2011. május 19., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 105 - Mennyei Atya: Fölment a mennybe

2011.május 18.
Mennyei Atya: „Fölment a Mennybe” (Hiszekegy)
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok. Lejöttem közétek a magas Égből, hogy eszközöm hangján szóljak hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Folytatom a Hiszekegyet ezzel a mondattal: „Fölment a Mennybe!”
Drága Gyermekeim! Ugye mennyire tud fájni, ha valamelyik családtagotok, szeretett rokonotok vagy legkedvesebb barátotok hosszú időre elutazik külföldre, vagy esetleg meghal? Megszoktátok jelenlétét és nagy ürességet éreztek a helyén. Az Én eszközöm, Éva, 18 éves volt, mikor Egerbe ment továbbtanulni és kollégiumba került. Szüleit, testvéreit ott kellet hagynia Budapesten. Az első hét boldogan telt, lekötötte a sok újdonság. De a második hét végén elfogta a nagy szomorúság, hasra feküdt az ágyán és hangos zokogásba tört ki. Szobatársai körülvették, és így faggatták: Mi a baj, Évike? Ki bántott? Miért sírsz? Először nem válaszolt, mert szégyellte érzéseit, de aztán bevallotta, hogy nagyon hiányzik az anyukája, apukája és testvérei. Alig tudták a többiek megvigasztalni. Akkor még nem úgy volt, mint most, hogy minden hétvégén hazamennek a diákok. Karácsonykor engedték haza először a kollégistákat. Ha ilyen nehéz elválni egy családtagnak a többiektől, akkor vajon mit érezhetett a Szűzanya és a tanítványok, mikor másodízben kellett megválniuk szeretett Jézusuktól. Egyszer, amikor a szörnyű kínszenvedése után kínhalált halt a kereszten, másodszor pedig akkor, mikor a feltámadását követő 40 nap után fölment a Mennybe. Olyan boldogító és csodálatos lehetett ez az együtt töltött idő a feltámadt Megváltóval! Akkor már mindnyájan nemcsak hitték, hanem tudták is, hogy akivel együtt beszélgetnek, esznek, isznak, aki továbbra is tanítja őket, nem más, mint Isten Fia, a feltámadt Üdvözítő. Szinte nap mint nap megjelent nekik, velük volt, de a Szentírás ezekből a jelenésekből csak keveset örökített meg.
Nagyon kedves élmény volt az apostoloknak, mikor a Tibérias tavánál jelent meg nekik. A tanítványok éjszaka bárkába szálltak, hogy halásszanak, de akkor éjszaka nem fogtak semmit. Hajnal felé a tó partjához közeledtek. Jézus ott állt a parton és így szólt hozzájuk: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” És mikor mondták, hogy nincs, azt tanácsolta nekik, dobják be a hálót a bárka jobb oldalánál. Annyi halat emeltek ki, hogy majd leszakadt a háló. Mikor kimentek a partra, akkor ismerték fel Mesterüket, aki parázson halat sütött, és mondta, hogy hozzanak a halból, egyenek vele. Adott nekik kenyeret hozzá. Még sok ilyen szép találkozásuk volt Jézussal, de hamarosan érkezik a búcsúzás ideje. Ők még nem tudták, mit tervez a Mester, felkészületlenül érte őket. Jézus felvitte az Olajfák hegyére a Szűzanyát, az apostolokat, több tanítványát és a szentasszonyokat. Összesen több mint 50-en voltak. Magasztos fenség sugárzott belőle, ahogy beszélt hozzájuk. Megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. Menjenek le a hegyről a városba, mert ott sok feladat vár rájuk. Megígérte nekik a Szentlélek eljövetelét. Hogy míg János vízzel keresztelt, ők néhány nap múlva a Szentlélekkel fognak megkeresztelkedni, és hogy ők fognak majd tanúskodni mellette az egész világon és ehhez a Szentlélek ereje fogja betölteni őket.
Drága Gyermekeim! Szentfiamnak ez a mennybemenetele előtti beszéde nektek is szól. Próbáljátok szavait szimbolikusan felfogni! A hegy az ima, az elmélkedés, a rózsafüzérek és a szemlélődés szimbóluma. A város számotokra az állapotbeli kötelességek jelképe. Ez azt jelenti, hogy Mi égiek úgy kívánjuk, hogy az elmélyült ima magaslatából bizony le kell menni a mindennapi feladataitokhoz. Vagy ha valakinek szüksége van a segítségetekre, és éppen imádkoztok, akkor meg kell szakítani, mert első a szeretet. Jézus e beszédéből arra is következtethettek, hogy amint megerősítette az apostolokat a Szentlélek az első Pünkösdkor, úgy fog benneteket is feltölteni, bátorrá és elszánttá, lelkessé tenni Szentlelkem a közelgő eljövetelekor. A gyávaság és félelem eltűnik belőletek és a lelkek százait, ezreit mentitek majd.
Folytatom, hogy a Jézusi beszéd után milyen csodálatos esemény következett. Szentfiam elhallgatott, feltekintett az égre, szemei a Napnál is szikrázóbban ragyogtak, felemelte kezeit, hogy megáldja a jelenlévőket. Arca és ruhája fényes lett és sugárzó, és elkezdett felfelé emelkedni. Lassan eltakarta egy felhő. Mindig kisebb és kisebb lett, egyszer csak egy fényes pontnak látszott és eltűnt. Képzelhetitek milyen megdöbbenve, szomorúan és csodálkozva nézték az ott álló emberek. Nehéz volt a szívük, hogy el kell szakadniuk tőle. Egyszerre 2 fehérruhás férfi termett előttük, és így szóltak hozzájuk: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára a Mennybe ment.”
Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről lementek és visszatértek Jeruzsálembe, felmentek az emeleti terembe és áhítatosan imádkoztak. Velük volt Szűz Mária és a Szentasszonyok is.
Újra elérkezett az ideje annak, hogy elmondjam nektek, hogyan van jelen köztetek a Szentháromság és a Szűzanya.
Jézus Krisztus mint feltámadt Üdvözítőtök áll előttetek. Bő ruhája lágyan és fényesen körüllebegi alakját. Mosolygó szeméből szeretet árad felétek. Mind az öt sebe ragyog és belőlük tündöklő sugarak hatolnak a szívetekbe. Két tenyerét felétek emeli és így szól: Drága Gyermekeim, fogadjátok Szent Szívemből szeretetem és irgalmam sugarait. Jobb kezemből szorgalmat és erőt adok nektek a jócselekedetek gyakorlásához. Bal kezemből küldöm felétek a szenvedések elviseléséhez a kitartást és türelmet. Lábaim sebéből áradó kegyelem segít titeket, hogy maradjatok mindig a rögös és keskeny úton, az életszentség útján.
A Szentlélek Isten szárnyakkal, fehér ruhában áll itt középen és két karja tele van hófehér ruhákkal. Végigmegy köztetek Mennyei Édesanyátok kíséretében és mindegyiketekre egyenként feladnak egy szép fehér ruhát, a megszentelő kegyelem hófehér köntösét. A Szűzanya ezt mondja: Kicsinyeim, csak a súlyos bűn foszthat meg benneteket e hótiszta ruhától, a kegyelem állapotától. A bocsánatos bűn foltot ejthet új fehér ruhátokon. Ha ilyen megesik, azonnal mossátok le bűnbánó könnyeitekkel és Szentfiam Vérét kérjétek, hogy távolítsa el a foltot.
Én, Mennyei Atyátok egy fehér háromszöget tartok a kezemben és felemelve mutatom nektek. A közepén egy aranyszínű szem van. Engesztelőim! Tőletek sokat várok! Minden cselekedeteteket figyelemmel kísérem.
Megáldalak benneteket a kitartó lélekmentés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.