Ultraortodox-cionista ellentét
The Washington Post
The Washington Post
Izraelben egyre többször vetődik fel a kérdés, hogy kit kell zsidónak
tekinteni, és mennyiben kell az államnak a vallási hagyományok
betartását számon kérnie állampolgárain. Griff White, a The Washington Post
kolumnistája egy nemrégiben történt eset kapcsán vizsgálja, hogy milyen
súlyos jogi problémákat okoz az állampolgárság és a vallás
összefonódása.
A vezetékneve elhallgatását kérő dán protestáns családba született Yael
1992-ben vette fel a zsidó vallást, és tizenöt éve Izraelben él.
Izraeli származású férjével a zsidó hagyományok szerint nevelik
gyermekeiket, és a fontosabb vallási ünnepeket megtartják. Amikor Yael
tavaly válni akart férjétől, megdöbbentve szembesült vele, hogy a
válási ügyekben eljárni hivatott ultraortodox rabbik mindenekelőtt azt
kezdték vizsgálni, hogy Yael szigorúan betartotta-e a vallási
előírásokat, miután felvette a zsidó vallást, és vele az izraeli
állampolgárságot. Egyebek között azt tudakolták, hogy megtartotta-e a
szombatot, és tartózkodott-e a szexuális együttléttől menstruáció alatt
és után. A rabbik nem voltak megelégedve Yael válaszaival, ezért
érvénytelenítették Yael tizenöt évvel ezelőtti áttérését a zsidó
vallásra. Így válásról sem lehetett szó, hiszen a döntés értelmében
a házasság semmisnek tekintendő. Sőt, mivel az ultraortodox rabbik
szerint Yael nem zsidó, így gyermekei sem tekinthetők annak.
A döntés megdöbbentette és felháborította a negyvenhárom éves nőt.
Fellebbezéssel fordult az Izraeli Legfelsőbb Rabbinátushoz. A
rabbinátus határozata nem csak hogy helybenhagyta az eredeti döntést,
hanem egyúttal olyan precedenst teremtett, amely a Yaelhez hasonló
ezrek státuszával kapcsolatban vet fel súlyos aggályokat - írja White.
A Legfelsőbb Rabbinátus 51 oldalas indoklása ugyanis hangsúlyozza, hogy
a zsidó vallásra áttértek esküt tesznek rá, hogy a vallási előírásokat
maradéktalanul betartják, és ha mégsem, akkor az áttérés érvénytelennek
tekintendő. A rabbinátus kitért arra is, hogy elfogadhatatlan, hogy a
„zsidó nép szőlőskertjébe továbbra is beengedjék a nem zsidókat".
Yael esete kapcsán felvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen kit is
lehet zsidónak tekinteni - hívja fel White az ügy általánosabb
vonatkozásaira a figyelmet.
A kérdés már régóta megosztja az izraeli társadalmat. Az egyik oldalon
a zsidóságot mindenekelőtt vallásnak tekintő ortodoxok állnak, akik
szerint az tekinthető zsidónak, aki anyai ágon bizonyíthatóan zsidó
származású. A zsidó vallásra áttértek csak akkor, ha a vallási
előírásokat szigorúan betartják. Mivel a családjogi ügyekben kizárólag
a rabbinátus hivatott eljárni, a rabbik hatalma igen nagy.
A szekuláris izraeliek és a vallásos cionisták szerint azonban a
zsidóság elsősorban az Izrael államhoz való tartozást jelenti.
Szerintük az a legfontosabb, hogy Izraelben a zsidók legyenek
többségben. Mivel a palesztinok több gyereket vállalnak, félő, hogy a
közeljövőben a zsidók kisebbségbe kerülhetnek. A jelenlegi demográfiai
arányok fenntartására törekvő világiak és a vallásos cionisták ezért
kevesebb feltételhez kötnék az állampolgárságot, mint az ortodoxok.
Számukra nem a zsidó vallási hagyományok, hanem Izrael állam
fenntartása a legfontosabb. Az ultraortodoxok viszont egyáltalán nem
tartják fontosnak a zsidó állam létezését, sőt sokan kifejezetten
ellenzik a cionisták céljait. (Néha még az is előfordul, hogy az
ultraortodoxok együtt tüntetnek Izrael állam ellen a palesztin
szélsőségesekkel, és arra is volt példa, hogy ultraortodoxok
támogatásukról biztosították Ahmedinezsád iráni elnököt, akivel egyetértetek abban is, hogy Izrael államot fel kell számolni. - A szerk.)
Az izraeli népesség felduzzasztása érdekében a nem zsidóknak is
állampolgárságot adó cionistákat az ortodoxok a zsidóság árulóinak
tekintik.
Az izraeli kultúrharc különösen azóta éleződött ki, hogy az elmúlt két
évtizedben több százezer bevándorló érkezett Izraelbe a volt
Szovjetunió tagállamaiból. Bár a többségük nem tudta hitelt érdemlően
bizonyítani az anyai ági zsidó származást, az ultraortodoxok sokáig
mégsem tiltakoztak a befogadásuk ellen. Újabban azonban egyre inkább
arra az álláspontra helyezkednek, hogy csak azokat a zsidó származású
bevándorlókat, és a vallási törvényeket szigorúan betartó áttérteket
szabad beengedni az országba, máskülönben - fogalmazott egy
ultraortodox - „sérül a zsidó közösség integritása" .
Bár az ultraortodoxok csak a társadalom 11 százalékát teszik ki, a
befolyások mégis nagy. Ennek oka elsősorban az izraeli választási
rendszer, amely nem ismeri a parlamenti küszöb fogalmát. A választások
után a győztesnek mindig koalíciót kell kötnie, és ehhez mindig szükség
van az vallási pártok támogatására is.
A jelenlegi helyzet tarthatatlanságára korábban Ariel Saron is felhívta
a figyelmet. „Én magam sem tudnék megfelelni az áttérőktől elvárt
követelményeknek" - idézi a volt miniszterelnök indulatos szavait egyik
közeli munkatársa.
Yael nem adta fel a harcot, és ügyével a legfelsőbb bírósághoz fordult.
Ügyvédje azt reméli, hogy a legfelsőbb bíróság pozitív döntése után sor
kerülhet a jelenlegi rendszer átfogó refomjára, és csökkenhet az
ultraortodoxok befolyása és hatalma. „Addig a kormány és a rabbinikus
tanács egymás ellen dolgozik. A kormány milliókat támogatja a zsidó
vallásra való áttérést, miközben a rabbinátius mindent elkövet az
áttérés megnehezítése érdekében."
http://www.washingtonpost.com/