Egy elfelejtett jármű - az első űrrepülő terv

A Szovjetúnió 1964-es ötéves tervében fogadta el nyolc űrjármű fejlesztését. Ezek voltak a Szojuz, a Zenit sorozat, az US-A, US-P, A Spiral és a MIG-105. Ezek közül számunkra a MIG105 a jelen cikkben taglalt jármű.

A MIG105 egy vegyes hajtóműves repülőgép, amely alkalmas arra, hogy embert juttasson az űrbe, ott feladatot hajtson végre, majd visszatérjen a földre. A jármű prototípusa 1969-re készült el, repülni azonban csak 1976-ban repült először, mert rengeteg műszaki kihívást jelentett a kétfajta hajtómű kifejlesztése és használata. A kétfajta hajtóműre azért volt szükség, mert a pilóták számára biztosítani akarták, hogy elegendő hajtóanyaggal és hajtóművel rendelkezzenek a visszatéréshez, és bőven elegendő manőverező képességük legyen. Az űrhajtómű ugyanis jóval többet és drágább hajtóanyagot használt fel. 

MIG105

1968-ban az USA hírszerzése megtudja, hogy a Szovjetunió ember szállítására alkalmas űrrepülőgépet fejleszt, erre válaszul 1969-ben az Egyesült Államok is kiadja egy űrrepülő megépítésére a  parancsot. A két fejlesztés azonban merőben más irányt vesz. Az orosz fejlesztésű űrrepülő célja, hogy egy űrben manőverezni képes repülőt alkossanak, valószínűleg katonai célra, az amerikai jármű célja, hogy szállító eszközként használják. Erre a célra azonban az oroszok továbbra is az űrrakétát használták. Mára már érthető, és az okokkal is tisztában vagyunk, miért választották az űrrakéta verziót.

A MIG105 két típusban készült, egy változat görgős futóművel, másik változatban sikló talpakkal. Nem titkolt szándék volt, hogy a siklótalpat a holdra szálláshoz kívánják használni. A holdra szállás azonban nem kapott elsődleges elbírálást, az oroszok sokkal fontosabbnak tartották az űrállomások építését, valamint a föld körüli űrmunkákat. Erre a célra elsődlegesen az űrrakéta volt a legalkalmasabb. Az első orosz űrrepülőgép 8 kísérleti repülést hajtott végre sikeresen. Azonban az a cél, amire használni lehetett volna, vagy esetlegesen az űrállomáson mentőjárműként ezekre a célokra sokkal olcsóbb eszközöket fejlesztettek ki, így a drága és bonyolult MIG105 fejlesztését leállították.

A világ első űrrepülőgép fejlesztése most a moszkvai múzeumban megtekinthető. Tapasztalatokat azonban gyűjtöttek a járművel, melyet később a Buran építésekor kamatoztattak, legfőképpen a hajtóanyag kifejlesztésénél.

Az elkövetkező évtizedben az űrhajózás két irányba fejlődött. Az egyik volt az amerikai űrrepülő program, a másik az orosz űrrakéta fejlesztés. Mára az amerikai program kiesett a versenyből, több okból finanszírozhatatlanná vált. A NASA jelenleg az orosz űrrakétákat béreli ha ki akar juttatni valamit az űrbe, illetve magán cégek próbálnak versenybe szállni. Fejlesztéseik, melyek még futnak az orosz hajtóműveken és kifejlesztett hajtóanyagokon alapulnak. Ezekhez Oroszország szállított hajtóműveket, amely szerződéseket az orosz fél Putyin utasítására 2012-ben egyoldalúan felmondta. Jelenleg az amerikai űrrepülési program finanszírozási problémák miatt szünetel. Az oroszok legutóbb egy hete hajtottak végre sikeres űrkilövést, mellyel egy űrteleszkópot és műholdat szállítottak a világűrbe.

http://www.hidfo.net/2014/01/05/egy-elfelejtett-jarmu-az-elso-urrepulo-terv

Barátkoznak a sziriai banditák!

Péntek óta dúlnak a harcok a Bassár el-Aszad ellen lázadó szíriaiak és az al-Kaidához köthető dzsihádisták között. Legutóbb a felkelők öltek meg legalább 36 iszlamista fegyverest, most utóbbiak pusztítottak.

Legkevesebb félszázan meghaltak Szíria északi részén a dzsihádista fegyveresek vezette támadás következtében. Ismert: péntek óta heves harcok dúlnak a Bassár el-Aszad rendszere ellen felkelő szíriaiak és az al-Kaidához köthető, dzsihádista fegyveresek között. Kormányellenes tüntetők a múlt héten legalább 36, az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) soraiba tartozó szélsőségest öltek meg.

Az aleppói Tell-Rifaat közelében történt, hogy az ILIÁ fegyveresei legkevesebb tíz lázadóval végeztek – tette közzé a Szíriai Emberi Jogok Megfigyelő Központja (OSDH). A tartomány egy másik településén, Hreitánban pedig öt felkelőt végzett ki autórobbantás által az ILIÁ, míg az északnyugati Dzsebel-az-Závíjában négy felkelő vesztette életét a dzsihádisták támadásának következtében.

Ellenzéki aktivisták szerint viszont később harc nélkül vonult ki az ILIÁ a török határ közelében elfoglalt, stratégiai fontosságúnak tekinthető állásokból. Ezekre ismét az an-Nuszra Front és az iszlamista Ahrár as-Sám erői vonultak be. Az an-Nuszra Front fegyveresei egy másik hír szerint Aleppóban a kormányerők tíz katonájával végeztek, akiket napokkal korábban ejtettek foglyul a szervezet stratégiai állásaként szolgáló al-Kindi kórház közelében.

(vs)

KSH: A külföldi is hazai!

Tavaly szeptember és november között 4 millió 12 ezer fő volt a foglalkoztatottak létszáma, 87 ezer fővel volt több a tárgyidőszakban, mint egy évvel korábban - jelentette a KSH. A munkanélküliek száma 57 ezer fővel pedig alacsonyabb, mint egy évvel korábban, a munkanélküliségi ráta  9,3 százalékra csökkent.

Ez utoljára 2008-ban volt ilyen alacsony, a foglalkoztatottak száma pedig 2001 óta nem volt 4 millió fölött, de a KSH éves átlagos foglalkoztatottságot mutató adatai szerint 1998 óta sem!

Egyszerű malőr. Több dolog is segíti a látszólag jó számokat:

Novemberben már elindult a téli közfoglalkoztatás, amelynek keretében a kormány novembertől áprilisig 200 ezer ember foglalkoztatását tervezi, miközben ilyenkor jellemzően inkább csökken a foglalkoztatás, főleg az építőipar időszakos leállása miatt. Ami elég nagy munkaerőpiac más hónapokban. Ezekből a számokból azonban úgy tűnik, novemberben már bőven beindulhatott a téli közmunka.

További, nagyjából kétszázezres tábor azoké, akik külföldön vállalnak munkát, viszont a KSH valamiért beleszámolja őket a hazai foglalkoztatottsági statisztikába??? Választás előtt vajon miért?
Gölöncsér Miklós

Basescu rázza a pofonfát

Basescu román elnök újévi köszöntőjében Moldovát Románia földjének nevezte, a moldávokat pedig románoknak. Nagy-Romániáról beszél, meg egyesítésről. Pedig Románia is egy mesterségesen összetákolt ország, pláne még Nagy-Románia.

Ehhez a kijelentéshez máshol is fűztek némi megjegyzést. Például a Kreml irodáiban. Ami kérdésként felvetődik: Basescu kilát egyáltalán a fejéből? Látja mi zajlik a világban, vagy az atlantista ígérgetés annyira leterhelte agyi kapacitását, hogy Brüsszelen kívül már nem is lát mást? Mint tudjuk, Románia a NATO üdvöskéje, előretolt állása, és megszámlálhatatlan mennyiségben tolják oda a fegyvert. Ám a kérdés az, hogy Moldova ügye miként fog kiéleződni és befejeződni. A politikai porondon, vagy az ágyúk csövei előtt?

Basescu nem tudja átlátni azokat az átrendeződő geopoliti viszonyokat, amelyek most zajlanak világban. A nagy sakkjátszmájából Európa egyre inkább kiesik. Két okból. Egyrészt mert gazdasága évek óta vergődik, és esélye sincs komoly háborúra, másrészt azért, mert lakossága annyira elsatnyult, fiatalsága semmitérő, így képtelen lenne bármilyen komolyabb háború megvívására. Semmi tartás, gerinc, kitartás, lojalitás nincs benne, és nincs is kihez. Vezetői kivétel nélkül nemzetidegen uralkodók, államrend nincs, csupán egy nagy gazdasági tömörülés. Mezítlábas négerekkel még csak-csak elbírnak nagy nehezen (bár a sarus kecskepásztorok már feladják a leckét), de egy olyan haderő, mint az orosz, szóba sem jöhet ellenfélként. Semmi esélyük nem lenne.

Ebbe a lecsúszó félben lévő Európában akar Basescu erősködni egy olyan újjáéledő birodalommal szemben,  amely az elmúlt években szó szerint letiporta a nagypolitikában az ellenfeleit. Egyszer már szájon vágták az oroszok a románokat a Dnyeszter Menti Köztársaság függetlenségi harcában 1992-ben (persze hivatalosa a románok ott sem voltak, de ez részletkérdés, a román hadsereg, mint román önkéntesek voltak jelen). Románia lépten-nyomon megteszi az elhibázottnál elhibázottabb lépéseket. Rakéta pajzsot telepít, Izraellel hadgyakorlatozik, az orosz haderő ellen kifejlesztett tengeralattjárókat rendszeresít, és ezzel párhuzamosan rendre az orosz világpolitika (erkölcsi rendje) ellenében nyilvánul meg, és terjeszkedően politizál. Kényes időszak ez, jobb lenne ezekben az ügyekben inkább visszafogottan viselkedni. Úgy képzelik talán a román politikusok, hogy a kétszínűség és árulás örök előny maradhat? 2000-től, mikor Putyin hatalomra került, új időszámítás kezdődött. A politizálás azóta látványosan megváltozott. Az emberek alapvető vélekedése, hogy a politika mocsok dolog. Mi azt mondjuk, csak akkor mocskos, ha mocskos emberek mocskos módszerekkel használják. Ellenkező esetben egy nagyszerű feladat, amely népek és országok, erkölcs és szellemiség épülésére szolgál. 

Románia politikusai pontosan 100 éve kizárólag az ármányt, árulást, kétszínűséget, becstelenséget ismerik. Úgy látszik ők szemernyit sem változnak. Maradnak a régi jól bevált ármánykodásnál. Annyira hiányzik nekik egy kiadós elkalapálás, hogy mindent megtesznek érte. Addig rázzák a pofonfát, amíg lehullik számukra néhány kiadós nyakleves.

http://www.hidfo.net/2014/01/05/basescu-razza-pofonfat

“Aprócska” eltérés-de Magyarország jobban teljesit!

A 2014-es költségvetés 77,4 százalékos GDP-arányos államadóssággal számol 2013 év végére. A jelenleg ismert adatokból kiindulva ezt az értéket biztosan nem teljesítettük. Hatalmas, kétszámjegyű reál GDP-növekedést kellett volna elérnie a magyar gazdaságnak a negyedik negyedévben ahhoz, hogy teljesülhessen az a 77,4 százalékos GDP-arányos államadóssági cél, amelyet a kormány a 2014-es költségvetésben a 2013-as záróértékről feltételez. A jelenleg elérhető publikus adatok, illetve az mfor.hu kalkulációja alapján ugyanis az államháztartás teljes bruttó, konszolidált adóssága december végén 23 350 milliárd forint körül lehetett, ami a kormány által várt 29 200 milliárdos 2013-as év végi GDP-re vetítve 79,9 százalékot tesz ki. Ez az érték pedig 2,5 százalékponttal magasabb a 77,4-es célnál, sőt még a 2012-es év végi értéket is 0,1 százalékponttal meghaladja. De nézzük, hogy számítottuk ki a 23 350 milliárdos államadósságot!
22 380 milliárdnyi központi költségvetési adósság és 970 milliárd egyéb
Azt a jegybank múlt heti adataiból ismerjük, hogy 2013 szeptember végén a 28 774 milliárdnyi magyar GDP-re 23 089 milliárd konszolidált bruttó államadósság jutott, ami 80,2 százalékos GDP-arányos adósságot jelentett. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint ugyancsak szeptember végén 22 085 milliárd volt a központi költségvetés bruttó adóssága, vagyis az államháztartás további szereplőire (önkormányzatok, TB alapok) konszolidációt követően 1004 milliárdnyi egyéb adósság jutott. Ahhoz, hogy a december végi értékeket meg tudjuk becsülni, mind a központi költségvetés, mint az egyéb adósság utolsó három havi változását figyelembe kell vennünk.

Az ÁKK a központi költségvetés adósságára havonta egyszer közöl pontos számokat, illetve hetente közöl előzetes adatokat. A legfrissebb adatok december 20-ára datálódnak az ÁKK honlapján és 22 365,5 milliárdról szólnak. (A 280,5 milliárdos növekedés jelentős részben a 2 milliárd dolláros novemberi dollárkötvény-kibocsátásnak köszönhető.) Az adósságkezelő október és december közötti időszakára vonatkozó frissített kibocsátási terve alapján december 27-én volt egy 40 milliárdos összegű háromhónapos diszkontkincstárjegy (DKJ) lejárat, míg 31-én egy 0,8 milliárdnyi kötvénylejárat. Ezek a tételek apasztották az állományt, míg a december 23-i, illetve 30-i háromhónapos DKJ-kibocsátások 50, illetve 55 milliárdos értéke növelték azt. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy december 20-án volt egy nagyobb, 128 milliárdos kötvénylejárat is, de az ÁKK heti adatainak változása alapján feltételezzük, hogy ezt a december 20-i állapotra közölt adataiban az adósságkezelő figyelembe vette.)
A lejáratok és az új kibocsátások mellett azzal is kell számolni, hogy a december 20-i 298,47 forintos euróárfolyam szilveszterre 296,91-re csökkent, vagyis a november végi 30,7 milliárd eurós devizaállományon forintban kifejezve szűk 50 milliárdnyi “nyereség” képződhetett. Ezek alapján a központi költségvetés adóssága december végén 22 380 milliárd forint lehetett, hacsak valami nagy átrendezés, például kisebb előtörlesztések a likvid tartalékok terhére nem történtek.

Ehhez jön még hozzá az önkormányzati, a társadalombiztosítási, és egyéb, államszférába sorolt szervezetek adóssága, ami mint fentebb írtuk, szeptember végén 1000 milliárd forint volt. Mivel önkormányzati adósságátvállalás a publikus adatok szerint az év utolsó negyedévében nem valósult meg, így ezt a tételt csak azzal a 30 milliárddal csökkentettük, amelyre Varga Mihály utalt múlt héten, vagyis a 30 milliárdnyi kórházi adósságátvállalással. Így a saját számításaink szerint december végén a teljes államadósság 23 350 milliárd forint volt (22 380 központi + 970 egyéb).
És mennyi lesz a GDP?
Ahhoz tehát, hogy a 23 350 milliárdnyi adósság 77,4 százalékos GDP-arányos adósságállományt jelentsen, év végén 30 170 (23 350/0,774) milliárdos GDP-re lett volna szükség. Na ez az, ami teljességgel kizárt. Az év első három negyedében folyóáron 21 174 milliárd volt a GDP, tehát az utolsó három hónapban 8997 milliárd (30 168-21 174) bruttó terméket kellett volna előállítanunk, miközben 2012-ben ugyanezen időszak alatt 7601-re futotta. Vagyis nominálisan 18 százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt. Bár ebből a 18 százalékból valamennyit az árak emelkedése is magára “vállal”, de ha ugyanannyi 2 százalékos éves deflátorral (a GDP számításnál használt árindex) kalkulálunk, mint ami a harmadik negyedévben volt, akkor is 16 százalékos éves reálnövekedésre lett volna szükség, ami ugye a lehetetlen kategória.

Egyébként, ha a deflátor valóban 2 százalék lesz az utolsó negyedében is, akkor éves összevetésben 3,5 százalékos növekedés kellene a 29 200 milliárdos éves GDP-hez is, ami szintén igencsak optimista forgatókönyvnek tűnik. Így bár nincs kizárva, hogy bizonyos technikai műveletekkel (pl. kisebb előtörlesztésekkel) valamivel alacsonyabb lesz az államadósság év végi értéke az általunk számoltnál, de az alacsony infláció miatt könnyen lehet, hogy a nominális GDP is kisebb lesz a várt 29 200 milliárdnál. Ez pedig azt jelentené, hogy nemcsak a 77,4 százalékos célt, de a 2012-es év végi 79,8 százalékos értéket sem tudtuk tartani tavaly.
(mfor.hu )

Az idén nem panaszkodhatunk! Dúskálhatunk a “választásokban”

Az általános választások éve lesz 2014 Magyarországon, tavasszal országgyűlési képviselőket választanak, májusban az Európai Parlament magyar képviselőit, októberben pedig főpolgármestert, polgármestereket és önkormányzati képviselőket. Ősszel választják meg a nemzetiségek is a helyi, területi és országos önkormányzati képviselőiket.

Az alkotmány szerint a parlamenti képviselők általános választását – az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az előző testület megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. Az országgyűlési választás ebben az évben a jogszabály-módosítás miatt már egyfordulós.
A választásokat a választási eljárásról szóló törvény szerint vasárnap kell megtartani. Magyarországon egyébként is hagyományosan vasárnap tartják a voksolásokat – eddig az egyetlen kivétel az európai uniós csatlakozásról szóló népszavazás volt, amelyet szombaton tartottak.
Az országgyűlési választás egyfordulós, a választópolgárok egyéni választókerületi jelöltekre és pártlistákra szavazhatnak. Az új Országgyűlésbe 106 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, a pártlistákra leadott szavazatok alapján pedig 93 mandátumot osztanak szét a pártok között.
A korábbi országgyűlési választásokon már lehetőség volt arra, hogy a külföldön tartózkodó (magyarországi lakóhellyel rendelkező) választópolgár is leadhassa szavazatát, ez a jog a 2014-es országgyűlési választáson is megilleti őket. A Magyarország nagykövetségein és főkonzulátusain szavazók a magyarországi voksolással egy időben szavazhatnak az egyéni választókerületi jelöltekre és a pártlistákra.
Az idei országgyűlési választás újdonsága, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok is voksolhatnak, ők levélben juttathatják el az országos listákra leadott szavazataikat.
Tavasszal egy másik országos voksolás is lesz; az Európai Parlament magyar tagjait választjuk meg. A választást május 22. és 25. között bonyolítják le az EU tagállamaiban, a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy a rendelkezésre álló időszakban mely napon voksolnak. Mivel Magyarországon a választási eljárási törvény értelmében választás csak vasárnap tartható, ezért várhatóan május 25-én lesz a voksolás.
Az önkormányzati képviselők és a polgármesterek (valamint Budapesten a főpolgármester) választását október kell megtartani. Az önkormányzati képviselők választása egyfordulós, és a választáson a külföldön tartózkodó választópolgárok nem szavazhatnak. A választópolgárok döntenek a helyi képviselő-testület összetételéről, a polgármester személyéről, illetve a megyei közgyűlés tagjairól.
A Budapesten élők a főpolgármester személyéről is döntenek majd októberben. A korábbi négyéves ciklus helyett októberben már öt évre választják meg a helyi képviselőket és polgármestereket. Az önkormányzati választással egy napon választják meg a nemzetiségek is a helyi, területi és országos önkormányzati képviselőiket.
Az októberi általános önkormányzati választás mellett időközi önkormányzati választások is lesznek Magyarországon 2014-ben: január 19-én Dunaszentpálon polgármestert, Nagykátán egyéni képviselőt, január 26-án Drávasztárán polgármestert és képviselő-testületet, február 23-án Kerekiben polgármestert, Marcaliban egyéni képviselőt, március 2-án Fóton polgármestert és egyéni képviselőt, március 9-én Kispáliban polgármestert, Velemben polgármestert és képviselő-testületet választanak.
(HVG)

Áram-lázadás?

"Kezdetben csak kéthetente kapcsoljuk le az áramot otthon, aztán hetente, végül naponta, amíg sötétbe nem borul egész Spanyolország – annak jeléül, hogy elegünk van a csaló vállalkozókból és a korrupt politikusokból" - olvassuk az ötmillió rendszeres olvasóval büszkélkedő madridi internetes újságban, a Públicóban a nemzetközi ATTAC mozgalom egyik spanyolországi vezéregyéniségétől, Juan Torres López sevillai közgazdászprofesszortól.

Az Európai Unióban csak Cipruson és Írországban drágább az áram, mint Spanyolországban. A spanyolok 27 százalékkal többet fizetnek egy kilowattóráért, mint az átlagos európai polgár. Az elmúlt hat év alatt a tarifa több mint 70 százalékkal nőtt (miközben az áram a nemzetközi piacon olcsóbb lett), és az új év 11 százalékos emeléssel indul. A válság sújtotta Spanyolország lakói egyre nehezebben fizetik a számlát: szolgáltatók már csaknem másfél millió háztartásban szüntették meg az áramellátást. A kisvállalkozók a nagy cégeknél drágábban kapják az áramot, emiatt súlyos versenyhátrányban vannak, és Torres szerint ez is a nagy munkanélküliség okai között szerepel.

Torres nem tétovázik, hogy a teljes rendszert tegye felelőssé mindezért, és a politikusokon kívül a bírákról is azt állítja, hogy gyakran kifejezetten az energiacégek javára hoznak abszurd ítéleteket. Mindenesetre úgy látja, hogy a kiugróan magas ár nem technikai okokkal magyarázható, hanem azzal, hogy a hálózat néhány, egymással szorosan egyeztetett árpolitikát folytató nagy cég kezében van, az egymást követő jobb- és baloldali kormányok pedig „meghunyászkodnak a nagy európai vállalatok, elsősorban a németek előtt”.

Az ár annak ellenére is kiemelkedően magas, hogy a kormány maximálta a háztartási energia árát. Ráadásul az állam kötelezte magát, hogy az árszabályozás miatt kieső haszonért más csatornákon át kárpótolja a cégeket (nyilván adókedvezményekről vagy csökkentett koncessziós díjakról lehet szó). Pedig a radikális baloldali professzor állítja, hogy a cégek hatalmas hasznot termelnek a tulajdonosaiknak, és úgy tudja, hogy a spanyolországi energiaszektor menedzsereinek fizetése a legmagasabbak közé tartozik a világon. A magyarázat abban rejlik, hogy a cégek, mint Torres írja, „csalnak”. Olyan költségeket számolnak fel, amelyeket az államnak nem volna szabad elfogadnia. Például túlfejlesztették az energiatermelő kapacitást, s emiatt a fogyasztónak fölösleges költségeket okoznak. Ez még nem nevezhető éppen csalásnak, az az elég olcsó trükk annál inkább, hogy az áramdíjban a háztartási árammérők teljes cseréjét fizettetik meg, holott csak részben cserélik le a készülékeket. Azzal is meggyanúsítja őket Torres, hogy távolból vezérelhető árammérőket telepítenek, s a fogyasztó nem lehet bizonyos benne, hogy a készüléke a valódi fogyasztást mutatja. Felpanaszolja azt is, hogy az egységnyi áram díja úgynevezett aukciókon alakul ki, amelyeken azonban nem áramot adnak-vesznek, hanem villanyáram-mennyiséget tartalmazó értékpapírt, amelynek vásárlói természetesen abban érdekeltek, hogy az ár később emelkedjék. Torres tudni véli, hogy a költségeket a legújabb erőművek költségei alapján számítják, amelyek között még nagy súllyal szerepel az amortizáció, sőt azt állítja, hogy a legdrágábban üzemelő erőműből kikerülő áram költségeivel számolnak, továbbá túlszámlázzák a beruházások értékét. Ennek közvetett bizonyítékául említi, hogy amikor az antikapitalista Plurális Baloldal az árak, a költségek és a profitok ellenőrzésének feladatával energiahivatal felállítását javasolta, a jobb- és baloldali nagy pártok egyöntetűen leszavazták az indítványt.

Alighogy ezt a meggyőzőnek hangzó érvet leírja, Torres máris egészen merész állításra ragadtatja magát, azzal vádolja ugyanis Mariano Rajoy miniszterelnököt, hogy „a német kormány parancsait” követve „üldözni kezdte” az alternatív és megújuló energiatermelést, és „hozzálátott a lebontásához”. A németek ezt állítólag azért „rendelték el”, mert a Szaharában nagy napenergiatermelő-rendszert terveznek, és szükségük van a spanyol piacra. Ezt a vádat újabb hatásos állítás követi azonban: a politikusok és az energiacégek kapcsolatait jellemzi, hogy az előbbiek visszavonulásuk után gyakran jól fizető álláshoz jutnak az energiaiparban. Köztük két volt népszerű miniszterelnök, a szocialista Felipe Gonzáles és a kereszténydemokrata José Maria Aznar.

Torres az energiaszektor államosítását javasolja, de mivel attól tart, hogy a korrupt politika az állami cégekből is törvénytelen hasznot húzna, társadalmi ellenőrzés alá rendelné az energiaipart. Ennek kivívására látná célravezetőnek, ha egyre több spanyol háztartás részvételével egyre gyakoribb időközönként áramszünetet tartanának a városokban és a falvakban.

(metazin)

A rák ősi ellenszere Érdekes cikk a D vitaminról.

Egy fantasztikus anyag működik a szervezetünkben. Amerikai kutatók mester hormonnak nevezték el. Segít a vérnyomás, a csontsűrűség, a hangulat, a viselkedés, izomerő szabályozásában, serkenti a haj növekedését, az immunrendszer működését. Felelős a programozott sejthalálért, úgynevezett apoptózisért, melynek feladata a sérült vagy rákos sejtek szaporodásának megállítása.

Mi lehet ez? Növekedési hormon? Tesztoszteron? Inzulin?

Egyik sem! Az orvostudomány sokáig nem ismerte fel a fontosságát. Vitaminnak nevezték, mert egy minimális adag belőle, megszünteti az angolkórt. Beugrott már mi lehet ez?

Ez a D vitamin!!!

Néhány évvel ezelőtt a kutatók úgy gondolták, hogy ez a csodálatos vitamin, csak a csontok egészségére van pozitív hatással. Ma már tudjuk, hogy a D vitamin receptorok minden sejtünkben jelen vannak és felelősek egészséges működésükért.

Szervezetünkben a D vitamin az UVB fény hatására keletkezik, akár 50.000NE naponta, de átlagosan 20.000NE. Ahogy barnul a bőrünk, a termelt D vitamin mennyisége jelentősen csökken.

Összehasonlítva a testünk által termelt D vitamin mennyiséget és az élelmiszerekben találhatót, az élelmiszerek (máj, tojás, tej, stb.) minimális dózist tartalmaznak, mely éppen elég az angolkór elkerüléséhez.

Testünk elsődleges D vitamin gyára a bőrünk és a napfény lenne, ha életmódunk nem gátolná ezt jelentősen. A nyugati kultúrában elterjedt felfogás, hogy a napozás káros, rákkeltő, ráncosítja, öregíti a bőrt. Bőrünk védelmében magas faktorú test és arckrémeket használunk, sminkeljük magunkat ezzel akadályozva a D vitamin előállítását. Életformánknak köszönhetően, alig tartózkodunk szabad levegőn, sok időt töltünk zárt térben, ahol az ablaküveg kiszűri a D vitamin előállításához szükséges UVB fényt.

Bőrünk minél barnább annál több, akár 5ször 6szor hosszabb ideig kell a napon tartózkodnunk, azonos mennyiségű D vitamin előállításához, mint a világosabb bőrűeknek.

Az elhízás és a kor előrehaladtával tovább csökken a bőr D vitamin előállítási képessége.

A mediterrán területeken végzett kutatások megdöbbentő eredménnyel zárultak.

A kutatók azt várták, hogy ezeken a területeken a nagy mennyiségű napfény hatására az emberek D vitamin szintje a normál értéknél magasabb lesz, ám ez még a nyár végén sem következett be, az átlagosnak mondható értéket is csak ritkán érték el.

Akkor hogyan juthatunk megfelelő mennyiségű D vitaminhoz? Mi a megoldás?

Az iparosodott országokban különösen fontos a megfelelő D vitamin kiegészítés, leginkább a szervezet által jól hasznosítható D3 vitamin formájában.

A D3 vitamin, más néven kolekalciferol régebben megállapított maximális napi adagja 600NE egység csak ahhoz volt elegendő, hogy megakadályozza az angolkór kialakulását.

Napjainkban a kutatók sokkal magasabb D3 vitamin bevitelt ajánlanak, felnőtteknek 5000NE egységet is naponta, lehetőleg elosztva, nem egyszerre.

D vitamin a szuperhormon

A D vitamin valójában egy mesterhormon, mely szabályozza és összehangolja teljes hormonrendszerünk működését, ezáltal hatással van teljes egészségünkre, keringésünkre, lelki állapotunkra, fizikai erőnlétünkre, immunválaszainkra.

Magas vérnyomás esetén, számos tanulmány kimutatta a szervezet alacsony D vitamin szintjét. A D vitamint pótolva jelentős javulás állt be. Állatkísérletek azt mutatják, hogy a magas D vitamin szint nagymértékben csökkenti a szívroham kockázatát.

Az alacsony D-vitamin szintet összefüggésbe hozták 18 különböző típusú rákbetegséggel, beleértve a mell-, végbél-, vastagbél-, prosztata-, tüdő-, orális, nyelőcső-, gyomor-, hólyag-, petefészek-, vese-, méh-, méhnyak-, epehólyag-, gége-, hasnyálmirigy-, non-Hodgkin limfómával, és a Hodgkin limfómával.

Nagy stresszhatásnak kitett embereknél a D vitamin pótlás segíthet a stressz kezelésében, az adrenalin és noradrenalin szint működés szabályozásával. mely funkció megfelelő működésénél az agynak D-vitaminra van szüksége. Mivel a stresszhatás emeli az adrenalin szintet, a tartósan magas adrenalin szint miatt a szervezet ’vészreakcióban’ működik, amíg nem kap elég nor-adrenalint ami a normális szint beállítását segíti. Köztudott, hogy a tartós stressz az egész szervezet működésének egyensúlyát felborítja, mely depresszión, különböző szívbetegségeken keresztül, szexuális problémákat és még sok más megbetegedést okozhat.

Amerikai orvosok autóimmun betegségek, mint rheumathoid arthritis, lupusz, 1-es tip. cukorbetegség kezelésében alkalmazzák jelentős eredményekkel. Nagymértékben növeli az immunrendszer fertőzésekkel szembeni védekező képességét. A kutatások kimutatták, hogy azok, akik D vitamin kiegészítést kapnak kevésbé érzékenyek a tuberkulózisra.

Finnországban, csecsemőkön végzett kísérlet kimutatta, hogy 1 évig napi 2000NE D vitamin adagolásával 80%-al csökkent az I. típusú diabétesz kockázata, mely hatása további 30 évig érvényesült. Bár a D vitamin nem vakcina, mégis az eredmények azt mutatják, hogy legalább olyan hatásos.

Az északi területeken, ahol a napsütés nem elegendő a megfelelő D vitamin szint fenntartásához a menopauzás nők körében végzett 3 kontroll csoportos kutatás kimutatta: Az első csoport placebo-t kapott, a második 1000mg kalciumot, a harmadik 1000mg kalciumot és 1000NE D vitamint kapott. Az eredmény kimutatta, hogy a D vitamint kapó csoportban minden típusú rákbetegség kialakulása 60%-al csökkent.

A szakértők szerint idősebb korban a D vitamin pótlása kevesebb csonttörést és erősebb izomzatot eredményez. Még a már csontritkulásos betegeknél is kimutatható, hogy D3 vitaminpótlással kevesebb a csonttörés, ennek oka a D vitamin által erősebbé vált izomzat.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/tudomany/egeszseg/2929-a-rak-si-ellenszere