Talán
polgárháborúra készül az amerikai kormány? Összeesküvés-elméletek
megszállott híveitől aggodalmaskodó állami tisztségviselőkig, mostanában
egyre többen teszik fel ezt a kérdést az Egyesült Államokban, miután a
szövetségi belügyminisztérium (DHS) biztonságpolitikája, az utóbbi
időben végrehajtott mértéktelen fegyvervásárlásai és mindezen tettei
igazolására való képtelensége aggodalmat keltenek a kormány valós
szándékait illetően.
A
2001. szeptember 11. után létrehozott DHS elsődleges feladata az USA
területének védelme terrortámadásoktól, emberi tévedésből okozott
balesetektől és természeti katasztrófáktól. Több mint kétszázezer fős
alkalmazotti állományával ez a harmadik legnagyobb kormányszerv,
költségvetését tekintve pedig a védelmi, az egészségügyi és az oktatási
tárca után a negyedik helyet foglalja el.
Először
tavaly áprilisban kezdtek hírek keringeni arról, hogy a DHS tömeges
fegyverbeszerzésbe kezdett, nemrég pedig az is kiderült, hogy 1,6
milliárd darab lőszert szándékozik beszerezni, köztük 360 ezer ún.
expanzív, más néven dumdum golyót, amelynek az a sajátossága, hogy az
emberi testbe csapódva deformálódik, és borzalmas sérüléseket okoz.
Éppen ezért nemzetközi fegyveres konfliktusokban az 1899-es hágai és az
1949-es genfi konvenció tiltja a használatukat. Annál meglepőbb, hogy
hivatalos magyarázat szerint a társadalombiztosítási csalásokban nyomozó
ügynököket szándékoznak felszerelni velük. 2012 szeptemberében a DHS
már beszerzett 7000 db. NATO-mintájú gépkarabélyt, és modernizált 2717
könnyű harckocsit az amerikai városok utcáin való bevetésre. Ugyanakkor
igencsak figyelemre méltó módon kétmillió dollárért „habozáskiküszöbölő”
céltáblákat (no-hesitation target) is rendelt, amelyek lőfegyvert tartó
terhes nőket, gyermekeket és öregeket ábrázolnak, így erősítve az
ügynökök elszántságát bármilyen potenciális veszélyre való tüzelésre.
Legutóbb
aztán 15 kongresszusi képviselő levélben kért magyarázatot a
kétségtelenül túlzónak tűnő fegyverbeszerzés tárgyában, miután az eddigi
adatokból kiderült, hogy a DHS ügynökei évente legfeljebb 15 millió
darab lőszert használtak el, a megvásárolt 1,6 milliárd darab tehát 107
évnyi gyakorlatozásra elegendő mennyiség. Az arányok érzékeltetésére: az
iraki háború kulminálása idején az amerikai hadsereg 72 millió darab
lőszert használt el évente, és így a DHS akkora muníciókészlet birtokába
kerül, amely lehetővé teszi számára, hogy az irakihoz hasonló
intenzitású háborút folytathasson több mint 22 éven keresztül – az
Egyesült Államok területén.
Ráadásul
a DHS vásárlásai lőszerhiányt eredményeztek több tagállamban is, éppen
akkor, amikor az amerikai társadalom heves vita folytat az állampolgári
fegyverviselésről az utóbbi időszak vérengzései nyomán. A kormányzati
szervek felfegyverzésének és az állampolgárok lefegyverzésének – még az
Alkotmány második kiegészítését is eltemető – egyidejű folyamata joggal
ébreszt kételyt az amerikai kormány tényleges céljai tekintetében.
A
DHS fantáziája azonban nem ismer határokat, hiszen az egyik
legkomolyabb biztonsági fenyegetésnek a „zombik” támadását tartja,
olyannyira, hogy jelentős összegeket szánt egy szimulált „zombi-támadás”
és vele kapcsolatos konferenciák megszervezésére. Mivel egy ilyen
forgatókönyv természetes úton történő bekövetkeztének a valószínűsége
gyakorlatilag a nullával egyenlő, a DHS tudományos hitelessége éppúgy
megkérdőjelezhető, mint az adófizetők pénzével való sáfárkodása, hacsak
nem arról van szó, hogy aktív szerepet vállal a „zombik” támadásának
előkészítésében. Ismerve az amerikaiak rémmesék iránti szinte már
hisztérikus fogékonyságát, ezt a hipotézist sem lehet teljesen kizárni,
miután a hollywoodi stúdiók valósággal ontják magukból a zombi-filmeket,
amelyekből az utóbbi öt évben 334 készült, vagyis hetente egy.
Jellemző, hogy több mint 12 millió nézővel a The walking dead (A sétáló
halott) című sorozat a legnézettebb az USA-ban.
Persze
az amerikaiakat nemcsak a debil filmek mértéktelen élvezete, hanem az
általuk elkövetett gyilkosságok száma is megkülönbözteti a fejlett
országok állampolgáraitól. A statisztikák e tekintetben szignifikáns
korrelációt mutatnak a forgalomban lévő lőfegyverek száma és a
gyilkosságok gyakorisága között, az országok és a földrajzi régiók
szintjén is. Miközben az USA-ban egyre gyakrabban történnek brutális
vérengzések, a számok azt bizonyítják, hogy az amerikai népesség állig
fel van fegyverkezve, és az országuk gyilkossági rátája
összehasonlíthatatlanul magasabb a fejlett országokénál, egyáltalán nem
meglepő módon azt is egyértelművé téve, hogy a republikánusok sokkal
nagyobb vonzalmat tanúsítanak a pisztolyok, puskák és gépfegyverek
iránt, mint a demokraták.
Az
Egyesült Államokban százezer lakosonként több mint három gyilkosságot
követnek el lőfegyverekkel, a második helyen következő Svájcban 0,7-et.
Összehasonlításként a további sorrend így alakul: Kanada (0,5),
Svédország (0,4), Finnország (0,4), Új-Zéland (0,2), Spanyolország
(0,2), Németország (0,2), Franciaország (0,1), Nagy-Britannia (0,1),
Ausztrália (0,1) és végül Japán (0). Ami pedig a lőfegyverek és a
gyilkosságok száma közötti összefüggést illeti: amíg az USA-ban 100
lakosra 89 lőfegyver jut, addig Franciaországban, Németországban,
Norvégiában és Svédországban csak 30 körüli, a britek lőfegyverektől
való szabályszerű „irtózása” pedig némileg relativizálja a
szociokulturális tényezők hatását az amerikai mészárlásokban. A
forgalomban lévő lőfegyverek száma és a gyilkossági ráta közötti
ok-okozati kapcsolatot tanúsítja az is, hogy az USA éppen azon
tagállamaiban (Louisiana, Mississippi, Alabama) követik el a legtöbb
gyilkosságot, amelyekben az országos átlagnál jóval több lőfegyver (és
néger) található.
Beszédes
tény, hogy egy 2010-es társadalmi felmérés szerint minden második
republikánusnak van legalább egy lőfegyvere, szemben minden ötödik
demokratával. Ezt a szakadást, amely 40 éve csak súlyosbodik, a
négerbűnözés miatt republikánus és felfegyverzett déli államok
szociológiája magyarázza.
MD 2013. VI. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése