Úgy tűnik, hogy a brit konzervatív kormány – amint azt az
izraeli látogatásról nemrég hazatért William Hague külügyminiszter maga
erősítette meg – elszánta magát arra, hogy megváltoztassa a háborús
bűnökre vonatkozó törvényeket, amelyek ez idáig lehetővé tették, hogy
egy panaszos kérésére elfogató parancsot lehessen kiadni brit területen
tartózkodó külföldi személyek ellen.
Mivel a múltban, főleg emberi jogvédelemmel foglalkozó szervezetek,
már több esetben is feljelentéssel éltek izraeli politikai és katonai
vezetők ellen, ez utóbbiak kénytelenek voltak eltekinteni Nagy-Britannia
meglátogatásától, még a London és Tel-Aviv által október végére
tervezett „stratégia tárgyalások” keretében is. Az Egyesült Királyság
kormánya tehát hajlandó megtagadni a saját elveit és megváltoztatni a
törvényeit, teljesen nyilvánvaló módon a „nem létező” lobbi nyomására,
amikor egy új törvénytervezetet terjeszt a parlament elé, jelentősen
korlátozva bíróságai kompetenciáját, hogy kielégítse egy idegen állam
óhaját, és így mentesítse a letartóztatás kockázatától ez utóbbi háborús
bűnökkel vádolt állampolgárait. Mindez azután, hogy alig néhány
hónappal korábban a Moszad izraeli kémszervezet durván megsértette a
szigetország szuverenitását, hamis brit útleveleket használva egy
palesztin vezető Dubaiban végrehajtott meggyilkolásához.
Gordon Brown munkáspárti kormányfő már korábban ígéretet tett az ominózus törvényi rendelkezés megváltoztatására, de a kormányváltás miatt erre nem került sor. Most a konzervatívokra hárul a cselekvés ódiuma, mindenképpen széles körű tiltakozási hullámokat gerjesztve egy olyan „igazságszolgáltatás” devianciája ellen, amely az érdekek és a barátság függvényében váltogatja a törvényeit (már száznál több parlamenti képviselő írta alá a jelenlegi „egyetemes joghatály” fenntartását követelő levelet). Ez a barátság adott esetben az Izraeli-Brit Baráti Társaság kötelékében manifesztálódik, amelynek David Cameron miniszterelnök, William Hague és más miniszterek is tagjai.
Cameron számára ez bizonyára nem okoz különösebb gondot, miután választási győzelme után a szigetországi zsidók csúcsszerve (BDBJ) arra noszogatta, hogy ezentúl vállalja fel gyakrabban zsidó mivoltát. A kampányban meg is kérdezték tőle, hogy vajon a származása nem befolyásolja-e majd a közel-keleti események objektív értékelésében, ő azonban cáfolta az inszinuációt, ugyanakkor büszkeségének adva hangot amiatt, hogy távoli felmenői között tudhatja Elia Levita középkori jiddis nyelvű írót. (Nyilván a brit zsidók lehető legkiegyensúlyozottabb politikai érdekérvényesítése érdekében legutóbb a munkáspárt élére is egyik hitsorsosuk került, Edward Samuel Miliband személyében, akinek – biztos, ami biztos – a saját fivérével, Daviddel kellett megmérkőznie az árnyékkabinet vezető posztjáért.)
Emlékeztetünk rá, hogy Belgium is kénytelen volt megváltoztatni az ugyanilyen típusú törvényeit, amikor palesztinok belga bíróság elé próbálták citálni Ariel Saront a Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban izraeli segédlettel elkövetett vérfürdőért, majd utóbb Spanyolország is erre kényszerült, így akarván elkerülni, hogy az ország bíróságai előtt indítsanak pereket a gázai bantusztán ellen végrehajtott izraeli terrorbombázások miatt. Izrael tehát a földrész kormányait sakkban tartó lobbijai révén megfosztja Európát köztársasági és emberi jogi értékeitől, miközben továbbra is provokálja vagy megtámadja a szomszéd országokat, kisajátítja a palesztinok földjeit, az etnikai tisztogatás és az apartheid politikáját folytatja saját határain belül és a megszállt területeken, zavartalanul fejleszti katonai atompotenciálját, megsérti a nemzetközi törvényeket, mindezt büntetlenségének tudatában teszi, és ráadásul ahhoz is van képe, hogy erkölcsprédikációkat tartson a többi nemzetnek.
„Izrael fütyül a világra!” – Yisroel Dovid Weiss New York-i rabbi, a cionizmusellenes ortodox zsidók Neturei Karta nevű nemzetközi szervezetének szóvivője imigyen summázza a helyzetet: „A cionizmus csápjai olyanok, hogy a nyugati országok a lakájai. A politikusokat nyomás alá vetik, vagy különböző rágalmakkal fenyegetik, ha nem eléggé lojálisak Izraellel szemben. Zsidó szervezeteket hoztak létre, amelyek ellenőrizni akarják a népeket, a nemzeteket és a többi vallást. Megpróbálják diktálni, hogy mit kell vagy mit nem kell mondani és hinni, és azzal töltik az idejüket, hogy megalázzanak és bocsánatot, valamint pénzbeli jóvátételeket követeljenek.”
Jól látható tehát, hogy az efféle törvények életbe léptetését igazoló „humanitárius” ürügyeket konkrét esetben könnyedén alárendelik politikai, stratégiai és egyéb okoknak, amelyek utóbb ugyanezen törvények eltörlését igazolják, egyértelművé téve, hogy valójában a gyönge országok féken tartására és bizonyos lobbi-érdekekkel szembeni ellenállásuk megtörésére találták ki őket, az „emberi jogokat” mint Damoklész kardját használva zsaroló eszközként, ha viszont egy „baráti” ország kerül miattuk kellemetlen helyzetbe, akkor egyszerűen túllépnek rajtuk. Következésképpen a különböző nemzetközi büntetőbíróságok sem értékelhetők másként, csak fügefalevélként az Egyesült Államok által uralt Nyugat kolonialista-expanzionista apparátusán.
Egyébként a napokban XVI. Benedek pápa ismét kihúzta a gyufát az „illetékes helyen”, miután kiderült, hogy véleménye szerint elődje, XII. Pius „több zsidót mentett meg a náci időszakban, mint bárki más”. Az európai zsidóság legbefolyásosabb intézménye, a párizsi székhelyű CRIF november 21-én reagált, egyebek mellett azt állítva, hogy „a pápa véleményét nem osztja a korszak egyetlen komoly történésze sem”. A szervezet elnöke, Richard Pasquier által aláírt közlemény sajnálkozásának ad hangot amiatt, hogy a pápa nem vette magának a fáradságot a témába vágó történelmi munkák áttanulmányozására, pedig a történelem azt mondja, hogy „XII. Pius sohasem kelt nyíltan a zsidók védelmére a második világháború alatt”, és ami a legsúlyosabb, „még a háború után sem tett említést egyetlen alkalommal sem a holokausztról”. Meyer Habib, a CRIF alelnöke a vatikáni archívumok megnyitására szólította fel a pápát, arra emlékeztetve, hogy „ez egy érzékeny és fájdalmas téma számunkra.”
XVI. Benedek inkriminált szavai abban az interjúkötetben láttak napvilágot, amely a napokban jelent meg A világ fényessége címmel. Egyesek szemét azonban láthatóan irritálja a fény. „Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása” (Mt 8,12). Sapenti sat…
MD 2010. XI. 30.Gordon Brown munkáspárti kormányfő már korábban ígéretet tett az ominózus törvényi rendelkezés megváltoztatására, de a kormányváltás miatt erre nem került sor. Most a konzervatívokra hárul a cselekvés ódiuma, mindenképpen széles körű tiltakozási hullámokat gerjesztve egy olyan „igazságszolgáltatás” devianciája ellen, amely az érdekek és a barátság függvényében váltogatja a törvényeit (már száznál több parlamenti képviselő írta alá a jelenlegi „egyetemes joghatály” fenntartását követelő levelet). Ez a barátság adott esetben az Izraeli-Brit Baráti Társaság kötelékében manifesztálódik, amelynek David Cameron miniszterelnök, William Hague és más miniszterek is tagjai.
Cameron számára ez bizonyára nem okoz különösebb gondot, miután választási győzelme után a szigetországi zsidók csúcsszerve (BDBJ) arra noszogatta, hogy ezentúl vállalja fel gyakrabban zsidó mivoltát. A kampányban meg is kérdezték tőle, hogy vajon a származása nem befolyásolja-e majd a közel-keleti események objektív értékelésében, ő azonban cáfolta az inszinuációt, ugyanakkor büszkeségének adva hangot amiatt, hogy távoli felmenői között tudhatja Elia Levita középkori jiddis nyelvű írót. (Nyilván a brit zsidók lehető legkiegyensúlyozottabb politikai érdekérvényesítése érdekében legutóbb a munkáspárt élére is egyik hitsorsosuk került, Edward Samuel Miliband személyében, akinek – biztos, ami biztos – a saját fivérével, Daviddel kellett megmérkőznie az árnyékkabinet vezető posztjáért.)
Emlékeztetünk rá, hogy Belgium is kénytelen volt megváltoztatni az ugyanilyen típusú törvényeit, amikor palesztinok belga bíróság elé próbálták citálni Ariel Saront a Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban izraeli segédlettel elkövetett vérfürdőért, majd utóbb Spanyolország is erre kényszerült, így akarván elkerülni, hogy az ország bíróságai előtt indítsanak pereket a gázai bantusztán ellen végrehajtott izraeli terrorbombázások miatt. Izrael tehát a földrész kormányait sakkban tartó lobbijai révén megfosztja Európát köztársasági és emberi jogi értékeitől, miközben továbbra is provokálja vagy megtámadja a szomszéd országokat, kisajátítja a palesztinok földjeit, az etnikai tisztogatás és az apartheid politikáját folytatja saját határain belül és a megszállt területeken, zavartalanul fejleszti katonai atompotenciálját, megsérti a nemzetközi törvényeket, mindezt büntetlenségének tudatában teszi, és ráadásul ahhoz is van képe, hogy erkölcsprédikációkat tartson a többi nemzetnek.
„Izrael fütyül a világra!” – Yisroel Dovid Weiss New York-i rabbi, a cionizmusellenes ortodox zsidók Neturei Karta nevű nemzetközi szervezetének szóvivője imigyen summázza a helyzetet: „A cionizmus csápjai olyanok, hogy a nyugati országok a lakájai. A politikusokat nyomás alá vetik, vagy különböző rágalmakkal fenyegetik, ha nem eléggé lojálisak Izraellel szemben. Zsidó szervezeteket hoztak létre, amelyek ellenőrizni akarják a népeket, a nemzeteket és a többi vallást. Megpróbálják diktálni, hogy mit kell vagy mit nem kell mondani és hinni, és azzal töltik az idejüket, hogy megalázzanak és bocsánatot, valamint pénzbeli jóvátételeket követeljenek.”
Jól látható tehát, hogy az efféle törvények életbe léptetését igazoló „humanitárius” ürügyeket konkrét esetben könnyedén alárendelik politikai, stratégiai és egyéb okoknak, amelyek utóbb ugyanezen törvények eltörlését igazolják, egyértelművé téve, hogy valójában a gyönge országok féken tartására és bizonyos lobbi-érdekekkel szembeni ellenállásuk megtörésére találták ki őket, az „emberi jogokat” mint Damoklész kardját használva zsaroló eszközként, ha viszont egy „baráti” ország kerül miattuk kellemetlen helyzetbe, akkor egyszerűen túllépnek rajtuk. Következésképpen a különböző nemzetközi büntetőbíróságok sem értékelhetők másként, csak fügefalevélként az Egyesült Államok által uralt Nyugat kolonialista-expanzionista apparátusán.
Egyébként a napokban XVI. Benedek pápa ismét kihúzta a gyufát az „illetékes helyen”, miután kiderült, hogy véleménye szerint elődje, XII. Pius „több zsidót mentett meg a náci időszakban, mint bárki más”. Az európai zsidóság legbefolyásosabb intézménye, a párizsi székhelyű CRIF november 21-én reagált, egyebek mellett azt állítva, hogy „a pápa véleményét nem osztja a korszak egyetlen komoly történésze sem”. A szervezet elnöke, Richard Pasquier által aláírt közlemény sajnálkozásának ad hangot amiatt, hogy a pápa nem vette magának a fáradságot a témába vágó történelmi munkák áttanulmányozására, pedig a történelem azt mondja, hogy „XII. Pius sohasem kelt nyíltan a zsidók védelmére a második világháború alatt”, és ami a legsúlyosabb, „még a háború után sem tett említést egyetlen alkalommal sem a holokausztról”. Meyer Habib, a CRIF alelnöke a vatikáni archívumok megnyitására szólította fel a pápát, arra emlékeztetve, hogy „ez egy érzékeny és fájdalmas téma számunkra.”
XVI. Benedek inkriminált szavai abban az interjúkötetben láttak napvilágot, amely a napokban jelent meg A világ fényessége címmel. Egyesek szemét azonban láthatóan irritálja a fény. „Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása” (Mt 8,12). Sapenti sat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése