Kevesebbet dolgozunk, kevesebbet utazunk, kevesebb tárgyat
használunk, de azok hosszabb ideig működnek majd, a ma ismert pénz
pedig eltűnik az életünkből - ilyen lesz a nem túl távoli jövő, ha
megvalósul Serge Latouche francia közgazdász növekedés nélküli
gazdasága. Latouche az [origo]-nak azt mondta, fel kell számolni a
kapitalizmust, mert az jelenlegi formájában nem tartható fent, de ez
nem azt jelenti, hogy visszatérünk a kőkorszakba.
- Növekedés nélküli gazdaság - az ön által kidolgozott elmélet szerint ez a jövő.
De hogyan fog kinézni a növekedésmentes társadalom? Kis helyi
közösségekben termelgetjük az élelmiszert, ruhát szövünk magunknak, és
soha nem utazunk sehova? Nagyjából egy ilyen világ képe rajzolódik ki a
könyvéből.
- Egyelőre még nem tudjuk, milyen is lesz pontosan a növekedés
nélküli társadalom. Az biztos, hogy a jelenlegi folyamatos növekedésre
alapozott rendszerrel szakítani kell, mert ez nem fenntartható. Az is
biztos, hogy az a társadalom sokkal lokálisabb lesz, kisebb méretű
vállalatok lesznek, kevesebb hulladékot fogunk termelni. Kevesebbet is
fogunk utazni, mivel nem lesz elég kőolaj. De azért sem fogunk nagy
távolságokra utazni, mert a kis helyi közösségek miatt nem lesz
szükségünk arra, hogy rövid időn belül sok helyre eljussunk. A helyi
termelés miatt pedig szállítani is kevesebbet kell majd.
- Akkor ez maga lesz a kőkorszak.
- Nem, ez nem azt jelenti, hogy kőkorszaki körülmények között fogunk
élni, az a rendszer is lehet majd nagyon szofisztikált, de minden
kisebb méretű lesz, és mindenből kevesebb lesz. Vagyis kevesebb
haszontalan, de több jobb minőségű dolog vesz majd minket körül.
- Könyvében azt írja, hogy ebben a növekedés
nélküli rendszerben nagyobb lesz a foglalkoztatottak aránya. Hogyan
valósul meg, hogy egy kevesebbet termelő és fogyasztó rendszerben
többen dolgoznak, mint most? Ezek szerint szinte mindenki dolgozni fog,
de naponta csak néhány órát?
- Kevesebbet fogunk dolgozni, másképpen, és megosztjuk a munkát.
Jelenleg mindenki egyre többet dolgozik, ami jelentős stresszt okoz,
miközben egyre nagyobb a munkanélküliség. Ezt meg kell változtatni. A
nemnövekedés koncepciója szerint kevesebbet dolgozunk, hogy értékesebb
életet élhessünk.
- A könyvében az ökoszocializmust említi, mint a jelenlegi
rendszer lehetséges alternatíváját. Miért nem elég a környzettudatos
ökokapitalizmus? Szépen, fokozatosan minden vállalat elkezdené
beépíteni a kiadásaiba a külső gazdasági hatások költségeit, a
termékeik egyre drágábbak lennének, mi pedig kénytelenek lennénk egy
kicsit kevesebbet fogyasztani.
- Ne kerülgessük a forró kását! A kapitalizmussal szakítani kell,
mert egyszerűen, amire épül, a folyamatos felhalmozás logikája, hosszú
távon nem tartható. Amikor arról beszélek, hogy ki kell lábalni a
kapitalizmusból, akkor nem arra gondolok, hogy teljesen meg kell
szüntetni a piacokat, a pénzt, vagy mindent államosítani kell. Amit fel
kell számolni, az a kapitalizmus szelleme. Megértem, hogy vannak
negatív jelentései a szocializmusnak Magyarországon, ezt el is
kerülhetnénk azzal, hogy ökodemokráciáról beszélünk. Olyan azonban,
hogy ökokapitalizmus, biztos nincs. Azzal még mindig megőriznénk azt a
logikát, hogy a természeti erőforrásokat termékekké alakítjuk, miközben
tönkretesszük a környezetet. Hiába adunk el környezettudatos
termékeket, attól még a logika ugyanaz marad, hogy adjunk el egyre
többet. Hiába adunk el környezetkímélő autókat, ha abból is egyre
többet adunk el, az ugyanúgy növelni fogja a rombolást. Amikor azt
mondják, hogy zöldkapitalizmus, akkor éppen át akarnak verni. Olyan
egyszerűen nem létezik.
A nemnövekedés társadalma - a mennyiség helyett a minőség a fontos
- Hogyan működne az ön által felvetett bioregionális pénzrendszer, illetve a regionális monetáris rendszerek?
- A legjobb és legideálisabb megoldás az lenne, ha át lehetne
alakítani az egész bankrendszert, és születtek is biztató
kezdeményezések, mint például a kooperatív bankok Franciaországban, de
a kezdeti biztató működés után mindig visszaalakultak hagyományos
működésű bankokká. Jó lenne, ha a klasszikus bankrendszert át lehetne
alakítani regionális, kooperatív bankrendszerré. Nagyon szeretem azt a
mondást, hogy a pénz nagyon jó szolga, de nagyon rossz úr. A pénz
közjószág, ezért nem lenne szabad olyan felügyelőre bízni, mint a
jelenlegi pénzügyi közvetítői rendszer.
- Azt írja a könyvében, hogy a fogyasztói társadalom
rákfenéje a reklám, a hitelezés és a termékek rövid élettartama. Ez azt
jelenti, hogy a növekedés nélküli világában az első kettő nem létezne,
a terméket pedig a lehető leghosszabb élettartammal terveznék?
- A termékek hosszabb élettartamának megvalósítása valóban az egyik
legfontosabb dolog nemcsak ökológiai szempontból, hanem az
állampolgárok iránti tiszteletből is. Semmi értelme annak, hogy 2-3
évente lecseréljük a használati tárgyainkat. Technológiailag
kivitelezhető lenne, hogy egy mosógépet egy generáció használjon
végig. A hitelezést nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni,
de mindenképpen vissza kell szorítani a mértékét. A reklámokban a
hangsúlyt pedig az eladásösztönzés helyett az információátadásra kell
helyezni, és szabályozni kellene, hogy a cégek, mondjuk, csak az
árbevételük egy százalékát költhetik marketingre. Teljesen fölösleges
globális reklámokra költeni: minek üdítőt reklámozni egy olyan
embernek, aki finom helyi bort ihat?
Serge Latouche - fotó: Fekete Hajnal
- Ön szerint mikor omlik össze a világgazdaság, ha nem terjed el a növekedéstagadó filozófia?
- A rendszer nem egyik pillanatról a másikra fog összeomlani, ez az
összeomlás azonban már elkezdődött. De nálam felkészültebb szakértők
már sokszor megbecsülték ezt az időpontot. Az olyan jelentések mint a
Római Klub harmadik jelentése, a Pentagon jelentései vagy a
Bilderberg-csoport már adott előrejelzést a globális problémák
kumulálódásának lehetséges időpontjáról, amit nagyjából 2030 és 2070
közé tesznek. Én 2050-et mondanék. A biológiai sokszínűség csökkenése,
a klímaváltozás és ennek következményei, mint például az éhezés, vagy a
környezeti katasztrófák fokozatosan rágják szét a rendszert. Tehát
mindenképpen eljutunk valamiféle nemnövekedéshez, a kérdés az, hogy
tudatosan és békés úton felkészülünk-e erre, vagy kaotikusan,
beláthatatlan következményekkel érünk el odáig.
|
Serge Latouche és a nemnövekedés Serge Latouche közgazdász és filozófus, növekedéstagadó, a Paris-sud Egyetem nyugalmazott professzora, az észak-déli gazdasági és kulturális kapcsolatok szakértője, a Nemnövekedés (Décroissance) mozgalom egyik alapító tagja. A nemnövekedés diszkrét bája című kötetének frissen megjelent magyar fordítása alkalmából járt Magyarországon. A könyv 2006-ban jelent meg Franciországban. A nemnövekedés egyfajta mozgalomként terjedt el Franciaországban a második évezred elején, követői radikális és kritikus szemlélettel viszonyulnak a Föld erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, termelésközpontú, elidegenedett fogyasztói társadalmunkhoz. |
