Peking gazdasági érdekei és geopolitikai céljai
Észak-Korea
nemrég ballisztikus rakétát lőtt fel, és bejelentette, hogy fittyet
hányva az ENSZ korábbi határozataira, újrakezdi nukleáris kísérleteit.
Az Egyesült Államok és Japán heves tiltakozása ellenére Észak-Korea
szövetségesei, mindenekelőtt Kína, megakadályozza, hogy a nemzetközi
közösség határozottan fellépjen Phenjan ellen. Miért áll ki Peking
Észak-Korea mellett annak ellenére, hogy a térség biztonságát és Kína
geopolitikai érdekeit is sértené, ha Phenjan atomfegyvereket
fejlesztene? A kérdésre Jonathan Holslag, a brüsszeli Kortárs Kínai Tanulmányok kutatásvezetője keresi a választ a The Japan Timesban.
Geopolitikai
szempontból beláthatatlan következményekkel járhat, hogy Észak-Korea
ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre, majd bejelentette, hogy
folytatja a korábban felfüggesztett nukleáris kísérleteket. Phenjan
ugyanis elvileg képes akár az Egyesült Államok nyugati partját is
elérni rakétáival. Ahhoz sem fér kétség, hogy Észak-Korea atomhatalommá
válása átrajzolná a térség geopolitikai erővonalait, és komoly
aggodalmat okozna a Pekingben, hiszen Kínának sokkal nehezebb lenne
térségbeli befolyását megőriznie.
Az atomkísérletek leállítását
célzó hatoldalú tárgyalások kudarca és Phenjan keményvonalas politikája
nem csak az Egyesült Államok és Japán kudarca. „Leginkább Kína
tekintélyét rombolja az észak-koreai nukleáris nacionalizmus" - véli
Holslag. Peking ugyanis éveken át azzal ellenezte az Észak-Korea elleni
határozott nemzetközi fellépést, hogy Kim Jong Il hajlik a józan ész
szavára, és a tárgyalásos megállapodás híve. Kína mindent latba vetett
a hatoldalú tárgyalások sikeréért. Phenjan azonban most keresztülhúzta
Kína terveit, jelentősen gyengítve ezzel Peking diplomáciai súlyát. A
helyzet állása szerint a már régóta kemény nemzetközi fellépést
szorgalmazó Egyesült Államoknak és Japánnak lett igaza.
Mindebből
azonban korántsem következik, hogy Kína változtatni fog az
Észak-Koreával kapcsolatos irányelvein - figyelmeztet Holslag. A két
szomszédos ország ugyanis az elmúlt évtizedekben szoros gazdasági
együttműködést alakított ki. Ma Kína számít Észak-Korea legfőbb
gazdasági partnerének. Pekinget elsősorban a nyersanyagok és az
ásványkincsek érdeklik, és Észak-Korea jóval a világpiaci árak alatt
szállít szenet és vasércet. Ráadásul a rendkívül szegény és nemzetközi
szankciók által sújtott állam értékes piacot jelent a kínai
gazdaságnak. Minél szigorúbbak az Észak-Korea ellenni szankciók, Kína
annál könnyebben és nagyobb nyereséggel exportál az országba.
A
gazdasági szempontok mellett geopolitikai meggondolások is arra
determinálják Kínát, hogy minden nehézség és kínos fiaskó ellenére
kitartson a jelenlegi rezsim mellett. Holslag emlékeztet rá, hogy az
1961-ben, a koreai háború után kötött egyezmény értelemben Kína megvédi
Észak-Koreát minden külföldi támadástól. Nyilvánvaló, hogy Phenjan
fontos stratégiai szövetséges a térségbeli hegemóniáért Oroszországgal,
az Egyesült Államokkal és Japánnal versengő Peking számára. Ha az
észak-koreai rezsim megbukna, akkor Dél-Korea vagy az Egyesült Államok
könnyen kiterjeszthetné gyámkodását az országra. Ha a két Korea
egyesülne, akkor Kína befolyása drámaian csökkenne keleti határai
túloldalán.
Kína még csak a jelenlegi vezetés lecserélésében sem
érdekelt. Ha ugyanis Kim Jong Il megbukna, akkor félő, hogy hatalmi
harcok kezdődnének, ami növelné a bizonytalanságot a kínai
határvidéken, és minden bizonnyal a jelenlegi évi 50 000 észak-koreai
menekült sokszorosa keresne oltalmat Kínában. Ezért Peking annak
ellenére ki fog tartani Kim Jong Il támogatása mellett, hogy az
atomkísérletek újrakezdése miatt jelentős presztízsveszteség érte.
„Az,
hogy az észak-koreai rakétakísérletek után nem sikerült határozatot
hoznia az ENSZ Biztonsági Tanácsának, arra utal, hogy a politikai
érdekek továbbra is fontosabbak a hatékony közös fellépésnél. Kína és a
többi feltörekvő állam számára a többoldalú tárgyalások eddig is
reálpolitikai célokat szolgáltak. Ez pedig lehetővé teszi a garázda
államok számára, hogy továbbra is garázda stratégiát folytassanak" -
zárja elemzését Holslag.
http://search.japantimes.co.