Az EU és a „jéghegy” katasztrófája

Mára az EU, az eurozóna, a süllyedő Titanichoz hasonlatos leginkább, mely egy alattomos jéghegynek ütközött, minden irányban billeg, – mostanság leginkább hátra – és a nagy billegéstől pedig lassan mindenki tengeri beteg lett. A víz is be-beömlik a repedéseken, és elkezdett merülni, bár ezt még nem mindenki látja.
Majd, ha a nyakáig ér a dermesztő hideg víz.
A jéghegy nem más, mint a cionista bankoligarchia, mely alattomosan, láthatatlanul irányítja az eseményeket.

Németországban létrehozzák „Alternatíva Németország számára” nevű pártot, programjának főpontja: az ország kilépése az euróövezetből. A németek negyede mutat érdeklődést arra, hogy visszatérjenek a német márkához, melyet a Daily Express 2011-es információja szerint újranyomtatták, tehát csak a visszavezetésre vár.
Németországban még 2012-ben is fizethettünk régi márkával és a váltópénzével, a pfenniggel, sőt a Deutsche Telekom németországi utcai telefonfülkéinek 90 százaléka még most is elfogadja a márka és a pfennig-érméket! Németország-szerte havonta körülbelül százötvenezer márka kerül a C&A kasszáiba. A németek ragaszkodását a márkához, mi sem mutatja jobban, mint hogy 2011-ben még mindig 13 milliárd német márkát nem váltottak be.
Nem csak a mi meglátásunk szerint, sem az EU, sem az euró nem szolgálja annak a Németország érdekét, mely a legfőbb húzó országa az uniónak.

Egy felmérés szerint az öt bevont öt európai állam (Görögország, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) lakosságának 55 százaléka helyeselné, ha népszavazás lenne a jelenleg használt közös valuta sorsáról. A németekben és az olaszokban fogalmazódik meg a legtöbb kétely náluk, 43 százaléknyian búcsút vennének az eurótól.

A franciák is függetlenségre vágynak, no meg az import cigány bűnözőkből is elegük lett. Le Pen attól tart ugyanis, ha a románokra és bolgárokra is érvényes lesz az Európán belüli szabad mozgás, akkor a már jelenleg is tarthatatlan cigányprobléma meg fog sokszorozódni. Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke Franciaországnak az Európai Unióból való kilépéséről szeretne 2014 januárjában népszavazást rendezni. Azt mondta arra kérnek majd mindenkit, hogy az Európai Unióból való kilépésre szavazzon, feltéve, ha addig a kormánynak sikerül elérnie a négy minimális reformot, a nemzeti valutákhoz való visszatérést, a schengeni övezet megszüntetését, a gazdasági patriotizmus engedélyezését és a nemzeti jog elsőbbségét az európai joghoz képest. Le Pen azonban nincs egyedül ezzel az elképzelésével, mert még 2011-ben Sárközy is azt hangoztatta, hogy Franciaország egy új európai szerződésért küzd (Németországgal), amellyel újraalapítja és újragondolja Európa működését. Több szolidaritás, több felelősségvállalást sürgetett az emberek előtt egy valódi gazdasági kormányzással. Európa újraalapítása nem azt jelenti, hogy elindultunk az államok felettiség felé.
Mivel Németország után Franciaország a második húzó erő az EU-ban, ezért Sárközy anno joggal mondhatta, ha Németország és Franciaország egységes, akkor egész Európa egységes és erős. Ha Franciaország és Németország széthúz, egész Európa széthúz és meggyengül.

A harmadik erősségnek számító Nagy-Britannia sem túl elégedett.
A brit lakosság körében David Cameron szerint minden eddiginél nagyobb a kiábrándultság az EU-val szemben. A cél az, hogy Nagy-Britannia egy olyan Európai Unió tagja legyen, amelynek központi eleme az egységes piac, és amelyben az egyes tagállamok kormányai elsősorban saját nemzeti parlamentjeiknek tartoznak beszámolással. A legnagyobb veszélyt az EU fennmaradására nem a változtatásokat sürgetők jelentik, hanem azok, akik ezt eretnekségként bélyegzik meg. Hosszú történelme során Európa már megtapasztalhatta, hogy vannak olyan eretnekek, akikről kiderült, hogy igazuk van – mondta ugyanő. Hozzátéve, hogy a brit választók megítélése szerint az Európai Unió által célba vett politikai integráció már messze túlmegy azon szinten, amelyben még jól éreznék magukat. 2012-ben egy közvélemény-kutatás során azt a kérdést tették fel, hogy miképp voksolnának az EU-ból való kiválásra, a válaszadók 51 százaléka kilépne, 15 százalékuk pedig nem tudja.

Az EU-ból való kilépés épp így joggal megfogalmazódott a görögöknél is, nálunk is. Az EU-ban a “PIGS” (Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország) országokkal kapcsolatban külön is foglalkoztak az esetleges kilépés vagy kizárás következményeivel.
A törökök sem erőltetik nagyon az EU-ba való belépést 1987-ben nyújtottak be kérelmet, és 2005 óta tárgyalgatnak róla, ahogyan, több európai ország sem lépett be. Svájc például leállította a tárgyalásait az EU-val, mivel népszavazáson elutasították a svájciak, Norvégiában szintén népszavazással akadályozta meg a nép – kétszer is – , Grönland, mihelyst autonómiát kapott a dánoktól, máris távozott az EU-ból, Andorrának szándékában áll, de felvételi kérelmet azóta sem adott be. Aztán meg vannak még jelölt országok, és olyanok is akik be sem adták a kérelmüket.
De lássuk be az egyre inkább elhatalmasodó EU vezetés csak kolonc a legtöbb ország nyakán.

Ugyanakkor némely más Európától igen csak távol eső országok, mint a Zöld-foki szigetek, Marokkó is szerettek volna EU-tagságáért folyamodni, de őket azzal utasították el, hogy nem európai ország.

No és ne feledkezzünk el ama bizonyos “jéghegy” terrorállamáról, Izraelről sem, amely voltaképpen már nem csak hogy betette a kezét-lábát, de irányít is.
2010-ben Liberman Budapesti látogatása során úgy vélte Izraelnek mindenképpen az Európai Unió teljes jogú tagjává kell válnia. Eme látogatásán a (be)fogadó felek, Balázs Péter, Bajnai Gordon, Orbán Viktor és a magyarországi zsidó vezetők tárgyaltak vele, nyilván támogatásukról biztosították eme cionista zsidó törekvést. A megbeszéléseken Liberman rendíthetetlenül azt hangoztatta, hogy a Palesztina és Izrael megoldás hiányáért a palesztinok a felelősek. Hosszan sorolta, hogy a múltban mennyi engedmény tettek, hány megállapodást írtak alá, s minden erőfeszítés bukásáért a palesztinokat tette felelőssé. Szerinte a nemzetközi közösség hibát követ el azzal, hogy megpróbálja a békét ráerőltetni. Majd utasította partnereit, mondván, Magyarországtól, úgyis mint az EU jövendő soros elnökétől előítéletek nélküli, kiegyensúlyozott megközelítést vár. És még sok egyébről is esett szó, de azokkal most nem foglalkozunk. Amúgy e kérdéshez csak annyit teszünk hozzá az igazság kedvéért, hogy csak a Jobbik nem szavazta meg az EU és Izrael közötti társulást az Országgyűlésben. Az pedig senkit nem zavart, hogy ahogyan Afrika, úgy a Közel-Kelet sem tartozik Európához. Igaz, nem ez az egyetlen dolog, ami nem zavar senkit az országgyűlésben, no meg az EU-ban sem.

Szász Gerda