Napjainkban egyre több
önkormányzat és közintézmény homlokzatán tűnik fel a székely lobogó. Az
előzményeket, ha máshonnan nem is, a médiából biztosan ismerik, így
ezzel foglalkozni, most nem szeretnék, sem pedig kronológiai sorrendbe
állítani a történéseket.
Egy
kérdésre azonban senki nem keresi a választ, és ez hatványozottan igaz
az úgynevezett nemzeti körökre. Ez pedig az idő! Miért most?
Azzal
illik tisztában lenni, hogy az önkormányzatokra azért kerülhet ki a
zászló, mert a jelenleg regnáló Fidesz kormány, és természetesen a
mögötte húzódó szabadkőműves páholyok erre „áldásukat” adták,
pontosabban fogalmazva jelenleg ez áll az érdekükben. A jelenlegi pártok
közvetve, vagy közvetetten az úgynevezett rendszerváltás idején
gyökereznek, így tehát jogos a kérdés, hogy miért nem akkor kezdtek el
aggódni Székelyföld autonómiájáért. Ha visszapörgetjük az idő kerekét,
akkor azt sem szabad elfeledni, hogy a Fidesz 1990-ben még kirohant a
Parlamentből, amikor trianoni megemlékezés lett volna napirenden.
Nos, tudom, hogy az emberek feledékenyek, de ennyire?
Érdemes
azonban kirakni a mozaikot, mert a mai világban semmi nem az, aminek
látszik. Kezdjük talán a tavalyi évben nagy port kavart magyar-izraeli
barátságos labdarúgó mérkőzéssel, ahol a zsidóknak egy gólos vereséggel
kellett elhagyniuk kiszemelt új hazájukat. A fordulat csak ezután
következett, ugyanis zokon vették, hogy lezsidózták, és elküldték a
szurkolók „táborozni” őket. Nos, aki járt már focimeccsen, az tudja,
hogy a szurkolás közben fűt-fát kiabálnak egymásnak, mégsem kell olyan
retorziókkal számolni, mint esetünkben. De legyünk biztosak benne, hogy
ez így volt eltervezve. Azt mindenki tudhatta, hogy a radikális tábor ki
fog menni a meccsre, és elküldi a zsidókat oda, ahová valók.
Nem
kellett túl sokat várni a FIFA döntésére, mely minden bizonnyal
„közel-keleti” ráhatásra született meg. Magyarországnak a következő
vb-selejtező mérkőzését zárt kapuk mögött kell lejátszania, ami teljesen
„véletlenül” pont a Románia elleni. Ez már önmagában is elegendő ahhoz,
hogy a két ország között feszültség generálódjon, amit a Jobbik úgy
igyekszik megoldani, hogy olajat önt a tűzre. Politikai érdekből, a
stadion elé hívja a szurkolókat, és a szimpatizánsait. Ezzel addig nem
is lesz probléma, amíg néhány busznyi román drukker is erős késztetést
érez arra, hogy ők is a stadion előtt szurkoljanak, mert azt hiszem,
abból semmi jó nem fog származni.
Nem
sokra rá, pedig beindult a székely zászló „háború”. Azt, hogy hogyan is
kezdődött, szintén nem ennek a cikknek a témája, de a folytatás, az
mindenképp megér néhány gondolatot. Miután Martonyi János szolidaritást
vállalt a székelyekkel, gyakorlatilag rohamtempóban elkezdődött a
zászlók kirakása. Volt olyan település, ahol még a község zászlaját is
levették, és helyébe rakták a székely lobogót.
Románia
élesen bírálta a kialakult helyzetet, és válaszokat követelt hazánktól.
Martonyi nemrég kint járt Bukarestben, ahol a zászlóval kapcsolatban is
tárgyalt a két fél. A találkozótól a két ország közötti feszült viszony
enyhülését várják.
Azzal
mindenképp tisztában kell lenni, hogy külügyminiszterünk is akolbeli,
aki már a pártállami időkben is fontos szerepet játszott a politikában.
Ha valamit nem támogatott a hazai és nemzetközi cionizmus, az a székely,
felvidéki, délvidéki, vagy bármilyen autonómiát, egyáltalán bármit, ami
a Trianon előtti Kárpát-medence egységet idézné. Hogyan is lehetne,
amikor ezek a cionista férgek darabolták fel az országot.
Nos,
két oka lehet ennek a hirtelen „nemzeti” köntösnek, és a székely
autonómia melletti markáns kiállásnak. Az egyik, hogy a focimeccs és a
„zászlóháború” kapcsán megpróbálják összeugrasztani a két népet, amiből
természetesen hasznot tudnak kovácsolni.
A
másik talán kézenfekvőbb megoldás, hogy Székelyföld megkapja az
autonómiát, ami precedens értékű lehet a felvidéki, délvidéki, valamint
kárpátaljai magyarok számára. Ezzel két legyet is ütnek egy csapásra,
egyrészt befogják a politikában még bízó radikálisok száját, előkészítik
a terepet a betelepülő zsidók számára, és ami talán a legfontosabb,
hogy a Fidesz ezzel a lépéssel bebetonozza magát a hatalomba a külhoni
szavazatok jóvoltából.
Mielőtt
bárki azzal vádolna meg, hogy nem szeretném, ha Székelyföld autonómiát
kapna, erről szó nincs, azonban nem mindegy milyen áron, és ki kínálja
azt fel. Zsidóval üzletet kötni amúgy sem érdemes, mert arra csak
ráfaragunk.
A
legszomorúbb az egészben az, hogy politikai érdekből ismét
felhasználják a székely népet, mint már megannyiszor a történelem
viharaiban.
Horváth László