, Hochtief, Philipp Holzmann, Strabag Bau, Ed Zueblin, C. Baresel, Conrad Zschokke and Losinger.
Pakisztán jelenleg építi a Diamer-Bhasha gátat az Indus folyón, ezt az új gátat részben finanszírozza az USA-ban, de a két finanszírozó az ABD – Asian Development Bank (a nagyobb) és a Világbank, akik most éppen nem tudnak dűlőre jutni egymással.

Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Patrick Ventrell szerdán a projektet kommentálva azt mondta, hogy a Pakisztán érdeke, hogy elkerüljék a szankciókat. Pakisztánnak is súlyos energiaválsággal kell szembe néznie, amely miatt sérülhet az ipara, különösen a textilipar.
Mint mondta, “Segítünk Pakisztánnak befejezni a Gomal Zam és Sadpara gátakat,” , és hozzátette, hogy az Egyesült Államok célja, a pakisztániak jobb élete.
Azt mondta még, hogy a különböző energetikai projektekben résztvevő amerikai támogatás több ezer pakisztániak adna munkalehetőséget.

Ahová egyszer az USA és vele a globális pénzoligarchia beteszi a lábát ott katasztrofális eladósodás, államcsőd veszi kezdetét, mindig pusztulás és halál jár a nyomában.

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

Egymilliárd márkáért vette meg Romániától a németeket az NSZK

A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) több mint egymilliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között a Ceausescu vezette kommunista Romániának azért, hogy jóváhagyja az erdélyi szászok és a bánsági svábok kitelepedését – írta hétvégi számában a Jurnalul National című román lap a német közszolgálati rádió riportját ismertetve.


A második világháború után még 400 ezer német élt Romániában, akiket a kommunista rendszer Hitler szövetségeseinek tekintett, kifosztott és elnyomott. Ceausescu idején 225 ezer romániai német vándorolt ki az NSZK-ba, akiknek a szabadságáért a német állam fejpénzt fizetett – emlékeztettek a német rádióállomás összeállításában. Csaknem 210 ezer romániai német kitelepedési engedélyének megszerzése Günther Hüsch ügyvéd érdeme, aki személyesen alkudozott értük a román titkosszolgálattal, a Securitatéval – derült ki a riportból.
Hirdetés

Az ügyvéd részleteket is közölt a titkos művelet tarifáiról. Az NSZK eleinte 1800 márkát fizetett minden háziasszonyért, kiskorúért, képesítés nélküli személyért, 5500-at minden egyetemistáért és csaknem 11 ezer márkát minden felsőfokú végzettségű kivándorlóért. 1970 után képesítéstől függetlenül mindenkiért 8000 márkát fizetettek. Ehhez még hozzáadódtak a Ceausescunak küldött ajándékok.

MNO