2012. február 22., szerda

Az EU felborította a finn belpolitikai palettát – romokban a finn baloldal

Alexander Stubb, finn EU-miniszter (egységpárti, jobboldal) szerint Brüsszelben nagy megelégedéssel vették a finn elnökválasztás első fordulójának eredményeit. Úgy tartják, állította Stubb, hogy a finn elnökválasztás a finn választók EU-pártiságát bizonyította, hogy a finn szavazók a nemzetköziségre és a liberalizmusra szavaztak. Ezt azzal látják bizonyítottnak, hogy a választás első fordulójában a szavazók 65%-a EU-párti politikusra szavazott. A büszke kijelentéshez alighanem az is nagyban hozzájárult, hogy a második helyen végzett zöld párti politikus, Pekka Haavisto (Zöldek Szövetsége) férfival bejegyzett párkapcsolatban élő jelölt.
Haavisto és férfi élettársa a finn Függetlenségnapi elnöki fogadáson - Élettársa: Nexar Antonio Flores (Ecuador)
Érthető, ha a mostani válságos időben Brüsszelben mindent pozitív színben szeretnének látni, de a finn belpolitikai életet közelebbről ismerők számára a fenti kép legalábbis eltorzítottnak tűnik. Az elnökválasztás első fordulója, de az utóbbi idők választásai is sokkal inkább azt mutatják, hogy a finn emberek egyre előítéletesebbek az EU-val és annak pénzrendszerével szemben. Ahogy Unto Hämäläinen, a Helsingin sanomat elemzője rámutat, a finn emberek két alkalommal ”adtak az ország pártjai számára figyelmeztetőt”. Az első a múlt évi parlamenti választás volt, ahol a leg-EU-ellenesebb párt, a Valódi Finnek Pártja (a Jobbik finn megfelelője) 34 parlamenti helyet megszerezve egy csapásra, szinte a semmiből az ország harmadik legnagyobb pártjává lépett elő. Ugyanezen a választáson az akkoriban kormányzó, EU-kérdésekben habozó, sőt ketté szakadt Középső Párt (Centrum Párt, volt Vidék Pártja) viszont súlyos vereséget szenvedett. Parlamenti helyeinek egyharmadát veszítette el.
Az EU számára a második figyelmeztető a mostani elnökválasztás első fordulója volt. A rendíthetetlen EU-hívőnek és Amerika-barátnak számító Finn Szociáldemokrata Párt közismerten EU-párti jelöltje, Paavo Lipponen soha nem látott vereséget szenvedett: a második világháború utáni időkben szinte mindig biztosra vehető 20-30 % helyett csak 6,7 %-ot kapott. Tegyük hozzá, hogy Finnországnak a Kekkonen-i idők után Mauno Koivistotól kezdve, Martti Ahtisaarin és a mostani Tarja Halonenig bezárólag végig szociáldemokrata elnökük volt. A nyugati sajtó ezt az elképesztően nagy vereséget nemigen verte nagy dobra. A finn nép EU-pártiságára nézve ez legalább akkora vereség volt, mint a valódi finnek áprilisi győzelme.
A három nagy párt (a Finn Középső Párt, a Szociáldemokrata Párt és az Egység Pártja) közül eddig tehát kettő bukott bele az EU-pártiságba. A Középső (centrum) Párt a mostani választásokra már észbe kapott, s azt a ”régi harcos” (másfelől talán túlon túl is régi harcos) Paavo Väyrynent küldte harcba, akinek az EU-kritikussága a finn közvélemény számára a legközismertebb volt. A számítás kis híján bejött: mindössze csak 1,3%-kal maradt el a második fordulós Haavistotól. Mindehhez hozzá kell még azt is vennünk, hogy az első fordulóban első helyen végzett Sauli Niinistö is, a Finn Egységpárt azon politikusai közül való, akik - bár EU-párti politikusnak számítanak, de - a legtöbb kritikát fogalmazták meg az EU-val szemben. Lipponen szerint a mostani Niinistö már nem az a Niinistö, akivel annak idején ő Finnországot az EU-ba vitte.
Niinistö (63) felesége Haukio (34 éves)
Hab a tortán, hogy a finn politikai palettán az EU-t leginkább ellenző két politikus, a valódi finn Timo Soini és a volt europarlamenti képviselő, a brüsszeli politikusokról, csak mint ”brüszki”-kről beszélő, Esko Seppänen (Finn Baloldali Szövetség) az első forduló után azonnal közölte, hogy a második fordulóban Niinistöt fogja támogatni.
A finn elnökválasztás egy másik elhallgatott témája, a talpon maradt két jelölt házas élete. Niinistö egy nálánál jóval fiatalabb költőnővel él együtt, míg Haavisto egy ecuadori, enyhén szólva is fiatal fodrászférfival kötött élettársi kapcsolatot. A korábban erősen konzervatív beállítottságú finn társadalomban ez enyhén szólva is meglepő, s a lelkekben végbement nagy és hirtelen változ(tat)ásokról árulkodik. Az utca embere választások idején azon élcelődött, hogy ”Választhatunk: pedofil vagy homo legyen az elnökünk”.
A választások második fordulójában (február 5-ikén) végül is a jobboldali Finn Egységpárt jelöltje Niinistö nyert hatalmas (62,6%) fölénnyel. A jövőt illetően azonban em szabad azonban elfelejteni, Haavistora több mint egy milliónyian szavaztak.
Kádár György

Készülhetünk a szabad Világháló végére

Még le sem csillapodtak a hullámok az amerikai SOPA/PIPA törvénycsomagok körül, amelyek a szerzői jogok apropóján kívánták cenzúrázni az internetet, a SOPA fő-fő motorja, Lamar Smith képviselő most előállt egy újabb tervezettel. Ez sem akkora újdonság, nevezett Smith úr - közösen egy Wasserman-Schultz nevű hölggyel, aki valószínűleg vezette a kezét, hogy meg ne remegjen, amikor a híres-neves amerikai demokrácia koporsójába veri be a szögeket - már 2011 májusában benyújtotta megtárgyalásra a képviselőházban ezt a szerényen H.R. 1981 névre hallgató tervezetet, a nyár folyamán néhány alternatív web-oldal foglalkozott is vele, de nagy vonalakban csönd volt körülötte.
Mivel elég meglepő módon a SOPA/PIPA csomag egy hajszál híján mégsem ment át, újra elővették. A H.R. 1981 törvénytervezet („Protecting Children from Internet Pornographers Act”), amely hivatalosan a gyermek-pornográfia ellen irányul, még durvábban sértené a személyi jogokat, mivel potenciálisan pedofilnak tételez minden egyes internet felhasználót és a providereket a felhasználókat illető minden adat tárolására és természetesen a nyomozó hatóságoknak való kiadásra kötelezné. Ilyen kiadandó adat a törvény szerint pl. a hitelkártya száma is...
A SOPA/PIPA azonban csak egy olyan, egyre keményebbé váló „törvénycsalád” legutolsó tagjai, amely már legalább az 1998-as „Digital Millennium Copyright Act”-tal indult, amit 2002-ben követett a „Consumer Broadband and Digital Television Act”, 2003-ban a „Author, Consumer, and Computer Owner Protection and Security Act” és a „Piracy Deterrence and Education Act”, 2004-ben a „The Inducing Infringement of Copyrights Act” és a „Protecting Intellectual Rights Against Theft and Expropriation (PIRATE) Act”, 2008-ban a Pro-IP Act, majd 2010-ben a „Combating Online Infringement and Counterfeits Act” (COICA) és folytathatnánk a végtelenségig. Még ha nem is sikerült minden törvénytervezetet elfogadtatni, a szándék legalábbis egyértelmű és az is, hogy nem fogják feladni.
Az ACTA csomagról, annak zárt ajtók mögött és nem demokratikusan legitimált (nem mintha ez bármit is számítana...) egyének által való kidolgozásáról, minden média lefedés nélküli elfogadásáról már hírt adtunk. Megjegyzem, az ACTA-t az EU oldaláról terelgető hivatalnok, Kader Arif megundorodva lemondott, és nyilvánosan el is mondta, miért: a transzparencia teljességgel hiányzott, az ACTA a kezdetktől fogva kizárt mindenféle civil rálátást a tárgyalásokra, sőt, az EP mindent megtett, hogy olyan dátumok legyenek, amik megakadályozzák a közvélemény beleszólását a dolgok alakulásába. Hát igen, a már megszokott EU-s metódusok. Mindemellett csak 22 EU tagállam írta alá az ACTA-t, de ahhoz, hogy életbe léphessen mind a 27 tagállamnak alá kell írnia. A lengyelországi és csehországi tüntetések úgy látszik mégis megtették a magukét, mert az aláírás mindkét országban elmaradt. Egyelőre.
Nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy a Google, ami sajnos ma már nem megkerülhető az interneten, 2010 februárjában egy „kínai hackertámadásra” hivatkozva (amiről semmit sem lehet megtudni...) felkérte az NSA-t (National Security Agency) az együttműködésre. Magyarán azóta lehallgatnak mindent, ami a Google-n keresztül megy, a Google pedig nem hajlandó nyilatkozni azóta sem. Ugyanez a Google március elsejétől új „adatvédelmi irányelveket” vezet be, ami - természetesen a „szolgáltatás javításának” meglehetősen átlátszó indokával - még több adatot fog begyűjteni a felhasználókról, még ACTA se kell hozzá. Érdemes elolvasni, mi mindent fognak naplózni rólunk legálisan, és akkor még a valószínűsíthető nem legális információkat nem is említettem. Pl.: „A Google személyes adatokat a rajta kívül álló más vállalatokkal, illetve személyekkel kizárólag az alábbi helyzetekben oszt meg: - Beleegyezése a birtokunkban van. A bizalmas személyes adatok megosztását megelőzően engedélyező beleegyezést kérünk.” Ha ezt poénnak szánták, akkor elég gyönge - én legalábbis nem emlékszem, hogy beleegyezésem adtam volna az adataimnak az NSA-val való megosztására, bár igaz, hogy az se nem személy, se nem vállalat. Hiszen hivatalosan mindenki terrorista, sőt rövidesen pedofil is lesz.
A legújabb hír Moszkvából érkezett, ahol az FSZB szakértői szerint március 8-án az FBI a DNS-szervereket „ál-DNS-szerverekre” cseréli, vagyis a felhasználók vagy csak általuk szűrt oldalakra juthatnak el, vagy egyszerűen lekapcsolódnak az internetről. Ezt az ál-DNS-szerver generáló malware programot mellesleg Észtországból szerezték - gyakorlatilag lopták - kalandos módon a „Ghost Click” akció keretében, bár a kalózszerverek lefüleléséhez szükséges adatokat az FSZB szerezte és adta át nekik.
Az internet, mint utolsó szabad véleménynyilvánítási fórum elnémítása egy régóta várható és a maga módján logikus lépés. Senki sem lehetett olyan naiv, hogy azt higgye, sokáig fogják tűrni a valódi szólásszabadságot, aminek utolsó letéteményese éppen az internet volt. Most úgy látszik eljött ez a pillanat is. Hogy miért most, az valószínűleg nagy mértékben összefügg a világban folyó más eseményekkel. Március forró hónap lesz: többen esedékesnek tartják az Irán elleni támadást, Szíriában is feszítik a húrt, sorsdöntő fontosságú elnökválasztások lesznek Oroszországban, az USA-ban is egyre melegszik a helyzet a most már sorozatban (természetesen mindig Ron Paul rovására és ráadásul amatőr, sőt bunkó módon) elcsalt jelöltválasztások miatt, Európában a saját euro-elit által szándékosan generált gazdasági válság fog valószínűleg forró helyzeteket előidézni. Ilyen helyzetben természetes, hogy hírzárlatot kell elrendelniük. A PressTV licenszének bevonása Angliában januárban már jelezte ezt a tendenciát.
Ez ellen a maga módján egyszerű a védekezés: kapcsoljuk ki a számítógépet és mobilunkat és menjünk át a szomszédhoz megbeszélni, mit és hogyan fogunk csinálni. A mi közösségeinkben már teljesen természetes, hogy a telefonokat hátrahagyva rendszeresen találkozunk és programokon, megbeszéléseken veszünk részt, akár a településektől távolabb, az illetéktelen 'fülek' hatókörén kívül. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudjuk, mint ahogy azt is, hogy keressék a miénkhez hasonló szervezett, jó szellemiségű közösségeket. A kyber-háborút úgy is meg lehet nyerni, hogy egyszerűen nem vesszük fel a kesztyűt és nem adjuk meg nekik azt, ami nélkül tehetetlenek: az áhított információt.
Kürti Balázs

Hova lett a görögök büszkesége?

Kedden az eurózóna pénzügyminiszterei elfogadták a Görögországnak adott segítséget. Szándékosan használjuk ezt a kifejezést, mert a nemzetközi médiában szinte mindenhol ezzel a szóval fedik el a valóságot. Ha a valós viszonyokat nézzük, azt mondanánk, kivetették az újabb hadisarcot, a görögországi helytartók pedig addig maradhatnak, ameddig azt sikeresen ki tudják fizettetni a néppel.
Oda-vissza dobálóznak a makrogazdasági mutatókkal, a megszorításokat követően hány év alatt a GDP hány százalékára csökkenhet majd a görög államadósság. Csak egy valamiről feledkeznek meg: Görögország már nem tartozik senkinek semmivel. Papandreu 1986-ban felvett 1 milliárd euró kölcsönt. Nem Görögország vette fel, hanem Papandreu. Az elmúlt évtizedekben az ország 54 milliárd euró kamatot fizetett vissza. Ezt az adósságot nem Papandreu fizette, hanem a görög lakosság. Ezek után még mindig azt mondják, hogy Görögországnak adóssága van, és a görög(országi) kormány hitelből fizeti az újabb hiteleket. Hogy nem tudják visszafizetni? Ez senkit nem érdekel. Az adósság egy részét leírják, de ez is csak a médiában írtak szerint igaz, mert gyakorlatilag megújítják (másik hitelt vesznek fel helyette, de ugyanattól a szabadkőműves maffia-szervezettől).
Hosszas elemzéseket látni arról, hogy hogyan fog majd javulni az ország helyzete, ha a lakosság tűr, és tovább fizet. Ehhez mindösszesen csak az újabb megszorítás kell. Meg az újabb, meg a még újabb.
Görögország soha nem fogja visszafizetni az adósságait! Az országnak egyetlen lehetősége van az államadósság-probléma megoldására. Ha szép sorban elhallgattatják azokat a hangokat, akik szerint a görög államnak adóssága van, és Görögország a saját lábára áll.
Ha vannak olyan uniós politikusok, akik segíteni akarnak a görög nemzeten (ebben kételkedünk, de azért számolni kell ezzel a lehetőséggel is) egy valamit kell tenniük: ne szavazzák meg a következő, Görögországnak nyújtott hitelcsomagot.
Ha van még egyetlen olyan politikus is az Európai Unió tagállamain élősködő senkiháziak közt, aki mégiscsak segíteni akar a görög nemzetnek, egy valamit kell tennie: ne szavazza meg, hogy országa befizesse saját részesedését a Görögországnak adott újabb hitelcsomagba. Mert ezt a hitelcsomagot nem az Európai Unió fizeti meg, hanem az Európai Unió lakossága, aztán törlesztésképpen még Görögország lakossága pluszban fizet. A tagállamok kormányaiban ücsörgő öltönyös szabadkőművesek egy forintot sem fognak fizetni ebbe a hitelcsomagba, viszont a görög gazdaság tönkretételével az országba telepített üzleti érdekeltségeiken keresztül hatalmas haszonra tesznek szert, és az egyre nagyobbra növekvő görög államadósság miatt megszerzik a még megmaradt görög állami vagyon tekintélyes részét.
Hogy Görögország a saját lábára álljon - erre két lehetőség van. A tagállamok azon politikusai, akik még valamilyen csoda folytán nincsenek beszervezve, szavazzanak nemmel, mikor az országukra kivetett befizetendő részlet az országgyűlés elé kerül és szavazásra nyílik lehetőség. Ha Görögország nem kapja meg az újabb és újabb infúziókat, amivel a kollaboráns államvezetés elvegetálhat a 25%-os munkanélküliség mellett, bekövetkezik a görög államcsőd. A görög gazdaság összeomlik, és az országban egy ideig a káosz lesz az úr. A káoszból kiemelkedő államvezetés szükségképpen rendpárti lesz, és egyben a helyzet által rá is lesz kényszerítve, hogy helyreállítsa az ország gazdaságát.
Itt nem makrogazdasági mutatókról és papírra vetett adatokról van szó, hanem a nyers valóságról, a valós, fizikai termelésről. A görög gazdaságnak legalább annyit kell termelnie, amennyit a görög lakosság fogyaszt. Minden más csak parazitizmus vagy gyarmati sors, pártállástól függően döntse el mindenki magában, hogy ezt melyiknek ítéli meg. Hogy ez megtörténjen, Görögországot magára kell hagyni. Kegyetlen fájdalmas műtét, de még az utolsó pillanatban megmentheti a görög nép életét. Ha a görög gazdaság elszigetelődik, az országban tombolni fog az anarchia, és az új görög államvezetés rá lesz kényszerítve, hogy a gazdaság talpra állítása érdekében tömeges munkahelyteremtésbe kezdjen. Ez esetben Görögország elhagyja az eurózónát, nagy valószínűséggel az Európai Uniót is, és a kaotikus, átmeneti időszakot követően minimális szintre fog csökkenni a munkanélküliség, és rohamosan növekedni fog az életszínvonal. Ennek hatására Görögországban a vásárlóerő is növekedésnek indul, ami a külföldi befektetések számára is sokkal jobb közeget teremt, mint a jelenlegi vegetáló állapot (ha az új államvezetés egyáltalán engedélyezni fog ilyesmit. Minél tovább húzzák-halasztják az elkerülhetetlent, ez annál valószínűtlenebb). Amit az Európai Unió most csinál Görögországgal, az annyi, hogy hagyja vegetálni, és ezzel amellett hogy konzerválja a jelenlegi viszonyokat, tovább rontja a helyzetet. A görög gazdaság összeomlása előbb-utóbb be fog következni. A kérdés csak, hogy milyenek lesznek a feltételek az után, és a görög államvezetés szóba fog-e még állni a nyugati államokkal.
Második lehetőség, hogy a görög nép kezébe veszi saját sorsát, és maga kezdi meg a változást. Görögországban erre (még) sokkal jobb feltételek vannak, mint hazánkban. Katonai hatalomátvételről már nem lehet szó, mert a brüsszeli vezetés, még mielőtt a politikai vezetést lefejezte, gondoskodott arról, hogy a katonai vezetésből eltávolítson mindenkit, aki nem a cionista érdekek védelmezője. Szó lehet viszont egy belső tisztulásról. Ha a szervezett bűnözés törvényhozó erőként működik egy országban, akkor a rendőrségnek félre kell tenni a törvényeket, és helyreállítani a rendet. Görögországban még van egy erős rendőr szakszervezet. Ez elégséges feltétel ahhoz, hogy az ország ne csak megtisztuljon a fertőtől, hanem a rendet is fenn tudja tartani az átmeneti időszakban. A görög rendőrvezetők adják utasításba a görög parlamenti politikusok azonnali letartóztatását! Nem törvényes megoldás, de a demokrácia törvényei arra lettek kitalálva, hogy a nemzet cselekvésképtelen legyen. Néhány száz fő letartóztatásával gyakorlatilag lefejezik az országot irányító szabadkőműves vezetést. A börtönből mondogathatják, hogy ez nem törvényes, de a rendőri vezetések erre annyit kell mondania, hogy majd mi azzá tesszük. A szabadkőműves vezetés is ezt tette, és előbb vagy utóbb, de felelniük kell érte. Nekik is jobb, ha most felelnek érte és leülnek néhány évet, mintha a feldühödött tömeg akasztja fel őket a parlament előtt.
Az uniós politikusok reklamálni fognak, de őket is be lehet zárni. Majd a változások után ki lehet adatni őket, ha az új nemzeti politikai vezetés nem dönt másként. A legnagyobb görög rendőrszakszervezet képviseli a görög rendőrök kétharmadát, gyakorlatilag az ország teljes területén lefedettségük van egy ilyen művelethez.
Ha ezt nem lépik meg a görög rendőr vezetők, számolniuk kell azzal, hogy néhány hónapon belül már a lehetőségük sem lesz meg rá, mert nem lesz munkahelyük. Páros lábbal fogják kirúgni őket, minden szakszervezeti tagot. Ezt már ki is hirdette a parlament, csak hivatalosan az a neve, hogy a biztonsági kiadások csökkentése.
Miért kellene ezt megtenniük?
Mert Görögországnak összesen 1 milliárd euró tartozása van, abból 54 milliárdot már visszafizetett. Vagyis nem Görögországnak van tartozása, hanem az Európai Uniónak. Vagy a Görögország Nagypáholyának, mert a kölcsönt Papandreu vette fel. De ezt majd az új vezetés eldönti. A fentiek értelmében az új görög államvezetésnek minden erkölcsi alapja megvan arra, hogy 53 milliárd eurót követeljen az Európai Unión, vagy Papandreun. Hogy a NATO azonnal megszállná az országot? Igen! Ezerszeres túlerővel!
De egy spártainak ez nem rossz arány.
Hova lett a görögök büszkesége?
Fenyvesi Áron
MI ATYÁNK! – Előtted mi mindnyájan, kik a földön lakunk, testvérek vagyunk, mert kezed és Lelked alkotása minden ember, azok is, akik előttünk éltek és utánunk jönnek, s városainkban és falvainkban talán még ugyanabból a vízből isznak, ha a forrásokat meg nem mérgezzük, s nem temetjük be azokat féktelen pazarlással és gátlástalan rablással. Azoknak Atyja, akiket mi nevelünk föl, vagy mások, más értékrend szerint, azoké, akik előttünk 1000 évvel jövőt álmodtak e tájon a kereszt jelében, s fognak még álmodni a történelmi idő végezetéig – érettük és mindnyájunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak fele-barátai bölcs rendelésed szerint, s hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk Hozzád: Mi Atyánk!

AKI A MENNYEKBEN VAGY – És mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, s már a kék ég ragyogása sem ugyanaz felettünk, és mert leszegzett tekintettel örök, bölcs célnak meg nem felelhetünk, és mivel belénk oltottad a csak Nálad csillapuló istenszomjat, meg az önmagunk meghaladásának páratlan képességét, és a sajgó honvágyat, mely végtelen otthonod felé űz ősidők óta, hogy Benned találjon enyhületet ajzott szívünk, ezért kitárjuk Feléd egész létünket, s hívunk magunkhoz: Aki a mennyekben vagy.

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED – Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg, szégyenkezés nélkül hazug szóval, előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat, és mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában – s az önistenítő gőg annyi torzulása zuhan rá tömegjárványként népünkre, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel ajkakon másodpercenként – ezért könyörögve kérünk: szenteld meg nevedet bennünk és közöttünk! 

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! – Mivel pedig újra éket vert közénk a lelkek alján lopakodó bizalmatlanság, és gyanakvóan, ármánykodó gyanúsításokkal nézünk egymásra – tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak, s bizony már alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestől, lelkestől nyugalmunk lehet – hogy újra egymásra találjunk, s önmagunkra leljünk, hittel kérünk: jöjjön el a te országod!

LEGYEN MEG A TE AKARATOD! – S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a konzumkényszeres vak vásárlási görcs, s a profitéhség delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, és sokan rabszolgáivá válnak a csőlátású vak és értékveszejtő anyagiasságnak, maradék erőnkkel felfohászkodunk: legyen meg a te akaratod! AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.

MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA, ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET... ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE! – Minthogy leginkább csak akkor szólunk Hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk veszélyben forognak, s jövőölő vétkekkel vétkezünk magunk, egymás és ezredéve otthont adó édes hazánk ellen, meg sem gondolva a bűnt, mert sokaknak ez elég: nekem így jó, ahogy van, s nem veszik észre, hogy közben áthidalhatatlan árkot ásnak maguk előtt, melybe maguk esnek bele, hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétől sodorva, s mert csak ritkán tudunk igazán megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és egyre nehezebben cipeljük megbocsátatlan egyéni és közösségi bűneink sokasodó terhét – ezért kiáltunk Hozzád: ne vígy minket kísértésbe!

DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL! – S mert rajtunk még az évtizedeken át belénk sulykolt szolgalelkűség terhe, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni, ezért nemzeti és egyéni megújulásunk késlekedése okán igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve Tőled, fohászkodunk Hozzád, s kérünk, adj jó előmenetelt, igaz ügyünknek győzedelmet, meg azt, hogy utunkon derüljön ránk végre kicsit több öröm, ezért szólunk így Hozzád: szabadíts meg minket a gonosztól!

MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSőSÉG MINDÖRÖKKÉ – És mert hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, a népek és népünk, megszenvedett tulajdonú hazánk országnyi és európai emelkedésében, teljes szívvel, reménységgel valljuk: Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, s nem a pártütőké, idegen érdekek szerencsevadászaié, s nem az egyéni haszonszerzésből országot árulóké – így várjuk és munkáljuk a te országod növekedését közöttünk, s ezért magunkat Neked felajánlva, szeretnénk élni hazánk, házunk, egyházunk közösségében nemzedékről-nemzedékre jó békességben – evégre mondjuk el naponta a szívedben fogant Úri Imát, s mindezt bizalommal Neked, szebb és igazabb földi és magyar jövőt hozó, irgalmas és szerető Atyánknak, a Jézus Krisztus nevében, aki megtanított minket így imádkozni a Lélek által. ÁMEN.

/Dr. Békefy Lajos/


A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.garabandal.hu/virpines2.jpg”.
http://www.garabandal.us/themessage/images/view_hungarian.gif