A nyugat
egymásutánban kapja a megrendítő erejű csapásokat az orosz katonai
technológiáktól. A közelmúltban a US Donald Cook legénységének
lemondásáról kerültek elő információk, majd nem sokkal utána
nyilvánosságra jutott a román kikötőbe "visszahívott" amerikai hajó
matrózának a feleségéhez írt levele. Ezt a levelet az amerikai elhárítás
pillanatok alatt eltüntette a világhálóról, de szemfüles emberek mindig
vannak, és nagyon hamar a megfelelő helyeken olvasható volt.
Az
első, amelyet a nyugat mindenáron kipuhatolni és megszerezni akart, az
orosz S-500 légvédelmi rendszer. Miután Törökország még Jelcin ideje
alatt megkaparintott párat az akkori S-300 légvédelmi rendszerből, annak
minden tulajdonságát hamar kiismerték. Amerikai mérnökök szedték
darabjaira és elemezték a technológiát, majd lemásolták, és máig az új
elhárító rendszereik gerincét képezi. A "mindenek felett álló" Aegis
rendszerük technológiai alapját is ez adja. Honnan vesszük ezt? Abból az
egyszerű okból kiindulva, hogy orosz szaklapok máig foglalkoznak a
kérdéssel, hogyan lehetséges az, hogy az új amerikai rendszerek műszaki
paraméterei pontosan olyanok, mint a hajdani S-300 adatai. Hogyan
lehetséges az, hogy egy ország, ami 30 éve nem fejlesztett ki semmilyen
új rakétatechnológiát, hirtelen egy merőben új rakétarendszerrel áll
elő, ami ráadásul rendkívül hasonlít az S-300-ra? Emiatt Putyin korábban
kiadta az utasítást, hogy Oroszország védelmében egy merőben új
légvédelmi rendszert kell kidolgozni. Először megszületett az S-400,
amely az S-300 alapjaira készült, de egy teljesen új bemérési
technológiát használt, majd röviddel utána elkészült az S-500. Ez már
egy teljesen új rendszer. Törökország jelezte, hogy ilyen rendszert
szándékozik venni, csakhogy ezt már az oroszoktól nem kapta meg. Érdekes
módon, azok után, hogy Oroszország megtagadta az új rendszerek
eladását, Törökország elhárító-rendszer vásárlási láza egyből lelohadt,
majd megakadt. Más forrásból nem is próbáltak hasonló adottságú
rendszert beszerezni.
Majd
jött a szíriai rakétaincidens. A Szíria partjainak közelében állomásozó
hajók megsemmisítettek valamennyi amerikai hajóról kilőtt
cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az
orosz technológia képes lehet. A NATO-flotta visszavonult Szíria
partjaitól, az incidensről érthető okokból mindkét fél mélységesen
hallgatott, azonban a NATO partnerországok sorban kezdték megkeresni
Moszkvát, hogy új orosz elhárító rendszereket akarnak vásárolni
(többnyire arab államok, például Bahrein). Ezek az országok, ha nem is
NATO tagok, de mindenképpen nyugatbarát államok. A vételár többszörösét
is felajánlották, mégsem kaptak semmit. Valamit az USA nagyon, de nagyon
tudni szeretne ezekről a rendszerekről. Valószínűleg azért, mert olyan
technológiával állnak szemben, amelyről fogalmuk sincs.
Az
elmúlt hetekben egy újabb jelentős incidens történt, ami összefüggésben
van egy két évvel ezelőtti másik esettel. Egy hete egy orosz Szu-24
repülőgép 12 rárepülést végzett az amerikai haditengerészet egy
Aegis-rendszerrel felszerelt hajójára, az US Donald Cook rombolóra. Az
incidens közvetlen katonai összetűzésként értékelhető. A számítógép
rendszer ugyanis elemzéseket végez a támadó repülőkről, és ha azokat
fegyverzetük és mozgásuk alapján veszélyesnek minősíti, egyes fokozatú
riadót jelez. Ezek után a kapitány rendeli el a riadót, és ad utasítást a
repülő lelövésére. A kapitány a fent említett levél szerint utasítást
is adott a hajó megvédésére, és beélesítették az elhárító rendszert.
Majd olyan dolog történt, amely megmagyarázhatatlan, és amely miatt a
hajó legénységének egy része azonnal felmondott, amint kikötöttek. A
hajó valamennyi elektronikája leállt. A monitorok elsötétedtek, az
Aegis-rendszer leállt valamennyi műszerrel együtt, majd pár pillanat
múlva a hajó motorja is. A Szu-24 olyan mértékű elektronikai zavarást
végzett, amely az egész hajót megbénította. "Mint egy döglött teknős, úgy vergődtünk a hullámokon" - írta a hajó legénységének egy azóta felmondott tagja.
"Volt, aki üvöltött tehetetlenségében, volt aki sírt. A kapitány zöld
volt a dühtől, a másodkapitány elővett egy üveg rumot, majd feltette a
lábát, mondván most már úgyis minden mindegy. Az utolsó rárepüléskor a
pilóta kiintett az ablakon, majd megbillegette a szárnyait, jelezvén,
hogy ő végzett. Biztosak voltunk benne, hogy hatalmasakat röhögött
rajtunk. Volt is rá oka. Vele együtt rájöttünk, hogy a csúcstechnikás
hajónk egy darab ócskavas" - írta a volt matróz.
Ez
a történés szintén összefüggésben van egy másik, korábbi incidenssel.
Alig néhány éve egy iráni rádiós-műszaki alakulat átvette az irányítást
egy amerikai drón felet, majd azt sértetlenül leszállította egy iráni
reptérre. Feltételeztük, hogy mindez valószínűleg orosz elektronikai
segítséggel valósult meg, - majd egy évre rá el is ismerték, hogy
valóban az új orosz elhárító rendszer volt képes leszállítani a drónt.
Ezek szerint az oroszok valamilyen új elektronikai zavaró és irányító
rendszert fejlesztettek ki, amely képes arra, hogy műholdról rejtjelesen
kommunikáló eszközöket megbénítson, elektronikai rendszerek felett
vegye át az irányítást.
Ezek
után feltették a kérdést bizonyos újságok, mit keresett Iránban egy USA
lajstromszámú repülőgép a héten, - főleg úgy, hogy arról semmiféle
előzetes bejelentés nem történt. Az első feltételezés szerint az
olajembargót akarták kikerülni bizonyos cégek. Csakhogy a repülőgép
használói (bérlői) után nyomozva nagyon érdekes dolog derült ki: először
az, hogy a repülőt a ghánai kormány használja - állítólag. A hivatalos
magyarázatban is ez szerepel. Később egy újságíró jelezte, hogy ez a gép
feltűnt Zürichben a világgazdasági fórum idején is, majd tovább
nyomozva a reptereket állandóan figyelő repülőmániások közt kiderült,
hogy ez a gép folyamatosan ott jelenik meg, ahol nagy nemzetközi
konferenciák zajlanak, és ahol Ghánának semmi keresnivalója. Eddigre
kifejezetten érdekes volt az ügy, így tehát megkeresték a gép
tulajdonosi cégét, és ott információkat szereztek a valódi használókról.
A gép vagyonkezelője a Bank of Utah, és a gépet a Bilderberg csoporthoz
tartozó biztonsági és elektronikai cég használja, amely hivatalosan a
védett technológiákkal foglalkozik, és (amerikai fejlesztések esetén)
azok országból kijutását kontrollálja. Vagyis egy titkos technológiákkal
foglalkozó cég munkatársai jártak Iránban. Vajon miért? Azok után, hogy
az Aegis ilyen durván leszerepelt, vajon mi keresnivalójuk van egy
olyan országban, amelyet embargóval sújtanak, amelyet minden
igyekezetével démonizálni próbál a nyugati média? Annyi a magyarázat,
hogy ez az ország rendelkezik egy újfajta orosz technológiával. Ez a
technológia blokkolni képes mindazt, ami modern, amire olyan nagyon
büszkék, és amitől azt remélik, hogy felveheti a harcot az orosz
birodalommal, - de nem így, hogy az egekig magasztalt technikáik sorra
mondanak csődöt.
Az
USA kétségbeesetten kutatja és próbálja megszerezni ezeknek a számukra
halálos eszközöknek a technikai adatait. Eljátszották az időt. Elszórták
a drága éveket hiábavaló hadakozásokra, egészen addig, amíg a Jelcin
alatt Oroszországból szétlopott információkat felélték, az előnyüket
elvesztették.
Érdekes
az is, hogy egész a 2000-es évekig a nyilvánosan propagált amerikai
lézerfegyvereket csak filmeken, tanulmányokon lehetett látni. Milyen is
lenne, hogy képzelik el, - a Csillagok Háborúja mesefilmhez hasonló
filmeken mutatták be. Egészen addig, amik az USA Jelcin alatt ki nem
foszthatta az orosz fejlesztések aktáit, és milyen meglepő, az utóbbi
években már lézerfegyverek tesztelését végzik. Csakhogy érdekes módon ez
a lézerfegyver megszólalásig hasonlít az orosz telepített
lézerfegyverekhez. Az oroszok ugyanis nem csak beszéltek és álmodoztak
róla sci-fi filmeken, hanem meg is építették. Egy harvardi professzor
szerint - akit bevontak az ilyen titkos utakon megszerzett orosz
technológiák vizsgálatába - kijelentette; az oroszok titokban végeztek e
téren jelentős kutatásokat, és bizonyos dolgokban évtizedekkel előttünk
járnak, például a plazma-technológiában.
Az
USA elvesztette a Szovjetunió összeomlásával szerzett előnyét, -
olyannyira, hogy védekezésbe kényszerül, főleg politikai vonalon, és
minden erejét arra fordítja, hogy újra kieszközölje a hidegháborús
állapotokat.
Kemény Gábor