2014. január 24., péntek

Janukovics! Itt az idő!

A közelmúlt számtalan példával bizonyítja, hogy azokban az országokban, melyekben a kívülről gerjesztett zavargásoknak a hatalom nem tudott erélyes intézkedésekkel gátat szabni, a rendteremtés várható veszteségeinél sokszorta több áldozattal járó belháborúk törtek ki. Afrika számos országában (különösen az arab világban), Szíriában, de még a Kaukázusban is, a milliós áldozattal járó belháborúk csak azért lángolhattak fel, mert a hatalom a kezdet kezdetén lagymatag módon akarta megoldani a kérdéseket. Ennek az volt az oka, hogy vagy nem ismerték fel a veszélyt, vagy nem merték vállalni azokat a kockázatokat, melyeket azonban később, sokkal rosszabb körülmények között mégis vállalniuk kellett.
Azok az országok, melyekben a hatalom irányítói elkötelezett emberek és jó stratégák, soha nem kerülhetnek ilyen csapdába. A zavargások mindig a rend ellen történnek, még akkor is, ha a fennálló rend messze nem ideális egy átlagember számára. Ma már belső háborúkkal, forradalmakkal, zavargásokkal nem lehet egy jobb világot kiharcolni. Egyetlen lehetőség a szabadságharc, mely össznépi támogatású, fegyveres és totális küzdelem a hatalomért. A hangsúly az össznépi támogatáson van, mert nélküle csak zavargás minden belső hatalmi harc.
A belső zavargások veszélyének példaértékű felszámolási műveletét a kínaiak mutatták meg az egész világnak.
Gorbacsov 1989. májusi pekingi látogatása bátorítást adott a rendszer ellenzékének. Ettől kezdve szinte naponta 200-300 ezer ember - főleg fiatalok és diákok - lepte el Peking főterét, a Tienanmen teret (a Mennyei béke terét) és a környező utcákat. A tüntetők Gorbacsovot (az atlantisták ügynökét) éltették, és rendszerváltást követeltek.
A vezetés keményvonalasai ezért elhatározták a szigorú példastatuálást. Június 3-4-én a hadsereg páncélos, ejtőernyős és egyéb egységeit vetették be a Tienanmen téri zavargók ellen. A beavatkozás mintegy 1500-3000 ember életét követelte. Hasonló keménységgel léptek fel a többi nagyvárosban tüntetők ellen is. Ezzel sikerült elejét venni annak, hogy a Szovjetunióhoz és Kelet-Európához hasonlóan Kínában is többpárti demokrácia váltsa fel az egypárti rendszert. A cion-atlantisták azonban tovább folytatták a bomlasztási kísérleteket, de már nem a közben rendszerhűvé vált diákok és értelmiségek vonatkozásában, hanem a nemzetiségek fellázításával. Tibetben, de különösen Ujguriában lázadásokat provokáltak ki ügynökeik által. A kínai válasz még a tienanmen téri eljárásnál is keményebb volt. Azóta -kisebb incidenseket leszámítva- mindenhol nagy a csend, és a nemzetiségek lassan Kína-barátokká válnak a növekvő életszínvonaluk következményeként.
Kijevben Janukovics már kissé elkésett, de még nem reménytelen a helyzet. Már eléggé sok indulat gyűlt fel az erőszak-szervezetek tagjaiban a hetek óta elszenvedett megaláztatások miatt, melyek a zavargók részéről érték őket. Itt az ideje elővenni a géppuskákat (ha még egyáltalán vannak). Felmerül még annak a lehetősége is, hogy ez a kivárás nem ok nélküli.
A zavargások eldurvulása és kiterjesztése a vidéki városokra lassan előidézi azt a helyzetet, mely az orosz beavatkozást szükségszerűvé teszi. A térségben nincs egyetlen olyan katonai erő, mely bármiféle hatást tudna kifejteni az eseményekre az oroszokén kívül. Janukovics számára ez az egyetlen ésszerű megoldás és talán ennek érdekében nem töreti le a zavargást, kivárja amíg a lakosság döntő többsége is megelégeli ezt a botrányos állapotot, és rendet akar. Ha tovább durvul és terjed a bűnöző elemek és a cionisták által kirobbantott országos zavargás, akkor az oroszokat már valóban békefenntartó és rendteremtő erőként fogadja az ukránok többsége. Ez a megoldás szinte biztosra vehető. De hogy ne tűnjön külföldi segítségre szoruló, gyenge politikusnak, azért a géppuskákat mégiscsak ki kellene hozni a fegyverraktárakból (jó sok lőszerrel). Legalább egyszer a csőcselék közé kellene vágatnia Janukocsicsnak, ha másért nem, akkor azért, hogy a történelembe ő írja be magát Ukrajna megmentőjének. Ezek után jöhetnek az oroszok.
Janukovicsnak küldjük tisztelettel az alábbi képeket, példának okáért:
Kassai Ferenc


Ukrajna: ez nem más, mint GÁZHÁBORÚ!


A kapitalista démon-nyugat nem bírja megemészteni a keleti napfelkeltét, hiszen sugarai tüzes vasként égeti rühes bőrébe a megbélyegzettek fenevad jelét. Egyszerűen kiestek abból a helyzetből, hogy diktálhassanak és a jellemük ezt nem engedheti meg, hogy bárki is felettük álljon. Szó sincs itt a hangoztatott emberi jogokról a nyugati sajtóban, hiszen prédaként vetik oda a szerencsétlen, futóbolond bennük eltévelyedetteket pusztán a nyersanyagokért és annak logisztikai felügyeletéért folyó alulmaradt harcban.
Ukrajna december végén kapta meg az első, hárommilliárd dolláros hitelrészletet abból a 15 milliárdos keretből, amelyet Oroszország ígért oda egy tavaly év végi megállapodás alapján.
Nyikolaj Azarov kormányfő szerdán jelezte, hogy a hónap végéig várják az újabb, kétmilliárd dolláros részletet Oroszországtól. Ebből egymilliárdot Ukrajna a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelének esedékes törlesztésére használ majd fel. A hitelt Oroszországtól, szövetségesétől két éves lejárattal, öt százalékos kamatra veszi fel Ukrajna. Az eszkalálódó atlantista csőcselék-helyzet miatt a hrivna tegnap óta négy százalékot esett ez euróval szemben. Kijev lényegében hitelezőt váltott, ami nem nagyon tetszik a hoppon maradt Nyugatnak, így könnyítve kilátástalan uzsorahelyzetén. Moszkva mit nyerhet vele? Ha sikerül kilábaltatnia Ukrajnát és kiábrándítania a rózsaszín buzeráns EU-álomból, akkor nyilván az Eu-s gázprogram kudarcba fullad. És ez a lényeg: a GÁZ! Amit az EU nem akar kiengedni Ukrajnán keresztül a markából, ezért támogatja a zavargást és a kormánybuktatást! Mert akkor a költséges, régóta húzódó Déli Áramlat megépítése is okafogyottá válik. Az Ukrajnát elkerülő, teljes befejezése után legfeljebb évi 60 milliárd köbméteres kapacitású, a Fekete-tenger alatt, majd a Balkánon és Magyarországon át Olaszországig húzódó gázvezetékre ugyanis nem lesz szükség! Ha a 200 milliárd köbméter áteresztőképességű ukrán hálózat orosz irányítás alá kerül, s ezzel az Európába irányuló orosz gázexport garantáltan nem válhatna az ukrán orosz gáztárgyalások túszává, ahogyan az történt az előző évtized „gázháborúiban”. „Nagy tragédia fenyeget, az EU-nak ezért különös érzékenységgel kell figyelnie a helyzetre” – idézte az Interfax-Ukraina az egykori lengyel elnököt, Aleksander Kwasniewskit, aki az elmúlt év során az Európai Parlament megbízottjaként többször járt Kijevben. Ez az érzékenység szülte teher egyre vészterhesebb neki, ezért már fegyveres garázdálkodásokról is érkezett jelentés a „tüntetők” részéről. Tehát szivárogtatják be a „zsoldos terrorellenállást”, mint Szíriába is tették, bújtatott módszerekkel. Valószínüleg az 5 halálos áldozat sem a karhatalmi erők esetleges gumilövedékeitől következtek be, sokkal inkább eredmény kellett amire provokálni/hívatkozni/hangulatot alapozni lehet a nyugati sajtóban és közvéleményben. Ne üljetek fel nekik!
Fontolgatják az "elemzők" még, hogy az EU-nak szankciókat kellene bevetnie „Ukrajna legnagyobb oligarchái, így Janukovics fia, Alekszander vagy épp Dmitrij Firtas ellen, például számláik befagyasztásával”. Szankciókon valóban gondolkodik is az EU, – Washington intézkedéséhez hasonlóan – azt fontolgatják Brüsszelben, hogy megtagadnák az EU-ba való beutazást több vezető ukrán hivatalnok esetében. Na, bumm!

Gölöncsér Miklós




Néztem a harcokról szóló videókat. A rendőrök gumibottal csépelik az EU tagságra áhítozókat, azok pedig molotov - koktéllal felgyújtják a rendfenntartó erők droidjait. Tűz és rombolás mindenütt. A pulpituson többször is megjelenik az örök zsidó, kerek drótszemüvegében világgá ordítva a nép panaszát. Mint tudjuk, az örök zsidó léte az anarchia, a nép vágya pedig, hogy eltapossa azokat, akiket nyomorúságáért felelősnek gondol. Az EU tagságról szól ez a lázadás? Természetesen nem. A gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak. Ez a düh azoknak szól, akik nem törődnek sem a tömegek nélkülözésével, sem az éhezéssel, sem a betegséggel. Ügyet sem vetnek a drámai népesség csökkenésre. Semmit sem tudnak és semmit sem látnak. Ők a politikusok - az emberiség szemete. A „csőcselék” legfőbb vágya, hogy vért igyon, s ehhez az ősi vágyhoz a zsidó veri a harci dobot. Ezt tette mindig, mert nincs a számára ennél otthonosabb közeg! Miközben negyvenhat millió ukrán készül egymás torkának esni...
A zsidó álom, ami a globalizáció útján látszott megvalósulni, napról-napra gyengül. Az agyagkolosszus már csak a káosz révén juthat némi haladékhoz. A háború és a vér most fontosabb nekik mindennél. Kérdés, hogy az emberi elme képes-e harmadszor is ellenvetés nélkül elfogadni, hogy az ellenségei azok, akiket megnevez ez a hatalom?
Vagy az ostoba gój végre felemeli a fejét és azt mondja: nekem nem ezek ellen kell harcolnom. Ezek, akiket a hatalom ellenségemnek kiált ki, éppoly nyomorultak mint én vagyok. Nem fogjuk tűzbe borítani a világot, lerombolni egymás templomait és városait csupán azért, hogy újabb összegek jelenjenek meg a világparaziták bankszámláján. Ukrajna esete tehát több mint figyelemreméltó. Az emberiség válaszúthoz érkezett. Vagy elpusztítja a bolygót (a parazita természetrajzának engedelmeskedve), vagy egy másik világba érkezik, ahol a szirének éneke nem babonázza meg többé.

Szabó Péter

Rendőrgyilkosság Kijevben – Nem harc közben, hanem orvul lőtték le


Ismeretlen fegyveres merénylők egyetlen fejlövéssel végeztek azzal a 27 éves ukrán rendőrrel péntek este, aki egymagában az utcán a szállása felé tartott.
A lövés hangjára a közeli építkezés biztonsági őrei szaladtak ki az utcára és látták a két gyilkos alakot elmenekülni.
Police UkraineAz orvul meggyilkolt rendőr az Ukrán Állambiztonsági Szolgálat (Berkut) tagja volt, és eredetileg: Goloseevskogo-ban teljesített szolgálatot. Jelenlegi vezénylése Kijevbe szólította.
A fiatal rendőr késő este a szolgálati helyéről az ideiglenes szállása felé tartott, – fegyvertelenül, – amikor a néptelen sötét utcában két ismeretlen megtámadta és fejlövéssel végzett vele.
Az Ukrán rendőrség az ügyben hivatalos nyomozati eljárást indított, – az Ukrán Büntető törvénykönyv 115. cikkében meghatározott “gyilkosság” gyanújával, ismeretlen tettesek ellen. Egyben felkérnek minden lehetséges tanút, hogy jelentkezzenek a hatóságoknál.
***
Péntek este 3 szolgálatban lévő rendőrt is megtámadtak és foglyul ejtettek a lázadók a kijevi Függetlenségi tér közelében. Egy támadó azonnal leszúrta az egyik rendőrt. A sebesült rendőrt kórházba szállították, – másik két társát túszul ejtették a banditák. Sorsuk egyelőre ismeretlen.
Szabad Riport Tudósító Iroda
Forrás: Ukrán Belügyminisztérium

Bolygószintű helyzetjelentés (Már a wordpress.com-ra is vonatkozik, sajnos)



Amint ezt a cikket közzé akartam tenni, az egész Gmail szolgáltatás (a Blogger-el együtt) leállt, és nem lehetett hozzáférni (2014.01.24-én 20-21 óra között). Sok felhasználó számolt be az egész világon a szolgáltatás megszakadásáról:

http://techcrunch.com/2014/01/24/gmail-goes-down-across-the-world/

http://downdetector.com/status/gmail/news/4733-problems-at-gmail

Ez mutatja, hogy mennyire törékeny az internetes infrastruktúra.

Nagy változások vannak készülőben.

Bár ez most még nem fog megtörténni, mivel a Fény erőinek először bizonyos műveleteket be kell fejezniük, az egész világra kiterjedő pénzügyi újraindítás és az Esemény közeledik.

A keleti szövetség arra készül, hogy kizárja a Federal Reserve-t:

http://philosophyofmetrics.com/2014/01/16/china-to-purchase-the-federal-reserve/

És hogy bevezessen Különleges Lehívási Jogokat (Special Drawing Rights (SDR)), hogy megalkossák az új pénzügyi rendszer gerincét, amit az arany fog garantálni:

http://philosophyofmetrics.com/2014/01/21/sdrs-and-the-new-bretton-woods-part-one/

http://www.silverdoctors.com/the-big-reset-why-china-bought-jpmorgans-gold-vault/

http://www.bis.org/review/r090402c.pdf?frames=0

Az SDR most már amerikai dollárra, euróra, angol fontra és japán jenre váltható:

http://hu.wikipedia.org/wiki/SDR

A kínai jüan és a svájci frank hozzá lesz adva a valutakosárhoz az Újraindításkor.

Az összeesküvés aranyár manipulációi végül kiderültek a tömegek számára:

http://www.bloomberg.com/news/2014-01-16/metals-currency-rigging-worse-than-libor-bafin-s-koenig-says.html

http://www.paulcraigroberts.org/2014/01/17/hows-whys-gold-price-manipulation/

Ez nagyon fontos, mert ha emberi populáció tudatossága eléri a kritikus tömeget, az összeesküvés fiat pénzügyi rendszere összeomlik a bizalom hiánya miatt, mivel a fiat pénzügyi rendszer csak akkor működik, ha egy bizonyos fokú bizalmat tartanak fenn a fékekben és az egyensúlyokban.

http://www.bloomberg.com/news/2014-01-17/deutsche-bank-withdraws-from-gold-fixing-in-commodities-cutback.html

Ők most megpróbálják közvetve manipulálni az arany árát, hasonlóan ahhoz, ahogy a Rothschild-ok teszik a Barclays Bankon keresztül.

Másrészt a Bundesbank-ot sokkal inkább áthatják a Fény erői, és ők az egyik fő kiváltói annak, hogy felfedjék azt a tényt, hogy a Federal Reserve-nél semmiféle arany nem maradt:

http://www.zerohedge.com/news/2014-01-19/germany-has-recovered-paltry-5-tons-gold-ny-fed-after-one-year

Ahogy már sokszor mondtam korábban, az összeesküvés aranytartalékainak túlnyomó többségét a bolygó felszínén az Ellenállás 2012-ben eltávolította. Amikor a tömegek kezdenek rájönni, hogy nem maradt arany, ez felgyorsítja a jelenlegi rendszer összeomlását, és az Újraindítást.

A színfalak mögött az összeesküvés túlnyomó többsége elfogadta a pénzügyi újraindítás saját verziójú jezsuita tervét (velük együtt a kormány mögött), és elkezdték azt támogatni a tömegtájékoztatásban:

http://www.usatoday.com/story/news/world/2014/01/15/davos-world-economic-forum-pre-event-presser/4487561/

Ezen van a fő hangsúly a davosi találkozón. Szükségtelen mondani, hogy a terveik nem lesznek sikeresek.

Ahogy a középszintű összeesküvés vezetésének megtisztítása folytatódik Kínában, sok összeesküvés szolga menekül el az országból:

http://www.businessinsider.com/chinese-millionaires-leaving-the-country-2014-1

Közeledünk az áttörés pillanatához, ahogy az tisztán látható ebben az animációban:

http://ultraculture.org/blog/2013/08/26/watch-a-jaw-dropping-visualization-of-every-protest-since-1979/

A dolgok elkezdenek felgyorsulni februárban, és különösen márciusban, és az információs háború a Fény és a sötétség között eléri a csúcspontját. Lesz nagyon sok fontos hír, ami megjelenik az interneten, keverve tonnányi dezinformációval. Ezért a tisztánlátási képessége mindenkinek rendkívül fontos lesz. Ez könnyen elérhető a racionális elme és az intuíció kombinálásával. Legfőképpen a saját fejeddel kell gondolkodnod, és a saját szíveddel kell érezned.

Ez a weboldal egyértelmű példát mutat arra, hogyan működik a dezinformációs művelet:

http://blog.redefininggod.com/2014/01/13/an-illustrative-example-of-faux-truther-disinfo-secureteam10.aspx

De ismétlem, az információ ugyanezen weboldalon közel sem 100 százalékosan helyes, így a tisztánlátást ott is kell használni. Fontos, hogy ne essünk a sarkítás csapdájába, úgy látva az egyik hírforrást, mint ami teljesen igaz (fény), és egy másikat, ami teljesen hamis (sötét). Az igazság általában valahol a kettő között van, ezért el kell választani a búzát a pelyvától.

A tisztánlátás fő blokkolói a láthatatlan arkhón paraziták, amelyek megfertőzték szinte minden élő személy éteri agyát ezen a bolygón. A paraziták szimbiózisban élnek az éteri agy gliasejtjeivel, és szinaptikus szakadást hoznak létre az éteri agy meridiánjai között, amelyek a fizikai társaik, a fizikai agy szinapszisainak DNS replikációját befolyásolják. Ez mentális zavart, gondolati folyamat torzítást és hitrendszer rögzülést hoz létre. Amikor ezeket a parazitákat a Fény erői eltávolítják, az emberiség egy hatalmas lökést kap intelligenciájában és kreativitásában, és tudatosságának bővülésében.

Kobra



Google Gmail
Átmeneti hiba (500)

Google Fiókja sajnos átmenetileg nem érhető el. Elnézést kérünk a kellemetlenségért, és azt javasoljuk, néhány perc múlva próbálkozzon újra. Az Apps Status Dashboard oldal tartalmazza az egyes szolgáltatások aktuális állapotát.

Ha a probléma nem szűnik meg, kérjük, keresse fel a Gmail Súgót »

Újrapróbálkozás Kijelentkezés

Lengyelország bejelentette területi követeléseit

Szankciókkal és felelősségre vonással fenyegetőzik a lengyel országgyűlés Ukrajnában szemben arra az esetre, ha az ukrán kormány "nem hagy fel a vérengzéssel".
Lengyelország bejelentette, határozott lépéseket fog tenni azok felelősségre vonására, "akiknek köszönhetően Ukrajnában ilyen tragikus események következtek be." Ez alatt az ukrán kormányt értik, ami szerintük korlátozza a szabad gyülekezést, a politikai jogokat és a kormányon kívüli erők működését az országban. Vagyis a lengyel kormány nyíltan beavatkozna az ukrán belügyekbe és "felelősségre vonná" az ukrán vezetést, mintha az ukrán kormány alárendelt pozícióban lenne, ami fölött Lengyelország és a "nemzetközi közösség" ítélkezhet.
Lengyelország és a nemzetközi közösség.
Ez a dokumentum ultimátumnak tekinthető, és egyben a lengyel expanziós törekvések kinyilvánítása.
Tavaly augusztusban Szergej Razumovszkij, az ukrán hírszerzés egykori tisztje nyilvánosságra hozta, hogy a CIA egy új államot akar létrehozni Ukrajna és Magyarország határán, hogy így alárendelt román fedőcégek bevonásával monopolizálhassa az Európába irányuló gázszállítást.
Megkezdődött tehát Ukrajna feldarabolása. A CIA Kárpátalja Ukrajnáról leszakítására törekszik, és mindebbe bevonták az Ukrajnával szomszédos országokat is. A románoknak nagyobb Romániát, Orbánnak nagyobb Magyarországot, a lengyelnek nagyobb Lengyelországot ígértek. Mindezt figyelembe véve kimondhatjuk, hogy a fenti ultimátummal Lengyelország bejelentette területi követeléseit.

http://www.hidfo.net/2014/01/24/lengyelorszag-bejelentette-teruleti-koveteleseit

Beoltatta magát: Agyvelőgyulladás, mozgásképtelenség lett a hatás

Océane Bourguignon tizennyolc esztendős, a közelmúltig kicsattant az egészségtől. S mivel természetesen azt szerette volna, ha ez így is marad, beoltatta magát Gardasillel, a humán papilloma-vírus elleni vakcinával, az oltást meg is ismételtette, abban a reményben, hogy ezzel egyúttal védettségre tesz szert az esetleges méhnyakrák ellen is. A történet itt vesz fordulatot.
Océane Bourguignon szüleivel egy sajtótájékoztatón
Océane Bourguignon tizenöt esztendős volt, amikor először kapta meg a vakcinát. Aztán az előírások szerint még kétszer oltották be. Pár héttel ezelőtt, ügyvédje révén, pert indított a vakcina gyártója, a Sanofi Pasteur ellen. A fiatal teremtést ugyanis az oltások után többször is kórházban ápolták: akut agyvelőgyulladással, a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedésével, átmeneti látásvesztéssel, mozgásképtelenséggel. Orvosai - a délnyugati Bordeaux város kórházában - egyértelműen a Gardasilt, illetve gyártóját, a Sanofit tették felelőssé a nagyon komoly bajokért, s ezt a Bordeaux-i illetékes hatóság el is ismerte. A Bourguignon-család most azért perel, mert állítása szerint nem kapott tájékoztatást arról, hogy a Gardasil a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedését is okozhatja, holott a kockázatokkal a gyártó már 2009 óta nagyon is pontosan tisztában volt.
Francia földön ez a harmadik per a Gardasil és gyártói ellen. Az amúgy nem drága vakcina 2006 óta van forgalomban, elsőként a nagy gyógyszergyártók egyik óriása, a Merck rukkolt vele elő az Egyesült Államokban. Az Óperencián túl sok egészségügyi intézmény nagyon határozottan javallja, hogy még a szexuális élet megkezdése előtt, sőt, ha lehet, már 12-13 éves korban oltsák be a kislányokat Gardasil vakcinával. A készítmény népszerűsítéséért a gyógyszergyártó agresszív kampányt folytatott (és folytat), s orvos-előadókat is felkér (nyilván honorálva nekik a támogatást), hogy segítsék a kampányt. A reklámkampány meg is tette a hatását: több millió fiatalt oltottak be méhnyakrák ellen, az amerikai szövetségi kormány például a szegény családok kislányainak megtéríti az oltás költségeit, s jelenleg két tucatnál is több szövetségi államban szerepel javaslatként, hogy az általános iskola felső tagozatos diáklányainak kötelezővé tegyék az oltást.
A Gardasil karrierje nagyon gyorsan (egyesek szerint túl gyorsan) ívelt felfelé. S vele persze a gyógyszergyártók profitja is mesésen gyarapodott. Holott már 2008-ban nyilvánosságra került, hogy az oltás hatékonysága kérdéses, s a szer nagyon komoly egészségügyi kockázatokat is rejt. Az oltás kritikusai azzal érvelnek, hogy a vakcina hatékonysága csak évtizedek múlva lesz felmérhető, s kutatások és tanulmányok nem igazolják azt sem, hogy a vakcina milyen hosszú időre biztosít védettséget. A New England Journal of Medicine című szaklap már 2009-ben arról közölt tanulmányt, hogy a Gardasil csupán egyes vírusok ellen nyújt feltételezhető védelmet, miközben méhnyakrákot többféle vírus is okozhat.
Következésképpen: oltás ide, vakcina oda - a nőknek változatlanul nem árt rákszűrésre járniuk. Közben pedig nyilvánvalóan tudatni kell az érintettekkel, hogy milyen mellékhatásai lehetnek a készítménynek; így mindenki ennek tudatában dönthet arról, hogy beoltatja-e magát, vagy sem.
Franciaországban egyébként 2003 júniusában - kártérítési perben - bírósági döntés mondta ki, hogy a vakcina és az adott betegség között vitathatatlan az oksági összefüggés. Bár egyes szakértők szerint a Pasteur Intézet vakcináival mindaddig nem volt baj, amíg a nagy múltú intézményt fel nem vásárolta a Sanofi: a felvásárlás után ugyanis előírták, hogy adalékanyagként az ártalmatlan kálcium-foszfát helyett alumínium-szulfátot kell használni. Az alumínium-szulfátot pedig súlyos idegméregként tartják számon.                                                             

Heti Válasz

1 milliárd dolláros üzletről tárgyal Abbász Moszkvában

Egymilliárd dolláros energiaüzletről tárgyal Moszkvában a csütörtökön négynapos látogatásra érkezett Mahmúd Abbász palesztin elnök, értesült a The Jerusalem Post című angol nyelvű izraeli lap.
Abbász csütörtökön Dmitrij Medvegyev miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseket a nagyszabású megállapodásról, amely a gázai partoknál lévő földközi-tengeri földgázvagyon kiaknázását is tartalmazza.
A Gazprom nevű orosz gázkitermelő óriásvállalat harminc milliárd köbméter földgáz kitermelését tervezi a palesztin partoknál az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség szerint.
Ugyanakkor az orosz Technopromexport egy olajüzletet tervez a ciszjordániai Rámalláhban. Egyelőre nem világos, hogy mennyire előrehaladottak a tárgyalások Oroszország és a Palesztin Hatóság között.
Moszkva a szovjet időkben a palesztinok szoros szövetségese volt, de a Szovjetunió összeomlása után lazábbá váltak kapcsolatai a palesztin vezetéssel. Abbász látogatása során találkozik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és számos politikai és vallási vezetővel.
ATV

A 30-as évek: A hierarchia haldoklása

Mivel a törvényes uralkodói rend csúcsát (királyi rang) a magyar hierarchia-rendszerben már ekkorra közel 500 esztendővel magunk mögött hagytuk (bár az időközi uralkodócskákat nem is tekentve, de a Monarchikus-rendet figyelembe véve, látni fogjuk milyen hatást fejtett ki a jövőre nézve), így a maradék arisztokratikus rend ismertetésével kezdjük történeti és nem történelmi áttekintésünket. Inkább életmódbeli dolgokra kihegyezve. A liberális létszemlélet ezt követelte ki.
A főnemesség (bárók, grófok, hercegek honosított családoknál őrgrófok), valamint a magukat honfoglaló ősöktől származtató "de genere" családok tartoztak ide. Ez utóbbiak rangjukat tekintve köznemesek voltak, de családfájuk gyakran ősibb volt a rangot kapott családokénál, és ez némileg "kompenzálta" ezt a hátrányt. Az igazi hátrányt az jelentette, hogy ez utóbbiak általában csupán közepes- vagy kisbirtokkal rendelkeztek, sőt, hétszilvafások is bőven akadtak köztük, ezért életformáját tekintve ez a csoport inkább a középosztály valamelyik rétegébe tartozik. A két csoportot politikai és vallási orientációja is jócskán elválasztotta egymástól. A magyar arisztokrácia ranggal rendelkező családjai (az Erdődyek kivételével) a Habsburgok idején kaptak rangot, katolikusok, udvar-hűek voltak, és külföldi kapcsolatot is elsősorban a német birodalmi családokkal ápoltak. A "de genere" nemesség "kuruc" érzelmű és jelentős részben protestáns volt, esetleg az erdélyi arisztokráciával keveredett. A "de genere" családok, életformájukat tekintve gyakorlatilag a középosztály úri- vagy alsó rétegébe tartoztak. A rangnak még a 30-as években is nagy jelentősége volt: a "mesalliance" (a rangon kívüliség elfogadása pl. házasságban) a férfiak számára megengedhető volt: előfordult, hogy arisztokrata férfi pl. híres színésznőt vagy operaénekest vett feleségül (mint pl. Esterházy Pál herceg), mivel ő a nőt mintegy magához emelte rangban is. Ha azonban egy grófkisasszony ment hozzá egy közemberhez, az ô gyermekei elvesztették a rang nimbuszát, így ô ezzel a házassággal "leértékelődött".
A régi arisztokrácia politikai-közéleti zsidó befolyása az 1919-es patkánylázadás csekély megingás ellenére töretlenül érvényesült. Ennek alapját a kisebb földosztások ellenére is tekintélyes földbirtok adta. Ez olyan anyagi hátteret is biztosított, ami miatt ezek a családok nem érezték szükségét annak, hogy a gazdasági- vagy a szellemi élet területén válasszanak maguknak élethivatást. Ilyesmit esetleg hobbyból tettek, a pénzkereső munkának szigorúan kerülve még a látszatát is. (Inkább szívesen játszották el sokszor és sokan közülük teljes vagyonukat zsidók által üzemeltetett kártyabarlangokban, üzekedő kuplerájokban. Lettek szenvedélynincstelen önként kiforgatottak, rangjukat immár csak névlegesítve és az urhatnám jellegűek. És lettek a rajtuk megtollasodott zsidó/félzsidó „új-nemesek”.) Fő létezésmódjuk a reprezentáció maradt, a magamutogatás. Budapesten és gyakran Bécsben is palotákkal rendelkeztek, nyáron és télen Monte Carloba vagy Biarritzba utaztak. Anyagi helyzetüktől függött, hogy idejük mely részét töltötték vidéki kastélyaikban, hatalmas szolgaszemélyzettel körülvéve. Az arisztokrata családok jelentős része ekkor még nagyvonalú, jó gazda volt: személyzetükkel atyai módon bántak, segítettek gyermekeik kiházasításában, gondoskodtak az idősek és betegek eltartásáról, gondozásáról. Természetesen előfordultak hatalmaskodó, zsarnokoskodó gazdák is, de az ilyeneket saját rétegük is megvetette. Sajnos a későbbi besimulókra ez nem jellemző. Már aki maradt kommunista pártfunkcionáriusként az tovább „élhetett” TSZ - elnökként. Ezek javarészt már az elzsidósított szemléletű és életmódú „arisztokraták” voltak. Ezek leszármazottai elnökölnek ma a TSZ-ekből kimentett ezer-hektárok felett, amolyan modern földesúrként. Más volt a helyzet azon családoknál, akiknek birtoka a Trianon által leszakított országrészeken terült el, főképp, ha az illető repatriált. Kivételes esetben (pl. Apponyi Albert) előfordult, hogy a magyar állam vásárolt nekik kis birtokot az elveszettek helyett, ehhez azonban hatalmas érdemek kellettek. Elsősorban az erdélyi családok tagjai kényszerültek életformájuk alapvető megváltoztatására. Egyesek vagyonukat vesztvén munkát vállaltak, lesüllyedtek az alsó középosztály soraiba, illetve - életmód-változtatásra képtelenek lévén- elzüllöttek. Vagy a nyugat - kényszerű üldözöttek - emigrációjába sodorták az élet verő hullámai (pl. a 40-es évek végén Wass Albert).
A korszak egyik jellemző szellemi terméke az Arisztid-Tasziló-Jean viccek tömege, melyek az egészen irreálisan hülye, degenerált (nem de genere!) arisztokratákat és valamivel kevésbé agyalágyult inasaikat voltak hivatva kipellengérezni.
Pl. : Jean, kéhem, mennyi a pontos idô?
- Tiz perc mulva nyolc.
- Jean, nem azt kéhdeztem, hogy tíz pehc múlva mennyi!
Vagy:
Arisztid vonaton utazik. Utitársa csodálkozva figyeli, hogy az úr bámul ki az ablakon, és néhány percenként unottan legyint egyet. Arisztid, észrevéve útitársa csodálkozását, a következô magyarázattal szolgál:
- Tudja, kéhem, hogy az utazás unalmát elüzzem, vicceket meséltem magamnak. Sajnos, azonban mindegyiket ismehtem máh.


Azok a családok, akik a 19- esetleg a 20. század során kaptak rangot, sok szempontból különböztek a fentebb említett "régi" arisztokráciától. Ezeknek jelentős része milliomossá lett polgárként kapott nemességet, gazdagsága révén nem egy esetben rögtön bárói rangot (ennél magasabb rangot nemigen). Ezek a bankárból, gyárosból lett bárók nagyrészt idegen eredetűek (ld. Sina Simon), nem ritkán zsidók (pl. a Hatvanyak, Ullmannok), kiknek jelentős része az 1908-1909-es rangadományozási hullám idején lépett elô. A régi arisztokrácia eleinte kifejezett fintorgással fogadta ôket, ôk azonban mindent elkövettek, hogy betagozódhassanak az igazi bárók, grófok közé. Ennek valójában egyetlen elfogadott módja volt, a beházasodás. Ez nem ment könnyen: általában olyan arisztokrata volt hajlandó az ilyen felkapaszkodottak leányát feleségül venni, aki lecsúszott, gőgös tartását már feladta, és kifejezetten a hozományra hajtott. A gyáros-bárók jellemzője, hogy rangszerzésüket igen gyorsan földbirtok- és kastélyvásárlással folytatták. Birtokuk azonban hamarosan jelentős különbségeket kezdett mutatni a régi arisztokratákétól: ezek ugyanis a földet is tőkés termelőeszközként fogták fel, és rögtön korszerűsíteni kezdtek. Az új arisztokrácia életmódja is alapvetően különbözik a régiétől. "Előző életükben" megszokták a lázas tevékenységet, az állandó, megfeszített munkát, és most sem bírták abbahagyni. Sohasem tudnak olyan elegánsan, élethivatás-szerűen henyélni, mint az igazi arisztokraták. Jellemző volt rájuk a felkapaszkodottak szenzáció- és élvhajhászása. Ennek a rétegnek nem volt tradicionálisan kiépített politikai vezetői szerepe, mint a valódi arisztokrácia hivatottjainak, ezért inkább a közélet egyéb szféráiban, a művészek, tudósok között keresték helyüket. Műveltségük is különbözött a régi arisztokratákétól, akik klasszikus, széles körű, ezek azonban általában kissé felületes, csupán az elegáns társalgásra használható tudásanyaggal rendelkeztek. Az új arisztokrácia műveltsége új-keletű, csak egy-egy témakörben alapos, már-már tudományos igényűnek is mondható, azonban sem politikailag nem képzett és társadalmilag sem átlátó összességében. Ez a műveltség általában szenvedélyes kíváncsiságon alapuló, állandóan frissülő-gyarapodó tudásanyag, de korlátozott. Ez a réteg hamarosan részt vállal a kulturális élet vezetésében, mint pl. mecénás (ld. a Hatvany család). Hajlamosak voltak felkapni minden új divatot, új eszmét, sokszor forradalmi tanokat is. Többségük a fôvárosban élt, nagystílű polgár-lakásokban (7-8 szoba), de még-inkább budai, esetleg Andrássy-úti villákban. Az új arisztokrácia köreibe tartozott néhány hivatalnok és katonatiszt-származék is. Ezek a polgári arisztokrácia és a régi arisztokrácia között lebegtek, szerepük nem meghatározó.

Középosztály - úri középosztály

Az arisztokrácia életmódja csupán távoli, sokak számára megismerhetetlen álomkép volt. A társadalom többsége számára az igazi, követhető mintát az úri középosztály adta. A korszak jellegzetes kulturális termékei, a regények és a filmek szinte kivétel nélkül ezzel a réteggel foglalkoznak. Ez talán a korszak legösszetettebb társadalmi rétege. Nehéz definiálni: szinte mindenki a középosztályba tartozott, aki az arisztokrácia és a munkásság-parasztság között létezett. A felső körök alkották a már könnyebben meghatározható "úri középosztály" kategóriát. Ide tartozott a csekély létszámú nagypolgárúság, ide tartoztak a köznemesi, vagy esetleg nemességgel már nem rendelkező középbirtokosok, a közalkalmazottak, a magánhivatalnokok, papok, katonatisztek és bizonyos értelmiségi pályák betöltői (jogászok, egyetemi és középiskolai tanárok, mérnökök, orvosok), mindazok, akiket méltóságos, nagyságos, tekintetes vagy nemzetes úrnak szólítottak. Ezek elsősorban magyar és jórészt dzsentri eredetűek. Ha megnézzük a korszak Tiszti Cím-és Névtárait, egyre inkább és egyre több nemesi előnévvel is rendelkező nevet találunk benne. Ráadásul mivel Trianon után a leszakított országrészből szinte az összes magyar köztisztviselő elmenekült, a csonka országban hirtelen nagyon sokan lettek, és a kis híján csődbe ment magyar államnak gondoskodnia kellett róluk. 1930 körülre felszámolták a vagonlakó-telepeket, többé-kevésbé polgári körülmények közé kerültek, és többségük állást is szerzett. Azonban majdnem mindegyikükben ott élt még az emlék, hogy régi helyzetük mennyivel magasabb életszínvonalat biztosított nekik. Az 1920-as években szinte általános közérzet volt a romló életszínvonal: ez megmutatkozott a lakáskörülményekben, az öltözködésben, a rokonlátogatások intenzitásában, és csak jócskán a 30-as évek közepén kezdett ez a réteg valamelyes emelkedést észrevenni. Nagyon jellemző a 30-as évek magyar középosztályára, hogy polgári-tisztviselői foglalkozást üz, ám viselkedésmódja, szokásai, életvitele ôrzi a vidéki köznemesség értékrendjét. Ez olyan erôs hatótényező, hogy a parasztság vagy kispolgárság köreiből a tisztviselői rétegbe felemelkedett kevesek is átveszik ezt a "dzsentri-stílust". A réteg legfőbb gondja a külszín fenntartásának kényszere volt. A fiatalembernek először iskolákat kellett végeznie, hiszen anélkül nem lehetett tisztviselő (ez a tény jelentősen emelte a magyar középrétegek átlagműveltségét). Azután állást kellett találnia, lehetőleg a "havi 200 pengő fix" körül. Ez az összeg a 30-as évek folyamán - infláció híján - lényegében nem változott. Az alsóbb hivatalnokoknak azonban jó pár évbe tellett, amíg a szamárlétrán előrehaladva elérték ezt a szintet. Egy tanító csak 163 P-el kezdte, a középiskolai tanár már rögtön 226-al. A tekintélyesebb középpolgári lét úgy 350 P magasságában kezdődött. Egy egyetemi tanár 500-600 P körül keresett. A havi 200 tette lehetővé a családalapítást, egy társadalmi helyzetnek megfelelő, vagyis 2-3 szobás lakás fenntartását, valamint legalább egy cselédlány vagy bejárónô foglalkoztatását, amely szintén általános elvárás volt. Ennek következtében a családalapítás kitolódott: a fiatal férfiak és nôk 27-29 illetve 25-26 éves korukban gondolhattak a családalapításra, ennek megfelelően lecsökkent a szülőképes kor: a középosztálybeli családok átlagos gyermekszáma a 3 lett. Voltak dolgok, amin lehetett, és voltak, amin nem lehetett spórolni. Nem lehetett a lakáson - még az is számított, hogy melyik kerületben, illetve utcában, hanyadik emeleten, udvari vagy utcára nézô lakásban, és két-három vagy négy szobában lakik-e az ember. Budapesten a jó polgári lakás minimum két szobából, hallból plusz cselédszobából kellett álljon. Magasabb rangú köztisztviselő azonban ragaszkodott a 4 szobához. A lakásideál a nemrég épült, Bauhaus-stílusú, központi fűtéses, liftes ház volt. A "praktikum" szempontjából itt forgatták fel első ízben a klasszikus univerzumi rend hármas tagoltságú építkezési módját, ami a lélekkel összhangban volt. Az áram és a vízvezeték ekkor már általános elvárás volt, és a középosztálybeli lakások túlnyomó többsége fürdőszobával és vízöblítéses WC-vel is rendelkezett. Nem lehetett spórolni a cselédlányon, mert az is kellett. Az öltözködésen sem lehetett egészen spórolni: a fazonnak és az anyagnak követnie kellett a divatot - a kor divat- és társasági lapjai egymással versengve adták a jó tanácsokat, hogyan lehet otthon, saját kezűleg, esetleg a házivarrónő közreműködésével lekoppintani a legújabb "párizsi" divatot. A szalon - vagy nevezzük inkább szerényen vendégszobának - berendezésénél is tartani kellett a színvonalat: kellett bele egy kb. 10 személyesre bővíthető ebédlőasztal, többé-kevésbé hozzáillő szekrénnyel, hozzávaló tálalószekrénnyel, ha jó nagy volt a helyiség, belefért egy kártyaasztal meg néhány fotel. Fontos volt a vitrin, amelyben illett legyen néhány -hajdani gazdagságra emlékeztető monogramos-címeres ezüsttárgy, néhány ólomkristály-váza, meg altwien vagy herendi porcelántárgy. Spórolni a háló- meg a gyerekszobán lehetett. Meg az étkezésen. A cselédlány félig-meddig külsô megfigyelô volt, így ezt is ravaszul csinálták: az ötfogásos ebéd általános volt (mert hátha éppen betoppan valaki, meg a lány is mit szólna...), az alapanyagokkal azonban lehetett ügyeskedni. Paradox módon ebben a korban viszonylag a középosztály étkezési módja volt a legegészségesebb, ugyanis gyakran ettek fôzelékfélét, szószokat, viszont kényszerüségbôl heti 1-2 alkalomra korlátozták a húsfogyasztást. A háziasszonyokat a szükség leleményessé tette: érdeklôdtek a fôzési fortélyok, különleges füszerek és ételkészítési eljárások iránt, így az ô konyhájuk eléggé változatos, olykor kifejezetten érdekes és élvezetes volt. A szárazfôzelékek helyett zöldfôzeléket, hús helyett tejterméket, sok gyümölcsöt, kávét, kakaót fogyasztottak. A lapokban kezdtek feltünedezni a különféle természetes, egészséges életmódot segítô étrend-javaslatok. Megjelentek a mesterséges tápszerek (Ovomaltine). Már a 20-as években divatba jött a karcsúság, és ez a divat azóta sem múlt el. Hatalmas keletje lett a bombabiztos fogyókúra-recepteknek. Persze, a társadalom szélesebb köreiben lassabban ment az áttörés, a tudat mélyén ott lappangott, hogy a férfiember akkor tekintélyes, ha a derékbôsége legalább 100 cm körül van. A korszak nagy találmánya többek között a sütôpor. A középosztálybeli ebédek állandó befejezô része volt a sütemény. A legnagyobb fényüzés a vendéglátás volt. Ez is a dzsentri-örökség része. A hajdani udvarházban és birtokon nem jelentett nagy gondot, ha egy vendég néhány hétre vagy hónapra meglátogatta az embert, aki, ha kedve szottyant, szintén 15-20 házban tehette hasonló módon a tiszteletét. Most viszont, amikor egy lakásnak 2-3 szobája volt összesen, és minden élelmiszert a piacról kellett beszerezni, a régi szokás hirtelen rendkívül terhessé, megerôltetôvé vált. A konyhán sem 10-20 személy dolgozott, hanem a háziasszony, meg egy cseléd. A tisztviselô-családok nagy része nagyon gyorsan felismerte, hogy képtelen tartani s színvonalat, és ez a tény nagyon rossz közérzetet keltett, leginkább ebben a kérdésben érezték anyagi-társadalmi helyzetük romlását. A helyzet annál kellemetlenebb volt, mivel az ilyen dzsentri-köztisztviselô családoknak szinte mindig volt egy-két olyan rokona, akik folytatták a vidéki kúriák életmódját, velük szemben méginkább kellemetlen volt, hogy nem tudták viszonozni az ottani, hagyományos vendéglátást. A rokonlátogatások sietôs vizitekké csonkultak, a köznemességet egykor oly erôsen összetartó rokoni szálak pedig elszakadoztak. A középosztály másik nyomasztó gondja a müvelôdés volt. A családok költségvetésében egyre komolyabb tételt jelentett a gyermekek iskoláztatása. 1930-ban Magyarországon 80 ezer diplomás ember élt, így egy középosztálybeli fiúgyermeknél természetes elvárás volt, hogy egyetemet, vagy legalábbis főiskolát végezzen. A leányoknál ez nem volt kötelező, ám a középiskolát illett elvégeznie, legalább az ú.n. "polgári" iskolát. Ez fontos lépés volt a nôk emancipációja felé: a 20-as és 30-as években a középosztály leányainál általános lett az iskolázottság, majd férjhezmenetelig a munkavállalás. Akik értelmiségi pályára mentek, azok férjhez menés után is folytatták azt. Legtöbbször azonban alsóbb hivatalnoki, tisztviselői, illetve oktatói-nevelői munkakört töltöttek be. Az iskolázás költségei komoly összeget emésztettek fel, minek következtében az ilyen családok igyekeztek mérsékelni az élvezeti kiadásokat. Sokaknak gondot okozott a színház, hangverseny látogatása, a könyvvásárlás, a lap-előfizetés, nem is beszélve valamely költséges szenvedélyről, mint pl. a műkincsvásárlás. Idegennyelvi környezet és nevelők híján egyre nehezebb volt idegennyelv-ismeretre szert tenni: a német nyelv ismerete általános volt, a francia is, az olasz, az angol már ritkább. Ha nem is éltek egészen könnyedén, nem volt szokás, hogy a tisztviselők tönkretegyék magukat a munkában. Volt egy mondás: "aki a közhivatalban megszakad, annak f..al harangoznak". A hivatalnokok munkaideje általában 9-tôl 2-ig tartott. Ha esetleg délután be is kellett menni, mindenkinek volt néhány órája, hogy hazamenjen, kényelmesen megebédeljen, még szundítson is egyet utána. A munkahelyi étkeztetés ekkoriban teljesen ismeretlen fogalom volt. Aki esetleg nem otthon étkezett, igénybe vehette a nagyvárosokban szép számmal nyíló kocsmákat, éttermeket, kávéházakat, kisebb helyeken az úri kaszinókat. A kor újdonsága volt az 1937-ben megnyíló első espresso.

Voltak az életnek új elemei is. 1934-ben már 340 ezer rádió előfizető volt az országban: a középosztálybeli lakások többsége rendelkezett ilyen készülékkel, ami jelentősen tágította a látókört. Sokaknak volt fonográfjuk és egyre gyarapodó lemezgyűjteményük. Ez aztán a társasági életnek is új lehetőségeket adott: divatba jöttek a zsúrok, az ötórai teák, amelyek lehetővé tették kisebb, nem formális és nem éjszakába nyúló táncmulatságok rendezését. Ezek az alkalmak kifejezetten olcsók voltak: egy kis tea (vagy egyéb ital, de nem berúgásig), egy kis teasütemény, a zenét a rádió vagy a gramofon szolgáltatta, és a legjobb amerikai tangó- rumba- charleston- vagy egyéb éppen divatos számokra lehetett táncolni. Nagy divat lett a mozi: a film hirtelen befolyással kezdett lenni az egész életformára, a sztárok követendő mintákká lettek. A középosztály számára divatba jött a sport (szoros összefüggésben az egészséges élet- és karcsúság-mániával). Persze, nem a futball, vagy egyéb tömegsportok. Teniszeztek, télen korcsolyáztak, esetleg síeltek, gazdagabbak lovagoltak, lovas pólóztak. Az 1930-as évek újdonsága a week-endezés. Már nem a vidéki rokonságot szállták meg hetekre, hanem a Balatonhoz, a Dunakanyarba, vagy a frissen épült Lillafüredre ruccantak le, egy piknikre, vagy egy-két napra.

A kispolgárság 
Mig a felsô - vagy úri - középosztály lényegében a felsô körökhöz számított, a kispolgárság már a társadalom alsó régióiba tartozott. Az alsó középosztályba tartoznak a kisiparosok, kiskereskedôk, vasúti- illetve államapparátus-beli altisztek, alacsonyabb rangú alkalmazottak, és egyes értelmiségi pályák betöltöi: általános iskolai tanítók, házitanítók, óvónôk, ápolónôk, bábaasszonyok.
Ezt a réteget részben szerényebb anyagi helyzete, másrészt eredete, hagyományai, müveltségi foka, és a mindennapi élettel szemben támasztott igényei különítették el az úri középosztálytól. Csak a tanítók végeztek közülük felsôbb iskolát. A tanítók esetében kissé bizonytalan a besorolás: néha a felsôbb középosztályba sorolják ôket, pontosan iskolai végzettségük okán. A "nemzet napszámosának" lenni azonban már a 30-as években sem jelentett nagy presztizst, sem nagy jövedelmet.
A többiek besorolása eléggé egyértelmü. Ezek általában általános iskolát, esetleg szaktanfolyamot vagy tanonc-iskolát végeztek. Származásukat tekintve kispolgári, vagy paraszti eredetüek. A parasztságból altisztnek vagy iparosnak kerülni igazi karriert jelentett. Bár a kispolgári élet eléggé szerény kereteket biztosított, a paraszti sorhoz képest valódi kiemelkedést jelentett: ami a legszembeszökôbb volt, az az átlagos kispolgár (iparos, altiszt, kiskereskedô) kiegyensúlyozott, rendszeres életvitele, jóltápláltsága, tartósabb egészsége, tovább megôrzött fiatalsága. Ha két testvér közül az egyik paraszt maradt, a másik altiszt lett, 40-50 éves korukra 10-20 év korkülönbség látszott köztük, ennyivel jobban elhasználta az élet azt, aki a paraszti életformát folytatta. A kispolgárság háztartása is a felsôbb rétegekét másolta, kicsiben.
A tipikus kispolgári család lakása a bérház udvari fronján helyezkedett el, vagy egy szoba-konyhás, vagy két szobás-konyhás felosztással. A lakáshoz esetleg egy kamra tartozott. A bejárat általában a konyhában, vagy egy kis elôszobában volt. A lakások kis részéhez tartozott fürdôszoba, a WC általában a folyosón, az emelet lakói számára közösen volt. A tisztálkodást lavórral oldották meg. A szobák átlagos berendezése egy szobaasztal 4 székkel, egyszerü ruhásszekrény, esetleg egy karosszék (hintaszék), egy nagy, támlás dupla ágy a szülôknek, kiságy a gyerekeknek, (mármint egy kiságy két-három gyereknek). A falon szentkép vagy Kossuth apánk. Vitrin vagy könyvespolc nemigen volt. Ha két szoba volt, nem ritkán albérlôt vagy ágybérlôt fogadtak, szegényes jövedelmük kiegészítésére. A kispolgárságnak azonban jelentôs része nem a nagyvárosi "gangos" bérházakban, hanem városszéli kis kertes magánházakban élt. Maga a lakrész kényelmét és berendezését tekintve nem különbözött lényegesen a bérházi lakástól, ám az önálló ingatlan sokkal nagyobb tekintélyt, kényelmet és lehetôségeket hordozott magában, márcsak a kiskert révén is. A magyar lakás-állománynak egyébként 98%-a földszintes magánház volt, tehát ilyen körülmények között lakott a magyar lakosság túlnyomó többsége. A 30-as években épült magánházak többségében még nem volt vízvezeték - ennek következtében WC és fürdôszoba sem. Országosan 1% volt a gázvezetékkel rendelkezô házak száma, ez tehát kuriózumnak számított. A villany is ritka luxus volt vidéken. Az újonnan épített házak azonban formailag nagymértékben különböztek a hagyományos pitvaros parasztházaktól: ekkor kezdôdôtt a sátortetôs, négyzet-alaprajzú házak divatja, amely egészen a 70-es évekig meghatározó maradt, és jelentôsen átalakította a magyar elôvárosok, kisvárosok és falvak arculatát.
Természtetesen a kispolgárságon belül is voltak különbségek. A kisiparosok jórészt egyszerü, dolgos emberek voltak, erôs hazafias és ellenzéki szellemmel megáldva. Munkájukat becsületesen végezték, az ügyféllel szemben aggályosan törekedtek jó hírük fenntartására. Az adót azonban igyekeztek mérsékelni, ennek érdekében olykor kisebb ügyeskedéseket is csináltak. Vállalkozó szellem nemigen szorult beléjük, munkájukat leginkább hagyományos módszerekkel és szerszámokkal végezték, tôkeerejük sem volt a termelés alapvetô modernizálásához. A gazdasági válság eléggé megtépázta ezt a réteget is. A céhrendszer megszünt, ám egy-egy város vagy régió mesterei afféle kartellekbe tömörültek, amelyek - tulajdonképpen illegálisan, egy kedélyes kocsmaasztalnál - felosztották maguk között az éppen aktuális pályázatokat és megrendeléseket. Az iparosok társaskörei vidéken kifejezett társadalmi erôt képviseltek.
A kiskereskedôk jelentôs része idegen nyelvü, nem kis részben zsidó származású volt. Városokban specializált szaküzleteket, vidéken mindenesboltokat üzemeltettek, kis tôkeerôvel, családi vállalkozásképp. Nem rendelkeztek komoly társadalmi befolyással.
Az altisztek voltak a kispolgárság másik fôeleme. Ide tartoztak azok a kôz- és magántisztviselôk, akiket nem vettek fel az úri kaszinóba: a vasúti kalauz, ellenôr, a postás, a rendôr, csendôr, közkatona, a polgármesteri hivatalok hivatalsegédei. Nagy részük paraszti származású. Bérért dolgoztak, de nem voltak munkások, mert munkájuk nagyrészt bizalmi jellegü volt, és ha nem is magas isolát, de alapos képzést igényelt. Munkájuk mindig a fizikai és adminisztratív munka keveréke volt. Ami igazán fontos volt egy altiszt presztizsét illetôen: munkája állandósított és intézményesített munkaviszonyt jelentett, havi fix fizetéssel, társadalombiztosítással és nyugdíjjal, és egyéb juttatásokkal (egyenruha, cipó, ingyenes utazás, illetményföld, stb.). Az elômenetel hosszú éveken át, elôre, pontosan szabályozott szamárlétrán zajlott, kellett hozzá sok évi hüséges, megbízható munka, gyakorlatiasság, imponáló, határozott fellépés (föleg a rendôrôknél-csendôrôknél). Ez a fellépés persze, fôleg az alattuk állókkal szemben fölényes utasítgatásként jelent meg, amelyet fontoskodás, tudálékosság, és a feljebbvalókkal szemben sokszor undorítóan alázatos modor tarkított. Körülményei következtében ez a réteg alapvetôen a nemzeti-konzervatív uralkodóosztály szövetségese volt, nem lázadozott a fennálló rend ellen, hanem minél magasabbra törekedett benne. Ez a réteg igyekezett egy fokkal magasabb iskolába juttatni gyermekeit, mint amit maga végzett. A cél az úri középosztály volt. A 30-as évek kultúrpolitikájának hála, ha nem is tömegesen, de egyre több kispolgár-gyermek került egyetemre, föleg tanárnak vagy mérnöknek.

Várhegyi Kálmán

Besokalltak a bányászok, nagy tüntetésre készülnek Budapesten

A bányászszakszervezet úgy döntött: nem hagyja a bányában meghalni az embereket; addig kér, követel egyre hangosabban és erőteljesebben, amíg vissza nem kapják korábban megszerzett jogaikat.

Utcára vonulnak az elkeseredett bányászok, ezrével jönnek vidékről is Pestre január 29-én – írja közleményében a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ). Egyelőre békésen, de sokan és nagyon hangosan követelik majd vissza korábban kiharcolt jogaikat, amelyektől két évvel ezelőtt megfosztották őket. A korhatár előtti szakmai nyugdíj megvonása miatt tiltakoznak, meg azt követelik, hogy rokkantnyugdíjasaik egy csoportja kapjon újból ellátást.
Sokan egyenesen a külszíni bányából, elképesztően nehéz fizikai munkájuk végeztével érkeznek majd az Emberi Erőforrások Minisztériuma elé január 29-én délután, hogy követeljék: a külfejtésben dolgozóknak adják vissza a korhatár előtti öregségi nyugdíj két évvel ezelőtt megvont lehetőségét, a korhatár előtti ellátást, s a bányászok megszüntetett társadalombiztosítási kedvezményét – tudatja a szakszervezet.

Kilencszázötven, nehéz helyzetbe került volt bányászcsalád megélhetését biztosíthatná a kormány idén összesen mintegy 14 millió forintból azzal, ha visszaadná a két évvel ezelőtt elvett szakmai nyugdíjat, mégsem teszi – állítják az érdekvédők. Tavaly is ugyanitt, ugyanekkor, ugyanezért a célért tüntettek, de az ígéretek ellenére azóta sem teljesítették a követeléseiket. Elég volt a hitegetésből – szögezi le Rabi Ferenc, a szakszervezet elnöke.
Még a laikusok számára is egyértelmű, hogy a bányászok élete elképesztően nehéz, a kormánynál mégsem hallják meg a segélykiáltásukat – hangoztatja a BDSZ vezetője. Hivatalosan is alátámasztott tény: a „bányagödörben” rendkívüli munkakörülmények között dolgozni nem egyszerűen bátor, embert próbáló feladat, hanem annak egészségkárosító következményei, hosszabb távú hatásai is vannak.
A visontai bányában végzett felmérés is kimutatta, hogy az átlagosnál rosszabbak az életkilátásai azoknak az idősebb bányászoknak, akik hosszú ideig dolgoznak a földfelszín alatt. Magas a vérnyomásuk, és a karcinogén hatások miatt a rákos megbetegedés is gyakoribb a körükben.
Kinek járna korai nyugdíjazás, ha nem nekik? – teszi fel a kérdést Rabi. A szakszervezet úgy döntött: nem hagyja a bányában meghalni az embereket, addig kér, követel egyre hangosabban és erősebben, amíg vissza nem kapják korábban megszerzett jogaikat.
A bányászok folyamatos munkarendben dolgoznak, adott esetben vasárnap vagy éppen ünnepeken, s részben ezzel a folyamatos készültséggel is magyarázható, hogy a hét 4-7. napján lényegesen több baleset éri őket, mint egyébként. Nem véletlen, hogy egy 1991-es kormányrendelet alapján harminc év szolgálati idő után elmehettek nyugdíjba a külfejtésen meghatározott munkakörökben, folyamatos munkarendben dolgozók, egészségüket ugyanis károsítja a háromszáz méteres nyílt mélységben, extrém körülmények között végzett munka.
Megszüntették a bányászok kedvező nyugdíjátlag-számítását is, amelynek az a lényege, hogy aki legalább 15 évig dolgozott a föld alatt, de a nyugdíja nem érte el az átlagos bányásznyugdíjat, akkor is megkapta az átlagot. Ráadásul a bányászokat a III. csoportos rokkantsági nyugdíjasok járandóságának megvonása is sújtja.
Ugyancsak két évvel ezelőtt elveszítették havi átlagosan 120-130 ezer forintos juttatásukat azok a bányászok, akiket munkára alkalmasnak minősített az orvosi bizottság. Olyan emberekről van szó, akik Pécs környékén, valamint Észak-Magyarországon nem jutnak munkához és nem képesek folyamatos, nehéz fizikai munka végzésére. A január 29-i tüntetésen ők is ott lesznek. A bányászok most nagyon elszántak, ha kell, nemzetközi összefogással folytatják a küzdelmet – szögezte le az elnök.
(NOL)

Körmendi Takarék: Pénzére vágyik? Kérjük keresse fel ideggyógyászát és betétbiztositóját!

A péntek reggeli nyitáskor ötvenen-hatvanan sorakoztak a Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet körmendi fiókja előtt, amely az előírt időben kinyitott és fogadja az azóta is folyamatosan érkező és érdeklődő ügyfeleket – tudta meg az MTI helyszíni forrásból.
Pénzükhöz viszont nem juthatnak hozzá az ügyfelek, a takarékszövetkezet munkatársai minden érdeklődőt arról tájékoztatnak, hogy mivel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) visszavonta tevékenységi engedélyüket, kifizetéseket sem eszközölhetnek, ezért az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) kártalanítja majd a betéteseket.
Németh Zsolt, a takarékszövetkezet egyik ügyfele az MTI-nek elmondta: mivel lakossági folyószámláját és vállalkozói számláját is a körmendi takarékszövetkezet vezette, így nem tud hozzájutni ahhoz az összeghez sem, amiből napi vásárlásait fedezhetné, illetve folyószámlájáról a pénzintézet átutalásokat sem teljesít.
“Hiába próbáltam meg már csütörtökön este a bankkártyám segítségével pénzt felvenni, sem a szövetkezet terminálja, sem más pénzintézet terminálja nem fogadta el a tranzakció kezdeményezését és az internetes banki felület sem működött” – mondta.
A takarékszövetkezet ügyfelei csalódottan, pénz nélkül távoznak, egymás kezébe adják a kilincset, az utcán a reggeli nyitáskor egy rendőrségi autó is várakozott.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) csütörtökön délután vonta vissza a Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységi engedélyét és elrendelte végelszámolását, mert az intézmény működése fenntarthatatlanná vált. Húsz munkanapon belül az országos betétbiztosító kártalanítja a betéteseket – közölte a jegybank csütörtökön az MTI-vel.
A közleményben az MNB azzal indokolta a lépést, hogy a takarékszövetkezet gyenge likviditási helyzete – a korábbi hatósági intézkedések ellenére – tovább romlott, és fennállt a veszélye, hogy nem lesz képes eleget tenni fizetési kötelezettségeinek.
(MTI)

AZ IDEGEN FAJTÁJÚ ZSIDÓ TÖRPE KISEBBSÉG AKAR DIRIGÁLNI A MAGYAR KORMÁNYNAK




Az élősködő és bűnözésre hajlamos gettósöpredék zsarolni akarja a magyar kormányt. Az, hogy hetek óta habzanak és hisztériás rohamaik vannak nem újdonság, mert ezt már ötezer éve így csinálják, de az, amit most tesznek tökélesen bebizonyítja azt, hogy a magyar törvények fölöttieknek képzelik magukat. Kiváncsian várjuk a gettósöpredék tetteire a kormányzati válaszokat, de még inkább a CÖF-ös zsidók megnyilatkozásait! Hamarosan föltesszük, hogy Heil Hiller elvtárs milyen épületes kijelentést tett tegnap a tévében, amelyet azonnal továbbítunk a "holoszakértő" köztársasági elnök úrnak, hátha valami újat hall erről a nyálkás és gennyes témáról....Addig is kérjük Orbán Viktort, hogy dupla adag nyugtatót nyomasson be, a zsidó lázadókba. Kép: origo címlap
CENZÚRA AZ ORIGÓN
Miközben az Origó képén látható cikk öklömnyi betűkkel hirdeti a hisztériázó és örjöngő zsidók témáját, aközben az Origó nem nem nyitott lehetőséget a témához való hozzászólásra. Gratulálunk! Ez a lépés tökéletesen kifejezi azt, hogy nálunk nincs szólás és véleményszabadság. Kivéve a Magyar Oldalt, mert nálunk szabadon megjelenhetnek az olvasói vélemények is.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/m%C3%A9gis-vannak-zsid%C3%B3k-magyarorsz%C3%A1gon


Nagykövet: Elsősorban a holokausztot kellene sajnálnunk


Magyarország ENSZ-képviseletének vezetője bocsánatot kért a magyar állam nevében a holokausztért New Yorkban. "Az akkori magyar állam intézményei felelősek voltak a holokausztért. Ennek a mai magyar állam általi bocsánatkérésnek részévé kell válnia a nemzeti emlékezetnek és identitásnak".
Mindez a magyar kormány által kinevezett, hazánkat hivatalosan képviselő nagykövet száját hagyta el. A nagykövet szavai szerint a magyar nemzettudat része kellene legyen a zsidók előtti bűnbánás és más népek állítólagos történelmi traumái miatti sírás-rívás. Szerinte ezt jelenti magyarnak lenni. Ezen felül az oktatást annak megfelelően szeretné átalakítani, hogy a magyar fiatalokat a zsidók sajnáltatására nevelje.
Feltennénk a nagykövet számára egy igencsak érzékeny kérdést: milyen állampolgársága van még a magyaron kívül? Tán csak nem izraeli? És kettős állampolgárként melyik nemzet érdekét képviseli inkább magyar nagykövet pozícióban? A magyar nemzetét, vagy a zsidóét?
Hány izraeli-magyar kettős állampolgár van még a magyar államvezetésben és a külképviseletekben? Van még egyáltalán olyan magyar állami vezető, akinek csak magyar állampolgársága van, és nem magyar-izraeli kettős állampolgár?
A magyar fiatalságnak már most elege van a karikatúra jellegűen felnagyított zsidósajnáltatásból. Az iskolákban havonta, lassan már hetente holokauszt-megemlékezés van. De ha az nincs, akkor is valami más kapcsán szóba kerül a holokauszt és bűnbánatot kell tanúsítani. Talán komolyan gondolják, hogy ez a magyar fiatalokat a zsidóság sajnálására neveli? Épp ellenkezőleg. A már-már nevetségesen túlméretezett holokauszt-sajnálkozások miatt csatlakoznak legnagyobb számban a fiatalok olyan mozgalmakhoz, amik nyíltan felvállalják a zsidókérdés megoldását.
Mert mint a nagykövet látványos benyalása is mutatja, Magyarországon elsősorban zsidókérdés van. A többi probléma sorrendben utána következik.
Fenyvesi Áron

Potyognak a milliárdok Döbrögi Ráhel ​körül

Gondoskodó apa…
A kormányváltás óta sorra nyerte, nyeri az állami megbízásokat az E-OS (ma már Elios) Innovatív Zrt.
Itt dolgozik (értsd: lop) Tiborcz István, a miniszterelnök veje.
A nyilvános adatok szerint a cég 2010 óta több, mint 3 milliárd forint közpénzt nyert különböző állami tendereken, árbevételét egy év leforgása alatt megnégyszerezte.
Az 1986-os születésű, tehát mindössze 27 éves Tiborcz István vezető tisztségviselő, igazgatósági tag az E-OS Innovatív Zrt-ben. A cég jogelődje a Tiborcz István résztulajdonában álló ES Holding Zrt., amit a Simicska-Nyerges birodalom szerzett meg. A Közgép-leány E-OS Zrt.2010-ben döntött úgy, hogy felvásárolja a Tiborcz-céget, és átnevezi E-OS Innovatív Zrt-re.
Lázár János városától jött az első nagy megbízás
A Tiborcz-érdekeltség első nagy állami megbízását 2010 márciusában kapta meg, nem mástól, mint Lázár János önkormányzatától.
Az ES Holding Zrt-vel Hódmezővásárhely2010 márciusában kötött szerződést a közvilágítás korszerűsítésére úgy, hogy ekkor még a cég komolyabb referenciákkal nem rendelkezett. A beruházás teljes költsége749,5 millió forint volt,és 50 százalékos uniós pályázati támogatással valósult meg.
A következő állami megrendelés az Újszilvási Önkormányzatnak köszönhető, velük 2011-ben áprilisában szerződtek – már E-OS Innovatív néven – egy naperőmű felépítésére 430 millió forint értékben. A közbeszerzés nagy vihart kavart, hiszen hiába támadták meg az eredményt a versenytársak, a közbeszerzési döntőbizottság köz- és nemzetgazdasági érdek miatt engedélyt adott a szerződés megkötésére.
A cég 2011 végén megnyerte a Szegedi Tudományegyetem közbeszerzését is, melynek keretében napelemeket telepítettek az SZTE épületeinek tetejére. Ez a beruházás 880 millió forintba került, és itt is voltak problémák a közbeszerzéssel. A közbeszerzést először a legolcsóbb ajánlatot benyújtó KÉSZ Zrt. nyerte meg, az E-OS Innovatív viszont – amely a talpon maradt cégek közül a legdrágább ajánlatot adta – megtámadta az eredményt. A közbeszerzési döntőbizottság pedig egy vitatható döntéssel az E-OS Innovatív Zrt.-t hozta ki nyertesnek.
Naggyá lettek Ezekkel a munkákkal az E-OS Innovatív szédületes növekedést ért el.
Míg 2009-ben az árbevételük a 9 millió forintot sem érte el,
addig 2010-ben már a 700 millió forintot közelítette,
egy év múlva pedig 2,8 milliárd forintra emelkedett, ami a 2010-es összegnek majdnem a négyszerese.
Jut legalább foggyémántra
A 2012-es adatok a céginfo.hu adatbázisában még nem állnak rendelkezésre, a megbízások alapján viszont a tavalyi sem lehetett rossz év a cég életében.
Egyrészt kaptak egy 300 milliós megbízást a Siófoki Önkormányzattól,
másrészt egy 160 milliósat a Szolnoki Főiskolától (a linken 190 millió forint szerepel, de a szerződés szerint 160 a bruttó érték),
harmadrészt pedig egy 130 milliós a Paksi Önkormányzattól.
2013 januárjában aztán az is kiderült, hogy a tököli börtön 600 milliós beruházásában is részt vehetnek.
A cég állami megbízásai 2010-től:
· Hódmezővásárhely: 750 millió forint
· Újszilvás. 430 millió forint
· Szeged: 880 millió forint
· Siófok: 300 millió forint
· Szolnok: 160 millió forint
· Paks: 130 millió forint
· Tököl: 600 millió forint
Az adatok összesítése után kiderül: a cég 3 év leforgása alatt 3,2 milliárd forint közpénzt nyert el, ami nem rossz arány egy olyan vállalkozás esetében, amely 2009-ben még komoly referenciákkal sem rendelkezett.

Milyen családszerető miniszterelnökünk van!

ÚJRA KELL VÁLASZTANI EZT AZ ARANY EMBERT!

Atyai birtoklevél is kerül még. Majd jövőre már kutyabőrön!
http://balrad.wordpress.com/2014/01/24/potyognak-a-milliardok-dobrogi-rahel-%e2%80%8bkorul/

MIT KIVÁN A MAGYAR NEMZET?



A Magyar Nemzet azt kivánja, hogy az ügyvédi kamara álljon ki a devizacsalással kifosztott magyarok mellé
és hallassák a hangjukat az állami bűnözéssel szemben, minden szinten.
Ennek az ügyvédi összefogásnak az előjelei már látszanak. Kiváncsian várjuk a fejleményeket.

Szíria - Amikor a fagyi visszanya

Így járnak az atlantista államok, mikor bomlasztani, felforgatni akarnak olyan módon, amilyenhez nem értenek. Az egész nyugati társadalmi rend kudarca lehet az arab világ felfordulása. Ezek a dilettánsok ugyanis iszlám vallási fanatikusoknak szállítottak hatalmas tömegű fegyvert, és fizettek irdatlan napi zsoldokat. De nem ismerik ezeket a sötét gazembereket, akik most bosszúra fenik a fogukat.
Ezek ugyanis nem hadsereg, nem törvények és nemzetközi egyezmények alapján harcoló felek, hanem amolyan pénzért mindenre kapható korlátolt zsoldosok. Az atlantista nyugat pedig elvesztette a politikai háborút, képtelen megfelelő módon támogatni a zsoldosait, akik láthatóan egyre nagyobb veszteségeket szenvednek, és ezért bosszút kiáltanak a nyugat felé. Úgy érzik, cserben hagyták őket, a nyugat hazudott nekik.
Hídfő.net | Tyler Casey, azaz Yusuf AliEgy a sok közül: Tyler Casey édesanyjával, Ausztrália, Redcliffe. A kép nemsokkal azelőtt készült, mielőtt Szíriába ment volna fizetett terroristának. Ott aztán felvette a Yusuf Ali nevet, beállt az iszlamisták közé, és meghalt.
Egyes sajtó értesülések szerint a nyugati titkosszolgálatok emberei Damaszkuszba látogattak (még van pofájuk hozzá), de ahelyett, hogy névsorokat vittek volna, valamint biztosítékokat arra, hogy a terror bandák nem kapnak több fegyvert, nem adni, hanem kunyerálni mentek. Nos, ehhez még vastagabb bőr és nagyobb pofa kellett. Tájékoztatták a damaszkuszi titkosszolgálatot, hogy tudomásukra jutott több olyan európai állampolgár neve, akik ott Szíriában kiképzést kapnak, és most bosszúból Európában akarnak merényleteket végrehajtani. Első sorban Anglia, Franciaország és Németország a célpont. Segítséget kérnek ahhoz, hogy ezeket felderítsék és elkapják.
Hol van ebben Damaszkusz érdekelve? Csak örülnek neki, ha ezek elmennek, az meg legkevésébé sem érdekli őket (teljes joggal), hogy nem ott, hanem itt fognak robbantgatni. Még adnak nekik vonatjegyet is. A nyugat pedig valamennyi aljasságáért, mocsok cselszövéséért viselje a következményeket. Megérdemlik. Reménykedni csak abban lehet, hogy tudják, kik a valós célpontok, és nem óvodákban kezdenek robbantgatni.


http://www.hidfo.net/2014/01/24/sziria-amikor-fagyi-visszanyal

Jevgenyij Marmazov: “kompromisszumok nélkül Ukrajna Jugoszlávia sorsára jut!”

“Csak a helyzet békés rendezése mentheti meg Ukrajnát attól, hogy Jugoszlávia sorsára jusson-testvérgyilkos háború és megosztott ország!”-nyilatkozta ma Jevgenyij Marmazov az Ukrán Kommunista Párt (KPU) parlamenti képviselője. Állitja, hogy nem vitatható az ukrajnai események forgatókönyve, amely ugyanaz mint ami volt Jugoszlávia esetében, vagy amit ugyancsak alkalmaztak nem is olyan régen Észak-Afrikában, az úgynevezett “Arab tavasz” eseményei során.
“Én nem tudom, hogy sok fiatal ismeri-e a Jugoszláv történéseket. Viszont szeretném, ha megtudnák!
A múlt század ’70-es’80-as éveiben Jugoszlávia nagyon sikeres ország volt. Jogoszláviában az emberek szerencsésen és viszonylag boldogan éltek. Az úgynevezett “Jugoszláv útlevél” megnyitotta számukra Európát, és egy sor más ország lehetőségeit. Jugoszlávia egy befolyásos ország volt akkoriban. Aktiv tagja volt az El Nem Kötelezett Országok Szervezetének, amely 120 tagot tömöritett. Ennek a szervezetnek a tagországai nem tartoztak egyetlen katonai blokkhoz sem. Ezt az állapotot égette fel egy testvérgyilkos konfliktus”-emlékeztetett a képviselő.

“A ’80-as évek vége rémálommá változtatta az országot-folytatta Jevgenyij Marmazov. Jugoszláviában polgárháború tört ki, amelybe beavatkozott az Európai Unió és a NATO. A többéves konfliktusban meghalt több mint kétszázezer ember.”
“Szeretném megjegyezni, hogy Jugoszlávia népei között sokkal több volt a közös-mint a különbség. Ám a gazdasági nehézségek, az agressziv nacionalizmus és az aktiv külső háborús támadás meghozta az “eredményét”! Ma már a világ térképein nincs Jugoszlávia nevű ország. Sok kis államocskára darabolták. Sokak nevét a legtöbb ember nem is tudja”-mondta a képviselő
“Ukrajna is ilyen jövő elé néz, ha konfliktusainkat nem tudjuk békésen megoldani! Az utóbbi 20 év politikája egy megosztott államot eredményezett. Megjegyezném, hogy már a függetlenség kezdete óta volt megfigyelhető Nyugat-Ukrajnában egy szeparatista törekvés, ami fölött a kormányzati politika szemet hunyt. Ennek a politikai vakságnak mostanra érett be a gyümölcse! Odáig fajultak a dolgok, hogy néhány nyugati régió már nem akarja elismerni a központi kormányzat fennhatóságát. Országunk megosztottsága immáron nyilvánvaló, és ma már az a legfontosabb feladatunk, hogy megakadályozzuk a hivatalos államszakadást.
Csakis politikai kompromisszumok kidolgozása a mi (képviselők) legfontosabb feladatunk, hogy megakadályozzuk az erőszak további terjedését, hogy elkerüljük országunknak egy testvérgyilkos háborúba való belesodródását.
A konfliktusban részt vevők nem adhatnak egymásnak ultimátumot! Meg kell értsék végre, hogy az egyik vagy másik oldal teljes győzelme nem lehetséges. Tudnia kell mindenkinek: a győztes csak a fél országot tudhatja a magáénak. A legfontosabb most, hogy mindenki fogja fel végre azt a hatalmas veszélyt, amit a főváros utcáin megjelent konfrontáció jelent”-összegezte mondanivalóját Jevgenyij Marmazov, a KPU parlamenti képviselője.
Ukrajnai idő szerint ma 15 óra 20 perckor a KPU Harkov-megyei területi pártbizottságának első titkára-Alla Alekszandrovszkaja- a következő nyilatkozatot adta a Dnyerp Hid nevű internetes orgánumnak:
“Ukrajnának már régóta egy föderációs államnak kellene lennie. Ebben az esetben nem fordulhatott volna elő a jelenlegi káosz. Ha az ukránok külön régióban élnének-más lenne a történelmi helyzet. Igy viszont az ország nyugati részén élő ukránok akarják előirni a történelmi területek hovatartozását.
Föderális alapon a régiók együttműködésén túl semmiféle kötelezettség nem lenne. Továbbá: a föderalizmus lehetővé tenné, hogy a fölmerült problémákat regionális szinteken lehetne megoldani. Ebben a rendszerben a régiós szervek képviselői a központi kormánnyal egyeztetve oldanák meg problémáikat”-mondta Alla Alekszandrovszkaja.

(kpu.ua )


A kijevi kormány kezdi elvesziteni a Nyugat-Ukrajna feletti kontrollt.
Nyugat-Ukrajna nagyvárosaiban ellenzékiek megkezdték a helyi adminisztráció épületeinek elfoglalását.
Megindult Ukrajna felbomlása? Elsőként Lvivben foglalta el néhány ezer tüntető a helyi hatalom épületét. A lvivi vezetők lemondtak tisztségeikről. A lembergiek „társadalmi kontroll” alá akarják vonni a rendőrség és más állami szervek munkáját.
Rovnóban szintén tüntetők foglalták el az adminisztrációt és Népi Rada összehívását kezdeményezték.
Hasonló információk érkeznek Ivano-Frankivszkből és Zsitomirből.
Viktor Janukovics ukrán elnök rendkívüli parlamenti ülés összehívását kezdeményezte (erre január 28-án kerül sor). Janukovics egyébként azt is kijelentette, amíg ő az elnök, nem engedi meg, hogy Ukrajna szétszakadjon…
(Echo Moszkvi, zn.ua , ukr.net )

Ukrajna vészesen közelít egy geopolitikai katasztrófához, és nagy az esélye annak, hogy külső diplomáciai erőfeszítések nélkül nem lehet javítani a helyzeten – állapította meg a gazeta.ru orosz internetes újság csütörtöki kommentárja. A Kommerszant címú orosz gazdasági lap véleménye szerint Ukrajna a polgárháború felé sodródik.
2014-01-23T122940Z 912852442 GM1EA1N1KTA01 RTRMADP 3 UKRAINE A gazeta.ru hírportál Ukrán front című szerkesztőségi kommentárja szerint “az európai értékektől végtelenül távol álló szélsőséges nacionalisták és futballfanatikusok utcai harcai eltemették a Majdant (a kijevi főteret, az ukrajnai békés tiltakozás jelképét)”.
Az online újság kiemelte, hogy január 22-én, az ukrán egység és szabadság napján korábban a 2004-es narancsos forradalom kezdetét ünnepelték, most azonban sem egység, sem szabadság nincs Ukrajnában. Az ország sorsa Viktor Janukovics államfő kezében van. 2004-ben Leonyid Kucsma akkori ukrán elnöknek volt annyi bölcsessége, hogy engedett, vagy csak nem mert szembeszállni népével.
A gazeta.ru kommentárja szerint Ukrajna ugyan hozzászokott a politikai megrázkódtatásokhoz, de most államisága óta a legkomolyabb veszély előtt áll: “a népességét tekintve második legnagyobb volt szovjet köztársaság egyszerűen eltűnhet a világpolitikai térképről.
A Kommerszant című tekintélyes orosz politikai-gazdasági napilap cikke szerint Ukrajna minden nappal egyre közelebb kerül a polgárháborúhoz. Makszim Juszin szerint eljött az ideje annak, hogy az ukrajnai válság rendezésébe nemzetközi közvetítők kapcsolódjanak be, elsősorban az Európai Unió és Oroszország. A kommentátor úgy véli, hogy az Ukrajnában egymással szemben álló erők külső segítség nélkül nem tudnak kijutni a zsákutcából és elkerülni a polgárháborút. Szerinte nem a baltikumi államokra és nem Lengyelországra van most szükség, hanem arra, hogy az európai politikában fajsúlyos szerepet játszó Németország és Franciaország hallassa a hangját, mert számukra a kontinens stabilitása a fontos, és nem akarnak újabb hidegháborút. Juszin véleménye az, hogy a “felelős, elfogulatlan európai hatalmak tudnak valódi kiutat javasolni a hatalomnak és az ellenzéknek a válságból”.
A Vedomosztyi című befolyásos orosz üzleti-politikai napilap írása szerint, ha nem rendeződik a válság Ukrajnában, az ország eleshet a további orosz pénzügyi segítségtől. Moszkva a decemberben megígért 15 milliárd dollárból (mintegy 3400 milliárd forint) 3 milliárdért már vásárolt ukrán eurókötvényeket, és Ukrajna a héten újabb 2 milliárd euró értékben akar állampapírokat kibocsátani. A befolyásos orosz üzleti-politikai újságnak egy név nélkül nyilatkozó orosz állami tisztviselő azt mondta: egyelőre szó sincs arról, hogy felfüggesztenék a hitelnyújtást, de ha a politikai kockázatok megnőnek Ukrajnában, ha megjelenik az ottani hatalomváltás veszélye, akkor újfent elemezni fogják a helyzetet Moszkvában.


8893587_originalA nap képe Kijevből: Izraeli gyártmányú pisztoly a ‘békés’ tüntető kezében – Nagyobb méretű fotóval frissítve

Szabad Riport – Források: Ukrán Belügyminisztérium - “Stainless steel rat”