2009. április 26., vasárnap

Észak-Korea nagy barátja, Kína

Peking gazdasági érdekei és geopolitikai céljai
Észak-Korea nemrég ballisztikus rakétát lőtt fel, és bejelentette, hogy fittyet hányva az ENSZ korábbi határozataira, újrakezdi nukleáris kísérleteit. Az Egyesült Államok és Japán heves tiltakozása ellenére Észak-Korea szövetségesei, mindenekelőtt Kína, megakadályozza, hogy a nemzetközi közösség határozottan fellépjen Phenjan ellen. Miért áll ki Peking Észak-Korea mellett annak ellenére, hogy a térség biztonságát és Kína geopolitikai érdekeit is sértené, ha Phenjan atomfegyvereket fejlesztene? A kérdésre Jonathan Holslag, a brüsszeli Kortárs Kínai Tanulmányok kutatásvezetője keresi a választ a The Japan Timesban.
Geopolitikai szempontból beláthatatlan következményekkel járhat, hogy Észak-Korea ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre, majd bejelentette, hogy folytatja a korábban felfüggesztett nukleáris kísérleteket. Phenjan ugyanis elvileg képes akár az Egyesült Államok nyugati partját is elérni rakétáival. Ahhoz sem fér kétség, hogy Észak-Korea atomhatalommá válása átrajzolná a térség geopolitikai erővonalait, és komoly aggodalmat okozna a Pekingben, hiszen Kínának sokkal nehezebb lenne térségbeli befolyását megőriznie.
Az atomkísérletek leállítását célzó hatoldalú tárgyalások kudarca és Phenjan keményvonalas politikája nem csak az Egyesült Államok és Japán kudarca. „Leginkább Kína tekintélyét rombolja az észak-koreai nukleáris nacionalizmus" - véli Holslag. Peking ugyanis éveken át azzal ellenezte az Észak-Korea elleni határozott nemzetközi fellépést, hogy Kim Jong Il hajlik a józan ész szavára, és a tárgyalásos megállapodás híve. Kína mindent latba vetett a hatoldalú tárgyalások sikeréért. Phenjan azonban most keresztülhúzta Kína terveit, jelentősen gyengítve ezzel Peking diplomáciai súlyát. A helyzet állása szerint a már régóta kemény nemzetközi fellépést szorgalmazó Egyesült Államoknak és Japánnak lett igaza.
Mindebből azonban korántsem következik, hogy Kína változtatni fog az Észak-Koreával kapcsolatos irányelvein - figyelmeztet Holslag. A két szomszédos ország ugyanis az elmúlt évtizedekben szoros gazdasági együttműködést alakított ki. Ma Kína számít Észak-Korea legfőbb gazdasági partnerének. Pekinget elsősorban a nyersanyagok és az ásványkincsek érdeklik, és Észak-Korea jóval a világpiaci árak alatt szállít szenet és vasércet. Ráadásul a rendkívül szegény és nemzetközi szankciók által sújtott állam értékes piacot jelent a kínai gazdaságnak. Minél szigorúbbak az Észak-Korea ellenni szankciók, Kína annál könnyebben és nagyobb nyereséggel exportál az országba.
A gazdasági szempontok mellett geopolitikai meggondolások is arra determinálják Kínát, hogy minden nehézség és kínos fiaskó ellenére kitartson a jelenlegi rezsim mellett. Holslag emlékeztet rá, hogy az 1961-ben, a koreai háború után kötött egyezmény értelemben Kína megvédi Észak-Koreát minden külföldi támadástól. Nyilvánvaló, hogy Phenjan fontos stratégiai szövetséges a térségbeli hegemóniáért Oroszországgal, az Egyesült Államokkal és Japánnal versengő Peking számára. Ha az észak-koreai rezsim megbukna, akkor Dél-Korea vagy az Egyesült Államok könnyen kiterjeszthetné gyámkodását az országra. Ha a két Korea egyesülne, akkor Kína befolyása drámaian csökkenne keleti határai túloldalán.
Kína még csak a jelenlegi vezetés lecserélésében sem érdekelt. Ha ugyanis Kim Jong Il megbukna, akkor félő, hogy hatalmi harcok kezdődnének, ami növelné a bizonytalanságot a kínai határvidéken, és minden bizonnyal a jelenlegi évi 50 000 észak-koreai menekült sokszorosa keresne oltalmat Kínában. Ezért Peking annak ellenére ki fog tartani Kim Jong Il támogatása mellett, hogy az atomkísérletek újrakezdése miatt jelentős presztízsveszteség érte.
„Az, hogy az észak-koreai rakétakísérletek után nem sikerült határozatot hoznia az ENSZ Biztonsági Tanácsának, arra utal, hogy a politikai érdekek továbbra is fontosabbak a hatékony közös fellépésnél. Kína és a többi feltörekvő állam számára a többoldalú tárgyalások eddig is reálpolitikai célokat szolgáltak. Ez pedig lehetővé teszi a garázda államok számára, hogy továbbra is garázda stratégiát folytassanak" - zárja elemzését Holslag.
http://search.japantimes.co.jp/cgi-bin/eo20090426a1.html