2013. június 23., vasárnap

Az internacionalista zsidók és Putyin

Vlagyimir Putyinról tudható, hogy a politikai pozíciója elérésében nem kis szerepet játszott a KGB-s múltja. Ezen szervezet berkein belül elsajátította a kémkedés művészetét és annak fontos területeit, úgy mint az álcázást és elterelést. Igazság szerint azonban a cselvetés ilyen formái jobban jellemzőek az amerikai politikai rendszer szereplői közötti viszonyokra, mint bármilyen autokratikus uralomra a világon. Egy országban, ahol a kormányzatnak van némi ráhatása a médiára, a vezetők őszintébben beszélhetnek anélkül, hogy ki lennének szolgáltatva az ellenzéknek és az önjelölt médiamágnásoknak.
Ezzel szemben az USA-ban és Nagy-Britanniában nagyon oda kell figyelniük a politikai hatalmasságoknak, hogy mit mondanak és hogyan, vagy azon kapják magukat, hogy széttépik őket az újságírók, akik lesben állnak, várva a legkisebb “politikailag nem korrekt” megszólalásokra.
Ezért tehát az anglo-amerikai politikai tengelynek és az atlantista csatlósaiknak nagyon megfontoltan kell mondaniuk bármit, nehogy abból a végén az jöhessen ki, hogy bírálni merészelték a zsidó világhatalom ranglétrájának akár a legalacsonyabb lépcsőfokán állókat is. Példaképp vizsgáljuk meg Ken Livingstone esetét, aki London polgármestere volt 1981-1986 és 2000-2008 között. Egy zsidó riporter egyszer nem megfelelő stílusban beszélt vele egy interjú során, mire Livingstone hasonló stílusban reagált, kritizálva a riporter stílusát. Másnap a helyi zsidó kisebbség képviselői és az újságok zsidó politikai rovatvezetői megvádolták a zsidó szenvedések világháború alatti lekicsinyítésével, és a holokauszt leegyszerűsítésével. Mindezt csak azért, mert kritizált egy zsidó riportert. Nem sokkal utána megfenyegették, hogy elmozdítják a pozíciójából, annak ellenére, hogy a választásokon hatalmas többséggel nyert.
Természetesen meg kell értenünk, hogy a zsidó riporter, mint olyan, a "politikai korrektség" (mind tudjuk ez mit is jelent) kikényszerítésének az első bástyája. Ő a zsidó világhatalom inkvizítora és rendőre, egy személyben. Egy ilyen díszpéldány kritizálása gyakorlatilag egyenértékű egy valós, állományban levő rendőr megsértésével és megalázásával a média szemében.
A bevezető után már megérthetjük, hogy Putyin egy sokkal hatalmasabb bűnt követett ez a zsidó média szemében. Ő ugyanis orosz. Nem csak orosz, hanem orosz patrióta. Annak ellenére, hogy politikai machinációk sorozatán keresztül jutott el oda, ahol jelenleg van, ez alatt az idő alatt több befolyásos zsidó szövetségese is volt, hiszen a 90-es évek Oroszországában a hatalomba csak az ő kegyeiken keresztül vezetett az út. Azonban Putyinban végig ott lapult az igazi orosz lélek, a hazafi, csak arra várva, hogy végre felfedhesse magát.
Tehát Putyin eljátszotta a Nagy Játékot. Tagadhatatlanul mintát vett Sztálinról. Annak ellenére, hogy Sztálin remekül illeszkedik a korai cionbolsevik forradalom zsidó miliőjébe a zsidó feleségével, és a zsidó barátaival, ne felejtsük el, hogy Sztálin maga grúz volt, és tökéletesen tisztában volt azzal, hogy soha nem férne bele a legbelső zsidó körbe, akik Lenin halála után úgy köröztek a megüresedett “trón” felett, akár a keselyűk. Trockij, Radek, Kamenov, Szverdlov mind-mind a “jó” vérvonalból származtak. Nem számoltak Sztálinnal, mint potenciális ellenféllel, meg ha észre is vették, arra gondoltak, hogy “Ki ez a magányos gój, hogy szembeszegüljön velünk?”. Mikor végre meglátták Sztálin igazi arcát, mér késő volt.
Ez mára már egy legendás szelete a történelemnek. A bolsevik zsidók ádázul küzdenek egymás ellen a hatalomért, közülük is Trockij (Bronstein) a kiemelkedő versenyző, és mivel Sztálin volt köztük az egyetlen nem zsidó, így úgy gondolták, hogy kaphat némi rendőri hatalmat, mivel nem jelent veszélyt rájuk nézve. Valójában Sztálin segített nekik eliminálni a másikat, és a végén ő emelkedett felül, mint nevető utolsó. A 20-as és 30-as évek tisztogatásai azonban Sztálin számára sok haszonnal jártak, hiszen a bolsevik hatalmi zsidó klikkek gyakorlatilag egymást irtották ki. Sztálin okos előrelátással nem távolított el minden zsidót a kormányzati pozíciókból, sőt, egyéb befolyásos posztokon is maradtak még zsidók bőven. A legemlítésreméltóbb Lázár Kaganovics volt. Sztálin emellett még titokban nekikezdett az “újraoroszosítási” programjának, aminek első állomása a kormányzati szervek voltak. Nagyon jól tudta, hogy a háborút Hitler ellen nem nyerheti meg, csak akkor, ha feléleszti a népben újra az orosz hazafias szellemet. Mindez idő alatt kéznél tartott pár előre betanított siránkozó zsidót, hogy a világszerte ismert cionzsidó és szovjet összeborulás továbbra is hihető maradjon.
Néhány befolyásos és odafigyelő zsidó azonban kiszúrta, hogy mi folyik a Szovjetunióban, de sokat tenni ellene nem tudtak, mert szükségük volt Sztálinra annak érdekében, hogy megtörjék a számukra legnagyobb ellenségnek tartott nemzetiszocialista Németországot.
A bolsevikok lecserélték az orosz himnuszt az Internacionáléra. Sztálin újra elővette a régi himnusz dallamait, és abból lett az általunk is ismert szovjet himnusz. Az orosz társadalmi előrelépésnek Sztálin alatt ismét a teljesítmény lett a mértékegysége, nem pedig a Lenin-érára jellemző zsidó “törzsi” hűség. Az oroszok elképesztő sebességgel emelkedtek a ranglétrákon, és foglaltak el katonai és egyéb kormányzati kulcspozíciókat, és a háború végére, az addigi zsidó hatalmi elit megtört. A törés ellenére még mindig felülreprezentálva volt a számuk a vezetésben a nemzetiségi arányukhoz képest, de ez a szám már jóval kisebb volt, mint a háború előtti. Az oroszok számára az inspirációt már az “Orosz anyácska”, a haza megvédése jelentette, nem holmi üres nemzetközi munkásösszefogásról szóló szólamok. Mindezen eredmények ellenére az akkori Oroszország még mindig meg volt nyomorítva és terhelve a zsidókommunista rendszer korrupt mivolta által, és emiatt ez a téves marxista gazdaságpolitikán alapuló rendszer sose volt képes az orosz embereknek biztosítani az igazi fejlődést, amit megérdemeltek volna.
Sok hangadó zsidó média szerint Sztálin egy “végső megoldást” agyalt ki az orosz zsidók számára, egy áttelepítés formájában, amit már Nagy Katalin cárnő is megtett egy “elszigetelt kitelepítés” formájában. Ez annyira nem tetszett az akkori Szovjetunióban élő zsidóknak, hogy Sztálin zsidó orvosai és a szintén zsidó Lázár Kaganovics összefogtak, és meggyilkolták Sztálint, még mielőtt végrehajthatta volna a tervét. Kaganovics még dicsekedett is az unokaöccsének azzal, hogy ő [Kaganovics] és a testvére, Rózsa (aki orvos volt) mérgezték meg Sztálint, azzal a trükkel, hogy kicserélték az szívgyógyszerét egy olyanra, ami képes volt szívrohamot előidézni. Sztálin köztudottan szívrohamban halt meg.
Amikor a gój kommunista, Nyikita Hruscsov 1957-ben a Szovjet Pártkongresszuson megvádolta Kaganovicsot azzal, hogy a “karrierje” alatt 20 millió orosz halálában segédkezett, Kaganovics ezt még csak meg sem próbálta tagadni, sőt, ehelyett azt válaszolta Hruscsovnak, hogy “A te kezedhez is vér tapad elvtárs.” Hruscsov azonban kiemelte, hogy ő a háborúban volt kénytelen embereket ölni a hazáért, amíg Kaganovics volt az, aki a tömeges kivégzéseket és a Gulág rendszert megtervezte, majd ezeket a parancsokat végre is hajtatta.

A történelmi dolgokkal nagy valószínűséggel maga Putyin is tökéletesen tisztában volt. A kommunizmus bukásával egyidejűleg a zsidók is megindultak a minden területre kiterjedő hatalmuk visszaszerzése érdekében, aminek Trockij és Lenin óta nem lehettek részesei. Mindössze két évvel a Szovjetunió bukása után, vesztegetésekkel, fenyegetésekkel, gyilkosságokkal és más gengszterfilmbe illő eszközökkel az internacionalista zsidók ismét kezükbe kaparintották Oroszország javainak nagy részét. Ez a mindössze 2 év alatt lezajló folyamat a világ egyik legnagyobb rablásának a címére is esélyesen pályázik.
A zsidó oligarchák (Oroszországban a 90’-es évek 11 leghatalmasabb oligarchája közül 10 zsidó volt, ez gyanítjuk nem a puszta véletlen műve) a fent említett két év alatt rátették a kezüket az orosz nemzeti vagyon 65%-ára. Ezek közül is a legelszántabb és politikailag legaktívabb neve nem volt más, mint Borisz Berezovszkij. Igen, az a Borisz, akinek a neve pár hónappal ezelőtt bejárta a világsajtót, amint Putyin bocsánatáért esedezik. De ne szaladjunk ennyire előre. A 90’-es évek elején-közepén Putyin felismerte, hogy szüksége lesz Berezovszkij társaságára a hatalomba vezető rögös úton. Ezért tehát szövetséget kötött vele. Megtévesztő művelete részeként még olyan cikkek is megjelentek a Moszkva Times hasábjain, ahol képmellékletekkel illusztrálták Putyin nyaralását Berezovszkij Spanyolországban levő nyári rezidenciáján.
Berezovszkij Borisz Jelcin alatt nőtt nagyra, amikor is az Orosz Belbiztonsági Szolgálat vezetőjévé lett kinevezve. Ez eléggé széles népi ellenállásba ütközött, tekintettel, hogy kiderült, Berezovszkij izraeli-orosz kettős állampolgár (hol is halottunk már ilyenről, hogy izraeli kettős állampolgárokkal van tele a hatalom?).
Ott tartottunk, hogy Putyin egyre jobb politikai pozíciókba került. Annyira jókba, hogy hamarosan megerősödött, és szakított Berezovszkijval és Guzinszkijvel (Guzinszkij annak idején az Orosz Zsidó Kongresszus feje volt) ennek egyenes következménye lett, hogy százszámra jelentek meg cikkek Oroszországban a “hitszegő” Putyinról, és a “jóakaratú és népbarát” hatalmasságokról név szerint Berezovszkijról és Guzinszkijről. Érdekes eset, hogy Berezovszkij egyik kritikusát véletlenül lelőtték egy moszkvai tűzharcban akkortájt. Ilyenek a zsidó média favoritjai a valóságban. Ami látható, hogy Putyin már ekkortájt olyan ellenségeket szerzett magának, hogy hasonló kaliberű figuráktól a Nyugat vezető politikusai hideg izzadsággal a hátunkon riadnak fel éjszakánként azt sikoltozva, hogy “Nem vagyok rasszista!”.
Putyin nem lépett fel az összes oligarcha ellen. Túl jól ismerte a hidegháborús sakklépéseket ahhoz, hogy egy ilyen banánhéjon elcsússzon, azonban arra figyelt, hogy senki se nőhessen fölé hatalomban.
Egyszer csak eljött Mihail Hodorkovszkij ideje. Hodorkovszkij a Jukosz olajipari vállalat főrészvényese volt 1993-tól 2005-ig. A Jukosz részvényeinek akkoriban 96%-a zsidó kézben volt, akik leginkább Hodorkovszkij baráti köréből kerültek ki, és egytől egyig izraeli kettős állampolgárok voltak. Hodorkovszkij ebben a pozícióban dollármilliárdokat sikkasztott el (ismerjük az idevágó magyar terminust: “nem volt tisztában a vonatkozó törvényekkel”). Miután kinőtte magát Oroszország egyik leggazdagabb emberévé, úgy gondolta, eljött az ideje, hogy a politikába is beleszóljon. Ezt úgy óhajtotta megvalósítani, hogy megpróbálta megvásárolni a Duma [az orosz törvényhozás] képviselőit egyesével. Putyin ezt már nem nézte annyira jó szemmel, és rákérdezett, hogy ugyan már, az az ember, aki csaláson keresztül szerezte meg a dollármilliárdokra rúgó vagyonát, miért akarja még korrupcióval megfertőzni az orosz törvényhozást is? Hodorkovszkij végül 2010-ben börtönbe került 7 évre, de ilyen-olyan zsidó szervezetek folyamatosan lobbiznak az ügyének felülvizsgálata érdekében. A nemzetközi “jogvédő” (értsd: zsidó lobbi) szervezetek képviselői Putyint folyamatosan antiszemitizmussal vádolják, mert le mert tartóztattatni egy zsidó tolvajt.
De itt nem állt meg Putyin. Kifejtette, hogy szerinte egy ország sajtóját annak az országnak a szülötteinek kellene kézben tartaniuk, izraeli állampolgárok helyett. Hiszen hogy is lehetne egy sajtó nemzeti, ha más ország állampolgárai a vezető hangadók, és a zsurnaliszták 70%-a? Ezzel a kijelentésével végleg kihívta maga ellen a zsidó médiát és annak képviselőit. Annyira, hogy még George Bush is kiemelte egyszer, hogy Oroszországban a “szabad” sajtó jelenlétét (értsd: olyan zsidó oligarchák, mint például Berezovszkij kezében lenne a sajtó helye) kell biztosítani, ami majd aztán tovább fojtathatná az unalomig ismert zsidó médiatevékenységet: az adott országban tevékenykedő zsidó mágnások, mint a nép barátainak bemutatását, és a nemzeti vállalkozók és politikusok munkájának lekicsinyítését és botlásaik felnagyítását.
George Bush számára ez nem volt elég (azaz a gazdái számára). Tovább kritizálta Putyint, hogy nem ad a népnek elég szabadságot, miközben Bush regnálása alatt hozta meg az amerikai törvényhozás a “Patriot Act”-ot.
Amerikai elnökök egész sora szólalt fel az orosz demokratikus rendszer hibái ellen. Álljunk csak meg egy szóra itt. Amerikában két egymást váltó párt van, volt, lesz, a hatalomban. Ezek a Demokraták, és a Republikánusok. Mindkettő ugyanazt a zsidó lobbit képviseli. Ezzel szemben Oroszországban több mint 20 különféle párt működik, ezek közül már a parlamentbe jutottak is elég széles skálán képviselik az emberek véleményét. Amerikában azonban több 10 millió állampolgár érdekképviselet nélkül él, hiszen elképzeléseik nem férnek bele se a demokraták, se a republikánusok közé. Most akkor hol nem működik az úgynevezett demokrácia?
Egy, és csakis egy oka van annak, hogy Putyint és a modern Oroszországot folyamatosan támadják. Ez nem más, mint hogy az orosz emberek Putyin vezetésével sikeresen védik meg magukat a zsidó világhatalom ellen. A cionistáknak kellene Oroszország, annak erőforrásai, és hatalmas művelhető és beépíthető területei miatt. Támadják Putyint, mert példát mutat, és a példa ragadós minden nemzetben gondolkodó nép számára.
Putyin és a modern Oroszország miatt fog elvérezni az Új Világrend. Ehhez csak kitartást tudunk kívánni neki és az orosz népnek.
Nagy Kálmán

"Csodafarm" avagy a paradoxon feloldása


"Csodafarm" avagy a paradoxon feloldásaMondhatnám, hogy "ásóra kapára magyar", mert sokak számára nem ismeretes, hogy ami illegitim, vagy történelmi joghagyományaink szerint is hazaárulásnak minősül, az hazánkban rendelkezésjognak, jogalkotásnak, ítélkezésnek nevezet tevékenységként sem tekinthető legitimnek, elfogadottnak, vagy elfogadhatónak. Paradox helyzet, amikor a jogosultság megléte nélkül formál jogot az, akinek ezen jogosulatlan hatalomgyakorlása és jogalkotása mögött nincs többségi társadalmi felhatalmazás csak a háttérerőszak "idegen szervezeteinek" nyomásgyakorlása, fenyegetése (a kettő kilenced vélhetően még az MTA állásfoglalása szerint is kevesebb, mint a hétkilenced). Magyarország utolsó érvényes, Nemzetgyűlés és népszavazás által megszavazott Alkotmánya 1944. március 17-én készült és a már várható német megszállás miatt 1944. március 18-án meg is szavazták. Elfogadta a nemzetgyűlés, és népszavazás is megerősítette. 1944. március 19-én a németek hivatalosan is elfoglalták Magyarországot, majd 1945-től a szovjet megszállás következett.

A szovjet megszállás alatt a szovjet fennhatóság alá került területek országaiban az 1936-os buharini "alkotmány" adaptációját kényszerítették rá szovjet tankok árnyékában a szavazásból kizárt és felszámolt népképviseletek kizárásával az ún. "szocialista" országokra. A "kékcédulás választás alkotmánya" Magyarországon 1949-ben csak XX-as törvényként szerepelt az "illegitim államrendszer" diktatúrája alatt. Az 1989-es gengszterváltás levezénylőinek nem kis problémát okozott, hogy a peresztrojka miatti változásokat hogyan erőltessék le hatalomvesztés nélkül az ország lakosságának a torkán. Ezt a feladatot próbálta betölteni az 1989-es "ideiglenes alkotmány", mely átirata, itt-ott módosított vágott és kiegészített változata az 1949-es XX-as "törvénynek" (?).
A volt szocialista országok1997-ig Magyarország kivételével lecserélték alkotmányaikat. Magyarországnak jelenleg sincs érvényes alkotmánya, csak egy újabb, a sorozatosan elcsalt választások eredményeként félretájékoztatással, megtévesztéssel és az ország lakossága 7/9 részének kizárásával, az uralkodó és hatalombitorló pártok összejátszása alapján kierőszakolt 2/9-es kisebbség diktatórikus illegitim "magántörvénye", amely a világon egyedülállóként egy 69 éve tartó diktatúra legutóbbi megnyilvánulása sok módosítással, "sarkalatosnak" nevezett "gumitörvényekkel", melyek átverési technológiáját a csaló bankoktól lopták. A "hatályosítása" is illegitim, mivel az 1949-es Magyarországra erőszakolt XX-as törvényre hivatkozva helyezte magát hatályba - a jelenlegi, szűk keresztmetszetű csoportok, és az országot elfoglaló idegenek érdekeit képviselő magántörvény - melyről ez a társaság is kijelentette, hogy illegitim, és diktatórikus erőszak szülte. A jelenlegi "rendszert" már ez is, ez a hatályba léptetési ellentmondás is, nem csak illegitimmé, de nevetségessé is teszi. Az 1944. március 17-én elfogadott Alkotmány, más NÉPSZAVAZÁSSAL MEGERŐSÍTETT alkotmány hiányában a mai napig érvényes. Az 1944. március 17. utáni összes törvénykezés illegitim a nemzetközi jog szerint is, de a magyar történelmi hagyományok szerint is, bár az 1944-ig hozott és megtartott törvények érvényesek. Ez azért lényeges, mert 1945. után nem alkottak teljesen új jogrendszert, csak átvették a korábbi BTK, PTK stb. rendeleteit és érdekeiknek megfelelően csonkították, megváltoztatták vagy eltávolították paragrafusait.

A fentieket azért foglaltam röviden össze, mert az egész jogrend és főleg a képviselői, tisztségviselői a köztisztviselőkkel együtt, még többségi megválasztásuk esetén sem jogszerűen foglalják el azokat a társadalmi pozíciókat, amelyek jelenleg különböző indíttatásból bemondás vagy fogjuk rá alapon betöltenek. Hatályos, érvényes, vagy jogszerű alapokra épülő törvényalkotás hiánya miatt, az ezekre a "magántörvényekre" hivatkozás az emberi és személyi jogok tiprása, felhatalmazás nélküli erőszak alkalmazása. Az 1944 után hozott összes törvény, nemzetközi szerződés, alku, megegyezés érvénytelen, semmis.
A közérthetőség kedvéért vegyünk egy példát: Ha egy ország országként van elismerve, de a korábbi megszállói és kirablói uralkodnak rajta, vagy azok utódai, a nemzetközi jog szerint is felszabadításra szorul, megszüntetve a jogsérelmet, vagyis a diktatúrát, amennyiben belső, és gyarmati elnyomást, amennyiben külső erők működnek közre. Őslakosainak jogában áll, és fennmaradásuk érdekében kötelességük is, hogy fellépjenek az elnyomó rendszer ellen, ahogy ez Dél-Afrikában is megtörtént a rhodéziai-rezsimmel szemben. Ez sajnos saját erővel csak kevés ország számára adott lehetőség.

De Magyarország más! A két világháború összetett célokat szolgált. Az elsőben zsidó megegyezés szerint feldarabolták Magyarországot. Sokan a Trianoni "Békeszerződés" (?) tanulmányozásakor nem értik, hogy miért pont Magyarországot súlytotta a legkeményebb ítélet, miért merik most egyes kazár-zsidók a zsidómentő Horthyt lefasisztázni, amikor Portugáliában élete végégig hálából járadékot kapott Izraeltől. Az első világháború célja a zsidó világbirodalom előkészítési részeként olyan kényszerhelyzetet hozott létre, amelyben megfelelő irányba terelték Európa társadalmainak átalakítását. Második fázisként a Második Világháború tette lehetővé, hogy a világ központjaként ismert Európa szívében, Magyarországot megszerezzék.

A második világháború óta Magyarországon kazár-zsidó uralom van, melyet 1989-ig a zsidó vezetésű Szovjetunió biztosított, majd 1989-1996 között már Oroszország kazár-zsidói, és 1996-tól Izrael és az USA, meg a közben csalással felettes szervé tett EU-s zsidó irányítás. Mivel Európa népeinek igába hajtása, kifosztása, jogkorlátozása még jelenleg is tart, előkészítésként a Második Világháborút egy "felhizlalási időszak" követte. Magyarországon Rákosi (Rosenfeld) Mátyás és Kádár (Csermanek) János hajtotta végre az előkészítést. 1989-től gigantikus mennyiségű összegyűjtött közpénz, érték, és állóeszköz vagyont lophattak szét, tulajdoníthattak el a volt szocialista országoktól kapitalizálódás címén. Magyarországon ez különösen gátlástalanul folyt, mivel a legtöbb magyar állampolgár még azt sem tudja, hogy más volt szocialista országokban a privatizációs bevételek több mint fele felosztásra került az állampolgárok között. Az 1989-es "pártok" a Kádár-rendszer vazallusaiból, és a "felépített, kiválasztottakból" állt elő kis létszámmal, (először embert írtam, de nem lenne helyes ezt a szót itt alkalmazni). Ismerősek a nevek: Németh Miklós, pufajkás Horn Gyula, Orbán, Soros választottja, Antall - Tom Lantos felépített embere, Gyurcsány az Apró-klán "örököse", Medgyesy, Kuncze, Pethő, Dávid Ibolya, Pintér, és még sorolhatnánk a neveket, a lista hosszú, és kivétel nélkül mindegyik szerepel a TEMPO-párt polip ábráján valamint a Legfelsőbb Ügyészségen ellenük tett, bizonyítékokkal ellátott feljelentésekben. Jellemzően ezeknek a bűnözőknek itt a hajuk szála sem görbül, pedig Csehországban 10-20-szoros életfogytiglan várna rájuk ugyanezért, de sok más országban is már a börtönben ülnének.

Csonka-Magyarország országkénti szerepeltetésére trianon után mindössze azért volt szükség, hogy Nagy-Magyarország központi része megmaradjon és könnyebben kisajátítható legyen az 1800-as évektől az erre területre áhítozó kazár-zsidók számára. "Szirmaira bontani a virágot". Az elcsatolt területek visszakapcsolása a palesztinai "átmeneti szállás" elhagyása után a kazár-zsidóság számára már nem csak távoli tervezet, és maga a zsidó vallás sem kritérium. A Talmud embergyűlölete alapján létrehozott cionista sátánimádat egy ideig még elegendő lesz a támogatók hülyítésére, de a teljes "bőrcsere" után feleslegessé válik Európa logisztikai központjában. A második "csodafarm" létrejöhet magyar rabszolgákat tartó zsidó telepesekkel, vagy betelepített idegenekkel, de az első már eddig is biztosította a zsidó háttérhatalom túlélését, és az összerabolt javaik megtartását.

Természetesen Európa elfoglalása sem egyszerű folyamat, bár a fő irányvonalak, módszerek jól láthatók. Rohamtempóban kénytelenek végrehajtani, mert így is csúszásban vannak, és egyre több az érdekütközés. A "befektetők" hasznot szeretnének látni, és ezt az "aranybányát" nem akarják kiadni a kezükből. Túlságosan csábítóak a még meglévő tartalékok, ám a "befektetők" ritkításáról is gondoskodnak. Egymást érik a "leleplezések", "botrányok, csaló bankok és brókerek" tevékenységeinek kiteregetései, de ezek célja csak az, hogy csökkenteni lehessen a "konkurencia" erejét, felszámolva őket, amikor elvégezték a feladatukat. Sajnos ez csak Nyugat-Európára és az USA-ra jellemző a "nyugati" blokkban. Kelet-Európában csak Csehország mert korábban is fellépni a Lisszaboni-Szerződés kapcsán, mert a lengyel saját úton járás is a Kaczynski-kormány lemészárlásához vezetett.

Az 1945-óta magyar politikai irányítás szempontjából nem létező Magyarország magyarjainak lázadása is betervezett és mesterségesen előállított, előregyártott forgatókönyv szerinti tétel, amihez a zsidó kézben lévő külföldi média adja a magyarellenes hangolású aláfestést. A "híreket" azok fogják szállítani, akik jelenleg is ellátják a nyugati médiát hazugságokkal. Később ugyanez a média fog a konfrontáció kialakításakor a félretájékoztatásról, álhírek terjesztéséről, rémtörténetekről gondoskodni, és a magyarság nemzetközi "megbüntetését" követelni. Orbán feladata, hogy álnemzeti megnyílvánulásaival kettős "eredményeket" érjen el. Egyrészt becsapva a naív, politikában járatlan embereket, nemzetmentésnek tünteti fel a diktatúra, vagy helyesebben rabszolgarendszer megteremtése érdekében hozott rendelkezéseiket, és ugyanezek miatt a magyarság ellen hangolni elsősorban Európa népeit, miközben annyira lerombolja és eladja, kisajátítja a gazdaságot, hogy mára a még meglévő ingatlanaiba szorult lakosság feje fölül a tetőt is elvihessék, akár külföldi erőszakkal is.

A nagy felháborodást kiváltó földtörvény, vagy a korábbi médiatörvény, a társadalombiztosítás felszámolása, a nyugdíjkasszák kifosztása, az államadósság csökkentéséhez elrendelhető "lakossági kötelező anyagi hozzájárulás" beszedési lehetősége, a "bevándorlási és honosítási" törvény, és még sok meghozott, de esetleg még nem is alkalmazott, nem beélesített rendelet, törvény, jogszabály mind-mind nem valósulhatott volna meg, ha a trianoni "békeszerződés" megkötésekor Magyarországot felszámolják. A lelakott, teljesen szétdarabolt országból töredékét sem tudták volna kilopni. Így erőszakkal, rabszolgamunkával felépíttethették az ország maradékát, és nem kellett a szláv népekkel is huzakodni.

Mindezek "szépséghibája", hogy 1945-óta egyetlen hatalombitorló kormány sem merte népszavazásra bocsátani az alkotmánynak csúfolt tákolmányát, pedig a társadalmi szerződés ezzel kezdődne a munkáltató, a nép, és a munkavállaló, ez esetben a kormány és a népképviselők között. A 2010-es 1/3 szavazásra hajlandó és 2/9-es "többség" esetében még egy csalásra kihegyezett választási törvény sem adott kellő bizalmat a FIDESZ-KDNP rablóbandának egy alkotmány elfogadását kitűző népszavazás megkockáztatására, mivel a korábbi, 1989-es "alkotmány" módosításához az amúgy egygazdájú pártok egymás elleni biztosítékként 80%-os (4/5-ös) elfogadottságot írtak elő.
1990-be még lett volna rá lehetőségük, hogy legitimálják a rendszert, mert a naiv, tájékozatlan és a demokrácia gyakorlatát nem ismerő emberek lehetőséget biztosítottak volna erre, de a mohóság győzött, és erre még nem kaptak akkor felhatalmazást gazdáiktól. 1994-ben, egy taxis-blokád után, az Antall-kormány biztosította kölcsönös fosztogatási lehetőség széleskörű pártszintű kiterjesztése eredményeként ez a lehetőségük elúszott. Jelenleg a magát 2/3-os többségűnek feltüntető FIDESZ gyakran hivatkozik többségére, de a támogatás hiánya nem csak vele, de a Parlamentbe tolvajként beosonó pártokkal is közölte, hogy a lakosság szavazásra jogosult 2/3-a már arra sem méltatja őket, hogy részt vegyen az előre megírt forgatókönyvű választási színjátékban.
Az országban uralkodó állapotokat jól mutatja Szász Károly üzenete a bíróságok felé, amikor a PSZÁF vezetője nyílt jogtiprásra próbálja rávenni a bíróságokat. Magyarországon már régen megszűnt a pártatlan jogérvényesítés lehetősége, anarchia uralkodik, mert az egyre pofátlanabb gyarmati irányítás már a saját törvényeit sem tartja be, illetve csak "szelektíven", saját maga javára alkalmazza.

Néhány szóban érdemes kitérni a jogi státuszunkra is. A magyar állampolgároknak, fajra, nemre, vallásra tekintet nélkül, semmilyen alapjoga nincs. A rabszolga teljesen kiszolgáltatott. Ez az "alapjog". Ha az állampolgár cigány, kiemelt, stratégiai fontosságú szövetségese a rendszer üzemeltetőinek (még). Ha más nemzetiségű, pl. sváb, általában gondoskodik a "kiegészítő jogokról", ezért magasabb besorolású, mint az átlag magyar (pl. Soltvadkert, Kiskőrös, Kecel, Császártöltés, Hajós, Akasztó zavarosban halászói). Ha zsidó vallású, mert a kazár nem vérrokona zsidó fajnak, alkalmazhatóságától függően részesülhet mások javaiból, de sok kis-zsidót ugyanúgy sújtja a jogérvényesítés lehetőségének hiánya, mint a zsidó média által démonizált, életének védelme miatt rasszistának, fajgyűlölőnek kikiáltott magyart.

Lehetőségeink: Szabad megdögleni, lehetőleg csendben, mert a gyenge közoktatásnak köszönhetően a világ keveset tud Magyarország elnyomott, kifosztott, és kiszolgáltatott lakosságának emberi, pszichikai és fizikai nyomorba döntéséről, valamint a hihetetlenül aljas, az Emberi Jogok Nyilatkozatát és a Nemzetközi Jogot is semmibe vevő "csendes" terrorról. Lehet túlélésre hajtva betagozódni, de a "kisembernek" ez egyet jelent a talpnyalással, és a belenyugvással saját kiirtásába, amihez még elvárják a közreműködését is. Megpróbálható elfogadni az illegitim rendszer kínálta lehetőségeket, és elfogadva a feltételeket, legitimizálva a rendszert, pártot alapítani. Az FKGP és Jobbik példája is mutatja, hogy még a 2014-es választásokra beígért EU választási felügyelet sem jelenthet garanciát arra, hogy saját fegyvereivel győzzük le barlangjában a szörnyet, amikor a "bíró" is ugyanahhoz a táborhoz tartozik, csak vannak saját érdekei is, és ezért "korrekciót" követel. A "liberális" és "neoliberális" gumicsizma ugyanott szorít, mint a néppárti. Ugyanúgy lyukas a talpa, a víz is ott folyik bele, csak más tócsájába zavarják az embereket gátatépíteni a konkurens zsidóság ellen.

Vegyünk számításba egy frissen alakult, 0,5-1 vagy kétmilliós támogatású, nemzetiségeket nem kirekesztő, általános emberi értékeket képviselő pártot. Jelentős erőként vezetőit megkörnyékezik és lopási lehetőség biztosításával, vagy fenyegetéssel, zsarolással megpróbálják rávenni az átállásra, betagozódásra. Ha nem menne, ott a jól ismert lehetőség, amit már Horn Gyula, majd Gyurcsány is alkalmazni akart, a polgárháború kirobbantása (a 2010-es választások előtt Kövér is bejelentette ezt a lehetőséget), vagy idegen erőt alkalmaznának. Amúgy is, a választási részvétel egyértelműsíti az illegitim alkotmány, a pártrendszer és a "választási törvény" legitimálását, ami egyet jelent a további kifosztással, megosztással és lassú, majd felgyorsított ütemű népirtással.

Jobb lehetőség a saját államrend kialakítása, mert erre nem csak az ENSZ kénytelen lehetőséget biztosítani (ugyan nem erre hozták létre a "személyi önkormányzatok" intézményét, de alkalmazott gyakorlat), és külső (orosz) nyomás hatására a "magyar" bábkormányokat irányító izraeli, EU-s, és USA zsidó lobby is visszavonulásra kényszerül, mert mint sokszor említettem már, a Kína elleni összehangolt támadáshoz az USA-nak, vagyis a City of Londonnak orosz támogatás kellene, Oroszországnak meg Kelet -és Közép-Európa. Mivel Oroszország legerősebb fegyvere az elnyomott, kifosztott európai emberek egy zászló alá gyűjtése, jogaik, önállóságuk biztosítása lerázza a kazár-zsidó és az évszázadok alatt "európaisodott" és "arisztokratizálódott" fajzsidó igát.

A világ pénzügyi összeomlása csak egy bejelentésen múlik, mert ez a lufi akkor pukkan ki, amikor ki akarják pukkasztani azok akik a levegőpénzüket belepumpálják, de nem mindegy, hogy ki szúrja ki, mert nem csak a gazdája durranthat vele. Ekkorra gondoskodnunk kell saját pénzrendszerről, ami lényegében rendelkezésre áll (Stk). Ezt teszi lehetővé az új rendszer felépítését a majd hetvenéves megszállás előtti történelmi alapokon.
De! Nem azon kell rágódni, hogy kivel miért nem akarunk szövetkezni közös cél érdekében, hanem azon, hogy hogyan lehet megvalósítani a célt, mert a tét a megmaradásunk, utódaink élete, unokáink jövője, hogy legyen jövőjük.
Nem hinném, hogy akadálya lenne az összefogásnak, ha azzal kérdéssel kezdenénk, hogy ki-mit tud vállalni a közös feladatból. A cél központba állítása átformálja az egyéni ambíciókat a legtöbb magyar embernél, csak megfelelően kell tálalni...
Mindenkinek el kell döntenie, hogy magának, vagy mindenkinek szeretne jobb, szabad, békés és boldogabb életet. Mindkét döntés esetében harcolni kell, csak az előbbi döntés esetén rövid időn belül egyedül, az utóbbi döntés esetén együtt...

/Tulok /

Csehországi tüntetés

Nagygyűlést tartott az észak-csehországi Duchcovban, a Szociális Igazság Munkáspártja (DSSS), a nálunk is igen jól ismert cigány bűnözés és cigány terror ellen.
A gyűlés kiváltó oka, egy fehér fiatal pár brutális megverése volt! A tüntetésen több száz cseh hazafi jelent meg, akikhez csatlakozott egy igen tetemes számú, jó érzésű polgár is! Már a tüntetés alatt fokozódott a hangulat, a szónokok lényegre törő mondanivalója miatt, és az összegyűlt ellentüntetők (retkes cigányok) makogási kényszere következtében.
A hazafiak úgy döntöttek, hogy maguk oldják meg a helyi problémát, és lemennek a cigány gettóba, ahol majd elmagyarázzák az európai kultúra lényegét az élősködő hordának.
A rendőrség közbeavatkozott, mikor a hazafiak letértek a kijelölt útvonalról. Brutálisan szétverték a tüntetőket, akik ellen könnygázt és vízágyút is bevetettek. Többen így megsérültek, és a kemény magot, akik ellenálltak a hatalom zsoldosainak, előállították! Nem így történt ez a cigány hordával (kb 200-300 fő), akik felfegyverezve várták a hazafiakat a gettó területén!
Így működik a kettős mérce Európa szívében, a fehér emberekkel szemben.
Kitartást, és az Isten áldását kérjük a bebörtönzött fehér testvéreinkre! 
Jordán Mihály

Fokozódik a kiszivárogtatási botrány

Ahogy azt már korábban megírtuk, Edward Snowden, aki a CIA és az NSA-nak dolgozott az USA-ban, a kiszivárogtatási botrány kezdetekor Hongkongba utazott. Ahol ugyan nem kért politikai menedékjogot (kiadatási egyezmény miatt), de mégis a Kínai kormány "kegyeit" élvezte.

Az itt eltöltött idő alatt, Snowden terhelő bizonyítékokat adott át a kínai kormánynak arról,hogy az amerikai titkosszolgálat összehangolt kibertámadást hajtott végre, a Kína Oktatási és Kutatói központ 63 számítógépe ellen.

A kínai kormány igen megfontolt döntéseket hoz. Kivárnak! Peking egyenlőre még nem foglalt állást Snowden ügyében, de kijelentette, hogy az USA-nak igen komoly beszámolót kell készíteni a nemzetközi szervezet részére, melyben magyarázatot adnak az ügyről (kár magyarázni, úgysincs értelme).

Közben az amerikai hatóság vádat emelt Snowden ellen, így megkezdődhetett volna a kiadatási eljárás, és a vádlottra akár 10 évi börtön (aztán odabent furcsa körülmények között elhalálozna) várna.

A sors fintora, hogy egy kis borsot törjenek a kínai hatóságok, az USA orra alá, ma bejelentették, Snowden a délelőtti órákban Oroszországba repült.

Az orosz kormány ezt megerősítette, kijelentve ,hogy a férfi nem rendelkezik vízummal, így valószínűleg tranzitturistaként érkezik. Letartóztatási parancsot nem adtak ki ellene. Snowden menedékjogot még nem kért, de kérelem esetén meg fogják vizsgálni azt.

Amerika egy csatát veszt néhány nap alatt, mivel tömérdek mennyiségű információ repül ki a kezei közül, ezért vakarják most a fejüket.

A kínai és orosz titkosszolgálatok most jót röhögnek, és dörzsölik a tenyerüket, mert a kezdeményezési lehetőséget ők vették át.

Alföldi Pál





Moszkva betartotta ígéretét
Edward Snowden a tegnapi nap folyamán repülőgéppel Oroszország területére érkezett, mint tranzitturista.
Az orosz hatóságok kijelentették, hogy a fiatalember egyenlőre menedékjogot nem kért, de ha esetleg igényelné, akkor kérelmét kivizsgálnák!
Snowden megérkezése követően Kubán és Venezuelán keresztül Ecuadorba utazik. Az Ecuadori külügyminiszter kijelentette, hogy a kiszivárogtatással vádolt, 30 éves férfi menedékkérelemmel fordult országához, amely hamarosan dönt az ügyben.
Az USA minden érintett országot megkért, hogy ne adjon védelmet Snowdennek!
Oroszországot és Kínát élesen bírálta azzal a váddal, hogy nem tett eleget a kiadatásnak, vagy feltartóztatásnak!
A két ország kijelentette, hogy a férfi ellen hivatalosan elfogatóparancs nem érkezett, és bűncselekményt az adott országokban nem követett el az érintett személy! Az USA által kiadott vádemelés nem érinti a nemzetközi jogot! Továbbá a két ország kérhetné számon Amerikát, mivel Snowdentől olyan biztos információk kerültek a kezükbe, amivel bizonyíthatják , hogy az USA átlépett minden írott nemzetközi jogot (pl:Medvegyev lehallgatása).
Ha Ecuador elfogadja Snowden kérelmét, akkor az országnak két igen kiemelkedő védett személye lesz. Az egyik a most kérelmező Edward Snowden, a másik a wikileaks ausztrál létrehozója, Julian Assange. Ő Ecuador londoni nagykövetségén élvezheti az ország védelmét.
Az ügynek ezzel még közel sincs vége, hiszen a hajtóvadászat még csak most indult be, és ki tudja milyen információk kerülnek még ki amit az USA inkább meg sem történtnek szeretne tudni.
Alföldi Pál


Nem segített a nagyúr – Küzdelem helyett siránkozás


Összesen tizenhárman élnek a helesfai házban, köztük négy, három év alatti gyermek és több beteg felnőtt
Összesen tizenhárman élnek a helesfai házban, köztük négy, három év alatti gyermek és több beteg felnőtt

Csányitól várnak segítséget – Romokban egy helesfai család

“Ebben az országban rengetegen azt  szeretnék, hogy mások oldják meg súlyos problémáikat… Egy ekkora család siránkozik, a küzdelem helyett…” – Az SzRTI véleménye a lap alján

- Hír és vélemény -
A bama.hu-n Katus Eszter írja: “A Devecz házaspárnak hat gyermeke és kilenc unokája van, most tizenhárman élnek együtt. Jövő hónapban a bank viszi a házukat.
– Láttuk Csányi Sándort egy tévéműsorban, ahol arról beszélt, hogy ő is szegény családból jött, és hogy a középiskolában még késsel-villával sem tudott enni. Azt mondta, azoknak próbál segíteni, akik saját hibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, és akik kapaszkodót, egy szalmaszálat keresnek. Ott segít, ahol nagy a baj. Hát, úgy gondoltuk, akkor talán mi is fordulhatunk hozzá – magyarázza Devecz István, miért keresték fel az OTP Bank vezérigazgatóját.
A kétségbeesett nagyapa már a műsort követő nap, stoppal nekivágott az útnak az egyik unokájával. Nagyjából öt óra alatt fel is értek Budapestre, ahol személyesen szerettek volna beszélni Csányi Sándorral. Erre azonban nem volt lehetőségük, ezért levelet írtak neki, amelyben azt kérték, látogasson el hozzájuk a vezérigazgató, és hallgassa meg a problémájukat.
- Küszöbön a kilakoltatás, fogytán az idejük -
A népes család (csak a helesfai családi házban tizenhárman laknak, összesen négy generáció) akkor került igazán nehéz helyzetbe, amikor az egykor bányászként dolgozó nagyapától elvették a rokkant nyugdíját. Ugyan a bányászok egészségkárosodási járadékát végül megkapta, az az összeg több tízezer forinttal kevesebb, mint a nyugdíja volt. Aztán jött a második csapás: a cég, ahol sofőrként dolgozott, csődbe ment, őt pedig elbocsátották. Hasonlóan járt a veje is. Azóta hiába járnak cégtől cégig, sehol nem alkalmazzák őket. Márpedig a családnak nagy szüksége lenne a pénzre.
– Jövő hónapban egy másik bank kilakoltat minket – mutatja az értesítést Devecz István. – A banki hitelek, amiket felvettünk, túlnőttek rajtunk. Annak idején mindent annak a tudatában vettünk fel, hogy fizetni tudjuk a részleteket. De most, hogy nincs munkák, már nem megy. Újabb és újabb hitelt kértünk, hogy fizetni tudjuk az előzőeket – a havi kiadásunk több mint 600 ezer forint lett, a bevételünk pedig 100 ezerrel kevesebb ennél. Igyekszünk mindent fizetni, de már nincs miből…
- Nem érkezett segítség, hiába várták reménykedve -
Csak a 'művészetet' támogatja Csányi a hiteleseket nem
Csak a ‘művészetet’ támogatja Csányi, – a hiteleseket nem
A tévéműsor óta eltelt majdnem két hónap, de hiába. Senki nem kereste fel őket. – Csányi úr nem jött el, csak egy levelet kaptunk a bank elnöki tanácsadójától. Azt írták, sajnálják, de Csányi úr sűrű időbeosztása miatt nem tud ellátogatni hozzánk. Negyven év munkája semmivé lesz a jövő hónapban, elveszítem a házamat, a családomat, ők pedig megadták egy alapítvány címét, hogy keressük fel őket, bár adósságrendezésben sajnos sem ők, sem a bank nem tud segíteni. Ennyi. Pedig mi nem kértünk alamizsnát, sem pénzt! Csak munkát nekem és a vejemnek, és azt, hogy a sok különböző hitelünket kiválthassuk eggyel, és csak azt kelljen fizetnünk.
Ha ebben egy bank vezérigazgatója, aki az ország egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb embere, nem tud közreműködni, akkor ki tud?”
A Szabad Riport véleménye:
Ebben az országban rengetegen azt  szeretnék, hogy mások oldják meg súlyos problémáikat. -”Írok Orbán Viktornak, írok Gyurcsánynak, írok Szélesnek, vagy Demjánnak, meg elmegyek Csányihoz…”
És lám, egyik sem segít érdemben. Vajon miért is? – Hát azért, mert nem érdeke. A kifosztásotok az érdekük, és nem a jólétetek. Vajon mitől olyan gazdagok, – egy szegény országban?
Azt kérditek; Ha Csányi nem tud segíteni, akkor ki? – Erre aztán nagyon nehéz rájönni: Hát te saját magad.  – Egy ekkora család siránkozik, a küzdelem helyett…
Márpedig, aki nem harcol a kifosztók ellen, annak vége. Lehet, hogy harc esetén is, – de küzdelem nélkül soha nem fog győzni! Nem rimánkodni kell a nagyúrnak, hanem fellépni ellene. A küzdelemnek pedig számtalan formája van. Jogi lehetőségek, ügyészség, per, (költségmentességi kérelemmel). – De azt is megkérdezzük: Vajon miért nem kerestek meg egyetlen otthonvédő szervezetet sem?
És, ami az érdekes: arról nem szólt a hír, hogy vajon melyik bank viszi a házukat? – Csak nem az OTP?

Szégyenteljes kivonulás Afganisztánból

Meglehetősen rosszul sikerült az amerikaiak hosszúra nyúló kempingje Afganisztánban, mert már a tálibokkal egyezkednek az USA katonai vezetői arról, hogyan vonják ki megvert kutyaként az amerikai csapatokat. A héten Dohában történt meg az első tárgyalás az amerikai vezetők és a tálib küldöttek között. A tárgyalásról senki nem szól semmit, annak tárgya titkos, de elég sok híroldal foglalkozik vele. A CNN cion-atlantista hírgyár szerint valószínűleg politikai alku születhet - ha a tálibok leállítják a támadásokat, cserébe helyet kapnak a parlamentben, és szabadon működhetnek az országban. Ezzel majdnem egyszerre a bagrami légi támaszpontot támadás érte, és négy amerikai katona halt meg.
Az Egyesült Államok hadvezetése parancsot adott rá, hogy el kell kezdeni felrobbantani a hátrahagyásra ítélt amerikai haditechnikákat, mivel elszállításuk rendkívül drága lenne. Felvetődött a kérdés, miért nem adják át az afgán kormányerőknek? Válasz nincs, de sejthető, hogy már leírták az egész afgán bábkormányt, és teljes klientúráját. Mindenesetre maga Karzai is felfüggesztette az együttműködést az USA-val, mivel elárultnak érzi magát, és nem lát tisztán, mi is az amerikaiak célja a tálibokkal.
Az amerikai hadsereg csak azokat az eszközöket szállítja el, melyek olyan technológiákat tartalmaznak, amelyek még nekik is igen drágák. A Washington Post szerint több, mint 77 tonna felszerelést pusztítottak el idáig. 
Mindez már a szégyenteljes végkifejlet. Egy hatalmas hadsereg, egy birodalom, magát a világ csendőrének szerepébe képzelve, és egyetlen győztes háborút nem tud felmutatni 1945 óta, amikor is az oroszok megnyerték nekik a II. világháborút. Azóta csak a szégyenteljesebbnél szégyenletesebb vereségek sorozatai jutnak nekik osztályrészül.
Nem az amerikai katonákkal van itt a baj, hanem azzal, hogy amit az amerikai katonák megnyernek, azt a politikusok rendre elveszítik. Azért, mert a katonák nem zsidók, a politikusok pedig azok, illetve a zsidók dróton rángatott bábui. Ugyanis a zsidók - a maguk által elterjesztett hírükkel szemben - mindenféle valódi politizáláshoz hülyék. Egyszerűen fogalmuk sincs arról, mi is az a politika, hogyan is kellene azt csinálni. Ennek oka a belső lelkületükből adódik. Egyszerűen ilyenek. Soha semmit nem képesek vezetni, megoldani, fenntartani, és főleg nem képesek kétoldalú tárgyalásokra. Ezt is elrontották, mint ahogy eddig mindent - és persze a szerencsétlen katonák isszák meg a levét az egésznek. De a hatalmasokat ez sem érdekli, egészen addig, amíg ez a nagy, és jól kiképzett hadsereg leszerelt katonái nem kelnek fel egyszer ellenük. Az amerikai cionizmusnak az lesz az utolsó napja.  
Ugye emlékszünk még a szovjet katonák váll-lapján olvasható CA rövidítésre, ami a pesti humor szerint a Camping Afganisztánban-t jelentette, nos ez a kiruccanás az amerikaiak számára sem lett sokkal sikeresebb, sőt. Ez a kivonulásuk éppolyan csúf lesz, mint az összes többi.
Tálas András

Már a kurdok is a kannibálokat lövik

A kurd fegyveres erők, és a Szíriában harcoló terroristák között fellángoltak a harcok. A kurd és a szír hivatalos kormány megerősítette, hogy négy fegyveres terroristát öltek meg harcokban az elmúlt napokban. A fegyveres összecsapásokat a külföldről pénzelt zsoldos csapat provokálta ki. Az elmúlt hetekben eddig összesen harminc halálos áldozata volt a kurdok, és a fegyveres csoportok között kitört harcoknak. 
Asszad elnök a kurd területeken teljes autonómiát adott a kurdoknak, és a hadsereg ott lévő teljes fegyverzetét is átadta nekik. Így komoly nehézfegyverekkel rendelkeznek, és reguláris hadseregként működnek. A szíriai hadsereg tisztjei közül a kurdokat hazaküldték a saját területeikre, és ott álltak szolgálatba.
A kurdok hozzáállása igen érdekes volt a szíriai események vonatkozásában. Az ország lakosságának 10%-a kurd, de a legelső megmozdulások alkalmával sem kívántak fellépni Asszad ellen. A külföldről feltüzelt és provokált felvonulásokból is kimaradtak. Ezek után az országba szivárgó fegyveresek ellen is felléptek.
A kurdok mindvégig kiválóan politizáltak. Nem szóltak bele az eseményekbe, szó nélkül hagyták átvonulni területeik határain a kormány csapatokat és azok ellenségeit is. A terrorista csoportok szunnita arab befolyás alatt állnak, ráadásul legfőbb támogatójuk, Törökország is az ellensége a kurdoknak. A kurdok világosan látják, ha az arabok által pénzelt terroristák győznek, akkor az egész ország szunnita irányítás alá kerül, arab vezetés alá, ahol őket a legnagyobb elnyomás várja, tehát a szabadságuk került veszélybe. A lázadónak nevezett bandák rájöttek, hogy a kurd területen felvonult Asszad erők képesek lesznek lezárni a határt Törökország felől, valamint ha a kurd területeken sem tudnak már átvonulni, akkor a maradék utánpótlási vonalaikat is elvágják, Aleppo hetek alatt fog elesni, és újra a kormány irányítása alá kerülni. Dühükben egyre többször provokálják a kurd lakosságot és a katonaságot.  
Feltételezzük, hogy a török hadsereg részéről komoly provokációk fogják érni a határt lezáró szír kormányerőket, mivel a törökök tisztában vannak azzal, ha elvesztik ezt a háborút, a törökországi kurd PKK újrakezdheti a fegyveres harcot. Most már megvan a jogalap az önálló Kurdisztán kikiáltására. Szíria felől pedig komoly fegyverekhez juthatnak. A fegyveres bandák részéről belevonni a kurdokat a fegyveres összetűzésekbe egy újabb hatalmas ballépés volt. Ezzel egy újabb frontot nyitottak meg éppen akkor, mikor amúgy is igen rosszul áll a szénájuk.
Kemény Gábor