2010. november 30., kedd

Gazdag István: Amikor Izrael diktálja a tempót

Úgy tűnik, hogy a brit konzervatív kormány – amint azt az izraeli látogatásról nemrég hazatért William Hague külügyminiszter maga erősítette meg – elszánta magát arra, hogy megváltoztassa a háborús bűnökre vonatkozó törvényeket, amelyek ez idáig lehetővé tették, hogy egy panaszos kérésére elfogató parancsot lehessen kiadni brit területen tartózkodó külföldi személyek ellen.
Mivel a múltban, főleg emberi jogvédelemmel foglalkozó szervezetek, már több esetben is feljelentéssel éltek izraeli politikai és katonai vezetők ellen, ez utóbbiak kénytelenek voltak eltekinteni Nagy-Britannia meglátogatásától, még a London és Tel-Aviv által október végére tervezett „stratégia tárgyalások” keretében is. Az Egyesült Királyság kormánya tehát hajlandó megtagadni a saját elveit és megváltoztatni a törvényeit, teljesen nyilvánvaló módon a „nem létező” lobbi nyomására, amikor egy új törvénytervezetet terjeszt a parlament elé, jelentősen korlátozva bíróságai kompetenciáját, hogy kielégítse egy idegen állam óhaját, és így mentesítse a letartóztatás kockázatától ez utóbbi háborús bűnökkel vádolt állampolgárait. Mindez azután, hogy alig néhány hónappal korábban a Moszad izraeli kémszervezet durván megsértette a szigetország szuverenitását, hamis brit útleveleket használva egy palesztin vezető Dubaiban végrehajtott meggyilkolásához.
Gordon Brown munkáspárti kormányfő már korábban ígéretet tett az ominózus törvényi rendelkezés megváltoztatására, de a kormányváltás miatt erre nem került sor. Most a konzervatívokra hárul a cselekvés ódiuma, mindenképpen széles körű tiltakozási hullámokat gerjesztve egy olyan „igazságszolgáltatás” devianciája ellen, amely az érdekek és a barátság függvényében váltogatja a törvényeit (már száznál több parlamenti képviselő írta alá a jelenlegi „egyetemes joghatály” fenntartását követelő levelet). Ez a barátság adott esetben az Izraeli-Brit Baráti Társaság kötelékében manifesztálódik, amelynek David Cameron miniszterelnök, William Hague és más miniszterek is tagjai.
Cameron számára ez bizonyára nem okoz különösebb gondot, miután választási győzelme után a szigetországi zsidók csúcsszerve (BDBJ) arra noszogatta, hogy ezentúl vállalja fel gyakrabban zsidó mivoltát. A kampányban meg is kérdezték tőle, hogy vajon a származása nem befolyásolja-e majd a közel-keleti események objektív értékelésében, ő azonban cáfolta az inszinuációt, ugyanakkor büszkeségének adva hangot amiatt, hogy távoli felmenői között tudhatja Elia Levita középkori jiddis nyelvű írót. (Nyilván a brit zsidók lehető legkiegyensúlyozottabb politikai érdekérvényesítése érdekében legutóbb a munkáspárt élére is egyik hitsorsosuk került, Edward Samuel Miliband személyében, akinek – biztos, ami biztos – a saját fivérével, Daviddel kellett megmérkőznie az árnyékkabinet vezető posztjáért.)
Emlékeztetünk rá, hogy Belgium is kénytelen volt megváltoztatni az ugyanilyen típusú törvényeit, amikor palesztinok belga bíróság elé próbálták citálni Ariel Saront a Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban izraeli segédlettel elkövetett vérfürdőért, majd utóbb Spanyolország is erre kényszerült, így akarván elkerülni, hogy az ország bíróságai előtt indítsanak pereket a gázai bantusztán ellen végrehajtott izraeli terrorbombázások miatt. Izrael tehát a földrész kormányait sakkban tartó lobbijai révén megfosztja Európát köztársasági és emberi jogi értékeitől, miközben továbbra is provokálja vagy megtámadja a szomszéd országokat, kisajátítja a palesztinok földjeit, az etnikai tisztogatás és az apartheid politikáját folytatja saját határain belül és a megszállt területeken, zavartalanul fejleszti katonai atompotenciálját, megsérti a nemzetközi törvényeket, mindezt büntetlenségének tudatában teszi, és ráadásul ahhoz is van képe, hogy erkölcsprédikációkat tartson a többi nemzetnek.
„Izrael fütyül a világra!” – Yisroel Dovid Weiss New York-i rabbi, a cionizmusellenes ortodox zsidók Neturei Karta nevű nemzetközi szervezetének szóvivője imigyen summázza a helyzetet: „A cionizmus csápjai olyanok, hogy a nyugati országok a lakájai. A politikusokat nyomás alá vetik, vagy különböző rágalmakkal fenyegetik, ha nem eléggé lojálisak Izraellel szemben. Zsidó szervezeteket hoztak létre, amelyek ellenőrizni akarják a népeket, a nemzeteket és a többi vallást. Megpróbálják diktálni, hogy mit kell vagy mit nem kell mondani és hinni, és azzal töltik az idejüket, hogy megalázzanak és bocsánatot, valamint pénzbeli jóvátételeket követeljenek.”
Jól látható tehát, hogy az efféle törvények életbe léptetését igazoló „humanitárius” ürügyeket konkrét esetben könnyedén alárendelik politikai, stratégiai és egyéb okoknak, amelyek utóbb ugyanezen törvények eltörlését igazolják, egyértelművé téve, hogy valójában a gyönge országok féken tartására és bizonyos lobbi-érdekekkel szembeni ellenállásuk megtörésére találták ki őket, az „emberi jogokat” mint Damoklész kardját használva zsaroló eszközként, ha viszont egy „baráti” ország kerül miattuk kellemetlen helyzetbe, akkor egyszerűen túllépnek rajtuk. Következésképpen a különböző nemzetközi büntetőbíróságok sem értékelhetők másként, csak fügefalevélként az Egyesült Államok által uralt Nyugat kolonialista-expanzionista apparátusán.
Egyébként a napokban XVI. Benedek pápa ismét kihúzta a gyufát az „illetékes helyen”, miután kiderült, hogy véleménye szerint elődje, XII. Pius „több zsidót mentett meg a náci időszakban, mint bárki más”. Az európai zsidóság legbefolyásosabb intézménye, a párizsi székhelyű CRIF november 21-én reagált, egyebek mellett azt állítva, hogy „a pápa véleményét nem osztja a korszak egyetlen komoly történésze sem”. A szervezet elnöke, Richard Pasquier által aláírt közlemény sajnálkozásának ad hangot amiatt, hogy a pápa nem vette magának a fáradságot a témába vágó történelmi munkák áttanulmányozására, pedig a történelem azt mondja, hogy „XII. Pius sohasem kelt nyíltan a zsidók védelmére a második világháború alatt”, és ami a legsúlyosabb, „még a háború után sem tett említést egyetlen alkalommal sem a holokausztról”. Meyer Habib, a CRIF alelnöke a vatikáni archívumok megnyitására szólította fel a pápát, arra emlékeztetve, hogy „ez egy érzékeny és fájdalmas téma számunkra.”
XVI. Benedek inkriminált szavai abban az interjúkötetben láttak napvilágot, amely a napokban jelent meg A világ fényessége címmel. Egyesek szemét azonban láthatóan irritálja a fény. „Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása” (Mt 8,12). Sapenti sat…
MD 2010. XI. 30.

2010. november 27., szombat

Százalékok hazugsága – A hazugságok hagyománya

Már maga az a tény is árulkodó maszatolás, ahogy mindig százalékokban gondolkodnak.
Mint tudjuk, az úgynevezett “átlag” meglehetősen csaló dolog. Mert ugye, ha két hét átlagában azt vesszük hogy egy héten át magas volt a vérnyomás, egy héten át pedig alacsony, az nem azt jelenti, hogy e két érték kiegyenlíti egymást, vagyis két hét átlagában rendben volt az egészség. Tehát ez csak önámítás, illetve megtévesztés. A több százezres nyugdíjat, vagy fizetést plusz egyéb juttatásokat összevonni, a csupán az elhalálozáshoz, ellehetetlenüléshez elégséges nyugdíjjal és fizetéssel ritka nagy aljasság.
A helyes kórkép megállapításához ismerni kell azt a minimális költséget amiből manapság biztonsággal meg lehet élni. Vagyis az a havi összeg, amiből a normális életfenntartást (EGÉSZSÉGES alapvető és szükséges élelmiszereket, megfelelő ruházatot, a közüzemi számlákat, az utazást, az egészségügyi ellátást, oktatást és művelődést stb.), és valamennyi (legalább pár 10 ezer forintnyi) megtakarítást finanszírozni lehet. Ezt kellene, a létfenntartási minimumnak tekinteni a minimálbér, vagy nyugdíj számításában. Ezt az összeget pedig nem szabadna semmilyen adóval sem sújtani.
Vagyis a létminimum összegét a fogyasztói kosárnak megfelelő összegnek kell jelentenie. És e létminimumnak egyeznie kell minden minimálbér, nyugdíj, gyes, ápolási díj stb. összegével, de legalábbis ennél kevesebb nem lehet! És minden számításban ezzel az évente megállapított alapösszeggel kellene kalkulálni. A fizetés- és nyugdíjemelés összegét, adóját pedig nem egy hamis “átlag”-ra vetített százalékban meghatározni. Vagyis, ha emelnek akkor egy havi fix forintban kifejezett összeget és nem százalékot kell meghatározni. Annak akinek, amúgy is elég magas a nyugdíja nem szabad még többet emelni, mint annak akinek már amúgy is kevés. Hisz az árak a piacon, a boltokban sem a a fizetések, vagy nyugdíj százalékához igazodnak. A tej, kenyér stb. mindenkinek ugyanannyiba kerül, nem pedig a fizetése arányos százalékába!
Azonban amíg olyan emberek kalkulálnak létminimumokat, akik soha életükben nem próbáltak ilyen megalázó összegből, nemhogy ennek töredékéből élni, addig ez a probléma csak a százalékok hazugsága marad.
És akkor még nem is beszéltünk a váratlan nagy kiadásokról, tragédiákról, melyre még az előrelátó megtakarítás sem elegendő (már ha egyáltalán telik rá). Ilyenkor pedig jön a kölcsön, mely manapság a bankok-uzsorások (a kettő közt nem igen van különbség) képében az ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉG, és a KORMÁNY ÁLTAL TÁMOGATOTT KIFOSZTÓ, GYILKOS GÉPEZET.
Amiért mégis ragaszkodnak a százalékok hazugságához, ehhez a szemfényvesztéshez, annak oka és célja, azon rétegek végleges eltüntetése, mely a hatalom számára költséges és felesleges.
Mely társadalmi rétegből már nem lehet többet kisajtolni, mely ellátásra szorul, s melynek papíron még vannak jogai. Íme a Novus Ordo Seclorum egyik módszere a sok millió közül!
Fehér Farkas – Szabad Riport Tudósító Iroda

2010. november 26., péntek

Összeomlóban a dollár – jön a válság-cunami?

Vlagyimír Putyin felemelte a hangját a dollár monopolizmusa ellen. Véleménye szerint ez a monopol helyzet káros a világgazdaságra.
Ez a hír, és hogy Kína és Oroszország nem akar dollárt használni, jóval nagyobb jelentőségű, mint ahogy a sajtó hírt ad róla. Valójában minden fontosabb, vagy értelmesebb gazdasági szakember tudja, és mélyen kussol róla, hogy ne törjön ki a pánik. Amennyiben a kínai és az orosz gazdasági szakembereknek sikerül megoldani a közvetlen átváltás problémáit, valószínű, hogy sok ország csatlakozik ehhez a rendszerhez. Ez a dollárnak nem a gyengülését, hanem egyszerű kivégzését jelenti.
Már csak egy lépés, hogy Oroszország és Kína megszabaduljon dollárkészleteitől, amely miatt a dollár minden értékét el fogja veszíteni. Ez bármikor megtörténhet. Nem vesztené el minden értékét, ha csak a reális gazdasági-pénzügyi folyamatokat nézzük (akkor csak kb. 30-40%-ot esne az értéke), de a kialakuló pánikot nem lehet majd megfékezni, és a dollár semmivé válik (esélyes a hiperinfláció).
Az események tükrében ez bármikor bekövetkezhet. Holnap is. És akkor nincs amerikai gazdaság, amerikai vagyon, bankvilág, multicégek, sem semmi más. Euró sincs, hiszen az az európai gazdaságon keresztül a dollárhoz kötött. Államadósságok sincsenek, tehát például rendkívül eladósodott hazánk tulajdonképpen kap egy ezermilliárd dollárnak (tavalyi értéken) megfelelő tőkeinjekciót az oroszoktól és a kínaiaktól (hiszen megsemmisül nagyjából ekkora adósságunk, amely az állami szektort, a vállalati szektort és a lakosságot is egyaránt, szétosztva terheli).
Nem véletlen, hogy a koreai háborúval annyira kiélezni próbálják a helyzetet a cionisták, hiszen szó szerint a teljes összeomlás, megsemmisülés fenyegeti őket.
Tamási Attila



Kedden Vlagyimír Putyin, és Wen Jiabao között lezajlott tárgyaláson a két fél megállapodott, hogy többé nem használják a dollárt egymás közötti üzletek lebonyolításához. Ezentúl csak saját pénznemeiket fogják használni – jelentették ki.
A bankok már megkezdték kidolgozni a két valuta egymás közötti átváltásának legfontosabb részleteit. Nemsokára már a piacon, és a bankokban így fogják váltani a valutákat. Mivel a dollár nagyon instabil lett, muszáj volt egy lépést tenni a biztonságosabb pénzvilág felé.
“Ez egy nagy lépés a konszolidáltabb, és biztonságosabb bankvilág felé”
Megállapodások születtek a légi közlekedésről, a vasútépítésekről, vámügyekről, a szellemi tulajdonokról, és a kultúrák védelméről.
További egyeztetések kezdődtek a Kínába szánt gáz, és energia árairól. Kína kedvezményeket szeretne, Oroszország viszont azt, hogy Kína is teljes árat fizessen, mint Európa. A két ország közötti megállapodások alapjait a két miniszterelnök letette, a részletek letárgyalása az ágazatok vezetőire vár. A tárgyalások befejezésére a jövő év közepére számítanak.
Továbbá katonai együttműködésről állapodtak meg, és kifejezték, hogy sosem volt még országaik között ilyen jó és erős a viszony.
Wen kijelentette, hogy továbbra is elősegíti Moszkva törekvéseit, mind a földrajzi, mind a gazdasági érdekköreit felhasználja, hogy Moszkvát segítve, közösen tovább munkálkodjanak egy “ésszerű, és méltányos új rend kialakításán”.
A kínai miniszerelnök kijelentette továbbá azt is, hogy nem kívánja a dollár bukását, de intézkedésekkel meg kell védeni a saját valutáikat a kockázatos dollártól.
Ezzel újabb hatalmas csapás érte az USA bankvilágot és a nemzetközi zsidóságot.
Gyártó István

2010. november 25., csütörtök

Kadarkúti Égi üzenet - 84- Jézus: Bocsásd meg vétkeinket...

ÉGI ÜZENET 2010.11.24. szerda
Jézus: „Bocsásd meg vétkeinket…”
Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ma a „Miatyánk”-nak számotokra egyik leglényegesebb kérésével foglakozunk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”
Mindnyájatok életében vannak rossz és sajnálatraméltó lépések, kapott és adott sebek, melyek hátráltatják a lelki életben való előrejutást. Ezért második nagy adomány, amit Istentől kértek a „Miatyánk”-ban a kenyér után a „bocsánat”, amely Isten újjáteremtő szereteténél fogva lehetővé teszi nektek, hogy elesésetekből fölálljatok. Ha Én Máté evangéliumában adóságról beszélek, akkor emberi bűnökre, hibákra gondolok. Ebben az elbeszélésben a király elengedi a szolga adósságát, az viszont már nem engedi el a neki alárendelt szolga adósságát. Azt olvassátok, hogy a szolga 1000 talentummal tartozott a királynak. Tudjátok mennyi lenne ez most? Több mint 60 millió dollár. A szolga pedig mennyit is nem engedett el szolgatársának a tartozásból? 100 dénárt, ami 200 dollárnak felel meg. A példabeszéd királya maga a Mennyei Atya már rengeteg bűnt megbocsátott nektek. És ti azt a keveset se tudjátok megbocsátani felebarátotoknak, amivel megbántott? Egy mai példát is elétek állítok arra nézve, hogy milyen nehéz nektek egymás között megbocsátani. Kató és Rozika régóta szomszédok. Munka után gyakran hosszasan elbeszélgetnek. Ha valamelyiküknek hiányzik valami a főzéshez, csak átugranak egymáshoz kölcsönkérni. Kató csirkéket nevel, már szép rántanivaló méretük van. A kerítésen alul van egy kis lyuk, bizonyára Rozika nagy kutyája ásta ki. Történt egyszer, hogy ezen a lyukon átsétált Kató csirkéje a szomszédba. Rozika kutyája elkapta és pillanatok alatt széttépte. Kató és Rozi szemeláttára. Kató iszonyú dühvel üvöltötte: Miért nem kötöd meg a kutyát? Miért nem javítjátok ki a kerítést! Azt hiszed, lopom a pénzt? –Te csak hallgass! Inkább tanítsd meg a gyerekeidet, hogy ne az utcán focizzanak. 2 hete betörték a szobaablakomat. Az is pénzbe kerül ám! Többe, mint ez a nyomorult csirke. Szó-szót követett, aztán bementek a lakásba. Attól kezdve nem szóltak egymáshoz. És képzeljétek csak, keresztény, templombajáró asszonyok voltak. Néhány nap múlva Rozika kutyája rosszul lett, nem evett, csak feküdni tudott. Kihívták az állatorvost, aki megállapította, hogy megmérgezték. A gyanú Katóra terelődött, de letagadta. A harag gyűlöletté változott. Rozika finomabb lelkű volt, nem sokáig tűrte ezt az állapotot, a haragtartás miatt lelkiismeret furdalása volt. Elment gyónni. Elmondta az esetet a papnak, aki azt tanácsolta, menjen át Katóhoz és kérjen bocsánatot. Bizony ez nehéz volt, hiszen ő csak annyiból volt hibás, hogy nem vette észre a lyukat a kerítésen. Kató viszont megmérgezte a kutyáját bosszúból, ő bizony bűnt követett el. És mégis neki kell bocsánatot kérni. Először letérdelt a kereszt elé és Jézustól megbocsátó szeretetért könyörgött, majd átment. Kató fagyosan fogadta. Odaállt elé és alázatosan mondta: „Katókám! Bocsáss meg, hogy nem javítottuk meg a kerítést és Bodri széttépte a csirkédet.” A szomszédasszony megrendülve hallgatta és megszólalt az elaltatott lelkiismerete: „Te kérsz bocsánatot tőlem, aki nagyobb bűnt követett el? Hiszen gyűlöletemben megmérgeztem a kutyádat.” De ezt már sírva mondta. Sőt a betört ablakodat se fizettük ki. Meg tudsz nekem ezek után bocsátani? Én nem haragszom – mondta Rozika – Én sem. És a két asszony sírva összeölelkezett.
Ebből a példából láthatjátok, drága Gyermekeim, hogy a bocsánatkérésnél nem számít, hogy ki követte el a nagyobb bűnt, hogy ki a hibás. Ha már megtörtént a veszekedés, valakinek meg kell tenni az első lépést a kiengesztelődésre. Csak így tudjátok megszerezni magatoknak a lelki békét.
Sok, vallását gyakorló keresztény gyermekem csak hajtogatja a szeretet és megbocsátás szavait, normálisnak tartja, ha az ember szereti azt, aki őt is szereti, jót tesz annak, aki vele is jót tesz. Az ilyenek szeretik mondogatni, hogy ők nem haragszanak, bennük nincs gyűlölet, de közben kikerülik, aki megbántotta őket, esetleg nem is köszönnek neki és nem is beszélnek vele. Tehát tagadják, de ott a harag a szívükben. Ha így találná őket a halál, legjobb esetben a tisztítóhely legmélyére jutnának. Azt tanácsolom nekik, fontolják meg a „Miatyánk” 5. kérését: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Mit is kértek ebben, Gyermekeim? Azt, hogy Isten, ha bűnt követtek el, legyen irgalmas hozzátok és bocsásson meg, de csak akkor, ha ti is megbocsátotok másoknak, ha ti is irgalmasak vagytok a többiekhez. Ugye milyen nagy felelősség ezt kérni? Tulajdonképpen azt kéritek ezzel a mondattal, hogy csak akkor bocsásson meg nektek a Mennyei Atya, ha nincs bennetek semmi harag az emberek iránt. Ha képesek vagytok szeretni a titeket gyűlölőket, megbocsátani azoknak, akik folyamatosan keresztbetesznek nektek, akkor már több van bennetek, mint emberi, a lelketekben maga Isten van jelen, Ő cselekszik bennetek és általatok. A testvéreitek iránti szeretetetek és megbocsátásotok Isten iránti szeretetetek hitelességének jele, ezen lehet lemérni, hogy mennyire fogjátok fel Isten megbocsátó szeretetét irántatok.
Sajnos, Kicsinyeim, még köztetek engesztelők között is látok olyanokat, akik csak szóval tudják kimondani a megbocsátást, de valójában a szívükben van a neheztelés, a harag. Megbocsátani annak, aki megsebzett, megbántott, sokszor hosszú, benső folyamat eredménye. Amikor úgy érzitek, hogy képtelenek vagytok szívből megbocsátani vajon jó-e ha a Miatyánkot imádkozzátok? Igen, jó, mert ezzel a megbocsátás szándékának a vágyát fejezitek ki és kéritek Isten erejét a megbocsátáshoz. Neki nincs lehetetlen. Azonkívül azért is kell a Miatyánkot imádkozni, mert ezzel kéritek az Ő bocsánatát, aki kérésetekre mindig kész megbocsátani.
Kicsinyeim! Most is itt vagyunk köztetek. Egy megrendítő képet képzeljetek most magatok elé: Egy nagy fakereszt áll előttetek az Én felfeszített véres testemmel. Töviskoronámból, kezeimből, lábaimból folyik piros vérem, mely megfesti egész testemet és a keresztfát. Ott áll lábaim előtt az Én fájdalomba merül Édesanyám és átöleli keresztemet. Drága tisztalelkű, megváltott Engesztelőim! Most egy pillanatra elhallgatok, és ti addig kutassatok lelketekben van-e családtagjaitok, rokonaitok, ismerőseitek, lelkitestvéreitek közül olyan, akire egy kicsit is haragszotok? ……… Nézzétek Szent vérző Sebeimet! Ha szívetekben van harag vagy neheztelés, azzal fokozzátok Sebeim fájdalmát. Ha csak béke és szeretet van bennetek, akkor enyhítitek szenvedéseimet. Most kérlek titeket, hogy képzeletben jöjjetek ide, öleljétek át a 7 tőrrel megsebzett Édesanyámat az Én keresztemmel együtt és kérjétek Tőlünk a megbocsátó szeretetet minden embertársatok iránt, aki ellenszenves vagy közömbös nektek. Aki ez közületek szívből kéri, annak lelkéből eltűnik a harag és könnyű lesz neki a bocsánatkérés.
Megáldalak titeket a teljes kiengesztelődés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

2010. november 22., hétfő

Mennyei Szent Atyám! Mutasd meg nékem az útat, amelyre lépnem kell! Mutasd meg nékem Te magadat: mit kelljen cselekednem! Mert gondolataim megzavarodtak, lelkiismeretem szorongattatik s rettentő kísértések háborítanak. Ó, Uram! Ne engedd, hogy a test érdekei, e világ rábeszélése, erőszakossága, kísértései, bűnös gyöngeségem, tudatlanságom, bűnös hajlandóságom elszakítsák lelkemet Tetőled, az egy igazságtól, eltántorítsák lábaimat a szeretet és a becsületesség egyenes útjáról. Ne engedd, hogy e világ kedvezése vagy fenyegetése, jutalma vagy bosszúja eltéphessen a Te Szent Fiad keresztjétől, kiben van egyedüli szabadulásom! Kérlek Téged a Te örök irgalmasságodra: csak azt engedd tennem, ami Néked kedves és nyisd fel az én hitem gyönge szemét, hogy e rettentő órámban Nálad útmutatást, vigasztalást, világos parancsolatot és lelkiismeretemnek megnyugvást találjak; óh biztass engem, hogy senki Tőled tanácstalanul és segítség nélkül nem távozik, aki igaz hittel zörget kegyelmed ajtaján, keresi akaratodat és kéri segedelmedet. Óh Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek. – Ámen.

2010. november 21., vasárnap

Mit csinál az EU a pénzünkkel?

Vajon mi mindenre költi az Európai Unió a pénzünket, amikor éppen nem bankokat segít meg, vagy egész társadalmi rétegeket tesz tönkre? Néhány napja nagy botrányt kavart a hír, miszerint egy popzenei koncert 600.000 eurós támogatást kapott az EU-tól. Közben kiderült: nem egyedi esetről van szó, sőt, még egy budapesti koncert is felkerült a példák közé. Rövid kirándulás következik az EU-kulturális fertőjében. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott…
Az első hír a homoszexuális brit popénekes, Elton John nápolyi koncertjéről szólt, melyet a “Piedigrotta”-fesztivál keretében rendeztek meg 2009 szeptemberében. Egy klímavédelmi kampány keretében, szintén 2009-ben, Brüsszel 1,2 millió euró támogatást adott az MTV zenecsatornának. A pénzt az MTV az amerikai “Backstreet Boys” együttes koppenhágai, a brit “Editors” rockzenekar budapesti és a “Moby” nevű elektronikus zenész stockholmi koncertjének megrendezésére használta fel.
A klíma-kampány a dán fővárosban 2009 decemberében megrendezett klímakonferenciához kapcsolódott. A konferencia egyébként szánalmasan eredménytelen volt. Az Európai Tanács a konferencia előterében “fel szerette volna hívni Európai ifjúságának figyelmét a klímaváltozásra”. Az Európai Tanácstól pedig arra futotta, hogy elferdült “előadók” fellépéseit segítse elő több nagyvárosban. Gratulálunk…
Még a hivatalos verzió szerint is az 1,2 millió euró valójában 1,5 millió volt, melyből az MTV 1,2 milliót saját belátása szerint költhetett el! A maradékot pedig “médiakapcsolatokra és nagykövetekre” költötték. Ezek a “nagykövetek” 11 embert jelentettek, akik országukban ismert közéleti személyiségek. A pénzt arra kapták, hogy reklámozzák a klímavédelmet.
Az egyik “nagykövet” egy Anna David nevezetű dán popénekes, akinek dala “egyes európai slágerlistákon igen magas helyezést ért el.” A dal címét magyarul nem kívánom ide leírni, de annyit elárulok, hogy egy -sajnos hazánkban is- elterjedt káromkodásról van szó. De még néhány szerencsétlen sportolót is sikerült megnyerni a pénzszórásnak, nem utolsósorban a magyar Katus Attilát.
Azt, hogy mi alapján választották ki a “nagyköveteket” és hogy ezek mit is csináltak pontosan a 300.000 euróval, az Európai Tanács nem tudta megválaszolni a “Presse” megkeresésére. Az 1,5 millió euró egy 2,25 milliós regionális támogatási keretből lett kiutalva. Nagy kapkodva most bejelentették, hogy ki a homokos brit zenész koncertjére elszórt pénznek utánanéznek. Amennyiben kiderül, hogy szabálysértés történt, az Európai Tanácsnak vissza kell fizetnie a pénzt, illetve a jövőbeni támogatásokat lefaragják.
Mégis miből fizetné vissza a tanács a pénzt? Majd összedobják a tagjai? Vagy éppen a valóban értelmes kulturális támogatásoktól (bár ezek után erősen kétlem, hogy ilyen létezne) fogják tényleg elvonni a pénzt? És mi lesz a többi pénzzel? Na, ezek aztán valóban olyan szankciók, amitől remegni fog a lába minden felelősnek…
Az ügy kapcsán további hányingerkeltő tényező, hogy a támogatást bezsebelő előadók eleve olyan emberek, akiknek finoman szólva sincsenek megélhetési problémáik. Az pedig, hogy ezeket a naplopókat “művészeknek” állítják be, minden jóérzésű embert sért.
Vegyük csak a másfél millió eurót. Az jó 400 millió forint. Mennyi hasznos dologra el lehetett volna költeni ezt a pénzt… Sok hazai kórház pár milliós berendezést nem tud beszerezni. De a lényeg, hogy Elton John és a többi tehetségtelen senkiházi parádézhat Nápolyban, Stockholmban és a többi városban… A mi pénzünkből!
Ez az ügy is persze egy év után bukott csak ki, amikor már úgyis mindegy. Hány olyan ügy lehet, amiről soha nem is szerzünk tudomást!
Az EU egy lobbista bűnszervezet, aminek semmi köze nincsen a nemzetek összefogásához. Itt bűnöző csoportokról van szó, akik az országok által befizetett pénzhegyeket hivatalosan szétosztják maguk és barátaik között. És ebbe a fertőbe igyekezett annyira a Jobbik, “a nemzet ügyeit hitelesen képviselni”! Ennyit a hitelességről…
Forrás: DiePresse.com

2010. november 20., szombat

Climategate botrány, fajelmélet, eugenika, népirtás, globális csalás


A hosszúra nyúlt cím alatti írás, sok összefüggő, korábban öszeesküvés-elméletnek minősített eseményt feltár.
Miután a HBO kellőképen felhúzott, Leonardo de Caprio és “társai”, globális felmelegedést “reklámozó” filmjével, és a mindenféle médiából ránk borított, ezzel kapcsolatos szeméttel, időszerűnek láttam, hogy a tények, és igazságok, nyilvánosságra kerüljenek magyar nyelven is a globális felmelegedési csalásról! Annál is inkább szükségszerű a csalás bizonyítása, mert Magyarország mezőgazdaságának tönkretételét is a globális felmelegedéssel, vagy most már “globális éghajlati zavar” elleni “éghajlat-módosítási”, NATO által végrehajtott geo-mérnöki projekt keretében folytatják!
A héten tarthatjuk klímabotrányt kirobbantó, nyilvánosságra került, meghamisított dokumentumok és a csalást igazoló E-mail-ek, adatok nyilvánossá válásának egy éves évfordulóját. A dokumentumok forrása a Climatic Research Unit at the University of East Anglia. Sokan, csak a botrány révén értesültek a ténylegesen megjelenő információk hamisságáról. Tudnunk kell, hogy Obama 2009. decemberében komplett lakosság áttelepítési, és “lélekszám szabályozási programmal” érkezett a koppenhágai “Klíma-csúcstalálkozóra”! Sajnos, nagyon kevesen vették a fáradságot arra, hogy elolvassák a nyilvánosságra került e-mail-eket és dokumentumokat. Ehhez kevés egy zaklatott programozó jegyzeteit átvizsgálni a CRU adatbázisáról: http://www.anenglishmanscastle.com/HARRY_READ_ME.txt
Ebben nem írnak arról, hogy az adatbázisban “mesterségesen” igazították a globális felmelegedési csalás elméletéhez az adatokat. Száz, hanem ezer “bábállomással”, az “elkeseredett” programozó, üdülőhelyekről(?) vehetett-e kulcsfontosságú adatokat, az időjárás megfigyelő állomások helyett, mert lehetetlen megmondani, az adatok milyen forrásokból származnak!
Szintén kevesen olvasták el Phil Jones Christy, a CRU “feje”, 2005-ös E-mail-jeit, amikben aggodalmát fejezi ki, arra az esetre, ha minden kiderül: “Hogyha kimondanám, 1998-tól a világ már kihűlt”, “az adatok bizonytalanok, és ezek csak 7 éves adatok, és statisztikailag nem is szignifikánsak”.
A kritikával élő ausztrált egyszerűen leidiótázta, és szerencséjének tekintette, hogy nem él Ausztráliában!
Phil Jones
http://eastangliaemails.com/emails.php?eid=544&filename=1120593115.txt http://eastangliaemails.com/emails.php?eid=490&filename=1107454306.txt
Az sem vall túlzott szerénységre, ahol arra a következtetésre jut, hogy “Mint tudjátok, Én nem vagyok politikus. Szeretném látni, hogy klímaváltozás történik, így a tudomány bebizonyította a jogát, függetlenül a következményektől. Ez nem politika, de akkor is önzés.”
Leveleiben azon bosszankodik, hogy ki kell szorítani a gyanúsított szkeptikusokat, és hogyan kell elrejteni a hőmérséklet-proxy rekordjait. Majd ő újradefiniálja a szakértői értékelési folyamatokat, az ő szerkesztői pozíciójában, a tudományos folyóiratokban. E-mail-ek törlését kéri “Michael E. Mann” és “Gene” kollegái részéről, nem engedi nyíltan megvitatni az elmúlt évtizedek felmelegedésének teljes hiányát. Több ezer E-mailt “kidob”, a tudományos akadémiai visszaéléseinek “jegyében”.
A brit parlamenti bizottság kiadott egy jelentést arra vonatkozóan, hogy Phil Jones és a CRU tudományos hitelessége érintetlen, de inkább érinthetetlen maradjon. “Szigorú”, egy napos tárgyaláson “tisztázták”, szkeptikusok, vagy ellenvéleményt megfogalmazók kizárásával. A bizottság elnöke, Phil Willis kihangsúlyozta, hogy a jelentés nem tért ki a Climategate összes felvetett kérdésre, és rohamtempóban adták ki, a brit választások előtt.
Az E-mail-ek nyilvánosságra kerülése után indult egy másik vizsgálat is. Az Oxburgh vizsgálat, amelynek elnöke Lord Ron Oxburgh, a Globe International alelnöke, egy civil szervezet által finanszírozott, éghajlatváltozással kapcsolatos jogszabályokkal lobbizó csoporté. Az Oxburgh vizsgálat kiadott egy öt oldalas jelentést, az “ellenőrzést” követően, 11 tudományos “független” dolgozat alapján amelyeket maga Phil Jones válogatott össze a Climategate botrány kapcsán. Ezt valahogy nem akarta észre venni a CRU.
Függetlenül attól, hogy mit gondolnak a hamisított adatokról, és a véletlenül sem független “nyomozásról”, a hiteltelen tudományos(?) front továbbra is állítja, hogy az ember okozza a “katasztrofális” globális (ál)felmelegedést!
2009. November végén, mindössze néhány nappal azután, hogy az első kiadása megjelent a Climategate e-maileknek, a University of East Anglia újra kényelmetlen helyzetbe került. A CRU kénytelen volt elismerni, hogy már “eldobta” a legtöbb nyers adatot, a globális hőmérséklet-számítások alapját, azaz, a munka nem reprodukálható semmilyen külső kutatók által.
A meteorológiai állomások változó módon gyűjtött eredeti adatait (papíron és mágnesszalagon) az új szabályozás szerint (Freedom of Information), “kidobták”, és csak a “kozmetikázott” adatokat tartották meg! http://www.timesonline.co.uk/tol/news/environment/article6936328.ece
Ekkor kapott lábra a hír, egy indiai tudós közvetítésével, hogy a Himalája Siache gleccsere olvad. Az IPCC-nél erre azt állították, hogy igen nagy eséllyel a Himalája gleccserei is elolvadnak 2035-re.
Légifelvétel a Siache gleccserről (a gleccser köszöni szépen, jól van)
Rajendra Pachauri később meghátrált és bocsánatot kért. Ez az állítás, most már lejáratott, és nem szerepelt a legutóbbi IPCC jelentés értékelésében. http://www.guardian.co.uk/environment/2010/jan/20/himalayan-glaciers-melt-claims-false-ipcc
2009 decemberében, az ENSZ koppenhágai éghajlat-változási tárgyalásain kitört a botrány, amikor egy tárgyalási dokumentum kiszivárgott arra vonatkozóan, hogy a harmadik világ nemzetei viselnék a nehezét, az új nemzetközi éghajlat-változási egyezménynek, korlátozásokkal büntetve őket. A szén-dioxid kibocsátás korlátozása megakadályozza őket abban, hogy iparosodjanak. A dokumentum szerint, az iparosodott nemzeteknek, lehetővé tett kétszer annyi szén-dioxid kibocsátását egy-egy személyre, mint a harmadik világban, és széles körben történő végrehajtást követelt meg, az eugenika takarékossági programja keretében. Ez a napirend továbbiakban tartalmazta a “feketék” szaporodásának megállítását, és ennek finanszírozását is.
Az OPT (Optimális Népesség Trust) nagy-britanniai székhelyű. Tehetős tagjai “jótékonyságból” beindítottak egy programot, hogy CO2 kibocsátás ellensúlyozására, költséghatékony megoldás, a harmadik világ tömegeinek kiirtása. http://translate.google.com/translate?hl=hu&sl=en&u=http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/8392193.stm&prev=/search%3Fq%3Dwww.corbettreport.com/articles/20091209_optimum_population.htm%26hl%3Dhu%26prmd%3Dfd&rurl=translate.google.com&twu=1
A BBC News cikke a javaslatról kötelességtudóan számolt be. Megjegyzik, a program célja, hogy finanszírozza “fogamzásgátlási” programokat, a szegény országokban. Ez olyan kifejezés, ami segítőkészen eltakarja azt a tényt, hogy az általuk működtetett FPA, az egyik ügynökségként szerepel a támogató szervezetek között. Az új programot megvesztegetésre használják, hogy a “rossz minőségű”, férfiak és nők, önkéntesen sterilizáltassák magukat. A cikk azonban, ahelyett, hogy rámutatna a becsmérlő javaslatra, még azt jelzi, hogy szén-dioxid kibocsátás korlátozására van szükség ott (ami nem igaz). A kevésbé fejlett országok (LDC) kibocsátási korlátozása önmagában is nonszesz: “Az emberek szén-dioxid kibocsátása a nagy szub-szaharai Afrikában annyira kicsi, hogy alig lehet vele számolni.”
Az OPT állítja, hogy az ötlet egyszerűen bevezethető, mint egy politikailag célszerű precedens, amely végül is kiépíthető, a fejlett világban is. Valójában, ez a legutolsó ilyen javaslat a csoportban, amely korábban azt mondta, hogy a világ népességét kevesebb, mint a felére kell csökkenteni. Az Egyesült Királyság lakosságát szerintük 17.000.000-ra kell redukálni, annak érdekében, hogy “fenntartható legyen a szint.” A csoport támogatói között világhírű környezetvédelmi aktivisták, tudósok, média személyiségek is szerepelnek, mint Jane Goodall, James Lovelock, Sir David Attenborough, Jonathon Porritt, Károly herceg, Paul Ehrlich, George W. Bush ‘s vezető tudományos tanácsadója, és John P. Holdren, Obama tudományos tanácsadója. Ez utóbbi nevéhez fűződik az alábbi javaslat:
“Ki kell fejleszteni a hosszú távú sterilizáló kapszulát, ami beültethető a bőr alá, és eltávolítható, ha terhesség kívánatos. További lehetőségeket nyit meg a kényszerítő termékenység ellenőrzésére is. A kapszulát be lehet ültetni a pubertás korban, és ki lehet, venni hatósági engedéllyel, korlátozottan a születések számához.”
John P. Holdren
Ilyen mecénásokkal a soraikban, http://zombietime.com/john_holdren/ aligha meglepő, hogy a szegények sterilizálását tervezik a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére. Természetesen, a zöld retorikát a “fenntarthatóság” és a “szén-dioxid-csökkentés” csak a legutóbbi ruhája egy nagyon régi ideológiának. Eugenika, egy 19. századi szemét tudomány, amely megállapította, hogy az emberi faj áll genetikailag “magasabb rendű” és “alacsonyabb rendű” fajtákból. Nem meglepő, hogy ezt régen hiteltelenné tették azok, akik kitalálták a beltenyésztett csoportot, a beltenyésztett angol urak tudósok személyében. Szerintük fő a versenyen, és mindenki más feláldozható.
A zsidó holokausztkor az eugenika kultusza népirtó ideológiának számított. Az egykor virágzó eugenika társadalmaknak illegalitásba kellett vonulni. Néhányan megtették ezt, csak megváltozott a nevük: a Brit Eugenika Társaság lett a Galton Intézet 1989-ben. Mások pl. megváltoztatták a hangsúlyt. Az amerikai Eugenika Társaságot átalakították, így lett a neve Lakossági Tanács. A csoportot John D. Rockefeller III hozta létre, és áthelyezte a figyelmet a túlnépesedés és a fenntarthatóság problémájára. Ezek álcája alatt folyik a “tudományos” kutatás! Üres fecsegés a túlnépesedés! Az utóbbi években, ezek elég “szépen” összeolvadtak. A most lejáratott szemét tudomány, a “mesterséges globális felmelegedés”, tökéletesen összeillik az első eugenikai elképzelésekkel.
Ha valakinek további adatokra van szüksége, látogasson el a Galton Intézet honlapjára!
2010 januárjában, az Egyesült Nemzetek sokat dicsért kormányközi panelja a klímaváltozásról, kezdett szétesni. A hiba hibahátán kezdett kialakulni ebben az állítólag támadhatatlan, lektorált, tudományos dokumentumban, ami azt állítja, az emberiség okozza katasztrofális éghajlatváltozást.
Még ebben a hónapban leadtak egy másik állítást, az IPCC-jelentésben. Ez az volt, hogy az Amazonas körüli őserdők 40%-át a megszűnés fenyegeti, az ember okozta globális felmelegedés miatt. Ezeket a kételyeket júliusban helyből, tiszta forrásból cáfolták. A spekuláció már eltűnt a brazil környezetvédelmi érdekképviseleti csoport honlapjáról. http://wattsupwiththat.com/2010/07/10/amazongate-proven-ipcc-based-their-claim-of-rainforest-sensitivity-on-a-probably-sentence-in-a-now-defunct-activist-website/
Pontosan az ellenkezőjét mutatja egy új tanulmány, ami bizonyítja, hogy az erdők az elmúlt időszakban nem kerültek “megtizedelésre” a felmelegedés miatt. Valójában virágzó élettel éli “gyors és önálló növekedését a növényi sokszínűség és az eredeti formájában.”
Februárban a brit Guardian kiderítette, hogy a kulcsfontosságú tanulmány társszerzője, Phil Jones, és hogy állítólag azt mutatja, nem volt olyan dolog, amiből a jól kutatott városi hősziget-hatás megállapítást nyert volna, Súlyosan téves adatokra hivatkozott. Ezek szerint a Guardian rájött “láthatóan megpróbálják eltussolni problémákat hőmérsékleti adatoknál.”
Szeptemberben, John Holdren, aki korábban támogatta a vízellátásba adagolt sterilizáló szerekkel való megoldását a túlnépesedés problémájának leküzdésében, és aki jelenleg a tudományos főmufti az Obama-féle Fehér Házban, támogatta a névváltoztatást, a globális felmelegedésről, “éghajlati zavarokra”! Továbbá megerősíti az elmélet nem tudományos státuszát! Hibás jóslat, az ember általi szén-dioxid okozta felmelegedés teória.
Még ebben a hónapban Nagy-Britanniaban a tekintélyes Royal Society átírta az éghajlatváltozás összefoglalót, és elismeri, hogy a tudomány át van itatva bizonytalanságokkal, hogy “Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mennyire fog a Föld felmelegedni vagy, pontosan mennyire fog változni az éghajlat a jövőben …”
Mint tudjuk, Európában ekkor is permeteztek, de ezt már nem lehet ráfogni a „légkör hűtésére”! Kizárólag az élelmiszerháború kirobbantásával elrendelhető katonai irányítás bevezetése miatt permeteztek akkor is!
Az október 18-29 közötti Japánban megtartott ENSZ éghajlatmódosítási projektek leállítására rendezett találkozóról pedig már akkoriban írtam:
A kormányok, az EU és az USA média hallgatása után hirtelen áttörés, az éghajlat-befolyásolás nyilvános elismerése!
Már az ENSZ is szorgalmazza, hogy fagyasszák be az éghajlat geo-mérnöki projektet! A Reuters hiradása szerint, az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell elrendelnie a moratóriumot a “geo-mérnöki” projektekkel szemben, úgymint a mesterséges vulkánok, és hatalmas felhő-képzési rendszerek vonatkozásában, “az éghajlatváltozás elleni küzdelemben”! A zöld csoportok attól tartanak, hogy a beavatkozás árthat a természetnek és az embernek. A kockázatok túl nagyok, mert a természet manipulálásának hatásai, egy óriási méretű, nem teljesen ismert jelenségsorozatot indíthat el, állították a jelentős ENSZ-találkozón Japánban. A légkör lehűtéséért zajló küzdelem növekvő veszteségeinek eredménye, a növény-és állatfajok egyre intenzívebb kihalása, és tegyük hozzá, az emberiség életterének szűkítése is! Közel 200 ország követeit hívták meg Japánba, Nagoya-ba, a célkitűzések egyeztetésére. Harcot hirdettek az erdők pusztítása ellen, a folyók és korallzátonyok megmentéséért, amelyek erőforrásait és központi megélhetését jelentik a gazdaságoknak.
A geo-mérnökök állítása szerint, az egyik fő oka a gyors veszteségeknek a természetben, az éghajlatváltozás. Az ENSZ megállapítása szerint, sürgősen meg kell fékezni a globális felmelegedést, és meg kell előzni a szélsőséges szárazságokat, az áradásokat és a tengerszint emelkedését. Emberi számítások szerint, nem a legjobb megoldás ezért, a Golf-áramlat leállítása, a mezőgazdaság tönkretétele, és vulkánkitöréseket felhasználni politikai, hatalmi és stratégiai célokra. Néhány ország vonatkozásában, a geo-mérnöki projekt költségszámítása, milliárd dolláros nagyságrendű, de ez az okozott károk és terméskiesést számolva, ez többszöröződik! A “maréknyi, iparilag fejlett ország hozta meg a döntést, geo-mérnöki, és a világ támogatása, jóváhagyása nélkül”, jelezte a kanadai ETC Group a Reuters hírügynökségnek az októbe 18-29. között megrendezett találkozón.
Az ENSZ “éghajlat-testülete” 2013-ra tervezi a geo-mérnöki jelentés felülvizsgálatát.
Néhány geo-mérnöki javaslat, SOLAR reflektorok:
- Óceán megtermékenyítés. Nagy területeken szétszórni vasat, vagy más tápanyagokat, mesterségesen ösztökélve a fitoplankton fejlődést, amely magába szívja a szén-dioxidot, de ez együtt járhat káros algavirágzással, elszívja magába a tápanyagokat, és megöli a halakat és más állatokat.
- Tengervizet permetezni a légkörbe, hogy növelje a fényvisszaverő -és kondenzációs felhőket, így visszaverni több napfényt az űrbe.
- Mesterséges vulkánok. Apró-szulfát részecskék vagy egyéb anyagok kerüljenek a sztratoszférába, hogy visszatükrözzék a napfényt, ami szimulálja egy nagy vulkánkitörés hatásait.
- A szén-dioxid elkülönítése és tárolása. Számos kormány által támogatott, és magában foglalja a CO2 befogását erőművek, finomítók esetében, és földgáz kutakba szivattyúzását mélyen a föld alá.
Pat Money (ETC) azt mondta, az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményére (CBD), hogy ki kell bővíteni a moratóriumot az óceáni megtermékenyítésre, bár ennek a javaslatának, ellenálltak egyes országok. Az év elején “Kanada egyszerűen aggódott, hogy nem világosak a fogalmak, beleértve, hogy mely tevékenységek tartoznak a” geo-engineering kategóriába! Az eddigi célzott természeti és gazdasági pusztítást látva ez érthető!
A környezetvédők szerint, geo-mérnökök elleni a szellem, a Nagoya-i tárgyalásokon, amelynek célja, hogy új célokat jelöljenek meg 2020-ig, a természet védelme érdekében, mint például létrehozni több szárazföldi és tengeri védett területet, elvágva a szennyezéstől és a halászati gazdálkodástól.
“Mi természetesen támogatjuk a további (geo-mérnöki) kutatást, mint minden területen, de nem minden végrehajtási módot, mert ez túl veszélyes lenne. Nem tudjuk, hogy ez milyen hatásokkal lehet a későbbiekben”, mondta Francois Simard, az IUCN természetvédelmi csoporttól.
A fentiek jelentik a hivatalos fedősztorit. Az élelmiszergabonák termőterületeinek elpusztítása, éhínség előidézése, a mezőgazdaság leépítése, a tényleges célokat mutatja.
A világ számos pontján mindennapossá vált éhséglázadások szenvedő alanyainak vajmi kevés vigaszt jelent, hogy esetleg, ha valóban használ a “sárkány ellen sárkányfű”, egy fokkal alacsonyabb hőmérsékleten halhatnak éhen (sterilizálva, megmérgezve, és megfertőzötten)!
A bolygó éghajlata a 2000-2008 között a valóságban és nagyobb részben, inkább lehűlést mutatott, ahogy ez kiderül a NASA Earth Observatory honlapján megtalálható hőmérséklet-változási térképén. http://translate.google.com/translate?hl=hu&sl=en&u=http://earthobservatory.nasa.gov/IOTD/view.php%3Fid%3D42260&prev=/search%3Fq%3Dwattsupwiththat.com/2010/09/16/the-morphology-of-global-warming%26hl%3Dhu&rurl=translate.google.com&twu=1
A kékkel jelzett területeken hidegebb volt az átlagnál, és a pirossal jelzetteken melegebb.
A hideg 2009 decemberben és januárban is figyelemreméltó és hírértékű volt. Pekinget érte a 60 éve legnagyobb havazás , és Koreaban volt a legnagyobb hóesés, amit valaha mértek 1937 óta, amikor a nyilvántartás kezdődött. Plusz az összes Nagy-Britanniában hullott hó. A hideg környezetben rekordok is születtek: Narancs fagyasztás és több millió trópusi hal pusztulása Floridában, rekord alacsony hőmérséklet Kubában, és több ezer új, alacsony hőmérsékleti rekord felállítva az USA-ban, valamint Európában.
Tulok

2010. november 19., péntek

Dominika apátnő (ortodox) – szimandron.hu A magány csapdájában

Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
1. rész – Az ítélkezés

Korunk talán egyik legelterjedtebb betegsége – a magány. Hogyan lehet megmenekülni, meggyógyulni e fájdalmas betegségből?
Az Egyházban, az Egyház által, mondhatnánk, és igazat is mondanánk. Azonban egyáltalán nem ritkaság, hogy éppen a régóta az Egyházban és egyházi életet élő emberek érzik lelkükben ezt a hasogató fájdalmat: „Egyedül vagyok a világban… senki nem képes megérteni engem”.
Szögezzük le azonnal: létezik helyes magány, a lélek üdvösségen való munkálkodása céljából a felesleges kapcsolattartás kerülése. A jó magány ezen állapotát Moszkvai Szent Filaret a következőképpen jellemezte: „A magány elvezet a mennyei közösségbe ”. Az ilyen, helyes magányra kisebb-nagyobb mértékben mindnyájunknak szüksége van. Miben különbözik ez a helytelen, a fájdalomként megélt magánytól? Gyümölcseikről ismeritek fel őket (Mt. 7, 16). A magányt Istenért vállaló embert az emberek iránti szeretet tölti el, belső világa békés és nyugodt. A beteség-magány csapdájába került ember azonban kimondhatatlan szomorúságot érez, lelke szüntelen és mohón vágyik mások szeretetére, megértésére, együttérzésüknek elnyerésére, azonban képtelen ezekre rátalálni. Erről a magányról fogunk ma beszélni.
Honnan ered? Miért válik az ember magányossá? Mi az, ami elválasztja őt Istentől és a felebarátaitól?
A belső magányosság egyik legfőbb oka: mások elítélésének szokása. A magány és az ítélkezés – a lélek egymással rokon betegségei. Az ítélkező ember, éljen bárhol, bármilyen körülmények között, mindig elégedetlen a környezetével. Úgy véli, hogy felebarátaival szemben támasztott igényei igazságosak és vitathatatlanok. Ez természetesen téves vélekedés. A felebarátját az ítélkezés szemüvegén keresztül szemlélő ember mintegy görbe tükörben látja őt, egyáltalán nem olyannak észleli, mint amilyen a valóságban. Az ítélkezés ezen tükre még az erényt is képes hiányosságként megláttatni.
Hogyan kell ez ellen küzdeni?
A szentatyák egy nagyon egyszerű szabályt kínálnak az ítélkezésben szenvedőknek: gondoljuk azt, hogy Isten egyedül, személyesen csak a mi számunkra rendelte el a törvényeket és parancsolatokat. Nekem nem szabad, másoknak szabad. Ez a spirituális élet egyik alapszabálya, ha ezt képesek vagyunk egész szívünkkel elfogadni, akkor az ítélkezés mérge nem fog tudni behatolni a lelkünkbe.
Például a városi autóbuszban egy fiatalember ül a széken, és nem veszi észre a mellette álló idős asszonyt. Ezt látva állítsuk le magunkban a „természetes” felháborodást, hogy úgymond „hová züllött a fiatalság?!”, és ha ülünk, inkább adjuk át mi magunk a helyünket. Azonnal érezni fogjuk lelkünkben a békét és az emberek iránti jóindulatot, még az említett fiatalember iránt is. Hiszen az is lehet, hogy azért nem adja át a helyét, mert rosszul van, vagy olyan lelkiállapotban van, hogy nem vesz észre semmit maga körül. De ha csak egyszerűen neveletlen, talán egyedül ő a hibás ebben?
Az ítélkezés elleni másik eszköz: soha ne elemezzük magunkban, és még kevésbé tárgyaljuk ki felebarátunkat. Úgy tűnhet, hogy ez nagyon nehéz, sőt lehetetlen dolog. Miért vállaljunk ilyen terhet magunkra, mit nyerhetünk általa? Gondoljuk végig, hogy a legtöbbször miről beszélgetünk családi körben vagy közeli barátokkal? Hamarosan észrevesszük, hogy beszélgetésünk tárgya nagyrészt valamelyik felebarátunk. Ha valakiről sokat beszélünk, akkor végül elkerülhetetlenül ítélkezni fogunk. Ha nem őt, akkor valaki mást fogunk elítélni: „Igen, Ivan Ivanovics kitűnő ember! De a fia nem az apjára ütött…”.
A régi szerzetesi rend szerint élő görög monostorokban létezik egy szabály: ha a szerzetes valakiről „harmadik személyben” szól, akkor másnap nem mehet áldozni. Természetesen a világban élő emberek esetében helytelen lenne ez a szigorúság. De mégis érdemes megértenünk e szokás okát: annak mély átérzését, hogy a másokat elítélő ember bűnt követ el. Szívünket, értelmünket elsötétítik a szenvedélyek, és ha sokat elemezzük a másikat, akkor elkerülhetetlenül bűnös gondolatok, többek között ítélkező gondolatok támadnak majd bennünk vele kapcsolatban.
Az ítélkezéssel már a keletkezése pillanatban fel kell venni a küzdelmet. Ha megengedjük, hogy magával ragadjon minket, akkor szívünket azonnal el fogja tölteni a felebarátunkkal szembeni ellenszenv. Ez a szenvedély tehát a magányosság egyik legfőbb oka. Sokan azt gondolják, hogy az ilyen ellenszenv természetes úton, objektív okokból ébred fel bennünk, azért mert felebarátunk taszító kinézetű, vagy ostoba vagy rossz természetű, rossz jellemű. A valóságban azonban a bennünk lévő ellenszenv oka nem a felebarátunk. Ha ellenszenv ébred bennünk iránta, az azt jelenti, hogy a mi szívünk beteg.
Néha az ellenszenv teljesen értelmetlen okokból jön létre bennünk: valaki csúnyán nézett a másikra, az meg közömbös tekintettel nézett vissza rá – és ettől fogva kerülni fogják egymást. El sem tudják képzelni, hogy mennyire szerethetnék egymást, ha nem tulajdonítottak volna jelentőséget a másik véletlen vagy indulatból mondott szavainak, tekintetének. Velimirovics Szent Miklós egyik levelében egy megható esetet idéz fel: Egy földműves mesélte: „Köztem és szomszédom között ellenségesség jött létre, olyan volt, mint valamilyen tüske: nem voltunk képesek egymás szemébe nézni. Egyszer egy hosszú téli este fiam az Új Szövetséget olvasta fel nekem, és amikor felolvasta a Megváltó szavait: tegyetek jót a titeket gyűlölőkkel, rákiáltottam a gyermekre: Elég. Egész éjjel nem tudtam aludni, csak gondolkodtam, gondolkodtam, hogyan teljesíthetném Isten parancsolatát. Hogyan tegyek jót a szomszédommal? Egyszer keserű sírást hallottam a szomszéd házból. Megérdeklődtem és megtudtam, hogy az adóhatóság elvitte a szomszédom összes szarvasmarháját, hogy eladja az adósságai fejében. Mint a villám, úgy nyílalt belém a gondolat: lám, az Úr lehetőséget adott neked, hogy jót tegyél a szomszédoddal! Gyorsan a bíróságra szaladtam és kifizettem annak a szomszédomnak az adótartozását, aki a világon mindenkinél jobban gyűlölt engem, és visszavittem a szarvasmarháit. Amikor ezt megtudta, sokáig gondolkodva járkált a háza körül. Amikor besötétedett, a nevemet kiáltotta. Odamentem a kerítéshez:
- Miért hívtál? – kérdeztem.
Válaszul elsírta magát és nem volt képes egy szót sem szólni, csak sírt és sírt. Azóta nagyobb szeretetben élünk, mint az édestestvérek.”
Tegyünk mi is így. Lehet, hogy nem lesz alkalmunk ily nemes módon megsegíteni az „ellenségünket”. Azonban kis dolgokban is felelhetünk jóval a rosszra: a mogorva tekintetre válaszoljunk mosollyal, a maró gúnyra – meleg és jó szóval. Meg fogjuk látni, hogy milyen gyorsan múlni fog a kölcsönös ellenszenv.

2. rész – A sértettség

Van még egy szenvedély, ami miatt az ember a magány csapdájába kerülhet: ez a sértődékenység. Ellenvethetné valaki: „Ugyan, miféle szenvedély ez?! Én nem vagyok sértődékeny és nem ítélkezem. Engem bántanak, és emiatt megbántódom, de ez természetes!”. A valóságban azonban a sértődékenység az egyik legkomolyabb szenvedély. Arra utal, hogy az ember eltávolodott Istentől. Hiszen amikor az ember szívében Isten él, akkor az embert belső erő és bátorság tölti el. Képes elviselni felebarátja minden gyengeségét, anélkül, hogy elveszítené belső békéjét és iránta való szeretetét, még akkor is, ha a felebarátja megsérti őt. Ellenkező esetben, az ember, aki elveszítette a kegyelmet és eltávolodott Istentől, nem rendelkezik ezzel a belső szilárdsággal. Nem képes elviselni még egy óvatos megjegyzést sem. Nem érzékeli az emberek szeretetét, mindent félremagyaráz. Felebarátja minden tettét, még a jótetteket is, rossz értelemben magyarázza. Ha a sértődékeny ember nem érzi felebarátja jóságát, akkor még kevésbé képes megérteni annak problémáit és nehézségeit. Csak önmagát látja, csak önmagát érzékeli: „Mondtak nekem valami kellemetlent, megsértettek, megbántottak”. Soha nem gondol arra, hogy a másik lelke fáj, és ezért beszél kellemetlen dolgokat.
Hogyan küzdjünk a sértődékenységgel? Mit tegyünk abban a pillanatban, amikor a sértettség összeszorítja a torkunkat és könnyeket hoz a szemünkbe?

Az első szabály: amennyire csak lehet, ne mutassuk ki a sértettségünket. Ennek már önmagában is nagy értéke van. Hiszen a bennünket megsértő ember gyakran maga is szenved attól, hogy megsértett minket, sokszor bánja már féktelenségét vagy figyelmetlenségét, és számára nagy megkönnyebbülést jelent, ha azt látja, hogy nem sértődtünk meg a szavaiért.
A másik szabály: ne engedjük, hogy a sértettség nyomán a rossz gondolatok töltsék el lelkünket.
A sértettség egy olyan ajtó, ahol a legbutább és leghamisabb gondolatok hatolhatnak be a lelkünkbe. „Nem szeretnek, minden rossz, rossz vagyok, a másik gonosz” stb. Még ha szívünk összeszorul a fájdalomtól, akkor se engedjük be magunkba az ellenségtől [a sátántól és démonaitól] eredő gondolatokat, hanem kezdjünk el imádkozni azért, hogy a sértettség égető forrósága mielőbb kihunyjon bennünk.
Az ima mellett rendelkezünk még egy nagyon hatékony eszközzel a sértettség ellen: ez a felebarát iránti cselekvő szeretet. Talán tapasztaltuk már, hogy azon pillanatban, amikor megéljük a sértés miatti fájdalmat, és az egész világot sötétnek látjuk, épp akkor fordul hozzánk valaki valamilyen kéréssel. Az ilyen embert maga az Úr küldi hozzánk, hogy elfelejtkezzünk önmagunkról, sértett érzéseinkről. A bennünk ily módon felébredő felebaráti szeretet minden vigasztalásnál jobban gyógyítja szívünket.

3. rész – A hiúság
A magánynak egy további oka a hiúság. A hiú ember felebarátjától csak a dicséretet, tiszteletet, figyelmet, szeretetet képes elfogadni. Csak akkor érzi életét teljesnek, tartalmasnak, érdekesnek, ha ő van a figyelem középpontjában, ha ővele foglalkoznak, ővele beszélgetnek, őt hallgatják és hangsúlyozzák: „Nagy szükségünk van rád, milyen jól csinálsz mindent”. Ha ezeket megkapja, akkor jól érzi magát, mindenkit szeret és mindenkivel békében él.
De egyszerre megváltoznak a körülmények és a környezete nem tud már úgy odafigyelni rá. Például, valami olyan fontos dolguk akad, ami nem áll vele kapcsolatban, vagy valaki másra figyelnek oda, akinek az adott pillanatban nagyobb szüksége van a figyelemre és a gondoskodásra. Mi történik ilyenkor a hiú emberrel? Azonnal megváltozik a hangulata. Lelkéből hirtelen eltűnik a béke és az öröm; elkezdi magát magányosnak és elhagyatottnak érezni; unatkozni kezd, környezetét hirtelen közömbösnek és érzéketlennek kezdi látni. Természetesen azért kerül ebbe az egészségtelen állapotba, mert elfelejtkezett Istenről. Ahelyett, hogy Isten töltené el szívét, azt saját „énje” tölti be.
Hogyan lehet kikerülni ebből az állapotból? Hogyan győzhetjük le hiúságunkat, és ezáltal a magány érzését?

Mindenek előtt értékeljük azokat a pillanatokat, amikor felebarátaink nem figyelnek ránk. Ezekben a pillanatokban nem tölt el bennünket a hiúságból fakadó öröm, levertnek érezzük magunkat, pedig ez egy nagyon megfelelő pillanat ahhoz, hogy eszünkbe jusson Isten, hogy imával forduljunk Őhozzá. A levertség e pillanataiban az ima különösen őszintévé, forróvá válhat. A hiúságból fakadó kétes értékű öröm érzése helyett eltölti lelkünket a Krisztusban érzett valóságos öröm.
Ne féljünk attól, hogy felebarátaink elfelejtkeznek rólunk, mi pedig magunkra maradunk, magányosak leszünk – ez az állapot Istenhez vezet el bennünket. Ellenkezőleg, az elhagyatottság érzésének pillanataiban mi magunk kezdjünk több figyelmet fordítani felebarátainkra. Ha valaki hirtelen megszakítja velünk a kapcsolatot, gondolkodjunk így: „Lehet, hogy súlyos gondjai vannak? Felajánlom neki a segítségemet. Ha cselekedeteimre nem is lesz szüksége, akkor is segíthetek neki kedvességgel, melegséggel, érdeklődéssel, imával”. Ha képesek vagyunk erre, akkor bárhogy is viszonyuljanak irántunk az emberek, nem fogjuk magunkat elhagyatottnak érezni, békére és belső nyugalomra találunk.
E viszonyulásról nagy kifejezőerővel szól egy kortárs görög sztarec, Emilianosz (Vathidisz) archimandrita: „Nem várhatjuk el, hogy a felebarátunk szeressen minket. Csak egyet tehetünk: akár saját fejünk levágása árán is bebizonyítjuk neki, hogy szeretjük őt, többet nem tehetünk”.
Ilyen forrón, buzgósággal és önfeledten kell szeretnünk felebarátunkat, késznek kell lennünk arra, hogy mindent megtegyünk érte. Egyúttal pedig nem szabad elvárnunk fizetségként a szeretetét. Ha megtartjuk ezt a törvényt, akkor nem leszünk magányosak.

4. rész – Az irigység
A hiúság szenvedélyének egyik aspektusa az irigység. Ez a szenvedély is a magányhoz vezetheti el az embert.
Az irigység abból ered, hogy nem akarjuk magunkat kisebbnek érezni a felebarátunknál. Inkább nagyobbaknak, de legalábbis egyenlőknek szeretnénk magunkat érezni. De mennyi mindent veszítünk e hozzáállásunk miatt!
Egy írótól idézem: „Szeretem inkább azt gondolni, hogy körülöttem mindenki jobb nálam. Azért, mert amikor így gondolkodom, mindig csodálatos, méltó emberek között vagyok. Ez pedig boldogságot kelt bennem”. Az irigy ember mindig saját „énjére” összpontosít. Mások méltósága és mások sikerei számára csak mércét jelentenek. Más tehetséges, én miért nem vagyok az? Mást szeretnek, engem miért nem, hát rosszabb vagyok nála? Másnak sok erénye van, nekem Isten miért nem adott?
Az irigy ember meglopottnak érzi magát, úgy érzi, megfosztották őt a javaktól, ezért valójában nem képes valóban észrevenni felebarátait maga körül. Ezért magányos. Ha felhagyna a méricskéléssel, és képes lenne egyszerű tekintettel, örömmel figyelni másokra, akkor észrevehetné: „Milyen jó emberek vannak körülöttem! Milyen nagy szerencsém van” – és a magány érzése oszladozni kezdene benne.
Soha nem higgyünk az irigység bennünk feléledő gondolatainak. Gyakran érezhetjük úgy, hogy irigységünknek objektív okai vannak: a másiknak többje van, jobban szeretik, úgy érezzük, lehetetlen, hogy mi ne vágyjunk ugyanarra. Ilyenkor elfelejtjük, hogy Isten mindenkinek számtalan adományt ad, és mi is nagyon sok jóval rendelkezünk. Bennünket is szeretet vesz körül, csak képtelenek vagyunk azt észrevenni.

5. rész – Elcsüggedés a kudarcaink miatt

A magány egy másik komoly oka: a kudarcaink iránti helytelen viszonyulás, a kudarcok miatti elcsüggedés. Ez egy nagyon elterjedt jelenség. Ebben részben vétkes a tömegkultúra, a tömegirodalom, a filmek, a reklám által napjainkban terjesztett „sikeres ember” kultusza is. A „sikeres embernek” mindig minden sikerül, nem ismeri a kudarcot. Megszokjuk, hogy e hamis példához igazodjunk, és elfelejtkezünk a legfontosabb keresztény erényekről: az alázatról, a türelemről és az Istenbe vetett reménységről. Azonban az az önmagunk iránti elvárás, hogy mindenben feddhetetlenek legyünk – bűnös út, csüggedéshez, zárkózottsághoz, és végül a belső magányhoz vezet.
Egyszerű példa. Munkahelyünkön a vezető egy felelősségteljes feladatott bízott ránk és nagyon remélte, hogy sikerül jól megoldanunk. Mi is ebben reménykedtünk, de valamiért ez nem sikerült. Most kétféleképpen viselkedhetünk. Zaklatottak leszünk és sopánkodunk: „Hogy történhetett ez? Mindenkinek rosszat okoztam és nagyon megszégyenültem. A főnök most már nem fog megbízni bennem és a kollégáim is ki fognak nevetni”. Látni véljük, ahogy mindenki sértően lesajnál minket, a főnök pedig, amikor elmegy mellettünk, ingerülten és mogorván néz ránk.
De viselkedhetünk másképpen is. Először is imánkban kérjük Isten segítségét. Ha lelkünk zaklatott és gondolataink ide-oda cikáznak, a legjobb, ha a Jézus-imát mondjuk. Ha egy kicsit megnyugodtunk, üljünk le és gondolkodjunk. Ha van rá lehetőség, hogy kijavítsuk a helyzetet, akkor igyekezzünk ezt megtenni.
Valaki ellenvethetné: egy dolog, ha egyszer elkövetek valami hibát, és más dolog, ha bűnbe esek (vagy ha rendszeresen követek el bűnt), ez esetben hogyan is kerülhetném el a csüggedést? A szent atyák ebben az esetben is a józanságot tanítják, ahogy minden más élethelyzetben is: „ha elestél, kelj fel”. Ismerd be Isten és önmagad előtt saját gyengeségedet és folytasd a küzdelmet. Természetesen mindezt imádsággal tedd, mert valóban felkelni csak Isten segítségével vagyunk képesek.
6. rész – Az önfejűség
Lelki magányosságunk oka lehet az önfejűség és a makacsság is, amikor az ember minden helyzetben önmagát részesíti előnyben: mindig saját vágyai teljesülését várja, mindenben saját akarata érvényesítésére törekszik és mindig saját véleményéhez ragaszkodik.
Létezik egy rettenetes tévedés, amiben mégis mindannyian hiszünk: azt hisszük, hogy boldogságunk, az ember boldogsága vágyaink teljesülésétől függ. Szoktunk is ilyen „jókat” kívánni egymásnak: „teljesüljenek minden vágyaid, valósítsd meg minden elképzelésed!”
A valóságban azonban az, aki mindig saját vágyai, elképzelései teljesülését akarja és mindig azok megvalósulásáért küzd, a világ legboldogtalanabb embere. Mindig rossz kedve van, hiszen alig van valami, ami tetszése szerint lenne. Az ilyen ember önkéntelenül izolálódik. Csak önmagát érzékeli, szíve el van zárva Isten és az emberek elől. Minél inkább ragaszkodik saját maga érvényesítéséhez, minél többet követel önmaga számára – az emberek annál kevésbé kívánnak vele kapcsolatban maradni.
Amíg az önfejűség és a makacsság szabadon működhet az emberben, amíg az ember nem veszi fel velük a harcot, addig azok belső magányba taszítják az embert: nem engedik, hogy szívében megszülessen az önfeláldozás vágya. Mindenki ismer olyan embereket, akik – úgy tűnhetne – egyáltalán nem a magányra lettek teremtve: okosak, jól kommunikálnak, jó nevelést kaptak, és sokan viszonyulnak irántuk jóindulattal. Ők mégis magányosak maradnak. Miért? Egyszerűen azért, mert semmiben nem akarnak engedni a másik ember kedvéért, még apróságokban sem.
Például valaki megszokta, hogy minden vasárnap este egy forró tea mellett könyvet olvas. Ha eközben bekopog az idős szomszéd és megkéri, hogy menjen el a gyógyszertárba, akkor ez rendkívül nehezére fog esni, mert fel kell adnia egy szokását. Ezért inkább elfoglaltságára hivatkozva kimenti magát. Vagy ha valaki megszokta, hogy a papucsa mindig az ajtótól ballra található. Ha valaki óvatlanul a másik oldalra rakja, akkor kap a fejére: „Az én lakásomban a papucs mindig itt van”.
Az ilyen ember néha észreveszi, hogy micsoda börtönbe zárta be önmagát, de amikor eszébe jut az evangéliumi parancs, hogy áldozzuk fel önmagunkat másokért, akkor megijed és megszédül: „Nem, képtelen vagyok ilyen magaslatokra felemelkedni” – és inkább siet visszabújni az általa elrendezett, kimért és megszokott, de belül magányos, életébe.
* * *
Mit tegyünk, ha ki szeretnénk szabadulni a magány csapdájából? Ha szeretnénk megtalálni az emberek iránti szeretetet? Mit tesz az az ember, akinek egy létrán kell szédítő magasságba felmásznia?
Nem néz se felfelé, se lefelé, mindig csak a létra következő fokát nézi. Ha azt elérte, akkor megint a következőt figyeli. Egy idő után észreveszi, hogy felért a csúcsára.
Ugyanez a helyzet velünk is: ma időnket feláldozzuk azért, hogy segítsünk idős szomszédunknak, holnap megpróbálunk nem feldühödni, hogy valaki máshová rakta a papucsunkat, egy idő után pedig meglátjuk, hogy az önfeláldozás, önmagunkról való lemondás egyre könnyebben megy, sőt olyan örömöt ébreszt a lelkünkben, amelyet korábban nem is ismertünk.
Antonij szurozsi metropolitának van egy érdekes elmélkedése. Felidézi, hogyan kísértette a farizeus a Megváltót azzal a kérdéssel: ki a felebarátom? Mi is gyakran tesszük fel ezt a kérdést: ki a felebarátom? Kit kell szeretnem? Azt hisszük, hogy ha megtaláljuk erre a jó választ, végül kiszabadulunk a magányból. Körbe-körbe nézünk: hol vannak a nekünk teremtett, hozzánk való emberek, akiket szeretni tudnánk? Magunkat érezzük a világegyetem középpontjának, a többi ember pedig körülöttünk forog. A farizeusnak az Úr az irgalmas szamaritánus példabeszédével válaszolt és egy váratlan következtetésre vezette el őt: „Ki a te felebarátod? Te vagy a felebarátja bármelyik embernek. Te menj el hozzá és tégy vele jót”. Az Úr így válaszol nekünk is. Te vagy a felebarát. A másik ember a középpont, te pedig az vagy, aki körülötte forogsz. Ő a bolygó, te meg a hold vagy. Téged teremtettek a számára, nem pedig őt a te számodra. Ezért menj, és tégy jót mindenkivel, akivel találkozol. Ha ezt megteszed, nem leszel magányos.
Felebarátunknak gyakran nagyon kevésre van szüksége: egy csepp figyelemre és érdeklődésre, a szeretet, a tisztelet egy kis megnyilvánulására. Antonij metropolita prédikációjában megemlíti a következő történetet: A második világháború idején Párizsban, az orosz gimnáziumban a nevelők között volt egy nagyon szigorú és zárkózott ember. Senki nem tudott róla semmit, többek között azt sem tudták, hogy milyen koldusszegényen él. Egyszer a tanítványai a következő esetet figyelték meg. Nem messze az iskolától az út szélén egy koldus ült, előtte egy sapka volt, sokan mentek el mellette pillantásra sem méltatva őt, mások odadobtak ugyan néha egy-egy érmét, de még csak rá sem néztek. Ekkor a fiatalok észrevették a közeledő tanárt, aki hirtelen megállt a koldus előtt, levette a sapkáját és mondott neki valamit. Egyszerre a koldus felugrott és megölelte őt. A megdöbbent gyerekek természetesen később rákérdeztek a történtekre tanáruknál. Ő így felelt: „Gyalog mentem Párizs egyik végéből a másikba, mivel nem volt pénzem metrójegyre; ahogy az úton mentem, megláttam ezt a koldust, láttam, ahogy az emberek elmentek mellette, láttam, hogy egyesek úgy dobtak pénzt a sapkájába, hogy rá sem néztek. Az jutott az eszembe, hogy ha elmegyek mellette, anélkül, hogy észrevenném, lehet, hogy az emberekbe vetett hitének utolsó morzsáját fogja elveszíteni. De pénzem nem volt. Megálltam előtte, levettem a sapkámat, köszöntem, és megmondtam neki: „Bocsásson meg, de nem adhatok semmit, mivel magamnak sincs pénzem…” Ekkor ez az ember felugrott, és megölelt engem. A koldus azt mondta, hogy senki nem adott még neki ilyen gazdag, bőséges adományt, mint ez az ember, aki nem adott neki pénzt, de mégis meglátta benne az emberi személyt.
Végül megemlítek még egy embert, aki soha nem ismerte a magányt. Erről Emilianosz sztarec szólt egy beszélgetésében. Vidéki pap volt, egész életét egy kis görög településen töltötte. Dimitriosz atyának hívták, egyszerű, nem nagy műveltségű ember volt. De szíve hatalmas volt a felebarátai számára és telve volt szeretettel.
Emilianosz sztarec mesélte, hogy Dimitriosz atya minden embernek segített, mindenkiért felelősnek érezte magát. Ha valami baj történt a faluban, kezébe vette a botját és így szólt magához: „Siess Dimitriosz atya, a sátán újra eljött a falunkba”.
Megharagudott magára, amikor elfelejtette valakinek a nevét, aki imáját kérte, ilyenkor így imádkozott: „az autóbuszállomás vezetőjéért… és azért az orvosért…”
Nyílt, szeretettel eltelt szívéért az Úr úgy hallgatott rá, ahogy a nagy szentekre hallgat. Egyszer Dimitriosz atya Szent Györgyhöz imádkozott, hogy újból víz fakadjon a falu kiapadt forrásából. Amikor a víz kibuggyant, egyszerűen szólt: „Szent György, köszönjük, jótevőnk!”. Isten előtti bátorsága olyan nagy volt, hogy nem egyszer megígérte lelki gyermekeinek: „Halálom után is eljövök hozzátok és segítek nektek. Hogyan felejtkezhetnék el rólatok, lelki gyermekeimről!”
Valaki úgy gondolhatná: „Ez mind nagyon szép, helyes szavak, de mindez nagyon bonyolult és nehéz észben tartani. Nincs valamilyen egyszerű univerzális tanács, amit megjegyezhetnénk és könnyen követhetnénk?” Van. Ezt a tanácsot Dorotheosz abba (VI. század vége) szemléletes tanítóbeszédében találhatjuk meg. Képzeljük el, mondta, hogy az életünk egy kör. A kör középpontja – az Úr Isten, az emberek útjai pedig – olyan sugarak, amelyek a kör közepe felé tartanak. Minél több ember törekszik a kör felé, vagyis Istenhez, annál közelebb kerül a többi emberhez is. Ez az ima útja. Minél közelebb kerülünk a többi emberhez, annál közelebb kerülünk Istenhez is. Ez pedig a felebarátunkért végzett önmegtagadás útja. A magány – a kör széle. Induljunk el a kör közepe felé!
Ford: K.M

szimandron.hu

2010. november 18., csütörtök

Kadarkúti Égi üzenet - 83. A Szentlélek tanítása: Mindennapi kenyerünket.......

ÉGI ÜZENET 2010. november 17.
Szentlélek: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”
Szentlélek: Drága Engesztelőim! Ma elérkeztünk a „Miatyánk” 4. kéréséhez: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Ez a kenyér-kérés 3 féle fogalmat jelent: a testi táplálékot, Isten Igéjét és az Eucharisztiát.
1.) A mindennapi kenyér, amit kértek, elsősorban életetek fenntartásához szükséges élelem. Jézus imájában ez szociális gondolatnak is felfogható, mert a földön minden embernek joga van az élethez szükséges kenyérhez vagy egy tál rizshez minden nap. Ma ez a jog sajnos nem természetes. Az éhínség már nem csak a fejlődő országokban szedi áldozatait. Csak nézzétek a sok fagyoskodó, rongyos elhanyagolt, kukákban keresgélő hajléktalant! Egyet közülük kiemelek, hogy közelebb hozzam a szívetekhez. Jánosnak nyugodt, békés gyermekkora volt. Szorgalmas munkáscsalád 3. gyermeke volt. Édesapja korán meghalt egy autóbalesetben és a továbbiakban édesanyja nevelte őket, aki nem volt vallásos hívő asszony, így a gyermekei meg sem lettek keresztelve. János annyira ragaszkodott édesanyjához, hogy míg ő élt, nem is nősült meg. 42 évesen találta meg a párját. Egy csinos, vonzó kétszeresen is elvált asszonyt. Nem hallgatott nővéreire, akik figyelmeztették, hogy nem hozzá való. Erikának, mert ez volt a neve, az élettársnak egy szép háromszobás lakásában éltek. Közben a megüresedett régi családi házba beköltözött a fiatalabbik nővére népes családjával, hogy ne kelljen albérletben lakniuk tovább. Eleinte nem volt semmi baj, de Jánost elbocsátották a cégtől és munkanélküli lett. Hiába próbálkozott munkát keresni, nem kapott sehol. Elkezdődtek az anyagi gondok. Erika hozzászokott, hogy saját fizetését magára költi, szépségszalonokba, kozmetikushoz járt és szép ruhákat vásárolt, mindig a legdrágább butikokban. János fizetés elég szokott lenni a rezsire és élelmiszerre. Erika egyre követelőzőbb lett, szidta, hordta Jánost, hogy munkakerülő, élősködő. És egyszercsak elkergette a háztól. Máris keresett egy másik férfit, aki ki tudja elégíteni anyagi igényeit. Így János az utcára került. Semmi pénze nem volt, amiből egy darab kenyeret vegyen. Ő is, mint sorstársai koldulásból tengette életét. Buszállomásokon, aluljárókban, piacokon, bevásárlóközpontok bejáratánál kéregetett. Sok elutasításban és megaláztatásban volt része. Egyik vasárnap odaült a templom bejáratához, és ahogy jöttek kifelé az emberek beledobtak a sapkájába egy kis aprópénzt. Egyszercsak jött egy férfi és egy 5000-est adott neki. Könnybe lábadt a szeme, és azt se tudta, hogy köszönje meg. Ott maradt vele beszélgetni. Meghallgatta, hogy jutott ideáig és megígérte, hogy máskor is eljön. Mosolyogva megsimogatta az arcát és érthetetlen módon eltűnt a fiatalember, megint a sapkájába dobta a nagy pénzt és kezénél fogva felemelte: Gyere barátom, lépjünk be a templomba egy pár percre. János még sosem volt ilyen helyen, de azért engedelmeskedett. Csak ketten voltak bent. Az idegen megtanította őt egy imádságra, a „Miatyánk”-ra. Elmagyarázta neki ennek az imának minden kérését. János megkérdezte: Azt hiszed, hogyha elmondom ezt a kérést: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, akkor nem kell éheznem? Igen, ez így van. És ahogy ezt kimondta, eltűnt a szeme elől. Ettől kezdve többé nem jött a kedves fiatalember, ő viszont naponta többször elmondta a „Miatyánkot”. Sőt elkezdett szentmisére járni és utána odaült koldulni. Nem győzött csodálkozni, hogy milyen sok aprópénz gyűlt össze a sapkájában. Igen, mert Jézus maga jött hozzá, hogy testét és lelkét megmentse. Ő volt a különös és jóságos „idegen”.
Tehát, drága Engesztelőim, kérni kell a Miatyánkban a mindennapi kenyeret. Nem mintha Atyátok nem tudná, mire van szükségetek, hogy élhessetek, de ha kéritek, nagyobb örömmel és gyorsabban adja. Ez a mindennapi jelző a kenyér előtt jelenti a mai napi kenyeret, de a holnapi kenyeret is. A holnapi kenyeret úgy is értelmezhetjük, hogy az eljövendő világ eledele, az Isten Országának kenyere. Ezt alátámasztja János evangéliuma, melyben Jézus így szól: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért fáradozzatok, amely megmarad az Örök Életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek.
2.) Másodszor a mindennapi kenyér, amit kértek az Isten Igéje, amit a Bibliában találtok. Tehát a keresztények közötti testvéri szeretet, a mások támogatása, az imádság, a bűnbánat, a parancsok betartása. Ennek a fontosságára mutat rá Jézus, amikor a 40 napos böjtje közben arra kísérti a Sátán, hogy ne éhezzen, hanem mondja a köveknek, hogy váljanak kenyérré. Milyen könnyű lett volna a ti Uratoknak isteni erejének látványos kihasználása. De Jézus így vág vissza a gonosznak: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.”
Gyermekeim! Olvassátok a Szentírást, mert Isten szava, mely megtanít titeket az igaz, keskeny és rögös úton járni, mely a Mennybe vezet. A Biblia időtlen. Bármilyen régen írták, a mai ember égető kérdéseire is választ ad.
3.) Harmadszor a mindennapi kenyér jelenti az Eucharisztiát is. Ezekben a végső időkben, melyben éltek különösen szükség van arra, hogy ne csak földi eledelért imádkozzatok, hanem a mindennapi Oltáriszentségért is. Hiszen elérkezik majd az idő, hogy egyre nehezebb lesz szentáldozáshoz járulni. Bizony a keresztényüldözéskor- amely egész biztos bekövetkezik –eltávolítják a templomokból a tabernákulumot, az Eucharisztiát. A legbátrabb papfiaink csak rejtekben, lakásokon, pincékben, barlangokban fognak szentmiséket tartani és a szentségeket kiszolgáltatni. A „Miatyánk”- kal már most előre imádkozzatok, hogy mindenki, aki éhezik és szomjazik Jézus Testére és Vérére, a jövőben járulhasson szentáldozáshoz. Ugyanis ez tudja csak megvédeni teremtményeinket az antikrisztus idején a gonosz cselvetéseitől. Gondoljatok a sok csábos ígéretre, csalogatásra, csodákra, hamis tanításokra melyeknek csak akkor tudtok ellenállni, ha az Oltáriszentséget igen gyakran magatokhoz veszitek. Ezért kérjetek a Mennyei Atyától igaz, lánglelkű, áldozatos lelkű pásztorokat, akik nem félnek akár életüket is feláldozni az Oltáriszentség kiszolgáltatásáért.
Még utoljára szeretném felhívni a figyelmeteket valamire. Ebben a kérésben, hogy „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” van 2 szó: a „mindennapi” és a „ma”, ami sugall nektek valamit. A „mindennapi” szó arra enged következtetni, hogy nemcsak a mai napra kéritek a kenyeret, hanem a jövőtök napjaira is, tehát holnapra, holnaputánra. A „ma” kifejezés hasonló ehhez, mert azt kéritek, hogy már a mai napon előre adja meg hátralévő életetek minden napjára, ami a megélhetésetekhez kell.
Kicsinyeim! Ami most fog történni itt, misztikusan, magába foglalja a mai egész tanításom lényegét.
Mennyei Atyátok tart a kezében egy nagy vekni kenyeret. Megfordítja, az aljára 3 keresztet rajzol, majd szeletekre vágja, és mindegyiketeknek ad belőle egy falatot: jelképesen a mindennapi kenyereteket adja nektek. Én, a Szentlélek Isten egy ragyogó arany színű nagy könyvet emelnek a magasba, a Szentírást mutatom nektek arra ösztönözve, hogy olvassátok. Én sugalltam e Szent Könyv minden szavát. Jézus Krisztus is itt áll előttetek. Ő balkezében tart egy csillogó kelyhet, Szent Vére kelyhét, a jobbkezével fölötte tart egy nagy fehér Szentostyát. Kínálja nektek az Eucharisztiát, mint az Örök Élet kenyerét, mint üdvösségetek zálogát. Mindhárman angyalok gyűrűjében vagyunk, akik térdreborulva, összetett kézzel imádnak Bennünket, a Szentháromságot.
Növekedjen benneteket a hála a mindennapi kenyérért, amit kaptok Tőlünk. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Előtörő feminizmus

A sötétség élettere, köszönhetően a világban folyó hatalmi átrendeződésnek, politikai síkon egyre csökken. Nem véletlen, hogy ennek ellensúlyozására más téren próbál előretörni. Ennek példája az is, hogy a feminizmus nevű kór újra felüti a fejét. A hagyományos életrend elleni destruktív támadások célja a rend helyreállásának megakadályozása, társadalmi zavarkeltés.

Az ukrán Femen „nőmozgalom” idétlen akcióival tele van a sajtó, szinte hetente produkálják magukat. Az egyetlen dologgal, amire képesek: levetkőznek… Mondani sem kell, hogy ezzel már eleve megalázzák, és lejáratják a szerintük képviselni kívánt nőket. Egy nő több, intelligenciában, kreativitásban, mint amit ezek a magamutogatók sugallnak! Bármilyen szánalmas feltűnősködéssel igyekeznek is magukra vonni a figyelmet, periférikus jelenség maradnak a nőtársadalomban.
Árulkodó, hogy milyen célokért tüntetnek: Putyin ellen, egy férjét meggyilkoltató, házasságtörő iráni nő halálra kövezése miatt (és ezzel maga Irán ellen). A soron következő valószínűleg Kína lesz… A prostitúció elleni ürüggyel ribanckodni meg már röhej!

Ezzel egy időben itthon is megindult valami vergődés, Népszavazás a nőkért kampány alatt. Többek között népszavazást akarnak elérni azért, hogy az országgyűlésben több nő vegyen részt. Az igazságosság és egyenlőség jegyében alighanem a női bányászok és óvóbácsik arányszámának növelése lesz a következő célkitűzés…

Mivel nálunk nem lenne különösebb jelentősége, ha a kampányt támogató hírességek (ezúttal is) levetkőznének, ezért csavartak egyet a dolgon. Plakátjaikon hímringyó „sztárok” pucérkodnak. Jellemző egyébként, hogy mind ők, mind nőnemű bűntársaik java része zsidó (Hernádi Judit, Till Attila, Heller Ágnes).

Szerencsére az ilyen kifordult irányzatokkal szemben ott állnak az egészséges gondolkodású nőkörök, nagycsaládos egyesületek. Vetkőzzetek csak, valósítsátok meg önmagatokat, építsetek karriert, és dolgozzatok látástól vakulásig! Az egészséges nők azonban feleségek, anyák akarnak lenni, a legszentebb hivatásukat teljesítve! Újranépesítve ezt az országot, betöltve a hozzátok hasonló, értékcsökkent hulladék helyét!
Bükkfalvi Roland

2010. november 17., szerda

Amerika lehet az újabb áldozat? Drágán megfizethet az ország

A Fed november elején indított második eszközvásárlási programjának felfüggesztésére szólítottak fel a szakértők, miközben a Fed volt elnöke újabb, ezúttal a kötvénypiacot fenyegető válság kibontakozására hívta fel a figyelmet.
A Ben Bernanke vezetett Fed döntését kemény kritikával illették a nyílt levelüket a Wall Street Journal és a New York Times hasábjain publikáló szakértők. A Fed nyíltpiaci tanácsának halvány többsége által támogatott programot, amellyel újabb 600 milliárd dollárt pumpálnak az amerikai bankszektorba - növelve a rendszer likviditását és biztosítva a lendületet a recesszióból épp kilábaló, s a gödör szélén megtorpanó amerikai gazdaság számára – a piacok gyorsan múló lelkesedéssel fogadták, a szakmai recepciója azonban zömmel negatív volt. Az elsősorban republikánus körökben forgó megmondóemberek hétfőn közölt nyílt levele szerint a QE2-ként aposztrofált eszközvásárlási programot felül kell vizsgálni, s ami még fontosabb, addig is fel kell függeszteni.
Az Ivy League egyetemeken tanító professzorok, nagynevű befektetők mellett a Bush- és Reagan-adminisztrációk gazdasági és pénzügyi tanácsadói által is aláírt levél szerint a Fed november elejétől érvényben lévő akcióterve a jelenlegi körülmények között szükségtelennek látszik, annak folytatása nem ajánlott. A szakértők szerint a Fed tervei nem váltják majd be a hozzájuk fűzött reményt, s a foglalkoztatás helyett csak az inflációt növelik, miközben kockáztatják a dollár nagyarányú leértékelődését. (A gazdaságélénkítő keserű pirula szükségességét a Fed szakértői épp a növekvő deflációs veszéllyel és a zéró-kamatszint okozta likviditási csapdával indokolták. Erről bővebben itt olvashat.)
A Bernanke politikáját kritizálók szerint újabb eszközvásárlási program helyett adóreformra, a pénzügyi rendszer felügyeletének szigorítására, valamint a központi kiadások felülvizsgálatára kellene építeni a gazdaságélénkítést. A Fed lépésével nemcsak függetlenségét kockázatja – jegyzik meg a republikánusok -, de megalapozott, növekedést serkentő gazdaságpolitika helyett egyszerűen beéri pénznyomtatással. A szakértők úgy vélik, a QE2-program csak hátráltatja a monetáris politika normalizálását, ahelyett hogy felgyorsítaná azt. Az eszközvásárlási program amellett, hogy indokolatlan inflációs nyomást gerjeszt, csak tovább fokozza a pénzügyi rendszer aránytalanságait – olvasható a levélben.
A Fed ellen indított republikánus támadással párhuzamosan a Fed nyíltpiaci tanácsának élére először Reagan idejében megválasztott Alan Greenspan is újabb veszélyekre figyelmeztetett. A Fed korábbi elnöke szerint a zűrzavaros időknek koránt sincs vége, újabb válság rajzolódik ki Amerikában, ezúttal az államkötvények piacán. Greenspan szerint az USA rohamtempóban gyarapodó államadósság-állománya hamarosan olyan méreteket ölt, amely már elriasztja a befektetőket, rohamosan drágítva ezzel az adósság finanszírozását, újabb támadási felületet kínálva a kormányzati gazdaságpolitika által már most is meggyengített dolláron.
A volt Fed-elnök véleményével mindeddig kisebbségben volt, hiszen a legtöbben azzal számoltak, hogy az állam által felhalmozott, eddig mintegy 1300 milliárd dolláros adósságállomány a következő fél évtizedben még gond nélkül növelhető. A költségvetési bizottság most készülő, december elsején nyilvánosságra kerülő – részleteiben már most is ismert – tanulmánya szerint mindez hiú ábránd, hiszen még a gazdaság dinamikus növekedése esetén sem oldható meg további beavatkozások nélkül a deficit problémája – a GDP legalább 5 százalékos növekedésére volna szükség ahhoz, hogy a megszorítások legalább részben elkerülhetők legyenek.
A bizottság szerint a 2020-ra 4 ezer milliárd dollárra prognosztizált központi hiány mérséklése érdekében komoly adóátalakításokra és a központi kiadások felülvizsgálatára lesz szükség, amelyet azonban a demokraták mereven elutasítanak. A jelenlegi katonai kiadások, szövetségi munkaerőpiaci programok és egyéb szociális juttatások fenntartása mellett könnyen meglehet, hogy a befektetők – ahogy az eurózóna peremországai esetében is tették – gyorsan hátat fordítanak az amerikai kötvénypiacnak. Ez, ahogy a spanyol, görögportugál és ír példán jól láttuk, a piaci finanszírozás rohamos drágulásához, végső soron pedig kétfenekű recesszióhoz vezet Greenspan szerint.
Sok bajt okozhat a pénzpumpa

Joseph Stiglitz szerint a Fed második eszközvásárlási programjának alig lesz kedvező hatása, míg kollégája, a brit Roger Bootle szerint az újabb pénznyomtatás kereskedelmi háborúhoz vezethet. Joseph Stiglitz Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint a Fed második eszközvásárlási programjának alig lesz érzékelhető hatása, így ahelyett újabb fiskális ösztönzésre volna szükség az USA gazdaságának lendületbe hozásához. Stiglitz szerint a QE2 helyett inkább az államoknak kellene újabb erőforrásokat biztosítani, hogy hatékonyabban működtethessék munkahely-megőrző programjaikat. A Bloombergnek nyilatkozó szakember szerint a Fed beharangozott eszközvásárlási programja mindössze 0,2-0,3 százalékponttal csökkentené a hosszú lejáratú hitelek kamatait, ez pedig nagyon kevés. Stiglitz szerint a Fed figyelmét túlságosan leköti a kamatszint, ám ennek emelésével nem oldódnak meg a problémák.Brit kollégája, Roger Bootle a BBC-nek nyilatkozva közölte: sokkal komolyabb negatív következményei lehetnek egy újabb nyíltpiaci beavatkozásnak, mint előnyei. Utóbbit meglehetősen mérsékeltnek, előbbit – a Fed által várt eredmény híján – súlyosnak tartja a szakember, aki szerint akár egy amerikai-kínai kereskedelmi háború is kialakulhat a pénznyomda sikertelen beindítását követően. Ha a Fed programja nem éri el a kívánt sikert – érvel Bootle -, újra a kormány kezébe kerül a döntés joga, hogyan ösztönzi a növekedést, s a szakértő szerint a legvalószínűbb megoldás egy protekcionista kereskedelempolitika kialakítása lehet, amely azonban súlyos ellentétekhez vezethet Kínával.

http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=463726

Horror showt játszik a világgal a Fed?
Hatalmas károkat okoz a gazdaságnak a Federal Reserve alacsony kamatokat és mennyiségi ösztönzést preferáló monetáris politikája a veterán befektetési alapkezelő Jeremy Grantham szerint. A Grantham Mayo Van Otterloo & Co. (GMO) befektetési cég vezető stratégája a Fed intézkedéseit gazdasági horror showhoz hasonlította.
Az alacsony kamatokhoz, a mennyiségi könnyítéshez, a szándékosan stimulált eszközárakhoz való ragaszkodás; a buborékok kialakulásának támogatása és kipukkadásuk következményeinek figyelmen kívül hagyása, valamint a tapasztalatokból való tanulás visszautasítása miatt a Fed politikája hatalmas károkat okoz az amerikai és globális gazdaságnak – írta Grantham legutóbbi negyedéves kommentárjában, amely egy magyarra nehezen lefordítható szójáték, a Night of the Living Fed címet viseli – rájátszva a Night of the Living Dead, vagyis az élőhalottak éjszakájának kliséjére.
Az általa vezetett GMO a világ egyik legnagyobb alapkezelője, mintegy 100 milliárd dolláros kezelt vagyonnal. Grantham neve különösen a különféle buborékok kialakulásának előre jelzése kapcsán ismert; megjósolta a 2008-as válságot és azt is pontosan jelezte előre a dotcom lufi idején, hogy az amerikai tőzsdék alulteljesítenek a következő tíz év során.
A Fed a gazdaság élénkítése érdekében rendre az eszközár-inflációs eszközével élt: amikor a részvénypiacok zuhannak, vagy meredek lejtőre kerülnek, a Fed igyekszik megtámasztani az árakat, azonban amint egy fellendülés kezdődik és az árak meglódulnak, a központi bank elveszíti érdeklődését a piaci manipuláció iránt – állítja Grantham. Ez az aszimmetrikus megközelítés pedig súlyos torzulásokhoz és árbuborékok kialakulását eredményezheti szerinte.
Így most tulajdonképpen a Fed az általa korábban előidézett buborékok által okozott gazdasági problémák kezelésére ismét ezeket az eszközöket veti be szerinte. Ez a buborék pedig ugyancsak nagy bajokat fog okozni, talán a legutóbbinál is komolyabb problémákat; addig azonban jó eséllyel a mértékadó S&P 500 tőzsdeindex jelentős emelkedést produkálhat a következő 12 hónapban, ami minden képzeletet felülmúló, a historikus trendhez képest több mint 50 százalékos tálárazottságot idéz elő – teszi hozzá.
2011 már a harmadik éve az elnöki ciklusnak, amikor is a historikus tapasztalat szerint a részvénypiacok jól teljesítenek, különösen a magas kockázatú papírok. A stratéga azt tanácsolja a tőzsdei befektetést tervezőknek, hogy magas minőségű amerikai részvényeket birtokoljanak – vagyis stabil árbevételű és kis adósságú társaságok papírjait, amelyek még mindig viszonylag olcsónak számítanak egy “túlárazott világban”. A feltörekvő piaci papírokkal kapcsolatban úgy véli, árupiaci kitettségük, erős pénzügyi helyzetük és a masszív belföldi gazdasági növekedés akár jókora prémium árazást is biztosíthat számukra.
Állítása szerint a mesterségesen stimulált eszközárak bátorítják a rizikóvállaló befektetői viselkedést, amely olyan eszközár-buborékok kialakulásához vezethet, amint az az internetes cégek részvényei, vagy az ingatlanpiac esetében történt. Az eszközár-buborékok kialakulásának tudatos bátorítása – különösen a lakáspiacon – , majd elhanyagolásuk és kipukkadásuk az 1932 óta a legrosszabb amerikai és globális recesszióhoz vezettek szerinte.
A Fed az irányadó kamatot 2008 decembere óta nulla közeli szinten tartja. A kvantitatív ösztönzés keretében pedig a Federal Reserve állampapír- és jelzáloglevél-vásárlásokkal teremtene többlet likviditást a piacon a gazdasági növekedés támogatása érdekében.
A MarketWatchnak nyilatkozó szakértők szerint a Fed jelentése alapján is valószínűsíthető a második körös kvantitatív ösztönzés elindítása, amely várhatóan egy 500-550 milliárd dolláros, korábbi hírek szerint 3-6 hónapos időtávban megvalósított állampapír- és jelzáloglevél-vásárlási program lehet. A legújabb piaci pletykák szerint a Fed az amerikai gazdaság teljesítményének függvényében akár fél évnél hosszabb ideig is folytathatja a beavatkozást, amelyet legkorábban az FOMC november 3-án záruló ülését követően jelenthetnek be.
A Fedre, illetve politikájára vonatkozó csípős vádiratban Grantham az elszánt zombi szerepét osztotta Ben Bernanke elnökre, akinek az alacsony kamatokkal való eszközár-manipulációi nem csupán az USA gazdaságát gyengítik, hanem destabilizálja a deviza- és árupiacokat is – számolt be a Marketwatch. A korábbi Fed-elnök, Alan Greenspan sem ússza meg a maró kritikát.
A kapitalizmust a két legutóbbi Fed-elnök messze erőteljesebben manipulálta, mint mindenki más együttvéve – teszi hozzá. Divatos, de gyermeteg dolog a jelenlegi kormányt hibáztatni minden problémánkért – fogalmaz. Pedig a mostani kormány csak örökölte a Federal Reserve elnöke és elődje által megsütött, de lagalább is félig kész süteményt – állította.
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=463400