2013. június 12., szerda

Mi is milliárdokat spórolhatnánk a köztévén

Magyarországon 78 milliárdot fordítanak a közmédiára egy évben. Jóval többet, mint a két legnézettebb kereskedelmi tévé költ. Az RTL Híradó rákérdezett, tervezi-e a kormány a költségek csökkentését.

Görögországban szerdán jelentették be, hogy takarékossági okokból átmenetileg felfüggesztik a görög közszolgálati rádió és televízió működését.

Ennek kapcsán az RTL Híradó megkérdezte a kormányszóvivőtől, hogy felmerült-e már Magyarországon, hogy csökkentsék a köztévé költségvetését, vagy megszüntessenek csatornákat. A szóvivői iroda nem reagált. A Nemzetgazdasági Minisztérium pedig későbbre ígért részletes tájékoztatást.

A magyar közszolgálati tévé- és rádióadók, valamint a Magyar Távirati Iroda összesen évi több mint 71 milliárd forint közpénzt kapnak. Reklám és egyéb bevételeikkel együtt évente nagyjából 78 milliárd fordítanak a működésükre. A két nagy kereskedelmi tévé együtt is jóval kevesebbet költ ennél. Eközben 2012-ben az átlagos közönségarányuk együtt majdnem ötszöröse volt a közszolgálati tévéének.
Hír24

Új felhőtípus alakult ki a globális felmelegedés miatt

A különös felhőről keveset tudnak. Most még az sem ismert, hogy az undulatus asperatus miképpen jön létre, milyen légköri folyamatok játszanak szerepet különös formájában. Sötét színei pedig arra engednek következtetni, hogy sok vizet tartalmaz. Ennek ellenére eddig azt figyelték meg, hogy bármennyire is fantasztikus és félelmetes, többnyire nem okoz viharokat, s békésen szertefoszlik. A rendkívül szokatlan, szinte rémületet keltő felhőfajta az utóbbi időben a világ több táján felbukkant, Skóciában, Új-Zélandon, Iowa és Ausztrália sík vidékein, vagy az Atlanti-óceán fölött és a görögországi partoknál is.

Az egyik korábbi felhőtípusba sem tartozik, felhőatlaszban sem szerepel. A különös felhőfajta minden más felhőfajtától jellegzetesen különbözik, és az elmúlt ötven évben nem volt példa arra, hogy a meteorológusok új nevet adtak volna valamilyen felhőformációnak. Jelenleg három főbb felhőcsoportot különböztet meg a tudomány: angol-latin szakkifejezéssel a cirrust, a stratust és a cumulust, az új felhő azonban egyik kategóriába sem sorolható be. Brit meteorológiai szakemberek javasolták az új felhőfajtának az asperatus elnevezést. Ez a latin asperitat = vadság; szóra utal. Ha a szakembereknek sikerül az összes szükséges adatot összegyűjteniük, akkor az új felhőfajtát az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének genfi központja felveszi katalógusába, amely a meteorológiai tudományok egyik alapműve.

A képek miatt érdemes átnézni a forrásra - Ion
Forrás:
Érdekes Világ

Szíriai pofára esés


Szíriai pofára esésÚgy tűnik, hogy a szíriai kormányerők al-Quşayr-i győzelme nem csekély stratégiai eredmény, ha nem tekintjük a humanitárius katasztrófát a civil lakosság viszonylatában. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával és SARCS (Szíriai Arab Vörös Félhold Társaság) továbbra is várja a sürgős segítséget. Al Quşayr, Homs tartományban található és a siker a szíriai kormány katonai stratégiájának köszönhető. Bár al-Quşayr nem lehet döntő csatának tekinteni, Szíriában ez kétséget kizáróan fontos fordulópont, lendítve a válság sújtotta rendszer katonai lendületén. A történteket rengeteg jelzővel illetik a banditának minősített Washingtontól az al-Kaidát is szövetségesként alkalmazó, rohamosan csökkenő népszerűségnek örvendő Izraelig. Ez az al-Quşayr-i csata eredménye és jelentősége. Megváltozott a hatalmi egyensúly,"kritikus" fordulópontot jelent a polgárháborúban, de Izrael megítélésében is...

Al Quşayr nyugatra a legrövidebb útvonal Damaszkusz felől, egy olyan helyzetben, ahol rezsim erői korábban nem tudtak fenntartani ellenőrzést. A lázadók ellenőrzése al-Quşayrban megszakította a rezsim utánpótlási vonalait a kikötő, Tartus felé, és nyitva volt az út a libanoni Bekaa-völgybe. A kormányzati ellenőrzés észak és kelet Szíria között kulcsfontosságú az irányítás szempontjából. Ez a keresztutak városa, mindössze 6 mérföldre a libanoni határtól, sok stratégiai céllal: az ellenzéket megtörték 18 hónapja az ország nagy részén és Homs tartományban, ami megkönnyíti a kormányzati erők lendületvételét. Szíria pszichológiai moráljának emelésével a kimerült szíriai erők közben energizálódhattak az Assad kormány és szövetségesei segítségével, és hogy befejezzék a konfliktus
középpontjában álló régóta ígért reformokat. Próbálják enyhíteni a szíriai emberek közel 27 hónapos poklát.


Talán kevésbé értékelik, Beirut al-Quşayr hatását a cionista megszállók, Palesztinában és jelenleg traumatizált amerikai lobbynál. A kép kirajzolódik, közeleg a bénító szorongás az elkötelezett propaganda apartheid állam köreiben. Valóban történelmi változások vannak folyamatban ebben a régióban. A reakciók különbözőek, kezdve a pro-izraeli lobbytól az arabfóbiás Daniel Pipes fantasztikus "Happy Izrael" című Washington Times cikkéig. Tel Aviv mit tehet a "három vörös vonallal". Megsértésük esetén nagyob nyomás a Fehér Házra, az izraeli ügynökök kongresszusára, akik követelik, hogy Obama azonnal cselekedjen. Több szempontból "a Quşayr szabályok és az eredmények" megvitatásra kerülnek a HQ, a rasszista anti-Defamation League (ADL) részéről, amely rendkívüli találkozója az Elnökök Értekezlete a Major amerikai zsidó szervezeteknél, hogy megoldást találjanak a problémára. A kísérleti program állítólag tartalmazza a vitaanyagot és a cselekvési tervet a következők szerint:

A két vereséget al-Quşayr és Burgaszban, Bulgáriában - az utóbbi, amelyről Bulgáriában azt állítják, nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a Hezbollah részt vett a támadásban az izraeliek ellen tavaly - nem szabad alábecsülni az AIPAC egyik aktivistája szerint, aki a Képviselőház külügyi bizottságának dolgozik. A lobby dühösen reagált az osztrák kancellár, Werner Faymann és a külügyminiszter Michael Spindelegger nyilatkozatára arról, hogy az ország a határozatban visszavonta 380 békefenntartóját, több mint egyharmadát az ENSZ 1000 fős Observer Force (UNDOF) állományából a Golan-fennsíkon.
A lobbi azt állítja, hogy az osztrák lépés összetevői egzisztenciális fenyegetést jelentenek Izraelre, mert megnyitja a Quneitra átkelést, az ajtót, hogy a Golanon keresztül a szíriai polgárháború átterjedjen a határon Izraelbe. Ugyanakkor azt is állította, hogy al Quşayr lehetővé teszi a nyomásgyakorlást a Hezbollah, Irán és Szíria, valamint a palesztin ellenállás részéről, és átveheti az összes több harcosokat, akik érzékelik a győzelmét a jelenlegi rendszernek és nagyobb katonai nyereséggel járhat a régióban.
Az izraeli nagykövetség washingtoni szóvivője egy nyilatkozatot adott ki arról, hogy az osztrák csapatvisszavonás fenyegetti az ENSZ Biztonsági Tanácsának jövőbeli tárgyalásai szerepét Izrael és a palesztinok között, míg ugyanakkor ösztönzi a Hezbollahot, hogy beköltözzön a Golan-fensíkra.

Izrael "bátor embere", Eric Cantor (R-Va) azt mondta, egy munkaebéd-összejövetelen a Rayburn Építési Házban ezen a héten, hogy a "al Quşayr bukása, megkönnyíti az Assad rezsim számára az előrenyomulást az északra eső területeken Homs tartományban, és valószínűleg visszakerül Damaszkusz ellenőrzése alá a fontos, lázadók által felügyelt észak és keleti területeken". Cantor azt állítja, hogy az Assad rezsim győzelme gyakorlatilag elvágja a fontos ellátási útvonalakat, ami miatt a lázadók fegyveres ellenzéke gyengült és szétszóródik. Izrael követeli az azonnali amerikai támogatott ellentámadást, összhangban az amerikai szenátor, John McClain és Lindsay Graham követelése szerint.


Az apartheid állam azt is jelenti, hogy a Fehér Ház, azt állítva, hogy Assad már túl erős az USA/Izrael duó számára, nem lesznek elég erősek az ilyen párbeszédhez. "Ha a nemzetközi közösség komolyan igyekszik érvényesíteni a tárgyalásos rendezést, akkor először tenni kell valamit, hogy döntően megváltoztassák a hatalmi egyensúlyt ezen a területen, megelőzve minden komoly tárgyalást".
A libanoni amerikai támogatási kérdésre Cantor gúnyolódással felelt: "Felejtsük el, Libanon, soha nem volt igazi ország, egyébként, csak a Hezbollah hívja az egész helyet így, és küldjünk tengerészgyalogosokat, hogy befejezzék a munkát". Tekintve a 30 évvel ezelőtti amerikai tengerészgyalogos tapasztalatokat Libanonban, nem véletlenül rezzentek össze a kongresszus tagjai.
A Lobby is aggódik amiatt, hogy az Arab Liga és az Öböl-országok esetleg lágyítanak a héven, hogy szembenézzen Szíriával és a Hezbollahhal. A média forrás, a szaúdi nagykövetség, Washingtonban sérelmezte, hogy az Öböl Együttműködési Tanács (GCC) hat tagja több mint egy milliárd dollárt költött az "ellenzékre", és a mai napig keveset tudnak felmutatni a "befektetés" ellenértékeként. Izrael sem mutat sokat a mai napig, mivel a légicsapások széles körben ismertek Washingtonban és nemzetközileg. Kontraproduktivak, és segítik, hogy egyesítsék muszlimokat és az arabokat a közös globális ellenséggel szemben. Az ADL szeretné, ha a Fehér Ház gyorsan cselekedne, de a Wall Street Journal/NBC News poll felületeken megjelent szerdán, azon a napon, amikor a szíriai kormány győzött al Quşayr-ban, az, hogy a megkérdezett amerikaiak csak 15% támogatta a katonai akciót, és csak 11% támogatta a lázadók fegyvereinek biztosítását. A megkérdezettek egynegyedének, 24%-nak, "tetszene", ha nem történik intézkedés, hasonlóan a Fehér Ház aktuális pozíciójához.

Abe Foxman, az ADL elnöke, és a megrögzött antiszemita ellenes, rövidlátóan látja antiszemitizmus okát, és azt biztosan nem akarja látni, amit Izrael évtizedek óta folytat az emberiség elleni bűncselekményekkel. Ez az oka a sok "antiszemita" szavazatnak, ami megjelent ezen a héten. A BBC felmérés megerősítette, hogy Izrael nem csak második helyen áll a 197 megnézett országban, ilyen kérdésekkel kapcsolatban mint hogy "veszélyt jelent a világbékére", és csak "a világ egyik legnagyobb vesztesének nézett ország", de a támogatása globálisan továbbra is meredeken csökken. Megnézve, Izrael Kanadában és Ausztráliában is igen negatív megítélésű, 57 és 69 százalékának a polgároknak kedvezőtlen véleménye van. Az EU-ban vizsgált országok véleménye az izraeli befolyásról erősen negatív, a britekkel a lista csúcsán, ahol lakosság 72 százaléka tartja Izrael tevékenységét negatívnak.

Ahogy Ali Abunimah megjegyezte a héten, "A tartós szövetség Izraellel a világ egyik legnagyobb vesztes elkötelezettsége, és az országokat csalódás éri, hogy az izraeli kormányba és más hasbara tisztviselőkbe több millió dollárt fektettek az elmúlt években. Abba, hogy Izrael egy felvilágosult, demokratikus és a technológiailag fejlett 'nyugati' ország".
A szerdai libanoni Nemzeti-ellenállás (Hezbollah) győzelem al-Quşayrban, olyan, amilyen 97 éve a három oldalú antant (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) 1916 májusi titkos kisázsiai megállapodása (közismert nevén Sykes-Picot rendszer), hogy ellenőrizzék a közel-keleti vereségét és összeomlását az Oszmán Birodalomnak. "Rosemary gyermekei" utódai, a gyarmati cionista megszállását Palesztinának, egyre inkább elítélik a történelemben az azonos sors miatt.
Egyre több amerikai és európai tisztségviselő és közel-keleti elemző szerint, valamint a közvélemény-kutatások alapján, kizárólag csak idő kérdése, mint al-Quşayr, Palesztina is visszakerül az őt megillető, őslakosok tulajdonába. "Izrael a világ egyik legnagyobb népszerűtlenségnek "örvendő" országa, és egyre rosszabb a megítélése, amit alátámaszt a BBC felmérés is.


Damaszkuszban (AVA Press) - A szíriai Assad elnök azt mondta, hogy a Nyugat piszkos játéka, melyet két évvel ezelőtt hoztak mozgásba Szíriában, most véget ért, és ellentétben a követelésekkel, a nyugati kormányok már versenyeznek a válság hasznosításában, ami Szíriában kezdődött. A libanoni újságban "Al-Akhbarban" megjelent a szíriai elnök nyilatkozata. Ebben Assad rámutatott arra, hogy Szíria maga mögött hagyja a kétéves válságot, és megkezdődött a színfalak mögött az országot uraló vállalatok kizsákmányolása félrevezető javaslatokkal. Sőt, a szíriai elnök utalt a nyugati hatalmak titkos erőfeszítéseire, hogy a vállalati jelenlét támogatásával azt a szíriai olaj-és gázipart is megszerezzék, melyet nemrég felfedeztek fel az ország partjainál. Az AVA szerint, hivatkozva több tényezőre, "látnunk kell, hogy a Világbank, amely nem csinál semmit az Egyesült Államok jóváhagyása nélkül, 21 milliárd dolláros hitelt javasol Szíria rekonstrukciójára..."

Mivel a Lévi-medence gázkincseiben Egyiptomon, Palesztinán, Izraelen, Libanonon, Líbián, Cipruson, Törökországon és Görögországon kívül Szíria is érintett mint tulajdonos, egyértelműen látható, miért van adósságválság Görögországban, mire kellett az "arab tavasz" Egyiptomban, miért szítják az indulatokat Törökországban, miért omlott össze a ciprusi bankrendszer, miért kellett Afrika "Svájcát", Líbiát lerombolni és kifosztani. Miért akarja Izrael bekebelezni Libanont, és miért kellett Szíriát megtámadni a "humanitárius segítség" és az erőszakos "demokratizálás" jegyében, terroristának bélyegezve a hazájukat védőket. A zsidó irányítású USA és a "szövetséges nyugati hasonszőrűek" megfeledkeznek arról, hogy "habár felül a gálya, és alul a víznek árja, azért a víz az úr", bár ez nem akadályozza meg őket abban, hogy újabb éhínséghullámot idézzenek elő a jelenlegi csapadékos időjárás miatti élelmiszer termelés kieséssel...

/Tulok /

Tóth Gy. László: Vita Jeruzsálemről és Izrael jövőjéről

Izraellel kapcsolatban alighanem az a legfontosabb kérdés, hogy lehet-e demokráciát építeni megszállt területen? El lehet-e tekinteni attól, hogy a mai Izrael állam helyén élő százezrek hatvan éve menekülttáborokban élnek? Az izraeli politikusok nagy része nem törődik a menekültekkel, és a legkülönbözőbb érvekkel igazolják a megszállás jogosságát. De ez a helyzet erkölcsileg igazolhatatlan.
A menekültek és utódaik a szülőhelyükre nyilvánvalóan nem mehetnek vissza, hiszen ott ma már zsidók élnek. Elképzelhető-e békés megoldás a palesztinok és zsidók között? Demográfusok szerint húsz-harminc év múlva nagyjából ugyanannyi palesztin fog élni Izraelben, mint zsidó. Senki sem tudja, hogy békés eszközökkel, demokratikus körülmények között hogyan lehet majd ezt a helyzetet kezelni, különös tekintettel arra, hogy az öt-hat millió zsidó közvetlen környezetében háromszázmillió (!) moszlim él.
Izrael hosszú távú érdeke nyilvánvalóan egy minél előbbi békekötés lenne, ami együtt járna a két állam - a zsidó és a palesztin - megalapításával. De a zsidó állam politikai osztálya, és a közhangulat nem teszi lehetővé a megszállt területek visszaadását, a telepesek eltávolítását és Jeruzsálem megosztását. Izrael biztonságát és létét ma lényegében az Amerikai Egyesült Államok garantálja. Befolyásának csökkenését jelzi, hogy 2012. decemberében a világszervezet közgyűlése a Vatikánéhoz hasonló megfigyelői állami státust adott a Mahmúd Abbász vezette palesztinoknak, akiknek így nem lesz ugyan szavazati joguk az ENSZ-ben, de az új, magasabb státusuk lehetővé teszi számukra, hogy részt vegyenek a világszervezet több szakosított szervezete, a többi között a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) munkájában.
A Palesztina államiságát elismerő határozat mellett 138, ellene 9 küldöttség szavazott. Az ENSZ 41 tagállama - köztük Magyarország - tartózkodott.
A voksolás után nyilatkozva Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a tartós rendezést célzó kétoldalú tárgyalások felújítására szólított fel. Hangot adott annak a véleményének, hogy a palesztinoknak joguk van saját, független államhoz, de Izraelnek is joga van ahhoz, hogy szomszédjaival békében és biztonságban éljen.
Susan Rice amerikai ENSZ-nagykövet a közgyűlés határozata után felszólította a feleket, hogy haladéktalanul újítsák fel béketárgyalásaikat. Mint mondta, az Egyesült Államok ezekhez segítséget fog nyújtani, de felszólított mindenkit a térségben, hogy tartózkodjon a további "provokatív cselekedetektől". Rice szerint egyébként a közgyűlési határozat újabb akadályt gördített a béke útjába. A közismerten Izrael-barát Hillary Clinton amerikai külügyminiszter "szerencsétlennek és kontraproduktívnak" nevezte a közgyűlés határozatát.
Ennek ellenére Simon Peresz izraeli elnök az izraeli-palesztin béketárgyalások kapcsán már a két nemzet, két ország elv érvényesítése mellett foglalt állást 2013. március 12-én az Európai Parlamentben tett látogatása során. „Viszonylag rövid idő alatt megteremthetjük a békét" - mondta az elnök, utalva az általa „csodának" nevezett európai integrációra. Peresz szerint a szíriai vérengzésnek úgy vethet véget a világ, ha felhatalmazza az Arab Ligát a beavatkozásra és egy átmeneti kormány létrehozására Szíriában. Álláspontja szerint az ENSZ-nek támogatnia kell az arab kéksapkásokat. A nyilatkozat súlyát és értékét azonban jelentősen csökkenti, hogy a valódi hatalom Bibi Netanjahu miniszterelnök kezében van, Simon Peresz nincs döntési helyzetben.
A békés megoldásnak ma még a körvonalai se látszódnak, pedig nincs semmi biztosíték arra, hogy a világ újrafelosztásáért folytatott harcban az Amerikai Egyesült Államok nem kényszerül változtatni az Izraelt mindenben támogató politikáján.
Az izraeli-palesztin ellentét egyik legkényesebb kérdése, hogy még azok a kisebbségben lévő izraeliek is megosztottak, akik támogatják a nemzetközi szerződésekben is biztosított palesztin állam megalakulását, mert elfogadhatatlan számukra, hogy az ENSZ BT 478-as határozata szerint Kelet-Jeruzsálem legyen Palesztina fővárosa. Világszerte mozgalom indult az egységes Jeruzsálemért. A város keleti részét Jordánia 1948-ban erőszakkal elfoglalta, de 1967-ben zsidó csapatok szállták meg.
Izrael egész Jeruzsálemet a fővárosának tekinti, de ahogy azt az ENSZ 478-as határozata is jelzi, a nemzetközi közösség ezt nem ismeri el. A városban alig vannak külképviseletek, azok többnyire Tel-Avivban találhatók.
Izrael úgynevezett „Jeruzsálem-törvénye” kimondja, hogy „az egy és oszthatatlan Jeruzsálem Izrael fővárosa.”. Az ENSZ Kelet-Jeruzsálemet, a leendő Palesztin Állam fővárosának tekinti, így a város végleges státusa további tárgyalások függvénye Izrael és a Palesztin Hatóság között.
Magyarországon a cionista Hit Gyülekezete vezető lelkésze Németh Sándor, és Feldmájer Péter a Mazsihisz leváltott elnöke hozta létre a „Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” alapítványt, melynek dokumentumában rögzítették: „Ezeknek az értékeknek a keletkezésében, elterjedésében, Jeruzsálem, mint a zsidóság szellemi, vallási, kulturális és politikai központja és egyben, mint a kereszténység megszületésének helye, központi szerepet tölt be.” Feldmájer az ünnepélyes sajtóeseményen elmondta: Jeruzsálem a mai Izrael egységes fővárosa kell hogy maradjon, amely "szabadságot ad a keresztény, a zsidó és a muszlim embereknek". A Mazsihisz volt elnöke kijelentette: "Aki szét akarja választani Jeruzsálemet, az szét akarja választani az egész világot."
Nem különbözik ettől Naftáli Bennett gazdasági miniszter álláspontja, amely szerint az izraeli törvények alapján senkinek nincs joga Jeruzsálem felosztásáról tárgyalni. Ebből vonta le azt a következtetést, hogy a palesztin állam valószínűleg soha nem fog létrejönni. Ezzel párhuzamosan egyre többen követelik annak lehetővé tételét, hogy a zsidók szabadon imádkozhassanak a jeruzsálemi Óvárosban található Templom-hegyen. A hely formálisan ma is izraeli fennhatóság alatt áll, de Ariel Saron 2000-ben tett látogatása, majd az ezt követő második intifáda óta, zsidó politikusok és a Kneszet képviselői nem imádkozhatnak a Templom-hegyen. Ugyanakkor Háim Richmann, a Nyugati Fal főrabbija ezt írta a Jerusalem Post egyik számában: „A Templom-hegy jelképezi azt a küldetést, hogy a zsidó nép fénynek rendeltetett a nemzetek számára. Egy olyan egységes világnak a prófétai előhírnökei, amelyben Jeruzsálem szépséges az egész világra kiárad. Ez a titka annak, hogy mivé válhat a zsidó nép, és mit hozhat el az egész világ számára.”
A Jeruzsálem körüli vita jelentőségét nyilvánvalóan az adja, hogy a békét biztosító két állam megvalósításának egyik alapvető feltétele, hogy Izrael ismerje el Kelet-Jeruzsálemet Palesztina fővárosaként. Történelmi tény, hogy Izrael 1967-ben a hatnapos háború során foglalta el Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot, és a jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet. Ezt követően a várost Izrael egységes és oszthatatlan fővárosává nyilvánították, holott modern kori újraalakulásakor Izrael államát Tel-Avivban kiáltották ki.
Izrael szempontjából a másik nagyon lényeges kérdés, hogy mi alapján határozható meg egy személy zsidósága. Az ortodoxok szerint az tekinthető zsidónak, aki zsidó anyától született, vagy a mózesi törvények szigorú betartásával veszi föl a vallást. A zsidó vallás szabálya, a háláchá szerint a zsidóság anyai ágon öröklődik, ezért aki zsidó anyától származik, az maga is zsidó, az ilyen személy automatikusa a zsidó közösség része, semmiféle betérési vagy vallásfelvételi procedúrán nem kell keresztül mennie.
A világi zsidók körében ezzel szemben általában azt ismerik el zsidónak, aki a judaizmussal azonosítja magát. Az érdekellentétek miatt többen felvetették a vallás és az egyház egyértelmű jogi szétválasztásának szükségességét. A "nemzetiség" bejegyzést az izraeli személyi igazolványban a belügyminisztérium szabályozza, és általában az izraeli főrabbinátus által is zsidónak elfogadott személyeket regisztrálja zsidónak. Néhány esetben az izraeli legfelsőbb bíróság kötelezte a minisztériumot a halachikus definíciónak meg nem felelő személyek zsidóságának elfogadására.
Ugyanakkor Izrael Állam nem a vallási törvények szerint dönt: az úgynevezett Visszatérési Törvény azt mondja ki, hogy az alijázhat (szerezhet állampolgárságot), akinek egy nagyszülője zsidó, vagy aki betért zsidónak. Ez azt jelenti, hogy az is alijázhat, aki a háláchá szerint nem zsidó, mint például akinek csak az apja vagy nagyapja volt zsidó.
Ez az álláspont is bizonyítja, hogy mekkora ellentét tátong az Izrael Állam zsidó voltát legitimáló ortodox zsidók és a lakosság többségét kitevő szekuláris zsidóság között. A lakosság 10 százalékát kitevő ortodox zsidók szinte alig vesznek részt a társadalmi munkamegosztásban: nem dolgoznak, nem katonáskodnak, kizárólag az ortodox vallási előírások szerint próbálnak élni. Leköpdösik az iskolába igyekvő zsidó fiatalokat, hátrazavarják őket a buszokon, szombatonként feltartóztatják az emberi életeket menteni igyekvő mentőautókat stb.
De az izraeli társadalom egészében is növekszik a politikai-ideológiai és a kulturális okokból eredő feszültség és az intolerancia. Az izraeli társadalom előítéletessége és rasszizmusa aggasztó méreteket öltött. Egy átlagos zsidó nem szívesen járatná a gyerekét olyan iskolába, amelyikben palesztin gyerekek is tanulnának. Azt sem szeretnék, ha a szomszédjuk arab lenne, stb. Jellemző, hogy a legnépszerűbb izraeli labdarúgócsapat, a Beitar Jeruzsálem mérkőzésein az ellenfél színeiben játszó palesztin/arab labdarugók pályára lépését a szurkolók rendszerint elementáris gyűlölettel és Halál az arabokra! feliratú táblákkal fogadják. A Beitar Jeruzsálem tulajdonosa Eli Cohen, legutóbb két csecsen (muszlim) játékost szerződtetett, akiket a szurkolók egy része ugyancsak a Halál az arabokra! skandálással fogadott. Bár az esetről a nemzetközi sajtó is tudósított, a FIFA illetékesei valami megmagyarázhatatlan okból nem tartották szükségesnek a jeruzsálemi stadion bezárását. Az meg már végkép az abszurditások világát idézi, hogy 2013 februárjában a Szolnoki Olaj - Hapoel Holon kosárlabda meccsre - állítólag az izraeli csapat kérése miatt - tilos volt a magyar és a székely zászlót bevinni. Az ilyen provokatív lépések aligha szolgálják az antiszemitizmus elleni harcot.
Izrael aligha felel meg a liberális demokráciákkal szembeni elvárásoknak, nem tartja be a nemzetközi egyezmények jelentős részét, és sajátságosan értelmezi az általános emberi jogokra vonatkozó nemzetközi előírásokat is. Ezért indokolt lenne, ha például Izrael budapesti nagykövetsége nem próbálna meg rendszeresen a magyar belpolitikát alakító tényezőként feltűnni.
A Közel-Kelet és Izrael jövője kiszámíthatatlan. Az Egyesült Államok új közel-keleti stratégiáját vázolva az amerikai elnök nemrégiben kijelentette, hogy Izrael és Palesztina határainak az 1967-es vonalakra kell épülniük, amelyeket kölcsönösen elfogadott területcserék által módosítanának. Ezt azonban az érintett felek nem fogadták el. Ugyanakkor a Szíriával kapcsolatos események egyértelművé teszik, hogy ma már a nemzetközi konfliktusok Kína és Oroszország bevonása nélkül nem oldhatók meg.
MD 2013. VI. 5-12.

Gazdag István: USA: polgárháborús pszichózis


Talán polgárháborúra készül az amerikai kormány? Összeesküvés-elméletek megszállott híveitől aggodalmaskodó állami tisztségviselőkig, mostanában egyre többen teszik fel ezt a kérdést az Egyesült Államokban, miután a szövetségi belügyminisztérium (DHS) biztonságpolitikája, az utóbbi időben végrehajtott mértéktelen fegyvervásárlásai és mindezen tettei igazolására való képtelensége aggodalmat keltenek a kormány valós szándékait illetően.
A 2001. szeptember 11. után létrehozott DHS elsődleges feladata az USA területének védelme terrortámadásoktól, emberi tévedésből okozott balesetektől és természeti katasztrófáktól. Több mint kétszázezer fős alkalmazotti állományával ez a harmadik legnagyobb kormányszerv, költségvetését tekintve pedig a védelmi, az egészségügyi és az oktatási tárca után a negyedik helyet foglalja el.
Először tavaly áprilisban kezdtek hírek keringeni arról, hogy a DHS tömeges fegyverbeszerzésbe kezdett, nemrég pedig az is kiderült, hogy 1,6 milliárd darab lőszert szándékozik beszerezni, köztük 360 ezer ún. expanzív, más néven dumdum golyót, amelynek az a sajátossága, hogy az emberi testbe csapódva deformálódik, és borzalmas sérüléseket okoz. Éppen ezért nemzetközi fegyveres konfliktusokban az 1899-es hágai és az 1949-es genfi konvenció tiltja a használatukat. Annál meglepőbb, hogy hivatalos magyarázat szerint a társadalombiztosítási csalásokban nyomozó ügynököket szándékoznak felszerelni velük. 2012 szeptemberében a DHS már beszerzett 7000 db. NATO-mintájú gépkarabélyt, és modernizált 2717 könnyű harckocsit az amerikai városok utcáin való bevetésre. Ugyanakkor igencsak figyelemre méltó módon kétmillió dollárért „habozáskiküszöbölő” céltáblákat (no-hesitation target) is rendelt, amelyek lőfegyvert tartó terhes nőket, gyermekeket és öregeket ábrázolnak, így erősítve az ügynökök elszántságát bármilyen potenciális veszélyre való tüzelésre.
Legutóbb aztán 15 kongresszusi képviselő levélben kért magyarázatot a kétségtelenül túlzónak tűnő fegyverbeszerzés tárgyában, miután az eddigi adatokból kiderült, hogy a DHS ügynökei évente legfeljebb 15 millió darab lőszert használtak el, a megvásárolt 1,6 milliárd darab tehát 107 évnyi gyakorlatozásra elegendő mennyiség. Az arányok érzékeltetésére: az iraki háború kulminálása idején az amerikai hadsereg 72 millió darab lőszert használt el évente, és így a DHS akkora muníciókészlet birtokába kerül, amely lehetővé teszi számára, hogy az irakihoz hasonló intenzitású háborút folytathasson több mint 22 éven keresztül – az Egyesült Államok területén.
Ráadásul a DHS vásárlásai lőszerhiányt eredményeztek több tagállamban is, éppen akkor, amikor az amerikai társadalom heves vita folytat az állampolgári fegyverviselésről az utóbbi időszak vérengzései nyomán. A kormányzati szervek felfegyverzésének és az állampolgárok lefegyverzésének – még az Alkotmány második kiegészítését is eltemető – egyidejű folyamata joggal ébreszt kételyt az amerikai kormány tényleges céljai tekintetében.
A DHS fantáziája azonban nem ismer határokat, hiszen az egyik legkomolyabb biztonsági fenyegetésnek a „zombik” támadását tartja, olyannyira, hogy jelentős összegeket szánt egy szimulált „zombi-támadás” és vele kapcsolatos konferenciák megszervezésére. Mivel egy ilyen forgatókönyv természetes úton történő bekövetkeztének a valószínűsége gyakorlatilag a nullával egyenlő, a DHS tudományos hitelessége éppúgy megkérdőjelezhető, mint az adófizetők pénzével való sáfárkodása, hacsak nem arról van szó, hogy aktív szerepet vállal a „zombik” támadásának előkészítésében. Ismerve az amerikaiak rémmesék iránti szinte már hisztérikus fogékonyságát, ezt a hipotézist sem lehet teljesen kizárni, miután a hollywoodi stúdiók valósággal ontják magukból a zombi-filmeket, amelyekből az utóbbi öt évben 334 készült, vagyis hetente egy. Jellemző, hogy több mint 12 millió nézővel a The walking dead (A sétáló halott) című sorozat a legnézettebb az USA-ban.
Persze az amerikaiakat nemcsak a debil filmek mértéktelen élvezete, hanem az általuk elkövetett gyilkosságok száma is megkülönbözteti a fejlett országok állampolgáraitól. A statisztikák e tekintetben szignifikáns korrelációt mutatnak a forgalomban lévő lőfegyverek száma és a gyilkosságok gyakorisága között, az országok és a földrajzi régiók szintjén is. Miközben az USA-ban egyre gyakrabban történnek brutális vérengzések, a számok azt bizonyítják, hogy az amerikai népesség állig fel van fegyverkezve, és az országuk gyilkossági rátája összehasonlíthatatlanul magasabb a fejlett országokénál, egyáltalán nem meglepő módon azt is egyértelművé téve, hogy a republikánusok sokkal nagyobb vonzalmat tanúsítanak a pisztolyok, puskák és gépfegyverek iránt, mint a demokraták.
Az Egyesült Államokban százezer lakosonként több mint három gyilkosságot követnek el lőfegyverekkel, a második helyen következő Svájcban 0,7-et. Összehasonlításként a további sorrend így alakul: Kanada (0,5), Svédország (0,4), Finnország (0,4), Új-Zéland (0,2), Spanyolország (0,2), Németország (0,2), Franciaország (0,1), Nagy-Britannia (0,1), Ausztrália (0,1) és végül Japán (0). Ami pedig a lőfegyverek és a gyilkosságok száma közötti összefüggést illeti: amíg az USA-ban 100 lakosra 89 lőfegyver jut, addig Franciaországban, Németországban, Norvégiában és Svédországban csak 30 körüli, a britek lőfegyverektől való szabályszerű „irtózása” pedig némileg relativizálja a szociokulturális tényezők hatását az amerikai mészárlásokban. A forgalomban lévő lőfegyverek száma és a gyilkossági ráta közötti ok-okozati kapcsolatot tanúsítja az is, hogy az USA éppen azon tagállamaiban (Louisiana, Mississippi, Alabama) követik el a legtöbb gyilkosságot, amelyekben az országos átlagnál jóval több lőfegyver (és néger) található.
Beszédes tény, hogy egy 2010-es társadalmi felmérés szerint minden második republikánusnak van legalább egy lőfegyvere, szemben minden ötödik demokratával. Ezt a szakadást, amely 40 éve csak súlyosbodik, a négerbűnözés miatt republikánus és felfegyverzett déli államok szociológiája magyarázza.
MD 2013. VI. 12.

Magyarázzák a bizonyítványt: Helyes volt és törvényes a megfigyelés



Több tucat potenciális terrorcselekményt akadályozott meg a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) az adatforgalom megfigyelésével, jelentette ki szerdai szenátusi meghallgatásán Keith Alexander tábornok, a szolgálat igazgatója. A tábornok, aki a botrány kirobbanása óta először szerepelt a nyilvánosság előtt, helyesnek és törvényesnek nevezte az adatforgalom múlt héten lelepleződött titkos megfigyelését. Szerinte az NSA támogatja, hogy oldják fel minél több dokumentum titkosságát. "El akarjuk mondani önöknek, hogy mit csinálunk" - mondta az elektronikus hírszerzésre szakosodott ügynökség igazgatója. Alexander hangsúlyozta, hogy a biztonság és a szabadság nem mehet egymás rovására.
A tábornok elmondta, hogy az NSA felül kívánja vizsgálni azokat az átvilágítási szabályokat, amelyek nem akadályozták meg, hogy az adatgyűjtéssel kapcsolatos információkat a sajtónak kiszivárogtató Edward Snowden az ügynökségnél dolgozhasson.

Alexander a törvényhozáshoz előre benyújtott írásos tanúvallomásában rámutatott, hogy az Egyesült Államok kritikus infrastruktúrája - a telekommunikációtól a víz- és energiaellátási hálózatig - nincs megfelelően felkészítve egy kibernetikai támadás kezelésére.

"Az 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol a 10-es az erős védelmet jelenti, a létfontosságú infrastruktúrának a romboló kibernetikai támadással szembeni állóképessége a tapasztalatom szerint 3-as körüli" - hangsúlyozta a tábornok, aki egyben a Pentagon kibernetikai parancsnokságának vezetője is.

A Pentagon a jövő évre 4,6 milliárd dollárt igényelt a kongresszustól a kibernetikai védelemre, szemben az idei költségvetés által biztosított 3,9 milliárd dollárral. Az amerikai védelmi tárca az elkövetkező öt év folyamán 23 milliárd dollárt kíván számítástechnikára fordítani.

Tiltakozik a degenerált Nyugat

Az Amnesty Internacional vezetője jajveszékelni kezdett, miután az orosz állami duma elsöprő többséggel megszavazta nem csak a buzi, leszbikus, és mindenféle ferde hajlamú reklámot, hanem valamennyi ilyen jellegű jogvédő-felforgató szervezetet betiltott. A genetikai sérülteknek természetesen nem tetszik az, hogy van a világnak olyan sarka, ahol őket törvényen kívül helyezik. Szerintük egy igazi demokráciában ez jogsértés. Persze a velük ellentétes nézeteik miatt embereket megfigyelni, elnyomni, bebörtönözni, az jogszerű. Vegyi anyagokkal permetezni emberek százmillióit, az is teljesen jogszerű, sőt olyan államot támogatni, ami faji alapon irtja a palesztinokat, szintén jogszerű. 
Szergej Lavrov éppen emiatt rótta meg a Nyugatot, mert az - közelgő összeomlása miatt - egyre látványosabban használja a kettős mércét. Az a Nyugat, amely még mindig vonzó munkahely, de nincs olyan szeglete, ahol ne égnének autók, ne lennének tüntetések, ne lenne elégedetlenség, ne érezné mindenki, hogy valami nagyon nem jó ott. 
Oroszország nem várja meg, hogy lecsússzon erre az emberi értékek alatti szintre, ahol most a "fejlett" nyugat tengődik, fetrengve saját mocskában, erkölcsi fertőjében. A világnak azon a részén betiltanak minden erkölcstelen, vallásellenes, nemzetromboló bandát. Jól is teszik. Az Ötödik Hadoszlop meg vagy emigrál, mint Kasparov (majd jobblétre szenderül mint Berezovszkij), vagy irányított, közhasznú munkára lesz beutalva Szibériába, ahogy a Pussy Riot elítélt tagjai.



Lavrov a Nyugat diktátorairól


Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov bírálta a Nyugat kettős mércéjét az általuk diktatórikusnak minősített rendszerekkel való bánásmód kapcsán, és felszólalt a Szíriának történő orosz fegyverszállítás védelmében. Az amerikai CBS hálózattal készített interjúban Lavrov azt nyilatkozta; a Nyugat politikája kettős mércén alapul a külföldi rendszerekhez való viszonyulásban, és különösen vonatkozik ez a jelenlegi szíriai konfliktusban a kormány és a lázadók megítélésére.

„Önök vagy megtagadják a terroristák elfogadását a nemzetközi életben, vagy úgy használják a kettős mércén alapuló politikájukat, mint ahogyan az eddig is működött – ’Nem tetszik nekem ez a fickó ebben az országban, úgyhogy kiáltsuk ki diktátornak, és buktassuk meg. Ez az ember ebben a másik országban is diktatórikus - de hát ő a mi diktátorunk’".
Amikor a külügyminisztert azokról az orosz gyártmányú fegyverekről kérdezték, amiket a szíriai kormánynak biztosítanak, Lavrov újra hangsúlyozta a Kreml álláspontját, miszerint Moszkva továbbra is elkötelezett a Szíriával védelmi fegyverek leszállítására kötött szerződések mellett. „Nem hinném, hogy el lehetne követni háborús bűnöket defenzív fegyverekkel, vagy légvédelemmel” nyilatkozta az interjú során.



Kemény Gábor