Kedden az eurózóna pénzügyminiszterei elfogadták a Görögországnak adott segítséget. Szándékosan használjuk ezt a kifejezést, mert a nemzetközi médiában szinte mindenhol ezzel a szóval fedik el a valóságot. Ha a valós viszonyokat nézzük, azt mondanánk, kivetették az újabb hadisarcot, a görögországi helytartók pedig addig maradhatnak, ameddig azt sikeresen ki tudják fizettetni a néppel.
Oda-vissza dobálóznak a makrogazdasági mutatókkal, a megszorításokat követően hány év alatt a GDP hány százalékára csökkenhet majd a görög államadósság. Csak egy valamiről feledkeznek meg: Görögország már nem tartozik senkinek semmivel. Papandreu 1986-ban felvett 1 milliárd euró kölcsönt. Nem Görögország vette fel, hanem Papandreu. Az elmúlt évtizedekben az ország 54 milliárd euró kamatot fizetett vissza. Ezt az adósságot nem Papandreu fizette, hanem a görög lakosság. Ezek után még mindig azt mondják, hogy Görögországnak adóssága van, és a görög(országi) kormány hitelből fizeti az újabb hiteleket. Hogy nem tudják visszafizetni? Ez senkit nem érdekel. Az adósság egy részét leírják, de ez is csak a médiában írtak szerint igaz, mert gyakorlatilag megújítják (másik hitelt vesznek fel helyette, de ugyanattól a szabadkőműves maffia-szervezettől).
Hosszas elemzéseket látni arról, hogy hogyan fog majd javulni az ország helyzete, ha a lakosság tűr, és tovább fizet. Ehhez mindösszesen csak az újabb megszorítás kell. Meg az újabb, meg a még újabb.
Görögország soha nem fogja visszafizetni az adósságait! Az országnak egyetlen lehetősége van az államadósság-probléma megoldására. Ha szép sorban elhallgattatják azokat a hangokat, akik szerint a görög államnak adóssága van, és Görögország a saját lábára áll.
Ha vannak olyan uniós politikusok, akik segíteni akarnak a görög nemzeten (ebben kételkedünk, de azért számolni kell ezzel a lehetőséggel is) egy valamit kell tenniük: ne szavazzák meg a következő, Görögországnak nyújtott hitelcsomagot.
Ha van még egyetlen olyan politikus is az Európai Unió tagállamain élősködő senkiháziak közt, aki mégiscsak segíteni akar a görög nemzetnek, egy valamit kell tennie: ne szavazza meg, hogy országa befizesse saját részesedését a Görögországnak adott újabb hitelcsomagba. Mert ezt a hitelcsomagot nem az Európai Unió fizeti meg, hanem az Európai Unió lakossága, aztán törlesztésképpen még Görögország lakossága pluszban fizet. A tagállamok kormányaiban ücsörgő öltönyös szabadkőművesek egy forintot sem fognak fizetni ebbe a hitelcsomagba, viszont a görög gazdaság tönkretételével az országba telepített üzleti érdekeltségeiken keresztül hatalmas haszonra tesznek szert, és az egyre nagyobbra növekvő görög államadósság miatt megszerzik a még megmaradt görög állami vagyon tekintélyes részét.
Hogy Görögország a saját lábára álljon - erre két lehetőség van. A tagállamok azon politikusai, akik még valamilyen csoda folytán nincsenek beszervezve, szavazzanak nemmel, mikor az országukra kivetett befizetendő részlet az országgyűlés elé kerül és szavazásra nyílik lehetőség. Ha Görögország nem kapja meg az újabb és újabb infúziókat, amivel a kollaboráns államvezetés elvegetálhat a 25%-os munkanélküliség mellett, bekövetkezik a görög államcsőd. A görög gazdaság összeomlik, és az országban egy ideig a káosz lesz az úr. A káoszból kiemelkedő államvezetés szükségképpen rendpárti lesz, és egyben a helyzet által rá is lesz kényszerítve, hogy helyreállítsa az ország gazdaságát.
Itt nem makrogazdasági mutatókról és papírra vetett adatokról van szó, hanem a nyers valóságról, a valós, fizikai termelésről. A görög gazdaságnak legalább annyit kell termelnie, amennyit a görög lakosság fogyaszt. Minden más csak parazitizmus vagy gyarmati sors, pártállástól függően döntse el mindenki magában, hogy ezt melyiknek ítéli meg. Hogy ez megtörténjen, Görögországot magára kell hagyni. Kegyetlen fájdalmas műtét, de még az utolsó pillanatban megmentheti a görög nép életét. Ha a görög gazdaság elszigetelődik, az országban tombolni fog az anarchia, és az új görög államvezetés rá lesz kényszerítve, hogy a gazdaság talpra állítása érdekében tömeges munkahelyteremtésbe kezdjen. Ez esetben Görögország elhagyja az eurózónát, nagy valószínűséggel az Európai Uniót is, és a kaotikus, átmeneti időszakot követően minimális szintre fog csökkenni a munkanélküliség, és rohamosan növekedni fog az életszínvonal. Ennek hatására Görögországban a vásárlóerő is növekedésnek indul, ami a külföldi befektetések számára is sokkal jobb közeget teremt, mint a jelenlegi vegetáló állapot (ha az új államvezetés egyáltalán engedélyezni fog ilyesmit. Minél tovább húzzák-halasztják az elkerülhetetlent, ez annál valószínűtlenebb). Amit az Európai Unió most csinál Görögországgal, az annyi, hogy hagyja vegetálni, és ezzel amellett hogy konzerválja a jelenlegi viszonyokat, tovább rontja a helyzetet. A görög gazdaság összeomlása előbb-utóbb be fog következni. A kérdés csak, hogy milyenek lesznek a feltételek az után, és a görög államvezetés szóba fog-e még állni a nyugati államokkal.
Második lehetőség, hogy a görög nép kezébe veszi saját sorsát, és maga kezdi meg a változást. Görögországban erre (még) sokkal jobb feltételek vannak, mint hazánkban. Katonai hatalomátvételről már nem lehet szó, mert a brüsszeli vezetés, még mielőtt a politikai vezetést lefejezte, gondoskodott arról, hogy a katonai vezetésből eltávolítson mindenkit, aki nem a cionista érdekek védelmezője. Szó lehet viszont egy belső tisztulásról. Ha a szervezett bűnözés törvényhozó erőként működik egy országban, akkor a rendőrségnek félre kell tenni a törvényeket, és helyreállítani a rendet. Görögországban még van egy erős rendőr szakszervezet. Ez elégséges feltétel ahhoz, hogy az ország ne csak megtisztuljon a fertőtől, hanem a rendet is fenn tudja tartani az átmeneti időszakban. A görög rendőrvezetők adják utasításba a görög parlamenti politikusok azonnali letartóztatását! Nem törvényes megoldás, de a demokrácia törvényei arra lettek kitalálva, hogy a nemzet cselekvésképtelen legyen. Néhány száz fő letartóztatásával gyakorlatilag lefejezik az országot irányító szabadkőműves vezetést. A börtönből mondogathatják, hogy ez nem törvényes, de a rendőri vezetések erre annyit kell mondania, hogy majd mi azzá tesszük. A szabadkőműves vezetés is ezt tette, és előbb vagy utóbb, de felelniük kell érte. Nekik is jobb, ha most felelnek érte és leülnek néhány évet, mintha a feldühödött tömeg akasztja fel őket a parlament előtt.
Az uniós politikusok reklamálni fognak, de őket is be lehet zárni. Majd a változások után ki lehet adatni őket, ha az új nemzeti politikai vezetés nem dönt másként. A legnagyobb görög rendőrszakszervezet képviseli a görög rendőrök kétharmadát, gyakorlatilag az ország teljes területén lefedettségük van egy ilyen művelethez.
Ha ezt nem lépik meg a görög rendőr vezetők, számolniuk kell azzal, hogy néhány hónapon belül már a lehetőségük sem lesz meg rá, mert nem lesz munkahelyük. Páros lábbal fogják kirúgni őket, minden szakszervezeti tagot. Ezt már ki is hirdette a parlament, csak hivatalosan az a neve, hogy a biztonsági kiadások csökkentése.
Miért kellene ezt megtenniük?
Mert Görögországnak összesen 1 milliárd euró tartozása van, abból 54 milliárdot már visszafizetett. Vagyis nem Görögországnak van tartozása, hanem az Európai Uniónak. Vagy a Görögország Nagypáholyának, mert a kölcsönt Papandreu vette fel. De ezt majd az új vezetés eldönti. A fentiek értelmében az új görög államvezetésnek minden erkölcsi alapja megvan arra, hogy 53 milliárd eurót követeljen az Európai Unión, vagy Papandreun. Hogy a NATO azonnal megszállná az országot? Igen! Ezerszeres túlerővel!
De egy spártainak ez nem rossz arány.
Hova lett a görögök büszkesége?
Fenyvesi Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése