Környezetkárosító avagy környezetbarát a webipari üstökös?
Jonathan Leake és Richard Woods számos kutatóra, szakemberre hivatkozva a
Sunday Timesban
megállapítják, hogy elég két keresést indítunk a Google-lal, máris
annyi energiát fogyasztunk, mint ha vizet forralnánk egy csésze teához,
ami nagyjából 15 gramm szén-dioxid kibocsátásával jár. Ennek oka épp a
keresőmotor sajátos működési elve: kérdésünket a rendszer nem egy,
hanem több (gyakran a világ különböző pontjain lévő), a válaszadásban
egymással versengő szerverhez juttatja el, hogy a lehető leggyorsabban
választ kapjunk, ezzel azonban növeli az energiafogyasztást.
A Google nem hozza nyilvánosságra, mennyi energiát fogyaszt és mekkora a szén-dioxid-kibocsátása vagy „lábnyoma" (carbon footprint).
Azt is vonakodik elárulni, hol vannak az adatközpontjai. De ha
belegondolunk, hogy becslések szerint naponta világszerte 200 millió
keresést végzünk az interneten, akkor valóban aggaszthat minket, hogy
az internet sok energiát fogyaszt és „nagy lábon" működik.
Az
iparelemző Gartner nemrégiben készült jelentésében megállapítja, hogy a
világ infokommunikációs ipara összességében annyi üvegházhatású gázt
„termel", mint a légitársaságok együttvéve (a globális kibocsátás
mintegy 2 százalékát). Evan Mills, a kaliforniai Lawrence Berkeley
National Laboratory kutatója szerint az adatközpontok hihetetlenül sok
energiát emésztenek fel, hiszen a több milliárd weboldalt tároló
szerverek üzemeltetéséhez áram kell.
Alex Wissner-Gross fizikus
,
a Harvard University kutatója a számítógép-használat környezeti hatását
vizsgálva szintén rámutatott, hogy a hatalmas adatközpontok, amelyeket
a Google világszerte (az Egyesült Államokban, Európában, Japánban és
Kínában) működtet, rengeteg villamos energiát fogyasztanak. Kutatási
anyagát felajánlotta kiadásra a villamosipari-informatikai szakma
amerikai alapszervezetének (Institute of Electrical and Electronics
Engineers) és elindította a
CO2Stats
internetes vállalkozást, amely segít a gépüzemeltetést zöldebbé tenni
és megújuló energiaforrásokat felkutatni. A fizikus kiszámította, hogy
egyetlen weboldal megtekintésekor másodpercenként 20 milligramm
szén-dioxid szabadul fel, és ez akár tízszeresére is nőhet, ha
összetett - sok képet, animációt, videót tartalmazó - oldalakat
nézegetünk.
John Buckley, a brit környezetvédelmi tanácsadó
carbonfootprint.com
vezetője szerint egy Google-keresés 1-10 gramm szén-dioxidot szabadít
fel attól függően, hogy éppen akkor indítjuk-e számítógépet, de a gép
működése során is 40-80 gramm szabadul fel óránként.
Nicholas Carr
amerikai író meghökkentő hasonlata, hogy a Second Life egyetlen
játékalakjának, avatarjának megelevenítéséhez évente 1752 kilowattóra
kell - ennyi áramot használ egy átlagember Brazíliában. A British
Computer Society adatközpont-szakértője, Liam Newcombe szerint ez jól
érzékelteti, hogy a nyugatiak mennyi energiát használnak fel csupán
szórakozásra, miközben más országok csak szűkös energiaforrásokból
gazdálkodhatnak. Sok múlik azon, hogyan használjuk a számítógépet: jó,
ha az autónk helyett (például vásárlásra), de az már gond, ha üres
fecsegésre pazaroljuk az energiát (például a Twitteren keresztül
szétkürtöljük ország-világnak csip-csup ügyeinket).
A
teafőzéssel példálózó újságírók „vádját" azonnal cáfolta a Google
üzemeltetési elnökhelyettese, az infrastruktúrafejlesztés egyik
irányítója,
Urs Hölzle
cége hivatalos weblogjában. Szerinte erős túlzás ekkora
szén-dioxid-kibocsátást tulajdonítani egy-egy keresésnek, hiszen
ilyenkor maga a számítógép több energiát fogyaszt, mint a Google a
válaszadással. Ha a teljes, átlagosan 0,2 másodpercig tartó keresési
folyamatot tekintjük, akkor is csak 0,0003 kWh vagy 1 kJ jut egy-egy
lekérdezésre. (Nagyjából akkora energiamennyiség, amennyit testünk tíz
másodperc alatt eléget.) Ez 0,2 gramm szén-dioxid-kibocsátásnak felel
meg. Egy átlagos autó egy kilométer megtételével annyi üvegházhatású
gázt termel, mint ezer Google-keresés. A cég közcélú ága, a
Google.org
45 millió dolláros befektetéssel támogatja a környezetkímélő
technológiák fejlesztését és külön csoportot hoztak létre a megújuló
energiaforrások feltárására. 2007-ben a Google részt vett annak a
csoportnak a megalapításában, amelynek célja a hatékonyabb,
energiatakarékosabb számítógép-használat ösztönzése (
Climate Savers Computing Initiative).
A számítógépek energiafogyasztását 2010-ig a felére, a
szén-dioxid-kibocsátást pedig évi 54 millió tonnával szeretnék
csökkenteni. Ehhez mérve valóban eltörpül az a bizonyos teáskanna.
A
TechNewsWorld január 12-i cikkében Renay San Miguel igyekezett tisztázni, mi az igazság. A
Sunday Times-cikkben
fő forrásként idézett Alex Wissner-Grosshoz fordult, akitől megtudta,
hogy kutatási anyagában a világháló egészéről, a számítógépek
energiafogyasztásáról írt. Sejtelme sincs, honnan vette a két újságíró
a Google-ra vonatkozó statisztikákat. A cég szóvivője, Jamie Yood
szerint a cikk megjelenése remek alkalom arra, hogy megmutassák:
oroszlánrészt vállalnak iparáguk éghajlatváltozást fékező
„kizöldítésében". Példaként említi, hogy nemcsak adatközpontjaik
kialakításában törekedtek a legkedvezőbb energiafelhasználásra, hanem
telephelyüket is újrahasznosított anyagokból építették, dolgozóik pedig
biodízel-hajtású vagy elektromos autókkal és kerékpárral közlekednek.
Ezekről a lépésekről a Greenpeace szóvivője, Daniel Kessler is
elismeréssel beszél. Roger Kay, az infokommunikációs szektort
környezetvédelmi szempontból vizsgáló Endpoint Technologies Associates
vezetője felhívja a figyelmet, hogy ma a villamos energiát széntüzelésű
erőművekben lehet előállítani a legolcsóbban, ezért furcsa, hogy épp a
„tiszta energiát" pártoló Google-t emelik ki nagyfogyasztóként -
ráadásul vigyázni kell az efféle statisztikákkal, hiszen a fogyasztás
attól is függ, mennyire „mély" a keresés, mennyire nehéz megtalálni és
a felhasználóhoz eljuttatni a választ. Tehát igaz, hogy Wissner-Gross
szerint egy Google-keresésnek is van környezeti hatása, de ez érvényes
mindenre, ami „online". A fizikus hozzáteszi, hogy a Google-nak anyagi
érdeke is, hogy az energiafelhasználás szempontjából minél
hatékonyabban működtesse infrastruktúráját. A
Sunday Times is
valószínűleg azért foglalt a cikk címébe egy nagy nevet, hogy többen
vegyék a lapot. „A Google nagyon sikeres vállalat, ezért könnyen
szerezhetnek olvasókat, ha nagyokat mondanak róla."
http://technology.timesonline.co.uk/tol/news/tech_and_web/article5489134.ece